Miközben minden tekintet és elemzés Florentino Pérez sajtótájékoztatójára szegeződik, talán most a legalkalmasabb az idő arra, hogy egy kicsit eltávolodjunk a jelen zajától, és perspektívába helyezzük a dolgokat egy korábbi válság felidézésével: az 1980–81-es idényével.
Röviden a helyzet: Boškov második évében járunk. Ő volt az az edző, aki gyakorlatilag forradalmasította a Real Madrid, és részben a spanyol elitfutball felkészítési módszereit is. Játékosai megkönnyebbülésére és csodálatára a labda vált az edzések központi elemévé, maga mögé utasítva Miljanić kíméletlen, végtelen ismétlésekre épülő módszerét.
Ez volt a ‘Garcíák Madridja’: García Navajas, García Cortés, García Hernández és Pérez García alkotta a csapat gerincét, kiegészülve olyan kiforrott futballistákkal, mint García Remón, Camacho, Juanito, Santillana, Stielike vagy Ángel, illetőleg Laurie Cunningham már hanyatló, de még mindig különleges alakjával, aki első remek szezonja után éppen abban az évben kezdte meg hosszú kálváriáját. Vicente del Bosque később így foglalta össze azt az időszakot: „Szürke korszak volt, kevés pénzzel, kevés igazolással.”
Az idény már eleve rosszul indult – sőt, annál is rosszabbul – a Bayern elleni 9–1-es müncheni vereséggel az Olimpiai Stadionban. Juanito bizonyára már akkor érezte, hogy ezek intő jelek. De az igazi mélypont 1980. november 30-a, a Camp Nouban elszenvedett 2–1-es vereség és a következő év januárjának vége között érkezett el. Ebben az időszakban a Madrid kilenc bajnokiból mindössze hármat nyert meg, miközben jött egy fájdalmas 3–1-es vereség a Calderónban, valamint négy döntetlen a Zaragoza, a Valladolid, az Athletic és a Murcia ellen.
Ekkor döntött úgy a spanyol köztelevízió, az RTVE, hogy ellátogat a régi Ciudad Deportivába, hogy feltárja a madridi válság okait. Ami ma különösen meglepő lehet az olvasónak: akkoriban a nehéz pillanatokban a hajómérnök, Luis De Carlos elnök, a kapitány, Boškov, és a legviharosabb tengertől sem megriadó matróz, Juanito, egyaránt kiállt a nyilvánosság elé. Nem menekültek a kérdések elől, hanem elmondták a saját verziójukat.
Ma az újságírás egy része abból áll, hogy dalokba és Instagram-posztokba próbál belelátni rejtett üzeneteket, fotókon elemzi a testtartást, és jó esetben közli azokat a közleményeket, amelyeket a futballisták kegyeskednek kirakni a közösségi oldalaikra.
„Átmeneti válságról van szó? Drámai mélységű krízisről? Hiányzik az alap? Mi vár erre a csapatra?” – kérdezte akkor a riporter.
Boskov válasza: „Meg akarjuk újítani a csapatot, fiatalítani akarunk, de ehhez rengeteg türelem kell.” Majd hozzátette: „Spanyolországban van egy mondás: az eredmények parancsolnak. Ha a Madrid továbbra is ilyen eredményeket produkál, a klub nem hosszabbíthat velem szerződést.”
Mindez ott maradt a levegőben.
Aztán jött Juanito, aki természetesen nem hagyta ki az alkalmat, hogy szembeszálljon a kritikákkal – mintha valaha is képes lett volna másként viselkedni: „Mindig ugyanoda jutunk: ha a Madrid hibázik, akkor két-három játékost tesznek felelőssé, pedig mindannyian ugyanannyit érünk.”
Végül az elnök próbálta távol tartani a gyufát a benzineshordótól: „Nehéz helyzetben vagyunk, de nem reménytelenben. A sürgős intézkedések egyetlen módja a győzelem.”
A csapat ezután még elvesztette a következő két bajnokiját is az Espanyol és a Sporting ellen, de az utolsó tizenegy fordulóból tízet megnyert, és csak a Real Sociedad otthonában nem tudott győzni, a baszkok végül jobb gólkülönbséggel nyerték meg azt a legendás, drámai módon eldőlő bajnokságot.
A Bajnokcsapatok Európa-kupájában a Madrid minden várakozás ellenére döntőbe jutott, ahol végül a Liverpool egyetlen góllal győzött. Azon az estén sem Stielike, sem Juanito, sem Cunningham – a csapat legnagyobb klasszisai – nem voltak fizikailag ideális állapotban.
Boškov végül maradt még egy ideig, majd 1982 márciusában lemondott. A helyére Luis Molowny érkezett, aki – ahogy korábban annyiszor – ismét rendbe tette a csapatot, és kupagyőzelemre vezette a Madridot a Sporting Gijón ellen.
Átmeneti válság? Drámai krízis? Hiányzó alapok? Hogyan tovább?
Akkor is ezek voltak a kérdések. Ma is ezek.
