A Real Madrid végre ismét nagy akarattal lépett pályára, megvolt a kellõ intenzitás a csapat játékának tekintetében, mely még mindig nem azonos a legjobb formában lévõ Realéval, de javult a helyzet. Az egyéni akciók és az összjáték végre ismét kiegészítették egymást és a csapat a 2015-ös év eddigi legjobb produkcióját nyújtotta. Csupán két góllal nyertek Ancelotti mester fiai – mindkét találat a második félidõben született -, de a meccs több szakaszában is hasonlított már az említett õszi idõszak mérkõzéseinek képére. Nehéz kiemelni vasárnapról csupán egy játékost: Pepe nagy formában tért vissza és magabiztosságot sugárzott, miközben Marcelo Roberto Carlosra emlékeztetett, támadásban és védekezésben egyaránt. Isco újra „a totális középpályás” szerepében tetszelgett, és Cristiano Ronaldo is több helyzetet alakított ki, mint bármikor az elõzõ meccsein. Igazságtalan lenne kihagyni Carvajalt, aki nagy munkát végzett a jobboldalon, de meg kell említeni Varane-t, aki tökéletes társa volt Pepének a védelem tengelyében. Kroos újfent szerepet kapott minden akcióban, a királyiak játékának tökéletes epicentruma a német válogatott futballista. Lucas Silva javult az elsõ két meccséhez képest, és kezdi felvenni a ritmust. Bale nagyon együtt élt a csapattal, Benzema pedig leckét adott abból, hogyan lehet valaki csatárként szervezõ szerepben zseniális… Egyedül Casillas marad ki – önhibáján kívül persze-, akit ezen a napon nem tettek próbára.
Cristiano középcsatár szerepben
A portugál klasszisnak új feladatot adott Ancelotti azzal, hogy a középcsatár pozíciójában játszatta. Mindezzel nagyban elõsegítheti Ronaldo mentális helyrerázódását és formájának feljavulását. Addig biztosan marad majd ezen pozícióban, amíg nem lesz régi önmaga. Az a Ronaldo, akit õsszel láttunk, egy „laza” mesterhármassal jött volna le a pályáról, de ez még várat magára. Carlo tudatosan helyezte õt a középsõ zónába, hogy többször kerülhessen a kapu elé, kevesebb szélrõl történõ beindulása végett több energiája marad a befejezésekre, melyek esetlegesen góllal történõ abszolválása óriási lelki pluszt adhat CR7-nek. Ronaldo eredeti pozíciójába Benzema mozgott ki néha. Ezt a területet azonban Marcelo és Isco felfutásai is tökéletesen lefedték, így a francia se volt túlzottan vonal mellé kényszerítve. A portugál aranylabdás hozzáállása példamutató volt az elsõ perctõl kezdve. Kisebb területet játszott be, de így is sok gólhelyzetet alakított ki, akadtak szép megoldásai és nála is felfedezhettünk javulást. Gyakorlatilag minden támadásban szerepet kapott és mindezt szusszal is bírta. Jelen pozíciójából adódóan nem kellett annyit futnia, mintha balról indult volna be. Mindaddig, míg nem talál vissza a tökéletesen helyes útra, nagyon valószínû, hogy a talján tréner ezt a pozíciót szánja majd neki, ami véleményem szerint hosszútávon kifizetõdõ taktikai húzás lehet.
Lucas Silva- alakul a molekula
Vasárnap már sokkal többet szerepelt a támadásokban és az összjátékokban, mint a Schalke elleni Bajnokok Ligája meccs alkalmával. Ancelotti nyílván felhívta erre a figyelmét, hisz láthatóan tudatos volt, ahogy bõvítette befolyásolási zónáját. Most már nem kötötte le annyira Kroos biztosítása, valamint a védelem és a középpálya közt üresen maradó területek lezárása az esetleges labdavesztések esetére. Sokkal nagyobb szabadságot kapott és élt is a lehetõséggel, többször jól lépett fel a támadásokkal és jó helyen volt nála a labda. Nem vállalt felesleges kockázatot, ezzel nincs is semmi baj, de tudjuk róla, hogy képes nagyszerû labdákra, ebbõl több kellene majd tõle. A másik ilyen pont, amit játékából még hiányolok, az az agresszív, és a mostaninál fizikálisabb védekezõ futball. Ancelotti szerkezetének köszönhetõen tökéletesen kirajzolódik az a zóna, ahol a brazil labdaszerzésekkel próbálkozhat, ezen területek pedig teljesen egybeesnek az ellenfél kreatív játékosainak helyzetével. Itt elvárható lenne tõle a mostaninál több ütközés, hisz sem Isco, sem Kroos nem az a futballista, akiknél jelen helyzetben és taktikai hadrendben ez lenne az elsõszámú elvárás, viszont nagy szüksége van a középpályának erre, hogy ennyivel is megkönnyítse a védelem dolgát. Ez fõként a szélsõ védõk felfutásai és a mögöttes területek levédekezése miatt létfontosságú, hisz az ütközésekkel lassítható az ellenfél támadásépítése, mely idõt hagyhat Marcelónak és Carvajalnak a visszazárásra, valamint a sorok rendezésére. Remélhetõleg a jövõben tovább javul majd ezen a téren is, és akkor ténylegesen jó vételnek nevezhetjük a télen szerzõdtetett labdarúgót.
Elche- akár a dicséretet is megérdemelnék, de…
A Real Madridnak helyzetei, valamint lendületes futballjának képe alapján már az elsõ félidõben kutya kötelessége lett volna lezárni a meccset és eldönteni a három pont sorsát. Ezzel szemben az Elche hõsiesen védekezett és kihúzta az elsõ 45 percet bekapott gól nélkül. Fegyelmezetten és szervezetten játszottak, alapjában jó taktikával futballoztak. Azonban a nagy hal természetesen felfalta a kicsit, ez így van rendjén, és a hazaiak szurkolói sem voltak különösebben bánatosak emiatt. Ami azonban messze nem volt elfogadható a vendéglátóktól, az nem más, mint az elsõ percektõl lassan fokozódó, majd a második játékrész közepére kritikus szintre érõ durvaság. Rengeteg kétes kimenetelû rácsúszással és pokróc kemény belépõvel próbálták semlegesíteni a királyiak játékosait. Csak a játékvezetõ jóindulatán (mondjuk inkább úgy, hogy harmatgyenge teljesítményén…) múlt, hogy 11 emberrel játszhatták végig a találkozót. Az õszi teljesítményüket követõen egy szimpatikus kis csapat benyomását keltették, akik az ebben a kategóriában tanyázó együttesektõl jól megszokott, védekezõ és kontrára építõ futballal rukkoltak elõ. Azonban a vasárnapi mérkõzést követõen ez a kép sokkal árnyaltabb. Már korántsem annyira szimpatikus számomra az Elche gárdája, köszönhetõen annak a felelõtlen és durva futballnak, melyet bemutattak a Real Madrid ellen.
