Biztosan mindenki találkozott már olyan kutyákkal, akik kerítésen keresztül hatalmas elánnal támadnak, ugatnak, széttépik a kertkaput, véres szájjal, nyáladzás közepette dobálják magukat, azonban ha az a bizonyos kapu kinyílik, behúzott farokkal menekülnek az udvar leghátsó pontjára, és onnan figyelik az eseményeket. Nos, az alábbi nyilatkozatok olvasásakor bennem ez a kép derengett fel. Persze hozzátartozik az igazsághoz, hogy Xavi és Piqué akkor is adtak Real Madridot és Mourinhót szapuló nyilatkozatokat, amikor a portugál a blancókat irányította…
Lássuk hát, hogy nyilatkozik a Barcelona csapatkapitánya, a köztiszteletnek örvendõ Xavi Hernández:
„Nem akarom, hogy az emberek azt gondolják, mindig támadom Mourinhót, nem ez a szándékom, de tény, hogy nem szeretem a csapatai játékát.” – kezdte egy zavarba ejtõ mondattal a katalán játékos. Felmerül a kérdés: Ha nem szeretné, hogy ezzel vádolják, akkor miért teszi mégis ezt? A választ nem fogjuk megtudni.
Persze a gránátvörös-kékek kapitánya nem állt meg ott, hogy José Mourinhót szapulja, odabökött egyet a Real Madrid jelenlegi játékosainak is: „Idegesítõ volt látni, hogy a Real Madrid így játszik, mivel korábban volt egy eszme, egy felfogás… Zidane, Roberto Carlos… Õk hihetetlenek voltak.” – folytatta kirohanását Xavi. Ha jól értjük tehát: Ramos, Cristiano vagy épp Xabi Alonso nem hihetetlenül jó játékosok.
A múlt nagyjai elõtt tisztelegve Xavi elmondta, hogy az akkori csapatok bizony jobbak voltak az akkori Barcelonánál: „A pálya minden pontján domináltak. Csak meg kell nézni a tényeket, és be kell látni, hogy jobbak voltak. Ugyanez elmondható volt a „Keselyû ötöse” féle Madridról is. Az egy másik csodás csapat volt egyértelmû és tiszta filozófiával.” – emlékezett vissza a Butragueno neve által fémjelzett csapatra a katalán középpályás.
Majd nyilatkozatának talán legmeglepõbb része következett: „Mi nem szántjuk fel a pályát, hogy krumplifölddé váljon, nem rúgjuk meg az ellenfelet harmincezer alkalommal, nem próbáljuk feltüzelni a meccsek hangulatát. Ezt akkor sem tettük, amikor a Madrid fölénk kerekedett. Nyertünk, játszottunk döntetlent, veszítettünk, de mindig tartottuk magunkat a filozófiánkhoz. Az eredmény egy csaló, a gyõzelem és vereség felett áll.” Nem akarok senkit Youtube videók belinkelésével untatni, hiszen mindannyian emlékszünk például Dani Alves brutális belépõire, Busquets, Alba, Alexis, vagy lényegében bármely játékosuk színészkedéseire, Messi köpködéseire, közönségbe vágott labdájára, Pinto és Valdés százméteres sprintjeire a bíró felé, vagy arra, amikor az egész katalán csapat, a kispaddal és az edzõi stábbal együtt a bírókat támadja. Mindezek célja persze nyilvánvalóan nem az ellenfél feltüzelése, provokálása, a meccs hangulatának felpaprikázása, a bíró provokálása volt. Ez filozófia, kérem szépen! Filozófia! Félreértés ne essék, senki nem állítja, hogy a Real Madrid játékosai szentek, azonban (ahogy Iniesta mondaná) maradjunk a tényeknél.
„Ez a korszak még eltart egy darabig. Nyilvánvalóan azok mondják, hogy lezárult egy idõszak, akik nem szeretik a Barcelonát.” Nyilvánvalóan.
Természetesen Gerard Pique sem maradhatott adós egy kedves kis megemlékezéssel a portugál szakember kapcsán: „Az újságírók többet veszítenek, mint mi játékosok, mivel Mourinho sok feszültséget okozott a Barca és a Madrid játékosai között. Ezeken a meccseken komoly rivalizálás zajlott, és valami teljesen más dologgá változtatta az egészet, mint amit a gyerekkoromban láttam. Mourinho a sajtószobába vitte a labdarúgást, ez pedig nem helyes. A focit a pályán játsszák.” Én még rákontráznék, a Barca játékosai még nyernek is azzal, hogy Mourinho távozott.
Iniesta pedig, bár Xavihoz hasonlóan nem szeretne Mourinhóról beszélni, mégis megteszi: „Mourinho megkárosította a spanyol futballt. Igen, összességében több kárt csinált, mint hasznot. Csak a tényeket mondom. De tényleg nem szeretnék róla beszélni.” Ez persze még igaz is lehetne, ha azt, hogy az FC Barcelona végre nemhogy méltó ellenfélre, de legyõzõre talált, a spanyol futball kárának lehet nevezni. Én inkább úgy látom, hogy a portugál felpezsdítette az állóvizet Spanyolországban, megosztó személyiségével folyamatos beszédtémát (és munkát) adott az embereknek, újságíróknak, a Real Madridot pedig visszahelyezte oda, ahová a szurkolók szerették volna: Európa és a világ élvonalába. Az elmúlt három évben, hat szûk esztendõ után a Real Madrid a Bajnokok Ligája elõdöntõéig jutott, megnyerte a Király-kupát (a Barcelona ellen), megnyerte a spanyol bajnokságot (a Barcelona elõtt), illetve a spanyol szuperkupát (a Barcelona ellen). Az ellenfeleknek újra jogosan remeg a lába, ha a Bernabéu gyepére lépnek, vagy a habfehér alakulatot fogadják saját stadionjukban. Ez pedig vitathatatlanul a spanyol futball javát szolgálja.
A cikket Mourinho mondatával zárnám, amelyet a portugál Iniesta fenti kirohanására reagált: “Megkárosítottam a spanyol futballt azzal, hogy én voltam az ember, aki megtörte a Barcelona dominanciáját.”
