Az elõzõ találkozók eredményei – és még inkább a mutatott játék – tükrében Ancelotti mesternek a gyõzelembe kellett menekülnie. A szombat esti mérkõzéssel kapcsolatban az egyetlen elvárás a több gólos hazai siker volt, ennek megfelelõen a királyiak öt gólt rámoltak a vendégek hálójába. A Rayo ellen egy régi fegyveréhez kellett nyúlnia a királyi gárdának, a szezon során felépített, kombinatív játékot a piros-fekete mezes alakulat szerkezetének és feltolt védekezésének következtében nem tudta alkalmazni Ancelotti mester. Következhetett tehát a jól ismert gyors és pontos kontrafutball, ami még most is jól megy a csapatnak. Ancelotti mester szerencsére felkészült arra, hogy a vendégek már a királyiak térfelén megpróbálják folyamatos nyomás alatt tartani a védelmet és a középpályát, így megakadályozva a kombinatív, mélységi támadásépítést. Nem volt újdonság ez a Rayótól, hisz több mérkõzésükön is alkalmazták már ezt a fegyvert, így az olasz tréner is tudta, mit lépjen. Paco Jémez felfogása, hogy minél nagyobb a rivális, annál radikálisabb elképzelést kell megvalósítani. A Madrid térfelére küldte a játékosait, Larrivey Sergio Ramost kereste, míg Bueno Pepét. Rochin, majd José Carlos Coentraót, Falque Carvajalt fogta. Xabi Alonsónak ezért nagyon mélyre vissza kellett jönnie a labdakihozataloknál. Ez azonban még kevés volt, hisz Alonsót a tolódásoktól függõen Trashorras vagy Saúl kergette a belsõ középpályás pozíciójából. Ahogy már említettem, Ancelotti és a Real Madrid számított a Rayo ezen taktikájára, ezért a mester tömörített picit a védelem és középpálya közti területen, Illarrát és Di Maríát is hátrébb rendelte. A magasra helyezett Rayo nyomás és az összehúzott védekezõ és középpályás madridi vonal eredményeként nagy területek nyíltak a Real Madrid támadó triója elõtt. A felnyomuló vendégek szinte teljesen kiürítették védõzónájukat, így a hátul maradt Vallecano játékosok több alkalommal is egy az egy vagy kettõ a kettõ elleni szituációkba keveredtek labdavesztést követõen, mely akcióknál esélyük sem volt olyan futballistákkal szemben mint Bale, Ronaldo vagy Di María. Ezt a kockázatot kevés csapat meri felvállalni a Real Madrid ellen, a Rayo addig tartotta szerkezetét, amíg el nem dõlt a meccs. Az eredmény ellenére nem volt könnyû mérkõzése a Madridnak. A gyõzelem ugyan nem forgott veszélyben, de csak egy óra elteltével dõlhettek hátra a drukkerek. A Rayo gyenge visszazárásai gyakorlatilag tálcán kínálták a lehetõséget, amivel éltek is a hazaiak.
"BBC" – háromból kettõ
Mi lenne, ha ez a három srác végre egy idõben, egyazon mérkõzésen nyújtana tudásához méltó, klasszis teljesítményt? A szombati találkozón Bale remekül futballozott, lendületes és erõszakos volt, ahogy azt ilyen szerkezetben játszó ellenféllel szemben kell. Jó helyen volt nála a labda és eredményesen lépett be az akciókba. Nem csak õ hozott jó teljesítményt a hármas fogatból, hanem Cristiano Ronaldo is. A portugál zseni nem csak gólja és Carvajalnak adott gólpassza miatt érdemel dicséretet, de az egész meccsen nyújtott teljesítménye miatt is. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a harmadik találatot megelõzõen is õ indította Di Maríát. És ennyit a pozitívumokról, ugyanis Benzema sajnos ismét visszazuhant abba a szürkeségbe, amibõl a szezon nagy részében nem tudott kitörni. Ugyan akadt az elõzõ idõszakban pár jó meccs, mely reményt adott és látható volt a formajavulás, de sajnos ismét csalódást keltõen játszott a francia. Sem a kapu elõtt, sem játékban nem volt megfelelõ. Számos akció akadt el rajta és több nagy lehetõséget is elpuskázott. Ancelottinak muszáj lesz cselekednie és gatyába rázni a "BBC"-t, hisz a szezon utolsó szakaszában már nem lesz elég, ha csak egy vagy két játékos teljesít az elvárt szinten a trióból, mindhármukra óriási szükség van. Fontos meccsek jönnek mind a bajnokságban, mind a Bajnokok Ligájában (hogy a Király-kupa döntõjérõl ne is beszéljünk), itt az idõ összekapni a csapatot, kiváltképp a támadó triót.
Coentrao – Marcelo
Coentrao kezdõbe állítása üzenet Marcelónak? Modric a betegsége miatt került ki a kezdõ tizenegybõl, rajta kívül Ancelotti csak egy változtatást alkalmazott a kezdõben, és az Coentrao beállítása volt Marcelo helyére. Azt nem lehet biztosan tudni, hogy ez a változtatás a brazil válogatott játékosnak szánt üzenet volt az elõzõ pár meccs gyengébb teljesítménye miatt, vagy csak pihentette õt a talján tréner. Akárhogy is, Coentrao jól teljesített, bár általában idegenben jobban megy portugálnak. A Bernabéuban ez idáig nem volt az igazi, a nyomás blokkolta és ez kihatott teljesítményére is, azonban szombat este levetkõzte ezt és hozta a várt színvonalat. Jól oldotta meg a magasra feltolt Rayo védelem következtében kialakuló, szûk területre korlátozott összjátékokat és gyorsan tudott váltani támadásban is. Végre nem csak Marcelóval mûködött jól a Di María féle középpályás kombinációk sora, Coentrao is rendre remekül, megfelelõ idõben és ütemben lépett be a játékba, de a szélsõ felfutásokat sem hanyagolta.
Rayo: bátor vagy botor?
Paco Jémez nem szívbajos tréner, bátran nyúl a csapathoz, mind szerkezetileg, mind taktikailag szívesen változtat együttesén. Ahogy megszokhattuk a Rayótól, most is magas védõvonallal próbálkozott, bátor játékkal rukkoltak elõ, de ahhoz, hogy ez eredményes is legyen labdaszerzésekre és ezt követõen hosszabb ideig tartó labdabirtoklásra lett volna szükség. Néhány alkalommal ugyan sikerült labdát lopni a középpályán, de túl gyorsan el is vesztették a játékszert a vendégek, így ez a bátor taktika egybõl vissza is ütött, hisz labdavesztést követõen nem tudtak kellõ gyorsasággal rendezõdni és visszazárni a hátul maradt védõk mellé. Ennek következtében alakult ki végül a nagyarányú különbség. Összességében elmondhatjuk, hogy a mester taktikája nem volt hibás ötlet, azonban a rendelkezésére álló keret nem alkalmas arra, hogy ilyen csapatokkal szemben versenyre keljen. Fegyelmezetten végrehajtották az edzõ utasításait a piros-fekete mezes labdarúgók, de a védekezés minden energiájukat felemésztette, így a támadások, mint olyanok, gyakorlatilag megszûntek létezni.
