Mióta visszatért Madridba, tapasztalt valami olyat, amivel régen is találkozott?
Mindenekelõtt azért tértem vissza, hogy újra érezhessem azt a felfokozott létet, ami itt jellemzõ. Miután megéltem mindezt játékosként, ismét szükségem volt erre a stresszre a pályán, napról napra, a meccsek miatti izgatottságra és nyomásra, ez kétségtelen.
Hosszú ideje már, hogy visszavonult.
Nem bántam meg, hiszen így a kisebb gyermekeimre több idõt szánhattam, iskolába vittem õket, sok dolgot csináltunk együtt. Mindent, amire az idõsebbekkel nem volt alkalmam.
Miért tért vissza?
Gyorsan beleszokhatsz a kényelembe, és ez sosem jó. Idõre volt szükségem ahhoz, hogy másként láthassam a dolgokat, valamint a menedzseri és edzõi képzéshez is. Ezekkel a tanulmányokkal a fejemben kitisztultak a dolgok. Megértettem, mihez van kedvem, és hogyan akarom mindezt megvalósítani.
Azaz?
Szeretnék alkotni és adni. Tudom, hogy erre születtem. Hogy közvetítsek valamit, hogy hasznos legyek. És ahhoz vannak adottságaim, hogy ezt egy csapat edzésén keresztül valósítsam meg. Élhetnék nyugodtan, de szembe akarok nézni ezekkel a kihívásokkal.
Pontosabban?
Látni akarom, hogy be tudom-e teljesíteni száz százalékig az ambícióimat. Aztán persze szeretnék tanulni, dolgozni és elõbbre jutni. Játékosként elértem a határaimat, nagyon boldog voltam, sok mindent nyertem. Ugyanezt szeretném megvalósítani az újabb pályámon. Sokat tanultam a többiektõl. Most látni akarom, hogy meddig juthatok edzõként.
Milyen edzõ lenne?
A munka logikájában hiszek. Az egymás iránti tiszteletben és bizalomban. A játék és a kitûzött célok terén ambiciózus edzõ lennék. Kiegyensúlyozott csapatot akotnék, de a támadás lenne a fõ profil. Egyszerû és offenzív játékot játszanának. A futball nagyon egyszerû, nagyon tiszta is lehet. Én így látom, engem ez gyönyörködtet.
Már készen vannak az elképzelései?
Nem! Nem látja, hogy még semmi sem áll készen? Pedig úgy kéne lennie. Eljön majd a nap, mikor így lesz, de errõl még nincs szó. Azt mondom, amit most gondolok.
Ezt az átláthatóságot már megfigyelhettük, mikor kifejtette az ellenérzését Christian Gourcuff módszereivel kapcsolatban, akit a Lorient-nél figyelhetett meg… (Zidane korábban azt nyilatkozta, számára elképzelhetetlen, hogy olyan magányos farkas legyen, mint Gourcuff, inkább hisz a közös munkában – a szerk.)
Csodálom azt, amilyen képet formál a játékról, és azt is, ahogy el tudja mindezt magyarázni. De én inkább a bizalom és az eszmecsere híve vagyok. Számomra az a követendõ példa, ha valaki kapcsolatot épít ki másokkal. Az vezet, hogy mit taníthatnak nekem, mivel tudok segíteni, miként tudunk együttmûködni annak érdekében, hogy többre vigyük. Az életem az együttmûködés. Erre tanítom a gyerekeimet is. Szeretném, ha ezt megtanulnák, hogy aztán továbbadhassák. Jó lenne, ha képesek lennének dönteni, mérlegelve a választási lehetõségeket és azok következményeit. Ehhez még fejlõdniük kell, dolgozni, közösen tevékenykedni. Mikor kiválasztom magam mellé az embereket, az nem azért van, hogy utána majd egyedül én döntsek. Nem könnyû elnyerni a bizalmamat, de ha egyszer valakinek sikerül, élni kell vele.
Már megvan a technikai stáb?
(nevet) Még nincs teljesen kész. Dolgozunk rajta.
Számot vet a saját fejlõdésével?
Igen. Látom, hogy minden szempontból fejlõdtem. Tanultam. Az utóbbi két évben nagyon sok mindenben elõrébb léptem.
A játékosaival hogyan viselkedne?
Tehetséges voltam, de a szorgalom tette lehetõvé, hogy azzá a játékossá váljak, aki voltam. Ez az üzenetem a játékosaimnak: „Dolgozzatok.”
Mikor lesz majd a csapat elsõ számú edzõje?
Ma másodedzõ vagyok a Real Madridnál. Szeretném meghálálni mindazt a bizalmat, amit kaptam. Most a legjobbat kell kihoznom magamból.
