Mielõtt belekezdenénk, ismerkedjünk meg veletek is egy kicsit. Mióta szurkoltok kedvenc csapatotoknak? Hogyan kezdõdött a rajongás?
Nyíri József: Elég vicces történet, mert nem kimondottan a klubot, hanem az egyik játékost kedveltem meg, hogy kit, az maradjon az én titkom. A rajongás 2005-ben kezdõdött, 11 éves kissrácként bámulatos volt látni, ahogyan néhány perc alatt feláll a padlóról a csapat, és végül megnyeri tizenegyesekkel a döntõt.
Nyeste Viktor: Üdvözlöm az olvasókat. Körülbelül 2003 óta mondhatom magam ténylegesen szurkolónak, igazából nem köthetõ konkrét meccshez vagy emlékhez. Azt tudom, hogy az aktuális focis játékban már mindig a Reallal voltam, és pár mérkõzést is néztem, aztán az évek múlásával egyre többet, és manapság már nem is hagyok ki szinte egyet sem. A szurkoló, vagy a rajongó talán nem is a legjobb kifejezés, szerintem a ’madridista’ szónál keresve sem lehet jobbat találni.
Mit csináltok egy átlagos meccsnapon? Van esetleg egy jól bevált módszeretek, szokásotok, amit alkalmaztok a mérkõzések elõtt?
NY. J.: Nincsen különösebb „szertartás” vagy rituálé, azonban a „You’ll Never Walk Alone” alatt rendszerint kiráz a hideg még televízión keresztül is, aminek az idejére természetesen mindig felállok és elképzelem, amint épp én is a stadionban vagyok 45.000 társammal együtt.
NY. V.: A legtöbb esetben felkapom a sálaim egyikét, felpattanok a buszra, és felkeresem a Sugár Üzletközpontot. Egy tál popcorn, egy (két-három-sok) korsó sör és egy fanatikus szurkolótábor társaságában már csak a srácokon múlik, hogy milyen hangulatban ér véget a napom.
Volt szerencsétek már élõben megtekinteni kedvenc csapatotok mérkõzéseit?
NY. J.: Még nem, azonban tulajdonképpen azt hiszem, nem hazudok, ha azt mondom, életem legnagyobb álma, hogy eljussak az Anfield Roadra egy Manchester United elleni rangadóra a KOP-ba. Ha ez megvan, akkor szeretnék egyszer legalább egy évet kint élni, és venni egy bérletet, szintén a KOP-ba, legalább kéthetente meccsre menni. Amikor ezek teljesültek, mérhetetlenül hálás leszek az életnek.
NY. V.: Sajnos még nem, de ami késik, nem múlik. Életem egyik legnagyobb élménye lenne egy madridi kirándulás, remélem, minél hamarabb sor kerülhet rá.
Mindkét csapat nagy szurkolótáborral rendelkezik Magyarországon, sõt, van hivatalos szurkolói klubjuk is. Mi a véleményetek az effajta kezdeményezésekrõl? Ti is tagjai vagytok saját csapatotok szurkolói egyesületének?
NY. J.: Azt gondolom nagyszerû egy ilyen kezdeményezés, hiszen így könnyebben ismerhetjük meg azokat az embereket, akiknek ugyanazon csapat a kedvence, mint nekünk, emellett könnyen akadhat olyan személy is a társaságon belül, aki járt már az adott csapat mérkõzésein, így építhetett ki esetlegesen kapcsolatokat, amiknek köszönhetõen sokkal könnyebben juthat ki más is, ráadásul útitársakat is hamar találhat magának. A hivatalos szurkolói klubnak ugyan nem vagyok tagja, de másik szurkolói csoport által szervezett országos Liverpooli meccsnézéseken többször részt vettem már, ezeken nem volt ritka a 70-80 fõs részvételi szám sem, a remek hangulat pedig természetesen magától értetõdõ minden ilyen rendezvényen.
NY. V.: Minden meccsnézésre a 179-es számú kártya társaságában utazom, tavaly váltottam ki a Pena Madridista Húngara hivatalos szurkolói egyesületi kártyáját. Amellett, hogy nagyszerû érzés egy jó közösség megbecsült tagjának lenni, a kártyával kedvezmények is járnak a meccsnézéseken, így a nagyon kellemest kötöm össze a nagyon hasznossal. Remélem minél több klubnak alakul magyar szurkolói egyesülete a közeljövõben!
Térjünk is át a klubokra. Milyennek értékelitek csapatotok idei szezonját?
NY. J.: Nehéz megmondani. Suárez eladása nem könnyítette meg a dolgunkat, nagyon hiányzik a támadósorból, az igazolt játékosok 1-2 kivételével pedig eddig nem túl sok pluszt adtak a játékunkhoz. Két opciót tudok elképzelni: Az egyik szerint összeérik a csapat, télen igazolunk minõségi támadót Sturridge mellé, és az elsõ négy hely valamelyikén végzünk. A másik szerint nem tudjuk feldolgozni Suárez hiányát, Sturridge a sérülésébõl nem úgy tér vissza, mint korábban és ismét egy olyan korszak következik, mint ami a tavalyit leszámítva az elmúlt 5 évet jellemezte. A Tottenham ellen megmutatta a csapat, hogy megvan benne a tavalyi tûz, a Bajnokok Ligájában viszont múltjához és nevéhez méltatlanul szerepel eddig. Bízom benne, nemsokára ismét a tavalyi Liverpoolt láthatom.
NY. V.: Esetlegesnek. Talán így jellemezhetõek az eddigi mérkõzések. Az egyetlen stabil pontot Cristiano jelzõkkel már nem kifejezhetõ teljesítménye jelenti, de a többiek hol kiemelkedõen, hol pedig gyengén játszanak. Iker szezon eleji gyengélkedései óta, az utolsó pár meccsre belejött, míg Kroos például erõs szeptember után eddig csendesebb októbert tudhat maga mögött. Bale egy-egy jó meccsére eddig sajnos két-három (az õ szintjén) vállalhatatlan performansz jut, és a védelemnek sincsen egy kimondott tagja, aki eddig hozta a „hetest” minden találkozón. A meccsek képe is hasonlóan alakul, hol gólzápor, hol kínlódás. Mostanában szerencsére az elõbbi volt inkább a jellemzõ, ez mindenképpen jó elõjel lehet.
Amennyiben követitek, milyennek értékelitek az ellenfél szezonját?
NY. J.: Cristiano Ronaldo vezérletével a Real Madrid kétségtelenül jelenleg a világ egyik legjobb csapata. A bajnokságban volt egy-két gyengébb mérkõzésük, ahol talán Di Maria kezdeti hiánya mutatkozott meg, de ezen hamar túllendültek, és ma már nincsenek különösebb gondjaik, azonban a saját kérdéseikre véleményem szerint az El Clásicón kaphatják meg a válaszaikat, ott derülhet ki igazán, hol is tart a csapat, mi az, amin esetleg még javítani kell, és mi az, amihez már nem kell nyúlni.
NY. V.: Szerintem a vörösök fanatikusai is jobb idénykezdést vártak maguktól, én sem gondolom másképp. A Pool egyetlen öröme az lehet, hogy a szomszédok eddig bohócot csinálnak önmagukból. Suárez távozása hatalmas ûrt hagyott maga után, amelyet még egy csapatnyi játékossal sem sikerült befedni, bár messze még a szezon vége. Mindenesetre Balotelli leigazolása sem a legjobb döntések egyike volt, és akkor még finoman fogalmaztam.
Kit tartotok az idei BL favoritjának?
NY. J.: Favorit nincs. Elmúltak azok az idõk, amikor mindenki a Barcelonától retteget, mert verhetetlennek hitték õket, a tiki-takára meg valami halálos ellenségként tekintettek. Tavaly láthattuk, a Bayern München sem legyõzhetetlen, idén pedig egy bolgár csapat is meg tudta szorongatni a Real Madridot. Ez a sorozat azonban pont ettõl szép, hogy bármi megtörténhet. Szerintem idén komoly esélyes a Chelsea, a PSG, és a Real Madrid.
NY. V.: Szívesen mondanám saját magunkat, de sajnos nem így gondolom. Nálam a Chelsea a favorit. Utána húzok egy vonalat, és jövünk mi a Barcával és a Bayern Münchennel. Nagyon meglepõdnék, ha nem ebbõl a négyesbõl kerülne ki a végsõ gyõztes. De a Chelsea szerintem a legesélyesebb, a Matic-Cesc-Schürrle-Oscar-Hazard-Costa hatos összeállt, és minden védelem meg fog szenvedni velük idén.
Amióta Bajnokok Ligájának hívják a legrangosabb európai kupasorozatot, egyetlen csapat sem tudta két egymást követõ évben magasba emelni a trófeát. Mi lehet ennek az oka? Idén a Real Madrid megtörheti az átkot?
NY. J.: A világ futballja folyamatosan változik, ami az egyik évben még mûködött, az a következõben talán már kevés, ami a gyõzelemhez az elõzõ évben még elegendõ lehet, a következõben már csak egy elõ-negyeddöntõig mûködik megfelelõ hatékonysággal. Carlo Ancelotti, Cristiano Ronaldo, vagy éppen Gareth Bale neve hitelt érdemel-e, ha a Real Madrid esetleges címvédésérõl beszélünk? Miért ne? Benne van a pakliban, hiszen egy komoly esélyesrõl van szó idén is.
NY. V.: Talán a motivációban kereshetõ az ok. Aki az elõzõ évben nyert, az nem fogja ugyanolyan lendülettel végigcsinálni az aktuális BL-szezont, viszont a kihívók még éhesebbek a sikerre. A legnagyobb esélye a duplázásra három csapatnak volt: Heynckes Bayern Münchenjének, Guardiola Barcelonájának és az ezredforduló környéki Real Madridnak. Hogy idén tudunk e duplázni? Nem szomorkodnék, ha sikerülne…
A Real Madrid idén, a Liverpool pedig 2005-ben nyerte meg utoljára a Bajnokok Ligáját. Mit gondoltok, mi kellene ahhoz, hogy valamelyik csapat neve mellett jövõre már a 2015 szerepeljen?
NY. J.: A spanyoloktól mindenképpen ugyanaz a határozottság és fegyelmezettség, ami tavaly jellemezte õket. Ha címvédésben gondolkozik a királyi gárda, nem fér bele egyetlen gyengén sikerült mérkõzés sem, és nem elhanyagolható Cristiano Ronaldo személye sem, akinek a góljai rendkívül fontos hozzávalói lehetnek egy 11. Bajnokok Ligája gyõzelemnek. Sok múlhat a kapuskérdésen is, lásd tavaly pont egy kapushiba révén kerültek hátrányba Ancelotti fiai a döntõben. A mi részünkrõl legalább a tavalyi évben mutatott támadó játék, ezen felül a védelem lyukait is fontos lenne betömni ahhoz, hogy komoly esélyesként számoljanak velünk ebben az évben.
NY. V.: Nálunk a stabilitás hiányzik hozzá, a Liverpoolnak meg egy komolynak mondható csatárteljesítmény és némi önbizalom az egész keretnek. Persze mindkét csapatnak kellene szerencse is hozzá, hiszen idén vannak esélyesebbek a BL-címre, és a végsõ gyõzelemhez õket is le kell gyûrni.
A két csapat eddigi találkozásai közül melyik volt a legemlékezetesebb a számotokra? (Pozitív és negatív értelemben is írjatok 1-1 példát!)
NY. J.: Pozitív értelemben természetesen a 2009-es 4-0-s gyõzelemmel zárult Bajnokok Ligája meccs, ahol az egész csapat csodálatosan mûködött, és csak az ellenfél kapusán múlott, hogy nem lett nagyobb arányú a gyõzelem. Negatív élményem nincs, nem jut eszembe egy sem.
NY. V.: A negatív sajnos gyorsan eszembe jutott, 2009-ben Torres nyitotta meg a gólcsapot, és négyig meg sem álltak a vörösök. Pozitív? Szerintem a mostani meccs lesz az. 🙂
Mi a véleményetek a két csapat nyári átigazolási politikájáról?
NY. J.: A Madrid igazolásai mind hasznosnak tûnnek. Kroos talán a legokosabb nyári igazolás a piacon, a középpálya egy igazi vezérrel bõvült. Javier Hernández is a hozzá méltó csapatba igazolt a nyáron, Manchesterben nem igazán becsülték meg õt, helyette inkább egy évek óta formán kívül játszó Rooney-ban látják a jövõt. James esete már más, ennyi pénzt nem ér meg szerintem, azonban korunk átigazolási politikájának a szerves része, hogy a klubok esetenként több pénzt kérnek egy felkapott játékosért, mint amennyit valójában ér. Di Maríát semmiféleképpen nem adtam volna el, hiszen csapata egyik legjobbja volt. Liverpooli részrõl hatalmas hibának tartom Suárez eladását, egyszerûen egy ilyen játékost halálos bûn eladni. Nagyjából olyan ez, mintha a Real Madrid Ronaldót, a Barcelona pedig Messit értékesítené és próbálná pótolni. Megvásároltunk rengeteg játékost, fiatalítottunk, akikkel nem lenne probléma, ha Suárez még mindig itt játszana. Így most olyan érzésünk lehet, mintha egy fogak nélküli oroszlánt küldenénk csatába, akinek vagy kinõnek a fogai idõvel, vagy nem.
NY. V.: Talán pont ez a két csapat szerepelt a legtöbbször az átigazolási pletykákban, a Liverpool általában vevõként, míg mi mind a két szerepben tetszelegtünk. Szerintem Suárez távozása keményen rányomja a bélyegét az angolok idei szezonjára. Hiába a sok érkezõ, azért Balotelli és Lambert más szint. Továbbá nálam Markovic és Borini ment volna kölcsönbe, Aspas és Origi pedig maradt volna. Sterlingre meg vigyázni srácok, nagy kincs, nem szeretném, ha egy nagy hal bekebelezné.
Ami minket illet… Vegyesek az érzéseim. A nyár legnagyobb fogása nálam Kroos, viszont Di María eladása elég érzékenyen érintett, s bár Özilnél fajsúlyosabb távozó, azért Makélélé szintû tragédia nem történt. James tavasszal brutális lesz majd, Navas meg idõvel ott fogja magát találni stabil kezdõkapusként. Chicha mentalitása imponáló, de egy gólerõsebb csatár érkezésére még számítottam. Egy nagy igazolásunk biztosan lesz nemsoká: Jesé visszatér!
Milyen elvárásaitok vannak a csapatotokkal szemben az idei szezonra vonatkozóan?
NY. J.: A bajnokságban az eddigiek alapján teljesen elégedett lennék az elsõ négy hely valamelyikével, a Bajnokok Ligájában pedig amennyiben a legjobb nyolcig eljutunk, elégedettek lehetünk. Az egyik hazai kupasorozatban mindenképp gyõzelmet várok, természetesen az F.A kupa elhódításának sokkal jobban örülnék, de ha a Carling Cup marad, akkor sem leszek csalódott. Ennek a fiatalított csapatnak nagyon kellene egy lendületet adó komoly siker, ami által az önbizalmuk is egyenesen arányossá válik a klub múltjával.
NY. V.: A bajnokságban az elsõ két hely valamelyikét, a BL-ben a legjobb négy közé jutást, a kupában pedig helytállást szeretnék és fiatalokat a kezdõbe. Viszont a klubvilágbajnoki címet szeretném, ha megnyernénk! Persze a többit is, de a realitás talaján maradva ezek az elvárásaim.
Jelenleg mik a csapatotok erõsségei és gyengéi?
NY. J.: Az erõsségek között Sterling gyorsasága, technikai tudása, és tehetsége, Mignolet bravúrjai, Gerrard tapasztalata, és Henderson irányítókészsége sorolható fel. A Tottenham ellen láthattuk idén, ha elkapja a fonalat a csapat, képes a tavalyi hatékonyságával játszani. A gyengesége a védelem. Nagyon könnyen zavarba hozható a hátsó négyes, rengeteget hibáznak, és aránytalanul sok gólt kap a csapat, ezen mindenképp javítanunk kell, ha komoly eredményeket szeretnénk elérni mind hazai, mind nemzetközi porondon.
NY. V.: Jelenlegi erõsségünk az, hogy Ronaldo puszta jelenlétének köszönhetõen egygólos elõnnyel indítunk minden meccset, továbbá Isco és James egyre jobb játékával rég nem látott kreatív megoldásokban gyönyörködhettem. Fõleg, ha elõbbi gyakrabban játszana… 4-4-2-nek tûnõ rendszerben egyszer játszottunk idén, akkor lenyûgözött a csapat, a középcsatáros 4-3-3-ban annyira nem. Gyengeségnek a stabil jó teljesítmények hiányát mondanám. Mindenkiben ott van a hiba lehetõsége, ami egy komolyabb meccsen csúnyán visszaüthet majd.
Rodgers vs. Carlo. Hogyan vélekedtek a két edzõrõl? Mik az erõsségeik, gyengeségeik?
NY. J.: Carlo már elérte sikereit, ami alapján joggal tekinthetjük szakmájában az egyik legjobbnak. Amire nem volt képes Mourinho három év alatt, arra neki elég volt egy is, valóra váltotta minden Real Madrid szurkoló álmát a Tizedikkel, és korábban is fontos sikereket ért el elõzõ klubjainál. Rodgers elõtt még ott a jövõ, legnagyobb sikere a tavalyi második helyezés volt a bajnokságban, és a tény, hogy öt év után ismét a Bajnokok Ligájában indulhatunk, mindenképp a tehetségérõl tesz tanúbizonyságot, hiszen egy olyan csapattal tette mindezt, amelyik az azt megelõzõ évben még az Európa Liga indulást sem volt képes elérni. Mind a ketten tanárként gondolkoznak, különösen jól értenek a fiatal játékosokhoz, a futballról alkotott képük pedig a gyors támadójátékról szól, ahol kiemelt figyelmet kapnak a szélsõ támadók. Gyengeség? Nem jut eszembe ilyesmi, úgy vélem két kiváló szakemberrõl van szó.
NY. V.: Rodgersbõl nem vagyok naprakész, persze kutathatnám a neten, de bevallom, nem ismerem õt annyira, hogy véleményt tudjak formálni róla. Carlo legnagyobb erõssége, hogy „elbírja” a Real Madridot, alkalmas az irányítására. Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hány ilyen edzõ van a világon. Nálunk kicsit másmilyen az élete az edzõknek, mint máshol, de Ancelotti munkásságára összességében eddig nem lehet panasz. Gyengesége a cserék kései idõzítésében, és a szerkezethez való makacs ragaszkodásában ki is merül.
Ki a csapatotok legjobb játékosa?
NY. J.: Raheem Sterling. Utoljára Lionel Messit láttam ilyen fiatalon ennyire zseniálisan futballozni.
NY. V.: Tudom, hogy most mindenki Cristianót várná, de… nincs de, naná, hogy õ az.
Ki az a játékos az ellenfél csapatából, aki a legnagyobb veszélyt jelentheti kedvenceitek kapujára?
NY. J.: Cristiano Ronaldo. Félelmetes formában van, talán az õ megállítása lesz a legkomolyabb feladat az egész mérkõzésen az ellenféllel kapcsolatban.
NY. V.: Sterling megállítása nem lesz egyszerû feladat.
Van olyan játékos a saját csapatotokban, akin mindenképpen túladnátok a következõ átigazolási idõszakban?
NY. J.: Glen Johnson és Lucas Leiva. Elõbbi hajmeresztõ hibákat képes elkövetni, utóbbin egyszerûen átgyalogol az ellenfél támadósora, mintha ott sem lenne a pályán. Can és Manquillo szemében mindkettõnek megvan az utódja, ezt a szintet õk is bõven tudják hozni, ráadásul fiatalabbak is, és ha Aggert elherdáltuk, nem értem ez a két játékos mit keres még Liverpoolban.
NY. V.: Igen, Benzema. Most még jó pénzt lehetne kapni érte, középcsatárként kevés gólt szerez, illetve nem illik bele abba a játékba, amit játszanunk kéne, a helyet foglalja el a kezdõben egy hasznosabban futballozó játékos elõl.
Van olyan focista az ellenfél keretébõl, akit szívesen látnátok saját csapatotokban?
NY. J.: Sergio Ramos. Azt hiszem, jelenleg keresve sem találhatnánk alkalmasabb játékost a csapatunkba, fõleg nem a védelembe.
NY. V.: A kezdõcsapatunkon egyik játékos sem tudna erõsíteni a másik oldalról, a padhoz viszont túl erõsek lennének az olyan játékosok, mint Coutinho, Sterling, Henderson, vagy Stevie G, így õket sem látnám szívesen ücsörögni. Glen Johnsonnal viszont kiegyeznék Carvajal mögé.
Ki az, akivel legkevésbé szimpatizáltok a másik oldalról? Mi ennek az oka?
NY. J.: Nincs olyan személy, akivel bármilyen problémám lenne, bár Benzemát nagy túlélõnek tartom, a selfie-k mellett néha a gólokra is szakíthatna egy kis idõt.
NY. V.: Ezen nem kell sokat gondolkodnom: Balotelli. Sokkal többet látnak bele, mint amennyire képes valójában. Mario ugyanabban a laboratóriumban készült, ahol Ibrahimovic, csak a svédhez hozzáadták azt a bizonyos X-vegyszert, ami Balotellibõl hiányzik és mindig is hiányozni fog. Zlatan egy zseni, egy klasszis, míg Lord Jelzõtrikó megmarad örök ígéretnek.
Tavaly végig téma volt, de idén is rendszerint megosztottságot szül a kapus-kérdés a madridiak háza táján. Nektek mi a véleményetek errõl a helyzetrõl?
NY. J.: Úgy vélem Iker már korántsem régi önmaga. Ez a világbajnokságon tökéletesen megmutatkozott, és ha már Lopezt eladták, talán itt lenne az ideje egy fiatal tehetségnek átadni a kesztyût, azonban a büszkeség nyilvánvalóan mást diktál. Kérdés, hogy mennyi ideig lehet még egy olyan embert elviselni, anélkül, hogy kínossá válna a szerepeltetése, akin a magabiztosság egy csöppnyi jele sem látszik, amikor a kapuban áll.
NY. V.: Hadd vezessem le egy hasonlattal. Aki nem pattant fel ujjongva a székébõl az idei Eurovíziós Dalfesztivál gyõztesérõl, arra degradáló jelzõk százait aggatták rá a közösségi oldalak önjelölt bírái. Nálunk is hasonló a helyzet, hiszen aki nem Iker mellett áll, az ugyanúgy megkapta/megkapja a savtengert, továbbá nem „igazi madridista” és a kedves anyukája is a habzó szájú kommentharcosok miatt szenved naponta többször csuklásrohamban. Ikert jó kapusnak tartom, de nálam már Navas lenne az „egyes”, mert szerintem nagyobb hasznára tudna lenni a csapatnak a védekezés szervezésénél, mind játékban, mind a pontrúgásoknál.
Milyen játékot vártok és mi az, ami eldöntheti a meccset?
NY. J.: Lendületes, izgalmas, pörgõs, sokgólos mérkõzésre számítok, ami pedig dönthet, az a helyzetek kihasználtsága lehet.
NY. V.: Madridi mezõnyfölényt és kábé kétszer-háromszor annyi lehetõséget tõlünk. A Liverpool nem egy „buszozós” csapat, viszont végigtámadni sem fogják a meccset, a játékosok minõségbeli különbsége azért megvan, így nem tudnak minket beszorítani sem. Én arra tippelek, hogy gyorsan próbálnak majd eljutni a támadóharmadba, és ott egy-egy váratlan megoldással akarnak zûrt okozni, legyen az távoli lövés, kiugratás, vagy védõink megverése egy az egyben, csellel. Jó lenne hamar gólt szerezni, megnyugtatná a csapatot, a Liverpool pedig jobban kinyílna, amely jó alap lehet az elõny növelésére.
Milyen kezdõvel küldenétek ki a pályára saját csapatotokat?
NY. J.: Mignolet-Johnson-Skrtel-Lovren-Enrique- Gerrard-Henderson-Lallana-Sterling-Coutinho-Balotelli.
NY. V.: Navas – Carvajal, Varane, Pepe, Marcelo – James, Illarra, Kroos, Isco – Chicharito, Cristiano
Hol fogjátok nézni a rangadót? Van esetleg valamilyen törzshelyetek?
NY. J.: A Maláta sörözõben, a bajnoki meccseken is általában itt szoktak összegyûlni a srácok, bár én eddig csak az országos meccsnézéseken tettem tiszteletemet ilyen formában.
NY. V.: Csakis a Sugár jöhet szóba.
Végezetül mondjatok egy tippet – gólszerzõkkel együtt – a meccs végeredményét illetõen!
NY. J.: 3-2 Sterling, Balotelli 2x, Ronaldo, Modric.
NY. V.:1-3, hazai oldalról Gerrard talál be, nálunk Ronaldo kétszer köszön, és Chicha is pöttyint egyet.
Köszönjük, hogy rendelkezésünkre álltatok!
