Mit jelent számodra, hogy te vagy a legjelentősebb európai kupasorozat legeredményesebb góllövője?
Kiváltság tudni, hogy én vagyok a BL legeredményesebb támadója. Természetesen boldoggá tesz, hogy elértem ezt. Ez egy különleges sorozat, amelyet a Real Madrid nagyon szeret. Voltam olyan szerencsés, hogy már kétszer is megnyerhettem, de persze újra szeretném megnyerni. Remélhetőleg ez már idén sikerül. A szurkolók imádják a Bajnokok Ligáját, ahogy persze én is, hiszen ez egy különleges versenysorozat.
Mi tölt el legnagyobb megelégedéssel a pályán?
Az, hogy azt csinálhatom, amit szeretek, hogy végezhetem a munkámat. Az, ha jól csinálom, élvezem, és a szurkolók is jól érzik magukat. Megpróbálni gólt szerezni. A szurkolók szeretnek jó meccseket és persze gólokat látni. Nekem pedig ez a munkám. Győzni, jól játszani, a lehető legtöbb gólt szerezni, segíteni a csapatomat és élvezni a játékot. Az élvezet szót emelném ki, mivel a futball boldogság, szenvedély és persze szenvedés.
Ki volt az, akire a Sportingnál töltött időszakod alatt felnéztél?
Hogy őszinte legyek, nem néztem fel egyetlen játékosra sem, nem akartam hasonlítani senkire. Voltak nagyszerű játékosok a Sportingnál, de én mindig messzebbre tekintettem. Már a válogatotton járt az eszem. Éreztem, hogy egy nagy klubban játszani nehéz, de arra képes voltam, viszont a válogatottba kerülés sokkal nehezebb. Aztán a dolgok nagyon gyorsan történtek. A Unitedbe igazoltam, majd nem sokkal később a válogatottba is bekerültem. A követendő példák számomra Fernando Couto, Rui Costa és Figo voltak, mivel ők voltak a portugál futball legnagyobb nevei.
Fiatalként mit gondoltál, mit érhetsz el a futballban?
Mindig éreztem, hogy különleges játékos vagyok, miután elkezdtem játszani a Sportingban. Éreztem, hogy előbb vagy utóbb topjátékos lehetek. Sosem gondoltam, hogy ennyire gyorsan történik, de tudatosan készültem rá, hiszen, ahogy mondtam, a tehetség megvolt. Mindig keményen dolgoztam, hittem a képességeimben, a Sporting akadémiáján, a Manchester Unitedban és a Real Madridnál is. Játékosként és emberileg is egyre többet fejlődtem. Élvezem a munkám.
Ha 20-30 év múlva visszatekintünk, a történelem hogyan emlékszik majd Cristiano Ronaldóra?
Nincs kétségem afelől, hogy bevonulok a futballtörténelembe. Tetszik vagy nem, a számok önmagukért beszélnek. Ott leszek, a többiekkel együtt. Vannak, akiknek ez tetszik, és olyanok is, akiknek kevésbé, de nem kétséges, hogy már bekerültem a futball történelemkönyvébe.
