A királyi gárda ismét a már látott 4-3-3-as hadrendben lépett pályára. Ahogy a Betis ellen, úgy most is megfigyelhetõ volt a középsõ zóna túltöltése, ahol Modric és Di María mellett Illarra kapott szerepet a Bale-Benzema-Ronaldo trió mögött. A támadások többsége tegnap is ebben a középsõ zónában indult, de a hétvégi bajnokitól eltérõen, sokkal inkább egy oldalas volt a szélsõk felfutása és az akciók kisegítése. Míg A Marcelo-Di María összjátékok fémjelezte bal szárny Barcelonában is jól mûködött, addig az utolsó 15 percet leszámítva a Bale-Arbeloa páros kevésbé volt hatékony támadásban. Ez természetesen betudható a Carvajal-Arbeloa cserének, de azt sem szabad elfelejteni, hogy a walesi szélsõ sem villogott igazán. A második játékrész közepén aztán a talján mester változtatott a szerkezeten, a támadóbb felfogásban (remekül) futballozó Di María helyére Xabi Alonsót küldte be, hogy szilárdítsa meg a vendégek középpályáját és lassítsa az Espanyol támadásvezetését. Alonso elfoglalta helyét a védelem elõtt, míg Modric átkerült a lecserélt Di María pozíciójába, Illarramendi pedig a horvát helyét vette át a pályán. Késõbb Benzema lecserélésével a klasszikus csatárposztot is megszüntette Ancelotti, a francia ék helyére beküldött Isco amolyan "hamis kilences" pozícióban, visszavontabban futballozott és Benzemához képest több védekezõ feladatot kapott, így hátrébbról is indult a madridi akcióknál. Nézzük, hogy is festett ez a felállás tekintetében, a mérkõzés kezdetén és a cseréket követõen:
Fontos a kupaszereplés
Kissé talán meglepõ volt, hogy a kezdõcsapatok kihirdetését követõen (az alapvetõ Casillas-Diego López cserét leszámítva) a hétvégi bajnokiéhoz majdnem tökéletesen hasonló tizenegyet küldött a pályára az olasz szakember. Mindössze Xabi Alonso kapott pihenõt, helyére a nyáron szerzõdtetett Illarramendi került, a védelemben pedig a megszokott rotációnak megfelelõen Carvajalt váltotta Arbeloa. Abból, hogy a mester csak ilyen minimális mértékben változtatott a kezdõcsapaton, valamint abból, hogy a mérkõzés közben is folyamatosan ügyelt a gyõzelem biztos megtartására – ezért került pályára Alonso és Isco is, akik stabilabbá tették a védekezést -, akár annak árán is, hogy feladja a végjátékban a második madridi gól megszerzésének lehetõségét, egyértelmûen bizonyította, hogy fontos számára a Király-kupa. A hazai kupa elhódítása lehet az olasz tréner elsõ trófeája a Real Madrid edzõjeként, reméljük, sikerül is megszereznie az áhított gyõzelmet.
Stabil középpálya
Ugyan Modric nem játszott 
olyan látványosan a tegnapi találkozón, mint az ezt megelõzõ hetekben (ez betudható a sorozatos terhelés okozta fáradtságnak), de a középpálya így is jól mûködött mind a támadásépítés, mind az ellenfél akcióinak szûrése tekintetében. Di María egyre jobban megtalálja a közös hangot Marcelóval, akivel látványos és gyors összjátékok után veszélyes akciókat képesek kialakítani, könnyedén bontották meg az ellenfél védelmét, mivel az elõttük helyezkedõ Ronaldo-Benzema-Bale hármasnak köszönhetõen az Espanyol védõi nem tudtak fellépni a középpályások mellé, kisegíteni társaikat. A nagyobb arányú gyõzelemhez csak egy erõsebb jobb szárny hiányzott, Bale átlagosnál gyengébb teljesítménye és az, hogy Carvajal helyett a deffenzívebb Arbeloa kapott lehetõséget, túlzottan egyoldalassá tette a királyi gárdát, a veszélyes támadások zöme – a találkozó utolsó pár percét leszámítva – középen, vagy a bal oldalon futott. Ancelotti feladata tehát, hogy a stabil középsõ terület és az erõs bal oldal mellé megtalálja a megoldást arra, hogy mind támadásépítésben, mind védekezésben egyensúlyba kerüljön a jobb szárny is a csapat többi részével.
.jpg)
Espanyol – kupa beáldozva
Ahogy Ancelottinál megfigyelhettük, hogy fontos számára a kupaszereplés, úgy Aguirre esetében ennek a fordítottja látszik. A kék-fehérek mestere Javi Lópezt, Collottot, Fuentest, David Lópezt, Stuanit, Simaót és Córdobát is kihagyta a kezdõbõl. Helyükre az eddig kevesebb lehetõséget kapó játékosokat nevezte. Sergio Gárcia ugyan ott volt a pályán és fáradhatatlanul robotolt, de a rutinos játékos több alkalommal is egyedül találta magát a madridiak térfelén, így kevés veszélyt jelentett Casillas kapujára. Aguirre nem csak a személyi változásokkal, de deffenzív, biztonságra építõ alaptaktikájával is azt sejtette, hogy elsõszámú célja egy nagyobb arányú vereség elkerülése, ugyan a bekapott gól után változtatott valamelyest taktikáján, de igazán komoly veszélyben ezután sem forgott a madridiak gyõzelme. Az Espanyol trénere tehát döntött, és a nyílt sisakos kupacsata helyett a bajnokságot helyezte elõtérbe.
