A Hatodik felé vezetõ úton a Real Madrid kitûnt a Bernabéuban nyújtott egyenletes formájával, ahol minden mérkõzést megnyert. A Feyenoord, a Kilmarnock és az Anderlecht voltak az ellenfelek az elsõ körökben, majd az elõdöntõben az Intert kellett kiütniük a nyeregbõl, akik az elõzõ két kiírást megnyerték. A Yeyé-korszak által hozott váltás ezúttal is megmutatkozott, s a blancók hat év után ismét küzdhettek a trófeáért.
A Partizan volt az utolsó akadály, az elsõ csapat a kontinens keleti részérõl, mely bejutott egy BEK-döntõbe. A második félidõ kezdetekor vezetéshez jutottak, s így szétfoszlani látszódott a madridiak álma. Ekkor azonban megmutatkozott, milyen fából is faragták a habfehérek legénységét, hiszen hat varázslatos perc alatt megfordították az állást a csapat történetének legszebb góljai közé sorolható találatokkal. Az elsõ Amancio nevéhez fûzõdik, aki egy remek csellel nullázta védõjét, s a kapus lábai alatt passzolt a kapuba. A második, mindent eldöntõ gól Serena távoli bombája volt.
Csapatok:
Real Madrid: Araquistáin, Pachín, De Felipe, Zoco, Sanchis, Pirri, Velázquez, Serena, Amancio, Grosso és Gento.
Partizan: Soskic, Jusufi, Vasovic, Rasovic, Mihailivoc, Kovacevic, Becejac, Bajic, Hasanagic, Galic és Pirmajer.
Gólok:
0-1 (55’): Vasovic.
1-1 (70’): Amancio.
2-1 (76’): Serena.
Játékvezetõ: Rudolf Kreitlein (Németország)
Stadion: Heysel (Brüsszel).
Dátum: 1966. május 11.
