Együtt megcsináltuk! 1500-nál is több madridista szurkolta végig a BL-döntőt Budapesten!
Amikor két évvel ezelőtt a Sugár Bowling & Pub csordultig megtelt a Tizedik megnyerésekor, a Real Madrid Magyar Szurkolói Egyesület eldöntötte, hogy meg fog szervezni egy igazán kiemelkedő madridista meccsnézést. Ötleteink voltak bőven, a meccsnézéseink szervezői és törzstagjai, illetve weboldalunk szerkesztői személyében pedig a lelkes személyi háttér is adott volt ahhoz, hogy ezt meg tudjuk csinálni. Már csak egy megfelelő alkalomra volt szükség ahhoz, hogy igazán nagy eseményt tudjunk összehozni. Tavaly, amikor a Juventusszal hozta össze a csapatot az élet a BL elődöntőjében, megkezdtük a szervezést. Helyszín, támogatók, programok… De aztán jött Álvaro Morata…
Idén pedig eljött a nagy pillanat. A Manchester City elleni továbbjutás azt jelentette, hogy ismét eljutottunk a BL-döntőbe, vagyis itt az alkalom, csináljuk meg! Most nem kezdtük meg a munkát addig, amíg a City elleni visszavágó végén a sípjába nem fújt a játékvezető. Nagyjából három hét állt tehát a szervezői stáb rendelkezésére, hogy abszolválja ezt a nem kis feladatot. Rengeteg nehézségbe és nem várt falba ütköztünk, de végül minden akadályt le tudtunk győzni. Szinte hihetetlen, de ennyi idő alatt sikerült azt megteremtenünk, amit több mint 1500-an élhettetek át velünk. Az esemény fő támogatója a Pécsi Sörfőzde volt, a Lion Sport pedig egy eredeti mez felajánlásával és a meccsnézés résztvevőinek biztosított 10%-os kedvezménnyel járult hozzá az este népszerűsítéséhez. Ez utóbbit június 6-ig még igénybe vehetitek, raktáron lévő, nem akciós Real Madrid és spanyol válogatott termékekre. A vásárlásnál hivatkozzatok az eseményre.
Hangulatfokozás, bemelegítés
A nagy napon már korán reggel megkezdődött a munka, felállt a napos időben is gyönyörű képet adó 28 nm-es ledfal, készült az italos stand, érkeztek a sörpadok, beállításra került a hangosítás, elhelyezésre kerültek a regisztrációs kapuk, vagyis gőzerővel folytak az előkészületek. A 17:00-s hivatalos kezdésre minden a helyén volt, és már ekkor nagy örömmel töltött el bennünket, hogy sor állt a kapuknál! Az elsőként érkező madridisták nem sokkal ezután el is foglalhatták a helyet a gyönyörű, napos időben.
Hamar átléptük a 100-as létszámot, közben Real Madrid videókkal szórakoztattuk az érkezőket. Folyamatosan érkeztek a szurkolók, az eddigi meccsnézős rekordunkat (350 fő) gyorsan átadtuk a múltnak. 7 óra környékén átléptük a bűvös ezrest, mi ekkor már nagyon elégedettek voltunk. De a tömeg csak nőtt és nőtt! Ezzel párhuzamosan a szervezők arcán a mosoly is egyre nagyobb lett. Óriási élmény volt látni, ahogy a lelátó és a padok megtelnek a szurkolókkal, ahogy a jókedvű madridisták rigmusokkal hangolnak a meccsre. Külön öröm volt számunkra, hogy az eseményre családok is érkeztek szép számmal, édesapák hozták el fiaikat, baráti társaságok szervezetten jelentek meg.
Hala Madrid!
20:15-kor megkezdődött a hivatalos megnyitó, amelyen Nagy Viktor és Pangert Roland üdvözölték az egyesület és a szervezői csapat nevében a megjelenteket, Nyeste Viktor pedig a kezdőcsapat tagjainak ötletes körítéssel fűszerezett bemondásával tüzelte a szurkolókat. A beléptető kapuknál 1500 fő után hagytuk abba a regisztrációt és a számolást, de a biztonsági szolgálattal egyeztetve, akik továbbra is figyelték a belépési pontokat, nagyjából 1600-1700 fő közé tesszük a végleges létszámot. Többen kérdeztétek, hogy végül hányan jöttünk el, erre pontos létszámot nem fogunk tudni mondani, de az biztos, hogy több mint 1500-an voltunk! Ez bődületes szám. És micsoda látvány! És micsoda hangulat!
A meccs szünetében kisorsolásra került a Lion Sport által felajánlott eredeti Real Madrid mez, amelyet Kovács László, kercaszomori szerencsés olvasónk nyert meg. Kisorsoltuk továbbá a helyszínen megjelentek között a Real Madrid Magyar Szurkolói Egyesület által felajánlott meccsjegyet, amely egy tetszőleges jövő évi mérkőzésre szól a Bernabéuba. Ezt Berki Gábor nevű szurkolótársunknak adhattuk át, akinek az arcáról és a reakciójáról azonnal láthattuk, hogy óriási örömet okoztunk neki ezzel. A nyerteseknek ezúton is gratulálunk!
A közönség hangulata végig kiváló volt, folyamatosan buzdították a csapatot, problémamentesen zajlott az este. Ezúton is köszönjük Nektek, hogy kulturáltan szurkoltátok végig a találkozót!
Ízelítő a hangulatból
De ne feledkezzünk meg azokról sem, akiknek ezt a remek estét köszönhetitek, vagyis a szervezői csapat tagjairól:
András István, B. Németh Bence, Balogh Laura, Bruder Pálma, Csuka István, Doman Gergő, Gitye Krisztián, Gyertyánági András, Juhász Dóri, Kenessey Csaba, Kovács Ádám, Lénárt Yvonne, Molnár András, Nagy Gergely, Nagy Viktor, Nyeste Viktor, Nyíri József, Pánczél Jázon, Pangert Roland, Szokoli István, Varga Beatrix, Zsuk Csaba.
A meccsnézés támogatói:
A meccsnézés helyszíne:
A meccsnézés videósai:
KK Videos
A meccsnézés fotósa:
Ezúton is köszönjük mindenkinek, aki bármilyen módon hozzájárult ahhoz, hogy ez az este ilyen jól sikerüljön! Egy dolgot megigérhetünk, lesz folytatás! Hala Madrid!
Az eseményről készült fotókkal és videóanyaggal hamarosan jövünk a penamadridista.hu facebook oldalán!
50.000! Köszönjük!
A legfontosabb, amit nem győzünk hangsúlyozni: Köszönjük! Immár ötvenezren vagytok, vagyunk. Az oldal indulása óta elsődleges szempontunk, hogy a magyar madridistákat a Real Madrid szellemiségéhez hűen képviseljük. Ha belegondolunk, valahol mi is úgy működünk, mint szeretett csapatunk. Mi, szerkesztők, egy összetartó csapatot alkotva próbálunk hétről-hétre minőségi tartalmat szolgáltatni számotokra. Ti pedig jogosan várjátok el tőlünk, hogy minden héten érdekes írásokkal, friss hírekkel, fontos információkkal, aktualitásokkal, elemzésekkel, szubjektív cikkekkel készüljünk nektek. Mert nélkületek nincs értelme ennek az egésznek, akárcsak a futballnak szurkolók nélkül. Fanatikus rajongók nélkül a foci pár srác labdázgatásává minősül vissza, s a mi munkánk is csak ceruza(na jó, inkább billentyű)koptatás az olvasóink nélkül.
Mint minden ebben a világban, mi is változunk. Igyekszünk egyre szélesebb tartalmi skálán mozogni, mivel egyre többen vagytok, törekszünk arra, hogy mindegyikőtök igénye megfelelően ki legyen elégítve. Egy kicsit olyanok vagyunk, mint Cristiano Ronaldo – sosem elégszünk meg, mindig többet és többet szeretnénk. Hétről-hétre készülünk mérkőzés előtti és utáni nyilatkozatokkal, de a mérkőzés közben sem hagyunk magatokra, sem virtuálisan, sem állandó meccsnézésünkön a Sugárban. Ha nagyinterjúról, sorsolásról, vagy a játékosaink közösségi életéről van szó, figyelünk, tudósítunk, fordítunk, posztolunk, mert megérdemlitek azt, hogy a Real Madriddal kapcsolatos történésekről, eseményekről minél hamarabb értesüljetek, hiteles forrásból. Szubjektív írásaink Egytől egyig olvasottak, látjuk, hogy érdekel benneteket a szerkesztők véleménye, ezért személyesebb hangvételű írásokkal is készülünk, melyek alatt rengetegen osztjátok meg a ti álláspontotokat, minden esetben. Új rovatainkba igyekeztünk bevonni titeket is, az Így Láttátok Ti (ahol ti pontozhatjátok a játékosokat) fordulónként több száz, általatok leadott értékelést tartalmaz, míg az idei szezonban debütált PeñaMixben közel 2.500-an vettetek részt már.
És hogy mit hoz a jövő? Mi egyet biztosan megígérhetünk: Folytatjuk! De nem ezen a szinten, hanem egyre minőségibb úton haladva. Nem fogunk silány szenzációhajhászatba azért, hogy több emberhez jussunk el. Nem foglalkozunk kiemelten legnagyobb riválisunkkal, hogy lájkokat gyűjtsünk. Nem fogunk felesleges megosztásokat szerezni, hogy idővel megosztókká váljunk. Megbízhatóság, Minőség, Madridizmus – ez a mi közös utunk, veletek együtt!
Az 50.000 önmagában pusztán egy szám. Ti töltitek meg madridizmussal! Köszönjük nektek! Hala Madrid!
Különkiadás: Szurkolói szemmel – AS Roma – Real Madrid
(Kíváncsi vagy arra, hogy oldalunk szerkesztői miként látják az összecsapást? Az Azzurri honlapján megtalálod a válaszainkat!)
Mit vársz az előttünk álló párharctól?
Benedicto: A szívem bravúrt, az eszem viszont már annak is örülne, ha nem lenne csúnya vereség a vége. A Roma hihetetlenül hullámzó tud lenni, és hiába tértek már tavaly vissza az európai porondra, egyszerűen nem Európa-készek még, amit a tavalyi, Bayern elleni 1-7 és az idei, Barca elleni 1-6 is mutat. A továbbjutáshoz bravúr és tökéletes, olaszos szervezettség kellene, de ha valakiben, hát Spallettiben bízhatnak a rómaiak. A sorsoláskor azt mondtam, 80-20% a Real javára a párharc, most Spalletti miatt 65-35-öt mondanék.
Bertorelli: Én egy izgalmas összecsapást várok a két csapat részéről. Spalletti új impulzust adott a Farkasoknak, mellyel kellemetlen fejfájást okozhatnak a blancóknak. Összességében ugyanakkor azt mondom, hogy a két csapat nincs egy szinten. A Real továbbjutása a realitás. Mivel azonban a labda kerek és a pillanatnyi forma számít igazán, ezért a meglepetést sem zárnám ki teljes egészében.
Ragnotti: Legnagyobb optimizmussal is a Real a párharc esélyese. Bár Spalletti érkezése felkavarta az állóvizet, azt gondolom, nagyon nehéz két mérkőzés elé néznek a Farkasok. Ahol meg lehet nyerni a párharcot, az a spártai védekezés. Hazai pályán kapott gól nélkül, idegenben minimális kapituláció kellene a bravúrhoz. 60-40% az esély spanyolok javára, ez a blancók hullámzó formája miatt érvényes.
scribacchino: Roma szurkolóként egy elvárásom lehet a csapattól: hogy nőjünk végre fel a feladathoz, játsszunk bátran, magabiztosan, úgy, hogy ne lehessen egy pillanatra sem fél vállról venni minket. Spalletti érkezésével valami megmozdult Rómában, de kicsit közhelyesen csak azt lehet reálisan mondani, hogy egyelőre „még nem tartunk ott”, most még nincs igazán esélyünk a továbbjutásra ez ellen a Madrid ellen. Ha nem jön össze a csoda olasz részről, azt akarom, hogy mindenki méltó ellenfélként, szinte egyenrangú csapatként nézzen a Farkasokra, ne legyen 4-5 gólos különbség a vége, és ne nyomja rá az esetleges vereség a bélyegét az elmúlt hetek remek bajnoki szereplésére. Ha menni kell, úgy távozzunk, hogy mindenki azt emlegesse: ha jövőre ilyenkor találkozik a két csapat, már tényleg kétesélyes lesz a párharc.
traversa: A jelenlegi Romát nehezen látom, hogy két meccsen meg tudná fogni a Real Madridot – még ha egy meccsen ez össze is jön, nem hinném, hogy összesítésben jobb tudna lenni a Madridnál ez a jelenlegi Roma. Talán elcsúszott az olaszok szezonja ott, hogy nem váltották le időben Rudi Garciát, illetve egy valódi center nagyon jól jönne ennek a csapatnak, de így nagy bravúr kellene a Romától. Bízom benne, hogy nem lesz nagy ruha egyik meccsen sem, és egy szoros párharc lesz.
Mire gondoltál, amikor kiderült, hogy a Real Madrid lesz az ellenfél?
Benedicto: Hogy az élet igazságtalan. Az olasz csapatoknak évek óta rendre pechjük van a sorsolásoknál, kivétel ez alól talán a tavalyi Juventus. Idén viszont a két legnehezebb csoport után sikerült kifogni kettőt a három legerősebb csapat közül – hát igazságos ez?
Bertorelli: Amikor kiderültek a párosítások, akkor még úgy gondoltam, hogy a Romának – látva az akkori játékát – megint kijuthat egy kiadós zakóból. Ma már azért nem fogalmaznék ennyire merészen.
Ragnotti: Azt, hogy nagyon korán jött egy top csapat, jobb lett volna a következő körben az olasz foci miatt is – koefficiens, BL- és El-helyek, stb. Ez nem a verhető kategória…
scribacchino: Az első gondolatom az volt, nem fair, hogy a „halálcsoport” után egyből a Madridot kapták a Farkasok. Legalább két csapat ellen lett volna abszolút esély a továbbjutásra, még Garcia Romájának is. Utána az jutott eszembe, az igazi gigászok közül talán a Real a legkevésbé lehetetlen feladat, és hogy ideje lesz bizonyítani, mit tudunk, mert a csoportból való továbbjutás nagy szerencse eredménye is volt.
traversa: A sorsoláskor talán még rosszabbnak tűntek a Roma esélyei, azóta azért valamit tudott kozmetikázni, de kb. a lehető legrosszabb ellenfelet kapta az olasz csapat, már olyan szempontból, hogy a Madrid ugyan idén kevésbé villog a bajnokságban, de bőven van olyan erős, hogy odategye magát a BL-ben.
Kik lehetnek a párharc kulcsfigurái?
Benedicto: A Realnál bárki. Ha Ronaldo jó napot fog ki, már az első meccsen eldönt mindent, de ugyanez igaz lehet Benzemára vagy Jamesre is. Mindenesetre a Real legfontosabb láncszemének Modricot (és talán Kroost) érzem, beszédes, hogy tavaly a Juve ellen mennyire meglátszott a horvát hiánya. A Roma részéről az általam már említett Spalletti taktikai repertoárja, a pályán pedig De Rossi fanatizmusa dönthet – élete egyik legjobb meccse volt a 2012-es Eb-n a spanyolok elleni csoportmeccs, miért ne ismételhetné meg egy másik spanyol csapat ellen?
Bertorelli: A királyiaknál természetesen a Bale-Cristiano Ronaldo duótól tartanék, mint akik nagy hatással lehetnek a párharc végső kimenetelére. A Farkasoknál szerintem El Shaarawyra kell majd figyelni. Egyből beleilleszkedett Spalletti játékszisztémájába, és a bizalmat rendesen meg is hálálta. A „Fáraó” lábában most benne van a boogie, ez pedig komoly gondot okozhat a Real hátsó alakzatában.
Ragnotti: Madridi oldalon CR7 egyértelműen, de ide sorolnám a Modric, Kroos kettőst is, vagy egy jó formában lévő James Rodríguezt. A giallorossi Pjanic zsenialitására támaszkodhat (beakadhat egy szabadrúgás) és egyértelműen a szélsőjátékra: Perotti üdvözítően mutatkozott be, Salah lehet a kulcs a kontráknál. Dzekótól valami extra kell, El Shaarawy egyelőre sötét ló, azt pedig, hogy Totti képes lesz-e varázsolni a kispad árnyékában, nem lehet tudni…
scribacchino: A Roma oldalán Salah elképesztő sebessége, Pjanic finesze, Nainggolan és Manolas betonszilárdsága és Florenzi szorgalma lehet a kulcs. A Madridnál egyénileg sokkal több játékost ki lehet emelni, felesleges is lenne belemenni. Ha kicsit konkrétabb akarnék lenni, talán az lehet kulcsfontosságú náluk, ki és hogyan oldja majd meg Marcelo és Bale pótlását, és hogy Zidane taktikailag túl tud-e járni Spalletti eszén.
traversa: A Roma támadói és szélsői. Az alap, hogy nullra nem fogja sajnos lehozni a Roma, innentől azon fog múlni, hogy ebben a Farkasoknál lassan kőbe vésett 4-3-3-ban mennyire tudnak majd eredményesen működni a támadók. Ha ők ficánkolnak, akkor jóval nyíltabb lehet a párharc, persze ebben kérdés lesz majd a Real védőinek teljesítménye is.
Melyik a legemlékezetesebb Roma-Real meccs/párharc a számodra?
Benedicto: A 2007/2008-as nyolcaddöntő visszavágója, ahol egészen a 92. percig, Vucinic góljáig egyetlen találatra volt a továbbjutástól a Real, de végül kettős győzelemmel örülhetett a Roma.
Bertorelli: Erre esett a választásom: https://www.penamadridista.hu/media/hirek/figo-iker-boldog-es-en-az-vagyok-hiszen-hazater/118510706_751677732071253_48126984_1ehhE2b.jpg.dailymotion.com/video/xxzlkv_2008-february-19-as-roma-italy-2-real-madrid-spain-1-champions-league_sport
Ragnotti: A 2008-as első meccs Rómából: https://www.penamadridista.hu/media/hirek/figo-iker-boldog-es-en-az-vagyok-hiszen-hazater/118510706_751677732071253_48126984_1ehhE2b.jpg.youtube.com/watch?v=WlF4tRsHyVY
scribacchino: Természetesen a Spallettivel kiharcolt továbbjutást tudom elsőként említeni itt – hasonló erőviszonyok mellett sikerült kettős győzelemmel búcsúztatni a spanyolokat a 2007/08-as idényben. A nyári felkészülési meccset is néztem, ott egy kicsit jobb volt a Madrid, mégis sikerült tizenegyesekkel győzni. Ezekből az edzőmérkőzésekből sokat persze nem lehet levonni, én úgy vagyok vele, sokkal komolyabban a Roma sem vehette a találkozót, mint ellenfele, ezért ez a meccs is lehet némi viszonyítási alap.
traversa: Ez: https://www.penamadridista.hu/media/hirek/figo-iker-boldog-es-en-az-vagyok-hiszen-hazater/118510706_751677732071253_48126984_1ehhE2b.jpg.youtube.com/watch?v=Nir58fPihNU
Mennyire ismered a jelenlegi Real Madridot? Mit gondolsz róluk?
Benedicto: Azt, hogy Ancelottit elküldeni hatalmas baromság volt. Carletto Európa egyik legjobb edzője, ráadásul rögtön az első évében megszerezte a 10. BL-címet, amit előtte annyi meg annyi edző próbált hiába behúzni Madridban. Benítez kinevezése még ennél is nagyobb hiba volt, de ezt Madridban is hamar belátták. Zidane padra ültetése kockázatos lépés volt, aminek a sikerét egyelőre lehetetlen megítélni, mindenesetre a játékuk már most sokat javult. És ha már Real: a még nagyobb sikerek útjában szerintem egyetlen személy áll a klubnál, Florentino Perez.
Bertorelli: Akkor figyeltem a csapat körüli történéseket, amíg Carletto ott volt. Azóta csak azok a hírek jutnak el hozzám, melyek a mainstream sportmédiában is megjelennek.
Ragnotti: Zidane megítélése finoman szólva sem volt egyértelmű a Castillában, nem tudta összefogni a társaságot. Kérdés, hogy át tudja-e lépni az egykori játékos zseni az árnyékát? Szerintem egyelőre nem mérvadóak a kiesőjelöltek elleni kiütéses győzelmek. Várhatóan addig él a bizalom iránta, amíg állnak a BL-ben, és a bajnokságban is esélyük van a győzelemre. Túlságosan Cristiano-központú a gárda, ez egy ilyen párharcban kétélű fegyver. A hetek óta magához képest alulteljesítő klasszis lehet, hogy a BL-ben tér majd magához… Földönkívüli védekezéssel és maximális helyzetkihasználással verhető a királyi gárda, ezt tavaly megmutatta a Juventus…
scribacchino: Kicsit rejtély még számomra, mit tud igazán taktikailag Zizou a Real padján, úgy érzem, Spalletti jobb szakember pillanatnyilag. Ettől függetlenül borzasztóan erős csapatról van szó, nincs mit vitatni ezen. Nem követem hétről-hétre a meccseiket élőben, de látom, hogy megy nekik a franciával, főleg hazai pályán, és főleg a rúgott gólok tekintetében. Az mondjuk mindenképp szemet szúr, hogy három egymást követő alkalommal is képtelenek voltak idegenben győzni, de a bajnokság egyébként is más tészta. Kicsit azért lutri, mit érnek majd el Ronaldóék az Olimpicóban, a Bernabéuban viszont könyörtelenek lesznek, nagyon fel kell kötni a gatyát. Egyébként a hétvégi, Bilbao elleni meccsen tökéletesen látszott, hogy tud még hova fejlődni a királyi gárda. Nem szabad, hogy túlságosan függjenek Ronaldótól, és az egyenlítő gólt megelőző bakik sem férnek bele.
traversa: Sajnálom, hogy Benítezzel futottak neki ennek a szezonnak, ugyanakkor szerintem szinte biztos, hogy nem Zidane fogja őket újra felemelni. Nyilván amikor van egy Cristiano Ronaldo a csapatodban, akkor nagyjából rá kell építened, csak hát, ő meg annyira nem villog idén. Viszont ebben a csapatban bőven benne van, hogy rúgjon ötöt meccsenként, és tekintve, hogy a bajnokságban annyira nem megy nekik, kicsit félek is ebből a szempontból, ha megérzik a vérszagot.
Ki az a játékos az ellenféltől, akit a legszívesebben látnál a Romában?
Benedicto: Raúlt, Hierrót, Figót, Zidane-t. Viccet félretéve Modricot, valamint mivel a Roma leggyengébb csapatrésze a védelme, Varane-t.
Bertorelli: Úgy gondolom, hogy a rómaiaknak elsősorban egy jó kapusra lenne szükségük, és ezen a poszton jelenleg nem látok olyat a Realnál, aki nagyobb különbséget jelentene Szczesnyhez képest. Talán Sergio Ramost tudnám elképzelni a Roma védelmében.
Ragnotti: Ronaldo, Ramos, Modric, Bale.
scribacchino: Bale évek óta nagy kedvencem, sok őt ért kritikával nem értettem egyet a nehéz időszakaiban sem. Kicsit sajnálom, hogy nem láthatom a Roma ellen játszani, de hazudnék, ha azt állítanám, nem nevetett a másik szemem a hír hallatán. Egyértelműen őt látnám a legszívesebben a Romában, imádom a játékstílusát. Hihetetlen, milyen sokszínű játékos lett az egyszerű (persze már akkor is parádés) Tottenham bekkből.
traversa: Modricot, Kroost és Kovacicot nagyon simán elnézném a Romában, CR ugye túl mainstream, de mondjuk egy visszavontabb Jamest is talán.
Mit gondolsz, meddig juthat a Real Madrid az idei BL-kiírásban, ha továbbjutnak ebből a párharcból?
Benedicto: Hacsak nem futnak bele a Barca/Bayern/Juve trióba, esetleg a PSG-be, akkor az elődöntő megint meglesz nekik, ott viszont már nyilván egy topcsapat lenne az ellenfél, így legkésőbb akkor eldől, mennyire jó edző Zidane – és ezen múlhat, hogy szintet tudnak-e lépni tavalyhoz képest, és elérik-e a döntőt.
Bertorelli: A Real számára kimondva-kimondatlanul is a minimum cél az, hogy bejusson a Bajnokok Ligája elődöntőjébe. Ezt szerintem idén is abszolválhatják.
Ragnotti: A döntő a cél a Realnak, ez a minimum – hacsak nem harapnak majd a vártnál jobban a Farkasok, vagy nem találkoznak addig az Öreg Hölggyel…
scribacchino: Nem állítanám biztosan, hogy a Real a döntőig menetel, ha továbbjut. Mintha valami hiányozna még a Zidane-csapatból. A Barca-Bayern párossal szemben szerintem most még alulmaradna ez a gárda, sőt, a Juventust is erősebbnek érzem, de nehéz lenne megtippelni, mit tud Zidane kitalálni egy igazi nagyágyú ellen.
traversa: Szerintem az elődöntő meglesz, de nagyban függ attól, hogy hogy sikerül kijönniük például ebből a párharcból: itt arra gondolok, hogy szoros meccseken, szenvedve, vagy simán mennek tovább. Utóbbi esetben a döntő sem lehet messze, előbbiben viszont lehet, hogy a következő kör lesz a végállomás.
Kíváncsi vagy arra, hogy oldalunk szerkesztői miként látják az összecsapást? Az Azzurri honlapján megtalálod a válaszainkat!
Elhunyt Puskás Ferencné
Hunyadvári Erzsébet 1932-ben született Budapesten, a Kispesti AC 16 esztendõs kézilabdázójaként ismerkedett meg Puskás Ferenccel, a klub futballcsapatának sztárjával, akinek 1950-ben esküdött örök hûséget a kispesti Nagyboldogasszony-templomban.
1952-ben született meg egyetlen gyermekük, Puskás Anikó, aki 2011-ben a spanyolországi Valenciában hunyt el. Puskás Ferencné 1956. december 1-jén többszöri sikertelen próbálkozás után jutott ki négyéves kislányával együtt, éjszaka gyalog menekülve a szovjet hadsereg által megszállt Magyarországról Ausztriába, hogy azután Olaszországban csatlakozzon férjéhez, a november 1. óta Nyugat-Európában túrázó Budapesti Honvéd csapatkapitányához.
Bizonytalan ausztriai és olaszországi átmeneti idõszak után, amikor az MLSZ kétéves eltiltását a FIFA az egész világra kiterjesztette, Puskás Ferenc a világ akkori legjobb klubcsapata, a Real Madrid játékosa lett, és 1958-ban a családjával Spanyolországban telepedett le. Közben Magyarországon a katonai ügyészség indított ellene nyomozást hivatásos katonaként „csoportosan külföldre szökés bûntette” miatt, és a bûncselekmény 25 éves elévülési ideje alatt a világsztár labdarúgó nem is tért haza Magyarországra, felesége és leánya azonban az elsõ amnesztia-törvények után, a ’60-as évek közepétõl már rendszeresen – de persze szigorú ellenõrzés mellett – hazalátogatott a rokonokhoz.
Puskás Ferencné öt kontinensre követte az edzõként Észak-Amerikától Ausztráliáig szinte mindenhol feladatot vállaló férjét, akivel a demokratikus fordulat után, 1991-ben költöztek vissza Magyarországra. Ötvenhat éven át voltak férj és feleség. A legendás sportember életének utolsó hat esztendejében már állandó gondozásra szorult, ezekben az években felesége sem hagyta el Budapestet, Spanyolországban élõ lányával, unokáival és dédunokáival is csak akkor találkozhatott, ha õk látogatták meg a dédszülõket.
A sport- és üzleti ügyekben korábban mindig a háttérben maradó Puskás Ferencné férje betegsége és halála után személyes segítséget nyújtott a Puskás címû életrajzi könyv (Szöllõsi György, 2005), a Puskás Hungary dokumentumfilm (Almási Tamás, 2009) elkészítéséhez, a felcsúti Puskás Akadémia elindításához, a FIFA Puskás-díj megalapításához, a spanyolországi Puskás-hagyaték hazaszállításához és a Puskás Intézet létrejöttéhez is. Leányával védjegyoltalom alá helyezte, és a családi licenckezelõ cégbe (PUSKAS.COM Kft.) apportálta férje nevének és képmásának felhasználási jogait, megteremtve ezzel a lehetõséget számos, azóta is élõ névhasználati szerzõdés megkötésére és a hivatalos ajándéktárgyak kereskedelmére. 2015-ben nemzetközi jótékonysági alapítványt (Puskás International Football Foundation) hozott létre alapítóként, a Szepesi- és Östreicher-díj évenkénti átadására, elhunyt futballisták családtagjainak megsegítésére, és a Puskás Ferenc életét bemutató nagyjátékfilm elõkészítésére.
Férje, majd egyetlen leánya elvesztése után Puskás Ferencné nagyon nehezen viselte az unokáktól, dédunokáktól való távollétet, és sokszor tapasztalhatta a férje emlékét idehaza gyakran még mindig kísérõ bántó közönyt és tájékozatlanságot. Sohasem sajnálta viszont az idõt és a fáradságot, hogy olyan ügyek mellé álljon, amelyeket méltónak gondolt Puskás Ferenchez.
Puskás Ferencnét a PUSKAS.COM Kft. saját halottjának tekinti.
A Real Madrid Magyar Szurkolói Egyesület kiegészítése:
2014. július 10-én valóra vált egyesületünk dédelgetett álma: Puskás Ferencné, Erzsébet asszony a Peòa Madridista Húngara tiszteletbeli tagja lett. A mai napig rendkívüli büszkeséggel tölt el minket, hogy miután felkérésünknek örömmel tett eleget, tiszteletbeli tagként köszönthettük Bözsi nénit egyesületünkben. Személyében egy rendkívül kedves és barátságos asszonyt ismertünk meg, aki óriási szeretettel, büszkeséggel és áhitattal mesélt nekünk férjérõl, Puskás Ferencrõl. A mai napon mély megrendüléssel értesültünk arról, hogy Erzsébet asszony elhunyt. Még most is csak keressük a szavakat. A puskas.com fenti sorait elolvasva pedig mindenkiben ismét tudatosulhat, hogy egy milyen remek asszonytól kell most búcsút vennünk. Mindent köszönünk, Erzsébet asszony!
Isten nyugosztalja!
Figyelem! Bõvül a penamadridista.hu szerkesztõsége! Csatlakozz te is!
Hírszerkesztõ:
Feladatok:
- Különbözõ külföldi hírportálok írásainak fordítása magyar nyelvre. (Hosszú és rövid hírek írása.)
- A cikkek igényes megszerkesztése. (Szöveg formázása, képek beillesztése.)
- Saját véleményt tükrözõ cikkek írása. (Amennyiben van ilyen irányú érdeklõdésed.)
Elvárások:
- Tudj spanyolul és/vagy angolul!
- Ne legyen gondod a magyar nyelvû fogalmazással!
- Írj helyesen!
- Tudj szövegszerkesztõt használni!
- Légy igényes!
- Vedd ki a részed a munkából! Nem olyan embereket keresünk, akik havi egy cikket tudnak megírni.
- Tudj jól dolgozni csapatban, együttmûködve a többi szerkesztõvel!
Elõnyök:
- Ha az alábbi nyelvek valamelyikét jól ismered: német, francia, olasz, portugál. (vagy egyéb olyan nyelv, ami a csapathoz köthetõ: pl. Modric miatt horvát.)
- Ha részt tudsz venni a szerkesztõségi találkozókon, közös meccsnézéseken.
Amennyiben a fentiek felkeltették az érdeklõdésed, kérjük, hogy küldd el jelentkezésed az info kukac penamadridista.hu e-mail címre. Kérjük továbbá, hogy egy motivációs levélben írj magadról néhány mondatot, írd le, miért szeretnél a csapatunk tagja lenni, mivel tudnál hozzájárulni az oldalunk sikerességéhez, illetve mennyi idõt tudsz a munkára szánni.
Fontos: Nem Facebook-adminokat keresünk!
Azt tudnod kell, hogy weboldalunk nem üzleti alapon mûködik, szerkesztõségi tagjaink közül mindenki ingyen, szerelembõl csinálja azt, amit csinál, fizetni tehát nem tudunk a munkádért. Mindegyikünk szívében különleges helyet foglal el a Real Madrid, a szerkesztõségben kialakult barátságokon kívül ez az, ami összeköt minket.
Várjuk jelentkezésed!
A penamadridista.hu szerkesztõi csapata
Kedvenc Iker-pillanataink
Zs. Csaba (abu): Nem túl egyszerû egyetlen pillanatot kiragadni egy ilyen csodálatos pályafutásból. Iker rengeteg bravúrral kápráztatott el minket az évek során, de az én választásom nem egy óriási védésre esett. Ugye mindenki emlékszik a 2006/07-es, hihetetlen idényre? Az én kedvenc momentumom innen származik. A Real Madrid az utolsó fordulóban a Mallorca csapatát fogadta. A nyomás óriási volt, hiszen egyedül a gyõzelem jelentette azt a csapat számára, hogy megvan az a „bizonyos” harmincadik. Szeretett csapatunk mentális helyzetén az sem könnyített, hogy a Mallorca a 18. percben vezetést szerzett. Az egész idényre jellemzõ küzdõszellem azonban nem hagyta el a csapatot, néhány perccel késõbb Raúl egalizált, majd Mahamadou Diarra megszerezte a vezetést egy jól irányított fejessel. Ezután néhány másodperccel elérkezett az a pillanat, amelyet sosem fogok elfeledni. A színtiszta madridizmus pillanata. Iker sír, a száját pedig két erõteljes „Vamos!” üvöltés hagyja el. Akármikor eszembe jut, libabõrös leszek. Ez a momentum mindent elárul a Kapitányról, a madridizmusáról, az alázatáról.
N. Viktor (Bueno): Több emlézetetes és örömteli pillanat juthat eszünkbe Iker Casillas neve hallatán. Õ a madridizmus egyik megtestesítõje, a Real Madrid legendája. Egy csodás karriert tudhat maga mögött a világ legnagyobb és egyik legjobb csapatában. 25 éves karrierje során számos fontos védéssel járult hozzá csapata dicsõségéhez. Számomra a legemlékezetesebb produkcióját a 2002-es Bajnokok Ligája döntõjében nyújtotta. Raúl nyolcadik percben szerzett góljával hamar vezetéshez jutott a csapat, azonban Lúció öt percen belül kiegyenlített. Ki ne emlékezne Zidane káprázatos kapás lövésére, amivel az elsõ félidõ zárult. No, de térjünk vissza Casillashoz, akinek szintén nagy szerepe volt a gyõzelemben. Ezen az ominózus estén csereként állt be a 68. percben, a sérült César helyére. Nem érzett sértettséget, amiért a kispadból beállva kellett segítenie csapatán. Bravúrjainak köszönhetõen a Leverkusen nem tudott újabb találatot szerezni, így sikerült megnyerni a Kilencediket.
Gy. András (umek): Néhány évvel azt megelõzõen fertõzött meg a madridizmus, hogy Iker Casillas az elsõ csapat kapusa lett. Az elõzetes híresztelések alapján számítani lehetett rá, hogy nem mindennapi hálóõrrõl van szó, ráadásul az utánpótlásunkból érkezett, így még kíváncsibb voltam, hogy mi fog kisülni belõle. És mi lett? 19 trófea. Ezt a receptet el kell tenni késõbbre. De hogy melyik volt számomra a legemlékezetesebb pillanat vele kapcsolatban? Erre azonnal és egyértelmûen tudok válaszolni. A Bayer Leverkusen elleni BL-döntõ, ahol a sérült César helyére állt be 2-1-es madridi vezetésnél, hogy aztán lényegében szinte csak neki köszönhetõen megmaradjon az elõny és elhódítsuk a Kilencediket. A védéseket, amikor például estében, a lábával tessékelte ki az ellenfél lövését, soha nem fogom elfelejteni, ahogy a könnyekkel tûzdelt ünneplést sem. Én mindig erre az Iker Casillasra fogok emlékezni, ha pedig a fiaim megkérdezik tõlem, amikor idõsebbek lesznek, hogy „Apa, ki az az Iker Casillas?”, akkor elmosolyodom és kezdésként megmutatom nekik a 2002-es BL-döntõ összefoglalóját.
P. Diána: Rengeteg szép védést, bravúros, emberfeletti reflexekrõl árulkodó megmozdulást lehetne felsorolni, de nekem mégis ez a nagyon emberi, nagyon jelentõségteljes pillanat jut az eszembe. Szegény Iker óriásit hibázott az Atlético ellen, ha nincs Ramos utolsó utáni momentumban érkezõ fejese, talán egy életre elátkozzák õt a színváltósabb madridisták, de talán még az igaz Iker-fanok szép emlékei is nagyon megkeseredtek volna. Ám nem így történt, s talán pont errõl súgott valamit Sergio fülébe. Valahogy így hangozhatott: Köszönöm, hogy megmentettél, köszönöm, hogy megmentettél minket. Mi is köszönjük Neked, Iker, s legyen bármi az igazság, álljon bármilyen ok a távozásod mögött, azt sosem felejthetjük el, amit ezért a csapatért tettél.
V. László (ladisloo): A számoma legemlékezetesebb pillanat a 2010-es vb-döntõ lefújásának a pillanata. Iker kiengedte a labdát már a hosszabbítás hosszabbításában. Lassan vezette vissza a pályára, mikor megszólalt a hármas sípszó és õ szinte felrobbant. Puyollal egymás nyakába borultak, miközben stábtagok és cserék lerohanták. Mindenki kiabált, ugrált, viszont Iker arcát kezébe borítva zokogott (videó: 18:45-tõl). Térdre rogyott, közben folyamatosan rohantak hozzá a csapattársak. Õ csak nézett maga elé és rájött, hogy a legnagyobb dolgot érte el, amit csak el tudott képzelni a karrierjében. Szakmailag és emberileg is nagybetûs PÉLDAKÉP.
P. Roland: Az én kedvenc pillanatom, mikor 2007-ben a Mallorca ellen Diarra fejes góljával átvettük a vezetést, Casillas magából kikelve, õrjöngve, sírva, mezét tépkedve vette tudomásul, hogy bizony megvan a harmincadik bajnoki cím. Iker egy ereje teljében lévõ, megkérdõjelezhetetlen helyû, igazi madridista vezér képét vetítette elém, ez az énje nagyon nagyon hiányozni fog és várom vissza minél hamarabb.
Ny. Viktor (Viiiik): Ez a jelenet tökéletesen tükrözi, hogy mi is jellemezte Iker Casillast a Real Madridnál töltött évei alatt. A lehetetlen szituációkból is gyõztesen jött ki. Volt, hogy Beckham, Figo, Ronaldo, Zidane, Roberto Carlos játszott elõtte, volt hogy Pavón, Minambres, Pablo García, Drenthe vagy éppen Portillo, de õ mindig ott volt a kapuban, mint biztos pont. Bármelyik másik 10 játékossal volt a pályán, csak a gyõzelem lebegett a szeme elõtt. Rajta nõttem fel, és valahogy kicsit mindegy is volt, hogy ki sepreget éppen, vagy ki a gólfelelõs, mindig éreztem egy alapvetõ biztonságot, mert Iker állt a kapuban. Volt olyan idõszak is, hogy nem vele képzeltem el a kezdõcsapatot. Volt, hogy más játékost preferáltam volna adott esetben, mert éppen akkor alkalmasabbnak láttam. Ilyen is volt, bevallom. De azt nem tudtam volna sosem elképzelni, hogy a mûvészbejárón kiosonva jó néhány évvel a visszavonulása elõtt más csapat kapujában fog állni. Raúl után sajnos egy újabb, karrierjéhez, jelentõségéhez mérten méltatlan búcsú. Biztos õ sem volt mindig ártatlan mindenben, és neki is voltak rossz pillanatai mind a pályán, mind azon kívül, de azt nem lehet tõle elvitatni, hogy a klub történetének egyik legnagyobb alakjává nõtte ki magát. Valószínû, hogy évtizedek múlva is úgy fog a madridisták szívében élni, mint A KAPUS. Sajnos lehetetlen körülmények között, lehetetlen idõpontban, lehetetlen körítéssel hagyott itt minket. Õ maga azonban sosem ismerte a lehetetlent.
Sz. István (Szoki): Nehéz kiragadni egyetlenegy momentumot egy olyan pályafutásból, amilyen Iker mögött van. Most mégis kiemelnék egyet a sok közül. 2009 október 3-án a Sevilla vendégeként lépett pályára a csapat a Ramón Sánchez Pizjuánban, a bajnokság 6. fordulójában. A találkozó elõtt is félõ volt, hogy Lassana Diarra és Cristiano Ronaldo hiánya majd rányomja a bélyegét a csapat játékára. Az elsõ félidõ egyértelmûen a hazai csapaté volt. Komoly nyomás alá helyezték a Real Madrid hátsó alakzatát, mi több, a fõvárosiaknak a 22. percig értékelhetõ támadásuk sem volt. A félidõben Jesús Navas 34. percben szerzett góljával vezetett a Sevilla. A második játékrészben Pepe találatával egyenlített a Real Madrid a 49. percben. Ezt a találatot egy nem kis sevillai helyzet elõzte meg, Negredo belõtt labdája után ugyanis Perotti néhány lépésrõl sem volt képes Casillas kapujába juttatni a játékszert, vagy fogalmazzunk inkább úgy, hogy a Real Madrid portása egy újabb földöntúli bravúrt bemutatva tartotta meccsben csapatát. Pepe gólja után mindenesetre a Real Madrid néhány percig ugyan át tudta venni a játék irányítását, ám támadásban nem volt elég hatékony és gyors ahhoz, hogy további gólokkal tudja megterhelni Palop kapuját. A hátsó alakzat sem állt stabil lábakon, a 66. percben meg is szerezte a gyõzelmet jelentõ találatot Renato. A 2-1-es végeredmény az elsõ vereséget jelentette a Real Madridnak a 2009/2010-es szezonban.
D. Márk (elcubano): Nehéz egy olyan játékos pályafutásából kedvenc pillanatot választani, aki kapitányként minden létezõ (!!!) trófeát magasba emelhetett. Talán az a pillanat marad meg örökké az emlékezetemben, amikor a 2002-es Bajnokok Ligája döntõjében a sérült César helyére kellett beállnia, pár perccel késõbb bemutatott védései pedig nélkülözhetetlenek voltak ahhoz, hogy megnyerjük a Kilencediket. Filmbe illõ pillanat volt, amikor az ifjú kapus hõsiesen megküzdött a rá nehezedõ hihetetlen nyomással. Talán attól a pillanattól vált a történelem egyik legjobb kapusává.
T. Zoltán (TZOLI): Rengeteg volt, de számomra egy – pontosabban három – jelenet egyértelmûen megmaradt: amikor a 2002-es BL-döntõn beállt César helyett a kapuba, és három elképesztõ védésével tulajdonképpen megnyerte a meccset a Madridnak. Akkor mindenki az emlékezetes Zidane-gólról beszélt, holott a Casillas-védések nélkül nem sikerült volna megnyerni a BL-t. Azt hiszem, akkor lett a jó kapusból legenda.
V. Zoltán (phelan): 2002-ben olyan pocsék formában volt, hogy az öreg inkább César Sánchezt védette, aki amúgy szintén remek kapus volt. Mégis sokan úgy gondolták, köztük én is, hogy akármilyen formában is van, Ikernek kellene a kapuban állni. A többi már történelem. Errõl az amúgy pocsék glasgow-i döntõrõl két felejthetetlen emlékem van. Az egyik Iker Casillas.
L. Milán (luqe): A skóciai BL döntõt már többen megénekelték elõttem, egyértelmûen kiemelt helyet foglal el az én emlékeimben is. Egy másik emlékezetes pillanat még korábbról, a 2000-es Európa Bajnokság és a spanyolok negyeddöntõ mérkõzése a francia csapattal. Azon a meccsen Canizares védett és egy szép – bár védhetõnek tûnõ – szabadrúgás gólt szenvedett el Zidane ellen. A meccs szünetében Csapó Gábor egykori kiváló vizilabdázónk felvetette, hogy nem érti, miért nem védetik Iker Casillast aki “egy nagyon tehetséges gyerek”. Akkor még nem is tudtam, hogy eszik vagy isszák Casillast. Aztán rákerestem a neten és tényleg egy gyereket láttam. Néhány évvel késõbb pedig már ugyanaz a kölyökképû srác keserítette meg az ellenfelek csatárainak életét és a fenti történet mindig eszembe jutott olyankor. Rengeteg óriási bravúr, egy az egyben megoldott szituáció és már-már fizikailag is kétséges védés fûzõdik a nevéhez, fõleg az elsõ Pérez-éra ámokfutása idején, amikor védõk nélkül volt a csapat. Nekem furcsa módon az a legkedvesebb emlékû idõszak Ikerrel kapcsolatban.
Szemtõl szemben: Real Madrid – Atlético Madrid
Elõször is hadd üdvözöljelek benneteket, köszönöm, hogy elvállaltátok ezt a felkérést. A mai egy speciális interjú lesz, abból a szempontból legalábbis biztosan, hogy a két interjúalany személyesen is ismeri egymást. Meséljetek egy kicsit arról, hogy honnan az ismeretség?
Molnár Péter: Az ismeretség nem régi, de annál különlegesebb, hiszen András néhány hónappal ezelõtt adott nekünk interjút a KultúrTapas spanyol magazinban, mint óriási merengue és a Peña Madridista Húngara alelnöke. Néhány napra rá pedig a Sport Televízió stúdiójában a városi rangadón találkozhattunk újra, ha emlékeztek még rá, az minden szempontból nagy élmény volt. (félmosoly)
Gyertyánági András: Peti már elmondta a lényeget, én csak annyit tennék hozzá, hogy matracos létére egészen jó fej! (nevet)
Ha jól tudom, mindketten aktívan kiveszitek a részeteket saját csapatotok hivatalos egyesületének életébõl. A teljesség igénye nélkül osszatok meg velünk néhány gondolatot ezekrõl a szervezõdésekrõl. Mit érdemes rólatok tudni, milyen a magyar matracos és blanco egyesületi élet?
M.P.: A Peña Atlética de Hungría tíz évvel ezelõtt alakult, és nagyjából öt éve mûködik hivatalosan bejegyzett klubként. Mivel az utóbbi évben átmeneti idõszakot élünk (új szervezeti felépítés, új honlap készül) nehéz most konkrétumokról beszélni velünk kapcsolatban. Egy biztos, a 8-10 fõs központi brigád tûzön-vízen a csapat és egymás mellett áll, és a rendszeres külföldi túrák mellett egyre gyakoribbak a közös meccsnézések is.
Gy.A.: A Real Madrid Magyar Szurkolói Egyesület már több mint öt éve létezik, jelenleg közel háromszáz egyesületi tagunk van, ami persze nem azt jelenti, hogy mindent háromszázan csinálunk együtt, de egy kisebb mag folyamatosan aktív. Az alapítás idején egy olyan fõ célunk volt, hogy mindenféle anyagi, politikai érdek nélkül próbáljuk meg összehozni a magyar madridistákat, határon innen és túl, kialakuljon egy remek kis közösség. Szerettünk volna klubtagjaink számára lehetõséget biztosítani arra is, hogy eljussanak minden madridista célállomására, a Bernabéuba, vagy akár idegenbeli mérkõzésekre. Ennyi idõ távlatából úgy gondolom, hogy nagyon jó az irány. A közösség folyamatosan alakul és formálódik, a legnagyobb közösségi bázisunk (Facebook-oldalunk mellett) a meccsnézés, ahol tényleg igazi barátságok, sõt, szerelmek is kialakultak már. Emellett tényleg szinte minden hazai meccsen vannak klubtagjaink, de az idegenbeli BL-találkozókra is sokan járnak ki. Többször is szerepeltünk már a Sport Televízióban, van egyesületi focicsapatunk is. Tiszteletbeli tagjaink között olyan kiváló személyiségeket is üdvözölhetünk, mint Puskás Ferencné vagy Tóth Zele József. De hogy a hivatalos ügyekre is kitérjek, a bürokrácia útvesztõjében könnyû eltévedni, rengeteg háttérmunkát igényel az, hogy minden rendben menjen, de csináljuk, mert nagyon fontos nekünk a Real Madrid és az egyesület.
Péter, mesélj nekünk egy kicsit a kulturtapas.hu-ról! Olvasóink közül többen megismerkedhettek már vele az említett interjú és egy kiváló madridi ajánló nyomán, de avass be minket egy kicsit a részletekbe.
M.P.: A KultúrTapas spanyol magazin alig fél éve indult, viszont blog formában már 2011 óta találkozhattak vele a spanyolosok. A magazint persze nemcsak az új felület különbözteti meg a korábbiaktól, hanem a fiatal hispanistákból álló, kibõvült szerkesztõi gárda is, akikkel a lehetõ legváltozatosabb tartalmat igyekszünk kínálni az olvasóknak. Gasztronómia, utazás, spanyoltanulás és nem utolsó sorban sport – majdnem olyan változatos, mint Spanyolország!
Gy.A.: Bár a kérdést Petinek címeztétek, azért annyit én is elmondanék, hogy profinak tartom a weboldalukat, illetve rendkívül igényesnek és hiánypótlónak. Látszik, hogy sok munka van benne, akárcsak a penamadridista.hu-ban! (nevet) Csak így tovább! Ja, és a madridi ajánlócikkben lévõ helyek közül azokat, amiket eddig nem sikerült meglátogatnom, biztosan megjárom majd. (nevet)
Gratulálok a weboldalhoz, a jövõre nézve pedig sok sikert és kitartást kívánok hozzá. Térjünk is át a foci témára. Próbáljátok meg néhány mondatban kifejteni, hogy honnan ered a kedvenceitek iránti szeretet, mióta szorítotok a választott csapatért?
M.P.: Lassan 10 éve lesz, hogy követem az Atléticót, ami elõször csak a spanyoltanulás és a futball közös szenvedélyébõl fakadt. Aztán minél többet tudtam meg a csapatról, annál inkább éreztem, a matracos értékek mennyire közel állnak hozzám. Az Atleti maga a szenvedély, a harc, a kitartás. A nép csapata, a drukkerek pedig minden körülmények között kiállnak a klubért. Furcsán hangzik, de az Atleti tábor a „bajban” áll leginkább össze, jó példa volt erre a 2000-es kiesés. Talán véletlen, de mindez a magyar peñára is igaz: akkor volt a leginkább együtt a társaság, amikor nem jöttek az eredmények…
Gy.A.: Az én esetemben ez 1997 környékére tehetõ. Nem tudnék egyetlen mérkõzést mondani, ami elindított bennem valamit, egyszerûen arra emlékszem, hogy egyszer csak madridista lettem. A Mijatovic, Suker, Roberto Carlos, Hierro, Redondo, Raúl fémjelezte idõszakról beszélünk, amikor a csapat 32 év után ismét Európa trónjára ülhetett. A szerelem azóta is tart.
Volt már rá alkalom, hogy élõben is átélhettetek egy-egy mérkõzést akár Madridban, akár máshol? Ha igen, hogy éltétek meg a legelsõ alkalmat, illetve milyen élményekkel gazdagodtatok az ilyen események során?
M.P.: Szerencsés vagyok, hiszen egy idõben én a klub bérletesének is mondhattam magam, a socio kártyámat a mai napig féltve õrzöm. Az elsõ meccsem a Barcelona ellen volt, ott lehettem a 2010-es, elsõ Európa Liga gyõzelmet megelõzõ elõdöntõn is a Liverpool ellen, de a legnagyobb élményt az azt követõ Király Kupa-döntõ jelentette Barcelonában. A Sevilla elleni vereséget követõ 20 perces, önfeledt ünneplést soha nem felejtem el! Hiába kapott ki a csapat, az 50 ezer madridi szurkoló ünnepelni ment Barcelonába, és ünnepeltünk is.
Gy.A.: Azt gondolom, hogy szerencsésnek mondhatom magam, mivel többször láttam már a csapatot a Bernabéuban, de azon kívül is. Több bajnoki mellett szurkoltam már végig Milan elleni BL-meccset a Madridban, de hazai El Clásicón is voltam már. A legnagyobb arányú hazai gyõzelem, amit láttam, az a 2010-es, Depor elleni 6-1 volt. Vannak élményeim németországi stadionokból (Dortmund, München, Berlin), de ott voltam a Galatasaray katlanjában is, amikor az 1-6 még a törököket is elhallgattatta. Amikor a játékosok Irdningbe jártak edzõtáborozni, oda is sikerült ellátogatnom, az akkori Real Madrid könyvemben szinte mindegyik játékostól van egy aláírásom. A fiaim születése óta visszavettem a lendületbõl, de õket is szeretném majd eljuttatni a késõbbiekben a szentélybe. Remélhetõleg értékelni fogják. (nevet) Az elsõ alkalom? Egy madridistának már az is óriási élmény, amikor megpillantja a Bernabéut, de amikor bejut, és belülrõl csodálhatja meg, az egy életre nyomot hagy benne. Nálam sem volt ez másképp. Egy Valladolid elleni sima gyõzelmet néztem végig, nagyjából tátott szájjal. Már a meccs elõtt több órával a stadion körül kolbászoltunk, a lehetõ leghamarabb be is mentünk, majd az utolsók között távoztunk. Csodálatos létesítmény.
Az Atlético bajnokként és a BL második helyezettjeként, a Real Madrid pedig 4 kupával, többek között BL-címvédõként vágott neki a szezonnak. Ennek fényében milyen elvárásaitok voltak a csapatotokkal szemben erre az idényre vonatkozóan? Eddig bejött, amire számítottatok?
M.P.: A 2000-es évek közepe óta folyamatosan erõsödõ Atlético számára az elvárás mindig az ún. otra liga, vagyis a Madrid és a Barcelona mögött kezdõdõ „másik bajnokság” megnyerése. A tavalyi bajnoki cím a modern futball megfricskázása, a spanyol futball-hagyomány diadala volt, de helyén kell kezelni. Minden józan gondolkodású piros-fehér szurkoló tudja, a mai labdarúgás, és különösen a spanyol futball szélsõséges aránytalanságai miatt a realitás a harmadik hely.
Gy.A.: Õszinte leszek, a tavalyi idény második fele után én rendkívül bizakodó voltam. Aztán jött a nyár, az átigazolási õrület. Di María, a csapat egyik (néha ész nélküli) motorja távozott, Xabi Alonso, a középpálya esze, a fazonszabász szintén felállt. Toni Kroos érkezésének örültem, mint majom a farkának, õt már a Bayernben is figyeltem. Igazából a mai napig nem értem, hogy miként sikerült nemhogy ilyen áron, hanem úgy egyáltalán megszerezni a németektõl. James már elbizonytalanított, hiszen a vb-n kívül nem láttam játszani, sem a Porto, sem a Monaco meccseit nem követtem. Az elõszezonban látottak, illetve a hihetetlen gyõzelmi sorozat alapján jó elõérzetem volt, de már akkor kezdett körvonalazódni, hogy valami mintha hiányozna a játékból. Bale terminátornak megfelelõ izomzatot épített a nyáron, de a mozgása is Schwarzeneggerére hajazott, számomra kritikán aluli volt a teljesítménye, jöttek a durva sérülések: Khedira, James, Modric… Aztán elértünk a januárhoz… Modric visszatérésével úgy tûnt, hogy helyre áll a rend, de egy a szerencsétlen sérülés megint kiütötte a középpályánk legjobbját. Titkon triplázást vártam év elején, a Király-kupában és a bajnokságban viszont megviccelt minket Simeone. Remélem, hogy a BL-ben nem fog. Bár most, hogy a fél keret hiányozni fog a visszavágón, bármi megtörténhet.
Ha követitek az ellenfél szezonját, akkor mi a véleményetek az eddigi teljesítményükrõl?
M.P.: Az igazat megvallva csak felületesen követem a Real Madrid szereplését, úgyhogy okoskodni már csak a kolléga iránti tiszteletbõl sem szeretnék. Tény, Madridban az elvárások mindig sztratoszferikusak, ennek kell megfelelni.
Gy.A.: Be kell vallanom, hogy nem igazán követem. Az eredményeket igen, megnézem az összefoglalókat, de csak a Real Madrid mérkõzéseire van idõm. Azt gondolom, hogy mindenképp dicsérendõ, amit csinálnak, Simeone pedig nagyon tudja, hogy miként hasson a játékosaira, hogy tüzelje fel õket. A játékstílusuk nem tetszik, de ez már legyen az én bajom.
Ebben az idényben nem elõször, hanem sokadszor találkozik a két csapat. Az elmúlt idõszakban Simeone fiai rendre borsot törnek Ancelotti együttesének orra alá. Mi lehet a piros-fehérek sikerének titka? Mi kell ahhoz, hogy a Real Madrid megtörje a rossz sorozatot, vagy épp ahhoz, hogy az Atlético folytatni tudja azt?
M.P.: Nem fogok újat mondani, a Madrid elleni kitûnõ szereplés záloga a „cholismo”. Simeone a saját bõrén érezte, milyen piros-fehér játékosként pályára lépni egy derbin, és azt is tudta, az általa átvett és késõbb jelentõsen átformált keret képességei megfelelõek a mindenkori derbi-gyõzelemre. A hiányzó láncszem az önbizalom volt, és persze a matracos szurkolók által istenített Cholo karakterjegyei: szenvedély, küzdelem, kitartás.
Gy.A.: Egyértelmûen Simeone személye az, ami az Atléticót kiemelte az erõs középmezõnybõl, ahol éveken át tartózkodott. Tizenhat éven át nem tudták megtörni a Real Madridot, de az argentin olyan srácokat válogatott össze maga köré, akik szó szerint keményfiúk, akikbe át tudta ültetni saját habitusát. Úgy gondolom, megérdemelték a tavalyi bajnoki címet, és ha nincs az a bizonyos 92:48, akkor senki nem szólhatott volna egy szót sem, ha õk nyerik a BL-t. Szóval amellett, hogy rendkívül labdabiztosak, hihetetlenül jól védekeznek és meghalnak a pályán, a lélektant látom a kulcsnak az esetükben. Ancelotti úgy tudja megtörni ezt a rossz sorozatot, ha õ is ki tudja hozni a srácokból azt, ami bennük van, de úgy, hogy nem torkollik tömegverekedésbe a mérkõzés.
A Real Madrid lehet az elsõ csapat, amely megvédheti a modern kori BL-címet, az Atlético pedig történelme elsõ ilyen trófeájára hajt. Mindkettõ óriási motiváció, ráadásul városi derbirõl beszélünk. Figyelembe véve azt is, hogy a Real Madrid olyan kulcsembereket kénytelen nélkülözni, mint Modric, Bale, Marcelo és akár még Benzema is, az Atlético pedig várhatóan hiányzók nélkül érkezik a Bernabéuba, ebbõl a párharcból kinek van nagyobb esélye továbbjutni?
M.P.: Nehéz esélyekrõl beszélni, hiszen az elsõ mérkõzés megmutatta, még ezen a szinten is képesek gyengén játszani a csapatok, legyen az akár a BL-címvédõje, akár a spanyol bajnok. A visszavágón éppen ezért rengeteget kell javulnia az Atléticónak, hogy esélye legyen a továbbjutásra.
Gy.A.: Múlt héten láthattuk, hogy az Atlético kizárólag a szerencsének köszönhette, hogy már az elsõ félidõben nem dõlt el az egész párharc sorsa. A meccs után elégedett voltam, még a 0-0 ellenére is, mert úgy voltam vele, hogy ha azt a játékot tudjuk hozni otthon is, mint amit a Calderónban, akkor sima hazai. Aztán jött a hétvége: Benzema sérült, Bale sérült, Modric sérült. Ráadásul még Marcelo is eltiltott lesz, egy abszolút téves ítélet miatt. Ki játszik a helyén? A kezdõ Nacho? A formán kívüli, talán fel sem épülõ Coentrao? Négy olyan játékosról beszélünk, akikkel alapemberként számolt Carlo. Pont az elmúlt néhány derbi, illetve a hiányzók listája alapján mondom azt, hogy megfordult a mérleg nyelve. Félreértés ne essék, bízom a továbbjutásban és a Bernabéu erejében, de a körülmények tekintetében minden játékostól földöntúli erõfeszítésre van szükség. Ne legyenek kétségei senkinek. Az Atlético megérezte a vérszagot.
Ha esetleg továbbjutnak a kedvenceitek, kikkel szeretnétek találkozni a következõ körben, illetve kik azok, akiket mindenképp elkerülnétek?
M.P.: Hát, erre sem könnyû válaszolni. A már említett, meglehetõsen gyenge elsõ mérkõzés és a Porto meglepetésgyõzelme (a körülmények ellenére) is azt mondatja velem, nehéz könnyû ellenfelekrõl beszélni a Bajnokok Ligájában. A csapat mindenesetre megvan hozzá, hogy túljussunk a Madridon és megnyerjük a Bajnokok Ligáját, ellenfelektõl függetlenül.
Gy.A.: Mondhatnám, hogy itt már bárkit meg kell verni, ami igaz is, de ha választani lehet, akkor a kemény ellenfél után kapjunk egy kevésbé keményet. Legyen mondjuk a Juventus – Monaco párharc gyõztese. Ha továbbjut a Bayern és a Barca, akkor azt mondom, kerüljenek össze most õk, meccseljék le egymás közt.
Mi lesz akkor, ha mégsem jut tovább a csapatotok? Csapaton belül, illetve a szívetekben lesz következménye?
M.P.: Errõl talán ne is beszéljünk! (nevet)
Gy.A.: A szívemben nem. Persze szomorú és ideges leszek, fõleg aznap éjszaka, de aztán túllépek rajta. A csapaton belül pedig egyrészt remélem, hogy nem. Itt most konkrétan Ancelottira gondolok. Véleményem szerint óriási hiba lenne elküldeni egy esetleges kiesés után a szezon végeztével. Másrészt viszont remélem, hogy igen. Nyáron néhány posztot meg kell erõsíteni. Bár ezt akkor is meg kell tenni, ha továbbjutunk.
Most beszéljünk egy kicsit az ellenfeleitekrõl. Van olyan játékos a másik csapatban, akit szívesen látnátok a sajátotokban is?
M.P.: A Real Madrid kapcsán nehéz lenne azt mondani, hogy senkit sem látnék tõlük szívesen nálunk. Ezzel együtt talán meglepõ lesz a választásom, hiszen Cristiano vagy éppen Bale helyett Modrièot öltöztetném piros-fehérbe. Nagyon szkeptikus voltam vele szemben, sõt, szinte biztos voltam benne, hogy egy (újabb) hatalmas madridi melléfogásnak lehetünk tanúi, a horvát fiú játéka nélkül ez a Madrid mégsem lenne ugyanaz. Néhány Modriè passzal újra a régi Fernando Torrest láthatnánk a pályán a Vicente Calderónban.
Gy.A.: Számomra nincs ilyen játékos.
Ki az, akivel a legkevésbé szimpatizáltok „odaátról”? Miért?
M.P.: Na itt nem lesz meglepetés, bármennyire is fantasztikus képességekkel rendelkezik, Cristiano pályán nyújtott viselkedése néha kiérdemeli nálam azt a bizonyos péklapát-díjat. (nevet)
Gy.A.: Tudnék mondani néhány nevet, de mivel nincs már Costa, így talán nem is játékost, hanem Simeonét mondanám, nálam õ viszi a pálmát. Az ilyen stílusú embereket soha nem bírtam elviselni. Nagyképûnek, fellengzõsnek és egy agresszív figurának tartom az alapján, amit látok tõle. Amikor szinte befut a pályára, rohangál az oldalvonal mellett, csapkod, hadonászik és ordít, akkor az õrületbe tud kergetni. De persze nem érti, hogy miért küldik a lelátóra. Tökéletes párost alkotnak Burgosszal.
Carlo vs. Simeone. Mi a véleményetek a két mesterrõl?
M.P.: Minden szempontból eltérõ karakterekrõl van szó, talán érthetõ, hogy én inkább Simeonéról szeretnék szólni. Bár Ancelotti igazán magasra teszi a lécet, biztos vagyok benne, hogy Cholo hasonlóan nagy formátumú edzõvé válhat idõvel. Majdnem azt mondtam, edzõ-egyéniséggé, talán errõl már jelen idõben is beszélhetünk. Lenyûgözõ energiákkal veti magát a munkába, klubszeretete és motivációs képességei egyértelmûen a klubikon, Luis Aragonés méltó utódjává teszik.
Gy.A.: Carlo véleményem szerint a tökéletes választás volt a Real Madrid kispadjára Mourinho távozása után. Ahogy a játékosokkal bánik, amilyen hangulatot teremt, az irigylésre méltó. Negatívumként a rotáció hiányát, a kései cseréket, illetve azt tudnám felhozni, hogy számomra abszolút kupaspecialistának tûnik, így a bajnokság megnyerésére vele nem látok sok esélyt. Kérem, hogy cáfoljon rám, Mester! (nevet) Simeone személyiségérõl már nagyjából elmondtam a véleményemet, munkásságát viszont teljes mértékben elismerem és dicséretre méltónak tartom. Igazi motivátor, harcosokat nevel, akik meghalnak érte és egymásért a pályán. Ha a Real Madrid az úriemberek klubja, akkor Simeone Atléticója a harcosok klubja.
Milyen kezdõcsapattal állnátok ki szerda este?
M.P.: Ha valakiben bízhat egy matracos, az mindenképpen Cholo, úgyhogy Mario Suárez eltiltása mellett csupán elõl változtatnék az elsõ meccshez képest: Oblak – Juanfran, Miranda, Godín, Siqueira – Arda, Tiago, Gabi, Koke – Griezmann – Torres
Gy.A.: Én így állnék ki: Casillas; Carvajal, Varane, Ramos, Marcelo; James, Modric, Kroos; Cristiano; Benzema; Bale. De mivel rengeteg a sérült, valami ilyesmi felállással próbálkoznék, aztán lesz, ami lesz: Casillas; Carvajal, Varane, Ramos, Coentrao [? Arbeloa]; James, Kroos, Illarramendi, Isco; Cristiano, Benzema [? Chicharito]. Azért érezzük a különbséget?
Milyen végeredményt vártok? Tippeljétek meg, gólszerzõkkel együtt!
M.P.: Az igazat megvallva nem szoktam tippelni, de hogy ne nézzetek papírkutyának: 3:1-re nyer az Atlético; Torres, Griezmann és Arda góljaival.
Gy.A.: Ilyen középpályával kapni fogunk gólt, legalább egyet, úgyhogy 2-1 vagy 3-2. Cristiano minimum egyet vállal, a maradékot Benzema vagy Chicharito. Odaátról pedig Griezmann és/vagy Godín.
Fel szoktatok készülni egy ehhez hasonlóan fontos meccsre? Van valamilyen babonátok, szokásotok?
M.P.: Nincsenek meccs elõtti babonáim, és sajnos több ezer kilométerrõl nézve a meccshangulat is nehezebben kapja el az embert a kezdõ sípszó megszólalásáig. Persze egy-egy régi dal vagy rigmus ilyenkor is felcsendül az emberben, a Vicente Calderón-beli régi emlékekkel együtt.
Gy.A.: Nem különösebben. Lélekben rá szoktam hangolódni, megnézek néhány lelkesítõ videót Youtube-on, a meccs elõtt általában már meglehetõsen ideges vagyok, szurkolás közben pedig kijön belõlem a feszültség. Ha nem otthon nézem, akkor mindig mezben szurkolom végig a meccset. Lehet, hogy ezt babonának nevezhetjük: a tavalyi BL-menetelést a 2007/2008-as idegenbeli mezben szurkoltam végig (sötétkék, arany csíkozással). Bejött. (nevet)
Hol fogjátok nézni az összecsapást? Van esetleg valamilyen törzshelyetek?
M.P.: Az utóbbi idõben egyre inkább a Brasil Sport & Cocktail Bar lett az Atlético pena törzshelye, ahol minden adva van a jó hangulatú meccsnézéshez. A sörök, fröccsök vagy éppen hamburgerek mellett csak remélni tudom, hogy ehhez a hangulathoz mi is hozzátesszük a magunkét. (nevet)
Gy.A.: Szurkolói egyesületünk közös meccsnézésén fogom megtekinteni, vélhetõen száznál is több madridista társammal egyetemben, a Sugár Bowling & Pubban, ahol mindig remek a hangulat és jó a társaság. (nevet)
Üzentek esetleg valamit a szurkolótársaitoknak?
M.P.: Merengue és colchonero oldalon is jó szurkolást kívánok mindenkinek! Aupa Atleti!
Gy.A.: Én csak annyit, hogy a negatív elõjelek miatt most még nagyobb támogatásra van szüksége a csapatnak, mint bármikor, úgyhogy mindenki kettõzött erõvel közvetítse a pozitív energiákat a csapat felé, legyen akár a helyszínen, akár a televíziókészülékek elõtt, akár velünk, a közös meccsnézésünkön. Hala Madrid! Mindkét csapat drukkereinek jó szurkolást kívánok, madridista társaimnak pedig továbbjutást.
Jó meccsnézést mindkettõtöknek, gyõzzön a jobb!
Kedves Olvasóink! A …
Kedves Olvasóink! A penamadridista.hu szerkesztõsége ezúton is szeretne mindenkinek sikerekben gazdag, boldog új évet kívánni! Reméljük, hogy a következõ esztendõben is legalább annyi örömteli pillanattal, izgalommal örvendeztet meg bennünket szeretett klubunk, mint 2014-ben. Mi a részünkrõl weboldalunkon 662 hosszú hírrel és 3538 rövid hírrel, illetve ennél jóval több Facebook-poszttal próbáltunk hozzájárulni ahhoz, hogy a lehetõ legszínvonalasabb és legszélesebb körû tájékoztatást nyújtsuk a magyarul beszélõ szurkolótársainknak. Reméljük, hogy 2015-ben is itt lesztek velünk és ez a remek közösség tovább gyarapszik. Most búcsúzunk 2014-tõl, de mi jövõre is itt leszünk és számítunk rátok! HALA MADRID! …Y NADA MÁS
Christoph Metzelder:…
Christoph Metzelder: “Ha Reusnak a Real Madrid és a Barcelona közül kellene választania, akkor szerintem a Madrid lenne az egyszerûbb választás. Valóban igaz, hogy nincs sok hely a támadósorban, de ha van klub, ami a legjobban be tudja építeni Reust, akkor az a Real Madrid.”