A Madrid Mourinhóval és veled egy bajnokságot, egy kupát és egy szuperkupát nyert, miközben legyõzte a történelem legjobbjának mondott Barcelonát. Mit gondolsz, alulértékelték ezt a teljesítményt?
Ez is olyasmi, amit a místertõl tanultam. Nincs idõd megállni és azon gondolkodni, vajon alulértékelnek-e. Õ 200%-on teljesített, és mindenkinek, aki vele tartott, ugyanezt kellett tennie. Azt csinálni, amit õ, lehetetlen. Mikor megérkeztem, láttam, hogy a Madridnak, a szurkolóknak, mindenkinek a javát szolgálja, amit tesz. Nyilvánvaló, hogy ebben az idõszakban a Barcelona lenyûgözõ volt, fõleg az elsõ szezonban, szép lassan nyertünk teret, s bár õk nyerték az utolsó bajnokságot, az egymás elleni meccseken felénk billent a mérleg.
A Madrid egymás után háromszor esett ki a BL elõdöntõbõl. Hiányzott a szerencse, ami most a csapat mellé szegõdött végre?
Talán igen. Megvolt a munka. Az elsõ évben a Barcelona, aztán a tizenegyesek a Bayern ellen, ráadásul olyan játékosok követtek el hibákat, mint Sergio, Cristiano és Kaká. Akkor azt mondta nekem Mou, hogy abban az évben kellett volna eljönnie a Tizediknek. Az elõzõ szezonban a Dortmund ejtett ki minket.
Mourinhónak élõ szerzõdése volt, miért ért véget ez a házasság?
Azt hiszem, ha ilyen sokat követelsz magadtól, ha ennyire feszegeted a határaidat, akkor nagy feszültséget vonsz magadra. A 2011/12-es szezonban mindent megtett, ami lehetséges, az utolsó évünk is jól indult, a szuperkupával, de a bajnokságban nem ment minden simán. Ennek ellenére megint az elõdöntõig jutottunk, azt hittük, eljött az idõnk.
89 sajtótájékoztatót adtál Mourinho irányítása alatt, eléggé reflektorfényben voltál, nem?
Az emberek eleinte azt mondták nekem, hogy én viszem el a balhét. Én sosem éreztem így. Az, hogy a Real Madridot és José Mourinhót képviselhettem 89 sajtótájékoztatón, megtiszteltetés. Sokan furcsállták azokat az üzeneteket, melyeket közvetítettem, s próbáltam megmagyarázni, hogy ezeket az edzõm gondolja így. Az az edzõ, aki hagyta, hogy vele dolgozzam, annak ellenére, hogy nem is ismert, aki családtagként kezelt. Tudtam, hogy mindent meg kell tennem az õ és a Real Madrid védelmében.
Egyesek marionett bábunak neveztek, de azt is beszélik, hogy bizonyos nyilatkozataiddal még magát Mou-t is meglepted.
Azt is tõle tanultam, hogy vannak, akik csak bizonyos kommentárokat hallanak meg, s a saját magam és a családom érdekében jobb, ha az ilyesmivel nem foglalkozom. Nem szenvedtem, élveztem, hogy ott lehetek. A legrosszabb, ami történhetett volna, hogy nem adhatok több nyilatkozatot.
Rosszul bánt veled a sajtó?
Igen. Nyugodtan kritizálhatnak. 15 évig fociztam, akkor is becsméreltek, dicsértek… de sokszor nem kritikáról beszélünk, hanem a tisztelet hiányáról. Nem miattam fájt ez, hanem a családom miatt. Olyan képet mutattak rólam, ami nem volt valódi. Valójában nem bûnbak voltam, hanem nagyon is örültem annak, amit csinálhattam.
Mit gondolsz, megosztotta Mourinho a madridizmust?
Nem. Azt hiszem, hogy amit José tett, amit tettünk, az a lehetõ legjobbra való törekvés volt minden pillanatban. Ez néha nehéz döntésekkel járt. Mindenki az Iker-témáról beszél például. Már ezerszer beszéltem róla. Nem olyasmi volt ez, amit egy nap alatt döntöttünk el, megfontoltuk, és úgy láttuk, ezt kívánja a csapat érdeke. A fõ az, hogy a Tizedik végre megvan, a Madrid megint nyeregben lehet, és az emberek már köszönetet mondanak neked. Az emberek jót akarnak a madridizmusnak, nem hiszem, hogy megosztotta volna õket. Szerették Josét, én is szeretem.
Mit gondolsz, az, hogy Ancelotti is padoztatta Ikert, más színben van feltüntetve?
Ancelotti másként döntött, nem ugyanúgy, bár hasonlóan. Amikor az edzõk választanak, akkor azért teszik ezt, mert a legjobbnak tartják azokat az embereket – ezt már játékosként is így gondoltam. M
ikor én nem játszottam, az azért volt, mert nem voltam jó. Most is azon vagyok, hogy ezt érvényesítsem.
Sok játékos változtatta meg a véleményét, eleinte Mourinho volt számukra a legjobb, aztán azt akarták, menjen. Úgy éreztétek, hogy elárultak titeket?
Futballista voltam, s van olyan, hogy tudod, a szerzõdésed hosszabb idõre szól, mint az edzõé, te maradni fogsz, s lehet, hogy idõvel változik a véleményed. De azt is el kell mondanom, hogy sokkal kevesebb játékosnak volt gondja, mint ahogy azt sokan feltételezték. Mikor Özilrõl beszéltek, akkor õ fogta és neki adta a mezét. A legtöbben elismerõen nyilatkoztak Joséról. Azt is mondták, hogy nem léphetünk be az öltözõbe. Ez is ostoba hazugság volt.
Hogy látod, az, hogy „mourinhista” vagy, elvág attól a lehetõségtõl, hogy Spanyolországban dolgozz majd?
Ha a világ legjobbjával dolgozhatsz együtt a szakmádban, az sosem lehet ártalmas rád nézve. Szerencsém volt, hogy a legjobb mellett lehettem. Engem mindenki úgy ismer, hogy a második számú edzõje voltam a Real Madridnak és Mourinhónak. Ha ez Spanyolországban hátrány, akkor mindenhol az lett volna, ezt próbára tehettem, és az ellenkezõje bizonyosodott be.
