„Általánosságban talán elmondhatjuk az emberiségrõl, hogy ingatag, álszent és vágyja a gyõzelmet.” Machiavelli, az olasz filozófus biztosan Real Madrid szurkoló lett volna, a megfigyelésével pedig teljes mértékben egyetért honfitársa, Carlo Ancelotti is.
A spanyol lapokban az elmúlt hetek egyik fõ témáját a Real Madrid elégedetlenkedõi adták, és csak a Basel elleni kiütéses gyõzelem tette lehetõvé, hogy egy pillanatra fellélegezzünk. Amint nem tud a csapat olyan magasságokban csillogni, amit a Bernabéu elvár, a pályáról azonnal a lelátókra irányul a figyelem.
„Csak akkor énekelsz, amikor gyõzöl!” Ez egy gyakran hallott gúnyolódás Angliában, de a Bernabéut ez egyáltalán nem érdekli. Bárki, aki járt már az Arsenal stadionjában, tanúsíthatja, hogy 100-ból 99 alkalommal olyan érzése van az embernek, mintha egy Metallica koncert fõpróbáján lenne. Nem csoda, hogy a madridi játékosok a nyilatkozataik felét azzal töltik ki, hogy kérik a szurkolók támogatását.
Nacho, aki utánpótlás játékos jellegébõl fakadóan kimaradt a klub-politikából, nem részesült még ilyen fogadtatásban, Alvaro Morata pedig szintén immunis volt a Bernabéu dühére. „Csak annyit kérek, hogy a szurkolók és a csapat között legyen egy kis egység, illetve támogassanak minket” – mondta a fiatal játékos, miután remek játékával valószínûleg beverte az utolsó szöget Alvaro Arbeloa madridi karrierjének koporsójába.
Ez egy olyan mondat, amit több Real Madrid játékos is hangoztatott az elmúlt hetekben, vagy Ancelotti tavaly, amikor Cristiano és Bale kaptak ízelítõt a közönség haragjából egy 5-0-s Rayo elleni gyõzelem alkalmával. Igaz, hogy a Real egymás után kikapott a Barcelonától és a Sevillától, ami hárompontos hátrányt eredményezett az Atléticóval és kétpontos hátrányt a Barcelonával szemben. De fütyülni a csapatodat, amikor csupán három pontos hátrányban vagy a listavezetõvel szemben, ráadásul márciusban? Ancelotti akkor a Cristianóra irányuló füttyszót felfoghatatlannak nevezte, de ezt a jelzõt folyamatosan lehetne használni. A Barcelona nem akárki, a Sevilla pedig nem sokkal késõbb megnyerte az Európa-ligát. Nehéz ezt egy lapon említeni egy Alcorcón elleni vereséggel.
Karim Benzema a napokban elmondta, hogy „minden nagy Real Madrid játékost kifütyültek már” valamikor. A francia, aki madridi karrierje során számtalanszor tapasztalta már meg a füttyszót, csodálatos gólt szerzett a Basel ellen, de nem kell sok idõ, hogy újra a Bernabéu kiszemeltjei között találja magát. Ahogy mondta, elvárják tõle, hogy minden meccsen gólt szerezzen, mivel õ a Real Madrid csatára.
Cristiano Ronaldo pontosan ezt teszi 2009 óta. José Mourinho és Ancelotti alatt mégis célponttá vált. Ahogy Benzema mondta, senki nem úszta meg a rosszul közvetített hazai hûséget: Zinedine Zidane-t például elsõ hat hónapjában nemes egyszerûséggel azért fütyülték ki, mert nem volt olyan jó, mint amit a Bernabéu elvárt. Hihetetlen, de még Alfredo Di Stéfano is megkapta a maga adagját. Talán az öt európai kupasiker nem volt elég a közönség kielégítéséhez, bár az argentin Real Madridja még a Marsot is legyõzte volna egy kétmeccses párharcban…
Biztos, hogy a Real Madrid az egyetlen csapat a világon, melynek játékosai ilyen szintû ellenségeskedést tapasztalnak saját szurkolóiktól. Az elvárások minden szezonban óriásiak – ahogy az átigazolási költségek is – de attól, hogy a Bernabéu minden héten azt várja, hogy a csapat 7-0-ra gyõzzön, a pálya másik felén álló csapat ezt még szeretné megakadályozni. A bajnokság csapatainak legnagyobb részétõl nem várható el a végsõ gyõzelem, még kevesebbtõl a BL megnyerése, de a szurkolóik mégis minden hazai meccsen a végsõkig támogatják õket. Sok hazai szurkolósereg még akkor is ezt teszi, amikor a csapatuk veszít. Ez a koncepció teljesen idegen a Bernabéutól.
A legtöbb csapat szurkolói sosem fogják látni Ronaldót, amint büszkén csinálja a cseleit, lövi a góljait, vagy sosem lesz egy világbajnok kapusuk, vagy sosem tapasztalják meg, ahogy a klubjuk megszerzi a vb gólkirályát. Örülhetnek, ha szezononként egyszer láthatnak egy olyan sarkazást, amilyet James mutatott be Nacho gólja elõtt, vagy egy olyan tökéletes összjátékot, ami Benzema mesteri gólját elõzte meg, nemhogy kétszer egy este folyamán.
Ez a csapat alig több mint 100 napja nyerte meg a Bajnokok Ligáját – 12 év várakozás után -, elhódította a Király-kupát a Barcelona ellenében. A legtöbb szurkoló már most kétségbe vonja a képességeiket, mindössze 270 percnyi bajnoki meccs után.
A Ronaldo esetleges Manchesterbe való visszatérésével kapcsolatos pletykákat figyelmeztetésként kellene kezelnie a Bernabéunak: a játékosok sem bírnak mindent elviselni. Ha a fõnököd egész nap a nyakadat szorongatja, lehet, hogy elkezdesz más munkáltató után nézni. És ahogy szakértõk már feszegetik is, könnyen lehet, hogy Ronaldo lassan munkaként fogja fel a Real Madridnál betöltött szerepét, nem pedig egy rendkívül jól megfizetett hobbiként tekint rá. De az, hogy Casillas idõskori éveit mocskolódások közepette akarja-e majd eltölteni, szintén kérdéses. Ahogy a mondás tartja: csak akkor becsülsz valamit igazán, ha már elvesztetted.
Pepe az Atlético elleni vereség után úgy vélte, hogy a szurkolóknak mindig igazuk van. A Real Madrid szurkolói ugyanolyan vásárlók, mint bárki más, de néha elgondolkodik az ember: Vajon tisztában vannak azzal, milyen szerencsések, hogy a Bernabéu shopjában költhetik el a pénzüket?
