Cristiano az edzés u…
Cristiano az edzés után: “Jól vagyok. Kaptam egy rúgást az edzésen, de biztos vagyok benne, hogy holnap nem lesz fájdalom. Nyugodt vagyok.”
Carlo Ancelotti: A szívem egy része a Real Madridé
Bajnokok Ligája győzelmek edzőként: „Ilyenkor zakatol a szív, érzelmek sokasága kavarog az emberben, éppen ezért a legfontosabb, hogy mindvégig nyugalmat és kiegyensúlyozottságot sugározz. Az ilyen típusú és jelentőségű mérkőzések előtt elengedhetetlen, hogy elnyerd a játékosaid bizalmát.”
Előrejelzés: „Az Atlético a lehető legkeményebb ellenfél, akit a Real Madrid kaphatott. Rendkívül kellemetlen ellenük játszani, nem mellesleg kíméletlenek. A játékosokra nehezedő nyomásra tekintettel egy igen szoros végeredményre számítok. Két évvel ezelőtt egy hasonló döntőre került sor, amely most rengeteg szép emléket elevenít fel bennem. A döntő párharc mindenképp komplikált lesz, de úgy gondolom, hogy a Real Madrid nyeri az összecsapást.”
A Tizedik megnyerését követően: „Nagyon kemény döntő volt. Az eredményjelző nem tükrözte a pályán történteket. A padról nagyon nehéz bármit is mondani. Elsősorban a játékosok bizakodása és az önmagukba vetett hit eredményezhette, hogy az utolsó támadásból végül kiegyenlített a csapat. Igazán jól tették a dolgukat.”
Felkészülés a Bajnokok Ligája döntőjére, ami egyben városi derbi is: „Általában nincs szükség arra, hogy a játékosokkal egyenként beszéljek, hiszen maguktól is az előttük álló feladatra összpontosítanak. A csapatból mindenki jól ismeri a másikat. Az egyetlen problémaforrás a pályán jelentkező feszültség és a növekvő nyomás lehet. Ha észleled, hogy valamelyikük egyre idegesebbé válik, könnyítened kell a helyzetén. Akár egy poénnal. A legfontosabb, hogy csökkentsd a terhet, hiszen a játékosok egyébként tudják, mit kell tenniük.”
Úgy véli, hogy Zidane menedzseri tapasztalata kulcstényező lehet? „Nem gondolom így. Fantasztikus munkát végez, megvannak a saját elképzelései, jó a kapcsolata a játékosokkal, játszott már döntőkben, tudja, min mennek keresztül a játékosok. Élvezi a keret bizalmát.”
A Bajnokok Ligája döntője: „A Real Madrid nagyon jól fejezte be az idényt és van idejük készülni a döntőre. Különösen heves mérkőzés lesz.”
A Bajnokok Ligája győzelem következtében csökkenne a Barcelona duplázásának jelentősége? „Ha a Real Madrid megnyeri a Bajnokok Ligáját, akkor fantasztikus szezon lehet mögöttük, ahogy a Barcelona, a Sevilla és az Atlético mögött is. Ez nem vonná el a figyelmet arról, amit a többiek elértek.”
A Real Madrid idénye „Ha nem nyerik meg a Bajnokok Ligáját, akkor sem mondhatjuk, hogy katasztrófa volt az idényük. Az idény második fele fantasztikusan sikerült, egy ponttal maradtak le a végső győztes Barcelona mögött.”
Ebéd Carlo Ancelottival
„A német a legnehezebb nyelv.” Carlo Ancelotti, aki hamarosan átlépi Bajorország határát, visszaemlékszik az angliai, spanyol és francia munkáira, miközben új otthonának összetett főneveivel küszködik. „És az igék,” – nyögi, „néha a mondat második szavai, máskor pedig a mondatok végére helyezik őket…” Felfújja arcát, majd igen, felhúzza bal szemöldökét, amely arcának legünnepeltebb mozzanata világszerte.
Az 56 éves olasz labdarúgó-edző elég jellegzetes és megkülönböztető, nincs szüksége karikatúrára. 2016 nyarán Bayern München csatlakozik a Juventushoz, a Milanhoz, a Chelsea-hez, a Paris Saint-Germainhez és a Real Madridhoz, hiszen a hatodik olyan európai klubbá válik, amelyet irányít Carlo Ancelotti. Vancouverből fog érkezni – itt van közös otthonuk kanadai feleségével, Mariannal – és kétségkívül nagy trófeákat fog elhódítani. Mind tudjuk ezt, hiszen mindig ezt teszi.
A kéz, amely megrázza a kezem a Babbóban, egy olasz étteremben, amelyet ő választott Londonban, Mayfairben, már három alkalommal emelte fel a Bajnokok Ligája-serlegét. Ez rekord az európai labdarúgás modern történelmében. Négy országban boldogult már edzőként, dicsőséggel átitatva. A játékosai szerették a finom gondoskodását, valószínűleg ő a világ legkedveltebb trénere.
Ő az egyetlen, akiről el tudjuk képzelni, hogy az alapján választ egy klubot, hogy milyenek a helyi éttermek. Carlo Ancelotti igazi ínyenc, a középpontba helyezi ezt a dolgot. Az elképzelésem az volt, hogy keveset rendelek, hiszen általában kerülöm a nappali étkezést, de ez hevességének köszönhetően hamar megváltozott. Kezdésképp sült padlizsánt kértünk sajtréteggel. Megkérdezte, hogy kedvelem-e az olasz konyhát. Bólintottam, így úgy döntött, hogy nem enged a spanyol ételek csábításának.
A Babbo technikailag kiváló, de tipikus mayfairi hely. Négy idős hölgy ült nem messze tőlünk, gyöngyökkel tarkítva, selyemruhában. Két határozatlan nemzetiségű vendég a helység másik végéből pedig az én partneremet bámulta. Megadtam vendégemnek egy Islingtonban található étterem nevét, amit látszólag memorizált. Ő egy olyan ember, aki önéletrajzi könyvének a Preferisco la Coppa címet adta, amely jól jelzi ambícióit a címek iránt.
Az olaszok kétségtelenül hűek a saját földjük terményéhez, de Ancelotti, aki Emilia-Romagnában nőtt fel északon, a szomszédos Toszkánában is megfordul kedvenc bora miatt. Kér egy üveg Guidalbertót, majd megjegyzi: „Nem szükséges megkóstolnom, ismerem ezt a bort.” Az említett bor a Cabernet Sauvignon és a Merlot egy keveréke, mely hasonló erősségű, mint a Bordeaux-i vörös, viszont nem zuhansz tőle ezer éjszakán át tartó kómába.
Ancelotti számára a futballklubok egyben családok is, mint például az AC Milan, vagy vállalatok, amelyre a Juventus a legjobb példa. Zseniális stílusával, a játékosokhoz és a vezetőkhöz való személyes kötődésével egyértelmű, hogy a kettő közül melyiket preferálja. Silvio Berlusconi apaként vezette a Milant, egyáltalán nem avatkozott bele a technikai kérdésekbe. Az Angelli család, amely jelenleg is birtokolja a Juventust, jobban szereti működtetni a rendszert, és néha bele is szól a stratégiai ítéletekbe. Ahogy megemeli a poharát, arra kérem, hogy kategorizálja a Bayern Münchent. „Nem volt még túl sok találkozóm velük, de úgy vélem, hogy ők is egy család” – mondja, talán optimistán egy olyan intézményről, amelyet részben az Audi, részben pedig az Adidas és az Allianz birtokol. „A vezetőségben vannak korábbi labdarúgók. A klubot 70 százalékban a tagok birtokolják.”
Szeretném megtudni, hogy vajon kit tart a világ futballjában született tehetségnek. Újra felhúzza a szemöldökét. „Nem rögzítheted, hiszen akkor felmegy az áruk.” – mondja, mielőtt francia és brazil tinédzsereket nevez meg, még a telefonját is előveszi, hogy megmutassa az utóbbit. „Ne mondd el Arsène Wengernek!”– fűzi hozzá viccesen.
Sokkal nyíltabb, amikor olyan kiválóságokról kérdezem, akiket már edzett pályafutása során. Különlegesen ragaszkodik Cristiano Ronaldóhoz, a mindig motivált robothoz, aki hajnali 3-kor is jeges fürdőt vett a Real Madrid edzőkomplexumában. „Annak ellenére is, hogy Irina Shayk várta őt otton!” – mondja mosolyogva, utalva a portugál egykori párjára. "Őt nem érdekli a pénz, ő csak az első, a legjobb szeretne lenni." Az olasz mester kedveli Andrea Pirlót is, valamint az olaszok örökös kedvencét, Gigi Buffont is. „17 éves korában fedeztem fel, a Parma akadémiáján.”
Mindketten homárt rendeltünk főétel gyanánt. Nagydarab, filézett rákot kaptunk, a tetején tagliolini tésztával. Mint a legjobb tésztából, ebből is csak többet és többet kíván az ember, de nem is feltétlen az íze, hanem a kinézete miatt. Ancelotti borválasztása nagyszerű, semmi sem képes felvenni vele a versenyt. Olyan, mintha gyakran csinálna ilyesmit.
Az ebédünk előtt teszteltem Ancelotti nevét. Olyan barátaimat kérdeztem meg, akik csak keveset vagy semmit sem tudnak a futballról. A legtöbben még soha nem is hallottak róla. Ketten feltételezték, hogy Claudio Ranierire gondolok. Egyikük ismerte a nevét, de nem tudta hozzákötni az arcát. Mint semmi más, úgy ez sem zavarja meg kiegyensúlyozott lelkivilágát.
A legtöbb elit edző a mai világban olyan, mint egy időzített bomba. Ott van Diego Simeone, az Atlético Madrid edzője a maga banditás viselkedésével. Ott van Jürgen Klopp a Liverpool kispadján, a maga lelkesedésével. Guardiola épp a Bayern Münchentől viszi magával saját elképzeléseit a Manchester City kispadjára. „Csendes személyiség vagyok” – mondja halkan. „Ennek a családom az oka. Az édesapám csendes volt. Soha nem kiabált. Soha nem ütött meg. Az édesanyám szintén ilyen volt. Ez az alapvető oka az egésznek.”
A hamarosan megjelenő, "Quiet leadership" című könyve egy olyan menedzsert mutat be, aki a következtetéseket a játékosain keresztül vonja le ahelyett, hogy meghagyná ezt saját magának. Úgy véli, hogy a vezetőt egy csapatban „a csoport választja, nem pedig az edző vagy az elnök”. A holland Clarence Seedorf egyike volt ezeknek a jellegzetes karaktereknek a Milan csapatánál. Az ott töltött ideje alatt rengeteg tehetséges játékos közül kellett kiválasztania négyet a középpályára. Az elképzeléseinek köszönhetően a játékosok gyémánt formációt alkottak – Pirlo volt a vége, Kaká a csúcsa, a két oldala pedig Seedorf és Rui Costa -, amellyel felkeltették Európa figyelmét.
Két korty között megkérdezem tőle, hogy nem érzi-e magát túlságosan is nyugodtnak, legalább a mérkőzéseken kívül. „Minden egyes nap van lehetőséged arra, hogy dühös légy, de a boldogság nem az elismerésben, hanem a munkában, a játékosokkal és a stábbal való kapcsolatban van. Nem aggódom amiatt, ami az újságokban megjelenik.”
A közéletben sok ember hangoztatja az utóbbi mondatot. Ancelotti így is gondolja. Ha valami, akkor az ismeretlenség jelenti a magánéletet, különösen Kanadában. Vancouver képes volt meglepni Európa csodálatos városai és Olaszország után is. „A strand, a hegyek…”
Az anyagi biztonságot nem veszi magától értetődőnek. Az Ancelotti család mindig is dolgozott. A vidéki életnek köszönhető a jó ítélőképessége (egy egész térkép van a fejében a Londonban, Párizsban, Vancouverben és Madridban lévő értékes, olasz éttermekről), valamint a nyelvjárása.
Ancelotti futballőrült, aki karrierjét egy taktikailag ügyes középpályásként indította, a Parma csapatában. Onnan Rómába igazolt, a fővárosba, amely a vidéki srác számára olyan lehetett, mint a Szaturnusz. Egy térdsérülés miatt ki kellett hagynia az 1982-es világbajnokságot, amelyet az olaszok meg is nyertek. Carlo azonban nem érez keserű szájízt emiatt, ő csak hálás a pályafutásért, ami ezt követően folytatódhatott. „23 éves vagy és nem tudod, hogy játszhatsz-e újra.” – rezzen össze. „A fizioterápia borzalmas volt abban az időben.”
1987-ben Ancelotti meglépte azt, ami megváltoztatta az egész életét. Egy mókás figura, ArrigoSacchi vitte Milánóba. Egészen addig az olaszok a sajátos defenzív játékukat játszották, amit catenacciónak hívtak. „Ez az” – mondja megfogva az asztalunkhoz legközelebb eső ajtón lévő zárat. Sacchi azonban minden hagyományt felrúgva azt gyakoroltatta a játékosaival, hogy küzdjenek a labdáért –támadjanak le -, már az ellenfél térfelén is, hajszolják az ellenfelet hibába, és használják ki azokat kegyetlen módon olyan csatároknak köszönhetően, mint a holland kiválóság, Marco van Basten. Ancelotti feladata a szilárdság meghozása volt ebben a csapatban, amely egész Európában uralkodott, és mindmáig hatással van a modernkori edzőkre is.
Sacchi tényleg nem viccelt. A letámadós foci azóta felfedezhető mindenhol, Liverpooltól egészen Münchenig. Sokszor a legkeresettebb játékosok között vannak az olyan középpályások, akik nem a góllövésben, még csak nem is a gólpasszokban jeleskednek, hanem sokkal inkább a lélekjelenlétükkel, az állandó közelségükkel és nyomásgyakorlásukkal segítik a csapatukat. A kluboknak fejleszteniük kellett a játékosok állóképességét, figyelniük kellett a kondíciójukat ahhoz, hogy fizikálisan olyan szinten legyenek, amilyet a „sacchizmus” megkövetelt.
A Milánnál Ancelotti pont ezt a „sachista” focistát személyesítette meg. Ennek a fajta középpályásnak mindig át kell látnia a rendszert, akárcsak az edzőnek a partvonalról. Egy-két ezen a poszton eltöltött szezon után virtuálisan talán már be is programozták a fejébe, hogy egyszer a jövőben edzőként fog tevékenykedni. Talán nem véletlen, hogy Simeone és Guardiola is ugyanebből a szerepkörben edződve váltak trénerré később. Nos tehát, miután Ancelotti sikerrel segítette Sacchit abban, hogy Olaszországot a világbajnokság felé kormányozza 1994-ben, visszatért a gyökerekhez, hogy elkezdje felépíteni a saját edzői karrierjét: először a Regginánál, majd a Parmánál.
A Juventusnál elindult a siker létráján felfelé, ahol egyre nagyobb és nagyobb csapatokat irányított, menetelése pedig a mai napig tart. Ott volt közben a Milan, ahol kétszer is elhódította a legrangosabb európai kupát (csakúgy, mint játékosként), és ahol összerakta azt a bizonyos ragyogó középpályát. Aztán jött a Chelsea, ahol első szezonjában bajnokságot és kupát nyert. Majd a Paris Saint-Germain, ahol szintén bajnokságot nyert, és profi színvonalat hozott egy olyan csapatba, ahol több volt a nagyravágyás, mint a tapasztalat („A játékosoknak nem volt külön étterem!”). Aztán pedig, két évvel ezelőtt a Real Madriddal következett a Tizedik, ami Ancelottinál mesterhármast jelentett edzőként szerzett BL-trófeáit nézve.
Nem voltak taktikai forradalmak, nem láttunk pszichológiai trükköket, nem hallottunk emlékezetes kijelentéseket, csak makulátlan sikereknek voltunk tanúi minden nagy európai ligában, ahol megfordult. Nincs még egy ilyen rekord. Zlatan Ibrahimovic, aki az egyik legszófukarabb ember, ha mások dicséretéről van szó, kijelentette, hogy Ancelotti a világ legjobb edzője.
Ha már galaktikus egókat emlegetünk, vajon hogyan sikerült őket az akaratához idomítania? „Vannak dolgok, amikben engedékenynek kell lenni az embernek” – magyarázza, – „és vannak olyanok, amikben szigorúnak. Amikor a játékosok azt mondják: ’Mester, nehéz hét volt, aludhatunk egy órával tovább?’, az rendben van. De amikor meccs előtti megbeszélés van, akkor ott kell lenni. A Chelsea-nél volt egy ilyen találkozónk délelőtt fél tizenegykor. Drogba nem volt ott. Lehet, hogy dugóba került, vagy akármi. Tizenegyre érkezett csak. Aznap nem játszott.”
Ancelotti olyan típus, aki a tüzet mély nyugodtsággal fedi el. A könyv és a személyisége alapján a Quiet leadership (Ancelotti hamarosan megjelenő könyve) sokkal inkább természetről és kisugárzásról szól, mintsem technikáról. Azzal, hogy a mai napig helytáll a futball kapzsi és felhajtásokkal övezett világában, nyugalmat hoz a játékosainak. Olyan edzőként, amilyen játékosként volt, mindig gondoskodik arról a biztos pontról, ahonnan mások látványos dolgokat vihetnek véghez. A Chelsea kerete 2010-ben nem sokban különbözött azoktól, amelyek az azt megelőző három szezonban az aktuális edző rendelkezésére álltak. A tehetség megvolt. Ancelotti kihozta belőle, amit lehetett.
A kritika az, amely igazán megmutatja, mit tud ő. Hatalmas kluboknál járt, mindenhol a klubhoz méltó sikereket ért el, mégis mindenhonnan úgy állt tovább, hogy nem hagyta ott a nyomát. Nem mondhatjuk róla, hogy olyan játékot fejlesztett volna ki, mint Guardiola tette, nem is vitt sikerre egy csapatot a fiatalok magasba juttatásával, mint Klopp a Dortmundnál. Érdekes módon nincs semmi olyan jel, ami alapján azonnal be lehetne azonosítani. Pont olyan, mint egy étterem Mayfairben.
Talán ezért is él ilyen vándorló életmódot. Sokkal messzebbre jutott, többet látott, mint azt bárki is megjósolta volna. Minden vágyam, hogy megtudjam, melyik volt a kedvenc állomáshelye. „Franciaországban nem könnyű, mert a labdarúgás nem feltétlenül az első számú sport. Ott van nekik a rögbi és a biciklizés. A PSG-nél pedig van egy kis durvaság is. A legjobb légkör Angliában van, a legfantasztikusabb stadionokkal, és durvaság nélkül a lelátókon.” – mondja. Annak ellenére, hogy már hét éve elhagyta Olaszországot, a zűrzavar és a tengődő infrastruktúra a ’90-es években oly nagyszerű ligában, ezek mind bántják még ma is.
„Anglia más. Amikor a Chelsea-nél voltam, egyszer Sunderlandbe utaztunk játszani. A busz nem tudott eljutni a bejárathoz. A stadion biztonsági emberei azt mondták: ’Rendben van, szálljanak le és sétáljanak.’ Erre én: ’Dehogy szállok le!’ A Sunderland szurkolói voltak mindenhol. De egy idő után úgy tűnt, nincs más választásunk.”
És minden rendben volt?
„Nagyszerű volt. Néhány szurkoló képeket készített. Nem volt fennakadás. Angliában egyetlenegy alkalommal sem ért támadás.”
Két eszpresszót kérünk a desszert helyett, de mielőtt a pincér elmenne leadni a rendelést, Ancelottinak támad egy ötlete. „Szereted a grappát (olasz törkölypálinka – a szerk.)?” Persze, hogy szeretem, Carlo. Így történt, hogy ami egy önsanyargató cukormegvonással járó ebédnek indult, abból végül egy koffeinhalmokkal és petit four-okkal (francia édesség – a szerk.) teli nassolás lett, az egészet pedig „Olaszország válasza a sherryre”, azaz a grappa koronázta meg. Fizetni akarok, de olybá tűnik, Ancelotti már lerendezett mindent a számlákkal kapcsolatban. Csendesen. Hatásosan.
Janan Ganesh
Marco Asensio: “Nagy…
Marco Asensio: “Nagyon vonzó lehetőség lenne Zidane kezei alatt játszani. Gyerekkoromban mindig őt néztem, szeretnék tanulni tőle.”
Sergio Ramos az UEFA…
Sergio Ramos az UEFA kérésére visszaemlékezett a két évvel ezelőtt BL-döntőre: „Volt lehetőségem arra, hogy egyedülálló pillanatokat élhessek át. Az egyik ilyen az Atlético Madrid elleni Bajnokok Ligája-döntő volt. Az ellenfél kiléte már önmagában a motiváció egyik forrása, hiszen ők a riválisaink. Ez a rivalizálás nem csak a sportról szól. Hihetetlen pillanat volt. Mosollyal emlékszem vissza rá, nyilvánvalóan. Úgy gondolom, hogy maradandó emlék lesz, amit megmutathatok majd a fiamnak és az unokáimnak. Emellett ott az elégedettség, amely abból fakad, hogy a Real Madrid az a klub, amelyért a végsőkig harcolsz.”
Sir Alex Ferguson: “…
Sir Alex Ferguson: “Érdekes számomra, hogy napjainkban annyit hallunk Messi és Cristiano összehasonlításáról. Ne értsenek félre, Messi egy fantasztikus játékos, úgy bánik a labdával, mintha az egy papucs lenne a lábán. De van egy különbség közöttük: Messi a Barcelona játékosa. Cristiano játszhatna a Stockport Countyban, ott is mesterhármast szerezne. Minden megvan benne. Mindkét lábával jól lő, jól fejel, bátor, mint egy oroszlán. A Manchester Unitednél elég szerencsés voltam ahhoz, hogy rengeteg időt töltsek olyan játékosokkal, akik egyre jobbá váltak. Gary Neville átlagos labdarúgóból vált klasszissá pusztán a munkamorálja miatt. Beckham is hasonló volt. Ronaldo azonban más, ő mindig a saját határait feszegette, ahogy teszi ezt manapság is. Ő egyszerűen a világ legjobbja akart lenni.”
Nacho: Elhallgattatjuk Piquét a Bajnokok Ligája megnyerésével
Piqué: „Szeret beszélni, szereti a saját hangját, ezt mind tudjuk, mindig arról beszél, mennyire szereti a Real Madrid és a Barcelona rivalizálását. Mindig próbálja felbosszantani a madridistákat, de nem szeretnék ebbe belekeveredni. Május 28-án mi fogunk a szezon legfontosabb címéért harcolni. A saját dolgunkra koncentrálunk, a legjobb módja annak, hogy elhallgattassuk, hogy megnyerjük a Bajnokok Ligája döntőjét.”
Piqué Cristiano Ronaldót parodizálta a Barcelona bajnoki ünneplésén: „A kérdések mindig róla szólnak, hiszen folyamatosan szurkálódik, mindig próbálja provokálni a Real Madridot. Nyugodtak vagyunk, csináljon, amit akar, mi csak a Bajnokok Ligájára koncentrálunk.”
A saját jövője: „Nincs itt az ideje annak, hogy más csapatokon gondolkodjak, szerződésem van a Real Madriddal, nem sokára pedig a Bajnokok Ligája döntőjében játszunk majd egy trófeáért, ami nagyon jól mutatna a vitrinben. Csak a Real Madridra koncentrálok, a többi dologgal csak utána foglalkozok.”
Várakozás a döntőre: „Kicsit nehéz, mint minden várakozás, hiszen nagyon várjuk a meccset, hogy boldoggá tehessük a szurkolóinkat.”
Tipp a döntőre: „Minden pozitív eredmény megfelelne.”
Játékpercek: „Ez az edző döntése, először Benítez felelt érte, most pedig Zidane. A lehető legkeményebben edzek azért, hogy bekerüljek a kezdőcsapatba, természetesen nem örülök, hogy csak a negyedik vagyok a sorban. Mindig több időt szeretnék a pályán tölteni, remélem, hogy idővel lesz erre lehetőségem.”
Madridi csapatok a döntőben: „Azt kívánom, bárcsak mindig így lenne. Büszke vagyok.”
Zidane maradása: „Érkezése óta nagyon jó számokat produkál. Nem tudom megmondani, hogy marad-e vagy sem, hiszen ez nem az én döntésem, de briliáns a teljesítménye.”
Benítez vagy Zidane: Kinél teljesített jobban Ronaldo?
A 2015/16-os szezon egyik folytonosan visszatérő témája volt Cristiano Ronaldo formája. Azután, hogy az előző idényben megint rekordok halmait döntötte meg – mind a gólszerzésben, mind a lövések hatékonyságában -, joggal várhatta mindenki, hogy Rafa Benítez irányítása alatt sem romlik le ez a szenzációs teljesítmény. Az élet azonban mást hozott a spanyol edzővel. A kritikusok meg is találták Ronaldót, kritizálták az ingadozó formája miatt, és azért is, mert a nagy meccseken rendre középszerű teljesítményt láthattunk tőle. Zinedine Zidane érkezésével azonban minden drasztikusan megváltozott, úgy tűnt, a francia mester új életet lehelt a játékosokba, nyugalmat hozva az öltözőbe. Ez pedig úgy tűnt, Ronaldóra is kihatással van, aki mintha azonnal újra megerősödött volna, megint a régi képet kialakítva magáról a szurkolókban.
No, de valójában mennyi igaz ebből? Mindeddig csak a megérzéseinkre hagyatkozva jelenthettük ki, hogy Zidane-nal jobb lett, mint Rafával volt. Vajon a statisztikák mit mondanak erről?
Percek, érintések
Az első dolgunk, hogy mintát vegyünk az adatokból. Ha Ronaldo csupán öt meccset játszott volna Zidane irányítása alatt, akkor nem lenne igazságos összehasonlítani a Benítez-éra statisztikáival, hiszen ott huszonnégy mérkőzés van a háta mögött. De szerencsénkre a mintavételt megejthetjük, hiszen közel ugyanannyi meccsen lépett pályára mindkét edzővel. Hogy pontosak legyünk, Zidane-nal eggyel kevesebb mérkőzést játszott, hiszen a Manchester City elleni Bajnokok Ligája-elődöntő odavágóját kihagyta. A bajnokságban viszont tizennyolc meccs a spanyollal és tizennyolc meccs a franciával, hogy a statisztikusok álma valóra váljon.
Percek tekintetében már nem ilyen remek a helyzet. Ronaldo le lett cserélve mind a Valencia, mind a Deportivo elleni meccseken Zidane irányítása alatt, és ugye a már említett elődöntőn nem is lépett pályára. A számok azonban elég közel vannak egymáshoz, így minden gond nélkül megejthetjük az összevetést. Összességében Zidane-nal száznegyvenhét perccel játszott kevesebbet, ötvenhét perccel a bajnokságban, és kilencven perccel a Bajnokok Ligájában.
Mielőtt bevetnénk magunkat az összehasonlítás rengetegébe, még néhány dolgot figyelembe kell vennünk. Mégpedig azt, hogy mennyire vonták be Ronaldót a játékba a két különböző rendszerben. Ezt vizsgálva azt az eredményt kapjuk, hogy a számok itt is közel azonosak. A francia edzővel a kispadon mindösszesen 1,8-cal kevesebbszer ért labdába, ha kilencven percre vetítjük le a labdába érések számát. Azzal tehát, hogy a számok mind a lejátszott meccsek és percek, mind pedig a labdába érések tekintetében közel azonosak, fel is vagyunk hatalmazva, hogy megejtsük az összevetést.
Lövések és gólszerzés
Az első összehasonlítást egy olyan téren ejtjük meg, ami a legfontosabb Ronaldo esetében. Természetesen a kapura lövésekről és a gólokról van szó. Mindenki úgy tartja, hogy Zidane-nal halálosabb és termékenyebb volt, nézzük tehát az igazságot.
Összességében Ronaldo Zidane irányításával 0,3 lövéssel kevesebbet eresztett meg meccsenként, míg a kaput eltaláló löketek száma 0,03-mal kevesebb mindössze. Ezek a különbségek megint az egyenlőség felé hajlanak, mindaddig, amíg el nem osztjuk őket külön a bajnokságra és a BL-re. A ligában Ronaldónak éppen csak kevesebb lövése van az új főnökkel, de a kaput eltaláló lövések mutatóit böngészve már nem ilye csekély a különbség: 0,55-tel több lövése okozott gondot a kapusoknak a januári váltás óta. A BL-ben még inkább szembetűnő a különbség. Hozzávetőlegesen Benítez alatt (ugyanúgy kilencven percre levetítve) a 8,5 lövéséből 47% találta el a kaput, míg ez a szám Zidane-nal a 7,6 lövésből 32%, ami már jelentősebb különbség. Ha a bajnokságot és a BL-t együtt nézzük, akkor viszont Zidane jön ki győztesen az ütközetből; Ronaldo lövéseinek 44%-a talált kaput, míg Benítez regnálásakor 41% ugyanez a mutató. Akik tehát halálosabbnak tartották Ronaldót Zidane-nal a kispadon, azoknak igazat kell adnunk (bár a „halálosságra” nincsenek statisztikák, legalább a lövéspontosságban hivatalosan is jobb volt).
A leginkább fontos kérdés viszont mindenképpen az, hogy ezek a kaput eltaláló lövések vajon gólt értek-e végül, vagy csak a kapusok foghatták kézbe többször a megeresztett labdákat. Zidane megint győzedelmeskedett: a portugál 26 gólt szerzett a francia ideje alatt, míg spanyol kollégája „csupán” 25 Ronaldo-gólnak örülhetett. Hogy még pontosabbak legyünk: Zidane-nal 1,16 gól volt a meccsenkénti gólátlag, Benítezzel 1,04. Ez bizony azt jelenti, hogy a franciával 0,12 góllal szerzett többet kilencven percenként. Meg kell jegyezni viszont néhány érdekességet még. Benítez edzősködése idején a Ronaldo-gólok 46%-a mindössze két csapat ellen született: a Malmö és a Sahtar Donyeck ellen. Hozzátéve, hogy 11 gólt berámolni úgy, hogy meccsenként 2,75-öt lő az ember, az azért nem mindennapi teljesítmény, bárki is legyen az ellenfél (bár a statisztikusok inkább nem ferdítik ilyenekkel a tényeket).
Az igazi mérőszámok azonban a bajnokságból meríthetők. Újra csak kilencven perces időintervallumot vizsgálva Ronaldo a La Ligában Zidane-nal kézen fogva 1,21 gólt lőtt, míg Benítez pártfogásában ez a szám mindössze 0,78 gól meccsenként (Ronaldónál ez a szám már azt jelzi, hogy valami gond van). Ahogy korábban említettük, ezt a különbséget ellensúlyozza (főleg a Malmö elleni meccsnek köszönhetően) a BL-statisztika. Az ősszel a portugál gólátlaga 1,83 (!) volt meccsenként, míg tavasszal, az új edzővel már csak kereken 1 gól. Ez persze betudható annak, hogy a kieséses szakaszban jóval nehezebb ellenfelekkel kellett szembenéznie (Roma, Wolfsburg, Manchester City), de az egy gól per meccs így is elismerendő teljesítmény. Ezeket az adatokat figyelembe véve tehát kimondhatjuk, hogy összességében Ronaldo góllövésben jobban vitézkedett Zidane kezei alatt.
Kreativitás
Talán kevesebbet beszélnek róla, de ugyanilyen mérvadó lehet a kreativitás is. Ebben a kategóriában is felfedezhetünk különbségeket a két edző ideje alatt, mind a bajnokságban, mind a BL-ben. A bajnokságban a francia legendával a meccsenkénti gólpasszok száma 0,35, míg a spanyollal 0,28. A Bajnokok Ligájában viszont megint átbillen a mérleg nyelve: egy meccsen Benítez 0,5-ször, Zidane viszont csak 0,2-szer figyelhette átlagosan, ahogy a portugál ász kihagyhatatlan helyzetbe hozza társait. Mindkét sorozatot figyelembe véve Ronaldo 0,33 gólpasszal többet jegyezhetett meccsenként Benítez alatt a BL-ben ősszel nyújtott szenzációs teljesítménye miatt. De vessünk egy pillantást a meccsenkénti kulcspasszokra is.
Ronaldo helyzetkialakítási számai (azaz kulcspasszai) közel azonosak a két edzőnél. Átlagban két kulcspasszt láthattunk tőle meccsenként mind Zidane, mind Benítez edzősködésének idején, hozzátéve, hogy a spanyol irányításával a ligában 0,12-vel több kulcspasszt láthattunk kilencven perc alatt. Ha összevetjük ezeket a statisztikákat a gólpasszokkal, a végeredmény azt mutatja, hogy Ronaldo – ha nem is sokkal -, de azért egy kicsivel kreatívabb volt Benítezzel a kispadon. Persze mindezt nagyban befolyásolja a Sahtar és a Malmö elleni földöntúli produkció, de ezen statisztikák esetében minden meccs ugyanannyit kell hogy nyomjon a latban. Ha ezehez az eredményekhez még hozzávesszük a gólpasszokat, láthatjuk, hogy Ronaldo valamivel kreatívabb volt Benítez irányítása alatt. Ahogyan már korábban is láthattuk, ez a kis ferdítés főleg a Shaktar és a Malmö elleni elképesztő teljesítményének köszönhető, de a kulcspasszait tekintve kétség nélkül jobb előkészítőnek számított Beníteznél.
Passz és ívelés
Amíg a fenti számok és statisztikák leginkább Ronaldo gólszerzési kísérleteire, és az azt megelőző mozdulataira fókuszáltak, a mostani rész Cristiano kevésbé látványos, de mégis rendkívül fontos passzmutatóit vizsgálja. Érdekes, hogy a portugál Benítez és Zidane irányítása alatt is közel hasonló passzszámot produkál: meccsenként 34-szer továbbítja a labdát, viszont a spanyol edzőnél valamivel pontosabban tette ezt. Ez bizonyítja, hogy mindkét edző hasonló feladatkörrel látja el Ronaldót. Visszatekintve az "érintések" statisztikára, azok, akik azt hittek, hogy Ronaldo jobban teljesít Zidane-nál, nem vették figyelembe, hogy az új rendszerben semmivel sem kap több segítséget a támadásépítésben, vagy épp a befejezésben. Vagyis, nehéz elhinni, de Ronaldo, amióta a francia átvette a csapatot, hasznosabban játszik, vagy azért, mert többet keresi labdával a társakat, vagy mert minden energiájával a gólszerzésre koncentrálhat, miközben Beníteznél sokkal inkább magának alakította ki a helyzeteket.
Ez a megállapítás nem veszi figyelembe az íveléseket, azonban szemmel láthatóan is többet próbálja forgatni a játékot, és keresi a csapattársait a lövések helyett. De azok, akik úgy gondolják, hogy Ronaldo teljesen feladta a szélsőjátékot Zidane-nál, és minden erejével a gólszerzésre koncentrál, csalódottak lesznek. Összességében Ronaldo csak 0,12-vel ível kevesebbet Zidane edzősködése óta, viszont ezt 25%-os pontossággal teszi, míg Beníteznél ez a szám 24% volt. A bajnokságban valamivel jobban látható ez a különbség: a spanyol edzőkél 0,17-tel többször ívelt a tizenhatoson belülre. Az a tény, hogy Cristiano Zidane rendszerében sokkal kevesebbszer próbálkozik kapuralövéssel jól bizonyítja, hogy a portugál még nem áldozta fel a beadásokat azért, hogy önző módon minél többet lőhessen kapura.
Cselezés
Az utolsó kategória a cselezés, aholegyértelműen látni, hogy Ronaldo fejlődött Zidane alatt. A számok nem hazudnak, és azt mutatják, hogy a portugál aranylabdás sokkal joban cselez Zidane érkezése óta. Ez különösen igaz a bajnokságra, ahol meccsenként 1,73-szor cselezi ki sikeresen a védőjét, és ez pontosan 0,69-cel több, mint Beníteznél. Összevetve ezt a statisztikát az elszenvedett szabálytalanságokkal (ami egy támadónál szintén a sikeres cselek mutatója) azt láthatjuk, hogy Ronaldo itt fejlődött a legtöbbet a francia mester kezei alatt. Tökéletes példa erre Ronaldo nagyszerű szóló gólja a Roma, az Espanyol vagy épp a Bilbao ellen.
Teljesítmény a fontos mérkőzéseken
A kirakós utolsó darabja, hogy górcső alá vegyük Cristiano Ronaldo valós teljesítményét a két menedzser tevékenykedése alatt. A statisztikai adatok önmagukban semmit sem jelentenek, meg kell vizsgálni, hogy Ronaldo milyen szerepet játszott a csapat mérkőzésein, kiemelt figyelmet fordítva a döntő jelentőségű párharcokra. Ezt vizsgálja a lenti grafikon, amely elég egyszerűen szemlélteti a portugál teljesítményét a különböző téttel bíró mérkőzéseken. Bár szubjektív az értékelés, elfogultság nélkül próbáljuk megítélni, hogy gyenge, átlagos vagy kiemelkedő teljesítményt nyújtott a portugál egy adott találkozón. Hogy a mérleg nyelve ne billegjen, figyelembe vettük a mérkőzések statisztikáit, valamint a portugál jelentőségét a meccsek utolsó harmadában. A fontos mérkőzések megítéléséhez figyelembe vettük a bajnokság végeredményét, valamint ide soroltuk a PSG elleni párharcokat és a Bajnokok Ligája kieséses szakaszát.
Bár viszonylag nyers és szubjektív adatok támasztják alá, de a lenti ábrákon is látható, hogy Cristiano jobban teljesít a mérkőzéseken Zidane kezei alatt, akkor is, ha döntő fontosságú meccsekről beszélünk, és akkor is, ha csak „átlagos” mérkőzésekről. Jól látható, hogy Ronaldo 13 találkozón nyújtott átlagos, vagy rossz teljesítményt, míg 11 mérkőzésen volt kiemelkedő, míg a spanyol tréner dirigált a Real Madridnál. Bár ez nem nevezhető feltétlenül rossz mutatónak (az ő esetében igen), azonban Cristiano 24 mérkőzésből csak 12-n tudta megzörgetni az ellenfelek hálóját Benítez vezérletével, míg Zidane óta csak 7 olyan találkozó volt a 23-ból, amelyeken nem fütyülhették őt gól miatt az ellenfél szurkolói.
A nagy téttel bíró mérkőzéseken Ronaldo teljesítménye sokat javult Zidane érkezésével. Benítezzel a kispadon mindössze egy olyan meccs volt, amelyen Ronaldo kiemelkedőt tudott alkotni erősebb csapat ellen, ez pedig a Celta elleni idegenbeli bajnoki volt, amelyen Cristiano egy gólt jegyzett. A Real Madrid emellett pályára lépett a PSG, valamint idegenben a Bilbao ellen is, de ezeken a találkozókon csak átlagos teljesítményre futotta a portugáltól. A Barcelona, az Atlético Madrid és a Villarreal elleni rangadókon viszont vitathatatlanul gyenge produkcióval rukkolt elő.
Zidane irányítása alatt sokkal több „ronaldós” megmozdulást láthattunk, ráadásul egyetlen olyan kiemelt mérkőzés volt, amelyen a portugál teljesítményét gyengének értékelték, illetve kettő olyan, amelyiken átlagosnak. A rossz meccs nyilvánvalóan a Wolfsburg elleni első mérkőzés, amelyen az egész keret tudása alatt teljesített. A két átlagos teljesítményt az Atlético Madriddal vívott bajnokin és a Manchester City elleni visszavágón nyújtotta. Emellett jó teljesítményt könyvelhetett el a Roma ellen (az első mérkőzésen vitathatatlanul a meccs legjobbja, a másodikon is a legjobbak között volt), a Wolfsburg elleni visszavágón (egymaga lőtte tovább a Real Madridot), a Celta elleni bajnokin (4 gólt lőtt), a Villarreal és a Bilbao ellen, és persze nem maradhat ki az El Clásico sem, amelyen győzelmet jelentő gólt szerzett.
Végítélet
A statisztikai adatok arról tanúskodnak, hogy a Ronaldo-Zidane páros erősebb a lövéseket és a cseleket tekintve, míg a portugál Benítez irányítása alatt passzokban és kreativitásban jobb volt. A figyelembe vesszük a különböző szituációkat, például az ellenfelek erősségét, akkor nyilvánvaló, hogy Cristiano számadatai sokkal komolyabbak, sokkal többet érnek Zidane edzősködése mellett. Azt lehet tehát mondani, hogy igen, Cristiano jelentősen jobban teljesít azóta, hogy Zidane átvette a csapat irányítását.
Zidane terve a Bajnokok Ligája döntőjére
Zinedine Zidane a következő szavakkal engedte el fiait a Deportivo elleni mérkőzést követően, amikor két nap pihenőt adott számukra: „Pihenjetek, relaxáljatok, ne gondoljatok a futballra. Amikor visszatértek, készülni fogunk a döntőre.”
A Real Madrid trénerének 12 napja van felkészülni a Milánóban megrendezésre kerülő mérkőzésre, és úgy tűnik, hogy a fejében már készen állnak a tervek, egyeztetett is a technikai stábjával. A fizikai felkészülésen már túl van a csapat, az emberek már számtalanszor leírták őket, Zidane-nak nincs más feladata, mint felrázni és megfelelő pszichológiai állapotba hozni a srácokat.
A kezdőcsapat
Zidane már tudja, hogy milyen kezdőcsapatot fog pályára küldeni a Tizenegyedikért. Azt a tizenegyet, amely megverte a Barcelonát a Camp Nouban, azt, amelyik emlékezetes módon jött vissza a Wolfsburg elleni párharcba egy 3-0-s győzelemnek köszönhetően. A névsor minden bizonnyal a következő lesz:
Keylor; Carvajal, Ramos, Pepe, Marcelo; Casemiro, Kroos, Modric; Bale, Benzema és Cristiano Ronaldo.
A francia minden bizonnyal Carvajal mellett teszi majd le voksát a jobbhátvéd kilétét illetően, hiszen Danilo többnyire csalódást keltő produkcióval rukkolt elő, amikor megkapta a lehetőséget. Aztán ott lesznek az „érinthetetlenek”, Keylor, Casemiro és a BBC. A Costa Rica-i kapusnak igen fényes szezonja van, Casemiro pedig képes volt egyensúlyt hozni az igen zavart középpályára, ráadásul játéka lehetővé teszi, hogy Kroos és Modric fontosabb szerepet játszhasson a támadások építésében. A BBC statisztikája önmagáért beszél: 98 gólt szereztek ebben az idényben, 51-es Cristiano, 28-at Benzema és 19-et Bale. Ugyanez a kezdőcsapat futott ki a gyepre a bajnokság utolsó fordulójában a Deportivo ellen, amely a blancók utolsó tesztje volt a szezon legfontosabb mérkőzése előtt.
Fizikai felkészülés és erőnlét
Zidane érkezése után sokszor beszélt a fizikai állapotról, köztudott, hogy szinte sokkolta őt a játékosok erőnléti állapota. A francia kihasználta azt, hogy a Real Madrid ki lett tiltva a Király-kupából Denis Cheryshev jogtalan szerepeltetése miatt, így a mérkőzések között egyfajta mini előszezont tartott a játékosainak, akik ennek is köszönhetően igen jó formába lendültek, és immár 12 mérkőzéses győzelmi szériában vannak. Zidane próbált a reakcióidőre és a rövid sprintekre összpontosítani, a kemény munka pedig kifizetődött, hiszen a csapat nagyobb intenzitással képes játszani a mérkőzéseken.
Amikor a csapat alulmaradt az Atlético Madrid elleni bajnokin, Zizou egészen egyszerű magyarázatot adott a vereségre: „Többet kell dolgoznunk, többet kell futnunk”. Érdekes, hogy a vereséget követően Casemiro mozgása és az általa bejátszott terület a pályán egyre csak növekedett, szerepe pedig létfontosságúvá vált a csapaton belül.
Bernardo Requena és Hamidou Msaidie, a Real Madrid erőnléti edzői ezt szem előtt tartva különleges edzésmódszereket dolgoztak ki, hogy a csapat készen állhasson május 28-ra. A terv az, hogy az edzések intenzitása igen nagy lesz, rengeteg kardió és aerobic gyakorlatot végeznek majd a játékosok. A stáb emellett természetesen figyeli a csapat teljesítményét, vigyáz majd arra, hogy nehogy túlterheljék magukat, illetve nem szeretnének kockáztatni semmilyen sérülést a kulcsjátékosok esetében. A stáb különös figyelmet fordít majd Gareth Bale-re, aki idén többször küzdött már vádli problémákkal, Cristiano Ronaldóra, aki bicegve hagyta el a gyepet a Deportivo elleni mérkőzésen, illetve Lucas Vázquezre, aki jelenleg is sérülésből lábadozik.
Edzőmeccs
Mivel a bajnokság véget ért, a csapat két hétig marad mérkőzés nélkül a döntőt megelőzően, így a stáb edzőmérkőzést szervez majd valamelyik utánpótlás csapat ellen, hiszen ennyi kihagyás alatt ki lehet zökkenni a ritmusból. Az edzői stáb és Zidane is tudja ennek a fontosságát, hiszen a versenyszellem fenntartása eredményezte a 12 mérkőzéses győzelmi szériát is. Egyelőre még nem született döntés a meccset illetően, de az ötlet ott van Zidane noteszében.
Taktikai variációk
„Egy derbi elvesztése otthon az Atlético ellen nagy csapás. Teljes mértékben én vagyok a felelős érte” – mondta Zidane a 0-1-es vereséget követően, február 27-én. Fájdalmas volt. Simeone leckét adott a madridizmusnak a taktikát és a motivációt illetően, illetve leckét Zidane-nak is, olyat, amelyet nem felejtett el. Az argentin úgy gondolta, hogy megalkotja a világ legszilárdabb védelmét, egy stratégiát, amely rávilágít, hogy kemény munkával lehet eredményeket elérni és meg lehet duplázni a teljesítményt. Zidane terve, hogy kihasználja a központi mag, a Casemiro-Kroos-Modric hármas erejét és erősségeit, mellyel nagyobb szabadság adható a szélső védőknek, akik így a matracosok területén többet támadhatnak és megpróbálhatják a létszámfölénynek köszönhetően feltörni és megzavarni a trikó védelmét.
Lucas Vázquez lendülete
A galíciai játékos épp egy sérülésből próbál felépülni, a Valencia elleni mérkőzésen a bal térde sérült meg, de minden bizonnyal ott lesz majd Milánóban és igen nagy szerep hárulhat rá. Zidane úgy tervezi, hogy ezen a héten már edzésbe is állhat a saját nevelésű játékos, aki a francia 12. embere. Lucas rendre életerőt és sebességet hoz magával a padról beszállva, olyan lökést, amelyre a csapatnak a kritikus pillanatokban szüksége lehet. Az akarata is példaértékű. A Rayo elleni mérkőzésen döntő szerepet vállalt, felfrissítette a Real Madrid támadósorát, majd ő maga egalizált a meccsen. Már bizonyította, hogy a nyomást elbírja a kiélezett helyzetekben, nagy ellenfelekkel szemben is. A Manchester City ellen az Etihadban rendkívül jól helyettesítette Ronaldót, nyolc alkalommal szerzett labdát, és képes volt zavart kelteni a baloldalon. Lucas minden bizonnyal az első számú opció lesz Milánóban, ha a csapatnak változásra van szüksége.
Fel kell rázni Jamest
Ami az erőnlétet illeti, Zidane csúcsformát vár a srácoktól, de az egyéniségek motiválása és a győztes mentalitás elsajátítása legalább olyan fontos. James Rodríguez nem élete szezonját futja, Beníteznél nem élvezte a bizalmat, ennek utóhatásait pedig azóta sem sikerült leráznia magáról. A kolumbiainak szüksége van egy lökésre, vissza kell nyernie az önbizalmat, amelytől duzzadt Ancelotti irányítása alatt, illetve amellyel igazán ismert és világverő lett Brazíliában, a világbajnokságon.
Azt beszélik, hogy a kolumbiai máshol képzeli el a jövőjét, hiszen jelenleg Iscóval együtt csak második számú opciónak számítanak, olyan játékosoknak, akik elegendőek ahhoz, hogy megnyerjenek kisebb jelentőséggel bíró bajnokikat, de az igazán nagy meccseken, amelyeken legendák születnek, ők csak epizódszerepekhez jutnak. A klub kijelentette, hogy a kolumbiai nem eladó, de Zidane tudatában van annak, hogy egy rossz teljesítmény egy ilyen fontos mérkőzésen mennyire negatív hatással lehet az öltözőre.
Zizou már megtette az első lépéseket James felé, több alkalommal is bókolt már a kolumbiainak: „Nagyon kedvelem őt, nem is kérhetnék többet annál, amit tesz” – mondta a Depor elleni meccs előtt a tréner. Az utolsó bajnokin James volt az első játékos, aki a padról beszállhatott, Cristiano Ronaldót váltotta a szünetben.
Nyomás alatt
Zidane üzenetének tartalma és hangsúlya nem változott annak ellenére sem, hogy a csapat idénye múlik a döntőn. Utasításai egyszerűek és egyértelműek, nem terheli túl a játékosait felesleges információkkal, védjegyével, a mosolyával próbálja csökkenteni a nyomást a keretben.
Még a legvitatottabb kérdésekre is humorosan, jó megközelítésben válaszol, így könnyen zár le olyan helyzeteket, amelyek következtében robbanhatna a bomba a sajtó részéről. „Ez csak egy újabb mérkőzés” – mondta a Wolfsburg elleni visszavágót megelőzően. Nagy valószínűséggel ugyanez lesz az üzenete mától kezdve egészen jövő hét szombatig, amikor megszerezhetik a történelmi jelentőségű Tizenegyediket. Csak egy újabb mérkőzés…
Egytől egyig: Deportivo – Real Madrid
Csapatok
Real Madrid (8)
Vége. Vége az utolsó bajnoki mérkőzésnek is. Sajnos nem sikerült. Nem egyszerű fogalmazni, hiszen kicsit azért csalódottak vagyunk. Nem a teljesítmény miatt, az teljesen rendben volt. Becsülettel küzdöttek a srácok, ahogy az elmúlt hónapokban mindig. Nem volt ellenfél a Deportivo csapata, igaz, a második játékrész alatt már érezhető volt, hogy a játékosok tudnak a másik mérkőzés állásáról. Ettől függetlenül óriási dicséret jár nekik, lehozták az utolsó bajnokit is, kapott gól nélkül, úgy, ahogy az egész idényt befejezhetik, emelt fővel. A lehető legtöbbet hozták ki ebből az idényből, amióta Zidane átvette a csapatot, ezért pedig nagyon büszkék vagyunk rájuk.
Az olvasók értékelése: 8,1
Deportivo (3)
Tét nélküli mérkőzés volt ez számukra, ami érződött is. Nem erőltették meg magukat, az első félidőben momentumuk sem volt, a másodikban viszont akadtak lehetőségeik, miután a vendégek visszavettek a tempóból.
Az olvasók értékelése: 4,8
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Cristiano Ronaldo (9)
Igaz, hogy csak 45 percet töltött pályát, ennyi idő alatt viszont abszolút eldöntötte a mérkőzést. Ő szerezte a csapat mindkét gólját, mellette kétszer eltalálta a kapufát is. Nagy kedvvel játszott, hitt a bajnoki címben és a Pichichiben is. A félidőben már tudni lehetett, hogy reális esély egyikre sem maradt, mivel kapott egy rúgást az első félidőben, így elővigyázatosságból nem jött ki a második játékrészre. Jó döntés, a BL-döntőben szükségünk lesz a fenevadra.
Az olvasók értékelése: 9,1
Keylor Navas (9)
Sok dolga nem volt, de amikor védésre kényszerítették, ismét bebizonyította, hogy miért ő a világ egyik legjobb kapusa jelenleg. Nyáron maradnia kell, nincs más elfogadható megoldás.
Az olvasók értékelése: 8,7
Dani Carvajal (7,5)
Nagyon aktív volt. Amellett, hogy hat alkalommal szerzett labdát, több veszélyes támadásnak is aktív résztvevője volt. Úgy vélem, nem kérdés, hogy ki fog pályára lépni a Bajnokok Ligája döntőjében a jobbhátvéd posztján.
Az olvasók értékelése: 8,2
Pepe (8)
Mondhatnánk, hogy csak a szokásos… Pepe ismét magabiztos teljesítményt nyújtott, folytatja jó szériáját, aminek köszönhetően minden bizonnyal ott lesz a kezdőcsapatban az Atlético Madrid ellen. Ötször szerelt és ötször tisztázott a kapu előtt, ami a védelemből a legjobb mutató. 33 évesen az egyik legjobb szezonja volt a Real Madridban.
Az olvasók értékelése: 8,7
Sergio Ramos (7,5)
A védőmunkája kicsit elmaradt társáétól, ugyanakkor ő sokkal hatékonyabban segítette a labdakihozatalokat és többször lépett fel a támadásokkal is. Nagy kedvvel játszott, az elmúlt hetekben végre úgy tűnt, hogy nincs nyoma a korábbi sérüléseinek. Reméljük, hogy csúcsformában utazik majd Milánóba.
Az olvasók értékelése: 8,1
Marcelo (8)
Carvajalhoz hasonlóan nagyon aktív volt, igaz, ezt már megszokhattuk esetében. Rengeteget futott, ezúttal a védőmunkája is teljesen rendben volt, a támadásokat pedig olyan „marcelósan” támogatta. Néhány esetben kicsit szertelen volt, de ezúttal bőven belefért.
Az olvasók értékelése: 8,6
Casemiro (7)
Ezúttal nem szűrt annyira látványosan, kevesebbet hallhattuk a nevét is, igaz, ez nagyban köszönhető az ellenfél teljesítményének is. Az első játékrész végén lent maradt a gyepen, ami kisebb aggodalomra adott okot, azonban a második félidőben láthattuk, hogy minden a legnagyobb rendben. Rettentően fontos szerep vár rá két hét múlva.
Az olvasók értékelése: 8,2
Luka Modric (7)
Visszatért sérüléséből, majd a legnagyobb természetességgel játszott. Ezúttal a mágia kevesebb volt, viszont brusztolt keményen. Minden támadásnak résztvevője volt, nagyszerűen kötötte össze a támadósort a védelemmel, emellett besegített a védekezésbe is.
Az olvasók értékelése: 8,2
Toni Kroos (7,5)
Egy jó ideje úgy játszik már, ahogy azt mind elvárjuk tőle. Nem tudom, mit csinált vele Zizou, de nagyon remélem, hogy nem fog visszaesni a játéka a nyár után sem. Az ő nevéhez fűződik a legtöbb kulcspassz, ráadásul adott egy asszisztot is. Örülök, hogy idő előtt elhagyta a pályát, és kapott végre némi pihenőt.
Az olvasók értékelése: 8,1
Gareth Bale (8)
Ronaldo mellett a legjobb támadónk volt. Igen aktívan vállalt szerepet a támadásokban, örömmel tölt el az ő játéka is, amit az elmúlt időben produkált. Végre igazolja, hogy nem felejtett el futballozni, ráadásul ma is láthattuk, hogy sebessége mit sem kopott az idő során.
Az olvasók értékelése: 8,4
Karim Benzema (7)
Nem teljesített rosszul, de érződött, hogy talán még mindig nem teljesen egészséges. Adott egy gólpasszt, igaz, nagy valószínűséggel ott lőni szeretett volna. Volt néhány veszélyes megmozdulása, de tudjuk, hogy sokkal több van benne. Jól jön most a két hét szünet, a döntőre már teljesen rendben lesz.
Az olvasók értékelése: 8,1
Cserejátékosok
James Rodríguez (7)
Messze van még önmagától, viszont a mai teljesítménye rendben volt. Végre adott életjeleket, voltak nagyon veszélyes lövései és jó passzai is. Remélem, hogy velünk marad, egy jó előszezont követően nagyon hasznos tagja lehet majd a csapatnak, hiszen ismerjük a benne rejlő tehetséget.
Az olvasók értékelése: 7,3
Isco (6,5)
Jameshez hasonlóan jól szállt be, de nem játszott annyira látványosan, mint kolumbiai társa.
Az olvasók értékelése: 7,6
Jesé Rodríguez (-)
Volt néhány veszélyes megindulása, megmutatta, hogy teljesen rendben van az induló sebessége, de semmi maradandót nem alkotott.
Edzői teljesítmény
Zinedine Zidane (9)
Először is meg kell köszönnünk, hogy visszaadta számunkra a reményt. Köszönettel tartozunk neki, hiszen a bajnokság kiélezetté vált, amiben óriási érdemei voltak. 12 mérkőzés óta tartó győzelmi sorozata van a csapatával, amely a legnagyobb nyomás alatt sem roppant össze. Mentálisan rendkívül erős gárdát rakott össze. A mai teljesítményét illetően… Mit lehetne mondani? Mit csinálhatott volna másképp? Kiküldte a legerősebb kezdőcsapatot, a csapat nyert, a többi már nem rajta múlt. Örülök, hogy pihentette Kroost és Ronaldót, illetve annak is, hogy James és Isco is kapott elegendő játékpercet. Nagyon várom a BL-döntőt, illetve azt, hogy mit talál ki a szezon legfontosabb mérkőzésére. Emellett rettentően kíváncsi vagyok arra, hogy mit fog kihozni jövőre a csapatból. Ha a jelenlegi úton haladnak tovább, akkor nagyon nagy dolgok várhatnak ránk…
Az olvasók értékelése: 9,1