Érdekesen alakult a Bajnokok Ligája elõdöntõinek elsõ felvonása, Madridban igazi, hamisítatlan BL-napokat tartottak, hisz a keddi Atlético-meccset követõen szerdán a királyi gárda is pályára lépett a sorozatban. Nem volt felhõtlen Ancelotti számára a találkozót megelõzõ idõszak, hisz Ronaldo játéka az utolsó pillanatig kérdéses volt, de Bale szerepeltetése is veszélybe került kevéssel szerda elõtt. Végül aztán nagyszerû meccset láthattunk, két klasszis csapat találkozóját. A Real Madridnál lassan egy éve már, hogy Ancelotti mester kezébe került a karmesteri pálca, ennek ellenére a csapat még most is csak keresi a stílusát, de alkalmazkodni tudott egy olyan Bayernhez, amely viszont pontosan tudja, mit akar játszani. Ez a Madrid viszont nem a Chelsea-tõl kedd este látott taktikát és játékot vitte a gyepre. Ugyan találunk hasonlóságot a két mérkõzés és Mourinho jelenlegi, illetve volt csapata közt, de a Real – a kékekkel szemben – aktívan kereste a kontratámadások lehetõségét, az elsõ 15 perc után felderítette ellenfele gyengeségeit. Ancelotti mester ismét a 4-4-2-t választotta, hogy mûködik-e ez?
Ancelotti felállása
A nagy csapatok ellen, mint a Barcelona és a Bayern München igen. Láthatóan jobban mûködik az átmenet a védekezés és támadás között ezzel a rendszerrel és a négy középpályással. A talján tréner nem sokat variált, és Bale kivételével a Barcelona elleni kezdõjét küldte ki a pályára, a kupadöntõvel azonos felfogásban. Ahogy a katalánok ellen, úgy most is szoros vonalak és jól megszervezett kontratámadások jellemezték a csapat játékát. A Madrid alkalmazkodott a Bayern labdatartós játékához, és szilárd védekezésbõl indulva több nagy helyzetet is sikerült kialakítania. Az alapkezdõben ismét szélsõ középpályásként funkcionált Di María, míg középen Modric és Alonso játszott, akik közel tartották egymáshoz a középpályát és a védelmet, nem hagyva teret a Bayern sokpasszos, gyors beindulásokkal és labda nélküli mozgásokkal operáló játékának. A cseréket követõen is megmaradt ez a szerkezet, Illarramendi érkezésével még inkább stabilizálta Ancelotti a középsõ zónát, Bale azonban nem igazán tudott a csapat számára hasznos játékot produkálni. Sokkal több kell tõle a visszavágón, ahol valószínûleg a teljes felépülését követõen ismét kezdõként kaphat majd szerepet.
Jó egyéni teljesítmények a kulcspozíciókban
A négy középpályással felálló királyi gárda szerkezete és játéka sokkal jobban fekszik Xabi Alonsónak, mint az Ancelotti által ez idáig favorizált 4-3-3-as rendszer. Ebben a szerkezetben kevesebb futással is megoldhatja feladatát, nem kell mélyen visszamennie a labdákért. A kihozataloknál ugyanis sokkal nagyobb szerep hárul a két középsõ védõre, jelen esetben Ramosra és Pepére. A spanyol válogatott középpályás így 10-15 méterrel elõrébb játszhat Modric szintjén. Ahogy Valenciában, úgy most is jó meccset játszott, sokszor sikerült rutinjával és játékintelligenciájával kirántania csapatát egy-egy szorultabb helyzetbõl. Azt is ki kell emelni Alonso esetében, hogy láthatóan jót tett neki, hogy egy héten csak egyszer kell pályára lépnie.
Nem csak Alonso, de Coentrao jó egyéni teljesítménye is rendkívül szembetûnõ volt. A portugál nagyszerûen játszott mind védekezésben, mind támadásban. Még nagyobb szó ez, ha azt vesszük alapul, hogy tette mindezt Robben oldalán, akit jól állított meg az elõtte játszó Isco segítségével. Tartottam tõle, hogy nem fogja bírni és nem lesz elég ereje, hogy kellõképp támogassa a támadásokat is a biztos védekezés mellett, de szerencsére Fabio rám cáfolt. Ugyan nem mindig kapta meg a labdát, de folyamatosan felért a támadásokkal, és ha hozzá került a játékszer, bátor és jó döntéseket hozott. Legjobb példa erre a gól elõtti elfutása és gólpassza Benzemának. Jelenlegi teljesítményével a portugál válogatott védõ méltó vetélytársa lehet Marcelónak a bal-bekk posztért folytatott harcban. Összességében elmondható, hogy nem csak a most kiemelt két játékos, de szinte az egész Real Madrid jó meccset játszott és kis szerencsével, valamint jobb helyzetkihasználással el is dönthette volna a meccset.
Beckenbauernek nem tetszik, nekünk megfelel
A klub tiszteletbeli elnöke ugyanis nemrég kritizálta a németek játékát. Úgy tûnik azonban, hogy egyelõre semmi nem fog változni, mert a szisztéma, melyet Guardiola alkalmaz, számára szent és érinthetetlen. Nem okozott meglepetést, hogy a bõrgatyások 4-4-3-ban játszottak, Lahmmal a középpályán. Pep mester fokozatosan terítette a Bernabéura taktikáját, kulcsfontosságú volt az elsõ 15 perc, melyben egybõl dominált csapata és tartotta a labdát, de ennek ellenére sem sikerült gólt szereznie. Hosszú labdajáratások, háromszögelések, és magasan fenntartott nyomás jellemezte a Bayernt, hogy a hazaiaknak elõre kelljen rúgnia a megszerzett labdákat. A szorosra húzott hazai vonalaknak köszönhetõen azonban hiányzott a mélység a Bayern sikeréhez.
Guardiola felállása
Voltak jól megkomponált támadások, mint amikor Mandzukic kiment a szélre és az õ helyére mozogtak be a szélsõk, vagy amikor az egész csapat tudatosan a bal oldalra húzódott, ezzel pedig üres területet nyitott a jobb szélen robogó Robbennek. A gólhelyzetek viszont nem jöttek, és egy idõ után megmutatkoztak a Bayern védekezésbeli gyengeségei. Ilyen volt például Rafinha játéka a jobb oldalon. Számomra teljesen érthetetlen Alaba szerepe, aki véleményem szerint túlságosan is alulértékelt játékos a piros-fehéreknél. A 21 éves osztrák hihetetlenül jó erõben van és bírja a meccseket, nagyszerûen játszott mind támadásban, mind védekezésben. Errõl elég lenne csak Di Maríat megkérdezni, aki az elejétõl a végéig futóversenyre volt kényszerítve. Szerkezetileg is rendkívül fontos a fiatal védõ játéka német bajnoknál, hisz szerepeltetésével egy plusz szélsõ van a pályán, aki gyakorlatilag ott játszik ahol akar.
