A MARCA-nak adott exkluzív interjújában Endrick beszélt az álmairól, Real Madridba való szerződéséről és a hátralevő céljairól a Palmeiras együttesénél.
Milyen vagy te, Endrick? Milyennek látod magad?
Gyerekként tekintek magamra, aki tele van megvalósítandó álmokkal. Egy fiú, aki keresi a helyét a futballban, aki az álmait követi. Először is címeket akarok nyerni a Palmeirasszal. Most az a célom, hogy megnyerjem a Copa Libertadorest és a klubvilágbajnokságot. Ez az egyik legnagyobb álmom, rekordokat akarok dönteni. Tovább kell dolgoznom, mert még mindig csak 16 éves vagyok, és rengeteg dolgon kell még javítanom, hogy fejlődhessek, de mindig két lábbal a földön kell maradnom. Hálát kell adnom Istennek mindazért, ami az életemben történik.
Mit csinálsz, amikor nem a Palmeirasszal edzel?
Vannak barátaim itt is, de sokkal több van úgy összességében Brazíliában. Amikor van néhány szabadnapom, hogy pihenjek, igyekszem találkozni velük, és a családommal lenni. Emellett otthon videójátékokkal is játszom, ez olyasvalami, amit szeretek és szívesen csinálok. Még csak 16 éves vagyok, minden hasonlókorú gyerek játszik videójátékokkal, akik a testvéreikkel együtt is játszanak, ahogy én is teszem ezt a bátyámmal. Olyan dolgokat csinálok, amelyek boldoggá tesznek. Igyekszem nem futballt és tévéműsorokat nézni, hogy egy kicsit kikapcsolódjak játékosként. Ezért szeretek videójátékokkal időt tölteni.
15 éves voltál, amikor felhívtad magadra a figyelmet. Nem voltál megrémülve?
Nem, mert túl fiatal voltam. Számomra minden csodálatos volt. Nem tudtam semmit, csak egy ártatlan kölyök voltam, aki focizott. Aztán láttam, hogy az emberek rólam beszélnek. Gólókat szereztem, sokat beszéltek rólam. Még csak 15 éves voltam, nem tudtam, hogy milyen következményekkel jár majd ez a jövőre nézve. Nem voltam egyáltalán megrémülve. Amikor 15 éves voltam, csak azt gondoltam, hogy jó vagyok. Azt hittem, hogy csendes vagyok és jól cselekszem. Idővel megtanultam, hogyan kell jól kezelnem a helyzetemet. Tudom, hogy vannak bizonyos dolgok, amelyekre nem szabad hallgatnom. Mostanra szinte semmi sem érdekel, csak azt teszem, amit Isten mindig megenged nekem.
Mindig idősebb játékosokkal futballoztál együtt. Nem hiányzott, hogy a saját korosztályoddal játszhass?
Fiatalon kezdtem el játszani idősebbekkel, de a csúcs akkor volt, amikor 15 voltam, és 21 évesek ellen fociztam. Ekkor emelkedtem ki igazán. Természetesen mindez a csapattársaim segítségével történt. Egyedül nem csináltam semmit, nem szerzek egyedül gólt, nem adok egyedül gólpasszokat és nem nyerek egyedül. Nagyon hálás vagyok a csapattársaimnak a Copinhában (20 éven aluliaknak létrehozott kupasorozat Brazíliában – A szerk. kieg.), ahol minden elkezdődött. Köszönöm Istennek, hogy minden nap erőt ad nekem. Felébredni, boldog gyermeknek lenni, csillogó szemmel edzeni… Mert ez a futball. Ez az, amit szeretek az életemben, és ezt szeretném folytatni egész életem során. Focizni, megismerni a labdarúgásnak köszönhetően embereket, többet tanulni a fociról. Ez minden, amit próbálok elérni, ennek középpontjában pedig az akaraterő áll. Mindig boldog vagyok, és soha nem gondolok semmi rosszra. Így minden alkalommal, amikor pályára lépek, azt félelem nélkül teszem. Számomra nem fontos, hogy 40 éves, vagy 31 éves játékosok ellen játszom. Én egy 16 esztendős srác vagyok, aki jól szeretné érezni magát a pályán.
Mit mondanak neked, amikor kétszer olyan idős játékosokkal állsz szemben, mint te?
Vicces, mert a brazil elsőosztályú bajnokságban nagyon sok veterán játékossal találkozol. Egy olyan védő ellen léptem pályára, aki, ha nem tévedek, 37 vagy 38 éves volt, és volt egy fia. A mai gyerekeket inspirálom a történetemmel, és azzal, amit mutatok. Szóval ezeknek a futballistáknak, akik 30 vagy 40 évesek, már 13-14-15 éves gyerekeik vannak. Az egyik ilyen felnőtt ellen játszottam. Odajött hozzám, elkérte a mezemet, és azt mondta, hogy kedvel a fia, szeretne találkozni velem, és ez boldoggá tesz. Végül odaadtam neki a mezemet, hogy a fiának adhassa, még jómagam is érdekesnek találom ezt az élményt. Tudom, hogy milyen erővel és rutinnal rendelkeznek az idős játékosok. Egy kicsit „szemtelennek” kell lennem, velük szemben. Azt hiszem, ez jót tesz a fejlődésemnek futballistaként.
A Palmeirasszal már voltál bajnok. Milyen kihívások vannak még hátra a kluboddal?
Hála Istennek, három bajnoki címet szereztem a Palmeirasszal, ezzel a csodálatos csapattal. Ez egy család, mindig egységesek, ez az, ami erőt ad a csapatunknak. Ez az, amit a pályafutásom során keresek, mindig a jelenre koncentrálok. A jövő Istené, így én a jelenre fókuszálok, a Copa Libertadoresre, a brazil válogatottra, a brazil labdarúgókupára. Azokra a sorozatokra koncentrálok, amelyeket a Palmeiras együttesével megnyerhetek. Ezt akarom, címeket nyerni, segíteni a csapatot és nyugodt lelkiismerettel távozni, tudva, hogy segítettem a Palmeirasnak, boldoggá téve mindenkit.
Decemberben a Real Madridot választottad, mi vezetett téged erre a döntésre?
A Real Madrid egy olyan csapat, amelyet szeretek. Úgy nőttem fel, hogy a Real Madrid ikonikus játékosait figyeltem, utánanéztem a történelmüknek, és még egy vicces anekdota is van, amit nem fogok itt és most elmesélni, de a szüleim majd lehet megteszik. Na jó, oké, majd én elmesélem. Az én nevem nem Endrick lett volna, hanem Di Stéfano, aki a Real Madrid játékosa volt. Felnéztem az ott játszó brazilokra is, mint egykor Ronaldo Nazário, vagy mint most Vinícius, Rodrygo és Éder Militão. Aztán ahogy láttam a példaképeim ott játszani, ahogy megismertem a Madrid történetét, még jobban elkezdett érdekelni. Ezek után keresett meg Európa legnagyobb klubja. Kihívásként tekintettem arra, hogy megpróbáljak a Real Madridban játszani, amelyik az a csapat volt, amelyre mindig is vágytam, ahol játszani akartam. Ezért választottam a Real Madridot, mindig is oda akartam igazolni.
8 éves voltál, amikor elmentél a Real Madrid brazíliai edzőtáborába?
Igen, azt hiszem 8 vagy 7 éves lehettem. Volt egy időszak, amikor a Real Madrid egyik toborzóján edzettem Brazílián belül, Águas Clarasban. A barátaimmal együtt edzve élhettem át ezt az élményt, ez nagyon jó volt. Nagyon boldog voltam akkoriban, azokban az időkben a Real Madrid volt a Bajnokok Ligája győztese. Úgy nőttem fel, hogy követtem a klubnak a nagyságát. Hálát adok Istennek a lehetőségért, hogy hozzájuk szerződhettem.
Álmodtál erről?
Igen. Ez volt az álmom gyermekkoromban, és még ma is ez az álmom. Az az álmom, hogy Európában futballozhassak. Mindig is madridi játékos akartam lenni, és idővel úgy tűnik, hogy valósággá válik. Köszönöm a Palmeirasnak, mert ha ők nem lennének, nem lennék itt, és nem lenne meg az esélyem, hogy a Real Madridban játszhassak.
Mit mondott neked Vinícius?
Vinícius a barátom, korábban már nyaraltunk is együtt, volt lehetőségünk beszélgetni. Sok mindent mesélt nekem a Real Madridról. Azt mondta, hogy minden rendben lesz velem. Ez egy nagyon jó üzenet, hiszen ő is brazil, és a Real Madrid játékosa. Sok ember számára példakép, az ő szavai még több erőt adtak ahhoz, hogy a Real Madridba igazoljak. Mielőtt elmentem vele nyaralni, már lezárult az üzlet, így sokkal nyugodtabban érkeztem meg. Beszéltem vele, az ottani emberekkel, és hálát adok Istennek ezért.
Összehasonlítható-e a Real Madrid a Palmeirasszal?
A Palmeiras a legnagyobb klub Brazíliában, a Real Madrid pedig a legnagyobb klub Európában. Boldog vagyok, hogy a két legnagyobb klubban játszhatok majd. A Palmeiras, mint tudjátok, már gyermekkoromban felkarolt. Az alapoktól kezdve, velük együtt tudtam fejlődni. Volt lehetőségem a Palmeiras színeiben játszani, és a szurkolóikkal találkozni. Boldog vagyok, és ahogy mondtam, a jelenre koncentrálok. Arra gondolok, hogy címeket nyerjek itt, mert ez tesz boldoggá mindenkit, és én mindig új kihívásokat keresek. A Palmeiras egy nagyszerű klub. Ők juttattak el az alapoktól a csúcsig. Számomra ez rendkívüli, és nagyon hálás vagyok ezért.
Ronaldo volt az utolsó brazil, aki magára ölthette a 9-es számú mezt, a Real Madridban…
A 9-es egy nagyon jelképes szám, ez egy jó szám. Mondhatom, hogy én is az vagyok, mert a Palmeiras csapatánál a 9-es mezszámot viselem. Hála Istennek, hogy viselhetem ezt. Ez egy olyan szám, amelyet szeretek. Az ifjúsági csapatokban mindig ezt viseltem, de személy szerint engem nem érdekel a mezszám. Csak játszani szeretnék, nem érdekel a szám.
Milyen Endrick játékosként azoknak, akik nem ismerik őt?
Nehéz magamról beszélni, de nagyon kitartó játékos vagyok. Nem adom fel könnyedén, mindig a végsőkig harcolok. Mindig keresem a lehetőséget, hogy fejlődni tudjak, ezt gondolom magamról. Javítanom kell a befejezéseimen, a passzaimon, a sebességemen és a fizikumomon. Hamarosan még jobbak lesznek a kvalitásaim, de folyamatosan dolgoznom kell érte. Ha valamit elhatározok, tudom, hogy folyamatosan dolgoznom kell érte. Az életben és a labdarúgásban is fejlődnöd kell, ezt pedig munkával éred el. Ahhoz, hogy a játékosok fejleszthessék a képességeiket, az alapjaikat, keményen kell edzeniük, és soha nem szabad feladniuk. Én pedig ezt teszem minden nap. Azért dolgozok, hogy javíthassak az alapjaimon, de az igazság az, hogy nem tudom magam jól leírni.
Mit gondoltál, amikor az Estadio Santiago Bernabéuban voltál?
Akkor látogattam meg, amikor épp nyaralni voltam. Megnéztem egy mérkőzést a Bernabéuban, nagyon jó volt. Amikor Karim Benzema gólt szerzett, és láttam, ahogy a közönség kitörően skandálja a nevét, reszkettem. Aztán láttam Vinícius gólját is, nagyon boldog nap volt. A családommal, édesanyámmal és a testvéremmel lehettem. Mindennek nagyon örültem.
Kit hívtál fel először, miután aláírtál a Real Madridhoz?
Édesapámat, mert aláírtuk a szerződést, ő pedig sírva távozott. Sokat sírt. Azt hiszem őt, vagy édesanyámat hívtam fel először. Ők voltak az elsők, akik gratuláltak nekem.
A Bacelona, a Paris Saint-Germain, a Chelsea együtteseinek ajánlatát is visszautasítottad…
Semmi sem számított nekem jobban, mint a Real Madrid. Hogy őszinte legyek, amikor érkezett egy megkeresés, megkérdeztem: „Mi van a Real Madriddal?”, „Oda fogok menni?”, „Lesz lehetőségem a Real Madridot választani?”. Mindig csak a Real Madridba akartam igazolni, viszont tudni szerettem volna, hogy érdeklem-e őket. Számomra nem számított a pénz, egyáltalán nem. Csak a gyermekkori álmomat szerettem volna megvalósítani. Teljesíteni édesapám álmát, életem álmát és a családom álmát. Európa legnagyobb klubjában játszani, abban a csapatban, ahol a példaképem, Cristiano Ronaldo is játszott.
