Az olyan meccsekre, mint a tegnapi, szokták azt mondani, hogy a szurkolók és nem az edzõk kedvencei. A Barcelona elleni vereség után kulcsfontosságú volt nyerni a madridiak számára, akik a korábbi spanyol élcsapatra alig emlékeztetõ Sevillát fogadták otthon. Nagyon jó hír Ancelotti számára, hogy végre minden játékosával számolhat, és talán ennek volt köszönhetõ az a meglepõ húzása, hogy az ’El Clásicón’ szépítõ Jesét végül a keretbõl is kihagyta. A rotáció ismét megjelent, és ennek tükrében a következõképp alakult a kezdõ:
A Rea Madridnak állandóan vizsgáznia kell. Minden játékos teljesítményét nagyító alatt figyelik (immáron ezen az oldalon is), és ez független attól, hogy egy veteránról vagy újoncról van szó. Az edzõ esetén ez a nyomás minden döntésénél, minden kezdõ összeállításánál jelen van. Ancelotti úgy tûnik, eldöntötte, hogy egy ilyen széles kerettel és ilyen sok mérkõzéssel a szezonban folyamatosan rotálni kell. Ennek tegnap is tanúi voltunk. A 4-3-3-as felállás megmaradt – még a három csere után is – és a három csatárral rohamozó Madrid minden erényét megmutatta támadásban. Ugyanígy a gyengeségét védekezésben, amely a hátsó alakzatban mutatkozik meg, de a középpályán gyökerezik. Utóbbi csapatrész még nem nyújt elegendõt, amikor védezni kell.
Karim összejátszott és betalált
Végre összejött a Florentino által megálmodott Bale-Benzema-Cristiano trió, és ez egybõl megmutatkozott az eredményben. Emery sejthette, mi vár a csapatára, ezért 5 védõvel (3 középsõ és két szélsõvel) küldte ki csapatát a Bernabéu gyepére. Õk öten, illetve a középpályáról visszalépõ M’Bia védekeztek a Madridon, minden eredmény nélkül. A tegnapi napon semmi sem állíthatta meg a blancókat. Három támadó, a baloldalon felfutó Marcelo és a középpályáról állandóan betörõ Khedira és Isco jelentették az offenzívát, ami ellen egyszerûen nem volt gyógyír.
Ahhoz, hogy ennyi támadó ne egymást zavarja a pályán, szükség volt ezeknek az összehangolt mozgására és betöréseire. Benzema érttete meg a legjobban, hogyan kell megoldani ezt a feladatot. Az elsõ 30 percben a francia játékos alig lépett be a 16-osra, de ezenkívül bejátszotta az ellenfél teljes támadóharmadát, és ezáltal engedte, hogy az általa üresen hagyott területre mások mozogjanak be.
A sevillai védõk elvesztették szem elõl az emberüket, Khedira és Isco pedig folyamatosan meglepték õket a második hullámban. Bale teljesen megérdemelten arathatja le a babérokat 2 góljáért és gólpasszáért, de igazságtalan lenne nem megemlékezni azokról, akik úgy támadtak, hogy közben nem a kaput keresték. Leginkább Benzema volt az, aki játékintelligenciájával gyakorlatilag szétszedte a Sevilla védelmét; labdával és anélkül.
Problémák a védekezésben
A támadószekcióra nem lehet egy rossz szavunk se. Állandó veszélyt jelentettek a Sevillára középrõl és a szélekrõl is. Mindhárom elöl játszó játékos betalált és mind statikus helyzetbõl, mind kontrából felért a csapat az ellenfél kapujáig. A támadások közepette a Madrid azt is megmutatta, hogy védekezésben a csapat komoly problémákkal küzd. Ugyan a hazaiak tíz gólt is rúghattak volna, de a Sevillának is lehetõsége volt ötöt vagy hatot rúgni Diego Lópeznek.
Itt az ideje, hogy Ancelotti és az emberei komolyan vegyék ezt a problémát. A csapat azért védekezik rosszul, mert nem törõdik a támadásban részt vevõk által üresen hagyott területekkel, és azzal, hogy legalább valamennyire megtartsák a pozciójukat. Tegnap, ahogy számos más meccsen is, gyakran elõfordult, hogy csak a két középhátvéd és a védekezõ középpályás volt hátul.
A szélsõvédõk még mindig nem értik azt, hogy ha egyikük felmegy, a másiknak hátul kell maradnia. A belsõ középpályásokat is gyakran elragadja a támadás heve, de azzal már kevésbé törõdnek, hogy labdavesztés után visszazárjanak és labdát próbáljanak szerezni. Van tehát mit orvosolni még ezen a Madridon, de jó úton halad a csapat, amely a mindent eldöntõ tavaszi hónapokra végre csúcsformába kerülhet.
