Casillas: A Galaktikus Madrid nagy nevekből állt, de nem volt igazi csapat
Nehézségek a madridi pályafutása elején: „Emlékszem, hogy a klub korábban leigazolta Césart, de végül kölcsönadták a Valladolidnak. Én meccsről meccsre fejlődtem. Tudtam, hogy egy nap vissza fog térni, de legbelül nem féltem. Úgy gondoltam, hogy ha César nagyon jól játszik a Real Madridban, akkor nekem még jobban kell teljesítenem.”
A Nyolcadikhoz vezető út: „Otthon játszottunk a Manchester ellen, akik Európa legjobb védekező csapatának számítottak. Az első meccsen jó eredményt értünk el. Aztán elutaztunk az Old Traffordra, ahol egy nagyon összetett teljesítményt nyújtottunk. Azt követően a Bayernnel találkoztunk. Előtte sosem játszottam még a Bajnokok Ligája elődöntőjében, nagyon nehéz volt. Nem volt annyira jó meccsem, mint az Old Traffordon, de az emlék felejthetetlen.”
A Valencia elleni döntő: „Nagyon kemény volt, de tudtuk, hogy minden jól fog alakulni. Úgy éreztem, hogy tudtam kezelni a helyzetet.”
Verseny César Sánchezzel: „Az a versengés már a múlté. Hogy vele harcolhattam a Real Madrid kezdőcsapatáért, az a legjobb dolog, ami akkoriban velem történhetett. Nagyon gyorsan éretté váltam a helyzet miatt. César 10 évvel idősebb volt nálam. A versengés nem volt egészséges, de nagyon jó volt. Nehéz a kapusoknak a jó kapcsolat kialakítása, ha mindketten ugyanazért a helyért küzdenek. Egy kicsit féltem Césartól. A Valladolidban volt néhány kiemelkedő idénye, de végül úgy alakult, hogy a Real Madrid megnyerte a Bajnokok Ligáját, és egy olyan fiatal srác, mint én, felemelhette az ezért járó serleget.”
Az idény utolsó hónapja: „Vicente Césart választotta, neki szavazott bizalmat. Nem tudom, hogy azért történt-e, mert az idény legfontosabb szakaszához közeledtünk, de az emberek kevésbé bíztak bennem. Tudtam, hogy elveszítettem a pozíciómat, azt viszont nem, hogy mi vár rám a jövőben.”
Casillas és César, egy egészségtelen kapcsolat: „Nem állt szándékomban senkit sem átverni vagy becsapni. 20 éves voltam, nem pedig egy bűnös ember. Nem azért voltam ott, hogy megkeserítsem vagy tönkretegyem César életét. Mindketten nagy árat fizettünk végül. A kapcsolatunk egyáltalán nem volt könnyű és nyugodt. Ami engem illet, mindenki ismert már gyerekkorom óta. Tisztában vagyok vele, hogy César nehéz időket élt át akkor, de nem érzem úgy, hogy bármit is rosszul csináltam volna csak azért, hogy kikerüljön a csapatból. Az ilyen helyzetek érettebbé tesznek.”
Út Glasgowba és a Kilencedikhez: „A Bayern elleni negyeddöntő első meccsét elveszítettük 2-1-re, pedig César még büntetőt is védett és nagyon jó meccse volt. Emlékszem az akkori Clásicóra is, ahol szintén briliáns meccse volt, nagyszerű védéssel akadályozta meg például hogy Kluivert gólt szerezzen.”
15th May, 2002.
Hampden Park, Glasgow.
68th minute.
César Sanchez off. Iker Casillas on.A legend was born.
Thank you Leyenda! @IkerCasillas pic.twitter.com/p1pEAidQ58
— Kwamena Risky (@wofa_slayzie) August 4, 2020
A Leverkusen elleni döntő: „Amikor César megsérült, az orvosunk beszaladt ellátni őt. Úgy tűnt, hogy tudja folytatni. Vicente azonban felém fordult és elküldött melegíteni. Nem követtem utána a történteket, csak azt vettem észre, hogy Manuel, a kapusedzőnk nekem kiabál. Még a cipőm és a rövid ujjú mezem sem volt rajtam. A szívem elkezdett hevesen verni, Vicente is az őrületbe kergetett, Toni Grande nekem kiabált… Megpróbáltam mindenkinek elmagyarázni, hogy hosszú ujjú mezben nem fogok tudni pályára lépni, de végül nem vágták le a mezem ujját. Van egy pillanat, amit nagyon nem szeretek: amikor César sérülten lejött, némileg unalmasan néztem rá, majd megpaskoltam. Nem szeretem visszanézni ezt a pillanatot, de nyilvánvalóan az idegesség miatt tettem így. Hallottam, ahogy a szurkolók a nevem skandálják a Hampden Parkban. Azt megelőzően két hónapig nem léptem pályára, így nem tudtam, hogy hogy fogok beszállni. Az első megmozdulásommal szögletre ütöttem a labdát. Abból a szögletből a labda a tizenhatoson belül minden láb között elcsorgott, majd ha jól emlékszem, Berbatov lőtte kapura a játékszert. Nem tudom, hogy miért, de tudtam, hogy ki fogom védeni. A lábammal hárítottam, majd jött egy újabb szöglet. Akkor Hierro pont előttem állt, őszintén, fogalmam sincs, hogyan tudtam védeni, a lábammal, a térdemmel… Úgyhogy próbálkozás nélkül, két hónapnyi pihenés után a Bajnokok Ligája döntőjében találtam magam és meg is nyertem a sorozatot. Amikor nem játszottam, elkezdtem gondolkodni, és ötletem sem volt, hogy mihez kezdek majd az életemmel. Nagyon le voltam törve, nem éreztem, hogy én is a csapat tagja lennék. A lefújást követően mást sem tettem, csak sírtam. Könnyek között valójában értékelni sem tudtam azt a pillanatot.”
Galaktikusok: „A Galaktikusok és az a projekt nem evilági volt. Ronaldo, Zidane, Figo, valamint legalább 40 fotó, valahányszor Beckham kitette valahová a lábát… Kilenc hónap alatt majdnem mindent megnyertünk, úgy tűnt, hogy minden csodálatos, aztán jött a Zaragoza elleni kupadöntő és vereség. Az nagyon rossz hatással volt ránk. Márciustól májusig minden olyan volt, mint egy szabadesés. Hiába voltak nagy nevek a csapatban, nem voltunk igazi csapat.”
Egytől egyig: Real Madrid – Atlético Madrid (2-0)
Csapatok
Real Madrid (8,5)
Meg merem kockáztatni, hogy a Gladbach elleni meccset megelőzve ez volt a csapat legjobb teljesítménye az őszi szezonban. Nagyon fegyelmezett, koncentrált Real Madridot láthattunk a pályán, mely játékosainak minden megmozdulásában érződött a győzelmi vágy – elég csak visszanézni a gólok ünneplését, láthatjuk, hogy mit is jelentett ez a meccs a csapatnak. Tapintani lehetett az akaratot, mindenki megharcolt az utolsó labdáért is, de ami még ennél is szembetűnőbb volt, az a presszing: több olyan periódusa is volt a mérkőzésnek, amikor Zidane fiai egészen magasan alkalmaztak igazán hatékony és gyors letámadásokat, amikor kíméletlen piócaként tapadtak a matracosok játékosaira, ellehetetlenítve ezzel az ellenfél játékát. Aztán ott volt a középpálya, a zseniális középpálya… Az akarat mellett ez volt az a tényező, ami megteremtette tegnap a különbséget, hiszen a CKM a fénykorát idézte. Itt aztán nem volt kérdés tegnap, le a kalappal a csapat előtt. Én magam is nagyon sok kritikát fogalmaztam meg az elmúlt hetekben, de ebbe, illetve a csapat reakciójába egyszerűen nem tudok belekötni. Amikor nem voltam elégedett, pontosan azt hiányoltam a csapatból és a játékból, amit tegnap láttam. Már csak azt kívánom, hogy maradjanak a srácok ezen az úton. Az első lépést már megtették, de a neheze még csak ezután jön.
Atlético Madrid (5)
Az idei teljesítményükhöz képest meglepően gyengén teljesítettek, de hozzá kell tenni, hogy a Real Madrid is az idei egyik legjobb teljesítményét tette le az asztalra. A hazaiak tegnapi játékára egyszerűen nem volt ellenszerük, pedig Simeone megpróbált belenyúlni a meccsbe, egyszerre több cserét is végrehajtott, de mindhiába. Az argentin taktikus tegnap nem tudott túljárni francia kollégája eszén, sőt, még motiváció tekintetében sem sikerült jobban feltüzelnie játékosait. A csontzene természetesen most is eleme volt a közel sem tökéletes szimfóniájuknak, dehát ez már nem újdonság. Ami viszont meglehetősen furcsa, hogy Casemiro a gólja előtt látványosan egyedül maradt a tizenhatoson belül, egy ilyen rövidzárlat azért az Atlético Madridnál nem túl gyakran jellemző. Dehát ez legyen a legnagyobb problémánk…
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – CKM
Nehéz lett volna egyetlen játékost választani, hiszen ez a győzelem a tökéletes csapatmunkának köszönhető, amiből mindenki kivette a részét. Ki lehetne emelni persze a CKM bármelyik tagját, Benzemát, Váqzuezt vagy Carvajalt, hiszen mindannyian kiemelkedően teljesítettek, ám úgy döntöttem, hogy a középpályás trió kapja meg a legjobbnak járó képzeletbeli díjat. Ennyire erős meccse nagyon rég nem volt a CKM-nek. A mögöttünk hagyott évtized legjobb középpályás triója egy jó ideje nem tündökölt már eredeti fényében, amikor együtt léptek pályára, ám tegnap minden összeállt, és egy újabb meccsen mutatták meg, hogy miért voltak ők a legjobbak a 2010-es években. Mint egy hiánytalanul kirakott puzzle összeállt darabjai, olyan tökéletesen alkottak hibátlan egységet a pályán, aminek köszönhetően a Real Madrid brutálisan tudta uralni a középpályát, ezzel pedig végig irányítani a meccset. De nézzük a játékosokat egyenként:
Casemiro (8,5)
A meccs utáni szerkesztőségi szavazáson, ha csak egy hajszállal is, de ő lett a legjobb, és bevallom, én is rá szavaztam. Kiválóan szűrt a középpályán, és bár nem volt hibátlan (volt veszélyesen eladott labdája és felesleges szabálytalansága is), még így is az idei messze legjobb teljesítményét hozta. Az elszórt labdák ellenére is 94 százalékos pontossággal passzolt, de ő volt az a legény, aki feltűrte az ingje ujját és elindult a harcba a kemény vendég legények ellen – ahogy az lenni szokott. A gólja egy nagyon fontos találat volt, hiszen az Atlético ellen nem egyszerű megzörgetni a hálót, így az a fejes további erőt adott a csapatnak. Emellett jelenlétével lehetővé tette, hogy Modrić és Kroos azt csinálhassák, amihez a legjobban értenek – ez pedig egy nagyon értékes dolog. Az már csak hab a tortán, ahogy a meccs végén ördögi vigyorral lenyilatkozta, hogy Lahoz a legjobb spanyol bíró…
Luka Modrić (8)
Az ősz talán egyetlen madridi játékosa, aki kiegyensúlyozottan nem a tudása alatt, hanem tudásának megfelelően, illetve az elvárásokat bőven túlszárnyalva teljesít. Félelmetes, amit ez a 35 éves horvát zseni csinál, ráadásul egy olyan poszton, ahol az ő korában már visszavonulni, vagy levezetni szoktak. Lukita 35 évesen is oktat a pálya közepén, aranylabdáshoz méltóan irányít, járatja a labdát, és harcol minden egyes bogyóért. Ő az, aki a legjobban gazdálkodik az erejével és aki a legtöbbet hozza ki a neki jutó percekből, mérkőzésekből. Ez volt zsinórban a 9. meccse, amin kezdett, ám így is az egyik legtöbbet mozgó játékosa volt a csapatnak: több mint 10 kilométert futott… Ismétlem, 35 évesen. Őszintén nem lennék meglepve, ha ezek után végül megkapná az új szerződését. Megérdemelné.
Toni Kroos (8)
Az a német precizitás… 97 százalékos passzpontosság úgy, hogy ezúttal is magasan övé volt a legtöbb átadás a csapat tagjai közül. Mindenhol feltűnt, szinte minden egyes támadás és labdajáratás aktív szereplője volt, ezzel gyakorlatilag megfojtotta a vendégek középpályás-teljesítményét. Kétségkívül klasszis teljesítményt nyújtott, egyszerűen öröm nézni ilyenkor a játékát – amit sokan egyáltalán nem tudnak értékelni. Mindemellett ő varázsolta Casemiro fejére a labdát az első félidőben, hozzásegítve a csapatot a vezető találathoz. Voltak már nagyon gyenge meccsei is idén, de ez most igazán rendben volt.
Thibaut Courtois (7)
Nem lett olyan nehéz feladat elé nem állítva, mint szlovén kollégája a másik oldalon, hiszen Félix, valamint Suárez is zsebre lettek rakva – utóbbi szerencsére nem tudta magát kirágni onnan. A meccs végén azért volt egy nagy védése, amivel biztosította az újabb kapott gól nélküli meccset.
Dani Carvajal (7,5)
Valahogy így kell visszatérni… Emlékszem, az előző sérülése után nagyjából ugyanezeket a szavakat használtam, dehát mit tehetek, ha Dani egyszerűen nem tud átlagos formában pályára lépni közvetlenül egy sérülés után. Mindent beleadott, dehát ismerjük már annyira, hogy tudjuk, számára ezek a meccsek igazi presztízzsel bírnak. Nála többször csak Lucas választotta el a labdától az ellenfél játékosait, ráadásul a támadások során is kiválóan megértették egymást az egy sorral feljebb játszó spanyol kollégájával. Sajnálom, hogy a gólját végül öngólnak minősítették (teljesen jogosan), megérdemelte volna azt a találatot egy ilyen jól eltalált lövést követően.
Sergio Ramos (8)
Nem gyenge védőmunkát tett az asztalra, szerelésekkel, labda elcsenésekkel, blokkolt lövésekkel tarkítva, én mégsem ezt szeretném kiemelni vele kapcsolatban. Egyszerűen nem lehet nem észrevenni azt a vezérszerepet, amit ő betölt ebben a csapatban. Minden megváltozik, amikor ő is a pályán van. Ez a veleszületett képesség egy olyan érték, amit nem lehet megvenni az átigazolási időszakokban. Nézzétek csak meg a gólok utáni ünnepléseket, a mozdulatait, a gesztusait… Nem eshet meg az a szégyen a klubbal, hogy ezt az embert engedik távozni szerződéshosszabbítás hiányában.
Raphaël Varane (7,5)
Remekül egészítették ki egymást a kapitánnyal, aki mellett a francia védő játéka is feljavul. Jót tesz neki, ha nem ő kell magára vállalja a védelem vezérének szerepét. Tegnap este volt tanítani való becsúszása, fontos szerelése, és a tizenhatoson belül most nem lehetett zavarba hozni. A Varane-hullámvasút ezúttal tehát ismét a magasabb pontjaira érkezett, már csak valahogy meg kellene itt állítani a szerelvényt, hogy ne induljon el lefelé.
Ferland Mendy (7)
Hátul kellően kemény és kiegyensúlyozott volt, előrejátékban viszont közel sem volt annyira hatékony, mint Carvajal a másik oldalon. Volt néhány könnyel elszórt labdája is, ezúttal zavarba lehetett hozni a letámadásokkal. Összességében az is elmondható, hogy a csapat bal oldala sokkal kevésbé volt aktív és hatékony, mint a jobb, ebben pedig neki is szerepe volt. Ettől függetlenül továbbra is stabil, korántsem lógott ki a csapatból.
Vini Jr. (6)
Sokszor veszített labdát egy-egy rossz döntése után, és nem tudott igazán veszélyes lenni a támadóharmadban. Messze ő volt a legkevesebbet játékban a csapat tagjai közül – úgy tűnik tehát, hogy Benzema ezúttal előre lezsírozta a többiekkel, hogy senki se passzoljon a brazilnak. Becsületére szóljon viszont, hogy a védekezésbe több ízben is besegített, nem volt rest visszafutni és támogatni Mendyt, amikor arra szükség volt. Ennél viszont azért több kell.
Karim Benzema (8,5)
A pályán lévők közül az egyik legjobb volt. Ha a CKM nem uralta volna ennyire a meccset és a középpályát, akkor egyértelműen Benzemára esett volna a választásom a meccs legjobbjának megszavazása során. Remekül működött együtt nagyjából mindenkivel, sokat mozgott, lőtt egy bődületes kapufát, és csak Oblak tehet arról, hogy az a dugó nem góllal végződött. Rendkívül fontos szerepe volt abban, hogy így teljesített a csapat tegnap – bármennyire is fáj ez sokaknak, úgy kell ő ebbe a csapatba, mint egy falat kenyér.
Lucas Váquez (8,5)
A Real Madrid védőszentjét ezúttal is vitte előre az Arbeloa által megszállt 17-es szerelés. Én nem tudom mi történt ezzel az emberrel, de egyszerűen lenyűgöző látni, amit az elmúlt meccseken csinál. Minden ott kezdődött, hogy egy sorral hátrébb lett vezényelve, azóta csak úgy szórja ránk az áldást. Tegnap teljesen mindegy lett volna, hogy hová tolják, a lábait is lejárta volna a csapatért. És ez egy nagyon-nagyon fontos tényező. Sajnálom, hogy a gól nem jött össze neki, ezen kívül a játék minden elemében kiemelkedőt nyújtott – védekezésben és támadásban egyaránt. Szerződéshosszabbítást Szent Lukácsnak!
Cserejátékosok
Asensio, Rodrigo és Valverde nem töltöttek annyi időt a pályán, hogy pontozni tudjuk őket. Azt viszont elmondhatjuk, hogy
– Asensiótól sokkal-sokkal többet várunk,
– Rodrygónak több lehetőséget kívánunk,
– Valverdét pedig nagyszerű érzés volt újra a pályán látni, körülbelül 3 másodperce volt szüksége ahhoz, hogy összekoszolja a habfehér mezt – máris csúszott a labdáért.
Edzői teljesítmény
Zinédine Zidane (8)
Ejj, az a csillogó, ördögi kopasz buksi… Nem tudom, hány élete van ennek az embernek. Mindkét Zidane-érában borítékolható az a jelenség, hogy valahányszor a fejét követelik, jön egy-két nagyobb meccs, amin elhallgattat mindenkit. Most zsinórban három olyan találkozón tudott nyerni, ahol a bukását várták. Nyilván nem lett taktikai Einstein, nem végzett gyorstalpalót az edzősködésből, viszont valamit nagyon tud, az hétszentség. Hogy mi ez? Valahogy mindig megtalálja a motiváció forrását, mindig sikerül a saját malmára hajtania a vizet csapaton belül a legnehezebb időszakokban. Ilyenkor valahogy mindig jön egy fordulópont, ami után a csapat elindul a győzelem útján. Nyilván nem talált fel új taktikai elemet ezúttal sem, viszont ezt a győzelmet tegnap ő, illetve a csapata akarta sokkal de sokkal jobban, mint Simeone és legénysége, akiknek egyébként szintén nem kell a közértbe menni egy kis motivációért. Marad tehát az örök kérdés: miért nem tud kiegyensúlyozottan így teljesíteni a csapat? Miért nem tud mindig úgy felpörögni, mint ilyen kiélezett helyzetben? Sokkal egyszerűbbé tenné mind Zidane, mind a csapat, mind pedig a mi életünket, hiszen így akár tudnánk élvezni is kedvenc csapatunk meccseit. Kíváncsi vagyok, hogy ez a három meccs mennyi energiát ad majd a fiúknak, az viszont biztos, hogy lélektanilag most nagyon kellettek ezek a győzelmek. És ebben igazán erős Zidane: nem roppan össze egy olyan teher alatt, amit mások biztos, hogy nem bírnának lábon kihordani – sőt, meg merem kockáztatni, hogy ő ezekből a helyzetekből táplálkozik és merít erőt. Kíváncsian várom a folytatást.
Zidane: Meg akarjuk nyerni a csoportunkat
„Egy fontos meccs vár ránk, ezzel mind tisztában vagyunk. Meg akarjuk szerezni a három pontot, és meg akarjuk nyerni a csoportunkat. Most csak erre gondolunk, ugyanakkor ez egy jó lehetőség arra, hogy megmutassuk, mire vagyunk képesek csapatként. A fontos az, hogy csapatként harcoljunk. Tudatában kell lennünk annak, hogy amikor együtt támadunk és védekezzünk, akkor az ellenfeleink számára nem marad túl sok lehetőség.”
„A klubnál lévő összes játékos hozzá van szokva ahhoz, hogy nyomás alatt kell teljesíteniük, illetve mindannyian játszanak olyan meccseket, amelyeken a legjobbjukat kell nyújtaniuk. Tudjuk, hogy mi forog kockán, meg kell küzdenünk az érzelmeinkkel, és mindenekelőtt jól fel kell készülnünk. Tisztában vagyunk azzal is, hogy az emberek nagyon sokfélét mondanak majd, de számunkra csak a felkészülés a fontos, valamint az, hogy nagyszerű teljesítményt nyújtsunk. Meggyőződésem, hogy nagyszerű meccset játszunk majd.”
„A Borussia egy nagyon jó csapat, és már többször is bizonyították, hogy fegyelmezetten kell játszani ellenük. Jól védekeznek, valamint jól is kontráznak. Fizikai adottságokat tekintve nagyon erősek, emellett technikásak is. Tudjuk, hogy mennyire nehéz meccs áll előttünk, ennek tudatában készültünk az ellenfelünkből, de ami ennél is fontosabb, arra gondoltunk, hogy mit fogunk a pályán csinálni. Számomra ez a legfontosabb.”
„Nem gondolunk a csoport másik mérkőzésére, csak a saját játékunk érdekel. Tudjuk, hogy egy jó csapat az ellenfelünk, kemény meccs lesz. A többi tényezővel nem foglalkozunk.”
„Csak a győzelemre és a felkészülésre koncentrálok. Mindenki a helyzetünkről beszél, de engem csak a holnapi meccs, valamint a játékosaim foglalkoztatnak. Hozzászoktunk már ezekhez az estékhez a Bajnokok Ligájában, ezért jól kell kezdenünk, valamint jól kell teljesítenünk az utolsó percig. Keményen kell dolgoznunk, hogy örülhessünk a végén.”
„Mindig arra kérjük ezeket a játékosokat, hogy háromnaponta teljesítsenek jól a pályán, ez pedig meglehetősen sok. Jó ellenfelekkel találkozunk minden harmadik nap, akik le akarnak győzni bennünket. Sok tényezője van ennek az egésznek, de azt garantálhatom, hogy ismerjük a helyzetünket és tudjuk, hogy amikor nehézre fordulnak a dolgok, akkor mindig újjá éledünk. A Barcelona, az Inter vagy a Sevilla ellen nem a legjobb játékot játszottunk, mégis győztünk, míg volt olyan is, amikor jó játékkal szenvedtünk vereséget.”
„Nem tekintek próbaként erre a meccsre, számomra csak a mérkőzés a fontos, valamint az, hogy csapatként jól teljesítsünk. Ez az, amivel foglalkozok, semmi más nem érdekel. Nem gondolok a jövőmre, csak arra, hogy tovább kell jutnunk. Arra készülünk, hogy egy nagyszerű meccset játszunk. Vannak kihívások, de pozitívnak kell maradnunk, a győzelemre kell koncentrálnunk és minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk a három pontért. A klubnak tennie kell a dolgát. A múlt már a múlt, csak a jelen és a jövő számít.”
“Nem gondolok az Európa-ligára. Csak a Bajnokok Ligájára koncentrálunk, illetve arra, hogy tovább kell jutnunk. Ennyi. Semmi más nem jár a fejemben, ez pedig a játékosaimra is igaz. Ti mondhattok bármit, mi csak azzal foglalkozunk, hogy holnap egy jó meccset kell játszanunk.”
„Valverde egyre jobban van, lépésről lépésre halad. A rehabilitációja jó ütemű, így Fede folyamatosan fejlődik. Hamarosan újra velünk lesz. Egy csúnya sérülést szerzett, de már jobban van.”
Zidane Isco helyére szeretné Szoboszlai Dominikot
A Bild hírét látva úgy tűnik, hogy a Real Madrid tett egy lépést a magyar középpályás leigazolásáért. A német lap tegnap arról számolt be, hogy maga Zinédine Zidane vette fel a kapcsolatot a játékossal az elmúlt napokban. Egy telefonbeszélgetés során a Real Madrid edzője megpróbálta meggyőzni Dominikot arról, hogy a következő átigazolási időszakban írjon alá a spanyol gigászhoz. Szoboszlai egyébként maga is szeretne egy szinttel feljebb lépni a pályafutása következő szakaszának elérése érdekében.
A Bild szerint a magyar középpályás számára vonzó a Real Madridban való játék, ugyanakkor a jövőjét illetően már előrehaladott tárgyalások folynak az RB Leipzig, azaz a Salzburg testvércsapatával. Az elmúlt években a Red Bull nem egy ígéretes játékosának biztosított előrelépési lehetőséget a Bundesligába, elég ha csak Naby Keitára, Marcel Sabitzerre vagy Dayot Upamecanóra gondolunk. A Leipzigbe való igazolást egyébként a Szoboszlaihoz közeli családtagok és barátok is támogatják, hiszen egy olyan klubról van szó, amely megadja a lehetőséget a fiatalok számára, távol a média által generált reflektorfénytől, valamint az ezzel járó óriási nyomástól.
Szoboszlai, aki csapata eddigi 17 mérkőzésén 17 találatnak volt főszereplője, egyelőre nem döntött arról, hogy hol is szeretné folytatni pályafutását. Ugyanakkor, a tény, hogy maga Zinédine Zidane kereste meg, hatalmas meglepetést okozott a magyar középpályásnak. A Real Madrid francia trénere egyébként Isco utódját látja Dominikban. Egy biztos, Szoboszlai jövőjének sorsa a következő hetekben eldőlhet. A Real Madrid mellett a Liverpool és az Arsenal is komolyan érdeklődik a középpályás iránt, akit hazájában sokak Puskás Ferenchez hasonlítanak. Dominik minden bizonnyal tudja, hogy Puskás a Real Madrid legendája, ahogy azzal is tisztában van, hogy maga Zinédine Zidane szeretné őt a csapatában tudni. A döntés az ő kezében van.
Egytől egyig: Sahtar Doneck – Real Madrid (2-0)
Csapatok
Sahtar Doneck (6)
Az első félidőben a szerkesztőségben valaki megjegyezte, hogy rém gyenge ma ez a Sahtar. Egyébként igaza volt. Viszont ők győzni akartak, és ezt a második félidőben meg is mutatták. Sokat számít, ha az akarat mellé erőnlét is párosul, náluk ez is klappolt. Sokszor félelmetesen gyorsabbak voltak és gyorsabban reagáltak le különböző szituációkat, mint a másik oldalon ékesen díszelgő világsztárok. Lehet ezt így is.
Real Madrid (2)
Eljön egy bizonyos pont, ami már nem méltó ehhez a mezhez, és ami után egyszerűen nem lehet pozitívnak maradni. Próbálok, de nem tudok. Kilátástalan, elképzelés nélküli, bűzölgő maszlag ez az egész, ami csilivili csomagolással kap némi kinézetet a sajtótájékoztatókon, illetve a kommentszekcióban. Ám ettől a tartalma nem változik. Lehet ezt mentegetni, lehet bizonygatni, hogy minden rendben van, de sem a játék, sem az eredmények nem ezt igazolják, már réges-régen. Tudom, tudom, ott volt a tavalyi bajnoki cím, ám egy bizonyos Fabio Capellót sokkal jobb játékért is menesztettek bajnoki cím után egy bő évtizeddel ezelőtt. És nem, nem Zidane lemondását követelem, nem is a leléptetését, hanem változást, hogy ne kínzás legyen egy Real Madrid-mérkőzés, hanem újra a klub történetéhez méltó, csomagolást nem igénylő, színpadra illő előadás. A legigényesebb fajtából.
Játékosok
A megszokott módtól némileg eltérően ezúttal díjakat osztunk ki, nem pedig pontszámokat…
A mérkőzés legjobbja – Nehéz lenne megmondani ennyi ragyogó teljesítmény után, de biztos, hogy nem madridi oldalról kerülne ki.
A Real Madrid legjobbja – Pozitívan nem igazán lógott ki senki a mai napon. Ha mindenképp kellene egy nevet mondanom, akkor az Modrić lenne. Ő volt az, aki nem mélyen a tudása, illetve a klubot megillető szint alatt teljesített. Ezúton is köszönjük a 36. életévét taposó horvát zseninek, aki pihenés nélkül képes ennyi idősen is SZINTET hozni.
Wolley World-díj – Raphaël Varane
A sokak gyerekkorának ismert vígjátékából merítettünk ötletet, és első igazi trófeánkat egy vidámparkról neveztük el. Ki más is kaphatná, mint a csapat legmagasabb és legcifrább hullámvasutasa, a francia világbajnok védő! Ma ismét a vicces sínek aljára kalauzolt bennünket, ahol elgázolt egy épp arra tévedő hazait, majd tanulva az esetből, a következő szituációban már nagyvonalúan elengedett mindenkit, még a labdát is. Egy gól ma is az övé…
A féllábú viking-díj – Nacho
Egyszer már sikerült szakáll nélkül is ramosi magasságokba emelkednie. Egyetlen egyszer. Ma nem tudta feledtetni a kapitány hiányát.
Kiscica-díj – Marco Asensio
Hatalmas csalódás a srác. Lehet a sérülésére is fogni, de sajnos az azt megelőző idényében is mindössze egyetlen gólt szerzett, megfelelő játékidő mellett. Ma a gólhoz közel jár, két ígéretes lövése is volt, de összességében a játékhoz nagyon keveset tesz hozzá. Ott van a pályán, és bármilyen jó is a ballába, sosem fogja felvállalni a vezér szerepét. Visszagondolva egy korábbi nyilatkozatára, nem is meglepő.
A meg nem értett ember díja – Martin Ødegaard
Messze a csapat legkreatívabb játékosa ő idén Lukita mellett, de egyszerűen nem sikerül megértetnie magát a többiekkel. Pedig így is benne van a legtöbb kulcspassz, váratlan indítás, a Guti féle pimaszság… Kulcspasszok terén ma is ő volt a legaktívabb. Bár lehet, hogy vele van a baj, hiszen nem képes felfogni, hogy beadások nélkül nem lehet futballozni.
A visszatérő – Karim Benzema
Jött, megmutatta magát, az első percekben aktív tagja volt néhány összjátéknak, és ennyi. Magunkat csapnánk be, ha tőle várnánk a csodát.
Ruszó Tibike hasonmás-díj – Rodrygo
Az elején szépen húzta meg a jobb oldalon, majd azzal a lendülettel szürkült bele a mezőnybe. Pedig azt továbbra is tartom, hogy a brazil különítmény tagjai közül neki van a legtöbb esze ehhez a játékhoz. A díj viszont nem hazudik, ebben a tekintetben ma sem talált legyőzőre.
A kezdőcsapat többi tagja azon a hajszálvékony egyenesen helyezkedik el, ami az átlagoson aluli, illetve az átlagostól egy icipicit jobban teljesítők közé húzható. Az ilyen szürke teljesítményekért nem jár díjazás, hacsak a nagyérdemű nem szavaz meg nekik valamit.
Aranymikrofon-díj – Zizou
Nem is lehet kérdés. Senki sem tud annyira egysíkúan és rezzenéstelenül beszélni a mikrofonok társaságában, mint ő. Ma is tudatta a mérkőzés után, hogy jól játszott a csapat, és igenis győzelmet érdemelt. Egyszerűen nem lehet kizökkenteni.
A különdíj: Thomas-díj – Vinícius
A gyerekek kedvenc gőzmozdonyáról elnevezett trófea őt illeti. Gyors, robog, ha rááll a vasúti pályára, arról általában nem tér le, teljesen mindegy, hogy a labda nála marad, vagy sem. A pontossága viszont sajnos továbbra sem az aranyos kék gőzösére, sokkal inkább a MÁV-éra hajaz.
Casillas: Ha egy nappal korábban lettem volna rosszul, ott is maradhattam volna
„Egy fél pillanat volt, vagy talán még annyi sem, amikor megtörtént. Veszel egy levegőt, és egyszerűen csak érzed, hogy valami más. Éreztem, hogy minden nehezebb, nem kapok rendesen levegőt, de először arra gondoltam, hogy ez valamilyen allergiás reakció…”
„Amikor odamentem a kapusedzőnköz, nyomást kezdtem érezni a mellkasomban, egyre szaporább volt a lélegzetem. Megkértem Robertót, hogy adjon nekem cukrot, vagy valamit, mert nem éreztem jól magam és nem tudtam, hogy pontosan mi történik velem… Leültem a földre, mert egyszerűen nem bírtam állni. Akkor már tudtam, hogy valami komoly dolog történik velem.”
„Olyan érzés volt, mint amikor egy medencében vagy, majd hirtelen ki akarsz mászni, de nem sikerül. Ijesztő volt. Egyre szaporábbá és szaporábbá vált a lélegzetem is, alig kaptam levegőt. Szóltam Robertónak, hogy hívjon orvost, mert fulladok.”
„A csapatorvos nagyon nyugtalan volt, leült, folyamatosan tapogatta a ruháját, majd elmondta, hogy nyugodt körülmények között kell megvizsgálnia, így bevitt az irodába. Onnan már a kórházba vezetett az út. Az anyósülésre ültem, de még a biztonsági övet sem tudtam becsatolni, teljesen összeomlottam. Sandro, a biztonsági emberünk vitt el a kórházba, Roberto a saját autójával utazott előttünk.”
„Sosem gondoltam volna, hogy szívrohamom van. Dr. Isabel Quelhas közölte velem az elektrokardiogramos vizsgálat után. Az első kérdésem az volt, hogy felnyitják-e a mellkasomat. Nagyon ijesztő volt, hiszen beszélni sem tudtam.”
„Volt egy pont a vizsgálat közben, amikor meg kellett innom a kontrasztfolyadékot, majd elkezdték az elemzést. Ijesztő volt látni, hogy a szívem közelében egy artéria elzáródott. A testemet elöntötte a forróság. Jeleztem az orvosoknak, de azt mondták, hogy ez teljesen normális. A beavatkozást követően eltelt nagyjából 30 másodperc, aztán újra kaptam levegőt.”
„Ha egy nappal korábban történik mindez, akkor nem edzésen, hanem otthon lettem volna. Ha így van és nem hozok gyors döntést, akkor ott is maradhattam volna. Azt követően nem aludtam arccal lefelé. Voltak éjszakák, amikor ideges voltam, ilyenkor még a tüsszentés is egy igazi dráma volt.”
@IkerCasillas has released a photo and thanked people for their support, after he suffered a heart attack during training.
Casillas was rushed to hospital, but he is now in a stable condition.
We wish him a full and speedy recovery. pic.twitter.com/y9qxjhapoX
— SPORF (@Sporf) May 1, 2019
„Az orvos azt mondta, hogy nem fogok meghalni. Aztán eljött a nap, amikor azt mondtam magamnak, hogy most már aludni fogok, aztán ha nem kelek fel, akkor nem kelek fel. Meg kellett próbálnom pihenni.”
„22 év után eljött az a nyár, amikor nem teljesítettem az előszezont a csapattal, nagyon furcsa volt. Egy egészséges irigység önt el, amikor nem állhatsz ott a kapufák között… Most azonban a pályafutásom következő lépését kell megtennem.”
„A rehabilitáció során éreztem, hogy futni szeretnék, passzolni a társaknak, de fel kellett ismerni, hogy a testem már nem ugyanaz, mint két és fél hónappal korábban volt. Igaz, hogy napról napra jobban érzed magad, de a folyamat nagyon lassú.”
„A visszavonulásom előtt elgondolkodtam azon, hogy milyen indokaim vannak a visszatérésre. Meg akartam találni önmagam, meg akartam mutatni az embereknek, hogy egy ilyen eset után is van visszaút. Ugyanakkor ott volt a bizonytalanság is. Mindenki mondogatta, hogy nincs szükség a visszatérésre, hogy nem kell siettetni semmit. Én is tudtam, de aki egész életében verseng, aki mindig ezt csinálja, az már csak ilyen…”
Egytől egyig: Villarreal – Real Madrid (1-1)
Csapatok
Real Madrid (5)
Egy jó ideje vallatni lehetne már ezekkel a meccsekkel. Egy átlagos szurkoló jó esetben azért ül le a televízió képernyője elé, hogy a csapatáért való szorítás mellett szórakozzon is egy kicsit. Nekünk erre már hosszú hónapok óta csak elvétve van lehetőségünk. Egy-egy kivételtől eltekintve csak bosszankodni, unatkozni, ásítozni, és a jobb pillanatokért nosztalgiázni tudunk az ilyen 90 percek során. Tudnám ajánlani egy-egy találkozó levetítését az igazság szérumok helyett, hasonlóképp hatásos lehetne. Hogy ne csak általánosságban keseregjek, engedjétek meg, hogy egy kis statisztikát is csempésszek a maiba: 90 perc alatt 6 próbálkozás, amiből 1 talált kaput. Pazar. Lehet ezt most a hiányzókra fogni, de itt ennél egy sokkal-sokkal mélyebb problémáról van szó. Aki ezt nem meri, vagy nem hajlandó belátni, azt csak azért irigylem, mert ő valószínűleg még hisz abban, hogy valami igazán jó is történhet ebben az idényben ezzel a csapattal. Hiányzók ide vagy oda, egy Modrić-Kroos-Ødegaard középpálya, kiegészülve a támadósorban egy Hazard-ral, azért ennél többre hivatott. Elképzelés, igazi taktika, valamint az ellenfél játékából való felkészülés nélkül viszont meglehetősen nehéz. Márpedig ezek nyomai mindig ott vannak, összeállítástól függetlenül. Hogy rövidre zárjam a végét, én egyáltalán nem érzem úgy, hogy ennek a mai teljesítménynek köze lett volna a hiányzókhoz vagy a válogatott szünethez. Valójában semmi új nem történt, azt láttuk, amire ez a Real Madrid már régóta képes. Minden meccs azon áll vagy bukik, hogy egy-egy játékos épp tud-e villanni, vagy sem – a Real Madridunknak már réges-rég nincs igazi arculata. Ez pedig valahol nagyon szomorú.
Villarreal (6)
Csak azért több egy ponttal, mert a második játékrészben ők focizni is akartak és próbálkoztak is. Az első félidőben ők is tökéletesen asszisztáltak egy délutáni sziesztához. A szünet utáni teljesítményüknek hála több mint kétszer annyi helyzettel fejezhették be a meccset, mint vendégeik, igaz, Courtois-t ők sem tudták egy alkalomnál többször igazán megdolgoztatni. Az egyenlítő góljukhoz a szerencse, valamint egy egyéni hiba is kellett, de ettől még ugyanúgy otthon tudtak tartani egy pontot, köszönhetően az értékesített büntetőnek. Nem képviseltek olyan játékerőt vagy minőséget, ami egy, a Real Madrid nevéhez ténylegesen méltó Real Madrid elé megoldhatatlan feladatot állított volna. Ma egy pontra viszont még így is elég jók voltak.
Játékosok
A Real Madrid legjobbja – Dani Carvajal (7)
Valahogy így kell visszatérni. Nem volt egyszerű kiemelni bárkit is, de azért esett rá a választásom, mert hosszabb kihagyás után jó formában tért vissza, és bárki másról hamarabb mondtam volna, hogy hetek óta nem játszott, mint róla. Már a meccs elején egy gólpasszal jelentkezett, de Pedrazát is szépen leradírozta a pályáról a meccs egésze során. Erőnlétileg sem volt problémája, ami azért némileg megnyugtató.
Thibaut Courtois (5)
Épp megjegyeztem, hogy némileg bizonytalan, mivel volt több veszélyes megmozdulása is, majd rá másfél percre egy büntetőt is összehozott. Ezek most nem az ő napjai, sajnos. Tavaly, valamint az idény elején is God-módba kapcsolt, egy-egy hiba nála is becsúszhat – igaz, ez most két pontba került. Reméljük, hogy ezzel le is tudta az idény végéig a rossz megmozdulásokat.
Raphaël Varane (7)
Ő is azon kevesek közé tartozott, akik nem teljesítettek tudásuk alatt – jóllehet, extrát sem adott a csapat játékához. Volt viszont néhány fontos labdaszerzése és mentése hátul, egy alkalommal egy veszélyes gólhelyzetet akadályozott meg Moreno szerelésével. A legtöbb felszabadítás (4) is az ő nevéhez fűződik, ami egyébként átlagosnak nevezhető, de ma még ez is kimagaslott.
Nacho (6,5)
Habár nem jut neki túlságosan sok játékidő, most mégis megbízható játékkal köszönte meg a sorsnak az ölébe hullott lehetőséget. Az előző idény gyengébb periódusai után ma végre azt a Nachót láthattuk, akit segítségül lehet hívni, amikor sérülések, illetve eltiltások miatt arra szükség van. Aki látta a mérkőzés végi interjúját is, az láthatta, hogy vérét is adta a csapatáért.
Ferland Mendy (5,5)
Hátul kőkemény volt, pedig bőven kellett harcolnia, hiszen Gerard Moreno több ízben is megpróbált a bal oldalról középre húzni, vagy onnan bejuttatni középre a labdát. A legtöbb esetben Mendy jól állta útját, megakadályozva ezzel több hazai helyzetet is. Támadásban viszont meglehetősen gyengén teljesített, 17 labdavesztésével sikerült “kiemelkednie” a csapatból.
Toni Kroos (6)
Gyönyörű, hajszálpontos, a fél pályát átívelő labdája nagyban hozzájárult a vezetés megszerzéséhez a mérkőzés második percében. Ezt követően viszont nem mindig csillogott úgy, mint abban a pillanatban. Casemiro helyén kellett helytállnia, és bár szégyent nem vallott, néhány hajmeresztő megmozdulása azért neki is volt – egy, a saját tizenhatosánál eladott labdájából akár gól is születhetett volna, ha Gerard Moreno eltalálja a kaput. Összességében viszont a pozíciója meggátolta őt abban, hogy úgy tegye a dolgát, ahogy ahhoz a legjobban ért.
Luka Modrić (6)
Nem jó, de nem is tragikus… Közel sem volt a csúcsformájához – amiben esetében azért nagyban hozzájárul az is, hogy még mindig ott van a hazája minden válogatott meccsén -, de a jó átlagos szintet ő is megütötte, aminek ma örülhetünk. Egy-két szép megmozdulásra azért futotta tőle, valamint a 97 százalékos passzpontossága is kiemelkedő, de egyéb pozitívumot nehéz lenne említeni.
Martin Ødegaard (5)
Ő volt a támadókhoz legközelebb helyezkedő középpályás a csapatban, és bár néhány szép és pontos átadására felkaphattuk két horkantás között a fejünket, a legnagyobb erősségeit ezúttal sem tudta megmutatni: nem tudott váratlant húzni, ezzel pedig helyzetbe hozni a társait, pedig aki látta őt a Sociedadban futballozni, az jól tudja, hogy ez az, amihez a leginkább ért. Játékba kell lendülnie, ezért őszintén remélem, hogy több sérülés vagy teszt nem fogja már hátráltatni.
Eden Hazard (3)
Kezdjük a statisztikájával: 39 passz, 87 százalékos pontossági arány, 0 helyzet, 0 kulcspassz, 0 lövés, 1 sikeres csel. Nehéz lenne azt mondani, hogy ez az, amit várnánk tőle, ez még gyengébb napjain is elég karcsú mutató. Nem tudom, hogy valaha megtalálja-e londoni formáját, de az biztos, hogy nagy szükség lenne rá.
Lucas Vázquez (4,5)
Valamivel aktívabb volt, mint belga kollégája a másik oldalon, viszont övé a legtöbb eladott labda a csapatból. A védekezésben sokkal többet tudott a játékhoz tenni, mint Hazard, viszont a támadásokban hasonlóan pontos és hatékony volt. Ő legalább próbálkozott két lövéssel, az egyik ezek közül biztos hogy a legmagasabbra lőtt labda volt a meccset. Ez is valami.
Mariano Díaz (7)
Lehet többet kérni egy csatártól annál, hogy váltsa gólra a helyzeteit? Egy helyzete volt, azt be is fejelte, ráadásul olyan igazi, vérbeli gólvágóhoz illő mozdulattal. Ezen kívül nem sokat volt játékban, de ez nem az ő hibája. Helyzetek nélkül ő sem tud többet tenni, azok kialakítása pedig nem az ő feladata lett volna. Már az is csoda, hogy a pincéből kiszabadulva nem vakította el őt a napfény.
Cserejátékosok
Vinícius Jr. (2)
A teljesen haszontalan kategória. Elhiszem, hogy nagy ígéret, hogy vannak jó pillanatai, de még mindig az a véleményem, hogy 20 évesen semmi olyat nem tud, amit bármelyik másik brazil labdarúgó ne tudna. A gyorsasága kiemelkedő, viszont minden más tekintetben vagy az átlagos, vagy az átlagon aluli szintet üti meg. Döntéshozó képessége egyszerűen nem üti meg azt a mércét, amit egy ilyen klub igényelne, ezért döntő jelentőségű passzainak 90 százaléka embert ugyan talál, de az sajnos a másik csapat mezében játszik. Nem ő fogja megváltani Madridban a világot, ez azért elég világosan látszik.
Isco (3)
Legalább labdát nem sokat veszített… Ettől függetlenül már régen el kellett volna őt felejteni, egyszerűen nem üti meg a Real Madrid szintjét. A posztja nem is létezik abban a rendszernek hívott valamiben, amit a csapat az esetek 80-90 százalékában próbál erőltetni.
Marco Asensio (-)
5 perc, egy középre lőtt labda. Ma ennyi volt benne.
Edzői teljesítmény
Zinédine Zidane (3)
Én nem mondom, hogy könnyű helyzetben volt, hiszen vannak sérültjei, de azért így is egy olyan csapatot tudott felküldeni a pályára, amelynek tagjai két kivétellel (Nacho és Vázquez, de korábban ők is rendre kerettagok voltak a spanyoloknál) válogatott játékosok, szóval a katasztrofális helyzettől azért itt nagyon messze álltunk, nem a Castillának kellett meccset játszania a Villarreal ellen. Szóval úgy gondolom, ebből azért bőven ki lehetett volna hozni ennél többet, vagy hogy is mondjam, ennél talán csak többet lehetett volna tenni. Semmi elképzelés nem volt a csapat játékában, és semmiféle javuló tendenciát nem látni az elmúlt hetek, hónapok során. Az meg már maga a jéghegy csúcsa, hogy 1-1-nél, 5 perccel a meccs vége előtt, amikor gólt kellene lőni, lehozza az egy szem csatárát is a pályáról, aki egyébként egy két lábon járó életveszély a kapu előtt. Nem értem, tényleg. Ahogy azt sem, hogy miért kell/lehet Rodrygót 90 percen keresztül padoztatni, a posztján pedig Lucas Vázquezt végig játszatni. Hát ha nekünk elég az egy pont…
Amikor Cristiano Ronaldo egy félprofi csapat ellen mutatkozott be
A világ legdrágább játékosának különleges bánásmód jár – gondolhatnák sokan. Na de akkor vajon, hogy eshet meg az, hogy a rekordokat döntögető új igazolás végül egy félprofi csapat ellen léphet először pályára új csapatában? Pat Flynn most visszaemlékszik a pillanatra, de mesél arról is, hogy mekkora hatása van egy ilyen momentumnak a másik oldal szemszögéből. Kicsit olyan érzés, mintha mi, egyszerű szurkolók léphettünk volna pályára a legnagyobb sztárok ellen.
A világ legdrágább igazolása egy mindössze 3000-es befogadóképességű stadionban, Dublinban mutatkozhat be a világ leghíresebb klubjában. A futballnak nagy szokása a váratlan történetek szállítása, a 2009-es júliusában lejátszott Shamrock Rovers – Real Madrid mérkőzés pedig kétségkívül ezen események táborát erősíti. Egy teljesen jelentéktelen, előszezoni felkészülési mérkőzés óriási rivaldafényt kapott, hiszen Cristiano Ronaldo akkor debütálhatott a habfehér mezben.
A következő 9 évben példátlan sikereknek lehettünk tanúi, a világ legjobb védői – Puyol, Van Dijk, Godín – mind legyőzőre találtak a portugál személyében. A történet viszont egy félprofi, teljesen más stílusú jobbhátvéddel kezdődött, akit történetesen Pat Flynn-nek hívtak.
„Az én feladatom volt aznap Ronaldo őrzése a szögleteknél. Emlékszem arra, amikor a mérkőzés előtt az öltözőben Michael O’Neill felolvasta a neveket és elmondta, hogy kinek kit kell fognia. Ronaldo, Raúl, Benzema, Higuaín… Egymás után ejtette ki ezeket a neveket, mi pedig nevetésben törtünk ki. Világklasszis játékosok voltak. Hihetetlen, ám egyben egy teljesen új és váratlan élmény volt.”
Hogy megértsük, miképp kötött ki Cristiano Ronaldo a Shamrock Rovers stadionjában, először azt kell megérteni, hogy a Real Madrid akkor éppen hol tartott. Közel egy évtized telt el addigra Madridban úgy, hogy a spanyol gigász a saját elvárásain alul teljesített. A blancók végignézték, amint a Lionel Messivel felálló Barcelona behúzza a Bajnokok Ligáját májusban, megerősítve ezzel a katalán klub európai vezetőszerepét. Madridban úgy vélték, ez egyszerűen nem történhetett volna meg.
Júniusban az elnökválasztás borzolta a kedélyeket, a harcot végül Florentino Pérez nyerte, aki nem fukarkodott, világrekordot jelentő átigazolási időszakot zárt visszatérését követően. Egy hét leforgása alatt. Először Kaká, a brazil sztár érkezett, 56 millió fontért. Két nappal később követte őt Cristiano Ronaldo, az újjáépülés alappilére. A Galaktikus-projekt második felvonása érkezett el akkor, a portugál bemutatásán készült felvételek pedig igazolják, hogy a szurkolók milyen hatalmas reményeket fűztek hozzá, valamint az új fazont kapó csapatukhoz.
#OnThisDay in 2009
Cristiano Ronaldo was unveiled as a Real Madrid player!
The rest is historypic.twitter.com/7zQovM27G9
— Goal (@goal) July 6, 2020
Tikkasztó hőség volt aznap, ám a Santiago Bernabéuban 80 ezer szurkoló egyszerre, együtt őrült meg azon mondatok hallatán, melyekben Cristiano Ronaldo ecsetelte, hogy éppen akkor váltotta valóra gyerekkori álmát. Attól a pillanattól kezdve az egész világ arra várt, hogy a szupersztár végre akcióba lendülhessen.
Na, de hol is történt ez meg? A Real Madrid történelmi stadionjában? Vagy Európa egy másik szentélyében? Nem egészen. Mivel az előszezon menetrendje már réges-rég le volt kötve, a Real Madridnak Írországba kellett utaznia. Így hát Ronaldo először egy Tallaght-ba vezető úton csatlakozhatott a társaihoz, a célállomáson pedig a Shamrock Rovers várta a világsztárokat.
„Először arról pletykáltak, hogy a Real Madrid talán ide fog érkezni egy edzőtábor erejéig. Aztán minden a feje tetejére állt… Ronaldo Madridba igazolt, egy munkatársam pedig néhány nap múlva azzal keresett meg, hogy a Real Madrid hivatalosan is megerősítette, hogy ellenünk fognak játszani. Volt szó arról is, hogy az Aviva Stadionban lépünk majd pályára, szóval óriási meglepetésként hatott, amikor megerősítették, hogy a királyiak tényleg Tallaght-ba jönnek” – emlékszik vissza Flynn.
A tervek megerősítését követően az ország teljes figyelme erre irányult, teljesen új magasságokba emelve a Roverst egy olyan kultúrában, amelyben általában más sportok előkelőbb helyet foglalnak el az emberek szívében, mint a futball. „A bajnokság során annak is örülhetsz, ha az újságok hátlapjára kerülsz, ám akkor minden címlapon mi voltunk. A Sky Sports News is felkereste a csapatunkat, hogy interjút készíthessenek. Korábban soha nem tapasztaltunk még hasonlót sem.”
És nem meglepő módon a város sem. Habár történelmét tekintve a Rovers Írország egyik legsikeresebb klubja, a találkozó előtt meglehetősen nehéz időket élt a csapat. Pénzügyi gondok, pontlevonások, és 2005-ben kiesés az első osztályból.
Egy év elteltével rögtön vissza is tértek az első osztályba, ám az igazán áttörő sikert, a közösség újbóli egyesítését végül Európa egyik legnagyobb óriásának látogatása hozta el. Olyannyira, hogy a Tallaght Stadiont ideiglenesen 10 ezer férőhelyesre bővítették. Igen ám, de még ez sem volt elég az igényeket tekintve, amik láttán a csapat vállalkozóbb szellemű tagjai még profitra is szert tudtak tenni.
„Nem hiszem, hogy édesanyám korábban bármikor kilátogatott volna egy meccsre, de akkor még ő is jegyet akart szerezni. A játékosoknak járt meghatározott számú jegy, és néhányan megtalálták a módját annak, hogy miként értékesíthetik őket az eBay-en, hiszen hatalmas volt az érdeklődés. Tallaght leginkább a munkásosztály lakta városrész Dublinban, így a Real Madrid látogatása nagyon jó hatással volt a régióra. Sosem gondolták volna az emberek, hogy ez valaha is megtörténhet.”
A sokkot csak növelte, hogy a Rovers, valamint a Real Madrid csapatát leginkább a világfutball gazdasági tényezői mentén állították egymással szemben a médiában. Míg a spanyolok közel sem sajnálták a pénzt a legújabb galaktikusukra, valamint a hírek szerint heti 180 ezer fontos fizetést is biztosítottak számára, addig az ír egyesület pont a másik végletet testesítette meg. A csapat tagjainak heti bérezése 400 és 1000 euró között mozgott, ráadásul a klub félprofi mivolta még inkább hangsúlyozta a felek közötti óriási szakadékot.
Ahogy sok csapattársa esetében, úgy Flynn számára is csak második számú megélhetési lehetőséget biztosított a futball, hiszen a labdarúgás mellett volt egy főállású munkája is. Minden héten, 90 perc erejéig Flynn hátvédként küzdött a Rovers csapatáért, míg civilben értékesítőként dolgozott a Coca-Colánál.
„A mérkőzés előtti napok egészen őrültek voltak a munkahelyemen. Mindenki a meccsről akart velem beszélni. Az eladások azon a héten megugrottak, úgy éreztem magam, mint egy szupersztár” – emlékszik vissza az ír védő. „Szeretem, ha leköt valami, így valójában a mérkőzés napján is egy teljes műszakot vállaltam a munkahelyemen."
"A munkából egyből a meccsre mentem, a céges kisteherautómmal. Vicces volt, a Real Madrid játékosai a szépen felfestett buszukkal érkeztek, én pedig leparkoltam melléjük a Coca-Cola-címkés kisteherautóval.”
Azon az estén minden jelentéktelenné vált, hiszen a Shamrock Rovers játékosai 90 perc erejéig osztozhattak a pályán a világ legnagyobb sztárjaival. Találkozhattak a játékosokkal a kulisszák mögött, a meccs előtti drukk, valamint izgalom pedig a lehető legtöbbet hozta ki belőlük. „Volt néhány tinédzser is a csapatunkban, akik folyamatosan ki-kidugták a fejüket az öltöző ajtaján, figyelve, hogy vajon megérkeznek-e a madridi játékosok. A segédedzőnk, Trevor Croly összeszedett mindenkit, majd fontos mondanivalója volt számunkra: ’Figyeljetek, ha megrúgjátok őket, ők is véreznek. Ugyanolyan normális emberek, mint ti vagytok!’.”
Croly tanácsa különleges fontosságú volt Flynn számára, aki a mérkőzés előtt a média középpontjába került, így elő kellett húznia a kemény fiú álarcát. Az újságírók arról kérdezgettek, hogy elkéri-e Cristiano mezét a mérkőzés végén, amire Flynn csak így felelt:
„Sokkal többet fogok kérni tőle, azért hajtok majd, hogy a csukámon ott legyen a vére.”
Most, 11 évvel később eljött az ideje annak, hogy tisztázza szavait: „Ez valójában a meccs napján készült interjúban hangzott el. Viccnek szántam, nevettem is a végén, de természetesen a média nem így fogta fel. A következő dolog, amire gondoltam, a címlapok, amiken Ronaldo felhúzza a mezét, látszanak a kockák a hasán, én pedig ott állok mellette vérző fejjel, a kép melletti apró betűk pedig gúnyosan csak annyit mondanak, hogy én akartam elkapni őt.” Ez egy újabb bizonyítéka volt annak, hogy a Rovers akkor egy olyan területre tévedt, amelyen korábban még sosem járt.
A kezdősípszót követően mindössze 17 másodpercre volt szükség ahhoz, hogy Flynn bemutatkozzon a világ legdrágább játékosának. Az egész egy Cristiano Ronaldót jellemző cselsorozattal kezdődött, majd egy őt nem jellemző technikai hibával folytatódott. Aztán jött Flynn, aki egy becsúszó szerelést bemutatva szerelte a portugált. Ahogy a védő talpra állt, a stadion nagy ovációval ünnepelte, majd elkezdte skandálni a „Ki vagy te?” rigmust. Üdvözlet Tallaght-ban, Cristiano!
„Dublinban nagyon sok Liverpool-szurkoló él, így örömöt okozott számukra, hogy egy ex-manchesteri hibázott és meg is lett büntetve. Briliáns érzés volt számomra, és most is nagy élmény belegondolni, hogy becsúszással szereltem a világ legnagyszerűbb játékosát.”
On this day 10 years ago Cristiano Ronaldo made his Real Madrid debut against Shamrock Rovers in Tallaght Stadium.#GreatestLeagueInTheWorld #LOI #SRFC pic.twitter.com/kr8Odvl3Fd
— Domestic Ireland (@DomesticIreland) July 20, 2019
A mérkőzés további része meglehetősen kevés incidenst tartogatott, a Rovers próbálta távoltartani ellenfelét a kaputól, míg a Real Madrid értékes percekkel gyarapodott a tökéletes erőnlét felé vezető úton. Kegyetlen, de Karim Benzema percekkel a mérkőzés vége előtt megszerezte a vezetést, megakadályozva ezzel az ír csoda létrejöttét. De vajon mit tanult Flynn ebből az élményből, mit vitt magával a meccset megelőző meglepetésekből?
„Egyszerűen csak tudatosul benned, hogy fizikálisan mennyire erősek. Még a legkisebb játékosukat, Lassana Diarrát is borzasztóan nehéz volt elválasztani a labdától. A mérkőzés előtt a játékoskijáróban, ott állni mellettük, a habfehér mezes játékosok mellett, egyszerűen impozáns volt. Úgy gondolom, hogy sok csapat már ott, a kijáróban elveszíti a meccset ellenük.”
A fizikai fölényük mellett a madridi játékosok alázata is örökre beleégett Flynn emlékezetéve. „Minden egyes játékosuk nagyszerűen viselkedett a mérkőzés után, de Marcelót értékeltem a leginkább. Mindkettőnket lecseréltek a szünetben, beszélgettünk egy kicsit a játékoskijáróban, majd ideadta a mezét. Két perccel később hallottam, hogy valaki kopog az öltözőnk ajtaján – Marcelo volt, valamint a pályagondnokuk. Azt hittem, hogy szeretnék visszakérni a nekem adott mezt, de vajójában azért jött, hogy elkérje az enyémet. Jó érzés belegondolni, hogy valahol talán még most is megvan neki a mezem. A fiamnak mindig azt mondom, hogy Marcelo a kandallója fölött, a falon őrzi a mezem.”
Akárhol is van Flynn meze a Marcelo-házban, jó kezekben van egy olyan helyen, ahol Európa legnagyobbjainak mezei is megtalálhatók. Minden egyes szerelésnek egyedi a története, hiszen nem a Real Madrid az egyetlen csapat, amely nagyszerű évtizedet zárt.
A barátságos meccset követő években a Shamrock Rovers megtapasztalhatta a fellendülés ízét, amiben kétségkívül szerepet játszott Európa legnagyobb óriása. „Először is több szurkolót egyesített. Rájöttek, hogy ez egy helyi csapat, így csatlakoztak hozzánk és onnantól kezdve velünk tartottak. Hatalmas dolog volt ez a keret számára is. Lenyűgöző volt már maga az élmény is, és csapatként szerettük volna, ha többször előfordul valami hasonló. Tudtuk, hogy ehhez bajnokságot kell nyernünk, több ízben is, ez pedig hajtott minket előre.”
Ez az új hullám oda sodorta a Roverst, ahová vágytak. A csapat 2010-ben és 2011-ben is megnyerte a hazai bajnokságot, ami lehetőséget biztosított számukra az Európa-ligában. A Bnei Yehuda Tel Aviv legyőzése után egy újabb óriás várt rájuk, hiszen a selejtezőben a Juventus volt a következő ellenfél. „A Real Madrid nagyon jó volt, de a Juventus egyszerűen lenyűgöző. Szoros meccs volt, és mivel mi vívtuk ki a lehetőséget, hogy ott lehessünk, még inkább különleges érzés volt. Mindössze három helyzetük volt a két mérkőzés alatt, igaz, mindet gólra is váltották. Ez a különbség.”
Ilyen történetek után muszáj hát megtudni, hogy vajon mit tart Flynn a legnagyobb elismerésének. „Azt mondanám, hogy a Juventus elleni mérkőzés volt a legnagyobb pillanatom. Ahogy a Madrid, úgy az olaszok is szupersztárokat tudhattak a keretükben – Del Piero, Marchisio, Bonucci –, ráadásul az idegenbeli mérkőzést 30 ezer szurkoló előtt játszhattuk. Mindig azt mondom, hogy pályafutásom csúcsa az volt, amikor ott állhattam a sorfalban Del Piero szabadrúgásgóljánál… csak egy dolgot bánok: hogy nem szaladtam és ünnepeltem vele együtt.”
Flynn már visszavonult, de nem szakadt el a Shamrock Roverstől, hiszen a csapat U13-as részlegének vezetőedzőjeként tevékenykedik. „Sosem gondoltam, hogy valaha is edző válik belőlem, de imádom ezt csinálni. A fiatal játékosok régen mindig az angliai lehetőségek felé kacsintgattak, ám most arra koncentrálnak, hogy bemutatkozhassanak a Shamrock első csapatában. Talán a Real Madrid és a Juventus elleni meccseknek is szerepe van ebben. Most mindannyian csak játszani és fejlődni akarnak.”
Flynn természetesen nagy örömmel edzi őket.
„Gyakoroljuk a rúgásokat is az edzések előtt, és elmondhatom nekik, megmutathatom, hogy hogyan is rúgott Cristiano Ronaldo… tudom, mert játszhattam ellene. Úgy érzem, mindannyiukat sokkolja, amikor hallják ezt a történetet.”
Ami Ronaldót illeti, az ő nagysága elképesztő magasságokba rúgott a meccset követő években. Míg a Rovers felderítő akcióba kezdett a kontinensen, addig a Real Madrid és Cristiano meghódította Európát, négy BL-címet nyerve a következő 10 évben. A portugál szupersztár mutatta az irányt, vezette a habfehéreket, ráadásul briliáns egyéni képességeinek köszönhetően négy Aranylabdát is nyert a madridi óriás játékosaként.
Amikor csak arra gondolsz, hogy mi mindent ért el a habfehér mezben, nehéz elfelejteni, hogy hol is kezdődött az ő története – a világ legdrágább játékosa a világ leghíresebb klubjának labdarúgójaként egy félprofi csapat stadionjában, Dublin egy városrészében mutatkozhatott be és indulhatott világhódító útjára.
Brahim Díaz: Itt megmutathatom, hogy mire vagyok képes
„Jól érzem magam Milánóban. A Real Madridnál is nagyon jó volt, nagyszerű csapattársaim voltak, de most a saját játékomat játszhatom és megmutathatom, hogy mire vagyok képes.”
„Egyértelmű, hogy a jelenlegi helyzet sokkal könnyebb számomra, hiszen imádom a futballt, ezért élek. A labdarúgók élvezik, ha pályára léphetnek, és pontosan ezt keresik azok, akik hozzám hasonlóan távoztak a Real Madridból.”
„Zidane évek óta bizonyítja, hogy ki is ő valójában, folyamatosan nyeri a trófeákat. Rendre kérdez a játékosaitól, edzőként és emberként is bizonyít, arról nem is beszélve, hogy játékosként is ezt tette. Különleges a kapcsolatunk, kölcsönösen kedveljük egymást, nagyon jól kijövünk egymással. Most az AC Milan játékosa vagyok, így kevesebbet beszélünk, de többször is küldött már üzenetet.”
„Nincs kétségem afelől, hogy a madridi csapattársaim el fogják érni a céljaikat, hiszen évről évre ezt teszik. A Real Madrid egy nagyon jó csapat, győztes környezettel, játékosokkal és edzői stábbal.”
„Zlatan ugyanannyi idős, mint édesapám, de mindannyian látjuk, hogy mit művel. Folyamatosan megteremti a különbséget. A futballban nem számít a kor, nem számít, hogy fiatal vagy, vagy öreg. Ezt bizonyítja is. Nagyon sokat kommunikálunk, sok tanáccsal lát el, nagyon jól kijövünk egymással a pályán és azon kívül is.”
Sergio Reguilón: Nem lehetek frusztrált egy olyan döntés miatt, amit nem én hoztam
Válogatott
A posztomon nagyon nagy a verseny a válogatottba kerülésért, éppen ezért nagyon nagyra értékelem, hogy újra meghívót kaptam a nemzeti csapatba. Egyre jobban és jobbra beilleszkedem a keretben.
Mourinho
Nagyon nagy meglepetés volt számomra, pozitív értelemben. Nagyon sok jó tulajdonsággal rendelkezik.
Távozás Madridból
Nem vagyok Madridban, de ez nem rajtam múlott, az én szándékaim teljesen világosak. Nem szabad frusztrálttá válnod olyan döntések miatt, amiket nem te hozol. Nem beszéltem Zidane-nal erről. Tisztában vagyok azzal, hogy mindenem a Real Madridtól kaptam, nagyon különleges szeretetet érzek a klub iránt.
Kapcsolata Luca Zidane-nal
Nagyon jól kijövünk egymással, sosem volt problémám vele. Éppen az ellenkezője, nagyon jó a kapcsolatunk, még mindig szoktunk beszélni egymással. Teljesen valótlan állítás, hogy nem jövünk ki egymással.
Solari
Egész életemben hálás leszek neki. Részben neki köszönhető, hogy ma itt tartok. Minden, amit az elmúlt néhány évben átélhettem, egy igazi álom.
A Real Madrid ellen az Európa-ligában
Mérkőzés a Real Madrid ellen az Európa-ligában? Óh, ne, ne, ne…. Ez nagyon rossz jel! A Real Madrid tovább fog jutni, ki fogják javítani az eddigi BL-teljesítményüket.
Marcelo
Hogy kritikák érik őt? A legmagasabb szinten játszó játékosok állandóan ki vannak téve a média nyomásának.