Jude Bellingham a L’Équipe újságírójával beszélgetett a Kopa-díj megnyerése után, az interjú egy részét már leközöltük, azóta az AS további részleteket hozott nyilvánosságra belőle.
Szülői befolyás
„Szoros kapcsolatom van az édesanyámmal és édesapámmal, ez megadja nekem az egyensúlyt. Különböző dolgokat kaptam tőlük. Megvolt a saját munkájuk, mielőtt elkezdték a karrieremet egyengetni. Aztán láttam, hogy hogyan kezelik a különböző helyzeteket, különösen azután, hogy profivá váltam. Olyan jó munkát végeznek, és teszik mindezt komoly tapasztalat nélkül, sosem értettem, hogy hogyan csinálják. Csodálom őket azért, hogy hogyan tudnak minden váratlan helyzetből a legjobban kijönni.”
A család ügynökként is működik
„Igen, számomra ez nagyon fontos. Sok játékos ügynökökkel dolgozik, akiket sokkal jobban érdekel a pénz, mint az ügyfelük érdekei. Soha nem vettem fontolóra ezt, mivel mindig ott voltak a szüleim, akikkel beszélhettem. Ők törődnek azzal, hogy jól érezzem magam, egy az álmunk. Amikor ügynökök is bevonásra kerülnek, nekik megvannak a saját céljaik, pénzt akarnak csinálni… Számomra ez sosem erről szólt. Én csak szeretném ezt az egészet a családomban tartani. Plusz így remek beszédtémáink vannak a vacsoránál. Bármiről beszélhetünk, kezdve a filmekkel, vagy ami épp történt velünk, egészen odáig, hogy épp a Real Madrid érdeklődik.”
Futballvilág
„Láttam hozzám nagyon közel álló embereket rossz utat választani. Ha a futballt mint sportot imádod, akkor meglesz a jutalmad. Ha a figyelemért, hírnévért játszol, az szerintem nem a jó irány.”
Az édesapja igazi gólgyáros volt
„Igen, nem hagyja, hogy elfeledkezzek erről, sokat beszél róla. Amikor betalálok, mindig azt mondja, hogy szép, de ő három vagy négy góllal többet szerzett volna.” (Mark Bellingham több mint 700 gólt szerzett amatőr ligákban – a szerk. kieg.)
Példaképek
„Birmingham City játékosok voltak a példaképeim, a csapat, amely megnyerte a Ligakupát a Wembley-ben (2-1-re az Arsenal ellen 2011-ben). A hőseim Seb Larsson, Craig Gardner és Lee Bowyer voltak. Ahogy jobban beleástam magam a fociba, édesapám volt számomra a legfontosabb személy. Aztán a fiatalkori példaképeim Wayne Rooney és Steven Gerrard voltak, mivel Angliában játszottak. Aztán ahogy nőttem, elkezdtem focit nézni. Édesapámnak volt egy hamis Zidane meze, amit a strandon vett. Mindenhol hordta, gyakran otthon is. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy amúgy ki ez a fickó? Ő azt mondta, hogy menjek fel a YouTube-ra és nézem meg. Azóta meg sem álltam. Olyan akartam lenni mint Zidane. Szerencsés voltam, hogy találkozhattam vele a Real Madrid – Liverpool (1-0) BL-döntőn. Olyan voltam, mint egy gyerek, tágra nyílt szemekkel bámultam. Ahhoz képest, hogy mennyi mindent elért, annyira szerény. Elképesztően erős jelenléte van. És a srácok szerint, akik játszottak itt a kezei alatt, remek edző is. Ez is nagyon fontos.”
Zidane 5-ös meze
„Ez egyfajta tisztelgés is természetesen. De persze a saját utamat is járom, és olyan ez, mintha a magam módján formálnám, olyanná tenném ezt a számot, amilyenné én szeretném: a Madrid modern 5-ösévé.”
A Birmingham visszavonultatta a 22-es mezt
„Azt mondták nekem, hogy senki nem fogja ezt viselni, amíg én vissza nem térek a Birminghambe. Mondom, tényleg? Volt egy jó évem, de semmi különös. Megkérdeztem, hogy egyáltalán lehet-e ilyet, de ez a klub döntése és joga. Az átigazolásom megmentette a klubot, amely akkor nehéz helyzetben volt.”
Korához képest érett játékos
„Sokan mondják, amiatt, ahogy a pályán viselkedek, ahogy reagálok bizonyos helyzetekben. Az a gond, hogy az embere piedesztálra emelnek. Aztán ha elkövetsz egy-egy apró hibát, hiszen ember vagy, elveszíted a fejed, az emberek egyből azt mondják, hogy nem is vagy olyan érett. Igazából bennem is megvan ez, nem vagyok robot.”
Első nap a Real Madrid öltözőjében
„Kicsit ideges voltam. Soha nem voltam elájulva a sztárjátékosoktól. De amikor ott vagy, figyelembe véve, hogy mit értek el, nehéz nem arra gondolni, hogy ez a futball krémje. Az első hetekben, amikor elkezdtem megismerni őket, Toni mellett ültem az étkezéseken, és arra gondoltam, hogy vajon aranyat eszik? De aztán rájössz, hogy ők is normális srácok, akik segítenek, hogy jól érezd magad. Nagyon szerények. Ez egy remek lecke számomra. Nem számít, hogy mennyire sikeres vagy, nem számít, hogy mennyi mindent megnyertél, ettől még lehetsz egy nagyszerű ember, mint ezek a srácok, akik emberként és játékosként is inspirálóak.”
Először a habfehér mezben
„Leírhatatlan. Egy valóra vált álom. Elképesztően híres mez. Amikor felhúzod, úgy érzed magad, mintha egy szuperhős kosztümöt vettél volna fel. Ez egy kiváltság, megtiszteltetés. Egy bizonyos szinten kell lenned ahhoz, hogy hétről hétre magadra ölthesd.”
Kivételesnek érezni magát
„Néha ezt érzem, igen. Egy kicsit a korom és ilyesmik miatt. Az emberek szeretnek emlékeztetni, hogy milyen fiatal vagyok, és hogy néha nem kell elkapkodni a dolgokat. Néha csak leülök, és azt gondolom, hogy egész jól csinálom. De ha a futball mindennapjait nézzük, akkor úgy állsz hozzá, hogy jobbnak kell lenned mint előző nap, így azokra a dolgokra koncentrálsz, amelyekben javulnod kell. Engem így neveltek.”
Alkalmazkodókészség
„Fejest kell ugranod a dolgokba. Nem elég, ha csak a lábujjadat lógatod be, hogy kipróbáld a vizet. Bele kell vetned magad a kalandokba. Néha ez nehéz, de akkor is meg kell tenned. Aztán hideg fejjel kell gondolkodnod, nem szabad elszállnod. Folyamatosan menned kell előre, akár jó, akár rossz dolgokat mondanak rólad az emberek.”
Rasszizmus a futballban
„Ez számomra egy nagyon fontos téma, bár a korombeli srácok általában próbálják kerülni, mivel vitát szülhet. Ha meg kellene néznem a telefonomon található üzeneteket, a kommenteket az elmúlt 24 órából, biztos vagyok benne, hogy találnék közöttük rasszista szövegeket. Rólam már leperegnek ezek, de láttam, hogy az ilyen dolgok hogyan hatnak másokra, így kialakult bennem egyfajta tudatosság.”
