.jpg)
A Madrid átvészelte Cristiano Ronaldo hiányát, ami nem volt egyszerû feladat, fõleg nem egy olyan ellenféllel szemben, mint a katalán alakulat. Azonban komoly, rendezett és bátor játékkal rukkolt elõ a fehér mezes gárda és ezzel nem tudtak mit kezdeni Messiék. Van élet Cristiano "után" -vagy inkább nélkül- is, ugyan hihetetlennek tûnik, de igaz. A legjobb játékosa és házi gólkirálya nélkül is meggyõzõ volt a csapat. Igen, a CSAPAT, hisz a sok jó egyéni teljesítmény mellett a tegnap este tekintetében a csapat egészét kell kiemelni, mint együtt mûködõ, precíz gépezetet. Ez a gépezet felülmúlta a Barcelonát a játék minden elemében. A Real Madrid tegnap egy élõ, mozgó blokk volt, ahol mindenki küzdött, fegyelmezetten játszott, kifogástalanul védekezett (az egy Bartra gólt leszámítva, mely egy tolódási és egyéni hiba következménye) és ördögien támadott. Ha csak az igazán nagy lehetõségeket vesszük számba, akkor is hat gólt szerezhetett volna kontrából a Madrid, végül kettõ lett belõle. Ez tegnap este még elment, de egy jobb formában lévõ Barca vagy egy -a Bajnokok Ligájára gondolva- Bayern ellen, ilyen helyzetkihasználás nem fér majd bele.
Nézzük, hogy mi volt az, amin az olasz tréner változtatott Ronaldo hiányában. Cristiano játéka nem csak könnyebbség egy extra klasszis szerepeltetése okán, de taktikailag komoly fejtörést is okozhat, fõleg ilyen fontos mérkõzések alkalmával. A portugál szabad játéka és "kényelmének" biztosítása ugyanis áldozatokkal jár, tegnap azonban ilyen kellemes gondok nem nehezítették a talján mester dolgát. Eggyel több középpályás, eggyel kevesebb csatár, ez volt a siker receptje. Azt az elõnyt használta ki Ancelotti, hogy Di María egy személyben gyakorlatilag két játékost helyettesít és tudja a kettõt egyszerre is játszani, ahogy azt az elsõ félidõben tanárian bemutatta. A 4-3-3-ból így egy beforgatott 4-4-2 lett, a "vonalak" közel játszottak egymáshoz, belül tökéletesen zártan, kicsit hasonlatosan a Simeone féle Atletico alap szerkezetéhez. Elsõre úgy tûnhetett, mintha a széleket nem is használta volna a csapat, de amikor arra a került a sor, a szélsõhátvéek (Coentrao, Carvajal) és a szélsõ középpályások (Di María, Isco) megmutatták a támadóerejüket és tökéletesen játszották be azon területeket, melyek a zárt középpálya gyors bontásával és a támadásba váltással nyíltak. Bale gólját követõen Ancelotti végre kiélhette "perverzióit" és nagy örömére tökéletesen védekezõvé alakíthatta az utolsó percekre csapatát. Szerkezeti váltás is következett a találat után, Varane került a védelembe, míg Casemiro és Illarra a középpályára, szerkezetileg pedig jött az ötvédõs rendszer, három belsõ bekkel, így 5-4-1 lett a záró felállás. Érthetõ és teljesen logikus döntés volt a gyõzelem bebiztosítására tett törekvés a mestertõl és meg kell állapítanunk azt is, hogy a sok sérült végett nem is igazán lett volna más csere lehetõsége a vezetõedzõnek.
Carlo Ancelotti visszanyúlt ahhoz,

.jpg)
.jpg)
Tata Martino kapott egy csapatot, melyen változtatnia sem kellett volna, kapott hozzá egy tehetséges és kreatív támadót, akit csak be kellett volna, hogy illesszen a gépezetbe. Ezzel szemben a tréner egy év alatt semmit nem tudott felmutatni. Búcsúztak a Bajnokok Ligájától, kikaptak a kupa döntõjében és 3. helyen állnak a bajnokságban. Nagyon kétlem, hogy egy ilyen gyenge szezont követõen marasztalják majd a szakembert, de ez már nem a mi dolgunk. Mit is mondhatnánk? Köszönjük Tata!