Goyo: A bajuszos középhátvéd, akit imádott a közönség

Egy rendkívül szemléletes visszaemlékezés a remek középső védőre José Luis Hurtado tollából.

A Bernabéu lelátójáról annak idején sokszor hallható volt az alábbi mondat: „Rántsd elő a fejszét, Goyo!”. Persze ez nem valamilyen közös erdei munkára való finom felhívás volt. De hogy mit is jelentett pontosan, az mindjárt kiderül.

A középső védő, aki mindig a könyöke fölé hajtogatta mezének ujját, úgy érkezett, mint egy gyorsvonat, és a csatár, aki lehetett akár Johan Cruyff, Ruben Cano, Biri-Biri, Carlos Morete vagy Lobo Diarte, azonnal levált a labdáról, majd a partvonal mellett, a mikrofonok között találta magát.

Aztán a lelátóról érkező ováció közepette a csatár letapogatással ellenőrizte a testén, hogy mindene megvan-e, lepacsizott a védővel, majd készültek a következő összeütközésre.

Ez a belső védő Goyo Benito volt, aki a Real Madrid védelmének kulcsfigurájaként tetszelgett több mint egy évtizeden át. Egy labdarúgó, aki az 5-ös számú mezt viselte, és aki arra született, hogy a csatárokat őrizze.

Goyo

Benito, aki Pirri társa a blancók hátvédsorában, amikor utóbbi játékos hátra került, jobban szerette a sarat, a vért és a kötést a fején, mint labdába érni.

Annak idején a védelem vezéreit nem kérték arra, hogy építsék fel a játékot hátulról elindulva. Ők voltak a szurkolói harag megtestesítői. Néhány srác, akikre lehetett számítani, ha forrósodott a helyzet.

Benito természetesen bajuszt viselt, ami a posztján játékosok kötelező kelléke volt abban az időben, fontosabb, mint a sípcsontvédő. Az ajkak feletti szőrtelen felület még azt a látszatot találta volna kelteni, hogy valaki csaló, egy egyszerű utánzat.

Migueli, Juan Antonio Sanudo, Juan Carlos Arteche és sokan mások is súlyt adtak ennek a teóriának. Minden csapatnak megvolt az embere, aki már csak a nézésével is félelmet keltett az ellenfelekben. A szurkolók számára ezek a középső védők igazi hősök voltak. Az ellenfelek szurkolói számára pedig igazi antikrisztusok.

A Benito-kód
A Bernabéu szurkolói kifütyülték azokat a játékosokat, akik képesek voltak kötényt kiosztani a tizenhatoson belül, vagy a mindig mosolygó művészeket. Mindenesetre akkoriban sokkal nagyobb elismerést érdemelt a teleizzadt póló, mint a finom játék, a szakadt póló, mint a csillogó bőr. A bujkálás és a pózolás nem volt a Benito-kód része.

Abban a stadionban soha nem hangzott el füttyszó egy olyan középső védő irányába, aki minden meccsen úgy játszott, mintha az lenne karrierje utolsó összecsapása. Benito nemessége és a szurkolók szeretete közötti kapocs megtörhetetlen volt.

Most, hogy ezekben a szomorú időkben, amikor félárbócra engedtük a zászlókat, üresek a stadionok, nem fogja megkapni azt a tiszteletteljes búcsút, amit megérdemel. De ha legközelebb a Bernabéu közelében jársz, és jól figyelsz, hallani fogod a mondatot: „Rántsd elő a fejszét, Goyo!”

Forrás: MARCA
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK