Marcelo: Hogy őszinte legyek, én sosem értettem a taktikákat, csak élveztem a futballt
“Nem gondolkodom sokat a jövőn, mindig a pillanatban élek. Nehéz elhagyni életem klubját megannyi öröm, szenvedés, edzés, fájdalom és kemény munka után. Ennek a meznek a felvétele egy nagyon erős, egyben gyönyörű dolog. A jövő nem ijeszt meg, hiszen ennek a történetnek a végére már pont került, így kellett tennem. Elégedett vagyok magammal, a családom is büszke rám. Nincs helye a bizonytalanságnak.”
“A mai a legboldogabb napom, hiszen mindent megcsináltam, mindent elértem, amit célként tűztem ki magam elé. Boldogan távozom. Hagyok magam után egy örökséget is a fiatalok számára. Látni Vinit, Rodrygót vagy Valverdét, a fiatalokat a pályán, megfizethetetlen. Az, hogy ilyennek ismerhettek meg az emberek, hogy így távozhatok, számomra ez a legértékesebb dolog. Ha befejezem majd a játékot, szeretnék lehetőséget kapni a visszatérésre, hiszen én is mindenkit egyforma bánásmódban részesítek. Nem hiszem, hogy probléma lenne a visszatéréssel, nem is úgy érzem magam, mint aki tényleg távozik. Nem gondolkodtam még azon, hogy mi fog hiányozni, hiszen amid épp megvan, az nem tud hiányozni.”
“Nem gondolkodtam a visszavonuláson, mivel úgy érzem, tudok még játszani és jól játszani. Nem gondolom, hogy problémát jelentene pályára lépni a Real Madrid ellen, a klub iránti szeretetem ellenére sem. Ha egy nap meg kell tennem, akkor profiként fogok viselkedni, hiszen a Madrid megmutatta nekem, hogyan lehetek az. Mindenre készen állok, ami még rám vár.”
“Egy ilyen hosszú madridi időszak során elég szerencsés voltam ahhoz, hogy megannyi meccsen pályára lépjek, jó pályafutást tudhatok magaménak. Nem volt túl sok sérülésem, voltak viszont kiváló edzőim és nagyszerű csapattársaim. Minden egyes edzőnek megvan a saját filozófiája, mindannyian képesek valami mást hozzáadni a csapathoz.”
“Nem hiszem, hogy megfelelően le tudnám írni, hogy milyen nyomot hagyok a történelemben, hiszen mindig csak a jelennek élek, nem gondolok a múltra sem. Itt megadatott a lehetőségem arra, hogy csodálatos dolgokat nyerjek, mágikus estéket élhessek át a Bernabéuban. Csakis hálával tartozom ezekért az évekért. Nagyszerű, boldog életem volt itt, és mindig mosoly volt az arcomon. A sérülések nagyjából elkerültek, és lehetőségem volt néhány nagyszerű megmozdulásra, valamint gólokat is szerezhettem. Lehetsz tehetséges, dolgozhatsz keményen, de szerencse nélkül nagyon nehéz dolgod van.”
“Amit hátrahagyok, az alázat, tudatosság, annak tudata, hogy hol is vagy valójában. Ez utóbbi nagyon fontos. Nemrég beszéltem a rokonaimmal az öt BL-címről, amit nyerhettem. Játszottam az előző négy döntőben, az utolsóban viszont nem. Mégis most éreztem magam a legfontosabbnak, mert volt egy ötperces beszélgetésen Rodrygóval a padon, valamint Militãóval is, ilyet nem csináltam az előző döntőkben. Nagyszerű játszani, gólpasszt adni, gólt lőni, de számomra a legcsodálatosabb dolog az a beszélgetés volt a fiatalokkal, az, hogy megölelhettem őket három perccel a vége előtt… ez az az örökség, amit hagyok magam után. Szeretném, ha fiatalok felismernék, hogy minden lehetséges.”
“Nem érzem magam legendának. Sosem éreztem magam annak, de mindenki azt gondol, amit szeretne. Egy játékos vagyok, aki szeretné elérni a kitűzött célokat, valamint szeretne trófeákat nyerni. Egy szerződés lejártával nincs probléma a távozással. A világ nem ér véget a Real Madrid elhagyásával, ahogy az életem sem. Nagyon sok gyönyörű dolgot tapasztaltam az életben a futballon kívüli világban is. Ezt a döntést a családommal közösen hoztuk meg, és a mai az öröm napja. Mindig a Real Madrid mellett leszek, szurkolóként mindig támogatni fogom a csapatot, bárhová is menjek. Nem szeretnék úgy itt lenni, hogy nem tudok hozzátenni a játékhoz, és az első ajtón akartam távozni, mindenkinek a szemébe nézve és mindenkit éltetve, üdvözölve.”
“Ebben az idényben hatalmas súlyt és felelősséget éreztem. Néha nagyon mérges lettem Ancelottira, vitáztam is vele, de másnak összeölelkeztünk. Az idény során rájöttem, hogy nem kell játszanod ahhoz, hogy fontos légy a csapat számára. A csapat részének kell lenned és meg kell értened az edzőt. Rengeteget tanultam mindenkitől.”
“Nagyapám nagyon fontos szerepet játszott mindenben, amit elértem. Mindig megadta nekem azt a szabadságot, hogy én dönthessek arról, mit szeretnék, ez segített abban hogy fiatalon felnőjek, érettebbé váljak. 18 évesen érkeztem Madridba, a feleségem 17 éves volt. Azt hittem, elég érett vagyok, de látva a mai fiatalokat, akik ugyanennyi idősek, rájövök, hogy tévedtem. Aztán tettem, amit tennem kellett, most pedig nyugodt vagyok.”
“A szeretet, amit a szurkolóktól kaptam, örökre a szívemben marad. Rengeteg örömöt okoztak nekem. Egy nap még születésnapi dalt is énekeltek nekem, ilyesmit még egyetlen stadionban sem láttam korábban. Nagyon sokan kérték, hogy maradjak, ez nagyon kedves tőlük. Örülök, hogy népszerű figura lehetek, nemcsak játékosként, hanem emberként is, ami számomra a legfontosabb dolog.”
“Nem gondolom, hogy bennem megvan mindaz, ami az edzői szerephez kell. Nem hiszem, hogy edző leszek a jövőben. Van sok más dolog, amiben jobb vagyok. Hogy őszinte legyek, sose értettem a taktikákat, csak élveztem a futballt. Nincs meg bennem az a vágy az edzői léthez, mint ami a játék iránt.”
“Az első madridi napom nagyon furcsa volt, hiszen előtte csak a TV-ben láttam a Real Madridot. Nagyon megdöbbentett a Santiago Bernabéu. Az első napomon fogalmam sem volt arról, hogy mi minden vár rám, de a mai az életem legjobb napja, hiszen úgy távozhatok, hogy egy örökséget hagyok magam után.”
“Nagy rajongója vagyok az utánpótlásnak. Tisztában vagyok azzal, hogy mennyire odafigyelnek itt a fiatalokra, hogyan edzik őket, lényegében mindent tudok az akadémia világáról. Azt is tudom, hogy hogyan működik az első csapat, és hogy a fiatalok mikor kerülhetnek be az első csapat keretébe. A jövő meglehetősen bíztató számunkra.”
“Amikor látom Enzót játszani, egy teljesen más emberré válok. Őrület. Nem tudom szavakba önteni. Apaként a lehető legcsodálatosabb érzés, hogy láthatóm őt ennek a klubnak a színeiben futballozni.”
“Bárki is döntse meg a trófeák számát illető rekordomat, megtisztelő lesz és örömmel tölt majd el. Boldogan távozok, nagyon sok trófeával, és az, aki ennél többet szerez majd, ugyanígy nagyszerű időt él majd át a klubnál. Nem számít, hogy ki lesz az, én nagyon fogok örülni neki.”
“Roberto Carlos volt a példaképem. Amikor csatlakozol ehhez a nagyszerű klubhoz, rájössz, hogy minden egyes poszton kiváló játékosok játszanak. Nagyon nehéz volt számomra, leginkább miattatok, a sajtó miatt, hiszen mindig azt mondtátok, hogy megérkezett Roberto Carlos utódja. Az igazság azonban az, hogy én sosem akartam Roberto utódja lenni. Mindig a saját történetemet akartam írni, Marcelóként. Hiszem, hogy soha nem lesz a futballtörténelemben még egy olyan balhátvéd, mint amilyen ő volt. Az én nevem pedig Marcelo, és a saját történetem még mindig íródik.”
“A döntésem előtt volt egy megbeszélésünk, ahol mindenki elmondhatta a saját véleményét, végül pedig közös döntés született. Számomra ez a legjobb módja a távozásnak. Érzelmes döntés, hiszen nem könnyű búcsút inteni egy olyan klubnak, ahol szinte az egész életed töltötted, de nagyon megkönnyíti a dolgot az egész módja. Végül pedig jött a felismerés, hogy tényleg megtörténik.”
Egytől egyig: Liverpool – Real Madrid (0-1)
Csapatok
Liverpool – 7 (szerkesztői pontszám: 7)
Előre is elnézést, hogy nem fogok túl sok karaktert ütni a Liverpool miatt, de valami teljesen más jár jelenleg a fejemben. Valami, aminek a habfehér színhez van köze. Mindenesetre el kell mondanom, hogy Klopp együttese meglepett, de nem olyan értelemben, mint azt vártam volna. Nem éreztem az átütő erőt bennük. Voltak hosszabb periódusai a meccsnek, amikor jobbak voltak, mint ellenfelük, de akkor sem feltétlen azt a Liverpoolt láttuk, amelyet már jól ismerünk. Hogy ennek fizikai vagy mentális okai vannak, azt nem tudni, mindenesetre ennél többre képesek, ebben biztos vagyok. Még úgy is, hogy messze több lövésük és kaput eltaláló próbálkozásuk volt, mint a Real Madridnak.
Real Madrid – 8,7 (szerkesztői pontszám: 10)
Ne haragudjatok, én nem tudok kevesebbet adni ennek a csapatnak. Nem, nem a lélegzetelállító játék, a mindent lehengerlő támadások, vagy a szebbnél szebb egyéni megmozdulások miatt, hiszen ezekből azért nem jutott sok tegnap. Én most a madridi szívet pontozom, azt, ami idáig repítette ezeket a rongyosra lejárt, több esetben bőven 30 év fölött szolgáló lábakat. Ha 30 év múlva valaki megkérdezi, mi jut eszembe a 14-es számról, akkor azt mondanám, hogy a szív diadala. Mert ez bizony az volt. De nem lehet ezt elintézni ennyivel. Ha valakinek szüksége lenne a receptre, el kell azt is mondani, hogy ehhez bizony szükség van tapasztalatra, higgadtságra, és egy olyan játékosgenerációra, ami sajnos kihalófélben van napjaink futballjában. Értitek, Modrić, Kroos és Casemiro a döntő előtt leültek kártyázni. KÁRTYÁZNI. A fiatalok aludni sem tudtak a döntő előtt, ők pedig lazán zsugáznak egyet. Na ez az, ami megteremti a különbséget. Ennek a generációnak olyan mentalitása, olyan ereje van fejben, ami sajnos tényleg el fog tűnni a labdarúgásból a következő években. Épp ezért vagyok hálás, hogy láthattam őket, és végigkísérhettem teljes madridi pályafutásukat. Ugyanez igaz a keret valamennyi tagjára, hiszen ebben a győzelemben mindenkinek benne volt a szíve és a lelke, a figyelme, a koncentrációja… Emlékezzünk csak vissza arra, hogyan harcolt a teljes védelem, hogyan dobta be magát a középpálya, hogy itt most tényleg nem volt elveszett labda. Juanito szelleme ott volt a pályán mind a tizennégy hősben, aki pályára léphetett, és azokban is, akik a padról segítették szavakkal a társakat. Jóllehet, nem ez volt minden idők legszebb döntője, nem ez volt a legszórakoztatóbb játék a Real Madridtól, de hogy ebből a keretből sikerült kisajtolni még egy BL-győzelmet, illetve egy duplázást, hát számunkra ez sokkal-sokkal több, mint ajándék. Felfoghatatlan tény, hogy ennek a keretnek vannak olyan játékosai, akik többször nyertek BL-t, mint a legtöbb európai topcsapat… Le a kalappal.
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Thibaut Courtois – 10 (szerkesztői pontszám: ∞)
Emlékeztek még arra, hogy mit kapott tőlünk, illetve tőletek Thibaut az első idényében? Emlékeztek? Emlékeztek arra, hogy hányan akarták őt elzavarni? Emlékeztek arra, hogy a Bernabéu is fütyülte? Nos, azt hiszem, ennél szebb elégtételt nem szolgáltathatott volna neki a sors. Egy életre tanuljátok, tanuljuk meg, hogy ne ítélkezzünk elhamarkodottan. Párizs hőse egyértelműen a belga óriás, aki olyan kapusteljesítményt nyújtott a Bajnokok Ligája döntőjében, amire 2002 óta nem volt példa. Akkor egy bizonyos Iker Casillas miatt maradt tátva a szánk, de azt gondolom, tegnap este Courtois őt is túlszárnyalta. Nem a statisztika miatt, mert az egyértelmű, hogy rekord mennyiségű védést mutatott be (tényleg, a valaha volt legtöbb védés a BL-döntők történetében), de sokkal fontosabb az, hogy milyen védéseket. Elképesztő bravúrokat láthattunk, olyasmit, amire csak a legnagyobbak képesek. Courtois közéjük tartozik. És én kérek elnézést minden madridista nevében az első idényedért, Thibaut. Köszönjük ezt a csodát!
Dani Carvajal – 9 (szerkesztői pontszám: 10)
Talán madridi pályafutása leggyengébb idényén van túl a spanyol jobbhátvéd. Nagyon sok meccsen voltak buta, felelőtlen hibái. Tegnap viszont úgy játszott, mint akkor, amikor visszatért a klubhoz: ellentmondást nem tűrően. Egyszerűen ember nem volt, aki át tudott volna jutni rajta, mindenhova odaért, minden labdáért megküzdött, csúszott-mászott, úgy harcolt, ahogy azt ez a csodálatos klub története megköveteli. Ilyen mélyről visszajönni egy ilyen pillanatban… erre csak a legnagyobbak képesek.
Éder Militão – 8,9 (szerkesztői pontszám: 9)
A levegő ura innentől kezdve nem lehet Torghelle… A brazil védő nem veszített fejpárbajt, mindből ő jött ki győztesként, ez pedig rendkívül fontos volt az utolsó 10-15 percben, amikor a Liverpool több és több beadással próbálkozott. Úgy szárnyalt a levegőben, mint az a bizonyos papírsárkány… Az első félidőben volt ugyan néhány idegesebb mozdulata, illetve helyezkedésbeli elcsúszásai, de ezeket sem tudta kihasználni a Liverpool. Ezektől eltekintve gyakorlatilag tökéletes meccset hozott, az előző meccsek után óriási szintet tudott lépni.
David Alaba – 8,9 (szerkesztői pontszám: 9)
Kérdéses volt a játéka sokáig, de azt gondolom, hogy aki látta a tegnapi meccset, nem tudta volna megmondani, hogy az osztrák védő sérülésből tért vissza. Nem tudjuk, hogy milyen állapotban lehetett valójában, de mindent beletett ő is ebbe a meccsbe. Hatalmasat játszott a védelem közepén, és kétségkívül neki is óriási szerepe van abban, hogy idáig jutott ez az idei keret. Az idény egyik legnagyobb meglepetése. Még most is nehéz elhinni, hogy még egy éve sincs a Real Madrid kötelékében, hiszen olyan, mintha már legalább egy évtizede viselné ezt a címert a mellkasán. Mentálisan és védekezésben is kulcs volt az egész szezonban.
Ferland Mendy – 8,5 (szerkesztői pontszám: 8,5)
Mondhatnám, hogy talán ő lógott ki a védelem tagjai közül, de ez így túlságosan túlzó lenne, mivel egyáltalán nem játszott rossz meccset. Az igaz, hogy a legtöbbször ő veszített el az emberét, de azt sem szabad elfelejteni, hogy rá Mo Salah jutott… Hiába került az egyiptomi többször is helyzetbe, még így is rengeteg olyan szituáció akadt, amikor Mendy tökéletesen védekezett, jól követte le a Liverpool támadójának mozgását.
Casemiro – 8,4 (szerkesztői pontszám: 9,5)
Rohadt sok eladott labda fűződik a nevéhez, de annyit senki sem szerzett a pályán lévők közül, mint ő. Casemiro mindenhol is ott volt, mindenbe bevetődött, testi épségét sem kímélve, lezárta a Liverpool passzsávjait a mozgásával… Nem mindig volt látványos az, amit csinál, de az egyik leghasznosabb munkát végezte a 90 perc során. Sajnálom, hogy az ilyen zongoracipelő munkások nem kapnak elég elismerést, nem lehet kihangsúlyozni az ő fontosságát az ilyen meccseken.
Luka Modrić – 8,6 (szerkesztői pontszám: 9)
Melós meccs volt ez a horvátnak, aki talán észrevehetetlenebbnek tűnt, mint a meccsek legnagyobb többségén, de a munkából ő is kőkeményen kivette a részét. Az első fél órát követően egy sokkal mélyebb pozícióba húzódott, hogy segíthesse a labdaszerzéseket. Brutális mennyiséget futott, nem tudom elhinni, hogy 36 évesen ez lehetséges. De az. És hát akkor ott van a passza, ami elősegítette a mérkőzés egyetlen góljának megszületését. A hírek szerint a szerződéshosszabbítás kész van, a hivatalos bejelentés várat már csak magára. Úgy gondolom, hegy ilyen idény után ez nem is lehetett kérdés.
Toni Kroos – 8,6 (szerkesztői pontszám: 9)
Minden rutinja benne volt ebben a meccsben. A sebessége nem a régi (régen sem volt egy flash…), de ebben az idényben talán ez volt a legjobb teljesítmény a némettől. Egyrészt a labdatartása, labdabiztos játéka lehetővé tette, hogy Klopp gegenpressingje ne úgy működjön, ahogy az el volt tervezve, másrészt pedig rendszeresen megtalálta azokat a játékosokat, akiknek továbbítva a labdát területet tudott nyitni a támadók előtt. Olyan értékek ezek, amiket tanulni nem lehet. És igen, ez sem a leglátványosabb eleme a játéknak, de annál fontosabb. És hát ott van az a meccsvégi interjú is, amit szerintem sosem felejtünk el… Sokszor érzem azt, hogy ő a labdarúgás Kimi Räikkönenje.
Fede Valverde – 9,1 (szerkesztői pontszám: 10)
Szegény Fede, maga árulta el, hogy a meccs napján többet ült a WC-n, mint addig egész életében. Ez is jól mutatja, hogy mekkora téttel bír a játékosok számára egy ilyen meccs, és hát igen, ők is csak emberi lények. Az izgalom képes ilyen dolgokra. A kicsi Fede pedig a WC-ről felállva írhatott történelmet a csapattal, és egy számára még mindig idegenebb pozícióban vállalhatott főszerepet abban, hogy a csapat megnyerje a Tizennegyediket. Fáradhatatlanul robotolt, segített mindenben, amiben tudott, és adott egy olyan gólpasszt, amit a nála sokkal nagyobb zsugások is megirigyelhetnek. Le a kalappal, te keselyűvé érett kismadár. És reméljük, az asszonyt végül nem adtad oda ezért az eredményért…
Vini Jr. – 9,2 (szerkesztői pontszám: 10)
Courtois-hoz hasonló múlttal rendelkezik, még tavaly is szabadultak volna tőle nagyon sokan. Ezt az idényt viszont 22 góllal és 20 gólpasszal fejezte be, valamint egy győztes góllal a Bajnokok Ligája döntőjében. Feltette a pontot az i-re? Fel. És azt gondolom, hogy attól a tegnapi pillanattól kezdve, amikor megzörrent a háló, senki számára sem kérdőjelezhető meg annak ténye, hogy Viníciusnak igenis helye van a Real Madridban. Minden elismerésem, Vini, és köszönjük.
Karim Benzema – 8,4 (szerkesztői pontszám: 8,5)
Nem volt kapura lövése, ami egy csatár esetében ugye furcsa lehetne, de itt most Karim Benzemáról beszélünk. Nagyon fontos szerepe volt a labdatartásban és abban, hogy sikerüljön kijátszani a Liverpool erőteljes nyomásgyakorlását. Egyérintős bokapasszok, gyors gondolkodás, rengeteg mozgás… Nagyon fontos eleme volt ő ennek a tegnapi meccsnek, hiába nem róla szólt a találkozó. És hát, a díj komédiája lenne, ha idén nem ő lenne az Aranylabda legfőbb várományosa.
Cserejátékosok
Camavinga, Ceballos és Rodrygo is meglehetősen későn érkeztek. A franciának és a spanyolnak azért voltak fontosabb szerelései, de úgy gondolom, hogy mindhármuk ideje sokkal inkább a következő idényben jön majd el. Noha Rodrygo és Camavinga nélkül valószínűleg már ez a döntő is elérhetetlen lett volna. Előbbi a góljaival, utóbbi pedig azzal járult hozzá, hogy rendszeresen energiát tudott adni a csapatnak, amikor csereként lépett pályára a fordításokkal végződő meccseken.
Akik nem maradhatnak ki
Marcelo – nincsenek pontok, nincsenek szavak
Nem lehet egyszerűen pontokkal és szavakkal kifejezni mindazt, amit ő testesített meg az elmúlt 15 évben. Tisztán emlékszem arra, amikor megérkezett Madridba. Szinte még gyerek voltam, ahogy ő is. Együtt nőttünk fel, együtt értünk férfivá, én pedig Marcelo játékát csodálva estem egyre jobban és jobban szerelembe ezzel a csodálatos sporttal. Generációk cseperedtek fel azt látva, ahogy Marcelo FUTBALLOZIK (igen, csupa nagybetűvel) a Real Madrid bal oldalán. Ebben a tizenöt évben nem volt még egy olyan balbekk a labdarúgás világában, aki ennyi örömmel az arcán, ennyi élvezettel, ilyen odaadással, és ilyen szórakoztató játékkal osztogatta volna a kötényeket és a gólpasszokat a világ elitjében. Marcelóról mindig az jut az eszébe az embernek, hogy a futball mégiscsak egy játék, amit nem a pénzért, hanem az élvezetért csinál az ember. Ő élvezte. Mi pedig élveztük azt, ahogy ő élvezte. Számtalan emlék, számtalan olyan megmozdulás, ami legendássá vált – gondoljunk csak azokra a labdalevételekre -, számtalan olyan pillanat, amikor együtt sírtunk vele örömünkben. Tegnap is, ahogy könnyekben tört ki a lefújást követően… számomra ez a madridizmus megtestesítése. Nem tudom elmondani, mennyire sajnálom, hogy az ilyen játékosok el fognak tűnni a labdarúgásból, de ilyenkor mindig arra gondolok, hogy mennyire szerencsés és “gazdag” vagyok, hogy láthattam őt a világ legjobbjává válni. És hát mennyire stílusos, hogy a Real Madrid legtöbb trófeát begyűjtő játékosaként, széles mosollyal az arcán inthet búcsút élete klubjának. Hosszú évek óta ez lesz a legszebb búcsú egy legendánktól. Leírhatom, hogy köszönjük, Marcika, de nem lehet szavakba önteni és kifejezni mindazt, amit te adtál, illetve te tanítottál ennek a generációnak. Maradj mindig ilyen, mosolyogj, és azért néha-néha ütögesd meg ezt az egyedülálló címert, csak úgy, ahogy szoktad.
Antonio Pintus – 10
Nem tudok szó nélkül elmenni a háttérmunkás mellett, aki bizonyította, hogy igenis meg lehet teremteni a különbséget úgy is, hogy nem a reflektorfényben dolgozol. Ez az ember egy zseni. Egyszerűen lehetetlen, hogy olyan fizikai állapotban van egy egyébként öregedő csapat, mint a Real Madrid. Nem volt olyan fontos mérkőzés az idényben, ahol erőnlétileg ne sikerült volna az ellenfél fölé nőni. Mindezt úgy, hogy Lukita például 36 éves. Látszik ez a pályán? Nem. Ez is annak az erőnléti munkának köszönhető, amit Pintus ír a játékosoknak. Tavaly ilyenkor a megannyi sérülés miatt bosszankodtunk, most pedig azt írhatjuk meg, hogy mi voltunk a Bajnokok Ligája legnagyobb tüdővel rendelkező csapata. A különbség óriási, de kifejezhető két szóban: Antonio Pintus. Köszönjük, mester!
Edzői teljesítmény
Carlo Ancelotti – 9,5 (szerkesztői pontszám: 10)
Azt mondja, hogy nagyszerű érzés rekorderré válni a BL-győzelmek számát tekintve, de számára még nagyobb örömöt okoz az, hogy visszatérhetett ide. Hát mester, az biztos, hogy tudja, hogyan kell levenni a szurkolókat a lábukról. És hát mit is mondhatnánk ezek után. Mióta távozott a Bayerntől, Carlo egyre lejjebb és lejjebb “csúszott”, a legtöbben el is könyvelték, hogy neki innen már nincs visszaút a csúcsra, és talán a visszavonuláson is el lehetne gondolkodni. Pláne akkor, amikor az Evertonhoz ment. És milyen furcsa az élet, a sors fintora, hogy visszatért a Real Madridhoz, kapott egy, a világ által lesajnált, rongyosra használt, idősödő keretet, akiktől a nagy szakértők egyöntetűen azt várták, hogy nem fognak trófeákért harcolni. A lesajnált edzőlegenda, valamint a leírt keret fúziójából pedig történelem született. Még számomra is hihetetlen, hogy ezt hogy tudta kihozni ebből a keretből. Nem értem. És nagyon sajnálom, hogy mindig mindenki Kloppról, Guardioláról, Tuchelről beszél, Ancelottit pedig mindenki elkönyveli egy jó pszichológusnak, egy olyan vezetőnek, aki jó hangulatot teremt. Az, aki négyszer tudja megnyerni a Bajnokok Ligáját, négy, stílusjegyeiben és összetételében teljesen különböző csapattal, kerettel, az nem lehet csak szerencsés vagy jó pszichológus. Nem. Az a valaha volt legnagyobb edzők egyike. Szivart elő, Carlo, induljon az ünneplés. Köszönjük ezt a csodát!
Éder Militão: Levél a gyerekkori énemnek
Szevasz, Éder!
Igen, hozzád beszélek.
Ne aggódj, nem csináltál semmi rosszat. Azért vagyok itt, mert mesélni akarok neked néhány dologról, ami az életben ezt követően vár rád.
Valószínűleg semmit sem hiszel majd el a szavaimból. De most csak annyit kérek, hogy bízz bennem.
Tudom, hogy te vagy a leggyorsabb gyerek az utcátokban, talán Sertãozinho egész városát tekintve is. Ez nagyon király. Azt is tudom, hogy bár édesapád korábban profi labdarúgó volt, téged nem különösebben foglalkoztat a futball világa.
Nem azt mondom, hogy ne élveznéd a focit, egyáltalán nem. Egyszerűen csak nem érzel még komolyabb szenvedélyt iránta. Jelen pillanatban csak az foglalkoztat, hogy a családoddal és a barátaiddal lóghass, akiket mindennél jobban szeretsz, valamint a papírsárkányod, amit az égszínkék égen szeretsz reptetni. Mindaddig, amíg a dolgok így maradnak, az élet nem is lehetne ennél kiválóbb. Nem igaz?
Nos, van néhány hírem számodra, barátom.
Olyannyira belecsöppensz majd a futball világába, hogy az életed teljesen megváltozik. És még ennél is tovább megyek, Éder: ez a sport olyannyira fontossá válik számodra, hogy még az otthonodat is hátrahagyod miatta.
Tényleg így lesz! De ne ijedj meg. Ez a sok változás rengeteg örömöt szolgáltat majd számodra, valamint a családod és a barátaid számára is.
És mindez hamarabb megtörténik, mint azt el tudnád képzelni.
Sikerült megmozgatnom a fantáziád? Nagyszerű.
Engedd meg, hogy elmeséljem, hogyan is bontakozik ki ez a kis tündérmese.
Egy nap ellátogatsz majd ahhoz a labdarúgó akadémiához, ahol édesapád is dolgozik edzőként. Ő nem tud arról, hogy te is ott vagy. Mi több, lesokkolja a kép, amikor meglát téged is.
Még ő sem tudja, hogy valójában mire vagy képes a labdával. Sőt, elcsípsz egy olyan beszélgetést is, ami örökre beleég az emlékezetedbe. Olyannyira, hogy örök vicc marad közted és a barátaid között.
Édesapád edző. Megérzi, észreveszi a tehetséget, amikor egy labdarúgót figyel, ugye?
Nos, a fiatal Éderről mindössze ennyit gondol: “Még azt sem tudom, hogy egyáltalán tud-e játszani.”
Amikor a csapatokba választják a játékosokat, te leszel a legutolsó, akit valamelyik csapat kiválaszt. Emiatt ne érezd magad megszégyenítve, Éder. Ez csak az első a sok meglepetés közül, amit a futball számodra tartogat. Amikor nálad a labda, olyan dolgokra vagy képes, amire senki sem gondolt volna. Már azon a mérkőzésen kicselezel mindenkit, aki az utadba kerül, és gólt gólra halmozol.
Senki sem képes megállítani téged. Az emberek egyszerűen megrémülnek!
Hamarosan mindenki elismeri a tehetségedet. Az iskola csapatai versengeni fognak azért, hogy megszerezzenek. De tudod mit? Te nem tulajdonítasz ennek sem különösebb jelentőséget. Persze, úgy érzed, hogy a futball menő dolog, de nem a legfontosabb dolog a világon. Ugye?
A játék természetes számodra, ösztönös dolog. Ugyanakkor mindez nem változtat meg, az maradsz, aki mindig is voltál. Nem változtat a világnézeteden sem.
Tulajdonképpen a dolgoknak értéke van – számodra pedig a családdal és barátokkal töltött idő bír a legnagyobb jelentőséggel.
Nem hibáztatlak, Éder. Semmi gond nincs veled, amiért így gondolkodsz. Ami sok ember számára egyfajta gyengeségnek tűnhet, valójában az a legnagyszerűbb erősséged.
Úgyhogy kérlek, ne ijedj meg, amikor Helião keményebben szól hozzád, amikor arra tanít, hogyan passzolj megfelelően. Akkor se aggódj, amikor próbajátékra hívnak a São Paulo csapatához.
És még egy spoiler: ez még csak az első nagy klub, amelynek színeiben pályára fogsz lépni.
Van azonban valami kevésbé jó dolog, amit meg kell említenem. Készen állsz? Rendben.
Nagyon sokat fogsz sírni, Éder. Senki sem fog rosszul bánni veled, vagy bántani téged. Nem számít, hogy Cotia, Barra Funda vagy Morumbi városában vagy, az edzők mindenhol felismerik a benned rejlő tehetséget, de a szívedben nem lesz béke. A bizonytalanság, veszélyérzet oka pedig az, hogy hiányzik a családod.
Nem lesz könnyű, barátom, nem fogok hazudni neked.
Lesz egy olyan nap is, amikor úgy érzed, hogy feladod inkább az egészet. Azt érzed, hogy nem akarsz többé futballozni, nem szeretnél profi labdarúgóvá válni. Nem akarsz tovább távol lenni a családodtól.
Aztán akkor édesanyád feltesz egy olyan kérdést, amit csak az tud kérdezni, aki nagyon jól ismer téged: “Nem akarod?”
Éder, engedd meg, hogy elmondjam: amikor meghallod ezt a kérdést, mindent tisztán fogsz látni.
Teljesen más megvilágításba kerül azt követően minden, ami veled történik. Egyre jobban és jobban értékeled majd az edzőid tanácsait, akik dicsérik a játékodat. Éder, ami számodra természetes, az másoknak egyáltalán nem könnyű. Te nem egy vagy a sok közül.
Édesanyád szavai még több értelmet nyernek majd, amikor behívnak Brazília korosztályos válogatottjaiba.
Ez adja majd meg azt a kattanást, ami mindaddig hiányzott. Minden megváltozik. Kivéve persze a személyiséged. Az érintetlen marad, higgy nekem. A válogatottság ténye viszont megerősíti benned azt az érzést, amiről már előtte is tudtál, amit már előtte is éreztél. Attól a pillanattól kezdve tudod, hogy profi labdarúgó akarsz lenni.
Ez a bizonyosság, ez a felismerés megváltoztatja azt, ahogy hozzáállsz ehhez a sporthoz. Tudom, hogy már előtte is magabiztosan játszottál, de onnantól kezdve a pályán kívüli áldozatok és elköteleződésed is teljessé válnak. Olyan dolgokról beszélek, mint a fizikai felkészülés, étkezés és regeneráció.
Tulajdonképpen felhagysz a régi szokásaiddal, sőt, néhány korábbi barátodnak is hátat fordítasz, kedves. De ekkor ez már nem fog fájni, egyáltalán nem. Nyilván hiányozni fognak, igen, hiszen te is csak emberi lény vagy. De az életed új értelmet nyert, méghozzá oly módon, ami mindent megváltoztat.
És minden nagyon gyorsan történik majd, Éder. Olyannyira, hogy még arra a pillanatra is nehezen emlékszel majd vissza, amikor debütálhattál a São Paulo felnőtt csapatában. Csak azért tudod majd felidézni ezt a pillanatot, mert, nos… utána visszaküldenek a tartalékok közé.
Mindent elölről kell majd kezdened.
Mondtam, hogy kíméletlenül őszinte leszek, nem? És nyers is: teljesen kiakadsz.
De emlékezz: nem tántorodhatsz meg, nem riadhatsz meg. Nem veszítheted el a fókuszt, máskülönben minden a feladásra késztet.
Nem, Éder. Később úgy emlékszel majd arra a pillanatra, mint egy újabb lehetőségre, ami fejlődésed szolgálja. Tudom, hogy sosem voltál igazán jó az iskolában, de néhány ilyen dolog nyomot hagy benned, és ezekből tanulni is fogsz.
És ne feledd: megannyi játékos, olyanok is, akik sokkal tehetségesebbek nálad, és legalább annyira elhivatottak mint te, esett el a cél előtt ilyen okok miatt. Mégis hány millió ember adna meg bármit azért, hogy a helyedben legyen?
Épp ez az, ami miatt mindig hálás leszel, és ami miatt mindenki látni fogja, hogy mennyire alázatos vagy a pályán és azon kívül is.
Amikor Rogério Ceni visszahív az első csapatba 2017-ben, rájössz, hogy nem csak hátrafelé lehet nagyon gyors ütemben haladni. A klub legendája támogatni fog, elmondja, hogy azért vagy ott, hogy ott is maradj az első csapatban. Abban a pillanatban egy olyan hajóra szállsz fel, amelyen rengeteg meglepetés ér majd.
Őrült menet lesz, az igaz. De sosem fogod elfelejteni azt a napot, amikor a Portóba igazolsz. Nem mondtam még ugyan, de nem sokkal azt követően, hogy eldöntöd, a futball lesz a te örökséged, egy újabb cél lebeg majd a szemed előtt: játszani akarsz a Bajnokok Ligájában.
Az Európába való költözés azt is jelenti, hogy ez hamarabb megtörténik majd, mint gondolnád. Így hát azt is nagyon nehezen hiszed majd el, amikor megszerzed az első gólod a Bajnokok Ligájában – mindössze az ötödik meccseden, amit a sorozatban játszhatsz.
Nagyon különleges pillanat lesz, Éder. Még ma is, megannyi meccsel a hátad mögött, annak a gólnak minden egyes részletére emlékszel. Óliver Torres beadására, arra, hogy hogyan kerültél pozícióba a fejes előtt, majd a pillanatra, amikor a labda csendesen megérinti a vonal mögött a hálót.
Az az érzés egyszerűen leírhatatlan. Attól a pillanattól kezdve viszont csak az ünneplésre emlékszel. A bukfenc közben valami rosszul sül el, így az eredmény, hogy is mondjam, meglehetősen random lesz. Komolyan, nagyon vicces!
Aztán lesz még egy epizód, ami emlékezetes marad számodra. Sejted, hogy mi az? Rendben, elmondom ezt is: az első meghívód a brazil válogatottba, a felnőttek közé.
Néhány évvel korábban a PlayStation szolgáltatta az egyetlen lehetőséget arra, hogy ezekkel a srácokkal játszhass. Ott és akkor pedig a csapattársaid lesznek. Dani Alves. Thiago Silva. Casemiro. Neymar…
Nagyon nehezen fogod elhinni, amikor ez az álom valóra válik. A lelkesedésed ellenére nem fogod túlreagálni a dolgot, csak akkor válaszolsz, ha kérdeznek. Igen, természetesen célpontja leszel a kezdeti szivatásoknak, valamint mindenki előtt be kell mutatkoznod a csapatvacsorán. Már most megsúgom: készülj fel a szenvedésre! De amikor a labda gurulni kezd, elönt az önbizalom, nem számít, hogy mennyire híresek a társaid.
Ez a pillanat is nagyon fontos a jövőd szempontjából.
Látod, az a gyerek, aki csak legyintett a futballra, bekerül a Real Madrid, a világ legnagyobb klubjának terveibe.
A transzfer előtt már nagyon közel állsz ahhoz, hogy egy másik nagy klubhoz szerződj. De amikor édesapád a Real Madrid ajánlatáról mesél, egyből hallod azt a bizonyos kattanást a fejedben.
Ne aggódj, Éder, nem kell, nyugodt leszel. Ez része a természetednek és segít kifejezni, hogy ki is vagy valójában. Amikor ott állsz Sergio Ramos, Varane, Marcelo és Dani Carvajal mellett az öltözőben, csak mosolyogni fogsz, mintha ez is csak egy újabb nap lenne az életedben.
Ugyanakkor, Éder, el kell mondanom, hogy az introvertáltságod nem fog elszállni, de megtanulod magad mögött hagyni, amikor pályára lépsz. Amikor azt érzed, hogy kiáltanod kell, hogy figyelmeztess vagy motiválj egy társat, akkor nem fogsz hezitálni, csak megteszed. Sokkal többet beszélsz majd a pályán, mint azon kívül. Olyan ez, mintha elfordítanál egy kulcsot, és azzal a mozzanattal egy teljesen más emberré válnál. A pályán nincsenek barátaid. Jöhetne szembe anyád vagy apád is akár, őket is keményen szerelnéd. Éppen ezért az ellenfelek szemében is fel fogsz nőni. Hamarosan Spanyolország minden támadója tudni fogja, hogy Militão egy szabályos, de kemény játékos.
A világ legjobb játékosai mellett és ellen léphetsz pályára a világ vezető sorozataiban, de semmi sem tudja elvenni tőled az önbizalmad.
Még egy nagyon király dolog. Rá fogsz jönni, hogy nem csak a tehetséged repített idáig. Ez az egész utazás sokkal többről szól. Csapattársakról az összes csapatodban. A barátaidról, mindenkiről, akivel életed bizonyos szakaszaiban összesodort a sors. A szüleidről, akik mindig melletted voltak.
És édesapád, Éder, amikor eljutsz a világ legnagyobb csapatáig, elmondja majd neked, hogy ahhoz, hogy ott is maradj, nagyon sokat kell szenvedned. Nagyon sokat fog tőled követelni az, hogy idáig jutottál. Legbelül viszont nyugodt tudsz maradni, hiszen most már tudod, hogy mire vagy képes.
Ki hinné mindezt, Éder?! Nemsokára pályára léphetsz a Bajnokok Ligája döntőjében, a Real Madrid szerelésében. Még mindig nem tudom az eredményt, de ha nem bánod, adok neked még néhány tanácsot.
Játssz azzal mosollyal az arcodon, amit akkor láthattak az emberek, amikor a sárkányod reptetted.
Nem akarok túl messzire menni, Éder, hiszen ha jól emlékszem, vár rád néhány mérkőzés ezen a hétvégén, és a barátaiddal is találkoznod kell.
Nem gond, nekem is mennem kell edzésre.
De szeretném, ha tudnád, hogy amikor kételkedsz magadban vagy a pályafutásodban, csak maradj nyugodt. Semmi sem lesz könnyű, hiszen ebben az életben semmi sem garantált. Még ennyire fiatalon is, az egyetlen biztos dolog csak az, hogy a szüleid nagyon sok áldozatot hoznak majd azért, hogy neked és a testvérednek jó élete legyen. És bár most még nehezen tudod elképzelni, de néhány év múlva születik majd egy húgod is!
Szóval ne félj, csak kövesd, amit a szíved diktál. Ne félj a változásoktól.
Ne félj elmenni a labdarúgó akadémiára, ahol édesapád edző, még akkor se, ha az emberek kételkednek a képességeidben.
Én vagyok a bizonyítéka annak, hogy nem fogod megbánni.
Óh, és ha mindez bizonytalanná tenne… ne aggódj, arra is lehetőséged lesz néha, hogy a korábbi életed élvezhesd, még úgy is, hogy minden áldozatot meghozol a futball miatt.
A szabadságok alatt, még akkor is, amikor a Real Madrid játékosa vagy, megtalálod az időt és a lehetőséget arra, hogy kimenj az utcákra és reptesd a sárkányodat. Továbbra is azzal a derűvel az arcodon nézel szembe a kemény szelekkel, mint amit a pályán mutatsz.
Ne siettess semmit.
Néhányan talán azt mondják, hogy ez a túlzott nyugalom.
De ez a te utad.
Courtois: A csapaton belüli jó légkör az edzői stábnak köszönhető
“Nyolc évvel ezelőtt játszhattam az első döntőmet, és akkor nem nyertünk. Remélem, hogy holnap mi diadalmaskodunk. Néhány játékos számára ez az első Bajnokok Ligája-döntő, de van olyan is a keretben, akinek ez az ötödik. Az egész csapat győzni akar, hogy még egy trófeát szerezhessünk a Real Madridnak.”
“A Liverpool 2018-ban is döntőt játszott a Real Madrid ellen, és az a helyzet, hogy ha a Madriddal találkozol, tudod, hogy sok döntőt nyernek. Ezért gondolom azt, hogy a történelem legjobb oldalán vagyok.”
“A teljes védekezésnek jól kell működnie. A defenzív munkát tekintve minden egyes pályán lévő játékos kulcsfontosságú. Mindannyian tisztában vagyunk a Liverpool kvalitásaival.”
“Benzema csak jobbá vált. Folyamatosan fejlődik, gólokat szerez. Győzelemre sarkallja a többieket a legnehezebb pillanatokban is. Nagyon sokat és jól presszionál a pályán, egyszerűen nem tudja abbahagyni a futást. Mindig megmutatja a benne rejlő minőséget, még a legkomplikáltabb helyzetekben is.”
“A csapaton belüli jó légkör az edzői stábnak köszönhető, mivel nagyon jó edzésmunkát végzünk. Tudjuk, hogy döntéseket kell hozniuk azt illetően, hogy ki játsszon, de az edző nagyon jól menedzseli ezt a helyzetet, ezért is vagyunk most itt.”
Marcelo: Mindenki tudja, hogy mennyire imádom életem klubját, a Real Madridot
“Nagyon nagy az izgalom. Már elég régóta szerepelhetünk ebben a sorozatban, így tisztában vagyunk azzal, hogy mennyire fontos dolog a döntőbe jutás. Nagyszerű idényünk volt, megérdemeljük, hogy itt legyünk. A játékosok készen állnak, és meg is akarjuk nyerni a Bajnokok Ligáját.”
“Mindenki tudja, hogy mennyire imádom a Real Madridot, életem klubját. A Fluminense megadott nekem mindent, és a Real Madrid is. Most viszont nem árulok el semmit. Nincs szükség szobrot állítani csak azért, mert az én történetem itt íródott. Beleadtam mindent, és bele is fogok. Meglátjuk, hogy mi történik a döntő után.”
“Karim őstehetség és nagyszerű vezér. Már huzamosabb ideje játszik nagyon magas szinten és tényleg vezérré vált. A jelenléte nagyon sokat segít a csapatnak. Klasszis játékos, nagyon fontos a csapat számára.”
“Már azóta ideges vagyok, hogy megnyertük az elődöntőt. Tudjuk, hogy mit jelent a döntőben pályára lépni a Real Madrid színeiben. Az izgalom normális, de amint pályára lépünk a döntőben, az idegességnek vége.”
“Az országom számára mindig a büszkeség egyik forrása, ha brazil játékosok is pályára léphetnek a Bajnokok Ligája döntőjében. Minél több brazil kap lehetőséget, én is annál boldogabb vagyok. Azt üzenem nekik, hogy élvezzék a futballt és ezt a döntőt, hiszen ez egy nagyszerű dolog.”
“Nyolc éve ismerem a mestert. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy a kezei alatt dolgozhattam. Amellett, hogy nagyon érti a futball világát, tudja azt is, hogy hogyan kezelje az öltözőt. Teljesen természetes, hogy egy klubnál mindenki játszani szeretne, szerepet vállalni, fontosnak lenni. Véleményem szerint nem sok problémánk volt az idény során, ami az edzőnek köszönhető. Megnyugtat minket és mindig az igazat mondja. Nagy az önbizalmunk a ránk váró munkát illetően. Mindannyian fontos szerepet akarunk játszani és így is lesz.”
Fede Valverde: Az a célom, hogy követendő példává váljak a Real Madridnál
Hogy érzed magad?
Nagyszerűen! Feltüzelve!
Ideges is vagy?
Igen, egy kicsit, de ez természetes. Ez is része a futballnak, a labdarúgók néha érzik ezt a fajta izgalmat, esetemben pedig ez még inkább igaz, hiszen a Bajnokok Ligája döntőjében fogok játszani.
Ugyanakkor azt állítod, hogy ez a fajta izgalom segít neked a koncentrációban, a teljesítményedben.
Igen, hiszen ha elterelődik a figyelmed, a jelenen kívül más dolgokkal is foglalkozol, akkor veszítesz a koncentrációdból. Esetemben az izgalom segít a fókusz megtartásában, annak hatékonyságában, ezáltal felkészültebb vagyok. Az izgalom része a labdarúgásnak, számomra pedig ez egy jó dolog.
Milyen emlékeket őrzöl a Real Madrid európai kupadöntőiről?
Csak nagyon keveset, hogy őszinte legyek, Uruguayban nem volt könnyű nézni ezeket a meccseket, ráadásul a mi házunkban csak nagyon kevésszer nézett valaki európai futballt – nem tudtunk. Csak a helyi meccseket néztem. Ahogy aztán idősebb lettem, az elmúlt évek döntőit már tudtam követni és nagyon élveztem is őket, ugyanakkor mindig szenvedtem is közben. Ha szurkoló vagy és nem lehetsz ott, nem segíthetsz, nem tehetsz semmit, hanem csak otthonról követed az eseményeket, az a legrosszabb. Ugyanakkor nagyon örülök mindennek, amit a jelenlegi társaim elértek, megérdemlik. Remélem, hogy az öltöző fiatalabb játékosai is magasba emelhetnek egy BL-trófeát értük.
A mostani kiírás a Real Madrid fordításairól szólt: a PSG, a Chelsea és a Manchester City ellen… Nem számít, mi történik a döntőben, ez már így vonul a történelemkönyvekbe. Szerinted is csak az lenne az igazságos, amit Luis Enrique mondott, azaz ha a Real Madrid nyerné meg a sorozatot?
Ha minden azon múlna, hogy ki mit érdemel, akkor talán nekünk kellene nyerni. Ennek ellenére a legfontosabb, hogy alázattal közelítsük meg a szombati mérkőzést, harcoljunk a végsőkig, ahogy azt az előző mérkőzéseken is tettük, és remélem, hogy a szurkolóktól kapott löket is segíteni tud minket. A legfontosabb viszont az, hogy maradjunk alázatosak, de természetesen a fizikai és mentális állapot is főszerepet játszik, ezeknek rendben kell lenniük, ha azt szeretnénk, hogy jól alakuljanak a dolgok.
Zidane azt mondta, hogy egy modern játékos vagy. Ancelotti azon játékosok között emlegetett, akik a legjobban meglepték őt a madridi öltözőben. Az uruguayi szövetségi kapitány, Diego Alonso úgy nyilatkozott, hogy benned ott van a futball maga, és bárhol képes vagy játszani. MIért kedvelnek ennyire az edzők?
(Nevet) Nagyon jó érzés ezt hallani az edzőktől, számomra ez a büszkeség és motiváció egy forrása, ami arra ösztönöz, hogy folytassam a kemény munkát, adjak bele mindent, építsek arra, amit eddig tettem a Real Madridban és a válogatottban. Csodálatos érzés ezeket a szavakat hallani.
Lehet ennek köze ahhoz a hozzáálláshoz, aminek köszönhetően sosem kerülöd a sprinteket, a munkát, a letámadást? Könnyebbé teszed az edzők életét.
Én így közelítem meg a mérkőzéseket, ezek az értékeim a pályán. Számomra nincs elveszített labda, mindig készen állok mindent beleadni a csapat érdekében, még akkor is, ha fáradt vagyok, segítenem kell a társaimnak. Ez az én stílusom. Ha nyersz, ha nagy dolgokat érsz el, az mindig nagyszerű érzés. Ez a felfogás segít számomra abban, hogy példává váljak a Real Madridnál és Uruguay nemzeti csapatánál, ugyanis ez a célom.
Most a Liverpool az ellenfeletek. Egy olyan csapat, ami méltán híres a sebességéről, a tempója emeléséről a mérkőzések közben. Egy olyan csapat úgy játszik, mint te. Ez jelentheti azt, hogy ez lesz Valverde döntője?
Reménykedjünk! A Liverpool egy nagyszerű csapat, példaértékű mindenki számára, az egész futballvilág elismeri. Nagyszerű játékosok alkotják a csapatot, akiket az edzői stáb jól is koordinál. A fizikai állapotuk kiváló. Ha nem nyernek, ami nem túl gyakori, akkor is az utolsó pillanatig küzdenek, és végül mindig sikerül felállniuk. Megérdemlik, hogy ott legyenek a döntőben. Követtem az idényüket, harcban voltak minden címért, ami kiemelkedő. Ugyanakkor mi is tettünk azért, hogy ott legyünk, ahol most vagyunk.
A Liverpool az utolsó fordulóig harcban állt a Premier League elsőségért, de végül nem sikerült győzedelmeskedniük. Ez a Real Madridra tekintve jó dolog, vagy kevésbé az, hiszen lehet, hogy felejteni akarják mindezt a döntő megnyerésével?
Nem gondolom, hogy ennek lenne bármi hatása. Nyilvánvaló, hogy amikor nem sikerül megnyerned egy címet, akkor mérges vagy, fájdalmat érzel. De nem gondolom, hogy a Bajnokok Ligája döntője bármihez is hasonlítható. Ez egyedülálló. Erősek lesznek a döntőben, mentálisan nagyon fel kell készülnünk, koncentrálnunk kell, készen kell állnunk arra, hogy küzdjünk egymásért és a csapatért. Akkor is próbálkoznunk és küzdenünk kell, ha már nagyon fáradtak vagyunk.
Ki miatt aggódsz a leginkább a liverpooli keret játékosai közül? Kit tisztelsz a legjobban?
Mindenkit tisztelek, ha választanék egyet közülük, az a tisztelet hiányát mutatná a többiek irányába. Ez egy nagyszerű keret, az edzőjük is kiváló, a pálya minden területén nagyon jók. A padon lévő játékosok is nagyszerűek, képesek megváltoztatni a meccset, ha beszállnak. A Liverpool egy kiváló csapat, kiváló játékosokkal.
A Manchester City elleni első mérkőzés előtt azt mondtad, hogy visszaszerezted a korábban elveszített helyedet, és nem szeretnéd, ha újra kiejtenéd a kezedből. Aggódtál amiatt, hogy talán sosem leszel újra kezdőjátékos?
Igen, igen. Nyilván nehéz helyzet, néha nagyon nehéz. Amikor játszani akarsz, de nem tudsz, amikor több játékpercre vágysz, de nem kapod meg… Fiatal vagyok, játszani szeretnék, és ha nem sikerül, akkor borzasztóan nehéz időket élek. De ilyenkor kell helyén lennie az észnek, keményebben dolgozni, jól edzeni, megfelelően étkezni, és kihívások elé állítani saját magad, hogy visszaszerezd a helyed. Ez a legfontosabb.
Most egyértelműen kezdőjátékos vagy, ez nem kérdéses. A Bajnokok Ligája egyenes kieséses szakaszában hatból öt mérkőzésen kezdhettél. Kismadárból (El Pajarito jelentése spanyolul kismadár, ez Valverde beceneve – a szerk.) sólyommá értél.
Ez igaz! De mindannyian megváltoztunk!
Ezt a becenevet jobban kedvelnéd?
Igen, egy kicsit talán. Legalábbis ijesztőbb lenne (nevet).
Tavaly azt nyilatkoztad, hogy olyan dolgokat csináltál, ami nem fér bele egy Real Madrid-játékos esetében, ezért kapsz kevesebb lehetőséget. Most jól alakítod a dolgaid. Hogyan változott meg Fede Valverde?
Nagyon sokat változtam. Sokkal érettebb vagyok, nem csak játékosként, hanem a magánéletemben is, ami egy labdarúgó számára mindig alapvető fontosságú. Sokkal jobban figyelek az otthoni étrendemre, a pihenésemre, a mentális állapotomra. Sokkal nyugodtabban kezelem a jó és a kevésbé jó dolgokat is. Nyugodtnak kell maradnod, és ami azt illeti, sokat dolgoztam azon, hogy minden összeálljon, hogy minden láncszem a helyére kerüljön. Ez mind segít nekem, ennek köszönhetem, hogy most itt tartok.
Zavart, hogy annyi sérülésed volt?
Nem, egyáltalán nem. Minden okkal történik. Ha túl sok sérülésed van, az azt jelenti, hogy valamit rosszul csinálsz. Ez segít abban, hogy jobbá válj. Ezek mind olyan jelek, amiket az élet azért küld, hogy javíts a dolgaidon. A sérülések segítettek a fejlődésben, személyesen és a futball világában is.
Gyere és nézd velünk a BL-döntőt! Kattints ide vagy a képre a részletekért!
Mostanában sokkal többet próbálkozol távoli lövésekkel. Korábban ez nem volt jellemző. Ez valamilyen Ancelotti-hatás?
Ő kért erre, nagyon sokszor. Úgy vélem, egyre jobbá válok ebben. Uruguay csapatában elég sokszor próbálkoztam a közelmúltban, ez adott önbizalmat ahhoz, hogy a Real Madriddal is megmutassam, mire vagyok képes, hiszen ez is egy a képességeim közül. Meg kell mutatnom. Remélem, hogy sikerül gólt szereznem a döntőben, az csodálatos lenne.
Mbappé végül biztosan nem jön Madridba. Amikor ez kiderült, még aznap posztoltál egy képet a közösségi média különböző felületein, a következő szöveggel: “A Real Madridban játszani egy olyan kiváltság, amit nem mindenki kaphat meg”. Természetesen sokan egyfajta üzenetként tekintettek erre, hiszen Mbappé végül a PSG-t preferálta a Real Madriddal szemben.
Nem, nem… Mindenki azt szűr le ebből, amit szeretne. Én kiraktam egy képet a közösségi média felületein, ahol az embereket informálni szoktam. A Real Madridról, magamról és a csapatról írtam. Aki ezt másképp szeretné értelmezni, az tegyen így. Mindannyian tudjuk, hogy mennyire jó játékos Mbappé, tudjuk, mit képes adni a csapatnak, nagyon látványos a játéka. De most csak a BL-döntő megnyerésére gondolunk, csak arra, hogy egy újabb címet szerezzünk a Real Madridnak. Nem szeretnék semmi mást mondani Mbappéról.
Mit adnál a BL-győzelemért cserébe?
Nagyon sokat. Úgy gondolom, hogy mindent. Ez egy egyedülálló trófea minden játékos számára. Hajlandó vagyok nagyon sok mindent odaadni érte. Kivéve persze a fiamat… és talán a feleségemet (nevet). Nem, nem, csak viccelek! Tényleg, nagyon sok mindent odaadnék érte, nem minden nap adatik meg az ember számára, hogy pályára léphet egy ilyen döntőben. Remélem, hogy sikerül győzni.
Megnyerted a bajnokságot, a spanyol szuperkupát, most a Bajnokok Ligáját is zsebre teheted. Egy olyan Real Madriddal, ami épp átalakulóban van az emberek szerint. Alulértékeltnek érzed a csapatot?
Amikor nem sikerül eredményeket szállítani két vagy három meccsen, a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy szeretnénk, akkor mindig hangosabbak a vélemények. Ez normális, része a labdarúgásnak. Ha egy csapat nem teljesít jól, akkor az emberek panaszkodni kezdenek. A kritika viszont nagyon sok motivációt ad nekünk arra, hogy jobbá váljunk és fejlődjünk az idény teljes egészében. Illetve, hogy olyan döntőkbe juthassunk, mint amiben szombaton is pályára léphetünk.
Xabi Alonso: Nekünk annyi a dolgunk, hogy élvezzük ezt a döntőt
“Sokszor játszottam Jürgen csapatai ellen. Intenzív, nagyon szenvedélyes, de az egyik legjobb tulajdonsága szerintem az, hogy képes kihozni a legtöbbet a játékosaiból. Ő maga is teljes mértékben elkötelezi magát a csapat mellett, és megfelelően állítja össze a keretét.”
“Úgy vélem, minden edzőnek megvan a saját útja, a saját könyve. Néhányan a taktikai elemeket helyezik előtérbe, analitikus szemlélettel. Mások sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a kapcsolatokra, a játékosok szabadságérzetére, de mindenekelőtt ismerned kell a játékosaidat.”
“Képesnek kell lenned arra, hogy a megfelelő receptet adhasd a játékosaidnak, akik ennek segítségével a legjobb arcukat tudják mutatni. Ez az egész szépsége. Nem csak egy mód van erre, hanem nagyon sok. Jürgen különbözik Carlo Ancelottitól, ahogy Pep is Thomas Tucheltől vagy Xavitól. Mindannyian különbözőek.”
“Imádom, amikor Jürgen arról beszél, hogy a csapata egy mentális szörnyeteg, hiszen nem könnyű, amit ők csinálnak. Nemcsak erről az évről van szó, hanem az elmúlt néhány idényről. Valóban megvan bennük ez a mentalitás.”
Gyere és nézd velünk a BL-döntőt! Kattints ide vagy a képre a részletekért!
“A döntő azonban egy teljesen más dolog. A döntőben a Real Madrid az ellenfél, egy másik mentális szörnyeteg, akik ellen meg kell mutatnod mindazt, ami benned van. Nagy összecsapás lesz, élvezze ki mindenki!”
“Ott voltam Kijevben néhány éve, nagyszerű volt látni, ahogy a két korábbi csapatom játssza a döntőt. Ez nemcsak a döntőről szól, hanem az idáig vezető útról, majd a pillanat élvezetéről. Madridi és liverpooli barátaimmal néztem azt a meccset, én valahol a két csapat között helyezkedek el. Így számomra mindkét kimenetel esetén örömöt okoz a győzelem.”
“Mindkét csapat nagyszerű, mindkét csapat megérdemli a győzelmet, így a vesztes csapattal is együtt fogok érezni. Bármi történjék, a jövőben mindkét csapat fog még győzedelmeskedni. Meglátjuk, mi vár ránk szombaton. Ez a Bajnokok Ligája döntője, így tényleg csak annyi a dolgunk, hogy élvezzük.”
Egytől egyig: Cádiz – Real Madrid (1-1)
Csapatok
Cádiz – 6,7 (szerkesztői pontszám: 6)
A kiesőjelölt egy teljesen vállalható meccset tudhat magáénak a már bajnokká avanzsált Real Madrid ellen. Extra energiákat, vagy földöntúli játékot azért nem tettek a pályára, de becsülettel harcoltak, ahogy az illik egy ilyen helyzetben lévő klub esetében. Voltak kifejezetten veszélyes helyzeteik, ezek nagy része ráadásul nem is esetleges volt, hanem szépen kialakított akcióból született. Látva a vendégek hibáit, talán többet is érdemeltek volna, de egy madridi legény azért talpon volt az andalúz vidéken…
Real Madrid – 5,1 (szerkesztői pontszám: 5,5)
Ha mindkét csapat esetében a saját maguk által felállított mércét vesszük alapul, akkor a Real Madrid bizony mélyen szint alatt teljesített – főleg a védelemben. Benny Hill-show-ba illő mozdulatok, jelenetsorok, gyermeteg helyezkedési hibák, dekoncentráció… Sajnos ez mind a hátsó hármast jellemezte. A felforgatott játékrendszer (ami talán a 3-1-4-2-höz vagy 3-5-2-höz akart leginkább hasonlítani) nem igazán jött be, nagyon kevesen érezték magukat komfortosan a posztjukon – de az őszintét megvallva, mikor kísérletezzen egy edző, ha nem ilyen helyzetben. Azt már a bajnoki cím sorsának eldőlése pillanatában tudtuk, hogy nem ezeken a meccseken fogjuk lerágni a tíz körmünket.
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Andriy Lunin – 8,6 (szerkesztői pontszám: 9,5)
Rá céloztam, amikor a talpon lévő legényt emlegettem. Az ukrán kapus újfent bizonyította, hogy nem a véletlen szele repítette őt egészen Madridig. Már az első félidőben volt egy brutálisan nagy védése egy jól helyezett, lapos lövést követően. A 10 pontot csak azért nem vasalta be, mert besikerült egy csúnyán elpasszolt labda is, ami után azért volt izzadás a tizenhatoson belül, valamint összehozott egy büntetőt is – itt talán egy kicsit későn érkezett az indításra. A “kiharcolt” büntetőjét viszont magabiztosan védte, és abban is biztos vagyok, hogy Negredo rémálmainak főgonosza biztosan az Andriy Lunin névre hallgat majd, hiszen a spanyol támadó bármivel próbálkozhatott, az ukrán kapus eszén nem tudott túljárni.
Jesús Vallejo – 6,4 (szerkesztői pontszám: 5,5)
Nagyon bizonytalan volt a spanyol védő a neki szánt szerepkörben, érezhetően nem feküdt neki a három belső védőt alkalmazó hadrend. A legtöbb helyezkedési hibát biztosan ő vétette, ezekkel pedig többször is nehéz helyzetbe hozta magát. Egy ilyen mulasztása után Luninnak kellett nagyot védenie, és az az igazság, hogy a gólnál is meglehetősen lassan kapcsolt. A statisztikája nem mutat annyira rosszul, de sajnos a legtöbb munkát saját magának generálta. Sajnálom, mert az előző mérkőzéseken kifejezetten jól tudott teljesíteni.
Éder Militão – 3,2 (szerkesztői pontszám: 3,5)
Önmaga, de talán a komplett védőtársadalom paródiáját mutatta be a pályán. Sokszor nem tudtam eldönteni, hogy vajon másnapos-e vagy sem, ugyanis a megyei bajnokságokban gyakran előfordul a hasonló mozgáskoordináció egy-egy hosszabbra nyúló este, netalántán reggel után. A kapott gólban is vastagon benne volt, de ha összesen csak ennyi hibája lett volna, a kezünket összetehetnénk. Borzasztóan dekoncentrált játékot mutatott, és az a baj, hogy ez egy ilyen meccsen még bele is fér, de sajnos már nem ez volt az első alkalom, hogy tudása alatt teljesített. A formája némileg aggasztó alig két héttel a döntő előtt.
Nacho – 6,5 (szerkesztői pontszám: 6,5)
A közvetítés talán legszebb pillanata volt az a meccs előtti pillanat, amely során a két csapata kapitányai foghattak kezet egymással, akik ezúttal történetesen a Fernández testvérek voltak. Álex és Nacho már többször is találkozhattak egymás ellen a pályán, de olyanra én nem emlékszem, hogy mindketten kapitányként vezették volna csapatukat az egymás ellen vívandó mérkőzésen. Ami pedig Nacho teljesítményét illeti, a három belső védő közül ő volt a legstabilabb, az első félidő legnagyobb mentése is az ő nevéhez fűződik. Meglehetősen sokat volt játékban is, ennek ellenére 49 passzából mindössze egyetlen egyet rontott, így 98 százalékos pontossággal a passzversenyt ő nyerte.
Lucas Vázquez – 5,9 (szerkesztői pontszám: 6)
Egy számára teljesen szokatlan szerepkörben kellett helytállnia, a bal oldalon. Kicsit nehezen tudtam értelmezni, hogy miért, vagy miért pont ő, de a lényeg, hogy a mester ezt a megoldást választotta. Kudarcot nem vallott, de nem is a megszokott Lucas-performanszt láthattuk, sokszor hosszú-hosszú percekre is képes volt eltűnni, és sokkal kevesebbet vállalt, mint a saját szerepköreiben.
Casemiro – 5,5 (szerkesztői pontszám: 7)
A brazil tank volt az, akinek a legtöbbször kellett és sikerült is kisegíteni a helyzet magaslatán nem álló védelmet. 6 felszabadítása a mezőnyt tekintve is impozáns, de volt igen jó ütemben érkező blokkolása is. A tizenhatos környékén több ízben is résen volt, ennek köszönhetően több labdát is sikerült lefülelnie, megakadályozva ezzel egy esetlegesen kialakuló helyzetet. Jól látta el tehát a saját, sőt esetenként még a többiek feladatait is.
Toni Kroos – 6,2 (szerkesztői pontszám: 6,5)
Kipattintja az ember szemét az a statisztika, miszerint 118 passza volt, közel 96 százalékos pontossággal megfűszerezve, hiszen ez két dolgot is érzékeltet: az egyik, hogy gyakorlatilag minden egyes építkezés rajta keresztül történt, a másik pedig az, hogy még mindig kevésszer ront, ilyen magas szám mellett is. Kulcspasszokban abszolút első volt. Egy-két üzemzavar viszont nála is be-becsúszott, én még mindig éreztem rajta azt a fajta lassúságot, ami nem feltétlen a sebességéből, sokkal inkább a gondolkodásából eredően adódik. Ez utóbbi pedig jobban aggaszt, mert ezt már a fontos meccseken is tapasztalhattuk.
Fede Valverde – 6,7 (szerkesztői pontszám: 6,5)
Imádom a benne lévő energiát, azt, amikor úgy indul meg a labdával, hogy lerántani, sőt, hozzáérni sem lehet. Megtette ezt a Cádiz ellen is. Nagyon jól, lendületesen kezdte a meccset, voltak szép pillanatai, de a pontossággal akadtak azért problémái, a középpályások közül messze ő hibázott a legtöbbet. A lövőkedve is alábbhagyott az előző találkozóhoz képest, de ezt meg tudom bocsátani neki, megértem, ha a puskaport Párizsra tartogatja.
Marco Asensio – 4,1 (szerkesztői pontszám: 5)
A madridiak közül ő próbálkozott a legtöbb lövéssel, de egy, a második félidőben eleresztett bombát kivéve szinte semmi veszélyt nem jelentettek a labdái a Cádiz kapujára. Az első félidőt konkrétan végigpislogta, és sokat a második játékrészben sem sikerült javulnia. Sajnos nincs benne átütőerő, és bár mindannyian imádjuk a bombagóljait, ennél azért néha többre is szükség lenne.
Rodrygo – 7,3 (szerkesztői pontszám: 7)
Az a helyzet, hogy a kis brazil talán a csapat legjobb formában lévő játékosává lépett elő. Hát mi volt az a szóló? Ha ezt egy olyan játékos csinálja, akinek a neve M-mel kezdődik és essi-vel folytatódik, akkor a sportsajtó egy hétig cikkezne róla. Rodrygo esetében ez valószínűleg nem így lesz, de azért minket teljes mértékben levett a lábunkról – az elmúlt hetekben többször is. Ami a többi megmozdulást illeti, el kell mondani, hogy igen hosszú időszakokra kapta magára a láthatatlanná tevő köpenyt, igaz, társa sem sok akadt játékban a támadósorban.
Mariano Díaz – 5,6 (szerkesztői pontszám: 5)
Meglőtte a maga gólját, ami ezúttal pontot is ért – még akkor is, ha már nem számít -, de nem tudok szó nélkül elmenni amellett, hogy mennyire nem az összjáték embere, hogy mennyire nem érti és látja át a helyzetet, nem veszi észre a társakat, így alkalmazhatatlan a kombinatív játékban. Látva, hogy hány olyan helyzetben nem passzolt, amikor azzal gólhelyzetet alakíthatott volna ki, biztosa vagyok benne, hogy Benzema bömbölt a TV előtt.
Cserejátékosok
Eden Hazard – 6,3 (szerkesztői pontszám: 5,5)
Örülök a visszatérésének, szurkolok is neki, de többször is az volt az érzésem, hogy azt a célt tűzte ki magának, hogy ő lesz a legtöbb időt a földön töltő játékosa a mezőnynek. Igaz, hogy kapott is, bőven de rendkívül sokat esett. Nyilván felesleges arról beszélni, hogy milyen volt a sebessége, vagy bármi, neki ez a meccs az első átmozgatás volt a hosszú kihagyás után. Nem most kellett megváltania a világot.
Dani Carvajal – 5,9 (szerkesztői pontszám: 6)
Érkeztével átalakult a hátsó alakzat, amire nagy szükség volt, de az a baj, hogy az egyéni hibákat ő sem tudta javítani az érkeztével eszközölt szerkezeti átalakítással. Azt viszont kifejezetten sajnálom, hogy nem volt jó centerezése vagy visszakészített labdája, a lehetősége ugyanis többször is megvolt rá.
Dani Ceballos – 6,2 (szerkesztői pontszám: 6)
Egy-két szép mozdulat, egy kulcspassz, illetve néhány rontott átadás. Nekem tetszik a spanyol középpályás mozgása, én adnék neki egy esélyt a következő idényben is – persze nem annyi játékperccel, mint amennyihez ebben a szezonban jutott.
Juan Latasa – 5,3 (szerkesztői pontszám: 6)
Egy újabb valóra vált álom, de emlékezetes megmozdulás ezúttal nem jutott neki.
Edzői teljesítmény
Carlo Ancelotti – 5,9 (szerkesztői pontszám: 5)
Véleményem szerint kissé tökön lőtte magát ezzel a taktikával, de nem tudok igazán haragudni emiatt, hiszen nyilvánvaló, hogy ezek a meccsek már csak a kísérletezésről és az átmozgatásról szólnak. A gyengeségeket jól vette észre, jól cserélt, de ennél több pozitívumot ezúttal nehéz lenne említeni. Ahogy mi is, úgy ők is csak túl akarnak már lenni ezeken a találkozókon, hiszen a tétnélküliség nem nagy motiváció – a döntő már annál inkább, de ebben a tekintetben már azt is figyelembe kell venni, hogy a sérülések elkerülése is nagyobb cél, mint a szemkápráztató játék.