A spanyolok reménytelenül impulzívak, se szeri, se száma a Xabi távozása körüli elméleteknek, magyarázatoknak, ok-okozati összefüggéseknek, a megmondóemberek már megannyi felelős fejét tűzték lándzsahegyre. Olvasom őket, a legtöbb elméletben találni igazságmorzsákat, de a körülmények komplexitása miatt és kivülállóságom okán úgy döntöttem, egy olyan véleményt hozok nektek, ami számomra megragadóbb, őszintébb, mint bármely másik.
Oier Fano San Sebastián-i születésű újságíró, talán inkább marketinges, mert – elmondása szerint – abból jobban meg lehet élni. Stílusa, meglátásai formabontóak, engem legtöbbször lenyűgöznek. Nem mellesleg jól ismeri Xabi Alonsót, 2025. május 17-én ugyan megírta, miért lehet sikeres a Real Madrid élén, ezzel egyidőben azonban előre megjósolta a bukását is.
“Esélye sem lehetett annak, hogy Alonso sikeres legyen a Real Madrid kispadján. Szemernyi sem. Bárki, aki mélyebben elemezte az egy évvel ezelőtti sikertelenség okait, pontosan tudta, hogy a klub nem a megoldást, inkább egy újabb problémát szerződtetett.
Miért?
Az ego miatt.
A Real Madrid játékosai elkényeztetett kölykök. Ez nem kérdés. Ahogy a legtöbb elitklub játékosai is azok. Ez az egyenlet egyik eleme, amit nem lehet megváltoztatni. Abszurd, de így van.
A Real Madrid esetében azonban vannak további tényezők. Ez az egyetlen klub, amely a káoszt felvállalva nyert Bajnokok Ligáját. A City, a PSG… Ők úgy nyertek, hogy az egyéni kvalitásokat alárendelték a taktikának. A Madrid nem.
Ezzel együtt a keretben rejlő óriási potenciált és a játékosok végtelen egóját nem kezelheted úgy, hogy kinevezel egy edzőt, aki istennek képzeli magát.
Amikor látod a játékosokat, akik szezon közben utolsóként hagyják el az éjszakai bárokat, vagy képtelenek elviselni, hogy számukra idegen pozícióban kell játszaniuk, majd látod, hogy a fejük fölé egy olyan ember kerül, aki valamiféle felsőbbrendű lénynek gondolja magát, a tragédia bekövetkezte csak idő kérdése. A vonat kisiklik.
Azt persze nem gondoltam, hogy már szeptemberben kisiklik. A videós botránnyal. A kölykök nem akarnak videókat nézni. Nem akarnak odafigyelni magukra sem. Szánalmas.
Szánalmas, a megoldás mégsem az, hogy hozol valakit, aki Leonardo da Vincinek vagy Scorsesének képzeli magát.
Sokan azt hiszik – és ez hiba –, hogy az еgyetlen megoldás egy olyan edző, aki rendet tesz. De nem. Tévedés.
Ezt diktálná az ösztön. De az a Mourinho ma már semmit nem érne el. Azok az idők elmúltak.
A Madridnak pont egy Álvaro Arbeloa-féle figurára van szüksége.
A különbség Alonso és Arbeloa között az, hogy az utóbbi nem hiszi magát a jó és rossz fölött állónak. Szót tud érteni a játékosokkal. Tökéletesen érti a közeget. És alkalmazkodik.
Arbeloának lenyűgöző a trófeagyűjteménye, és megvan benne az alázat ahhoz, hogy tudja: a futball egy csipetnyi hazugság. Bajnokok Ligáját nyerni annyit jelent, megvolt a tehetséged, hogy sikeres légy egy sportágban. És kellett a szerencse is. Mert így nagyon jól élhetsz.
Mindössze ennyi. Nem vagy Isten. Értesz a focihoz. Pont.
Nem arról van szó, hogy Arbeloa kinevezésével a Real Madrid minden problémája megoldódik. De az egykori jobbhátvéd kapcsolódni tud a játékosokhoz. A játékosok hisznek a főnökben. Márpedig ez az elvégzendő munka fele. A többi a tehetség. És a fizikai felkészítés (Pintus). A csapat versenyképes lesz.
Úgy gondolom, Xabi Alonsónak még jót is tehet ez a látványos kudarc – már ha belátja, hogy nem lehet az életben úgy járni-kelni, mintha ő találta volna fel a spanyolviaszt.
Mert a futballhoz ért. És ezt bizonyította Leverkusenben. De minden máshoz szinte egyáltalán nem.
Elmagyarázom.
A modern futballban – és különösen a Real Madridnál – elengedhetetlen, hogy az ember megfelelő érzékkel kommunikáljon, a sajtótájékoztatókon kapcsolatot teremtsen a szurkolókkal. Láttam őt szenvedni: egyszer Mourinho akart lenni, másszor Guardiola, dadogva, elakadva, mégsem ért fel egyikük cipőjéig sem.
A Real Madridnál nincs helye kifogásoknak. Vereségeket relativizálni – mint a Szuperkupa után –, vagy elfedni a nevetséges teljesítményeket… Mindez teljes félreértése a klubnak, ahol dolgozol.
Nem érdekel, mit értél el játékosként. Fogalmad sem volt róla, hová kerültél.
A Real Madrid kispadjára olyan edzőnek kell megérkeznie, aki nem az egóját akarja érvényesíteni. A játékosoktól ugyanezt elvárni lehetetlen. Túl fiatalok. Túl elkényeztetettek. Ezen nem fogsz tudni változtatni.
A tiszteletet ki kell érdemelni, nem lehet kierőszakolni. Arbeloa ezt tudja. Alonso nem érti.
Egy olyan edző ment el, aki ügyetlen volt az emberi kapcsolatokban. Teljesen felfoghatatlan például Vinícius lecserélése az El Clásicón – az a pillanat, amikor minden menthetetlenül félrement. Ott ért véget a történet. Csupán az időpont volt kérdéses.
És mivel ezt már a kinevezése napján is elmondtam – amikor mindenki mással szembementem –, most megismétlem:
A Madridnak egy ego nélküli edzőre van szüksége, akiben a játékosok hisznek. És kemény edzésre, hiszen a tehetség adott. Arbeloa Madridja címekért fog harcolni.”
Ilyen egyoldalú, önfényező írást ritkán olvasni. Méltatlan egy Real oldalhoz. Vajon a tegnapi bukta után mit gondolhat az Alonsot szapuló újságíró és az írást kirakó, aki számára: “számomra megragadóbb, őszintébb, mint bármely másik.”
Ha Alonsonak ilyen lenne a természete, akkor vajon Perez miért igazolta át? Nem ismerték, csak az eredményeit, de a jellemét (amit nem hiszek el) nem? Akkor ők nem hibáztak? Vagy a Real szakmai vezetése tabu?
Ami meg a tegnapi kiesést illeti: ilyen bukta azért régen fordult elő a Realnál.