A Real Madrid rendkívül fontos gyõzelmet aratott a klubvilágbajnokság okán elhalasztott, és szerdán pótolt bajnoki mérkõzésen, a Sevillával szemben. A királyi gárda nem volt könnyû helyzetben, hisz egy nehéz sorozat után érkezett a szerdai rangadóhoz. Akadozott a játék az elmúlt hetekben és az eredmények sem mindig jöttek úgy, ahogy azt szerettük volna. Az elsõ és a negyedik helyezett összecsapása nem okozott csalódást a nézõk számára. Nyílt, intenzív, kemény találkozót láthattak, ahol végig a Madrid volt elõnyösebb helyzetben, de a Sevilla sem maradt le sokkal. A vendégek majdnem annyi helyzetet alakítottak ki, mint Benzemáék.
Nyögvenyelõs védekezés
A Real Madrid csapatvédekezése korántsem volt a topon szerda este, melynek több oka is van. Egyrészt nagyon fontos pont volt, hogy a Sevilla rendkívül magasan feltolta középpályásait és támadóit, így már a hazaiak tizenhatosa elõtt nyomást tudtak gyakorolni Varane-ékra. Másrészt pedig Sergio Ramos kiesése is nehezítette a királyiak dolgát. Egyáltalán nem azért, mert helyettese, Nacho rossz munkát végzett volna (sõt kifejezetten jól oldotta meg a feladatát), hanem mert hiányoztak a csapatból a 4-es labdakihozatalai és az általa sokszor hatékonyan alkalmazott felfutások is.
A meccsek többségén az olyan szorított helyzetekben, mint a szerdai, Ramos ki szokott törni a nyomásból és megkönnyíti Kroosék dolgát. De miután a válogatott védõ kiesett, Emery nagyon gyorsan reagált és még jobban rájátszott a Madrid ezen gyengeségére. A vendégek mestere tökéletesen megkomponált presszinggel rukkolt elõ, le voltak osztva a párok, és tökéletesen szervezett védekezési zónákat kreált. Bacca Varane-t tartotta nyomás alatt, Iborra pedig sztahanovista munkabírással Kroost és Nachót támadta. Vitolo Arbeloát tartotta sakkban, míg Isco Mbia, Khedira pedig Krychowiak embere volt. Az egyetlen gyenge pont ezen rendszerben Deulofeu volt, aki nem tudta tartani emberét, Marcelót, így végül a brazilnak köszönhetõen bonthatóvá vált a pirosak hadrendje. Meg kell, hogy jegyezzem azt is, hogy nem kellett félteni a Sevillaiakat a szabálytalanságoktól sem. Ezt a játékvezetõ egészen 40 percig tûrte lap nélkül, mellyel nagyban a vendégek malmára hajtotta a vizet.
James sérülésének hatása
Miután a kolumbiai válogatott futballista kiesett, Ancelotti egy támadó beküldése mellett döntött (Jesé), egy újabb középpályás helyett (Illarra). Ez a kezdeti 4-4-2-rõl átformálta a szerkezetet 4-3-3-ra. Jesé a baloldalra került, míg Bale átment jobbra. Eközben Isco baloldali középpályásként játszott, de labdaszerzés után egybõl fellépett Benzema mögé. Isco ezen szerepe és helyezkedése egy új elem volt Ancelotti csapatának taktikájában. Védekezésben a Khedira-Kroos-Isco-Jesé négyes vette fel a harcot a középpályán, és csak a Bale-Benzema duó maradt elöl. Kettejük közül a franciára hárult a nyomásgyakorlás feladata.
Míg az elsõ félidõben a Sevilla nyomása okozta a legnagyobb gondot, a másodikban az, hogy a Madrid nem tudott élni a területekkel. Olyan könnyedén értek fel, hogy még Khedira és Kroos is megpróbálkoztak góllövéssel, és a védekezõbb feladatokkal ellátott középpályások is közelebb voltak az ellenfél kapujához, mint a sajátjukhoz. Sokszor csak a két középhátvéd maradt hátul védekezni, miközben Marcelo és Arbeloa is egyre többször léptek fel a széleken. Az olasz mester szokásához híven az utolsó pillanatokig várt a cserével, és csak a 89. percben küldte be Illarrát, akinek már jóval korábban be kellett volna állnia a nagy mezõnymunkában kifulladt Isco helyére. Úgy tûnik, hogy az olasz tréner ezen “rossz szokásán” nem hajlandó változtatni.
Sevilla- Bátor és kemény futball
Taktikai szempontból érdekeset húzott Emery mester. Ahogy már említettem, magasan tartotta a nyomást a Madridon, és fõleg Iborrán keresztül okozott nagy veszélyt a hazaiaknak. A középpályás elõtt adódott a legtöbb lehetõség, de a Sevilla balszerencséjére nem voltak jók a befejezései. Az alap taktika, melyet a vendégek trénere megálmodott, Ramos kiesése után még hatásosabbnak bizonyult, és azzal, hogy a játékvezetõ engedte a kemény, olykor durva játékot, valamint szemet hunyt számtalan sárgás belépõ fölött az elsõ félidõben, tovább javultak a hazaiak esélyei. Csak a Varane-Nacho páros helytállásán, Casillas fontos védésein és a vendégek rendkívül rossz helyzetkihasználásán múlt, hogy nem tudtak pontot rabolni a Bernabéuból. Teljes joggal állnak ilyen elõkelõ pozícióban a tabellán, viszont a durvaság határát súroló futballjukkal rendkívül ellenszenves csapat látszatát keltették szerda este. Nem hiszem, hogy ez a fajta játék nézõcsalogató és közönségszórakoztató lenne, viszont az Atlético és a Sevilla jelenlegi helyezéseit nézve mindenképp kifizetõdõnek tûnik. Azt csak remélni tudom, hogy nem indul el egy rossz folyamat, mely a középcsapatok játékának ily módú átalakulásához vezet, hisz ez véleményem szerint rendkívül rossz hatással lenne a bajnokság – utóbbi években emelkedõ – színvonalára.
