A Málaga elleni vendégjáték letudva, három pont a zsebben. A lényeg nagyjából ennyi, de sokkal több rejlik a hétvégi mérkõzésben, hát ássunk kicsit mélyebbre és nézzünk bele a "taktikai füzetbe".
Adva volt egy szabad hét a meccs elõtt, ráadásul egy 
olyan BL-visszavágó következik, mely gyakorlatilag csak formalitás. A lényeg tehát az volt, hogy meg legyen a gyõzelem, és tovább stabilizálja csapatát Ancelotti mester. Ennek megfelelõen (és a Barcelona elleni rangadóra készülve) Di María az eltiltás veszélye miatt kimaradt és Isco kapott szerepet a középpályán, Modric és Alonso mellett. Ami tökéletesen észrevehetõ volt, hogy történjék bármi, a mester ragaszkodik a megálmodott 4-3-3-hoz. A találkozó elsõ negyedében Iscóval nem igazán mûködött a bal oldal játéka, a fiatal spanyol labdarúgó nem nagyon találja a helyét ebben a rendszerben, de az látszott, hogy szeretne alkalmazkodni és végig nagy akarással futballozott. Majd következett Benzema sajnálatos sérülése és Ancelotti cseréje. A francia támadó helyére Di María érkezett, Isco lépett fel Bale és Ronaldo mellé a támadó trióba, de amolyan hamis kilences szerepkörben tetszelegve. Az õ helyét pedig Di María foglalta el, akivel egy csapásra látványosan gördülékenyebb lett a bal oldali támadásépítés és alapvetõen a csapat játéka. Ezt követõen a mérkõzés utolsó harmadára az ismét nem túl jó meccset záró Iscót lekapta az olasz tréner és Jesét küldte pályára, de a szerkezet végig megmaradt, mindössze apróbb – a játékosok adottságaiból fakadó – pozíciós változások kerültek végrehajtásra. Ami tehát a Málaga elleni meccsbõl is leszûrhetõ, hogy a Real Madrid valószínûleg hosszú idõre megtalálta az ideális szerkezetét. Legalábbis addig, amíg a keret lényegesen nem változik, és a "BBC" néven emlegetett támadó trió nem hanyatlik. A mester elölrõl hátrafelé építi a csapatát. A BBC mögött játszik a három belsõ középpályás, mögöttük pedig a két középhátvéd és szélsõ hátvéd. A stabilitást a belsõ középpálya három játékosának egyedi szerkezete adja, míg a támadások variációs lehetõségeit a játékosok egyéni képességeinek kiaknázásán felül a két felfutó szélsõ védõ szolgáltatja. A kissé módosított kezdõnek, majd a sérülés következtében megbontott BBC-nek köszönhetõen a Madrid nem tudta eldönteni a meccset, sokszor a védelem indította a csatárokat, ami nem jött be, hosszú volt a labda útja, így levédekezhetõvé váltak az átadások, de a normális esetben mindent eldöntõ kontrák sem mûködtek igazán. Fõleg Cristiano volt az, aki a befejezéseknél több alkalommal is rossz döntést hozott, de az õ és a csapat erejét mutatja, hogy így is sikerült megszerezni a végelszámolásnál rendkívül fontos három bajnoki pontot.
Egy elfelejtett opció (?!)
Az idény vége felé elmondhatjuk, hogy Ancelotti elfeledkezett Moratáról. Benzema helyettesítésére a mester elõször Iscót tolta fel, majd amikor õt cserélte le, Jesé állt be a helyére. Nem lehet tudni, hogy mi lehet a mellõzés oka, mi történhetett, hogy szinte egyáltalán nem kap lehetõséget a saját nevelésû támadó, aki közben a korosztályos válogatottakban rendre alapember még meccshiánya ellenére is. Az biztos, hogy az õsz folyamán, mikor Benzema sorozatosan gyenge teljesítménye következtében egyszer-kétszer lehetõséghez jutott a fiatal támadó, akkor sem igazán tudott élni az eséllyel. Nem tudta bizonyítani sem Ancelottinak, sem a madridi közönségnek, hogy õ lenne a megfelelõ megoldás a csatárposzton. Ugyan télen sok helyrõl érkeztek hírek esetleges kölcsönvételi vagy vásárlási szándékról (tegyük hozzá, hogy nem csak kis csapatok kerültek szóba, hanem igazán komoly erõt képviselõ együttesek is), de végül Morata maradt. Akkor érthetõnek tûnt ez a döntés, hisz a királyiak nem szerzõdtettek Benzema elé-mellé-mögé támadót, így gyakorlatilag igazi centerként csak Morata maradt a keretben a francia mellett. Most azonban, hogy Karim magára talált (reméljük, ez a formajavulás tovább fokozódik és minél hosszabb ideig ki is tart majd…), még kevesebb lehetõség adódik Morata elõtt, amikor pedig pályára léphetne, Ancelotti mást küld be helyette. Ugyan sajtóhírek szerint a BL-visszavágón majd a kezdõben kap szerepet, de összességében elmondhatjuk, hogy Iscóhoz és Casemiróhoz hasonlóan õ is "körön kívülre" került. Hogy van-e visszaút a talján tréner "kegyeibe", nem tudhatjuk, de abban biztos vagyok, hogy a fiatal spanyol csatárnak jóval többet kell dolgoznia az eddigieknél ahhoz, hogy megkapja a lehetõséget. Arról nem is beszélve, hogy az õ helyzetében, a bizonyításra egyetlen adódó alkalmat sem szabad úgy elszalasztani és kihasználatlanul hagyni, mint ahogy azt az õsz folyamán többször is láthattuk tõle.
Pontatlan vendéglátók
Az, hogy a Real Madrid nem tudta eldönteni a meccset, nagyban köszönhetõ a Málagának is. A hazaiak magasan tartották fenn a nyomást és ezzel sok hibára tudták késztetni Modricékat. Ronaldo többször is öncélú akciókkal próbált felülkerekedni, de a gólon kívül minden próbálkozása kudarcba fulladt, jól zárták mellette a területeket a kék-fehérek, nem hagytak helyet a társaknak, hogy belépjenek egy-egy kényszerítõ erejéig. Le a kalappal a hazaiak elõtt, hisz bátrak és intenzívek voltak, megpróbálták erõben és sebességben is felvenni a versenyt és Amrabattal elöl több alkalommal is veszélyhelyzeteket tudtak kialakítani, de a pontatlanság rendre keresztülhúzta a hazaiak számításait. Az elõzõ évek költekezése majd hanyatlása után talán kezd talpra állni mind szerkezetileg, mind játékilag a kék-fehér mezes alakulat. Reméljük, ez a folyamat nem szakad meg és pozitívan alakul a sorsuk, hisz’ egy jó Málagára nagy szüksége van a ligának.
