Ez az álom pedig nem más, mint a Real Madrid első csapatában játszani. A Juvenil A edzője, a Real Madrid korábbi kiváló futballistája, Álvaro Arbeloa írt bejegyzést egy edzői munkával kapcsolatos portálra, amelyben arról beszélt, hogy saját karrierje során mely edzőktől mit tanult, milyen technikákat lesett el.
A kezdetek
18 évesen, 2001-ben csatlakoztam a Real Madrid akadémiájához, hogy a Juvenil A csapat tagja legyek. Azé a csapaté, amelynek most az edzője vagyok. Az, hogy akkor azt megélhettem, sok tapasztalattal ruházott fel életemnek ehhez az új fejezetéhez.
Nem tudok visszamenni az időben. Most már csak a játékosaimon keresztül élhetem meg ezt újra. És remélem, hogy megpróbálnak tanulni azokból a tapasztalatokból, amelyeket én adhatok át nekik, és amelyek hozzásegíthetik őket az előttük álló nehézségek legyőzéséhez. Nem csak most, de a jövőben is.
A Liverpool és Benítez
Az egyik legnehezebb teszt, amellyel meg kellett birkóznom, az az angliai játék volt.
Soha nem felejtem el az első meccsemet a Liverpool játékosaként. 2007 januárjának utolsó napjaiban igazoltam oda a Deportivo La Coruñától. A Newcastle ellen játszottunk, idegenben.
Körülnéztem, és hatalmas játékosokat láttam magam körül, akik legalább 10 kilóval nehezebbek voltak nálam. Ekkor realizáltam, hogy a Premier League nagyon, nagyon más lesz mindennél, amit addig tapasztaltam.
A mérkőzés első néhány perce csak megerősített az érzésben, amit akkor éreztem, amikor kiléptem a pályára. Nem volt választásom: adaptálódnom kellett, vagy a Premier League egyszerűen átgyalogolt volna rajtam.
A Rafa Beníteztől kapott segítség nagyon sokat jelentett abban, hogy elérjem a céljaimat.
Rafa nagyon gyakorlatias, alapos edző. Mindig a játékosok felett áll.
Taktikai szempontból is rendkívül alapos volt. Egyértelmű és világos elképzelése volt a játékról, amelyet minden héten kidolgozott. És mindig az adott ellenfélhez, és ami a legfontosabb, a gyengeségeikhez igazította. Az edzésmunka Melwoodban, a Liverpool akkori edzőközpontjában, mindig egyetlen célra épült: a következő meccs.
Mindezek nagyon sikeressé tették őt. Nem csak a mérkőzéssel kapcsolatos hozzáállásában, hanem abban is, ahogy napi szinten megközelítette azt. Ahogy átadta a játékosainak, és amilyen könnyű volt számunkra megérteni, hogy mit szeretne, az kiemelkedő volt.
Rafával mindig tudtuk, hogy mit kell tennünk, hogy miként ültessük át a dolgokat gyakorlatba a meccsnapokon.
Aztán a Liverpoolnál ott az Anfield-faktor. Nagyszerű játékosok és nagyszerű edző volt a klubnál, de az Anfield megteremtette a különbséget. Számomra különösen az európai hadszíntéren.
A sok BL-estéből a Chelsea elleni izgalmas párharcokra emlékszem leginkább. Ez az, ami mindig ott lesz az emlékeimben a hangulat, az intenzitás, az érzelmek és mindenek előtt a két csapat színvonala miatt. Anglia kétségtelenül sokkal jobb játékossá teszi az embert.
Hazatérés a Real Madridba
Nagyon boldog voltam ott és a Liverpoolnál, de 2009-ben lehetőségem volt a Real Madridba menni, hazatérni.
2009 nyarán a Real Madrid kerete drasztikus változásokon ment át. Cristiano Ronaldo érkezett, de jött Kaká, Benzema, Xabi Alonso (aki a Liverpooltól igazolt át), Raúl Albiol és Esteban Granero. Mindegyikük egyszerre. Egy olyan csapathoz, ahol már ott voltak olyan játékosok mint Sergio Ramos, Iker Casillas és Raúl.
Pellegrini
Nagyszerű keret épült, de még azon a nyáron megérkezett Manuel Pellegrini is, mint a frissen kinevezett edző.
Nagyon élveztem a vele való közös munkát. Manuel egy olyan edző volt, aki nem szerette, ha a játékosok a széleken vannak. Azt akarta, hogy a szélsők menjenek be középre, hagyjanak területet a széleken.
Abban az évben sajnos nem nyertünk semmit, még úgy sem, hogy 96 pontot gyűjtöttünk a bajnokságban. Ez rengeteg pont, de nem volt elég a Barcelona legyőzéséhez, akik 99 pontot szereztek. Ennek ellenére én nagyon élveztem a Manuellel töltött időszakot. Ő az egyik legjobb edző, akivel valaha dolgoztam, rengeteget tanultam tőle.
Mourinho
Ahogy José Mourinhótól is. José kiváló kvalitásokkal rendelkezik, de ha ki kellene emelnem egy dolgot, akkor azt mondanám, ahogy a csapatot vezeti.
Nagyon gyorsan megkedveltem, mindazokért, amiket közvetített felém. Adj bele mindent minden egyes napon, mutass példát. Josénál csak akkor játszottál, ha edzéseken 100%-ot beleadtál, mindegy, hogy mi volt a neved. Ezek olyan értékek, elvek, amelyekkel nagyon egyet tudtam érteni.
Persze taktikailag is nagyon felkészült volt. Minden edzés a játékstílusára épült. Imádtam a vertikalitását.
Az ellenfél kapuját kereste. És minél több helyzetünk volt egy meccsen, annál jobb volt. Mindeközben mégis nagyon összeszedett csapat voltunk. Nagyon kompakt, kevés gólt kapó csapat.
Most, edzői szemmel úgy gondolom, hogy egy edzőnek elsődleges célként kell tekintenie a következőre: a csapatodnak rengeteg helyzetet kell kidolgoznia. Ennyi. Maximalizálni kell a helyzetek számát egy meccsen, és minimalizálni kell az ellenfél helyzeteinek számát. Ha a csapatomnak sok, az ellenfélnek pedig kevés helyzete van, akkor az edző jó munkát végzett.
Ilyen volt José a Real Madridnál. És én úgy gondolom, hogy ez nagyon erősen megmutatkozott a Pep Guardiola Barcelonája elleni meccseken is. Rengeteget beszéltek ezekről a párharcokról, hiszen sok zajt generáltak maguk körül, de taktikai szinten megmutattuk, hogy nagyszerűen tudunk alkalmazkodni egy olyan csapat ellen, mint a Barcelona.
Látható a különbség az első Barcelona elleni meccsünkhöz képest (az 5-0-s vereség), miután megfordult a helyzet, felvettük velük a versenyt, meg is vertük őket a következő meccseken.
A 2011/2012-es idényben 100 ponttal lettünk bajnokok. Emellett a Király-kupában is legyőztük őket. Apró lépésekben haladtunk, összeraktuk a darabokat, mozgásokat, struktúrákat, amelyeket egy rendkívül sajátos csapathoz igazítottunk, amelyet egy nagyszerű edző irányított, nagyszerű játékosokkal. És egy olyan Barcelonához, amelyben minden felgyorsult, ha Lionel Messihez került a labda.
Ancelotti
Ez a munka folytatódott Carlo Ancelottival. Carlo kapcsán mindig kiemelik az irányítási képességeit és csapatvezetői készségeit. Mindenesetre szerintem ez igazságtalanul is elfedi a nagyszerű taktikai érzékét.
Jó olaszként Carlo remekül ért a védekezés megszervezéséhez. Ez olyasmi, amiből játékosként profitáltam, most pedig edzőként is ezt teszem. Ezt tanultam tőle.
Támadás szempontjából Carlo képes támadó sémákat kidolgozni, de ő egy olyan edző, aki jobban szeret ezen a pályarészen nagyobb szabadságot adni a játékosainak.
És ezt nagyszerűen végzi: tökéletesen be tudja azonosítani, hogy melyik tehetséges játékosnak van szüksége nagyobb szabadságra ahhoz, hogy kihozza belőle a maximumot.
A Juvenil A
A Real Madrid Juvenil A edzőjeként az elsődleges prioritás számomra ugyanaz, mint ami karrierem során minden edzőmé volt: a játékosok fejlesztése annak érdekében, hogy kihozzák magukból a maximumot.
Van egy mondat, amit mindig elmondok nekik a meccsek előtt: „Az elsőtől az utolsó percig teljes gőzzel kell játszanotok.”
Nem érdekel, hogy egy, kettő vagy három góllal nyerünk-e. Hogy döntetlent játszunk vagy kikapunk. Minden egyes másodpercben követelniük kell saját maguktól.
Csak így tudják sikeresen bejárni ezt az utat és eljutni a Real Madrid City első számú pályájára.
A pályára, ahol az első csapat edz.
