Taktikai szemmel: Athletic Bilbao – Real Madrid

A királyi gárda vasárnap este az új San Mamésbe látogatott. A Bilbao hazai pályán idén még veretlen volt és ez a találkozó után is így maradt. Carlo Ancelotti sajnos ismét bizonyította, hogy egy "valamire való" csapat ellen nem tud érvényesülni az a taktika és szerkezet, amit kitalált a Real Madridnak, pontosabban amire "ráhúzta" a fõvárosiak játékoskeretét. Mindenki tudta, hogy nem lesz könnyû a baszkok elleni vendégjáték, de arra rémálmainkban sem számítottunk, hogy Ronaldóék szinte a mérkõzés teljes egésze alatt, alárendelt szerepet játszanak majd és a találkozót a hazaiak irányítják. A szerkezet maradt a megszokott 4-3-3, de sajnos azzal, hogy a középpályán a hazaiak megfojtották Modric játékát, Alonso statikus futballjával nem tudott érvényesülni, Di María hiába robotolta végig a tõle megszokott módon a mérkõzést, ez kevés volt a középsõ zónában ahhoz, hogy fölénybe kerüljenek a madridiak. A hazaiak jól zárták a területeket és kivették a játékból a horvát válogatott karmestert, így a labdák nem jutottak el az elülsõ hármashoz. Ronaldo és Jesé ugyan a második félidei oldalváltással lendületet tudott vinni a játékba, és ebben az idõszakban Modric is kiszabadult a (tudatosan visszaálló) bilbaoi szûrõk szorításából, de a vezetés megszerzését követõen ismét a hazaiak akarata érvényesült. Benzema és Alonso is halvány teljesítményt nyújtott, elõbbi nem tudta megtartani a rá felpasszolt labdákat, hogy egy-egy lefordulásról vagy lekészítésrõl már ne is beszéljünk. Alonso pedig mindamellett, hogy nem jutott erejébõl a támadások kellõ kisegítésére, még védekezésben is veszélyes volt, sárga lappal a birtokában hajtott végre több pokróc kemény belépõt, csak a szerencsén és a rendkívül gyenge napot kifogó Ayza Gámez sporttárs "jóindulatán" múlott, hogy a pályán maradhatott.  

Nem volt ellenszer
A kezdõ sípszót követõen mindössze szûk tíz perc kellett ahhoz, hogy a Bilbao teljes egészében irányítása alá vonja a találkozót. A Real Madrid még a Camp Nouban sem kényszerült ilyen mértékben visszahúzódni saját térfelére. Folyamatosan a madridiak kapujának közelében pattogott a labda, a középpályás labdaszerzések elmaradtak, csak sorozatos faultokkal hívták fel magukra a figyelmet Alonsóék. Ennek hatására a két szélsõ védõnek, Marcelónak és Carvajalnak is mélyen vissza kellett húzódni, de még így is sok feladat hárult a Ramos-Pepe párosra. A két középsõ védõ jól teljesített, még akkor is, ha a spanyol válogatott hátvéd a hazai gól elõtt kissé röviden fejelte ki a játékszert. A Pepe által sorjában fellõtt labdák rendre visszajöttek a Benzemát könnyedén semlegesítõ Bilbao védelemrõl, sõt az esetek többségében már Iturraspe és Rico megszerezték a felpasszokat. Ronaldót és Jesét minden hazai labdavesztést követõen lekettõzték és így volt ez Modric esetében is, így a középsõ zónában csak Di María maradt, aki azzal, hogy Alonso támadásban szinte semmit nem mutatott, teljesen egyedül maradt. Modric semlegesítésével kihúzták a Madrid méregfogát, de az olasz mester nem változtatott. Ahelyett, hogy a támadó hármasból egy átszervezéssel Jesét vagy Ronaldót visszarendelte volna a középsõ zónába, hogy létszámfölényt tudjon kialakítani a labdakihozataloknál, hagyta lecsengeni az elsõ 45 percet és ezt egy ilyen kaliberû ellenféllel szemben senki nem engedheti meg magának. A második játékrészben Ronaldo és Jesé oldalt cseréltek és mélyebbrõl indultak, területet nyitva a felfutó Marcelo és Carvajal elõtt, valamint ezzel tehermentesítve Modricot. Ez szerencsére mûködött, még annak ellenére is, hogy Alonso és Benzema továbbra sem tudtak érdemben hozzátenni az akciók felépítéséhez. Majd jött a már sokszor megénekelt gyáva, Ancelotti féle hozzáállás, és a vezetõ találatot követõen ismét visszatért a gárda az eredeti felálláshoz, ezen húzás eredményét pedig ismerjük.

Egy kiállítás és következményei
Cristiano hibázott… Igen, én is úgy gondolom, hogy az ítélet fényévekre van a helyestõl és igazságostól, de a portugál mégis hibázott, mégpedig abban, hogy besétált Gurpegi csapdájába, akinek ez a "specialitása". Vannak sajnos a futballban ilyen játékosok, de tudni kell ezeket felismerni és kezelni, Ronaldónak vasárnap este sajnos nem sikerült. Ancelotti 10 emberrel elõször megvárta hogyan reagál a csapat, majd beküldte Illarrát Jesé helyére és áttért egy 4-4-1-es felállásra, Benzemával elõl, egyedüli ék pozícióban. Késõbb beküldött két magas embert a fejjáték miatt, Ramos kihúzódott a jobboldalra. Ezután a taktikai húzás után már egyértelmû volt, hogy a talján mester egyetlen célja a döntetlen megtartása. Lehet, hogy én vagyok túlzottan kritikus és én támasztok túlzottan nagy elvárásokat Ancelotti csapata felé, de véleményem szerint egy Real Madridnak 10 emberrel sem szabad ilyen mértékben feladni a gólszerzés lehetõségét. Alapból az érthetetlen volt a vezetõedzõtõl, hogy a piros lap határán mozgó és gyengén muzsikáló Alonsót, illetve a végig enerváltan játszó Benzemát miért hagyta pályán. Ezek után az már csak hab volt a tortán, hogy a meccs vége elõtt mindössze hét (!) perccel került sor az elsõ cserére, majd az utolsó pár percben következett a többi (egyértelmûen a védekezést elõtérbe helyezõ) változtatás. Carlo Ancelotti sem taktikailag sem szerkezetileg nem tudott belenyúlni a mérkõzésbe, a félidei változtatást (amely mûködõképes volt) az elsõ adandó alkalommal semmissé tette, majd magára hagyta csapatát.

Stabil és jól szervezett vendéglátó
Valverde Athleticje folyamatos nyomás alatt tartja ellenfeleit, néha öt-tíz percekre tejesen sarokba szorítva õket. A Barca és az Atlético is megtapasztalta ezt, utóbbiak azonban túlélték és a végén megnyerték a maguk meccsét. Kis szerencsével és jobb edzõi húzásokkal a Realnak is sikerülhetett volna ez, azonban a Bilbao pontszerzése teljesen megérdemelt. Az Athletic gólja nagyon jellemzõ volt rájuk, többször láthattuk már tõlük idén, hogy a szabadrúgást elvégzõ játékos az elrúgást követõen egybõl érkezik a második hullámban és elvállalja az esetleges kipattanót. A Real nem sokat hibázott a védelemben, de Ramos középre fejelt labdáját büntették a hazaiak, azonban hiba lenne ezt csak a madridiak 4-esének nyakába varrni, ugyanis erre az elemre fel kellett volna készíteni a csapatot és a kipattanóra fokozott figyelmet kellett volna fordítani.