Taktikai szemmel: Real Madrid – Espanyol

Ezzel a cikkel igyekszünk azoknak kedveskedni, akik szeretnek mélyebben is elemezni egy találkozót, és megérteni a játéknak egy olyan fontos elemét, mint a taktika. Míg az Egytõl egyig címû rovatunkban az egyéni teljesítményekre koncentráltunk, addig itt igyekszünk a játékosok csapatban betöltött szerepére fókuszálni. A két cikk elolvasásával remélhetõleg teljes képet kap a szurkoló arról, miért alakult úgy a meccs, ahogy.

Az odavágót követõen egy pillanatra sem kételkedtem abban, hogy a királyi gárda simán továbbjut a kupasorozat következõ körébe. Nem az egyébként kevésbé vaskos 1-0 arányú idegenbeli gyõzelem, hanem a két csapat hozzáállása és a mutatott játék miatt voltam nyugodt. Az Espanyol láthatóan "nem akart továbbjutni", míg Ancelotti mester mindent bevetett annak érdekében, hogy könnyedén elérhetõ távolságba kerüljön a következõ forduló. Ezen elõjelek ellenére mégis nagy várakozással tekintettem a tegnap esti mérkõzés elé, ugyanis szerkezeti és taktikai szempontból több kérdés vetõdött fel bennem és ennek megfelelõen több megoldás is körvonalazódni látszott. A kezdõ sípszót megelõzõen két fõ "csapásirányt" tudtam elképzelni. Az egyik variációm az volt, hogy az olasz mester ragaszkodik majd az elõzõ hetekben látott és jól mûködõ hadrendhez, melyen csak annyit változtat, hogy a kényszerbõl távolmaradó Bale helyét Jesé veszi át. A másik elképzelésem központjában Isco szerepeltetése állt, úgy gondoltam, hogy Ancelotti majd Di Maríát rakja Bale helyére és Isco bekerül középre, így megpróbálhat ismét bizonyítani a Bernabéu közönségének és a szakmai stábnak. Ezen gondolatmenetemet a szerkesztõség több tagjával is megvitattuk, majd csattanós választ kaptunk egymás közt feltett kérdéseinkre, Ancelottitól. Mindkét variáció beigazolódott, de igazán egyik sem. A mester ugyan Jesét és Balet egy az egyben cserélte a jobb oldalon, de emellé Di Maríát kitette bal szélre, Isco lehetõséget kapott középen, míg Cristiano Ronaldo ékként bizonyíthatott. A mérkõzést látva úgy vélem, hogy jó döntést hozott a tréner, hisz a pihentetés mellett meg tudta tartani az eredetileg alkalmazott szerkezetet és kipróbálhatta, miként alkalmazkodnak a kezdõben eddig kevesebb lehetõséget kapó játékosok az általa felépített játékrendszerhez és a védekezési, támadási sémákhoz. Nézzük, hogy is festett a tegnap esti alapcsapat az elõzõ hetek kezdõ tizenegyéhez képest:

Ha rotáció, akkor legyen rotáció
Azok után, hogy az elsõ mérkõzésen a megszokott Casillas – López, Carvajal – Arbeloa csere mellett csak Alonso kapott pihenõt (a meccs utolsó harmadában aztán õ is pályára került), a talján szakember hét helyen is megbontotta jól mûködõ és biztos lábakon álló alapcsapatát. Hosszú idõ után kapott lehetõséget Coentrao, aki nem vallott szégyent, valamint Nacho is a kezdõ csapat tagja volt és kifejezetten jó játékkal rukkolt elõ a védelem tengelyében, illetve Pepe pályára lépését követõen a hátvédsor bal oldalán is. Illarramendi és Alonso jól kiegészítették egymást, Alonsónak lehetõsége nyílt több mélységi indításra, ilyenbõl született például Jesé gyõztes találata is. Ehhez nélkülözhetetlen volt, hogy Illarramendi stabilizálja a középpályát és visszalépéseivel tehermentesítse Alonsót, valamint kisegítse õt védekezõ feladatai ellátásában. A középpályás védekezés amellett, hogy Illarra és Alonso is mélyebbrõl indult, mint mikor Modric szerepel, abban is változott, hogy Marcelo hiányában a kevésbé támadó Coentrao mögé nem kellett annyiszor visszasegíteni Xabi Alonsónak, így kisebb területen kellett megoldania a passzsávok lezárását. Összességében tehát elmondható, hogy Ancelotti nem félt alapos belenyúlni alapcsapatába, ami jó jel, ahogy az is, hogy a lehetõséghez jutó labdarúgók többnyire élni tudtak a kapott játékpercekkel.

Hideg fej és extra motiváció
Nem véletlen, hogy az alapcsapatból a már emlegetett Alonso mellett Ramos és Cristiano Ronaldo maradtak a kezdõben. Mindannyian az álltaluk képviselt csapatrész egyértelmû vezérei, Ramos a védelem koordinátora, Alonso a középpályát hivatott összefogni, míg az aranylabdás portugál klasszis a támadó szekcióért felel. Tegnap ugyan nem sikerült gólt szereznie Ronaldónak, de kicsit több koncentrációval és "hidegebb fejjel" ez reméljük legközelebb sikerül.
Fontos megemlíteni, hogy a koncentráció hiánya mellett volt még valami, pontosabban valaki, aki teljesítményével útját állta a madridi – és köztük Ronaldo – gólok sorának, mégpedig a korábbi Real-játékos, Kiko Casilla. A Madridban nevelkedett hálóõr duplán motivált volt, hisz amellett, hogy presztízskérdés egy játékosnak nevelõegyesülete ellen pályára lépni, az elmúlt napokban több sajtóorgánum is megszellõztette azon átigazolási pletykát, miszerint egy nyáron távozó Real Madrid hálóõr (egyelõre kérdés, hogy Casillas vagy López igazol el) helyére az Espanyol portását szemelte ki Ancelotti mester. A vendégek szürke, néhol felesleges durvaságokkal tûzdelt játékát nézve üde színfolt volt a tehetséges kapus produkciója. Lehet, hogy egy év múlva már Sergio Garcíáék orra alá tör majd borsot?

 

Forrás: penamadridista.hu
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK