Sajnos nem volt méltó a Real Madridhoz az a taktika és védekezéscentrikus felállás, amit Ancelotti a városi rangadóra kidolgozott. A gyors vendég vezetés után a második félidõ végére aztán érthetetlen szerepkörbe helyezte a sokadik meccsén is gyengélkedõ Benzemát. Az elsõ félidõben a mélységi irányító, a mérkõzés utolsó harmadában pedig a középpálya és a támadósor közti kapcsolat hiánya okozta a csapat vesztét. Nézzük, hogy is festett ez a felállások tekintetében:
Alapfelállásban
.jpg)
A meccs utolsó harmadában
Védekezni, védekezni, védekezni…
Ancelotti mester kihagyta a kezdõbõl Modricot és a középpályán így egyedül felejtette Iscót, akinek két -több esetben három- Atlético játékossal szemben kellett volna megoldani feladatát. Illarramendi láthatóan azzal az utasítással került pályára, hogy Khedirával karöltve megakadályozza a vendégek azon törekvését, hogy minél gyorsabban átjátszák a középpályát és a labdát elõre juttassák a Diego Costa-Villa duóhoz. A mester jól érezte, hogy ez az Atlético terve (itt kell megjegyezni, hogy ha látta már idén a matracosok bármelyik meccsét, akkor nem volt nehéz erre rájönni), de az igazán nagy gond azzal volt, hogy nem találta meg az egyensúlyt a biztos középpályás védekezés és a támadások kellõ segítése között, így Ronaldóék nem kaptak elég támogatást a belsõ középpályásoktól. Miután egy labdavesztés, majd védelmi hiba következtében megszerezték Diego Costáék a vezetést, az elsõ félidõ maradék 35 percében semmi változás nem történt. Illarra és Khedira keményen biztosított, támadásaink pedig halálra voltak ítélve.
Cserélni tudni kell
Teljesen egyértelmû volt a mutatott játék és az eredmény tükrében, hogy a félidõ változtatásokat hoz majd a csapatban. Érkezett Modric és Bale, elõbbi Illarrát, a walesi pedig Di Maríát váltotta. Illarramendi nem játszott rosszul, stablilizálta a középpályát, de felesleges volt két ennyire védekezõ taktikával pályára küldött középpályást, mint Khedira és õ, a játéktéren tartani. A kérdés csak az, hogy miért a rendre helyezkedési hibákat vétõ (csak Pepe és López tehetett arról, hogy ez a második félidõben nem mutatkozott meg újabb vendég gólban, gólokban) és a támadásokban tökéletesen hasznavehetetlen Khedira maradhatott a gyepen. Di María cseréje is indokolt volt, sok jó meccse után szombaton halványabban teljesített az argentin játékos, de Bale szinte semmit nem tudott hozzátenni a játékhoz. A jobb oldalon, terület nélkül szenvedett két védõ szorításában és ez ki is ölte a Tottenhamtõl szerzõdtetett játékos minden erõsségét, amivel a csapat hasznára válhatott volna. Az utolsó csere aztán végleg betette a kaput a Bernabéu közönségénél is, mikor Iscót hozta le a mester és Moratát küldte be. Ezzel Benzema árnyékék szerepkörbe került, míg Modric az elsõ játékrész Iscójához hasonlóan egyedül szenvedett a középpályás támadásépítéssel.
.jpg)
Csatár nélkül nem megy
Ha egy csapat ilyen deffenzív középpályával próbálkozik, akkor a gólszerzéshez remek csatárjátékra van szükség. Benzemának ebben a helyzetben sokkal többet kellett volna vállalnia, többször visszalépni labdáért, ezzel kiürítve a vendégek kapuelõterét, ahol aztán a szélsõk és a felfutó középpályások bemozgásokkal zavart tudtak volna kelteni. Benzema azonban nem tudott (sokadszor) érdemben hozzátenni a csapat játékához, így az egyébként rendkívül jól záró Atlético védelemnek nem akadt nehéz dolga. Morata érkezésével a francia új pozíciójában sem alkotott maradandót, de a fiatal spanyol támadó többször is zavart tudott kelteni az Atlético kapuja elõtt. Ez annak volt köszönhetõ, hogy Morata társához képest sokkal több mozgással és beindulással operált, így passz sávok nyíltak meg és ígéretes felfutásokhoz szabadultak fel területek, azonban a vendégek védelme (és pár esetben Courtois kapus) a meccs ilyen késõi szakaszában már olyan szinten túlbiztosított és sûrû volt, hogy Morata egyedül kevés volt az egyenlítéshez.
Simeone tökéletes meccse
A vendégek mestere mindent úgy csinált, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Tökéletesen felkészült az ellenfélbõl és ennek meg is lett az eredménye. 
A királyiak ajándékoztak egy helyzetet a remek formában játszó Diego Costának, aki köszönte szépen a lehetõséget és könyörtelenül kihasználta azt. Ezután Simeone úgy mozgatta a szálakat, ahogy kellett, a védekezést a középpályások szélre tolódásával megerõsítette a kritikus pontokon, míg Tiago és Gabi folyamatosan figyeltek arra, hogy Iscónak ne legyen területe. A második félidõben eszközölt hazai változásokra is remekül reagált, mind Bale-t, mind Ronaldót folyamatosan lekettõzte a széleken, így nem jutottak területhez, Benzemát pedig szinte teljesen kivették védõi a játékból. A vendégek minden dícséretet megérdemelnek taktikai szempontból, de azt sem szabad elfelejteni, hogy Ancelotti és csapata sem állította õket megoldhatatlan feladat elé.
