A játékosok szakszervezetének elnöke az AS újságírójával beszélgetett a versenybírói döntésről, mely szerint nem halasztják el az első fordulóban megrendezésre kerülő Real Madrid – Osasuna mérkőzést.
Mit gondol a versenybíró döntéséről, miszerint marad az eredeti időpont?
Ugyanazt gondolom, mint amit a beadványunkban is jeleztünk: ez túlmutat a sport szabályozási keretein, mert a játékosok egészségét veszélyezteti. Erről szól a Sporttörvény és a Munkavállalói Statútum is. A játékosok a futball dolgozói, és nincs értelme erőltetni egy olyan helyzetet, amely veszélybe sodorja az egészségüket.
A bíró bírálta az AFE-t, amiért nem hivatkozott konkrét szabályozásra, például arra, hogy a felkészüléshez legalább három hétre lenne szükség. Miért nem említették ezt pontosan?
Meglepődtünk, hogy egy háromoldalas, jogi érvekkel teli beadványból – amely a felkészülési időről is szólt – a bíró ezt a következtetést vonta le. Valóban, a kollektív szerződés nem rögzíti konkrétan, mennyi idő szükséges a megfelelő fizikai felkészüléshez. De már amikor megkezdtük az egyeztetéseket a LaLigával a versenynaptár összeállításáról, jeleztük: ha a Real Madrid vagy az Atlético bejut a FIFA-klubvilágbajnokság elődöntőjébe, nem lesz betartható a kollektív szerződés szerinti 21 napos szabadság, és nem lesz megfelelő idő a fizikai felkészülésre sem. Ezért beszéltünk mindkét csapat kapitányaival, és született egy megállapodás, amit a La Liga nem vett figyelembe.
A bíró szerint akár már másnap is kezdődhetne a szezon, amikor a játékosok visszatérnek a szabadságról. Ez reális?
Mindenki tudja, hogy ez lehetetlen, nincs ilyen szabály a sportban. Ugyanez vonatkozik a fizikai felkészülési idő hiányára is. A célunk az, hogy elkerüljük a sérüléseket és ne veszélyeztessük a játékosok egészségét – ez már túlmutat a sporton, és a Sporttörvény és a Munkavállalói Statútum is foglalkozik vele. Ez egy régi típusú döntés. Nem haladunk előre, ha a versenyt munkaügyi szempontok nélkül értelmezzük. Ezek után vajon mi minősülne vis maiornak? Egy sztrájk? Ilyen értelmezéssel nem haladunk előre.
A bíró szerint a 25 fős keret és a tartalékcsapat lehetősége miatt nem áll fenn vis maior. Egyetért ezzel? Javier Tebas is gyakran hivatkozik erre.
Szerintünk ez rendkívüli helyzet, mert az egész csapatot érinti, így az egész keret veszélyben van. Ez is egy “régi világot idéző” döntés.
A LaLiga szerint más bajnokságok sem halasztanak, a klubvilágbajnokság pedig csak problémát okoz. Ön szerint a FIFA-val való politikai háborúzás hat a játékosokra?
El kell felejtenünk az intézmények közötti politikai harcokat, és előtérbe kell helyezni a játékosok egészségét. Amikor tárgyalunk bármely nemzeti vagy nemzetközi intézménnyel, mindig a játékosok jogait védjük – a versenynaptár egyre szorosabb, ezért nemzetközi konszenzusra van szükség. A FIFA-klubvilágbajnokság döntője előtt elértük, hogy tiszteletben tartsák a 72 órás regenerációs időt, és azt is, hogy a játékosokat képviseljék a döntéshozó bizottságokban.
Térjünk vissza az elejére: a versenynaptár kialakítása. Az AFE azt állítja, hogy májusban megegyeztek a LaLigával, hogy halasztják az első fordulót, ha a Real vagy az Atlético elődöntőbe jut. A LaLiga ezt tagadja. Volt megállapodás?
Ez egy hallgatólagos megállapodás volt. Beszéltünk a két csapat játékosaival, akik megértették a naptár szorítását, és elfogadták a minimum három hét szabadságot (amit a kollektív szerződés garantál) és három hét felkészülést – ez kevesebb, mint amit az AFE ajánl, de elfogadták. A LaLiga is beszélt a klubokkal. Megvolt a megállapodás, ezt május 16-án írásban is jeleztük.
Miért nem rögzítették írásban a megállapodást? Kik vettek részt a folyamatban?
Mert ahelyett, hogy válaszoltak volna a levelünkre – pedig megkaptuk a Versenyigazgató jóváhagyását is – a LaLiga egyoldalúan benyújtotta a versenynaptárat az RFEF-nek (Spanyol Labdarúgó-szövetség), amely azt jóváhagyta anélkül, hogy aláírásunkat kérte volna, pedig ezt előírja a kollektív szerződés. Úgy gondoltuk, sürget a naptár közzététele, és ha a sorsolás után az egyik csapat bejut az elődöntőbe, akkor majd halasztják az első fordulót. Ez nem történt meg.
Átverve érzik magukat?
Nem tartották tiszteletben a megállapodást, és nem vették figyelembe a játékosok egészségére leselkedő kockázatot. Hiába küldtük el hivatalos álláspontunkat, a LaLiga egyoldalúan járt el, nem vette figyelembe a futballistákat. Csalódottak vagyunk, mert lehetne úgy is dolgozni, hogy közben védjük a játékosokat, és a verseny színvonala se csorbuljon. Attól tartok, a mérkőzés augusztus 19-re tűzése nem sportszakmai, és pláne nem egészségügyi szempontok alapján történt.
Ennek lesz következménye? Megváltozik a LaLigával való eddigi jó kapcsolatuk?
Mindig igyekszünk professzionális és korrekt kapcsolatot ápolni minden intézménnyel, hiszen minden futballistát képviselünk. De ez nem jelenti azt, hogy bármiben is engedünk, ha a játékosok egészségéről van szó. Továbbra is azon fogunk dolgozni, hogy nemzetközi konszenzus szülessen, és figyelembe vesszük ezt az esetet a jövőbeli lépések során. A kollektív szerződés fejlesztésében, illetve a még nem szabályozott Sporttörvény alkalmazása során is azt fogjuk kérni, hogy a munkaügyi jogok előnyt élvezzenek az alacsonyabb rendű szabályokkal szemben.
Vannak, akik úgy vélik, ha az Atlético lett volna a döntőben, talán nem alakult volna így. Ön szerint a LaLiga és a Real Madrid közti rossz kapcsolat befolyásolta a döntést?
Erről a Real Madridot és a La Ligát kellene megkérdezni. Én, mint az AFE elnöke, azt gondolom, lett volna lehetőség mindkét csapat számára, hogy később kezdjék a szezont, ha később fejezték be az előzőt – így a játékosok megfelelő állapotban léphettek volna pályára. Pláne úgy, hogy – ahogy a Real Madrid jelezte – az ellenfél is beleegyezett volna a halasztásba.
Hogyan reagál ezután az AFE olyan témákra, mint például a „Miami-terv”?
Nyitottak vagyunk minden párbeszédre, mert úgy gondoljuk, hogy a játékosoknak minden olyan döntéshozatali folyamatban jelen kell lenniük, amely a sporttevékenységükhöz, és ezáltal a munkájukhoz kapcsolódik. Ha ilyen helyzet adódik, konzultálunk a játékosokkal, és közösen döntünk. De ahogy eddig is, a pihenőidő és a felkészülés kérdésében hajthatatlanok leszünk – így harcoltuk ki például a jelenlegi kollektív szerződésbe foglalt, szabadságra vonatkozó minimális időt.
