Kevés magyarországi madridistának 
van lehetõsége élõben is látni kedvenceit akár Madridban akár más országban lévõ meccsrõl legyen szó. Nem csak a magas jegyárak hanem a nagy távolságokkal járó anyagi költségek is hátráltatják az amúgy meg lelkes madridistákat. Én azon szerencsések közé tartozom, akik szurkolhattak már élõben is a Real Madridnak, hisz egy zágrábi túra után most Münchenbe is eljuthattam a Bajnokok Ligája elõdöntõjének elsõ felvonására, az FC Bayern München – Real Madrid összecsapásra.
Ennek a történetnek a gondolata sem merülhetett volna fel bennem, ha nincs a Peña Madridista Húngara. Kellett egy bizonyos anyagi háttér, de számomra már az is nagy szó volt, hogy lehet jegyem erre a nívós mérkõzésre, így rögtön kaptam az alkalmon amikor biztossá vált minden. Ez azért nagy szó, mert beszéltem egy ismerõsömmel, aki a hazai Bayern München szurkolói egyesület tagja és õk bizony egyetlen(!) belépõt sem kaptak. Ezért még nagyobb hálával tartozhatok, tartozhatunk a Peña Madridista Húngaranak és természetesen elnökünknek, aki Madridból intézve a dolgokat hozzásegített minket eme feledhetetlen élmény átéléséhez.
Öten vágtunk neki a müncheni útnak. Budapestrõl indultunk autóval, mivel tüzetesen átszámolva ez jelentette a leggazdaságosabb megoldást. Késõ délután érkeztünk meg az Allianz Arena-hoz, ahol a hatalmas parkolóházba letettük az autónkat, majd a terveknek megfelelõen a belváros felé vettük az irányt. Napijegyet váltottunk és metróval 20 perc után máris München fõterén, a Marienplatzon találtuk magunkat.
Itt saját bõrünkön tapasztaltuk azt amit sajnos idehaza ritkán vagy talán soha nem érez az ember. A futballimádatot, az igazi fanatizmust. Tele volt a tér piros-fehérbe öltözött bajor és lelkesen éneklõ spanyol drukkerekkel, úgy hogy bármiféle atrocitás történt volna. Zászlónkat és sáljainkat lengetve mi is csatlakoztunk a madridi szimpatizánsokhoz. Legmeglepõbb az volt számunkra, hogy a szurkolói klubzászlónkon lévõ „Húngara” szó láttán (és utána megkérdezve tõlünk, hogy „de Hungría?”) sorra jöttek oda más nemzet szurkolói, hogy velünk, magyarokkal készíthessenek közös fotót. Hatalmas büszkeséggel töltött ez el mindannyiónkat.
Ezután a céljainknak megfelelõen megnéztük a legfontosabb nevezetességeket. Ilyen volt a Rathaus (új városháza), Szent Mihály templom, régi városháza, várkapu, Miasszonyunk-templom, stb. Városnézés közben többször akadtunk bele más madridista szurkolói klubokba, akikkel szintén készült közös kép. A Marienplatz-tól nem messze spanyol fanatikusok csaptak egy kisebb fiestát, különbözõ szurkolói rigmusokat énekelve, ugrálva hivták fel magukra a müncheni lakosok figyelmét. Lassan közeledtünk a meccskezdéshez, így elindultunk vissza a stadionhoz.
A stadionba belépve fergeteges érzés fogott el, hiszen ritkán járunk ilyen monumentális építményben, ami ilyen látványt tud nekünk nyújtani. Elfoglaltuk helyünket a vendég szektorban és a többi nézõ is lassan megérkezett. Rögtön megismerkedtem a mellettem ülõ stuttgarti peña-tagokkal, akik bár Németországban élnek szívük haza húzza õket, mert valójában spanyol nemzetiségûek. A meccs kezdetére csordultig megtelt a stadion. A játékosok kivonultak a Bajnokok Ligája hivatalos himnuszára miközben mindenki felállva tapsolt. A himnusz befejeztével a madridi ultrák egybõl görögtüzet gyújtottak, ami érthetõen nem tetszett a németeknek, akik pillanatok alatt rendõri sorfalat állítottak köréjük.
A bekapott gól ellenére ugyanúgy buzdítottuk tovább csapatunkat, ahogy az elsõ perctõl fogva tettük. Nem feleslegesen tettük, hisz Mesut Özil a második félidõ elején egyenlíteni tudott.
A szektorunk felrobbant, a németeknek arcára fagyott a mosoly, csöndben ültek míg mi hangosan szurkoltunk. Az utolsó percekben kapott második német gól pedig minket ért sokkosan. Bár elismertük, hogy nem játszottunk jól és nem voltak meg azok a plusz teljesítmények, amik ilyenkor kellenek, nem éreztük, hogy ez a 2-1-es eredmény igazságos lett volna. Mindannyian reálisnak, igazságosnak az 1-1-et láttuk. Az európai klasszikus összecsapás végetért. A németek felhõtlenül ünnepeltek, de megvolt rá az 
okuk, elõnnyel utazhatnak Madridba.
Ezen meccs során lehetõségünk volt megismerni a németek szenvedélyét a futball iránt és azt, hogy mit jelent számukra a Bayern München. Hihetetlen élmény volt. Bár kikaptunk nem távoztunk rossz szájízzel, mivel ezzel, hogy ott lehettünk csak nyertünk és ezt mindenki belátta a meccs után. Csapatunk biztos továbbjutásában továbbra is bízva hagytuk el a müncheni éjszakában piros színben világító Allianz Arenát. A visszavágón már otthonról fogunk szurkolni, de ugyanolyan lelkesedéssel mint ahogy tettük azt Münchenben. ¡Hala Madrid!
Ladila Robin
