Ön járt játékosként Lengyelországban. Maradtak meg emlékek az országunkról?
Vicente del Bosque: Persze, hogy igen! Talán 1974 vagy 1975 volt (1976 – a szerk.). A Stal Mielec csapatával játszottunk. Elutaztunk Mielecbe, ahol volt valamilyen gyár, már nem emlékszem, mit gyártottak ott, talán repülõgépeket vagy fegyvereket. Nagyon jól emlékszem viszont arra, hogy azzal a stadionnal szembeni hotelben szálltunk meg, amelyben játszottunk. Emeletes ágyakon aludtunk, a pályára gyalog mentünk, mert pont mellettünk volt. Érdekes a tény, hogy ez egy Európa kupa meccs volt, és gyakorlatilag világítás nélkül fejeztük be a meccset. Nem tudom, mi történt pontosan, de a meccs elhúzódott és majdnem éjjel ért véget. Abban a csapatban játszott Grzegorz Lato, valamint Andrzej Szarmach, ha nem tévedek, egy nagyon jó középcsatár. Nyertünk 2:0-ra vagy 2:1-re, már nem emlékszem (2:1, a Real Madrid egyik gólját pont del
Bosque lõtte – a szerk.). Utána a visszavágót, ha jól emlékszem, Valenciában játszottuk, mert a Real Madridot megbüntették és nem játszhatott a Bernabeuban. De hát ön akkor még meg sem született! (nevet).
Tehát ez volt az egyetlen alkalom, amikor Lengyelországban volt?
Vicente del Bosque: Nem emlékszem olyasmire, hogy más meccseken is játszottam volna ott. Voltam viszont játékosmegfigyelõként, amikor még a Real Madrid utánpótlásánál dolgoztam. Elutaztam egy meccsre egy Varsóhoz közel esõ városba, hogy megnézzek valamilyen fiatal játékost.
Nem emlékszik arra, hogy kirõl lehetett szó?
Vicente del Bosque: Nem, sajnos. Ez nagyon régen volt… Akkor nagyon sok játékost megfigyeltünk. Naprakésznek kellett lennünk, tehetséges játékosok után kutatva. Nem emlékszem már, milyen meccs volt az, azt sem, ki volt az a játékos, de biztos ott voltam. Lengyelország, mint ország nagyon sokat fejlõdött. Amikor visszagondolok a Stal Mielec idejére, és a késõbbiekre, amikor visszatértem oda a Real Madrid játékosmegyfigyelõjeként, óriási különbséget látok. Ez most már egy teljesen más ország.
