A Real Madrid rendkívül értékes pontokat vesztett soros bajnokiján, a Villarreal ellenében. Ezzel a döntetlennel ismét közelebb férkõzött az õsi rivális Barcelona, és oda lett a megnyugtatónak tûnõ, négy pontos elõny. El kell ismerni, hogy a Villarreal remek meccset játszott, de a királyiak gyakorlatilag a teljes elsõ játékrészt odaajándékozták az ellenfélnek. Nem könnyû megérteni kívülrõl, de valószínûleg belülrõl sem, miért hiányzott a hazaiak intenzitása az elsõ félidõbõl. Úgy lépett pályára a Madrid, mintha egy 0-3-as kupa odavágó után fogadnák otthon az ellenfelet, elkényelmesedve. A játékosok többsége úgy állt a meccshez, mintha a gyõzelemnek magától kellett volna bekövetkeznie, a legminimálisabb erõfeszítés nélkül.
A remek napot kifogó Asenjo úgy ment le az elsõ félidõ után, hogy egyetlen lövést sem kellett hárítania. A madridiak egyedül rögzített helyzetekbõl teremtettek veszélyt, és amikor játékban volt a labda, csupán beadásokat tudtak felmutatni. Carvajal és Bale a jobboldalról, Marcelo és Isco a baloldalról próbálgatták a középre lõtt labdákat, ami egy idõ után teljesen kiszámítható volt. A legnagyobb elsõ félidei lehetõségeket így a vendégek tudták kialakítani. Az alap szerkezet maradt a 4-3-3, de támadásban ez inkább 4-2-4 re hajazott. Viszont – ahogy már említettem – az így megszállt szélsõ területeket nem sikerült kihasználni, Bale nem vállalta fel az egy-egyeket, inkább csak céltalan (és az esetek többségében pontatlan) beadásokkal próbálkozott. Míg a másik oldal Ronaldo behúzódásával Iscóra maradt, akirõl tudjuk, hogy ugyan jól megérti magát Marcelóval, de sokkal hasznosabb, ha nincs a vonalak közelségétõl korlátozva.
Ancelotti cseréi
Jesé beállítása egyértelmûen elkerülhetetlen húzás volt, de sajnos ismét kudarcba fulladt. Taktikailag tökéletesen védhetõ döntés, hisz gyakorlatilag (a teljesen felesleges és haszontalan) Chicharitót leszámítva az egyetlen olyan futballista volt a padon, aki támadásban hozzátehetett volna a Real Madrid játékához. Ehhez azonban Jesének sokkal bátrabban kell futballoznia és többet kell vállalnia, látványosan félti a lábát minden ütközésnél, sokszor emiatt téveszt ütemet és marad le a labdákról a párharcok során. Ez a hozzáállás és “félsz” a támadó harmadban a külön meccsek folyamatos elvesztéséhez vezet, ha a játékos az átlagosnál képzettebb ellenféllel találja szemben magát, ahogy ez vasárnap is történt.
A másik változtatás szintén érdekes volt, egyedül az lehet a magyarázat a cserére, hogy Ancelotti tartott a Villarreal kontráitól. Úgy gondolta, hogy egy döntetlen azért mégis jobb, mint egy vereség. Illarra két perccel azután állt be, hogy Vietto tiszta gólhelyzetbe került. A Bernabéu közönsége nem értette a cserét, de taktikai szempontból nem tekinthetõ egy rossz döntésnek. A Real Madrid azokban a percekben négy csatárral támadott: Jesé, Benzema, Cristiano és Bale. Sõt, ez gyakran öt volt, mert Marcelo minden támadáshoz fel tudott érni menetrendszerûen. Isco emellett fáradtan is mozgott, ugyan bármikor képes váratlant húzni, de a pálya gyakorlatilag kettészakadt, és kellett valaki, aki ezt megállítja, mert a Villarreal kezdett ráébredni a szituációra. Mindemellett megértem a Bernabéu reakcióját is, hisz az egyik kedvencet és fazonszabászt kapta le a talján tréner, akiben a nézõk a különbség megteremtésének lehetõségét látják. Defenzív húzás volt az olasztól, melynek egy pont lett a vége. Hogy mi lett volna, ha Isco marad a pályán, sosem tudjuk meg, de Ancelotti taktikailag itt nem vétett, viszont a drukkerek csalódottsága is jogosnak tekinthetõ.
Villareal – szervezettség és Asenjo
A vendégek kapusuk nélkül aligha tudták volna kiharcolni az 1-1-et. A Villarreal bátran és szervezetten játszott, jól elfoglalva a területeket, jól váltogatva a ritmust. Ígéretes támadásokat vezettek és minden akciójukban benne volt az újabb kapura lövés lehetõsége. Több opciót is nyitottak a középpályások elõtt, akik rendre jól választottak és gyorsan bejátszották a felkínált területeket. Azonban mindezek semmit nem értek volna, ha nincs a második félidõben Asejo. Az ex-Atléticós hálóõr megbabonázta Cristianót, aki játékban hiába javult sokat az elõzõ hetekhez képest, a befejezéseknél pontatlan volt és nem tudott túljárni a kapus eszén. Az örök mérleg továbbra is azt mutatja majd, hogy a Villarreal soha nem gyõzött a Madrid otthonában, de a tegnapi döntetlen felér egy gyõzelemmel a sárga tengeralattjáró számára. Rendkívül értékes pontokat szereztek a nemzetközi kupahelyekért folytatott harc tekintetében, ezen felül a mutatott játékuk is bizakodásra adhat okot a szezon hátralévõ részével kapcsolatban.
