Mostanra bizonyára mindannyian értesültetek a történtekről. Mbappé egy interjúban, teljesen kötetlenül megemlített egy róla készült mémet, amelyen – saját szavait idézve – “egy kínai diktátorként” ábrázolják.
A szóban forgó mém mesterséges intelligencia segítségével Kylian és Mao Ce-tung arcvonásait olvasztja össze. Értelemszerűen Mao az a “diktátor”, akire maga Kylian utalt. Úgy tűnik – mint látjátok, ebben a történetben bőven akad találgatnivaló –, hogy éppen ez a megnevezés sértette a távol-keleti ország vezető köreit.
Úgy látszik, Mao Ce-tungra kizárólag úgy szabad hivatkozni, mint “arra a példamutató demokratára, aki nagylelkűen kormányozta Kínát, népének örökös örömére és felüdülésére”. Természetesen jómagam is pontosan ezt gondolom a szóban forgó történelmi személyiségről. Még a végén Pekingben az én szavaimat is zokon vennék, és engem is eltörölnének a nyilvánosságból.
Belátom, a jelentőségem ennél jóval kisebb, mégis meglehetősen kellemetlen helyzet volna, hiszen olyasmiért lehetetlenítenének el, amiről a kínai lakosság soha nem is szerezne tudomást. Pontosan úgy, ahogyan mostanra ugyan értesültek az Mbappé körül kialakult konfliktusról, arról viszont fogalmuk sincs, hogy Mbappé valójában mit mondott. Vagyis tudják, hogy Mbappé állítólag valami rosszat mondott, de azt már nem, hogy pontosan mit, mivel a kínai kormány – az információ- és véleményszabadság e kivételes bajnoka – Mbappé szavait is cenzúrázta.
A kínaiak tehát ma annyit tudnak, hogy kormányuk rendkívül dühös Mbappéra. Az pedig, hogy fogalmuk sincs, miért, nyilvánvalóan a legkevésbé sem akadályozza meg őket abban, hogy teljesen önként, szabad és független elhatározásukból osztozzanak vezetőik felháborodásában. Természetesen nem azért, mert különben kellemetlenségeik támadhatnának. Nem, nem, nem, nem, nem.
Az efféle paradoxonokat félretéve, Mbappé igen hamar bocsánatot kért. Hogy szükséges volt-e egyáltalán bocsánatot kérnie, az már olyan kérdés, amelyből akár vita, újságcikk vagy egy egész könyv is születhetne. Meddig kell a Nyugatnak alkalmazkodnia olyan államok tekintélyelvű reflexeihez, amelyek nyilvánvalóan nem demokratikusak, ugyanakkor fontos szerepet töltenek be kereskedelmi és befektetési kapcsolataiban? Erről mindenki gondoljon, amit akar. Maga a Real Madrid is bocsánatot kért, játékosa elnézéskérésére hivatkozva. Ismét csak mindenki szabadon eldöntheti, mit gondol erről.
Azonban Kínával hatalmas pénzek forognak kockán, nemcsak a futballban, hanem számos más területen is, így az általános beszariság tulajdonképpen érthető. A pénznek nincs humorérzéke. A pénz arca rezzenéstelen. Amikor pedig veszélybe kerül, nos, ki az, aki azonnal pániküzemmódba kapcsol? Találjátok ki!
Természetesen Javier Tebas, a szólásszabadság bajnoka, aki akár az életét is odaadná azért, hogy nácinak nevezhesse a Real Madrid televízióját, ám teljességgel elfogadhatatlannak tartja, hogy Mbappé “diktátorként” emlegesse Maót.
Tebas a szokásosnál is jobban elveszítette józan eszét, és végeláthatatlan, felháborodástól csöpögő bejegyzések sorát tette közzé az X-en a francia klasszis kijelentése miatt. Az igazság az, hogy a spanyol futball e kimondhatatlanul idegesítő, mindenható intézőjének bőven elegendő lett volna egyszerűen Mbappé bocsánatkérésére hivatkoznia. Érdekes módon azonban éppen ez az egyetlen dolog, amelyet végtelen hosszúságú, nyálas szónoklataiban egyetlenegyszer sem említ meg.
Nyilvánvalónak tűnik, hogy Tebas mindenáron világossá akarja tenni: Kylian hibázott – már amennyiben valóban hibázott –, arról azonban egyáltalán nem kíván tudomást venni, hogy a francia időközben bocsánatot kért. Tebas akar lenni az egyetlen hivatalos személy, aki helyrehozza a történteket. A történteket pedig úgy akarja beállítani, mint annak a klubnak a súlyos felelősségét, amelynek megkárosításáért egyébként is mindent megtesz.
Tebasnak a világ előtt olyan szuperhősként kell feltűnnie, aki rendbe hozza a Madrid által okozott felfordulást. Tebas valójában a keresztelőn a gyerek, az esküvőn a vőlegény, a játékvezetői bizottságban pedig Negreira akar lenni. Semmilyen más szereppel nem lenne elégedett.
A humorérzék betiltásának egyébként az a közvetlen következménye, hogy maga a humor szabadul el, méghozzá féktelenül. Az X-et tegnap elárasztották a zseniális bejegyzések.
Legyen szép napotok!
祝你有美好的一天.
