Taktikai szemmel: Osasuna – Real Madrid

A dániai Bajnokok Ligája-siker után meg voltunk elégedve a játékosok és nem utolsósorban a mester munkájával, mondván, hogy egy tét nélküli meccset töléletes profizmussal hoztak le és nyertek meg úgy, hogy sérültek nélkül fejezte be a csapat a találkozót. Ennek tudatában ültünk le a tegnapi bajnoki elé, majd óriásit csalódtunk mind a játékosokban (Egytõl egyig-rovatunkban olvasható), mind abban, amit Ancelotti kifõzött az idegenbeli szereplésre, és abban is, amit "meccselés" címén bemutatott. Ugyan a kezdõ csak egy poszton változott mezõnyben (Nacho-Ramos), de az elsõ 15 percet leszámítva nem tudott irányítani az olasz tréner csapata. A taktika a meccs kezdetén hasonlított a BL-mérkõzéséhez, viszont az, hogy Alonso és Modric szabdták meg a középpálya közepén a támadásépítések sebességét, átcsapott egy idõ után lassú tologatásba, és ebben sajnos partner volt a széleken történõ gyorsításokért felelõs Bale-Marcelo páros is. Elõször nézzük, hogy is festett a szerkezeti rajzon Ancelotti kezdõcsapata:

A viszonylag jó kezdés után érkezett a hazaiak vezetõ gólja, majd a Királyi Gárda teljesen szétesett. Aki látott már idén (vagy az elõzõ pár évben) Osasuna meccset, annak teljesen nyilvánvaló lehet, hogy a pamplonaiak legfõbb fegyverei a szélen vezetett támadásokból beívelt labdák és a pontrúgások jó kivitelezése. Ehhez képest Ancelotti csapatán az látszott, mintha nem is törõdne védekezésben ezekkel a dolgokkal, pedig könnyedén levédekezhetõek lettek volna – a játékosok közti tudáskülönbséget kihasználva – ezek a próbálkozások. Miután a félidõ második felében (az újabb hazai gól után) Ramos a kiállítás sorsára jutott, a trénernek kötelezõ volt belenyúlni a meccsbe, de ahelyett, hogy a védelmet cserével, vagy szerkezeti átszervezéssel bontotta volna meg, egyszerûen csak visszarendelte a középpályáról Xabi Alonsót. Alonso az elsõ félidõben szinte teljesen eltûnt, aztán a második játékrészben nagyon sokat segített védelemben a csapaton, viszont azzal, hogy õ hátrébb lépett a középpályáról, Iscónak is vissza kellett kissé húzódni Modric mellé, így a (sajnos sokadszor) rendkívül gyenge napot kifogó Benzema egyedül maradt a védõk közt, hisz Bale sem tudott tegnap érdemlegeset mutatni, míg Ronaldót folyamatosan lekettõzték a hazai bekkek, sõt az oldalváltásoknál sokszor hárman is követték a portugál sztárt. Ettõl függetlenül ugyan érkezett még – Ronaldo és Isco szép támadásvezetése, majd befejezése után – a szépítõ gól, de a játék képe továbbra sem változott. Most nézzük újra a szerkezeti rajzot és azt, hogy Ancelotti mivel próbálkozott a kiállítást követõen:

A második játékrészre (érthetetlen módon) személyi változtatás nélkül érkezett ki a habfehér mezes alakulat. Az olasz mesternek sajnos nem szúrt szemet, hogy Bale borzasztóan rossz 45 percet produkált (miért kapott még tizet???), és hogy rajta kívül az elöl helyezkedõ Benzema is siralmasan gyenge produkciót mutatott be. Ugyan a félidõ elején beküldte Di Maríát a walesi helyére, de az argentin szélsõ sem tudott sokat hozzátenni a támadásépítésekhez és a meccs ezen szakaszában állandósult a hazaik mezõnyfölénye. Nachót küldte be a tréner 25 perccel a meccs vége elõtt, és gyakorlatilag visszaállította a kezdõ szerkezetet, apró változtatásokkal. Alonso visszatért a középpályára, a védelem elé, míg Di María és Isco (majd a hajrában Jesé) egy vonalban helyezkedtek a Benzema-Ronaldo páros mögött. Ebben a rendszerben sem sikerült megbontani a hazaiak feltolt és labdabirtoklásra berendezkedett szerkezetét, támadásban nagyon gyengén muzsikált Di Maríával és Marcelóval a sebességért felelõs szekció, ráadásul Marcelo a védekezésben is rendre lemaradt. Arra láthatóan nem számíthatott a tréner, hogy csatár poszton Benzema húz majd egy váratlant, hisz a francia válogatott támadó egy újabb gyenge (most a "szokottnál" is gyengébb) meccset zárt, de ettõl függetlenül pályán hagyta õt a tréner és a mérkõzés addigi legjobbját, a gólt és gólpasszt jegyzõ Iscót kapta le a hajrára. Végül tehát nézzük, mivel próbálkozott Carlo a cseréket követõen:

Ugyan a végjátékban egy hazai kiállítás és Pepe gólja visszahozta a reményt, de végül nem sikerült elegendõ nyomást gyakorolni a hazaiakra. Ehhez hiányzott egy (tökösebb) támadóbb szerkezet, egy játékra alkalmas csatár és pár jó edzõi húzás, viszont tegnap este ezekkel adós maradt a Real Madrid.

Osasuna, a nagyokra specializálódva
Lehet beszélni játékvezetésrõl (az Egytõl egyigben meg is tettem), és egy ilyen mérkõzés után kell is, de elõször jobb, ha a csapat hiányosságait vesszük górcsõ alá. Ha pedig ezekkel tisztában vagyunk, akkor mindenképp érdemes megnézni azt, hogy mit "kaptunk" a másik oldalról. Javi Gracia együttese – játék tekintetében – kihozta a maximumot a találkozóból, a pamplonai alakulat jól használta ki erõsségeit és az ezekbõl adódó helyzeteket, így veszélyeztetni tudtak beívelésekbõl és gólokat is szereztek. A Ramos kiállítását követõ periódust is jól oldotta meg a hazaiak mestere, hisz nem rendelte vissza az eredmény tartására csapatát, hanem labdabirtoklási szándékkal feljebb tolta védekezését, és nem hagyott területet a madridi fazonszabászoknak. Minden dicséretet megérdemelnek az Osasuna játékosai, akik azután, hogy remiztek a Barcelonával, a másik gigásszal szemben is otthon tartottak egy pontot.