Egytől egyig: Real Madrid – Elche (4– 1)
Ez a mérkőzés végre adott a madridistáknak és nem elvett. És ilyen meccsből ez már a második volt a héten. Emberek mi történik itt?
Real Madrid (OP: 8,3)
Azt rögtön az elején leszögezhetjük, hogy több olyan esemény is volt, amely nyomott hagy a Real Madrid történelmében. Ott volt Arda Güler világvégéről berúgott gólja, amelyet valószínűleg hosszú évekig ronggyá fognak játszani a tévétársaságok és az internetes portálok. Többünknek talán ennél is jobban megdobogtatta aszívünket, hogy Álvaro Arbeloa egy fél csapatnyi fiatalt vetett be, akik nem csak a pályán voltak, hanem olyan teljesítményt nyújtottak, amelyet – valljuk be őszintén – az agyonfizetett felnőtt keret tagjaitól vártunk el, de nem nagyon kaptunk meg mostanában. A mutatott játék sok esetben hagyott kívánnivalót maga után, de valljuk be őszintén két irgalmatlan nehéz meccs között vagyunk, amelyből egyet ráadásul – a szezon legjobb teljesítményét mutatva – már abszolvált a csapat. Én már nem szeretnék semmibe semmit belelátni, de úgy tűnik mintha valami elindult volna, bár ilyen érzésem volt már korábban, vissza is esett a csapat.
Elche (OP: 4,9)
Akkor lett volna némi esélye az Elchének, ha a Real azt a lagymatag játékát hozza az egész meccsen, amelyet az első fél órában. Kezdetben még a labdabirtoklás tekintetében is jobbak voltak, de az első félidő utolsó harmadában kapott két gól alaposan helyretette az önbizalmukat. Nagy bajban vannak: ezzel a vereséggel bekerültek a közvetlen kieső zónába. Valljuk be őszintén, kevéssé valószínű, hogy hittek abban, hogy a Real Madrid ellen érdemben gyarapíthatják a pontjaikat. Az odavágón már megtréfáltak minket – legyen elég ennyi a mókából.
A meccs embere – Álvaro Arbeloa (OP: 8,6 )
Ez a hét arról szólt, hogy megszeressük Álvaro Arbeloát. Én játékosként nem nagyon kedveltem – szerintem sose volt Real képességű játékos – de edzőként egyre inkább el tudom fogadni. A City elleni meccs után méltatlan lenne bármi rosszat mondani róla, de ahogy itt becserélte a él Castillát, az egészen parádés. Nem nagyon szoktunk hozzá, hogy az utánpótlásból valaki felkerüljön, de Arbeloa bátor volt és meg merte húzni ezt a lépést. Rengeteg a sérült, a hiányzó nyilván ez egy kényszer szülte mutatvány volt, akkor is nagyot nőtt az edzőnk a szememben.
Thibaut Courtois (OP: 8,3)
Egy védése volt, az is már erősen a hosszabbításban, szóval az ellenfél támadói nem igazán tették próbára. A City elleni meccsen úgy tűnt, ráérzett a gólpassz ízére, mert jó párszor próbálkozott egy-egy hosszú labdával, ez most azonban nem jött össze. Legalábbis gól vagy gólpassz nem lett belőle. A labdakihozataloknál most is a Real Madrid szilárd bástyája volt, az, hogy ezzel néha pár embert a szívszélütés környéki állapotba hoznak, most ne firtassuk.
Fede Valverde (OP: 8,9)
Sikerült átmenteni a hétközi formából valamit erre a szombatra is, mind teljesítményben, mind a találatok tekintetében. Ha minden igaz, tavaly az egész idényben 11 gólt szerzett, most pedig három meccs alatt alatt ötöt. 58 percet töltött a pályán, ez idő alatt 36 labdaérintése volt, de valljuk be őszintén a belőtt gólok ellenére akadtak elég lagymatag időszakok ekkortájt, amelyek ebben a mutatóban jól visszaköszönnek. Volt két kulcspassza, szerepe volt – még ha csak mellékesen is – az első gólban, a másodiknál viszont már megkapta a főszerepet. Arbeloa szűk egy óra után le is hozta – teljes joggal –, bár talán több pihenő is kijárna neki.
Antonio Rüdiger (OP: 8,0)
A csapat bohóca erős meccset hozott le – úgy is fogalmazhatnék, hogy vegytisztát. Nem volt eladott labdája, rúgott egy fontos gólt – persze, melyik gól nem az, de az elsőt „bedarálni” mindig a legnehezebb –, többször is jól tisztázott, szóval most nem nagyon lehet ekézni a teljesítményét. Egyórányi játék után, egy jövőbeni fontosabb feladat miatt, valamint a sérülés elkerülése érdekében lecserélték. Helyesen.
Dean Huijsen (OP: 8,0)
Ha már a csatáraink kevésbé voltak veszélyesek kapura, akkor rúgassunk gólokat a belső védőkkel. Többször próbálkozott mélységi passzokkal, hosszú indításokkal és beindulásokkal – ez a játéka erőssége, ha olyan napja van. Hála Istennek, most olyan napja volt. A gólja nagyon szép volt, a gólörömét viszont nem értettem. Úgy tűnt, ő sem tudja, mit kellene csinálnia, de reméljük, lesz még ideje gyakorolni. Akár már a következő meccsen.
Fran García (OP: 7,2)
Szinte már el is felejtettük a nevét, olyan kevés lehetőséghez jutott Arbeloa alatt, mivel azonban ketten is kiestek előtte, bekerült a kezdőcsapatba. Valamivel offenzívabb volt a tőle megszokottnál, még talán kapura is lőtt, sőt egy gólpasszt is feljegyezhettünk a neve mellé. Beadni továbbra sem tud, de összességében elmondható, hogy élt a felkínált lehetőséggel: nem lógott ki a csapatból egy viszonylag jó meccsen.
Dani Carvajal (OP: 6,8)
Számomra ő volt ezen a meccsen a csapat leggyengébb láncszeme. Nehéz és fájdalmas ezt kimondani, de a teljesítménye nagyon messze volt attól, amiért Carvajalt megszerettük. Többször is belőtték mögé a labdát, így próbáltak fogást találni a Realon – általában sikerrel. Az is beszédes volt, amikor gyorsaságban kellett volna felvennie a párharcot a támadóval… nos, itt sem tudunk sok jóról beszámolni. Volt egy gyengécske lövése, amely a kaput sem találta el, és más offenzív megmozdulásról az ő esetében nem nagyon beszélhetünk. Nyilván rotációs okok miatt került be a csapatba, ráadásul számára kedvező módon egy gyengébb formában lévő ellenfél ellen, de ilyen teljesítmény alapján ebből így nem lesz se válogatottság, se világbajnokság. Attól tartok, még Real Madrid sem.
Eduardo Camavinga (OP: 6,5)
Végre ki tudták cserélni az amalgámos fogtömését, és játékra jelentkezett. Én személy szerint örültem, hogy a bal oldalon kezdett, Fran Garcíában nem bízom, de így ketten stabilan lezárták a bal oldalt. Meglehetősen szabadon mozgott, szinte az egész pályát bejárta, de döntően a két tizenhatos között igyekezett labdáért jelentkezni. 14 párharca volt, ebből 8-at megnyert – jó, ha van egy ilyen pitbull a pályán.
Thiago Pitarch (OP: 7,4)
A múltkor még hiányoltam belőle azt a különlegességet, amelyet állítólag Arbeloa lát benne, de ahogy egyre több percet tölt a pályán, úgy kezd érződni valami. Kezdjük azzal, hogy ez a fiú nyáron lesz 19 éves, tehát a rutin szót az ő esetében semmiképp sem vehetjük a szánkra. Ugyanakkor magabiztosságban, bátorságban, összességében a játékában egyáltalán nem tűnik ki negatív értelemben a csapatból. Az már egy kicsit beszédes, hogy kilenc párharcából csak egyet tudott megnyerni, de emiatt sem kell szégyenkeznie.
Vini Jr. (OP: 6,1)
Brahim Diaz (OP: 7,6)
Agilis, aktív játékot láthattunk tőle ezen a meccsen is, jó lenne ezt a formáját állandósítani. Különös kapcsolat alakult ki közte és Jesús Gil Manzano játékvezető között, mert utóbbi fejébe vette, hogy semmit nem fúj be Díaz javára, amivel alaposan megemelte a támadónk adrenalinszintjét. A 48. percben beírhatta volna a nevét a jegyzőkönyvbe a gólszerzők közé, de fölé trafált, aztán nem sokkal később ő is a lecserélés sorsára jutott.
Cserejátékosok
Arda Güler (OP: 8,3)
Nagyon akart ezen a meccsen, és minden (is) összejött neki. Azt azért tegyük hozzá, hogy a többiek a mérkőzéselőző kétharmadában már kivéreztették az ellenfelet, de az alatt a 32 perc alatt, ameddig a pályán volt, pár emlékezetes dolgot letett az asztalra. Nyolc párharcból hatot megnyert, 26 passzából csak egy volt pontatlan, és kiosztott két kulcspasszt is. Nekem teljesen mindegy, hogy 68 méterről vagy 70-ről vágta be a gólját – ez elképesztő volt. Történelmi pillanat volt, és az is szemet gyönyörködtető volt, ahogy ő és a csapattársai megünnepelték a találatot.
Gonzalo Garcia, Yáñez, Palacios, Manuel Ángel és Diego Aguado
Nem szeretném a srácokat külön venni – bár Garciát lehetne. Fiatalok, vagányok és nem tojták össze magukat. Olyan játékot tettek a pályára, amelyet a „nagyoktól” várunk, öröm volt nézni őket, reméljük, hogy a Real Madrid színeiben közülük többen komoly karriert futnak be.
Egytől egyig: Real Madrid – Getafe CF (0– 1)
Átélhettük még egyszer azt, amit a Celta ellen. Ez sem volt jó érzés.
Real Madrid (OP: 2,4)
Egy végtelenül elkeserítő estén vagyunk túl, amelyet nem könnyű feldolgozni. Nekem elsőre a Celta Vigo elleni hazai meccs jutott eszembe. Ott is szenvedett a csapat, aztán a gól után kialakult valami nyomásféle, de a vége megint nem a Real Madridról szólt. Korábban a meccsek vége, hátrány esetén, a mindent elsöprő győzni akarásról szólt és a csapat olyan történelmi fordításokat tudott véghez vinni, amelyekről azóta is kikerekedett szemekkel beszélnek az emberek. Most viszont arról szól a történet, hogy amikor már minden veszni látszik, a játékosok egy részénél elszakad a cérna: dumálnak, szabálytalankodnak, kiállíttatják magukat. Nagyon nincs rend a csapat háza táján; igazából ide egy kiadós nagytakarítás kellene. Magamban már össze is állítottam, hogy ki menjen (jó sokan), és ki maradjon (jó kevesen), de ezt most elengedtem, hiszen előbb ezt a szezont kell túlélni. És még valami. El nem tudom képzeli mennyi ideig locsolták a pályát, de szörnyű volt nézni, mennyit esnek-kelnek a Real játékosai.
Getafe CF (OP: 5,1)
A 11. percben volt a Getafénak egy nagy helyzete, aztán a következő jegyzetem már a 37. percnél született: már akkor húzták az időt. Aztán a 39. percben betaláltak. Jó lenne ilyenkor méregből belerúgni egyet az ellenfélbe, és azt mondani, hogy milyen ócska csapat, mert rúgtak, mint a tüzérló – de igazából nem ez lett a vereség oka. Nem is a Getafe tett meg mindent a győzelemért, inkább a Real Madrid tett sokat a vereségért. David Soria ihletett napot fogott ki, gratulálunk neki a meccs embere címhez.
A meccs embere – Aurélien Tchouameni (OP: 4,2 )
Neki adom a meccs embere címet, bár egy ilyen szörnyűség után nehéz jó szívvel kiosztani ezt a díjat a sok nívótlan teljesítmény láttán. Azért esett rá a választásom, mert a posztján adódó feladatokat ő oldotta meg a legjobban. 87 perc alatt 93 labdaérintése volt, ami komoly aktivitást mutat. Stabilan leütközte a támadókat, és a kapura is próbált veszélyes lenni, bár volt egy komoly hibája is, amiből lövéshez jutott az ellenfél. A csapat értékelésekor, az összkép alapján azok közé tartozik, akiknek nálam helye van a jövő évi keretben.
Thibaut Courtois (OP: 5,8)
Az ő szemszögéből idegőrlő lehetett a meccs, mert sok dolga nem volt. A bekapott gól egy jól eltalált süvölvény volt, így annyi feladata maradt, hogy nézze a csapat szenvedését. A végére nála is elfogyott a nyugtató: egy ütközésnél erősen felhúzta magát, ami – valljuk be – nem jellemző rá.
Fede Valverde (OP: 4,6)
Fedéről nehéz rosszat mondani, mert szívvel-lélekkel, alázatosan csinálja a dolgát. Ezen a meccsen sem volt ez másképp. Ha kellett, visszafutott negyven métert, hogy segítsen a védekezésben, ha kellett, a támadásszervezésben vette ki a részét. Volt két kulcspassza is, nem rajta múlott, hogy nem lett gól az akciókból. Ami belőle hiányzik, az a latinos temperamentum, a tűz, amit csapatkapitányként át tud adni a többieknek.
Antonio Rüdiger (OP: 3,4)
Nálam ő volt az egyik leggyengébb teljesítményt nyújtó játékos. Már az előző meccsen is a frász kerülgetett attól, mennyire körülményes és lassú hátul. Volt olyan szituáció, amikor négyszer is megtolta maga előtt a labdát, mire nagy kegyesen továbbadta. A labdakihozatalban eddig is egy nagy nulla volt, és ez ezen a mérkőzésen sem változott. Amit a 25. percben művelt – amikor beletérdelt Rico arcába – az egy vegytiszta piros lap volt, ennél egyértelműbb esetet nehéz látni a pályán. Pláne VAR mellett. 110 labdaérintése volt, ezek 95 százaléka oldalirányú passz volt: teljesen haszontalan tili-toli. A Real szögleteknél folyamatosan befogja az ellenfél kezét és megy a pankráció. Még egyszer nem fújtak ezért büntetőt, annál többet kifele. A szezon végén mennie kell.
David Alaba (OP: 3,4)
Rüdigert már jól megekéztem, és ha nem is olyan mértékben, de Alabának is kijár a kritika. Körülményesek, lassúak, helyenként önveszélyesek voltak a belső védőink. Meg is sérült – Isten tudja, hányadik alkalommal. Eljárt felette az idő, és amennyi pénzt keres, azért akár két minőségi védőt is lehetne igazolni. A szívem mélyén azért sajnálom, hogy nem lesz több székemelgetés, de hát ez van: semmi sem tart örökké.
Álvaro Carreras (OP: 3,6)
Kapura nem volt veszélyes, de a játék többi elemében nem nyújtott rossz teljesítményt. 95 labdaérintése volt, ami elméletileg erős aktivitást jelez, de a hátsó alakzat annyit adogatta egymásnak a labdát minden offenzív gondolat nélkül, hogy ennek a számnak igazából nincs is érdemi információtartalma.
Arda Güler (OP: 4,1)
Nem adok neki magasabb osztályzatot, de azt a gyűlölethullámot sem tudom értékelni, ami felé árad. Ha csak a statisztikáját nézzük, ez nem volt alja meccs a részéről. Sajnos ezen a napon a Real Madrid előrejátékban méltatlan volt a habfehér mezhez, és ezen ő sem tudott változtatni. Nem ismerem a srác lelkületét, de biztos nehéz lehet feldolgozni ezt a helyzetet 21 évesen. Jó lenne egy öreg motoros a középpályán, aki segíti, támogatja, a szárnyai alá veszi a nehéz pillanatokban. De ugye nekünk már nem kellett egy aranylabdás klublegenda, aki kevesebb pénzért is hajlandó lett volna focizni, csak hogy a Real Madridban maradhasson. Ilyen az, amikor az ember saját magát lövi lábon…
Trent Alexander-Arnold (OP: 3,2)
55 percet töltött a pályán – ez éppen 55 perccel több annál, mint amit a teljesítménye indokolt volna. Trent Alexander-Arnold olyan képességű játékos kellene, hogy legyen, aki egyedül is színt képes vinni a játékba, de úgy tűnik, Madridban erre képtelen. Amit a pályán nyújtott, az inkább bágyadt lézengés volt, és azt gondolom, hogy vele szemben kezd drámaian elfogyni a türelem. Megint van egy jól fizetett játékosunk, aki vagy sérült, vagy csak ténfereg a pályán.
Thiago Pitarch (OP: 4,8)
Én még nem látom a játékában azt a fajta tehetséget, amelyről Arbeloa áradozik, de hát szegény edző szakmaiságát most sokan megkérdőjelezik, ráadásul ő még a szertárost is szuperlatívuszokban említi egy megalázó vereség után. Jó lenne már egy fiatalt beépíteni a tartalékcsapatból az első csapatba, kicsit emelné a lelkületünket. Ránk férne már valami ilyesmi…
Vini Jr. (OP: 3,0)
Gonzalo Garcia (OP: 2,4)
Egy Betis elleni mesterhármassal nem lehet kihúzni egy teljes szezont. Az ember igyekszik egy fiatal játékossal szemben a lehető legnagyobb türelmet tanúsítani, de ez már a sokadik olyan meccse Gonzalo Garcíának, amikor végig a pályán van, és alig lehet egyetlen értelmes megmozdulását is felidézni. 0 gól, 1 kapura lövés, 2 kulcspassz – ha így, egymás után soroljuk a számokat, akár még fejlődést is lehetne belelátni a játékába. Ha azonban nem szarkasztikusan fogalmazunk, akkor ez a teljesítmény egyszerűen édeskevés volt.
Cserejátékosok
Rodrygo (OP: 3,5)
Benne bízhattunk, hogy valami színt visz a támadásokba, de csodát ő sem művelt – sőt, nagyon messze volt ettől. A kapura is veszélyes volt, de ez a nap nem emiatt lesz élete egyik legsötétebb napja. Tudjuk már a diagnózist, és azt is, hogy csak nagyon sokára lesz újra hadra fogható. Jobbulást kívánunk!
Dani Carvajal (OP: 3,0)
Passzpontosságban hibátlan volt, de nagyon sok lényegi elem esetében sajnos meg kell állapítani, hogy ez a Carvajal már nem az a játékos, aki korábban a Real Madrid jobb oldalát erősítette. Talán a legszembetűnőbb a gyorsaságának megkopása: a csatárok gyakran egyszerűen elrohannak mellette. Ilyenkor marad a szabálytalankodás, a durva játék. Azt is a szemére vetem, hogy kevesebb energiát kellene – pláne csapatkapitányként – fordítania az ellenfél játékosainak „edukálására”. Egy esetleges műesés után nem szükséges húsz centiről beleordítani a másik fejébe a véleményünket; jobb lenne több energiát a fociba fektetni.
Franco Mastantuono (OP: 1,9)
Ámokfutás volt, amit művelt. Ha nagyon megengedőek vagyunk, ráfoghatjuk a bizonyítási vágyra, de rengeteg hibával játszott. Voltak helyzetei, és két kulcspassza is, de aztán, ahogy suttyó módon kiállíttatta magát, az mindent vitt.
Dean Huijsen (OP: 2,3)
Bejött, de mivel akkor már görcsösen előrefele ment mindenki keveset láttunk belőle.
Brahim Diaz keveset volt a pályán, ússza meg a mai értékelést.
Álvaro Arbeloa (OP: 1,8)
Az már biztos, hogy nem ő lesz minden idők legeredményesebb Real Madrid-edzője. Valószínűleg epizódszereplő marad a klub történetében, aki edzőként nem nagyon tudott igazán lényeges dolgot letenni az asztalra. Úgy látom, a szurkolók többsége őt hibáztatja, rajta veri el a port. Pedig egy ezer sebből vérző csapatot vett át, és a csodavárás ellenére most valójában hátrébb tartunk, mint Alonso alatt. Igyekszik frissíteni a csapatot, fiatalokat dob a mélyvízbe, belenyúl a meccsekbe, ha szükségét érzi és nyilvánosan senkit sem hibáztat semmiért – talán csak saját magát. Valószínűleg el is fogják hajtani a csapat mellől, amikor ennek eljön az ideje.
Egytől egyig: Osasuna – Real Madrid (2– 1)
Amennyire lelkesítő volt az előző két meccsen mutatott játék, annyira illúzióromboló volt az Osasuna elleni mérkőzés. Klasszikus, utolsó pillanatban kapott góllal ment el a találkozó – csak hogy még jobban fájjon.
Real Madrid (OP: 3,7)
A csapat összteljesítménye alapján nekem azonnal a Benfica elleni első BL-meccs jutott eszembe. Ha ott sikerül a legjobb nyolc között maradni, akkor nem kellett volna kedden pályára lépni, és biztos, hogy frissebb lett volna a csapat. Tompa, ötlettelen játék jellemezte a tegnapi napot, ráadásul az ellenfél brutális formában érkezett: az előző tíz meccséből mindössze egyet veszített el. A Real gyors, pontos játékkal kezdett, de ebben a szakaszban igazából egyik kapu sem forgott komoly veszélyben. Az Osasuna helyzetei rángattak vissza minket a valóságba: itt bizony egy kifejezetten kemény mérkőzés vár ránk. Az első, szabályos körülmények között szerzett gól egyértelműen visszavetette a csapatot, és úgy tűnt, a szünetben sem sikerült igazán felrázni a játékosokat. Sőt, a második félidő elején teljesen szétesettnek hatott a játék. Ekkor érkezett frissítésként Trent és Brahim, és velük együtt néhány formásabb akció is. Az egyikből meg is született a gól. Aztán jött a klasszikus nagy halál: miközben erőből próbáltuk kiharcolni a győzelmet, egy hazai ellentámadás végleg lezárta a meccset. A kivégzésünket jelentő találat akkor érkezett, amikor már érdemi idő sem maradt legalább az egyenlítésre.
Osasuna (OP: 7,2)
Jó formában, önbizalommal telve kezdte a meccset a hazai csapat, aztán volt egy negyedóra, amikor úgy tűnt, hogy a Real Madrid rákényszeríti az akaratát az Osasunára. Sikerült ezt a periódust átvészelniük, majd a félidő végén jött a büntető, amely lélektanilag a lehető legjobbkor érkezett számukra. Kedvezett nekik a Real ötlettelen játéka; különösebb gondot nem okozott nekik, leszámítva Vini akcióit, amelyekből időnként veszély alakult ki. Tökéletesen kihasználták az erősségeiket, és bár a végén talán szerencséjük is volt, teljesen megérdemelten tartották otthon a három pontot.
A meccs embere – Vini Jr. (OP: 5,5)
Kapta ívet rendesen már a meccs elején is; könnyen lehet, hogy ez a fajta nettó utálat végigkíséri majd a karrierjét. Ismét azon kevesek közé tartozott, akik megpróbáltak futballozni és végrehajtani a rájuk bízott feladatot. A valamirevaló Real-akciókban szinte mindig benne volt, bár a betöréseit a védők viszonylag jól kontrollálták. Ha sikerült is egy-egy beadása, középen nem igazán volt érkező: Mbappé ezen a meccsen nem volt érdemi partner a játékban, lövéseit vagy blokkolták, vagy elkerülték a kaput. A gólját nem kell különösebben magasztalni, de madridi szempontból messze ez volt a legszebb akció. Azért önmagát sem hazudtolta meg: ismét kapott egy sárga lapot reklamálásért. Nem egy bonyolult srác – könnyű kiismerni.
Thibaut Courtois (OP: 5,6)
Ezen a meccsen sem rajta múlt a győzelem, még akkor sem, ha a bíró befújt ellene egy büntetőt. Courtois valóban rálépett Budimirre, de a szándékosság teljes mértékben kizárható. Nem gondolom, hogy a büntető jogosságát meg kellene kérdőjelezni, bár ilyenkor óhatatlanul felmerül az ábrándos gondolat, milyen egyszerű lenne az élet VAR nélkül. Volt két hatalmas bravúrja, amelyekkel akkor még versenyben tartotta a csapatot; a második gól inkább Trent és Asencio számlájára írható.
Álvaro Carreras (OP: 4,8)
Nehéz lenne igazán éles kritikát megfogalmazni vele kapcsolatban, de nem tudta hozzátenni azt a pluszt a meccshez, amit az elmúlt két mérkőzésen láttunk tőle. A betömörülő védelem miatt szinte többet tartózkodott az ellenfél térfelén, mint a sajátján, mégis mindössze egy lövéssel jelentett veszélyt a kapura – azt is blokkolták. Érdekes megnézni a passztérképét, ahol a nyilak döntően hátrafelé vagy befelé irányulnak. Az „álmoskönyv” szerint ez általában azt jelzi, hogy az adott játékos kevésbé volt offenzív szerepben.
Fede Valverde (OP: 5,7)
Sokszor és mélyen lépett vissza a labdákért, és Carvajalnak is többször besegített. A betömörült védelem ellen mindössze egy igazán komoly megindulása volt, viszont az parádésra sikerült, és gól is lett belőle. Ezen a meccsen is becsülettel dolgozott, ami nagyjából annyit jelentett, hogy az ő teljesítménye talán egy árnyalattal világosabb szürke volt, mint a csapat összképe. Állítólag apróbb sérüléssel bajlódik, ezért nem lehetett végig a pályán.a.
David Alaba (OP: 4,7)
Huijsen kiesése után került be a csapatba, ami bennem némi aggodalmat keltett, de azt kell mondanom, hogy a csapat egyik legjobbja volt. Többször is a „régi” Alabát láthattuk: öles léptekkel odaért bárhova, határozottan tisztázott, és ha kellett, előre is fellépett, veszélyt jelentve az ellenfél kapujára. A játékában benne volt a gól is, kétszer próbálkozott – igaz, ennyi kísérlete Mbappénak is volt. Kevés igazán pozitívumot lehetne említeni a tegnapi mérkőzés kapcsán, de Alaba teljesítménye mindenképpen ezek közé tartozik.
Eduardo Camavinga (OP: 4,4)
A szokásos érzés kerít hatalmába, amikor Camavinga teljesítményére gondolok: nagyjából rendben volt, de semmi extra, semmi olyan, amire az ember igazán felkapná a fejét. Mondjuk – ha már Camavingát hoztam szóba – egy ember esetében ez még elmenne, de kis túlzással az egész csapat ugyanezt a szintet hozta. Volt egy remek keresztlabdája az ellenfél kapuja előtt, ám mivel nincs klasszikus középcsatárunk, a Real játékosai jobbára csak szemmel követték a beadást.
Raúl Asencio (OP: 3,5)
Ismét a kezdőbe került, valamit le is tett az asztalra, de bennem a második bekapott gól előtti performance marad meg. Egyrészt Ceballos pontatlanul passzolt, de talán nem annyira, hogy ha Asencio kicsit nyújtózkodik nem érte volna el. Aztán Raúl García de Haro előtt elfeküdt, mint a rohadt nád és mehetett is a kukába a meccs. Egyébként volt egy fejese, amit leshelyzete előzött meg, meg egy emberes lövése.
Dani Carvajal (OP: 3,8)
Hosszú idő után ismét a kezdőben találta magát egy bajnokin. Trent formáját tekintve ez talán meglepő volt, de a rotációval mindenképpen magyarázható a döntés. Hatvannégy percet töltött a pályán, és egy kifejezetten színtelen-szagtalan teljesítményt nyújtott. A statisztikái rendben vannak (például 100%-os passzpontosság, öt párharcból három megnyert), de semmilyen érdemi pozitívumot nem tudtam a neve mellé feljegyezni. Egy alkalommal egy labdavesztéséből az Osasuna helyzetig jutott, ahol végül Alaba blokkolta a lövést. A jegyzetemben ezután már csak annyi szerepelt: „Carvajal gyenge.” A játékában szinte minden meccsen benne van a lap, mert ha túljutnak rajta – ami mostanában nem különösebben nehéz, tegnap pl. Victor Muñoz párszor –, azonnal szabálytalankodik, ráadásul gyakran látványosan. Kérdés, látjuk-e még a régi Carvajalt, vagy mindenkinek jobb lenne, ha a menedzsere elkezdene potenciális lehetőségek után nézni az MLS-ben vagy esetleg valamelyik arab ligában.
Arda Güler (OP: 3,7)
Már most nagy pénzben le merném fogadni, hogy a vereség miatt dühös szurkolók jelentős része Ardát teszi felelőssé a meccs elvesztéséért. Méghozzá nem is kis arányban. Felmerült bennem a kérdés: azért nem tudta mozgatni a csapatot, mert ezen az estén nem voltak érdemi partnerei, vagy épp fordítva – azért nem voltak partnerei, mert rosszul szervezte a játékot? Egy betömörülő védelem ellen az irányítónak kulcsszerepe van: meg kell találnia azt az apró rést, ahová be lehet tenni a labdát, ki kell ugratnia valakit – és még sorolhatnánk a feladatokat. Ezekből azonban nem igazán láttunk sokat Gülertől. Volt ugyan egy süvítő kapuralövése, de az már kifejezetten fájó adat, hogy kilenc keresztlabdájából mindössze egy talált társat.
Aurélien Tchouameni (OP: 5,5)
A posztjához köthető, kevésbé látványos, de annál hasznosabb munka ismét megvolt. Magabiztosan szűrte a támadásokat a védelem előtt, és egy szöglet utáni lövésnél kapura is veszélyt jelentett. A földön minden párharcát megnyerte (3/3), a levegőben pedig ötből hármat. A mentalitása példaértékű; többeknek is el kellene magyaráznia, miről szól a labdarúgás.
Kylian Mbappé (OP: 3,2)
Egy vesztes meccs után az ember mindig késztetést érez arra, hogy valakin – esetleg több játékoson is – elverje a port, és őt tegye felelőssé a vereségért. Mbappé ezen a meccsen jó eséllyel pályázhatna erre a szerepre, de a világbéke jegyében most inkább eltekintek ettől. Néhány említésre méltó mozzanat azért szerepel a neve mellett, de ez egyértelműen az idény egyik leggyengébb produkciója volt a részéről. A legszebb megmozdulása az a gól volt, amelyet les miatt érvénytelenítettek; a többi lövését vagy blokkolták, vagy szögletre mentették. Vele kapcsolatban továbbra is az idegeket borzolja a védekezés szinte teljes hiánya. Nem az az elvárás, hogy visszasprinteljen a saját tizenhatosáig, de ha az utolsó támadóharmadban elveszíti a labdát, legalább valamiféle nyomást gyakorolhatna a védőkre. Ez ezen a meccsen sem sikerült neki. További problémám a folyamatosnak látszó színészkedések. Nem vezet ez sehova, focizni kéne.
Cserejátékosok
Trent Alexander-Arnold (OP: 4,4)
Elsőkörös csere volt, lett volna lehetősége mindkét kapu előtt, bár amikor a Real 16-a előtt rúgta fel az ellenfelét erősen borzolta a kedélyeket.
Dani Ceballos (OP: 2,6)
Nyolc perc pályán töltött idő elegendő volt neki, hogy elkövessen egy olyan hibát, amely gólhoz vezetett, ami pedig a mérkőzés elvesztését jelentette.
Brahim Diaz (OP: 4,1)
Talán ő tett a legtöbbet a cserék közül, de neki sem volt emlékezetes pillanata.
Gonzalo Garcia (OP: 3,3)
Amúgy sem arról híres, hogy olyan sokszor találkozik a labdával, tizenötperc alatt négyszer ért a labdába.
Álvaro Arbeloa (OP: 2,8)
Most igazán kijut a jóból a csapatnak, hiszen a BL-ben való életben maradásért kell megküzdeni. Huijsen sérülése miatt a viszonylag mellőzött Alaba került a kezdőbe, de ő emberes produkcióval állt elő, ezzel a későbbiekben ténylegesen bővítheti a belső védő poszton bevethető játékosok számát. Carvajal csapatba való visszaépítése is újabb állomással bővült, bár pont a csapatkapitány tudta talán legkevésbé megállni a helyet. A 66. percben nyúlt bele először a mérkőzésbe, négyszer cserélt, de igazából senki nem tudott érdemben a meccshez hozzátenni. Tényleg az, hogy van hogy a cserék szinte sose jelentenek fordulópontot a Real Madrid mérkőzésein?
Egytől egyig: Real Madrid – Real Sociedad (4– 1)
Ezen a mérkőzésen nem volt gyenge pontja a Real Madridnak. Jó játékkal, több góllal nyert a csapat: régóta vártunk erre.
Real Madrid (OP: 7,8)
Végre. Győzelem egy masszív, remek formában lévő csapat ellen, jó játékkal, kiváló egyéni teljesítményekkel és összességében erős csapatmunkával. Hamar jött a megnyugtató gól, de az elején elsősorban Vini kreativitása jelentette a különbséget a két csapat között. Nyilván róla még lesz szó ebben az írásban, de már most leszögezhető: ebben a Real-keretben ő azon kevesek egyike, akiknél – ha jó formában van és a játékra összpontosít – nyugodtan rábiggyeszthető a zseni jelző. És ez nála gólpasszokban és gólokban mérhető. Sebességben és pontosságban olyan labdakihozatalokat láttunk, amilyeneket anno Modrić és Kroos vezényelt, és érezhető volt, hogy a srácok minden pillanatát élvezik ennek a meccsnek. Ebben a mérkőzésben benne volt a nagyobb arányú győzelem is, amely végül a koncentráció gyengülése miatt maradt el. Ha van kritikai észrevétel, talán ezt lehet első helyen kiemelni.
Real Sociedad (OP: 4,9)
Egy jó kis csapat, amely picit megfáradt a menetelésben és pechére pont ebben a helyzetben tolta eléjük a sors a remek napot kifogó Real Madridot. Az elején még becsülettel tartották magukat, de Vini többször megoldhatatlan feladat elé állította a védelmet, bár azt hiszem a „minden csapatrészben jobb” kifejezés mélyebben kifejezné a két gárda közötti különbséget. A 48. percben már 1:4 volt az állás az ő szemszögükből, aztán úgy éreztem, hogy kb. a 60 perc környékén el is engedték a meccset (Oyarzabal cseréje). Arra koncentráltak, hogy ne kapjanak több gólt, esetleg rúgjanak egyet, amellyel optikailag javítani tudták volna a tegnapi teljesítményüket. Egy lesgólig jutottak, pár helyzetig, aztán örömmel konstatálták a mérkőzés lefújását jelentő hármassípszót.
A meccs embere – Vini Jr. (OP: 8,5 )
Két gól és két gólpassz, még ha „csak” büntetőkről is van szó. Ez már önmagában megsüvegelendő teljesítmény, de az az igazság, hogy Vini ma nagyon oda tette magát. Kedves Junior ez is benned van, ha esetleg véletlenül nem figyelsz oda és a focira koncentrálsz egy meccsen! Pedig megkapott mindent, ami kijár neki: a szolid füttyöt a hazai közönségtől és a kettős őrizetet a bal oldalon. Előbbire már azt mondhatjuk, hogy szórványos és hamar elcsendesedő volt, utóbbi még ebben a formában sem működött ellene. Aramburut egy az egyben többször csúnyán megverte, Martinnal már meggyűlt a baja a meccs vége felé, de akkor már lőtávon kívül volt a csapat, belefért. Vini is érezte, hogy ez az ő napja: régen láttunk ennyi sarkazást tőle, meg a bal külsővel való kiugratást is megpróbálta kétszer, mondjuk ebből egy sem jött be neki. A lendülete, a dinamikája ma viszont aranyat ért és ennek azt hiszem megfejthető a titka: ilyen valószínűtlenül ronda cipőben ritkán látni focistát a pályán, de ezen a napon ezt is elnéztük Vini Juniornak.
Thibaut Courtois (OP: 7,6)
Nagyon sajnálom azt a fránya tizenegyest, Courtois megérdemelt volna egy shutoutot, amúgy ismét szeplőtlen teljesítményt hozott le. Két nagy védése volt, komoly gólveszélyben mentett, lábbal megint magabiztos volt, a beadásoknál szintúgy.
Álvaro Carreras (OP: 7,2)
Mondhatnám, hogy sokat gondolkodtam Carreras osztályzatán – vagy egy percet –, aztán úgy döntöttem, hogy pedagógiai okokból a jobb osztályzatot adom a srácnak. Az alap ott kezdődik, hogy a védekező feladatát maximálisan ellátta. Adott egy gólpasszt. A labdaérintések tekintetében az egyik legaktívabb Real-játékos volt, passzpontosságban pedig 95%-ot produkált úgy, hogy a saját térfelén egyszer sem hibázott (azt hiszem, valami ilyet várunk el egy védőtől). Ami nekem tegnap új volt benne, az az a fajta „brazilos” lazaság, ahogy a támadó harmadban néha kivette a részét az összjátékból. Eddig is voltak ilyen felvillanásai, de most inkább folyamatos jelenlétet éreztem ebből a szempontból. Amit néha Vinivel a bal oldalon műveltek, az – nehezen írom le, mert tisztelem az ellenfelet – súrolta a „megalázó” kifejezés tartalmi lényegét. Szóval cefetül jól játszott.
Fede Valverde (OP: 8,0)
„Ó kapitány, kapitányom!” idézhetnénk a klasszikus mondást a Holt költők társaságából. Bár Fede Valverde messze nem olyan karakteres alkat, mint Robin Williams, de a tegnapi alakítása számunkra közel egyenértékű volt, mint a színészlegendáé. Ő az a bábú a sakktáblán, akit mindig használ az edző és bárhova rakja, megállja a helyét. Voltak szírénhangok – bennem is –, hogy a jobb oldali védők felépülése után lesz-e helye középpályán, de a tegnapi mérkőzés erre is választ adott. Fede mint támadásban, mind védekezésben átlag feletti teljesítményt nyújtott, ismét láthattunk tőle erőteljes felfutásokat és nem utolsó sorban egy gyönyörű gólt, amelyet szinte már elvárunk tőle, ha a 16-son kívül hozzá kerül a labda.
Dean Huijsen (OP: 6,3)
A meccs elején azon morfondíroztam, hogy Huijsen milyen jól játszik. Volt pár szép tisztázása, megindulása, és egy zseniális mélységi passza is, aztán megejtette azt az ütemtelen, balga becsúszást, ami miatt jogos büntetőt kapott az RSO. De tegyük a szívünkre a kezünket: ezen kívül más hibája nagyon nem volt ezen a meccsen. Volt még több szép mentése, a fejjátékban is mutatott némi magabiztosságot, szóval ezt a mérkőzést nem kell egyből kukázni. Vele kapcsolatban néha az félelmem az arcára nézve, hogy egyszer még el fog aludni állva a pályán.
Eduardo Camavinga (OP: 6,9)
Volt két eset is (egy labdavesztés és egy kapu közeli szabálytalanság), amelyek miatt kifejezetten felhúztam magam, de összességében neki sem volt rossz meccse. Ment, mint a mérgezett egér, jókora energiaszinttel robotolt a két tizenhatos között, ugyanakkor a neve mellé én sem tudtam semmi extrát bejegyezni. Végül is rendben van: egy seregben nem csak tábornokokra van szükség.
Antonio Rüdiger (OP: 6,9)
Újra a kezdőben a mi Antoniónk: 60 percet volt pályán, és semmi extrát nem tudunk a neve mellé tenni. Hála Istennek. Előre nem akart semmit bizonyítani, a hátsó alakzatban pedig megoldotta, amit a nép elvárt tőle. A mozgástérképéből jól látszik, hogy a felezővonalon túl nagyjából tíz méternél messzebb nem nagyon merészkedett – úgy tűnik, ebben a helyzetben a védekezés biztonsága mindenekfelett állt.
Trent Alexander-Arnold (OP: 7,9)
Rengeteg futás, hatalmas sprintek, zárt, fegyelmezett védekezés – így első átgondolásra ezek azok a pontok, amelyeket úgy tűnik, sosem fogunk Alexander-Arnoldtól látni a pályán. Viszont nagyjából oda rúgja a labdát 45 méteren belül, ahová akarja. A sérülése előtt is láthattunk tőle a Realban ilyen passzokat, és most ezen a meccsen is varázsolt pár ilyet. Biztos jót tett az önbizalmának, hogy az ötödik percben már egy gólpassz állt a neve mellett, és azt gondolom, erre bevetésre 60 perc bőven elég is volt számára. Az Athletic Club elleni meccsen sérült meg december 3-án, előtte pedig ott volt a combhajlító izomsérülése is – jó lenne ezeket a problémákat nagyon sokáig elfelejteni. Jobb oldali védő létére ismét feltűnt elég valószínűtlen helyeken a pályán, de Valverde többször besegített neki a védekezésben. És még egy megjegyzés vele kapcsolatban: kedves Carvajal, így nehéz lesz visszakerülnöd a kezdőbe. Bár ezt is el lehet intézni adminisztratív úton.
Arda Güler (OP: 6,7)
Örültem, hogy végig a pályán volt, szerintem a teljesítményével rászolgált erre. Sokan kritizálják Gülert, de azért ő egy igazi irányító, aki visszamozog a labdáért, szóban irányít, megtartja a labdát, addig forgolódik míg biztos helyre nem tudja azt passzolni. Ezen a meccsen elmaradt tőle az a briliáns kiugratás, amelyből gól születik, esetleg ő talált volna be, de hasznosan játszott és ő még ennél is többet tud a játékhoz tenni.
Aurélien Tchouameni (OP: 7,6)
Az, ahogy labdával együtt az ellenfél játékosát is parabolikus pályára állította egy tisztázás során, attól még egy madridista is fájdalmasan összehúzta magát. És volt ilyen még egy. Áldás ez az az ember a védelem előtt, ahogy a testi erejét kihasználva betonfalként töri meg az ellenfél támadásait. Pontatlan passzt nem nagyon láthattunk tőle (96%), fejjel többször szépen tisztázott, tíz párharcából hatot megnyert. Az furcsa volt, hogy 4:1-es vezetésnél, amikor a 79. percben lecserélték ismét nem tűnt boldognak. Felfoghatjuk ezt egy végtelen profizmusnak is, de úgy is, hogy vigyáz rá az edző, szóval egy kósza mosoly az ilyen helyzetben megengedett.
Gonzalo Garcia (OP: 7,2)
Ahhoz nem fér kétség, hogy ennek a srácnak helye van a keretben. Van, amikor szinte észrevétlen egy meccsen, de van, amikor három kapura lövésből három gólt szerez (Real Betis). Ezen a mérkőzésen is több gól benne volt a játékában, de láthatjuk, hogy ő is emberből van: brutális helyzetből is tud hibázni. A megszokottnál aktívabb volt (37 érintés), és azon csatáraink egyike, aki hajlandó kivenni a részét a védekezésből is. Azon elemzések, amelyek szerint akkor tud jól játszani, ha Mbappé nincs a pályán elég fájdalmasnak tűnnek, ha tényleg így lenne, ettől a helyzettől valószínűleg nem a franciának kell tartani.
Cserejátékosok
Dani Carvajal (OP: 6,3)
Azt hiszem, ezt hívják hatékony érdekképviseletnek. Múlt héten még komolyan hüppögtem amiatt, hogy egy ötszörös BL-győztessel nem lehet így bánni, aztán – úgy tudni – jött egy (vagy több?) beszélgetés, és Carvajal komoly ígérvénnyel vághatott neki az RSO elleni meccsnek. A 60. percben állt be, és három perc sem kellett neki, hogy egy kapitális hibával helyzetbe hozza az ellenfelet – Courtois azonban kisegítette egy hatalmas védéssel. Ahogy írtam, Trent Alexander-Arnold nagyon emberes meccset hozott le, nem tudom, Carvajal hogyan fogja őt eltakarítani maga elől…
Dani Ceballos (OP: 6,2)
Nekem tetszett, ahogy bekapcsolódott a játékba: lendületben és intenzitásban egyből felvette a ritmust. A pozitív összkép mellett, ha ránézünk a statisztikájára, az is hibátlan képet mutat – így a jobb osztályzat teljesen megérdemelt.
David Alaba (OP: 6,1)
Fél órát volt a pályán, úgy tűnt, semmit sem csinált – de ha így is volt, azt hibátlanul tette. 26 labdaérintése volt (ennyi idő alatt ez nem kevés), és 24 passzt adott 100%-os pontossággal. Egyszer keveredett közelharcba, azt megnyerte. Többször feltűnt az ellenfél tizenhatosa előtt is, de ott már inkább csak a szemmel verés technikáját alkalmazta – labdával nem jelentett komoly veszélyt a kapura.
Brahim Diaz (OP: 6,3)
17 perc nem a világ, így beszállni egy már győztesnek vehető meccsbe. Nagy dolgot nem láttunk tőle, becsülettel tette a dolgát.
Jorge Castero sok időt nem kapott, ha tényleg akkor tehetség, akkor még lesz ideje ezt bebizonyítania a más meccsen is.
Álvaro Arbeloa (OP: 7,6)
Szóval Arbeloaval 100%-os a Real Madrid a bajnoki meccseken. Utoljára december 7-én kapott ki a csapat a Celta ellen, de azt varjuk Alonso nyakába (.. hogy nőjön össze a szemöldökük, pont azon a meccsen voltam kint….). Volt egy apró botlás a spanyol kupában, meg egy apró mélyrepülés a BL-ben, de ez a meccs teljesen rendben volt. Mindenki a helyén volt, mindenki oda tette magát, lehetett volna egy nagyobb arányú győzelem is. Érdekes előjáték volt a Carvajal körül kialakult helyzet, élvezettel olvastam az ehhez kapcsolódó kommenteket. Én eleve nem éretettem egyet Dani jegelésével, de Arbeloa felett sem török pácát a hét eseményei miatt. Lehet, hogy csak egy beszélgetés volt köztük, lehet, hogy más is beszélt az edzővel. De. De mindenki gondoljon bele az ő helyzetébe. Megkapja élete lehetőségét, amely addig tart ameddig tartani fog és valaki potentát megkéri a klubtól, hogy bár látja, hogy szívesen bedobja a fiatalokat a mély vízbe, de van itt egy ötszörös BL győztes, nemzeti érték, adjon neki lehetőséget. Én érteném a spanyol szót és adnék neki.
Egytől egyig: Valencia CF – Real Madrid (0– 2)
Sok más madridistával egyetemben azért lettem Real Madrid szurkoló, mert hétről hétre a foci eszenciáját kaptam a csapatomtól. Amit utóbbi időben látok az jó esetben a tisztes iparos munka fogalmát meríti ki.
Real Madrid (OP: 6,2)
Arbeloa regnálása alatt már az is különlegességnek számít, hogy a négy védőposzton valóban négy védő játszott. A Real óvatosan kezdett, és érezhetően nem találta a fogást a Valencián. A mérkőzés elején többször is borzolta a kedélyeket, hogy Huijsen, Camavinga és Carreras labdát adtak el, szerencsére egyik esetből sem lett komolyabb baj. A hazai csapat védekezését nem sikerült feltörni, de valljuk be őszintén: ehhez nem is követték egymást sziporkázó megoldások. Az első félidő nagyjából unalomba fulladt, amit jól jelezett, hogy a közvetítés egyre gyakrabban mutatta a kispadon hesszelő védőinket. A 65. percben Carreras gólja némi színt és változatosságot vitt a játékba, de a kreativitás nyomokban is alig volt fellelhető. A végén Mbappé ismét eredményes volt, ám ezzel leginkább csak azt érte el, hogy legyen miről beszélni vele kapcsolatban, és ezúttal senki ne jelölje a Hattyú halála főszerepére.
Valencia CF (OP: 4,6)
Ha futballban nem is voltak túl jók, fetrengésben egészen szép teljesítményt tettek le az asztalra. Biztosan volt bennük jó adag feszültség a tabellán elfoglalt helyük miatt, de erre inkább a játék lett volna válasz, nem pedig a színészkedés. Egy kapufáig jutottak – az is kívülről –, ennek ellenére mégsem érzem azt ennél a csapatnál, hogy feltétlenül ki kellene esnie a La Ligából. Akár esélyük is lehetett volna a pontszerzésre, főleg azért, mert a Real a kapujuk előtt igen gyámoltalan volt. Az egyetlen igazán veszélyes emberük, Lucas Beltrán lecserélésével viszont sikerült teljesen lenullázniuk az ilyen jellegű reményeiket.
A meccs embere – Álvaro Carreras (OP: 7,8 )
Ő a Valencia rontó embere. Két gólt lőtt nekik (az első azért jobban megragadt az emberek emlékezetében), más csapat ellen viszont még nem sikerült megfejtenie a góllövés összetevőit. A találata miatt mindenképpen gratulálni lehet: nagyjából öt védő és a kapus is asszisztált hozzá. Ez azonban inkább Carreras dicsérete, hogy ennyi láb között is megtalálta a lövése az utat a kapuba. A játékában minden meccsen benne van a sárga: ahogy diszkréten átöleli az ellenfél vállát, derekát, majd határozottan győzködi a helyben maradásra. Aktív volt, ez kétségtelen, de valahogy mégsem érzi az ember a játékán, hogy ezt a srácot soha, semmilyen körülmények között nem lehet átjátszani.
Thibaut Courtois (OP: 6,9)
A hivatalos statisztika szerint a védések száma nulla. Ezt figyelembe véve egy munkanélkülit ne tüntessünk ki a „Munka Hőse” címmel.
Fede Valverde (OP: 6,3)
Bellingham kiesése után újra a középpályán találta magát, ahol egy jó–közepes teljesítménnyel abszolválta az estét. Nála alapvetően az emberes megindulásokat, a hosszú sprinteket és a bivalyerős lövéseket várjuk, amelyek valahogy mindig utat találnak a kapu felé. Ezekből most legfeljebb csak felvillanásokat láttunk, így nem tudott igazán kiemelkedni a mezőnyből. Érdekes lesz a helyzete Jude felépülése után: ha például Courtois dőlne ki, biztosan őt állítaná be az edző Lunin helyett.
Eduardo Camavinga (OP: 6,7)
Ha nagyon alpári lennék, feltehetném vele kapcsolatban azt a kérdést, hogy egy ágyékon kapott lövés után az ápolás ebben az esetben pontosan mit is jelent. De maradjunk inkább a futballnál: ezen a meccsen ő sem volt igazán toppon. A 95%-os passzpontosság ugyanakkor az ő esetében kifejezetten figyelemre méltó, hiszen azok közé tartozik, akik igyekeznek előrefelé játszani, és kevésbé hívei az alibipasszoknak.
Raúl Asencio (OP: 7,1)
Ezen a meccsen nem voltak tért ölelő ívelései, a behúzódó Valencia védelem mellett erre nem is nagyon volt esély. Az viszont tisztán látszik, hogy ha bele lehet állni egy kis cirkuszba, akkor Asenciót különösebben nem kell bíztatni. Nem tudni, hogy ez valamiféle tudatos stratégia, vagy tényleg ennyire pokróc, és valóban ő szeretne lenni Sergio Ramos új madridi reinkarnációja.
Dean Huijsen (OP: 6,3)
Még mindig messze van a top formától, lehet ez a meccs sem vitte előrébb ezen az úton. Amit nála nehéz megérteni, hogy ilyen testi adottságok mellett miért tűik fejjel annyira sebezhetőnek? Posztjából adódóan a támadóharmad elejéig ment fel gyakran, de annál feljebb csak rögzített szituációkban volt.
Arda Güler (OP: 6,2)
Még mindig benne látom azt a lehetőséget, hogy forgassa a csapatot: irányváltásaival és pontos előrepasszaival helyzetbe hozza a társait. Teszi ezt néha zseniálisan, néha felejthető módon, néha valahol a kettő metszetében. Ezen a meccsen inkább a szürke zónában focizott: visszamozgott, elkérte a labdát, és ha lehetett, megjátszott valakit előre. Ha lehetett…
Aurélien Tchouameni (OP: 6,5)
Nekem most megint arra a romboló naszádra emlékeztetett a játéka, amelyet jobb napjaiban megszoktunk tőle. Nyolc földi párharcából hetet megnyert, a levegőben pedig 4/4-es mutatót hozott: nem sok esélyt hagyott a Valencia játékosainak. Több jó részteljesítmény mellett két kulcspassz is a neve mellé került, szóval a hazai oldalon nagy valószínűséggel senki nem zárta a szívébe.
Gonzalo Garcia (OP: 5,0)
Nehéz az ő esetében – ismét – bármit is összekaparni, amibe pozitív értékelés céljából bele lehet kapaszkodni. 76 percet volt a pályán, ezalatt mindössze 26-szor került kapcsolatba a labdával, ami meglehetősen harmatos aktivitást mutat. Kezd kialakulni róla az a kép, hogy vagy gólt szerez és látványosan „ott van” a meccsen (ez ritkábban fordul elő), vagy lehoz egy találkozót, ami nagyjából kuka az elejétől a végéig (ez viszont gyakrabban).
Kylian Mbappé (OP: 6,7)
Szóval azt sem bántam volna, ha 1:0-ra nyerünk, mert így Mbappé találata elhomályosítja azt a tényt, hogy mennyire harmatgyenge teljesítményt nyújtott. Tíz párharcból mindössze kétszer került ki győztesen – gyakorlatilag akkor vették el tőle a labdát, amikor csak akarták. És amikor elvették tőle, gyorsan bepróbálkozott egy műeséssel is, amit a bíró egyszer sem evett meg. Úgy tűnik, ez a mentalitás valamiért kifejezetten jellemző a bal oldalon megforduló támadókra. Védekezés megint semmi, passzjáték szinte nulla — de ezt már leírni sem érdemes. Viszont rúgott egy gólt, haladunk a 2000. felé… csak épp játék nincs egy szemernyi sem.
Cserejátékosok
Brahim Diaz (OP: 7,0)
17 percet volt a pályán, ennyi idő alatt már nehéz igazán veretes teljesítményt nyújtani. Abban lehetett bízni, hogy a frissessége lendületet visz a támadásokba, és lesz egy olyan megmozdulása, amely érdemben befolyásolja a meccs alakulását. Nos, nála ez most megvolt.
Jorge Cestero és Franco Mastantuono nem kapott elég időt, hogy érdemit alkosson. Trent Alexander-Arnold többet volt a pályán, de ezzel el is mondtuk a lényeget: ismét a pályán volt.
Álvaro Arbeloa (OP: 5,9)
Nem tudok elmenni Jiménez kezdőbe delegálása mellett. Amíg Valverde játszott a jobb oldalon, addig még lehetett – talán – indokot találni arra, miért nem kap szerepet a klub legendája. De amikor egy ötszörös BL-győztes, bevethető védő helyett egy nullkilométeres, 22 éves játékost nevez ki a kezdőbe az edző, nos, az nálam kiveri a biztosítékot. Szeretném hangsúlyozni: az eredményei alapján a futballtörténelem egyik felsőpolcos játékosáról beszélünk, olyasvalakiről, aki rengeteget adott ennek a klubnak és nekünk, szurkolóknak is. Számomra ez egyértelmű tiszteletlenség, és a leghatározottabban elutasítom. Arbeloa ezzel párhuzamosan más játékosoknak a kinevezésétől kezdve csókolgatja a kezüket — függetlenül attól, hogy jól játszanak-e vagy sem. Nálam ezzel a mutatványával alaposan eljátszotta a bizalmát, és őszintén szólva már azt sem tudom, van-e innen visszaút. És persze felmerül a kérdés: vajon ez őt mennyire zavarja.
Egytől egyig: Real Madrid – Rayo Vallecano (2– 1)
Érezhetően kezdenek elszabadulni az indulatok a szurkolók között. És erre a helyzetre ez a győzelem sem hozott gyógyírt.
Real Madrid (OP: 4,5)
Azt hiszem, ezen a meccsen ismét elégettünk pár millió agysejtet – sajnos döntően bosszúság, értetlenkedés és nem kiérdemelt izgulás miatt. A helyi madridisták sem tanúsítottak bűnbocsánatot: megkapták a pfujolást a kedvencek, a mérkőzés elején és a szünetben is. Nem kezdtünk rosszul, de jött néhány eladott labda, amelyekből a Rayo kontrázni tudott, és ezek alaposan felkavarták a kedélyeket. Vini gólja talán túlságosan megnyugtatta a csapatot, a mérkőzés pedig lassan teljes unalomba fordult. Őszintén szólva a 40. perc környékén elbóbiskoltam – úgy tűnik, vízszintes helyzetben mostanában nem tanácsos Real Madrid-meccset nézni. Kaptunk megint egy elkerülhető gólt, Arbeloa behozta az összes támadóját, de igazából Vini volt az egyetlen játékos, aki folyamatosan nyomás alatt tudta tartani a védőket. Meg voltam győződve róla, hogy ez a bíró akkor sem fog büntetőt befújni, ha valakinek eltörik a lába, aztán a 100. percben mégis meggondolta magát. Azt is rögzíteni kell, hogy a büntetőkre egy-két játékosunk már üzemszerűen rájátszik – nem túl hitelesen. Győztünk, megint egy áthallásos bírói döntés után, és kapni fogjuk az ívet rendesen, efölött ne kételkedjen senki.
Rayo Vallecano (OP: 5,2)
A Rayo Vallecano a kiesési zóna szélén táncol, így számukra felbecsülhetetlen értékű lett volna akár egyetlen pont is. Nyilván reálisan nem ezzel számoltak, ugyanakkor mentálisan alaposan feltúrbózhatta volna a csapatot. Ehelyett 2–1-re kaptak ki, egy a 100. percben megítélt büntetővel – nem erre a napra fognak önfeledt mosollyal visszaemlékezni. Kellő keménységgel álltak bele a mérkőzésbe: összesen 16 szabálytalanságot követtek el, két játékosuk piros lapot kapott, emellett még nyolc sárga lap került a nevük mellé. A győzelemre is volt esélyük, de Andrei Rațiu a sprintje végére elfáradt, Courtois pedig a helyén volt a meccs egyik legnagyobb helyzeténél a 65. percben.
A meccs embere – Vini Jr. (OP: 5,3 )
Olyan szempontból szerencséje volt, hogy a Rayo védőinek nagy része nagydarab, nehézkes játékos volt, így ma a szélen való elfutások, az egy az egy elleni játékok jól működtek. Tizenegyből hét párharcot meg is nyert. Ugyanakkor nem tagadta meg önmagát: a műesések, a reklamálás, valamint a kétes megítélésű büntetők eljátszása ezúttal sem maradt el. Be is sárgult, így lesz ideje koncentrálni a következő bevetésére, amely jó esetben tizenhárom nap múlva következik. De tegyük a szívünkre a kezünket: voltak kifejezetten jó megmozdulásai is, még ha a közönség továbbra sem fogadta vissza teljesen a szívébe. A gólja előtt három rayo-s játékos gyűrűjében lőtte el a labdát, és szinte minden érdemi támadásunkban szerepet vállalt. Akart játszani – és ez sikerült is neki.
Thibaut Courtois (OP: 7,4)
Többször is nehéz helyzetbe hozták, nem egyszer ő segítette ki a mezőnyjátékosokat. Három védése volt, a kapott gólról nem tehetett. Szerintem Courtois teljesítményben és normalitásban is a legmagasabb átlagot hozza idén: messze nem enged meg magának annyit, mint egy-két játékosunk, a teljesítménye pedig stabilnak mondható. Mondjuk gólt még nem fejelt a 94. percben.
Fede Valverde (OP: 5,7)
Már a múltkor is felhoztam a kérdést, hogy ha Carvajal egészséges, akkor miért Fede játszik a jobb oldali bekk pozíciójában. Három elfogadható magyarázat lehet erre. Az egyik, hogy Arbeloa jobban bízik Valverdében hátul, mint Carvajalban. A másik, hogy játszatni akarja Valverdét, de a középpályán nem talál neki helyet. A harmadik pedig a kettő együtt. Így ismét Valverdével kezdtünk a jobb oldalon, és ő is aktív volt: 87 érintése volt, tíz párharcból nyolcat megnyert. A kapott gólban ő is benne volt valamilyen szinten, neki is akadt idegesítő labdaeladása (de legalább visszafutott és visszaszerezte a labdát), ugyanakkor volt blokkolt kapura lövése és több szép keresztlabdája is.
Eduardo Camavinga (OP: 5,5)
Ismét a baloldali védő poszton találta magát – Carreras sehol, pedig bevethető volt –, és ott jól teljesített. 98 labdaérintésével a Real legaktívabb játékosa volt, pontosan passzolt, és kúszott-mászott a labdáért, ha kellett. A végén a fejese sokat segíthetett volna, de a kapufát éppen csak érintette, a góltól még messze volt. A feszült helyzetekben néha úgy tűnt, akár terapeutaként is bevethető lenne, legalábbis az ellenfél felbőszült játékosai esetében. Mindez azonban már 2–1-nél történt.
Raúl Asencio (OP: 5,0)
Jobb oldali belső védőként játszott, a sérülései miatt 45 percet kapott. Ez idő alatt nem volt rontott labdája, 30 labda érintése nem túl sok, nem túl kevés. Alapvetően jól teljesítette a feladatát, köszönet érte, hogy ilyen állapotban is játékra jelentkezett.
Dean Huijsen (OP: 4,4)
Néha kicsit akaratgyengének tűnik, de nekem továbbra is tetszik az aktivitása az előrejátékban. Volt egy blokkolt lövése és emlékezetes volt az is, amikor derékmagasságban, izomból hazarúgta Courtoisnak a labdát. Győzte szegény megszelídíteni. Nem volt pontatlan, nem játszották át, ennek ellenére a teljesítménye messze elmarad a szezon eleji elvárásoktól.
Jude Bellingham (OP: -)
Akkor lehet izgulni, hogy milyen súlyos az a sérülés.
Arda Güler (OP: 4,8)
Egykori játékvezetőként, a VAR világában kicsit csodálkozva vettem tudomásul, hogy az a könyökös, amit Arda kapott a 11. percben, semmilyen érdemi megtorlást nem vont maga után, pedig elég rendesen megült az állkapcsán. A játékában ugyanakkor sok pozitívumot lehetett felfedezni: szokásához híven aktívan kezdte a mérkőzést, majd – szintén szokás szerint – a második félidő közepére ismét jócskán beleszürkült a mezőnybe. Kérte a labdát, kereste a lehetőségeket, de nem egyszer saját kezébe vette az irányítást, és maga fejezte be az akciót.
Aurélien Tchouameni (OP: 4,2)
Nekem ma egyáltalán nem volt meggyőző a játéka. A Rayo gólját nehéz lenne elvitatni tőle: ahogy lemaradt az emberéről, azon a szituáción egyszerűen bealudt. Ami igazán kiverte a biztosítékot, hogy több olyan eladott labdája is volt, amelyekből az ellenfél le tudott fordulni, és csak az utolsó pillanatokban sikerült valakinek tisztáznia. Tchouaméni játékának eddig a megbízhatóság volt a védjegye – ettől ezen a mérkőzésen sajnos messze állt.
Franco Mastantuono (OP: 3,2)
Őszintén megmondva kezdek egy kicsit aggódni a srácért, mert gödörben van. Legalábbis az elmúlt két meccsen nem volt egyetlen igazán értékelhető megmozdulása sem. Súlytalan, ötlettelen – hadd ne mondjam, haszontalan – volt a játéka. Hatvan percet töltött a pályán, ezalatt harminc labdaérintése volt. Hogy ezek milyen minőségűek voltak, azt inkább ne részletezzük, de ez átlagosan kétpercenként egy érintést jelent. Vagyis nem róla szólt a mérkőzés. Támadásaink döntő többsége a bal oldalon futott, de legalább Vini próbált hozzátenni valamit a játékhoz, a jobb oldal csak akkor volt veszélyes, ha más játékosok (pl. Güler) itt próbálkozott.
Kylian Mbappé (OP: 4,9)
A 68. percben az az akció pazar volt! Ahogy Mbappé kiugrott, ahogy eltolta a kapus mellett, majd rálőtte a kapura – ez igazán gólt érdemelt volna. És ne feledjük: a 100. percben, 1–1-es állásnál büntetőt lőni nem kis lelki teher, ő pedig belőtte. Nagyjából ez a két momentum fedi le Mbappé 115 perces pályán töltött idejének pozitívumait. Számomra ma kifejezetten körülményesnek és fantáziátlannak tűnt a játéka. Olyan szempontból kiismerhető, hogy a világ minden kincséért nem passzol, így a védelemnek gyakorlatilag csak a lövések blokkolására kell koncentrálnia – ezt korábban is a szemére vetettem. Ez így, még a góllal együtt is kevés lesz.
Cserejátékosok
Dani Ceballos (OP: 6,0)
Róla a 45 fokban behajló bokája marad meg az emlékezetünkben. Amiben jó az hozta: sokat futott, a párharcait egy kivétellel megnyerte és nem szórta el a labdákat. Csoda, hogy a saját lábán hagyta el a pályát.
Rodrygo (OP: 5,0)
13 percet volt a pályán, sok mindenre nem volt ideje, de érezhető volt az erős igyekezet. Kiállítottak róla egy ellenfelét, ami szintén olyan esemény volt, amelyről azért fognak még mesélni. Félreértés ne essék: szerintem teljesen jogos volt a második sárga.
Brahim Diaz (OP: 4,7)
Drámai dolgokat nem művelt, leszámítva két gólpasszt, amelyből a második egy 11-es kiharcolása volt. Nagy lehetőséget kapott Ballingham sérülése után, szerintem odabiggyeszthető, hogy nem herdálta ezt el.
Gonzalo Garcia (OP: 4,0)
Semmi emlékezetes, leszámítva azt, hogy a Rayo hatalmas helyzeténél a 65. percben Andrei Ratiuval ő futott vissza.
Alaba (OP: 4,5)
Akkor jött be hátulra, amikor már mindenki elől volt, így sok dolga nem akadt.
Álvaro Arbeloa (OP: 3,7)
Voltak itt azért érdekes dolgok. A legmeglepőbb a védelem felállítása volt, azzal együtt, hogy tudjuk rengeteg a sérült. Két középpályás a szélen, úgy, hogy két vérbeli – egészséges bekk – a padon, elgondolkodtató döntés. Asenció nem nagyon bír el egy meccset, Huijsen hol ilyen, hol olyan, könnyű dolga sincs a mesternek. Mastantuono erőltetése valószínűleg Rodrygo formájával/erőnlétével hozható összefüggésebe, a két szent tehén lecserélhetetlensége pedig úgy tűnik kezd kőbe vésődni. Nem érezni, hogy előrébb lennénk, de azt sem, hogy megindultunk valamilyen irányba. A játékosok és a teljesítmény elvtelen dicsérete meg tuti nem viszi előre a csapat szekerét.
Egytől egyig: Benfica – Real Madrid (4– 2)
Ha nagyon cinikus lennék, úgy kezdeném: „Na ugye, tud a Real Madrid közönségszórakoztató meccset játszani?!” De most nem ilyen kedvemben vagyok.
Real Madrid (OP: 2,9)
Sziszüphosz jut eszembe, aki görgeti fel a követ a hegyre, és amikor végre felérne, az visszagurul. Kezdheti elölről – az istenek büntetik. Minket pedig a Real Madrid labdarúgócsapata. Megint rajtunk nevet mindenki, és mintha ez még nem lenne elég, sikerült tovább mélyítenünk a gödröt. Ott tartunk, ahol néhány hete: játék alig, egyénieskedések, hisztizések, fegyelmezetlen futballisták, vergődő szakvezetés. Különösen fájó látni, ahogy sorra csúsznak ki a kupák a kezünkből. Most ismét egy számunkra kedves trófea került néhány lépéssel távolabb. Rég volt ekkora baj a szeretett klub háza táján. Ideje lenne egy mély levegőt venni, és egy világos koncepció mentén elindulni előre – ettől a szezontól csodát már ne várjunk.
Benfica (OP: 8,3)
Én személy szerint Mourinhót sosem kedveltem, de azt el kell ismerni, hogy rendkívüli módon képes fanatizálni a játékosait, az aktuális csapatát. A Benfica tudta, hogy győznie kell ahhoz, hogy esélye legyen a továbbjutásra, és folyamatosan, taktikusan azt a játékot játszotta, amely ehhez szükséges volt. Mindenki ennek rendelte alá a saját játékát. Ugye milyen egyszerű ez a játék, a foci? Bár… azt azért én sem értettem, hogy a hosszabbításban, amikor még szükségük volt egy gólra, miért nem látszott rajtuk a sietség leghalványabb jele sem. Persze, ha előre tudták, hogy a bíró befúj majd egy kamu szabadrúgást, amelyet a kapusuk, Trubin a 98. percben befejel, akkor kalapot le előttük. Biztos sokat gyakorolták edzésen…
MECCSEMBERE – Kylian Mbappé (OP: 6,4)
Legyen ő a meccs embere, végül is mindegy. Két gólt szerzett, ugyanakkor több megmagyarázhatatlan döntést is hozott. Egyre gyakrabban merül fel a kérdés a szurkolókban, hogy mennyire fér bele, ha egy játékos kizárólag a gólszerzésben járul hozzá a csapat teljesítményéhez, miközben a játék más területein – elsősorban védekezésben – alig vállal szerepet. Egy ilyen profilú futballista talán még elfér a csapatban, kettő azonban már komoly egyensúlyi problémákat okozhat. Mbappé esetében különösen beszédes volt az a jelenet, amikor az ellenfél alapvonalánál elveszítette a labdát, majd a visszatámadás helyett egyszerűen megállt. Nem hosszú sprintre lett volna szükség, csupán néhány lépésre…
Thibaut Courtois (OP: 6,6)
A „goals prevented” statisztikája -1,73, ami azt jelenti, hogy a kapus több gólt kapott, mint amennyit a lövések minősége indokolt volna. Ezzel együtt hét védése volt, szerintem ő is szeretné a leghamarabb elfelejteni ezt a rémálmot.
Fede Valverde (OP: 4,3)
Szívem szerint őt tettem volna meg a meccs emberének – már ha egy ilyen címet ezen a mérkőzésen a Real esetében egyáltalán ki lehet osztani. Viszonylag aktív volt (86 labdaérintés), 96%-os passzpontossággal játszott. Igyekezett nemcsak védekezésben, hanem támadásban is szerepet vállalni, sajnos azonban a mentalitása nem volt ragályos a Madrid többi játékosára nézve.
Dean Huijsen (OP: 3,2)
Ha csak a statisztikákat néznénk, nem volt annyira borzalmas meccse, de az ember nehezen tudja függetleníteni magát a végeredménytől. 8,2 kilométert futott, 94%-os passzhatékonysággal játszott, 88 labdaérintése volt, és párharcai többségét megnyerte. Mindezt úgy, hogy 78 percet töltött a pályán.
Raúl Asencio (OP: 3,2)
Tudjuk, hogy nem egészséges, és azt is, hogy agyas. A csúszós talaj nem feküdt neki, de az első sárgáját olyan égbekiáltó baromságért kapta, amit tanítani kellene az akadémiákon – hogy mit ne csináljanak. A második sárgája a 92. percben szintén teljesen megérdemelt volt: egy normális csapatnál az ilyen fegyelmezetlenségnek következményei lennének. Volt ugyan egy gólpassza, de összességében ez a teljesítmény nagyon gyenge volt.
Álvaro Carreras (OP: 2,9)
A volt csapatod ellen játszani mindig hatalmas motivációs bomba, ezt azonban Carreras játékán annyira nem lehetett érezni. Ő is szépen felhúzta magát, egyre több balhéba keveredett, miközben a bal oldalunk gyakorlatilag átjáróház volt. Passzolni még valahogy passzolt, de ő sem hiányzott a gépezetből, amikor Arbeloa a 71. percben lecserélte.
Jude Bellingham (OP: 3,3)
A rá jellemző hajtós, ütközős játék elemeit láthattuk, ami szépen belesimult a Madrid összességében gyenge teljesítményébe. 93%-os passzpontosság, 13/7-es megnyert párharcarány, három sikeres szerelés. Bejárta az egész pályát, de tőle ennél több kellene: színt vinni a játékba, ha kell, gólt lőni vagy előkészíteni. Ebből azonban semmit sem láttunk.
Arda Güler (OP: 4,0)
Arda lecserélésével kapcsolatban két dolgot szeretnék leszögezni. Egyrészt egy 21 éves játékos ne hisztizzen ekkorát amiatt, hogy lecserélik – ezt a fajta viselkedést még sokkal tapasztaltabb, idősebb játékosoktól sem nézi jó szemmel az ember. Másrészt viszont magát a cserét teljes értetlenséggel éltem meg. Nem egy meccsen láttuk már, hogy irányító, játékmester nélkül ez a Real Madrid gyakorlatilag bármely ellenféllel szemben képes a szenvedés legmagasabb fokát produkálni. Gülerben éreztem egyedül azt a pluszt, hogy képes egy váratlan húzásra, egy fifikás kiugratásra, okos játékterelgetésre. A második gól előtti megmozdulása szerintem kifejezetten zseniális volt – erre lekapja a mester.
Aurélien Tchouameni (OP: 3,1)
Nála is tovább tartana az érthetetlen dolgokat felsorolni, mint a pozitív megmozdulásait. Az mindenképp megsüvegelendő, hogy már a 3. percben besárgult, és az egész félidőben ott lógott a levegőben, hogy kiállíttatja magát. Aztán az első félidő 48. percében összehoz egy tizenegyest, nehogy már normális idegállapotban mehessünk a pihenőre. A lecserélése indokolt volt, a teljesítménye összességében visszafogott.
Vini Jr. (OP: 2,6)
Megosztom, ideális esetben hogyan alakult volna Vini utolsó néhány hete. Hiszti a pályán, az edzésen, az öltözőben – Alonso lapát. Mindenki Vinit kiáltja ki az egyik fő bűnösnek, akiben a méltatlan helyzet miatt rendkívüli energiák szabadulnak fel. Innentől kezdve minden meccsén a hátán viszi a csapatot. Reklamálás legfeljebb azért van, mert túl hideg a víz az öltözőben. Ontja a gólokat, szórja a gólpasszokat, egyszerűen lehetetlen nem szeretni olyan nagyszerű futballista. Ehelyett…
Franco Mastantuono (OP: 2,2)
Mastantuono egyetlen olyan mozzanata sem rögzült, amelyet pozitívan ki lehetne emelni – szerintem ez önmagában is „teljesítmény”. Tíz párharca volt, ebből egyet nyert meg, vagyis kilencet elveszített. Többször is belevezette a labdát a védőkbe, ami szinte kivétel nélkül a portugál játékosoknál kötött ki. Már azon is csodálkoztam, hogy a második félidőben még lehetőséget kapott, de a plusz percek ugyanazt a szörnyű játékot hozták tőle.
Cserejátékosok
Rodrygo (OP: 2,9)
Rodrygo a nagy kedvencem. Negyvenegy perc alatt volt egy kaput eltaláló lövése, és – ugye – sikerült neki egy perc alatt kiállíttatnia magát. Komolyan: ilyenkor mire gondol egy profi labdarúgó? Folyamatosan tolja az igét a bíró arcába, kap egy sárgát, nem hagyja abba a dumát… vajon mit vár, mi lesz a történet vége? Ami számomra egy közeli képen igazán megdöbbentő volt: Rodrygónak nagyjából húsz perc játék után jártányi ereje sem maradt. Egy elvesztett labda után konkrétan lépni is alig tudott.
Eduardo Camavinga (OP: 4,0)
Camavinga is több poszton bevethető játékos, most a kontraformát mutató Tchouameni helyett kerül bevetésre. Nem ő volt a leggyengébb láncszem, de drámaian nem tudod a meccshez rakni.
Brahim Diaz, David Alaba éa Jorge Cestero keveset voltak a pályán, így kimaradnak az osztályzásból. Szerintem, ha tudnának róla nem bánnák.
Álvaro Arbeloa (OP: 2,7)
Arbeloáról egy személyes történet jut eszembe. Egy gyötrelmes időszakomban gyakran csúsztam a munkával a munkahelyemen. Ezzel többször is nehéz helyzetbe hoztam egy kolléganőmet, akit egyébként kedveltem és tiszteltem. Minden alkalommal bocsánatot kértem tőle. Egy idő után megjegyezte, hogy nagyon kedves dolog, hogy minden trógerságom után elnézést kérek, de ettől még tróger maradok, és nem változik semmi. Arbeloa játszhat szent embert, és magára vállalhatja mindenki bűnét, de ettől még nem lesz jobb a Real Madrid játéka. Meg ugye ott van az a mondás, hogy: „Ha a kuplerájban nem megy jól az üzlet, nem a madámot kell lecserélni, hanem a lányokat.” Ezt én szívesen ajánlanám Pérez elnök úr figyelmébe. Már ha egyszer tényleg rendet szeretne.
Egytől egyig: Villarreal CF – Real Madrid (0– 2)
Egy nehéz meccsen begyűjtött három pont, mindig kellemesebben mosolyog vissza ránk.
Real Madrid (OP: 7,6)
Hét nap alatt három mérkőzés – abból egy a BL-ben –, plusz egy idegenbeli meccs a harmadik helyezett ellen… Balgaság lett volna hihetetlen pörgést elvárni. Így maradt az izgalom az utolsó pillanatokig: vajon elég lesz-e az az egy gól, ami a végére szerencsére csak megszaporodott. Az egész csapat nagyjából egy szinten volt. Nem is igazán jó, nem is igazán rossz — inkább egy nehezen megfogható köztes érzés jellemezte a Realt. A masszív Villarreal ellen nem nagyon találták az utat kapu felé, a csatárainkat jól kivették a játékból. A Madrid pontos keresztlabdákkal és előre ívelésekkel próbált megoldást találni, ebben Bellingham, Güler és Asencio járt élen. A második félidőben a gól hamar jött, így az a fajta görcsös akarás, ami az idő múlásával előjöhetett volna, végül nem jelent meg a játékunkban. Megint nyertünk egy nehéz ellenfél ellen, a csapat gólt sem kapott — de elvi okok miatt még most sem örömködünk hangosan. Szép volt fiúk, gratulálunk, csak így tovább!
Villarreal CF (OP: 5,8)
A Villarreal egy stabil, jó csapat, kellemetlen ellenfél tud lenni szinte bármilyen szituációban. Engem némileg meglepett, hogy úgy tűnt, nincs teltház , ez mondjuk 23500 nézőt jelentett volna. Stabilan és veszélyesen kezdett a Villarreal, jól állt a védelmük a lábán, a Real pedig nem nagyon tudott helyzetet teremteni. Ugyanez igaz volt fordítva is: a hazai támadók sem tudtak a védelmünk mögé kerülni, így sokáig komolyabb helyzet nélkül zajlott a játék. A második félidő elején a bekapott gól hamar jött, de lett volna lehetőségük változtatni – Marcelino ki is használta mind az öt cseréjét –, de igazán nem sikerült új lendületet adniuk a meccsnek. A hajrában a Real nem kevés hibával ajándékozta meg a hazai csapatot, de ebből a Villarreal végül semmit nem tudott érdemben kihasználni. A tizenegyes ilyen szempontból már nem nagyon befolyásolta a mérkőzés kimenetelét.
A meccs embere – Kylian Mbappé (OP: 8,2 )
Haragszom Mbappéra. A mérkőzés utolsó 10 percében olyan nagyívben tett a védekezésre, hogy hangosan szidtam a tévé előtt. A támadóharmadban kétszer is elvesztette a labdát – úgy, hogy elég látványosan rátekeredett, magyarul esze ágában sem volt passzolni – majd, ezután nemhogy kiszívta volna a vérét a védőnek, hanem szolid sétálgatásba kezdett. Ebből komoly baj lehetett volna és előbb utóbb lesz is…. Mbappéről eddig is tudtuk, hogy nem ez az erőssége, hanem a gólszerzés. Erre sokáig nem volt esély, mert őt és Vinit nagyon keményen levették a pályáról. Ahogy ez a nyomás enyhült rajtuk, úgy lett egyre több helyzet, majd egy szerencsének mondható gól, egy kiharcolt tizenegyes és egy szemérmetlen panenka, amely előtt viszont mélyen meg lehet hajolni. Ott kezdődött, hogy a L. Júnior (figyelem nem L.L. Junior!) végig dumálta a büntető előkészületeit és ezzel szúrt vissza Mbappé. De üzent ezzel Brahimnak is, hogy ne keseredjen el, hogy (miatta) vállalva a kockázatot így rúgja a tizenegyest. Hatalmas rizikó volt ebben az elhatározásban, de bejött, az a bizonyos kalap megemelhető.
Thibaut Courtois (OP: 7,5)
Nem volt ez egy nehéz meccs az ő szempontjából, egy védése volt, a labdakihozatalokat jól megoldotta, mint általában (nem mertem azt írni, hogy mint mindig, biztos hibázott valamikor, de én mostanában nem emlékszem ilyenre). Két sikeres kifutás is áll a neve mellett, aztán volt egy ajtó-ablak helyzete a Villarrealnak, de a támadó fölé lőtt, ott erős szemkontaktusban volt a labdával és emiatt ment a fölé. Másképp nem lehetetett.
Fede Valverde (OP: 7,1)
Én vele kapcsolatban elgondolkodtam azon, hogy ha Carvajal már felépült és bevethető, akkor miért még mindig Valverde játszik a posztján? Lehet, hogy Arbeloa inkább preferálja az extra munkabírású, fullra megbízható Fedét, mint a 34 évét betöltött, sérülésre hajlamos egykori csapattársát? Vagy ha ez nem igaz, akkor mikor szeretné végre újra a csapatba rakni? A Benfica elleni rendkívül fontos BL-meccsen? Ha visszatérünk Fede játékára: megállapíthatjuk, hogy nemcsak a jobb szélt játszotta be, hanem sokszor be is húzódott a pálya közepe felé, amikor a játék úgy kívánta. Neki is volt bosszantó labdavesztése, ugyanakkor szép passzai és jó közbeavatkozásai is. Összességében szépen megoldotta a feladatát.
Álvaro Carreras (OP: 8,0)
Carreras bejátszotta a teljes baloldalt, 98 labdaérintésével pedig a Real legaktívabb játékosa volt. 97%-os passzpontossággal játszott, amit még meg is fejelhetünk azzal, hogy a támadóharmadban ez az érték 100%-os volt, 19 passz mellett. A párbajai nagyobb részét ugyan elveszítette, de sok testi kontaktust vállalt fel, amivel megállította vagy legalább lassította az ellenfél támadásait.
Raúl Asencio (OP: 7,8)
Ha valóban repedt sípcsonttal játszik, akkor nehéz szavakat találni erre a lojalitásra. A sérültek–eltiltottak listáján három olyan játékos is szerepel, aki belső védőként is bevethető. Az ő hiányukban Asencio játéka kincs volt Arbeloa számára. Néha látszott rajta, hogy fájdalmai vannak, mégis végig tolta a 90 percet. Amit külön ki szeretnék emelni az ő játékából, az a hosszú passzok hangsúlyos megjelenése. Korábban többször is ekéztem Asenciót, mert gyámoltalan volt a labdakihozatalban: inkább hátra és oldalra passzolgatott, néha ezzel kifejezetten nehéz helyzetbe hozva Courtois-t. Már a BL-meccsen is volt jó pár hosszú indítása, nem egyszer egészen a támadóharmadig, a csatárok cipőjének orrára ívelve a labdát. Tegnap hétszer próbálkozott hosszú indítással, és ebből öt célba ért — ez az arány egy ilyen rizikós megoldásnál kifejezetten jónak számít. Én Arbeloa helyében arra bíztatnám, hogy nyugodtan erőltesse ezt, mert jól és pontosan csinálja. Idővel akár a névjegye is lehetne.
Dean Huijsen (OP: 7,1)
Amikor az első percben megint a lelátóra rúgta a labdát egy helyzetmegoldásként, némileg megemelkedett a szemöldököm. Később szerencsére már nem élt ezzel a „megoldással”, hála Istennek. A játékára alapvetően a hasznos jelző illik a legjobban: látványos dolgokat nem csinált, de sok esetben útját állta a kapura törő akcióknak. Egyik mutatója sem teljesen szeplőtlen, de nem is rossz, és végül is aktív szereplője volt egy idegenbeli, kapott gól nélküli bajnoki mérkőzésnek.
Jude Bellingham (OP: 7,5)
Bellinghammel mindig bajban vagyok, mert olyan egyformák a meccsei: hajt, küzd, cselez, nem kíméli magát. Ha oda kell csúszni, megteszi, és előszeretettel beleáll az ütközésekbe. A tegnapi meccs is pont ilyen volt. Asencióhoz hasonlóan neki is volt néhány kiváló keresztlabdája, kapura is veszélyes volt, összességében pedig egy jó meccset hozott le
Eduardo Camavinga (OP: 7,1)
Neki is egy ”szokványos” mérkőzése volt, sok mozgással, sok labdaérintéssel, számos párharccal. Volt egy világvége labdavesztése, amelyből egy veszélyes kontra alakult ki, nos ekkor szálltak rá a virtuális átkok, de becsületére legyen mondva, kivette alaposan a részét a helyzet semlegesítésben is. Tchouameni eltiltása miatt az ő feladata volt a középpályán a támadások megszűrése, segítség a labdakihozatalokban, ezt a részét jól megoldotta. A meccs végén talán érződött már a fáradság rajta, a cseréje nem lett volna meglepetés, de Arbeloa ezek szerint úgy érezte, hogy ebben az állapotban is ő a legjobb megoldás erre a posztra.
Franco Mastantuono (OP: 7,3)
Jó, küzdelmes mérkőzése volt neki is, a jobb oldalba Valverdével közösen tudott életet lehelni. Amikor nem tudott egyenesen a kapu felé menni, sokszor cselezett befelé, és onnan próbálta megjátszani a labdát. Pontosak voltak a passzai (92%), számos földi párharca volt (16), amelyeknek a felét meg is nyerte. Kapott egy sárgát – a Realban egyedüliként –, de ez valószínűleg sem rövid, sem hosszú távon nem fog gondot jelenteni.
Arda Güler (OP: 7,3)
Neki is jó meccse volt, sok mozgással, visszalépéssel igyekezett megjátszható helyzetbe kerülni, majd a társait megjátszani. Volt neki is életveszélyes labdavesztése, kaput eltaláló lövései, szép passzai. Nem voltak rendkívül látványos megmozdulásai, de jól mozgatta a csapatot, hasznos motorja volt a Madridnak.
Vini Jr. (OP: 7,4)
Vininek pedagógiai okokból adok nyolcast, hadd érezzen egy kis szolid bizalmat. Azért a villarreali közönség sem ment a szomszédba egy kis suttyóságért: ment a fújolás rendesen, valahányszor hozzá került a labda, bár úgy tűnt, egy idő után ebbe bele is untak. Navarro alaposan megnehezítette az életét, ameddig bírta szuflával. Aztán az első alkalommal, hogy Vini elment mellette, gólt is rúgott a Real. Nekem úgy tűnt, a dumálás is ment rendesen Navarro részéről, de amikor az sem segített, akkor egyszerűen felrúgták Vinit. Láthatóan igyekezett a játékra koncentrálni, de hamar kiderült, hogy ez vékony jég: egy-két – szerinte – téves ítélettel nagyon gyorsan ki lehet hozni a sodrából. Háromszor próbálkozott lövéssel, volt köztük kifejezetten szép is, de úgy tűnik, mostanában jobban megy neki az előkészítés — és ez ezen a meccsen is megvolt.
Cserejátékosok
Gonzalo García és Brahim Díaz sem kapott sok játékidőt, így érdemben nem tudták befolyásolni a mérkőzés alakulását. Közös bennük viszont, hogy ez alatt a rövid idő alatt egyikük sem rontott el passzt, pedig viszonylag sokszor bekapcsolódtak a játékba.
Álvaro Arbeloa (OP: 7,6)
Az első meccs botránya után, szépen alakulgató széria és az idő neki dolgozik. Ismét egy masszív kezdőt rakott fel a pályára, kerülve a kísérletezgetést, az alternatív megoldások keresését. A korábban leírt Carvajal – Valverde helyettesítési probléma lehet erre vezethető vissza, ez is jó magyarázat lenne Arbeloa kockázatkerülő stratégiájára. Eddigi meccseire jellemző volt, hogy bátran és viszonylag korán is bele mert nyúlni a meccsbe egy-egy cserével, ez a mérkőzés ilyen szempontból kivétel volt. Lassan kezd egy kicsit a légszomj enyhülni, a külső presszió csökkenőben van, valószínűleg nem ma fog a Barcelonával szembeni különbség csökkeni, de hosszú még az előttünk álló út.
Egytől egyig: Real Madrid – AS Monaco (6– 1)
Meg kell tanulnunk ismét önfeledten örülni egy győzelemnek. Ez a mérkőzés egy jó kezdet lehet ehhez.
Real Madrid (OP: 8,4)
Nem szeretném ezt az eredményt relativizálni….., hogy ez egy gyenge formában lévő Monaco, akinél edzőváltás is volt, de úgy tűnik ez az edző sem innét megy nyugdíjba, meg, hogy egyik játékosuk amúgy is Bamba… Ez egy korrekt győzelem volt. Egy kevésbé vészterhes időszakban valószínűleg alaposan meg is ünnepelnénk — tegyük meg most is, mert ezt tényleg kiböjtöltük. Nem tudhatjuk, hogy ez csak egy fellángolás, vagy egy reményteljes történet első felvonása, de majd idővel okosabbak leszünk. Viszonylag hamar biztonságos helyzetbe került a Real, ami alapvetően rányomta a bélyegét a meccsre. Fontos volt ezen a mérkőzésen — ha már így alakult —, hogy az elmúlt időszakban szerzett sebek valamiféle gyógyírt kapjanak. Erre ez a találkozó tökéletesen alkalmas volt, úgyhogy köszönet a csapatnak, Arbeloának és az egész stábnak. Az elején a jobb oldalunk volt aktívabb Mastantuono és Valverde jóvoltából, aztán szépen beindult mindenki. Lehet, hogy csak én éreztem így, de egy idő után úgy tűnt, a csapat kifejezetten arra játszik, hogy Vini gólt lőjön. A meccs végén pedig már azt éreztem, hogy mindenki gólt akar — sőt, még hátul is csak a parádés mozdulatoknak volt helye, amiből Ceballos össze is hozott egy gólt a Monacónak. Maradt bennem egy kis hiányérzet: hiába lett a vége brutális KO, azért rúgattunk egy gólt az ellenféllel, és — ne tűnjek telhetetlennek — amikor a 63. percben 5–0 volt, én már valami egészen elképesztő végeredményt vizionáltam. De szomorúak azért nem vagyunk.
AS Monaco (OP: 4,3)
Az mondjuk nem kicsit lepett meg, hogy a Realban több francia játszott, mint a Monacóban. A hazaiak kicsit széteső csapat benyomását keltették és nehezen volt érthető, miért nyíltak ki ennyire. Azok a csapatok ugyanis, amelyek az utóbbi időben borsot törtek a Real orra alá, mind visszahúzódtak a kapujuk elé és kontrákkal próbáltak veszélyeztetni. Számomra az is csalóka volt, hogy – ha minimálisan is – a Monaco többet birtokolta a labdát, csak igazán kezdeni nem tudtak vele semmit. Lehet, hogy ezen a meccsen bennem tomboltak a kényszerképzetek, de úgy éreztem, a francia csapat játékosai mélységesen tisztelték Mbappét: nem nagyon bántották, inkább afféle nemzeti értékként kezelték a jelenlétét.
MECCSEMBERE – Vini Jr. (OP: 8,9)
Vini hatalmas esélyt kapott a Sorstól, talán elkezdheti magát visszakaparni a csapatba. Voltak visszatérő elemek a játékában, amelyek ki tudják akasztani a szurkolókat, de az, hogy négy gólban aktív szerepet játszott, azt különösebben nem kell magyarázni. Arbeloa úgy tűnik jól fogta meg a helyzetet, mert rögtön a kinevezésekor Vini mellé állt, játszatja, bíztatja. Egy jó Vinire szüksége van a Real Madridnak, a kérdés bennem úgy merül fel, hogy ezt a formát tudja-e állandósítani. Nem úgy indult, hogy itt valami parádé lesz a részéről, mert a továbbra is kifütyülte a közönség, de hamar jöttek a gólok és ez elvonta a publikum figyelmét. Vini ezen a meccsen egész kivételes teljesítményt tett le az asztalra: a gólokon, gólpasszokon kívül, hét kulcspassza volt, 86%-os volt hatékonysággal passzolt (ne feledjük döntően előrefele). Mondjuk az első félidőben előjött többször a koreográfia: befele cselezés két esetleg három védővel a nyakán, leveszti a labdát, szolid reklamálás. De ahogy a közönség is a játékkal kezdett foglalkozni, úgy Vini is a második félidőben, és jött is a parádé. Itt röviden megjegyezném, hogy a BL statisztikájában az aszisztok tekintetében Vini az első, hat gólpasszal. Azt még kiemelném, hogy okosan ünnepelte a gólját – nem csinált semmit – ebben a kényes helyzetben, minden a szurkolók felé tett megnyilvánulás könnyen visszavetheti a megbékélési folyamatokat. Már csak azért is, mert a 78. percben, amikor elvesztette a labdát és abból egy Monaco helyzet lett, lövéssel, nos akkor szórvány fütty hallatszott a lelátóról, pedig akkor már 5:0 volt.
Thibaut Courtois (OP: 7,9)
Courtois eljutott oda a szeplőtlen teljesítményeivel, hogy az ember már egy hibátlan, masszív meccsre nem is akar neki 8-ast adni. Védett ötöt, a gólt ugye Ceballos hozta össze, ebbe belekötni nagyon nem lehet. Akkor mondjuk kicsit elcsodálkoztam, hogy milyen passzpontossággal küldte ki a labdákat (88%). Aztán visszagondolva az öt védéséből volt bravúr is… Jó, akkor legyen kivételesen nyolcas.
Fede Valverde (OP: 8,1)
Nem először hangoztatom, hogy Fede a kedvencem, és egy kedvencet könnyű dicsérni — pláne, ha jól játszik. Két gólpassz alapozza meg a hasznosságát, de számomra az igazi parádé az, hogy az utolsó harmadban 19-ből 16 passza pontos volt. Mastantuonóval jól megértették egymást, és komoly nyomás alá helyezték a Monaco bal oldalát. Több megindulása is volt, távoli lövésre is elszánta magát — ezt a Fedét szeretjük igazán.
Dean Huijsen (OP: 7,3)
Ő is komoly ellentáborral bír már, én viszont látok benne fantáziát — azzal együtt is, hogy ezen a meccsen sem volt a toppon. Kifejezetten tetszik, hogy többször megiramodik előre és nem érzi szükségét annak, hogy oldalra és hátra passzokkal múlassa az időt. A fejjátékával ma nem volt gond, viszont a földön többször is megverték. Néha az volt az érzésem, hogy az ellenfél derekát többször ölelte át, mint ahányszor labdába rúgott… de jól csinálta, mert megúszta sárga nélkül.
Raúl Asencio (OP: 7,1)
45 percet kapott, meg másik 45 percet, amit nem kellett lejátszania. Nagy feladata nem volt az első félidőben, amit mégis elé vetett a sors, azt nagy biztonsággal megoldotta.
Eduardo Camavinga (OP: 8,0)
Én meglepődtem, hogy ő kezd a bal oldalon, de kicsit meg is nyugodtam. Ha Arbeloa ezzel a felállással azt akarta üzenni, hogy Fran García nem versenyképes megoldás az adott posztra, akkor nálam már beljebb van egy lépéssel az elfogadás útján. Camavinga nem először játszik itt, tudjuk, mire képes – és ezt hozta is. Kétségkívül a második gól előtti mutatványa égett bele az emberek agyába, de a 95%-os passzhatékonysága, az összes megnyert földi párharca (6), valamint a minimális labdavesztése (3) jól minősíti a teljesítményét.
Jude Bellingham (OP: 7,9)
Úgy tűnik, az ő teljesítményére is jó hatással van a közönség fújolása. Egy szép gól, összesen öt kapura lövés, 93%-os passzhatékonyság, 14/7-es párharcmérleg. Hétszer indított hosszan, és mind a hét labdája célba ért. Volt öt tisztázása, két közbeavatkozása is, szóval elég rendesen odatette magát. Némi talány volt a tegnap estében a gólöröme, de nem sokáig maradt titok: egy spanyol YouTuber azt állította róla, hogy „túl sokat iszik”, és állandóan éjszakázik, ő pedig ezt poénból kifigurázta.
Arda Güler (OP: 7,5)
Ma nem tudod annyival kiemelkedni a csapatból, mint a hétvégi bajnokin. Tette a dolgát tisztességgel, de ezen a meccsen nem volt az erénye a passzpontosság. A pontrúgásokat azért még mindig ő íveli be a legjobban a csapatból, lövéssel is próbálkozott alacsony hatásfokkal. Nála is érződik ez az „egy sima egy fordított” ritmus, épp fordított volt.
Aurélien Tchouameni (OP: 7,7)
Nem igazán kell különösebben foglalkozni vele, mert összességében nem játszott rossz meccset. Leszámítva a 42. percet: előbb labdát szerzett, majd azon melegében el is veszítette, amiből egy ordas monacói helyzet alakult ki és Courtoisnak kellett hárítania. Alkotni az első félidőben volt lehetősége, amikor még védekező középpályásként láthattuk, majd Asencio cseréje után a védelem tengelyében nagyon nem kellett magát megszakítania a második félidőben. 96%-os passzhatékonysága volt, minden párharcát megnyerte, még egy kulcspasszra is jutott az erejéből.
Kylian Mbappé (OP: 8,8)
Jól érezte magát a pályán, gyorsan rúgott két gólt… na, itt azért álljunk meg egy pillanatra. Szóval 11 gólnál jár most a BL-ben, ami valami egészen elképesztő statisztika. Erre lehet építeni: az ember mindig várja, hogy na, most akkor vége lesz ennek a sorozatnak, de eddig még tart a varázslat. Ott tartottunk, hogy rúgott két gólt, és onnantól azért olyan drámaian már nem feszítette meg magát. Ami persze így nem igaz, mert volt egy nagyon látványos — hadd ne mondjam, teátrális — ötvenméteres visszafutása egy elvesztett labdája után. Kell a népnek a szórakozás.
Franco Mastantuono (OP: 8,0)
Ismét színes volt a játéka, mert a koromfekete haja ismét szőkébe váltott. De nem csak a haja miatt dicsérjük meg, ma kifejezetten veszélyes volt az ellenfél kapujára. Gólt is lőtt, volt további biztató kísérlete, a passzhatékonysága 95%-os volt – ebből az utolsó harmadban 7 volt és mind pontos volt – emellett több olyan akcióban benne volt, amelyből bár nem lett gól, de szemet gyönyörködtető volt. Most akkor statisztikailag kellene elemezni, hogy különböző hajszínek mellett milyen teljesítményt nyújt és innét könnyű dolga lesz az edzőnek.
Cserejátékosok
Dani Ceballos (OP: 5,8)
Így lehet meghalni a szépségben. Vagy azt is mondhatnánk, hogy a fenségest a nevetségestől csak egy hajszál választja el. Itt van ez a srác, akin azért ott van egy folyamatos bizonyítási kényszer: a teljesítménye hullámzó, sok szürke meccs mellé jut néha egy-egy emlékezetes produkció. Kap 45 percnyi lehetőséget egy féltérden lévő csapat ellen, lehoz egy viszonylag jónak mondható teljesítményt, aztán elkövet egy olyan hibát, amiért a grundon is kirakják a csapatból az idősebb srácok. Azért ne temessük: tanulni kell ebből. De ezt most nagyon elszúrta.
Dani Carvajal (OP: 6,2)
14 percet kapott, nem tudott hibázni abban a hét passzban, amelybe beletette a lábát. Nála inkább még a jelenlét a fontos, a játékpercek gyűjtése, erre ez a meccs tökéletesen alkalmas volt.
Fran García (OP: 6,0)
Kapott 14 percet azon a poszton, ahol akár egy teljes meccset is játszhatott volna. Lehet, hogy ezt most rosszul éli meg — pláne úgy, hogy Camavinga parádésan megoldotta a feladatot.
Gonzalo Garcia (OP: 5,7)
19 perc jutott neki, és nagyon szeretett volna gólt rúgni. Nem sokszor találták meg labdával, de az igyekezete mindenképp dicsérendő.
Dani Mesonak gratulálunk a pályára lépéséhez, sok sikert és sérülésmentes karriert kívánva neki.
Álvaro Arbeloa (OP: 8,1)
Ahogy korábban írtam Camavinga bal oldalon való játszatása bennem pozitív érzéseket váltott ki és az is, ahogy Vini ügyét eddig kezeli. A világon semmi értelme nem lenne itt mesze menő következtetéseket levonni, de ez azért nem volt rossz meccs. Úgy tudni Asenciot pihentetés okán hozta le, de már nagyjából mindegy is volt, mert hamar lőtávon kívül került a Real. Itt viszont megjegyezném – ismét – 45 perc után belenyúlt a meccsbe, ebben a szezonban ez nem nagyon volt jellemző az edzőnkre. Én továbbra is hangoztatom azt az életbölcsességet, hogy sok esetben egy csapat úgy játszik, ahogy azt neki hagyják, tehát a Monaco botladozásában benne volt a Real jó játéka is. Szóval vegyünk egy mély levegőt és nézzük meg mit sikerül ebből a teljesítményből a Villarreal ellen átmenteni.
Vini Jr.: Mindent megteszek ezért a klubbért
Az MVP-nek választott Vini Jr. nyilatkozata meccs után
„Az elmúlt néhány nap nagyon nehéz volt a kifütyülések és a rólam elhangzott dolgok miatt” – mondta a csatár, aki remek teljesítményt nyújtott.
Vini Jr. lett a Real Madrid – Monaco mérkőzés MVP-je. A brazil játékos fantasztikus teljesítményt nyújtott a Bernabéu stadionban: folyamatosan veszélyt jelentett a szélen, egy-egy gólpasszt adott Mbappé-nek és Mastantuono-nak, majd a 63. percben egy fantasztikus lövést rúgott a jobb felső sarokba, így 5-0-ra növelve az előnyt. A mérkőzés után a csatár így fejezte ki örömét: „Nagyon koncentráltan kezdtünk, jobbra-balra mozgattuk a labdát. Azokat a szituációkat kedvelem, amikor a társaim sok labdával keresnek meg.”
„Az elmúlt néhány nap nagyon nehéz volt minden csapattársamnak és különösen nekem, a füttyök és a velem kapcsolatban elhangzott kijelentések miatt. Mindig a figyelem középpontjában állok és nem szeretném, ha ez a pályán kívüli dolgok miatt lenne így. Azt szeretném, ha a pályán nyújtott teljesítményem és a klubért tett szolgálataim miatt ismernének el. De a nyomás hatalmas és minden nap meg kell felelnem ennek a kihívásnak. Nem mindig leszek a csúcson, de megpróbálok mindent megtenni ezért a mezért és ezért a klubért, amely annyit adott nekem.”
A csapat remekül játszott.
„Mbappé-val és a többi társammal nagyon könnyű játszani. Remek a kapcsolatunk és ezt meg kell őriznünk. Otthon szükségünk van a szurkolók támogatására, hogy minden visszatérjen a normális kerékvágásba. Mindannyian nyerni akarunk és ha összetartunk, akkor remek dolgokat fogunk elérni ebben a szezonban.”
A góljáról
„Ez egy igazán különleges pillanat volt. Sok gólpasszt adtam és a csapattársaim folyamatosan azt mondták, hogy gólt kell szereznem. Fontos, hogy a csapattársaim bíznak bennem; mert mi egy család vagyunk. Ha a legjobb formánkat hozzuk, akkor nagy dolgokat érhetünk el ebben a szezonban.”