Tovább süllyed Ancelotti kapitány hajója… A Real Madrid a szezon egyik leggyengébb meccsét játszotta, míg soros ellenfele, a Bilbao teljes mértékig rászolgált a három bajnoki pontra. A hazaiak tökéletesen rávilágítottak az olasz tréner minden hibájára és csapata gyengeségeire. A Madrid nagyon kevés dologba kapaszkodhat a mostani vereség után. Az elsõ félidei passzivitását követõen jött a második játékrészben látott tehetetlenség, úgy az edzõtõl, mint játékosaitól. Ezzel a Real Madrid elérte, hogy a hazaiak elhiggyék, semmivel sem gyengébbek riválisuknál. Ennek (is) köszönhetõen a Bilbao játékosai az idõ elõrehaladtával egyre jobban akartak, és uralni tudták a mérkõzést. Egy héttel ezelõtt kiemelhettük Asenjo kapus parádés védéseit, ám most még azt se mondhatjuk, hogy Iraizoz remek napot fogott volna ki. Alig akadt dolga a hazaiak kapusának, néhány távoli lövésen és beadáson kívül a második félidõben szinte semmilyen védeni valója nem akadt. Nem mintha az elsõ játékrészben tömegesen érkeztek volna a vendég kísérletek, sõt… Kapura lövés és épkézláb befejezés nélkül nem lehet nyerni, ezt a szombati összecsapás is bizonyította.
Megbonthatatlan a BBC?
Az utóbbi meccseken azok számára is nyilvánvalóvá vált, akik eddig még bíztak a dolog idõszakosságában, hogy a Real Madrid futballja kiszámítható és levédekezhetõ sablonjátékká alakult. Carlo Ancelotti egyszerûen gyengén meccsel és hátrányban nem tud újítani, nem tud úgy belenyúlni a csapatba, hogy az érdemben változzon. Sem a szerkezetet nem tudja bontani, sem az egyéni képességek terén nem tud újítani a változtatásokkal. Elmondhatjuk persze, hogy a sérülések és eltiltások nyomán gyakorlatilag alig akad olyan játékos a cserepadon, aki elõre mozdíthatja az akadozó gépezetet, de azt sem szabad elfelejteni, hogy ebben az olasz tréner keze vastagon benne van. Ancelotti volt az, aki az õsz folyamán minimális játéklehetõséget (vagy még annyit sem) biztosított a peremembereknek, ezáltal nem is várhatja senki tõlük, hogy egy megszokott rendszerbe “idegenként” egybõl illeszkedjenek és pozitív elmozdulást generáljanak. Ezen felül sajnos észre kell venni azt is, hogy a királyiak nem képesek uralni a fontos meccseket. Hiába van a labda Krooséknál, tegnap is megmutatkozott, hogy ez maximum a meddõ mezõnyfölény kialakítására elegendõ. Az elöl játszó hármasból hiányzik az erõ, a dinamika. Csupán a formán kívül futballozó Cristiano Ronaldón érzõdik, hogy szusszal és dinamikával még bírná, de egyedül, jelen állapotában õ is édes kevés. Bale és Benzema újfent eltûnõben vannak, bár nem tudom, hogy elõbbi egyáltalán van-e honnan eltûnjön? Volt-e idén olyan idõszak, amikor feltûnõen és jól futballozott volna? A kérdés költõi…
Arról pedig ismét szót kell ejteni, hogy a cseréktõl hiába várunk pluszt. Egyre unalmasabb, hogy mindig ugyanazok kapnak lehetõséget, ugyanannyira keveset és ugyanolyan szerkezeti változtatásokat magukkal hozva, mint az elõzõ találkozókon. Amikor gól kell (vagyis kellene) Jesé érkezik. A fiatal szélsõ most is egy középpályás helyére jött, így az amúgy sem acélos belsõ középpálya tovább gyengült, ezzel ellehetetlenítve eme – nagyon fontos – zóna felügyeletét, és a gyors, kombinatív támadásvezetés lehetõségét. Ugyan jött Lucas Silva is egybõl, ami mutatja, hogy Accelotti idõvel (túl késõn…) észlelte ezen hibáját, de a brazil sem tudta megteremteni az egyensúlyt a csapat játékában. Chicharito beállása pedig semmi több, mint egy újabb strigula a mexikói meccslapján. Sem ideje, sem lehetõsége arra, hogy beilleszkedjen és hasznos tagja legyen csapatának. Ez annak tudatában, hogy fél éve itt van, még inkább szomorú. A cseréket követõen elöl lévõ négy támadó nem képes elosztani a területeket és ennek eredményeképp statikusan középre tömörülnek az esetek nagy részében, ezzel pedig megkönnyítik az ellenfél dolgát. Ancelotti úgy cserél, mintha muszáj lenne, egy sablon alapján a záró negyed órában, kényszer jelleggel. Ez sajnos már megszokott nála, viszont luxus ez egy ilyen nehéz idõszakban, a bajnokság és a kupák szempontjából ennyire fontos periódusban.
Valverde érdeme, vagy Ancelotti sara?
Mondjuk azt, hogy a kérdésre a válasz 50-50 százalék. Az Athletic minden tekintetben jobb volt, mint a Madrid. A taktikai aspektustól kezdve, az egyéni és csapatjátékon át az erõnlétig egyaránt. Akik viszont a Real Madridban keresik a hibát, azok se tévednek sokat, fõleg annak tudatában, hogy a királyi gárda akkor nyújtja ezt a teljesítményt, amikor épp a bajnoki címért küzd. Nem véletlen, hogy a talján tréner csapata veszített a Mestallában, a Calderónban és a San Mamésben. A három riválisban sok a közös vonás és hasonló felfogásban játszanak. Fizikálisan erõsek és nagy intenzitással futballoznak. A Madrid az ilyen párharcokban elbizonytalanodik, nem találja a ritmust és hiába alakít ki mezõnyfölényt, ez helyzetekben nem mutatkozik meg. Hiányoznak az olasz mester eszközei arra, hogy a csapat nyilvánvaló technikai fölényét érvényesíteni tudja.
A szombati párharcot egyértelmûen a hazaiak trénere nyerte. A hiányzók ellenére is jó kezdõt rakott össze, a meccs az õ döntéseit igazolta. Tökéletesen bevált Beñat és Rico együtt szerepeltetése. Az Athletic nagyon jól lezárta a széleket, mely kulcsfontosságú volt a mérkõzés kimenetele szempontjából, hisz madridi oldalon Carvajal és Marcelo azok, akik mélységet adnak a csapatnak. Azonban szombat este nem hagytak számukra területet a hazai játékosok, így teljesen kikapcsolták a két szélsõ védõt az érdemi támadásépítésbõl. De Marcos és Iraola feladata volt, hogy védekezésben biztosítsák Marcelo és Isco semlegesítését, a másik szélen Balenziaga és Williams tették ugyanezt Carvajallal és Bale-lel. Az hazaiak mindvégig egy nagyon jól szervezett és fegyelmezett csapat benyomását keltették, ahol mindenki kisegítette a társát. Nagyon gyorsan járatták a labdát, és védekezésnél arra kényszerítették a Real Madridot, hogy a területbe lõtt labdák helyett csak direktben, emberhez passzolhassanak. Ezzel teljesen lelassították a királyiak akcióit és idõt nyertek ahhoz, hogy visszazárjanak, biztosítsák a passzsávokat és a védõ térfél kritikus pontjait. A hazaiak továbbra is meghatározó csapatként szerepelnek a ligában, és évrõl évre bizonyítják a nemzetközi porondon is, hogy van jövõje a spanyol fiatalok csapatba építésének és versenyeztetésének.
