Egytől egyig: Real Madrid – Atlético Madrid (2– 1)
Nem ez a mérkőzés volt a labdarúgás ünnepe, sőt néha kifejezetten fájdalmas volt nézni. Viszont legyőztük a matracosokat és bejutottunk a döntőbe. Hogy ez most jó vagy rossz nekünk, arra vasárnap kapunk választ.
Real Madrid (OP: 6,0)
A mérkőzés végén egyetlen kérdés járt a fejemben: mi a bánatos istennyilára van szükség egy ilyen mérkőzésre? Nehéz volt eldönteni, hogy ki játszott rosszabbul a két csapat közül, de legalább a Real eggyel több gólt lőtt, mint a Atlético. Ritkán látni egy spanyol bajnokin ilyen lagymatag játékot, azokat a meccseket a csapatok legalább komolyan veszik. Négy csapat van a döntőben, de itt csak a végső győzelemnek lesz érdemi hozadéka. Legjobban a második helyezt fog szívni, mert lenyomhat két mérkőzést az afrikai télben, aztán a végén a kupatároló vitrinből sem kell nagyobbat venni. A Realnak volt erkölcsi törleszteni valója az Atléticoval szemben, de én akkor sem törtem volna pálcát a csapat felett, ha esetleg kikapnak. Összefoglalva: lehet, hogy a sérültjeink száma újabb két emberrel növekedett, Vini szappanoperája újabb fejezettel bővült, de legalább Fede belőtte a várva várt idei első gólját. Kb. ennyit lehet erről a meccsről elmondani.
Atlético Madrid (OP: 6,2)
Azt rögtön leszögezhetjük, hogy barátság terén ezzel a mérkőzéssel sem került közelebb egymáshoz a két csapat. Vinícius kapcsán még kitérek Simeone minősítésére – csak hogy senki ne izguljon: egy suttyó falusi meccs színvonalát hozta –, de végső soron hálásak is lehetünk neki, hiszen a 74. percben lecserélte az egyetlen igazán gólveszélyes játékosát. Alexander Sørloth már nem először tör borsot az orrunk alá: 196 centis magasságával folyamatos légiveszélyt jelentett. Fede bombája sokkolta őket, ezt követően ugyan próbálták nyomás alá helyezni a Realt, de komoly helyzetig egészen a 32. percig nem jutottak el. Mondhatnánk, hogy a mérkőzés vége teljes unalomba fulladt, ám Álvarez a 96. percben leadott lövésével így is a szívbajt hozta minden Real-szurkolóra.
A meccs embere – Fede Valverde (OP: 8,8 )
Nem sok hozadéka volt ennek a meccsnek, de Fede játéka mindenképp ide kívánkozik. Én személy szerint nagyon boldog vagyok, hogy ez a csupaszív játékos végre kezdi megtalálni a legjobb önmagát, aminek haszonélvezője a csapat és mi, szurkolók vagyunk. A gólja érezhetően felszabadított benne valamit, bár azt hozzá kell tenni, hogy ilyen bénán felállított sorfalat ritkán lát az ember. Nagyon szépen kivette a részét a jobboldali játékból, és a védelem azon tagjának számított, aki előrefelé is mert játszani. Több belőtt labdája is volt, amelyekből kis szerencsével kialakulhatott volna valami, de a tortán a habot a gólpassza jelentette, ahogy Rodrygót kiugratta. Ikonikis volt, amikor az ellenfél térfelén elvesztette a labdát, majd közel 40 méteres üldözésbe kezdett, amelynek a végén visszaszerezte azt. És még egy dolog: megtapsoltatta a közönséget, amikor Vinit lecserélték, mert tudja, hogy a srác gödörben van, és nem akarta, hogy még jobban megsérüljön lelkileg.
Thibaut Courtois (OP: 8,5)
Courtois remek statisztikájának rombolásában Asencio és Rüdiger komoly szerepet játszik, akik a labdakihozatalban semmilyen kockázatot nem vállalnak és emiatt rendszeresen hátra passzolják neki a játékszert. Courtois jobb híján felrúgdossa a labdát, amelyek birtoklása így kétségessé válik. Öt védést mutatott be, gyakorlatilag hibátlanul hozta le a mérkőzést, ismét a csapatunk egyik erős bástyája volt.
Antonio Rüdiger (OP: 7,2)
Mindenképpen emeljük meg a kalapunkat Rüdiger előtt, aki sérülten is vállalta a játékot és ez érezhetően rányomta a bélyegét az önbizalmára. Ilyen helyzetben védhető, hogy a támadásokban semmilyen formában nem volt érzékelhető a jelenléte, ugyanakkor – ahogy korábban is írtam – a labdakihozatalban sem mutatott semmit. Kiemelendő, hogy volt néhány remek mentése – nem egyszer az utolsó utáni pillanatban –, amelyek komoly vészhelyzetet előztek meg valószínűleg. Feltételezhetően számára ezzel véget ért a szaúdi torna, de a következő mérkőzésünk úgyis inkább egy könnyed levezetés lesz, így pihenhet a bajnokikra.
Raúl Asencio (OP: 5,9)
Már a Betis elleni meccs után is szóvá tettem, hogy mennyire gyenge az előre játéka, bár a semmit nehéz minősíteni. Én nem hiszem, hogy abból előbb-utóbb nem lesz baj, hogy folyton Courtoisnak rugdossák hátra a belső védők a labdát. Talán egy mélységi előrepassza volt, amikor benyomta csínbe a labdát, lett is belőle egy kontra. Én elég régóta nézek Real madrid meccset, de talán az is jelzésértékű, hogy nem emlékszem mikor rúgtak ennyi labdát ki a védők az alap-, vagy az oldalvonalon túlra (a szögletarány 9:1 az Atlético javára…).
Álvaro Carreras (OP: 6,2)
50 labdaérintése volt egész meccsen, maradjunk annyiban, hogy ez nem sok. A támadásokhoz nem tett hozzá gyakorlatilag semmit, ő is inkább a védekezésre koncentrált. Simeonet – az ifjabbat – rendszeresen lebírkózta, nehezen volt érthető, hogy miért nem kapott ezért a sorozatért sárgát. Hogy írjak valami pozitívat: a védekező munkája rendben lévőnek tűnt. Több támadást is megakasztott, ha már lábbal nem ment, akkor más – egyébként szabályos felületnek minősített – testrészével állta a labda útját.
Jude Bellingham (OP: 6,6)
Nem ez volt élete leglátványosabb mérkőzése. Ismét sikerült egy olyan meccset összehoznia, amelyből talán egy esős vasárnap teljes hossza sem lenne elég ahhoz, hogy eszünkbe jusson egyetlen igazán emlékezetes, olyan csettintős momentum. Az Atlético ellen persze most is hátára vette a pályát: robotolt, űzte, hajtotta magát, ám ezzel nagyjából ki is fújt azon események sora, amelyeket a pozitív oldalra pakolhatunk.
Eduardo Camavinga (OP: 6,7)
A sokadik játékos akiről leírom, hogy nem volt kapura veszélyes megmozdulása, de talán ő volt az, aki a rendszeresen bemozgott üres területre és megjátszható volt a labdával. Ha már nála volt a labda, akkor azt biztonságban is érezhettük, mert 96%-os pontossággal passzolt, bár volt egy lövéshez vezető hibája is. Nagy területet játszott be, a futásteljesítménye bőven átlagon feletti volt.
Aurélien Tchouameni (OP: 7,6)
Szokásához híven sokszor volt jó helyen, mindezt csendesen tette, ahogy megszoktuk tőle. Az ellenfél kapuját ő sem veszélyeztette, párharcai közül egy kivételével mindet elveszítette (összesen négy volt), és mindössze 60 labdaérintése volt, ami nem igazán jellemző rá. A mérkőzés végén ismét a védelem tengelyében találta magát – ilyen ez, ha valaki jó játékos, és több poszton is képes megbízható teljesítményt nyújtani.
Vini Jr. (OP: 4,0)
Tisztelt madridisták, szeretném írásba foglalni, hogy nálam most telt be a pohár ezzel a fiatalemberrel. Nem akarom a globális felmelegedést is az ő nyakába varrni, de az a teljesítmény, amit sorozatban nyújt, jelenleg méltatlan ehhez a patinás klubhoz. Unom már az erőtlen, elképzelés nélküli támadásait, a folyamatos reklamálást, és azt az arisztokratikus arroganciát, amellyel úgy érzi, neki nem kell védekeznie. Utóbbival kapcsolatban tisztelettel javaslom az Atlético gólja előtti mozgásának elemzését. Folyamatosan a szabálytalanság befújására játszik, és ha nem adják meg neki – ez ezen a meccsen is többször előfordult –, abból nem egyszer az ellenfél indított támadást. Simeonéval már a második félidő elején kóstolgatták egymást, a csere utáni incidens pedig csak folytatása volt ennek az idétlenkedésnek. Elnézést, hogy leírom, de a „két hülye egy pár” szólás jutott az eszembe.
Rodrygo (OP: 8,0)
Azóta mióta főnix madárként újjá éledt és elkezdett a korábbi szintjén focizni, talán ma volt a leggyengébb produkciója. De akkor is bevágott egy gólt, sőt lehetett volna kettő is, de a második kiugrás befejezésnél nagyon rosszul helyezte a labdát. (Fede viszonylag olcsón megúszta a gólpasszal Rodrygo születésnapi ajándékozását…) A játéka voltaképpen a szokásos elemeket tartalmazta: bejátszotta szinte a teljes pályát, magabiztosan és pontosan passzolt, veszélyes volt a kapura, fölrúgták nem egyszer. Aggasztóan nézett ki a lecserélésekor, félő, hogy valami sérülést benyelt.
Gonzalo Garcia (OP: 4,5)
Gonzalo Garcia eggyel növelte azon meccsek számát, amelyet a Betis elleni világraszóló teljesítménye előtt láthattunk tőle. Tehát ez egy olyan meccs volt, ahol semmi zavarba ejtőt nem csinált, kapura semmilyen módon nem volt veszélyes, passzai nagy része pontatlan volt, párharcait elveszítette. Ha egy sima egy fordított szisztéma szerint játszik, akkor a Barca ellen megint brillírozni fog. Már, ha a pályára került.
Cserejátékosok
Ezúton szeretnék elnézést kérni, de én most nem kívánom a cseréket értékelni. Vagy mert kevés játékpercet kaptak, vagy mert semmit nem tudtak hozzátenni a meccshez. Vagy mindkettő.
Xabi Alonso (OP: 5,7)
Azzal mindenképpen világcsúcsot állított fel, hogy egyszerre három olyan játékos is a pályán volt, aki bal oldali védőként szerepel a keretben. Szegény Fran Garcia a földrészt nem találta volna el, hogy most ő hol van, azt meg végképp nem, hogy mit kellene csinálnia. Végül is mindegy, ne vesszünk el az apró pici részletekben. Nyilván Xabi Alonso a meccs végén a saját eszközeivel az eredményt szerette volna megtartani, ezért a keret összes védőjét a pályára küldte. Revansot vett az 5:2-ért, nem viselkedett gyermeteg módon, mint a szaktársa, vasárnap is ő ülhet le a kispadra, kis szerencsével középtávon bebetonozhatja a helyét a Real Madridban. Ahhoz viszont győzni kell, ami ilyen teljesítménnyel erőteljes feladat elé állítja a csapatunkat.
(forrás: penamadrisdista.hu)
Egytől egyig: Real Madrid – Real Betis (5– 1)
Ha nem lett volna egy méretes betli a játékban az első gól után, meg még egy negyedóra a második félidőben, akár azt is hihetnénk, hogy erődemonstráció volt. Nem volt az, ugyanakkor egy kellemetlen ellenfél ellen gyűjtöttük be a három pontot, összességében meggyőző teljesítménnyel.
Real Madrid (OP: 8,0)
Ahogy rossz elbúcsúztatni az óévet egy vereséggel, úgy egy esetleges ponthullajtás is pocsék hangulatot adott volna az újévnek. A Betis ellen ráadásul sosem mehet biztosra senki, és még az idei idegenbeli mérlegük is kifejezetten impozáns volt. Szóval volt egy kocsideréknyi érv amellett, hogy miért legyünk óvatosak, de az eredményt látva végül megnyugodhatunk. A Real Madrid rendszerint be szokta aludni a meccsek elejét, ezúttal azonban mintha a Real Betisnél láttuk volna ennek a jeleit. Vini parádézott, ekkor még volt kedve focizni. Gonzalo García fejese után a Madrid lendülete ugyan elfogyott, de ezzel a Betis nem igazán tudott mit kezdeni. A lagymatag játékot végül már a szakértő közönség is füttyel értékelte – tegyük hozzá, jogosan. A második félidő ismét focival és két góllal indult, aztán a Madrid megint visszavett. Az addig az akaratgyengeség minden jelét magán hordozó Betis ekkor elkezdett játszani. Találtak is egy gólt – meg két kapufát –, de utána a cserék felrázták a csapatot, amely végül magabiztosan tartotta itthon a három pontot.
Real Betis (OP: 5,6)
Nehéz elképzelni, mit is szerettek volna ettől a mérkőzéstől, de az első félidőben nem sok épkézláb dolgot sikerült a pályára tenniük. Érdekes módon három bekapott gól után kezdtek el focizni: szereztek egy gólt, lőttek két kapufát, és negyedóra alatt több helyzetet is kidolgoztak, aztán végképp úrrá lett rajtuk a beletörődés. Megváltás volt számukra a hármas sípszó. A gyenge játékuk alapos elemzést igényel Pellegrini mestertől.
A meccs embere – Gonzalo Garcia (OP: 9,7 )
Nincs nagy meglepetés, egy mesterhármassal valószínűleg ki lehet érdemelni a meccs embere címet. Azért zseniális a srác mai mutatványa, mert voltaképpen nem csinált semmi mást, mint rúgott három gólt. Na jó, volt egy remek visszafutása, ahol szerelt valahol a mi térfelünk közepén – a szakértő közönség tapssal jutalmazta – de sok egyebet nem lehet a neve mellé tenni. A gólok viszont parádésak voltak, a második és a harmadik az év legszebb góljai közötti válogatásban is helyet követel magának. Gonzalo Garcia a sokadik láthatatlan mérkőzése után lehozta élete meccsét, én azt gondolom, hogy ez nemcsak az ő érdeme, hanem azoké is, akik bíztak benne.
Thibaut Courtois (OP: 8,2)
Thibaut Courtois érdemi teljesítménye ezen a meccsen belesűríthető tizenöt kövér percbe, amely a 62. perctől a 77. percig tartott. A harmadik Real-gól után a Betis egy kis időre teljes apátiába esett, aztán jött egy kapufa, majd egy gól, és hirtelen elhitték, hogy akár pontot is lehet itt szerezni. Ebben az időszakban Courtois bravúrjaira volt szükség – összesen négy védést mutatott be –, vagy ha már ő is verve volt, akkor a labda ismét a kapufán csattant. Ami időben még ez elé kívánkozik: az első (!) percben ötször adták haza a védők a labdát Courtoisnak, amivel több szurkolót is a gutaütés szélére sodortak, mondván: mi van, ha becsúszik egy rossz passz…
Fede Valverde (OP: 7,8)
Jó látni, hogy olyan meghatározó játékosok, mint Fede, kezdenek formába lendülni, és azt a produkciót mutatják, amelyet megszoktunk tőlük. Mindez ráadásul úgy, hogy ismét nem azon a poszton játszott, ahol a legjobbat tudja nyújtani. Érdemeit méltatva: először is adott két gólpasszt, amivel rögtön megduplázta idei teljesítményét ebben a kategóriában. A gól még mindig hiányzik, de egyszer annak is eljön az ideje. Kontroll alatt tartotta a jobb oldalt, volt több nagy mentése, és igazi kapitányként viselte ma a Real Madrid mezét.
Antonio Rüdiger (OP: 6,8)
Nehéz róla veretes kijelentéseket tenni, mert semmilyen módon nem vette ki a részét a támadásokból. Nyilván nem is ez a feladata, de mivel a Betis az első félidőben gyakorlatilag semmit sem mutatott az előre játékban, így Rüdiger nevét sem kellett sűrűn felírnom a jegyzeteim közé. Volt néhány szép mentése, a labdái pontosak voltak, a végén pedig hat perc extra pihenőt kapott Xabi Alonsótól.
Raúl Asencio (OP: 7,4)
Mindenekelőtt hatalmas gratula az első La Liga-gólhoz! (Azt hiszem, valamikor már szerzett egy VAR-os gólt is, amit a tisztes megünneplés után el is vettek tőle.) Ennek ellenére én nem voltam ma hanyatt esve a játékától. Az érződött rajta, hogy teljes mértékben minimalizálni akarta a kockázatot, az esetleges labdavesztést, és inkább visszafelé passzolt, mint előre. Huijsen játéka ebből a szempontból sokkal színesebb: ő mélységi passzokkal, esetleges beindulásokkal próbálja segíteni a támadásokat. Most vagy ő nem kereste a párharcokat, vagy a Betis volt ennyire gyenge, de az egész meccsen mindössze egyetlen párharca volt – mondjuk azt el is vesztette. Látszott az is, hogy egy-egy hátra passznál odaszólt a társaknak, lépjenek vissza a labdáért, én viszont azt gondolom, ennél több kurázsi kell a játékába.
Álvaro Carreras (OP: 7,1)
Nekem személy szerint biztonságérzetett adott, hogy végre az eltiltása után ő játszott a bal oldalon, azzal együtt, hogy az első félidő nála is viszonylag csendesen zajlott le. Kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott, önmagához képest kevés labdát adott el, lesz ez még jobb is.
Jude Bellingham (OP: 7,4)
Hozta az elmúlt meccsek magas színvonalát küzdésben és robotolásban, a gól viszont most benne maradt a játékában. Mondjuk olyan irgalmatlan nagy helyzete nem is volt – és akkor még óvatosan fogalmaztunk. Megint bevállalt egy csomó ütközést és párharcot, ezeket döntően meg is nyerte. Mindezek ellenére nem volt annyira látványos a játéka, benne is több van a mai produkciójánál.
Eduardo Camavinga (OP: 7,6)
Olyan buldózeres volt ez a mai meccs: küzdött, rombolt, ütközött, szerelt. Meg passzolt, nem alacsony hatásfokkal (97%). Olyan örökmozgó jelleggel volt a pályán, ami ebben hiányérzetet keltett, azok a lövések, vagy a lövési kísérletek. Kicsit körülményesnek tűnt, nem nagyon, de pont, hogy azért csak odaérjen egy védő és blokkoljon. Az mindenképpen jó hír, hogy egészséges, reméljük a sérülés szót kiradírozta a spanyol szótárából.
Aurélien Tchouameni (OP: 7,6)
Talán azért is volt kevesebb dolga a védelemnek, mert Tchouamenin rendre elakadtak a támadások. Persze pontosan ez a dolga és ezt ezen a meccsen is remekül teljesítette. Nagyjából minenkire a frász jött rá, amikor a sérülése miatt leállt a játék, én személy szerint nem vagyok benne biztos, hogy minden rendben van, ami a hétvége előtt abszolút rossz hír lenne.
Vini Jr. (OP: 6,2)
A mi Vinink parádésan játszott nagyjából addig, amíg Gonzalo Garcia be nem fejelte az első gólt. Aztán lekapcsolták nála a villanyt. Na de nézzük az első húsz percet. Nem tudták tartani: a bal oldalon azt csinált, amit akart, még akkor is be tudta cselezni magát, ha ketten léptek ki rá. Abban, hogy ekkor a Real folyamatos nyomás alatt tartotta a Betist, Vininek elévülhetetlen érdeme volt. Aztán a gól után visszakapcsolt – sajnos nem egyet, hanem legalább hármat. Annyit azért még kiharcolt, hogy kapott egy sárgát. Volt még egy ikonikus jelenet is: a Betis tizenhatosánál elvették tőle a labdát, ő pedig, mint a villám, felpattant, széttárt karral reklamálni kezdett, miközben az ellenfél ebből a helyzetből formás támadást épített fel. Szóval ötven perc betli után – ne sértődjön meg senki – teljesen érthető, hogy lehozza az edző. Szépen szaporodik a gól nélküli percek száma, így a piaci ázsiója is könnyen visszaeshet. Szóval ideje lenne végre focizni.
Rodrygo (OP: 8,4)
Úgy tűnik Rodrygo 2026-ra is átmentette a formáját, öröm volt látni mennyire élt a pályán. Két rögzített helyzetből, két gólpasszt is a neve mellé biggyeszthetünk, talán csak a balbekk poszton nem tűnt fel, benyargalta a pályát. Nem nagyon tudtak vele mit kezdeni – hacsak a klasszikus módon történő felrúgást nem vesszük ide – de belement 15 párharcba, amelyből kilencet meg is nyert. Pontosan passzolt, 90% felett teljesített ebben a kategóriában, a mai játéka alaposan hozzájárult a Real sikeréhez.
Cserejátékosok
Fran García (OP: 7,3)
Hat percet volt a pályán, semmi nem indokolja, hogy osztályozzuk, de mégis megteszem. A magyar nyelv csodás, és úgy működik, hogy a „de” szócska előtti rész valami oknál fogva mindig érvényét veszti. Fran García esetében először akkor tágult ki a pupillám, amikor a 92. percben elfutott a bal oldalon, és nem visszafelé adta a labdát, hanem befordult a kapu felé – lett is belőle egy remek szöglet. Nála ez teljesen atipikus viselkedés. Aztán lőtt egy remek gólt. Erre már szavam se volt, talán csak egy csendes „bravó” hagyhatta volna el a számat, ha egyáltalán szóhoz jutok..
Arda Güler (OP: 6,9)
17 percet volt a pályán, ez alatt 19 labdaérintése volt (Gonzalo Garciának az egész első félidőben volt 14), szóval nagyon akart a srác, 17 passza volt, ezek közül egyet sem hibázott el. És adott egy gólpasszt egy olyan gólhoz, amely lehet, hogy a szezon legszebb gólja lesz.
Franco Mastantuono (OP: 6,1)
Ő is nagyon akart bizonyítani, igen aktív volt, de valahogy az akciók végén mindig rossz megoldást választott, vagy egyszerűen blokkolták.
Dani Ceballos és Ferland Mendy nem kapott elég játékpercet, hogy teljesítményük értékelhető legyen.
Xabi Alonso (OP: 7,9)
Sikerült az ünnepek után jól felpörgetni a csapatot, még akkor is, ha a játék hullámzó volt, esetenként kifejezetten passzív, amit a madridi közönség nem igazán tolerál. A jobb oldali védekező pozíció helyzete lassan megoldódni látszik Carvajal felépülésével, így Valverde is előrébb húzódhat. A bekapott gól után gyorsan reagált, a cserék pedig élénkebbé tették a támadójátékot. Gonzalo García eddig nem sok mindent tett hozzá a bajnoki mérkőzéseken, de Mbappé sérülése után borítékolható volt, hogy ő lesz a kezdő. Xabi Alonso renoméját erősíti, hogy a srác élete meccsét játszotta, és még a sokak által – általam is – gyakran bírált Fran García is betalált. Vini lehozatala abszolút indokolt volt, még ha ezúttal sem tudta szó nélkül megállni a cseréjét a brazil. Én néhány játékosnál tartósan fennálló, érzékelhető formajavulást érzek… lehet, hogy kezd valami fény pislákolni az alagút végén?
(forrás: penamadrisdista.hu)
Madridista parti a Di Stéfano stadionban
„2026-ban is örömet szeretnénk szerezni rajongóinknak” – mondta Courtois.
Az év legkülönlegesebb edzése után – amelyet rajongóinkkal osztott meg a csapat –, a játékosok az Alfredo Di Stéfano stadionban beszéltek a Realmadrid TV-vel, ahol csapatkapitányunk, Fede Valverde így nyilatkozott: „Ez egy nagyon izgalmas nap, hasonló, mint az ittlétem első évében, amikor először átélhettem ezt az élményt. Rendkívül megható látni a gyerekeket, akik olyan izgatottak és mosolyognak, a családjukkal együtt, akik a legkedvesebb emberek az életünkben. Ez egy felejthetetlen élmény és mindig büszkeséggel tölt el, amikor idejöhetek és megoszthatom a Real Madrid címerét a csapattársaimmal és a szurkolókkal.”
Vini Jr.: „Ez minden évben egyre különlegesebbé válik”
„Ez a nap minden évben egyre különlegesebbé válik. Tudjuk, hogy fejlődnünk kell. Folyamatosan sokat tanulok ettől a klubtól és a szurkolóktól. Nincs kétségünk afelől, hogy újra nyerő formába lendülünk és a csúcsra kerülünk. Ez a Real Madrid: sokat követelnek, és mi tudjuk, hol tartunk.”
Courtois: „Öröm látni a szurkolókat itt”
„Öröm látni a szurkolókat itt, akik ritkán kapnak lehetőséget arra, hogy lássák az edzéseinket. 2025-ben nem nyertünk trófeát, ez nyilván bántja őket. 2026-ban újra örömet akarunk szerezni a szurkolóknak: továbbra is győzni akarunk csapatként.”
Bellingham: „Trófeákat akarunk, a szurkolók is ezt érdemlik”
„Ez egy nagyon jó nap volt, hogy láthattuk a szurkolóinkat. Szükségünk van ilyen intenzitású edzésekre, hogy felkészüljünk a Betis elleni összecsapásra és a Szuperkupára. Jó edzés volt, azt gondolom a kilátogató szurkolóknak is tetszett. Továbbra is címeket akarunk nyerni, mert a szurkolók ezt érdemlik.”
Rodrygo: „Nagyon jó érzés viszonozni a szurkolóink szeretetét”
„Hosszú idő telt el és nagyon jó érzés visszatérni ide, érezni a szurkolóink szeretetét. Nyomást érez az ember, amikor a szurkolók előtt edz, mert megszoktuk, hogy emberek nélkül tréningezünk, de jó, hogy itt vannak és viszonozhatjuk egy kicsit a szeretetüket.”
Ceballos: „Ez egy nap, amikor a gyerekeket boldoggá tesszük”
„Ez egy nagy család, amely jóban-rosszban támogat minket. A mai nap nem csak a gyerekeknek különleges, hanem nekünk, játékosoknak is. Azon dolgozunk, hogy boldoggá tegyük őket, így az év utolsó napjaiban. Sok mindenben kell még fejlődnünk, de egyre jobb csapat vagyunk, úgy vélem még csak rövid ideje vagyunk együtt és a legjobb még előttünk áll.”
Carreras: „A szurkolók az első naptól kezdve hihetetlenül fogadtak”
„Hálás vagyok, hogy az évé végéhez közeledve is eljönnek szurkolni nekünk. Nagyon fontos, hogy továbbra is támogassanak minket és, hogy minden a legjobban alakuljon, ehhez viszont továbbra is keményen kell dolgoznunk. Az első naptól kezdve a csapattársaim és a szurkolók hihetetlen szeretettel fogadtak.”
Gonzalo: „2026-ban a Bajnokok Ligáját akarjuk megnyerni”
„Nagyon különleges, hogy ezt a pillanatot megoszthatom az összes gyerekkel. Sok mérkőzést játszottam itt, és most, hogy ezt mindenki előtt tehetem meg, nagyon büszke vagyok. Boldog vagyok, hogy megvalósult az álmom, hogy a Real Madrid első csapatának játékosa lehetek. Szeretném, ha 2026 személyesen nekem és csapat szempontjából is nagyszerű év lenne és olyan címeket nyerjünk, mint a Bajnokok Ligája.”
Asencio: „Nagyon hálás vagyok a szurkolóknak”
„Ez valami más, gyönyörű és különleges érzés előttük játszani. Az első pillanattól kezdve hihetetlen kedvességet éreztem, mindig is nagyon közel éreztem őket magamhoz. Nem számítottam rá, és az igazság az, hogy nagyon hálás vagyok minden alkalommal, amikor hallom a nevemet.”
Lunin: „Jó érzés ezt a hangulatot és az emberek melegségét érezni”
„Az ünnepek után jó érzés újra érezni ezt a hangulatot és az emberek szeretetét. Meg kell próbálnunk sikereket és trófeákat nyerni minden madridistának. Mindannyian tudjuk, hol tartunk és a céljaink nem változtak.”
Camavinga: „Nagyszerű szezont kell produkálnunk a szurkolóinknak”
„Nagyon örülök, hogy a szurkolókkal lehetek, mert nem sok alkalmuk van látni minket és ma lehetőségünk van élvezni az együttlétet. Nagyon boldog vagyok, mert ők mindig támogattak minket jó és rossz időkben egyaránt. Nagyszerű szezont kell produkálnunk a szurkolóinknak.”
Huijsen: „2026-ot a Szuperkupa megnyerésével szeretnénk kezdeni”
„Mindenki eljön megnézni minket, ez a gyerekek és a szurkolók számára különleges élmény pláne, hogy ez az ünnepi időszakban történik. Személy szerint jól vagyok és reméljük, hogy 2026-ot a Szuperkupa megnyerésével kezdjük. Ez lenne a legjobb és mi mindent meg fogunk tenni érte.”
Fran García: „Mindig jó, ha mosolyt csalhatunk az arcukra”
„Különleges nap ez, hogy együtt lehetünk a kicsikkel és kilátogató szurkolóinkkal. Én is alulról jöttem, én is éreztem azt, amit ők, és mindig jó, ha egy gesztussal kedveskedhetek nekik, mosolyt csalva ezzel az arcukra.
Rüdiger: „Ez egy nagyon fontos nap a szurkolóink számára”
„Karácsony után ez egy nagyon fontos nap nekünk és a szurkolóink számára egyaránt.”
Forrás: realmadrid.com
Egytől egyig: Real Madrid – Sevilla (2– 0)
Nagyon rossz szájízt adott volna a szünetnek, ha nem jön össze a győzelem. Több remek egyéni teljesítmény, néhány szürke pillanat, de meg van a három pont.
Real Madrid (OP: 6,1)
Szerkesztőtársam szavaival élve a Real kezdése karácsonyi hangulatban indult, mert sorra ajándékozta el a védősor a labdát. A szokásos bágyadt kezdést sikerült megúszni bekapott gól nélkül, majd ritmust is talált a csapat, amely többnyire egy lefordulásból indult meg. Mindkét csapat feltűnően sokat csúszkált – tényleg nem lehet eltalálni, hogy mennyire locsolják fel a pályát? -, félő volt, hogy egy ilyen hibából gólt kaphatunk. Aztán egy nagyon sötét tónusú sárgát érő szabadrúgásból Rodrygo beadását Bellingham mesteri fejessel értékesítette és némileg nyugodtabban mehettek a játékosok az öltözőbe. A második félidő elején a védelem teljes átjáróház volt, ebben az időszakban Courtois bravúrjai tartották a soványka előnyt. Még a kiállítás sem tette egyértelművé a helyzetet, a büntető és a sevillai játékosok fáradsága kellett a teljes megnyugváshoz. Összességében elmondható, hogy a három pont megvan, akadtak biztató jelek és remek egyéni teljesítmények, ugyanakkor a védelem állapota továbbra is az „életveszélyes” minősítés határán mozog.
Sevilla (OP: 5,9)
Megkeseríthették volna a Real életét, ha a kapuban nem Courtois áll, de hála Istennek Thibaut ma is lehúzta a redőnyt. A másik oldalon Odysseas Vlachodimosnak köszönhetően sokáig meccsben maradtak, és a Real bizonytalanságait kihasználva, jó kiugratásokkal több alkalommal is életveszélyesek voltak. Kifejezetten keményen játszottak, ami időnként már a durvaság határát súrolta: öt sárga, egy sárga-piros és egy piros lap egy meccsen nem rossz teljesítmény. Isten látja lelkemet, nekem nem volt meg az a pillanat, amikor Almeydát kiállította a bíró az első félidő végén – szóval fejben kicsit túlpörögték ezt a találkozót.
A meccs embere – Rodrygo (OP: 8,2 )
„I’m back” – mondhatná Rodrygo. A hosszú hónapok óta tartó vesszőfutás véget érni látszik, és ez az Isten áldotta ember újra él a pályán. Courtois és közte vacilláltam, de a személyes benyomásokon túl végül a statisztika döntötte el a dilemmát. Meggyőződésem, hogy azzal, hogy Alonso kezdőként számol vele a jobb oldal bejátszatlansága és a támadások egyoldalúsága lassan megszűnik – ez a probléma nyomasztóan jellemezte a Real játékát az elmúlt időszakban. Ma visszalépett a labdákért, parádésan tartotta meg azokat, amikor arra volt szükség, offenzíven cselezett, gólpasszt adott, tizenegyest harcolt ki, és ha az a felpörgetős lövése is bemegy, utcát neveztek volna el róla a Santiago Bernabéu környékén. Külön ki kell emelni a hat kulcspasszát is, amely a többi parádés megmozdulással együtt kiválóan mutatja Rodrygo sokoldalúságát és hasznosságát.
Thibaut Courtois (OP: 9,0)
Courtois ma ismét bizonyította világklasszis mivoltát: öt védése egyértelműen életben tartotta a győzelmi esélyeket, miközben a védelem nem egy alkalommal magára hagyta. Bravúrjai nélkül nehéz helyzetbe kerültünk volna, így viszont a bajnokságban lehozta idei nyolcadik kapott gól nélküli mérkőzését. Rendkívül erős támasza a csapatnak a kapusposzt, és ne feledjük, hogy mögötte ott van Lunin is, aki szintén kiváló kapus.
Fran García (OP: 5,1)
Én rendszeresen ekézem Fran Garcíát, de nem örömömben teszem. Láttam én már jól játszani – jó régen – és mint Real Madrid szurkoló várom, hogy egyszer legyen egy jó meccse és bizonyítson. A mai találkozó után azt hiszem tovább kell várnunk. Bár… bár az 5. percben egyértelműen gólhelyzetbe került, rá is pöckölte a labdát, amelyből sajnos nem lett gól. Szóval ez olyan labdarúgásra emlékeztető mutatvány volt tőle, amelyekkel azért az elmúlt időszakban nem nagyon kényeztetett el minket. 42 labdaérintése volt egész meccsen, ez nem a hiperaktivitás egyik jellemző jegye a labdarúgásban. Legközebb már Carreras kezd reményeink szerint ezen a poszton és jó eséllyel lendületet kaphat a bal oldal.
Antonio Rüdiger (OP: 5,8)
Sikerült ezt a meccset szinte teljes észrevétlenséggel lehoznia. Az aktivitása ma nem volt egetverő, de ennek akár örülhetünk is, hiszen mégiscsak egy belső védőről van szó. A jegyzeteimben egyszer sem tűnt fel a neve, a statisztikái elfogadhatóak voltak – fogadjuk mindezt szolid elégedettséggel.
Raúl Asencio (OP: 6,1)
Ma nem éreztem igazán élesnek a játékát, amit betudhatunk azoknak a vírusoknak, amelyekkel a héten kellett megküzdenie. A támadásokhoz érdemben nem tudott – vagy nem akart – hozzátenni, védekezésben pedig több alkalommal is mögé kerültek a beívelt labdákkal. Kapott egy sárga lapot is, ám ott kifejezetten taktikus volt: a félpályán megállította vele a Sevilla kontráját. Szerintem ennél több van benne, ma inkább a túlélésre játszott – ezt nagyjából hozta is.
Dean Huijsen (OP: 5,3)
Vele kapcsolatban kettős érzésem van a meccs után. Egyrészt lassúnak és körülményesnek éreztem, néha inkább belerúgott egy embereset a labdába, nem bonyolította a helyzetet. Másrészt az egyik legaktívabb volt a meccsen (104 érintés), többször bekapcsolódott a támadásokba így rendkívül nagy területet játszott be, a párharcait nagy arányban nyerte földön és a levegőben (5/4 és 6/5), 7-szer tisztázott, tehát összességében egy jó meccset hozott le. Azt se feledjük, hogy sérülésből tért vissza, tehát nem biztos, hogy ez az a meccs, ahol arról kell döntenünk, hogy élete legjobb formájában van-e.
Jude Bellingham (OP: 8,0)
Az nem jelent rosszat, ha a mérkőzés legjobbjának kiválasztásakor nem csak a kapus, hanem egy mezőnyjátékos teljesítménye is szóba kerül. Sőt, ha több kiemelkedő teljesítmény közül választhatunk, az kifejezetten nemes teher. Bellingham már jó pár meccs óta magas színvonalon teljesít, és ezen a találkozón erre sikerült még egy lapáttal rátennie. A támadóharmad bal oldali határa volt a fő vadászterülete, de szó szerint bejátszotta az egész pályát. Lábbal alig hibázott: a hosszú passzai mind célba értek (5/5), és mindenkinek nekiment, akinél labda volt, és nem fehér mezben játszott. A plusz ma egy gyönyörű fejesgól volt, de kevés olyan eleme akadt a játékának, amelyet ne lehetne megsüvegelni.
Arda Güler (OP: 5,4)
Nála is azt érzem, hogy egy kicsit újra fel kell építenie magát a sok pocsék meccs után, és meg kell találnia a régi formáját ahhoz, hogy igazán a csapat hasznára legyen. Rendszeresen visszalépett labdákért, nem szórta el őket, és többnyire jól is játszotta meg azokat. Nem tudom, várhatunk-e tőle olyan – vagy ahhoz hasonló – labdákat, amelyekkel elődei a Realban kiugratták a csatárokat, ez most hiányzik a játékából. A párharcokat sem erőltette, ami eddig is része volt a teljesítményének, így még várni kell arra, hogy valódi előrelépést lássunk.
Aurélien Tchouameni (OP: 6,0)
Huijsennel együtt a légvédelmi feladatokat rendben megoldották, bár a földön már kevésbé volt hatékony a párharcok megnyerésében. A pálya középső területét tekintette a sajátjának, és ismét hozta a rá jellemző, kevésbé látványos, ám mérhetetlenül hasznos játékát. Hetek óta az egyik legstabilabb játékosa a Realnak, ha mindenki ezt a szintet hozná, sok mindenben előrébb lennénk.
Vini Jr. (OP: 5,4)
Szeretném azzal kezdeni, hogy halálosan unom, hogy Vini lecserélésekor mindenki – én is…. – azt vizslatja, hogy milyen módon reagál a művésznő erre a méltatlan helyzetre. Belenéz-e Alonso szemébe, vagy csak pacsizik vele, mit rak ki a közösségi médiába, vajon tud-e rendesen aludni egy ilyen megaláztatás után. Drága Vini focizni kéne! Nem egy megmozdulása egyértelműen bizonyítja, hogy ehhez még ért is, ha fejben végre rendet tenne magában – szerintem nem fog – akkor ő lenne a lángszóró a Real háborúiban. Az is jelzésértékű nála, hogy 13 párharcból 10-et megnyert, tehát nagyon hatékonyan küzdött és ne feledjük ő is az a játékos, aki, ha teheti előre cselez. Azért nagyon biztatni nem kell, hogy tekeredjen rá a labdára és vigye bele két, esetleg három védőbe, amelyre ezen a meccsen is volt példa.
Kylian Mbappé (OP: 6,7)
Először is: Isten éltesse sokáig! Ezután jár a gratuláció is, hiszen egy naptári éven belül 59 gólig jutott – ugyanúgy, mint a legendás Cristiano Ronaldo. És talán itt véget is érnek az ünneplésre okot adó pontok. Szeretném elővenni egy korábbi gondolatomat: Mbappé, ha úgy érzi, hogy akár hajszálnyi esélye is van a gólszerzésre, nem fogja leadni a labdát. Mondhatjuk úgy is, hogy önző – és ma helyenként az volt, ami ezen a szinten már nem igazán megengedhető. Körbe lőtte a kaput, ugyanakkor sokkal jobban megosztaná a rá irányuló figyelmet, ha időnként helyzetbe hozná a társait is. Ez hosszú távon az ő eredményességét is javítaná, ám ezek a – talán túlságosan is evidens – gondolatok egyelőre nem úgy tűnik, hogy eljutottak volna hozzá.
Cserejátékosok
Eduardo Camavinga (OP: 6,1)
Tizenhét percet kapott, valószínűleg az lehetett az elképzelés, hogy védekezésben stabilizálja a középpályát, és a támadásokhoz is hozzá tudjon tenni valamit. Utóbbiból nem sok minden valósult meg, védekezésben viszont akadtak értékelhető megmozdulásai.
Gonzalo García és David Jiménez nem sok játékidőt kapott, utóbbinak gratulálunk a debütálásához.
Xabi Alonso (OP: 5,6)
Minden nap egy háború. Xabi Alonso aligha élete legegyszerűbb időszakát éli, amikor mindenki őt figyeli: a csapat teljesítményét, az árulkodó apró jeleket, amelyekből igyekeznek messzemenő következtetéseket levonni. Az egyik legégetőbb probléma – a jobb oldal teljes inaktivitása – Rodrygo formába lendülésével megoldódni látszik, ugyanakkor továbbra is gondnak érzem a két szélső védő posztjának teljesítményét. Fran García használhatósága – még nagyon optimista megközelítésben is – korlátozott, Asencio pedig betegséggel küzdött, így ő sem tudott extrát hozzátenni a meccshez. Arra is magyarázatot kellene adni, miért ennyi a sérült, mert nem normális, hogy hetek óta 5–8 játékos nem áll rendelkezésre. Most jön egy hosszabb szünet, aztán elkezdődik a középszakasz – reméljük, addig többen visszatérnek. (forrás: realmadrid.com)
(forrás: penamadrisdista.hu)
Deportivo Alavés– Real Madrid (1– 2)
Ezen a meccsen mindenért harcolni kellett: Alonsoért, azért, hogy ne ússzon el még jobban a bajnokság, a megtépázott reputációért, értünk, szurkolókért. Össze is jött – csak nehéz megérteni, hogy ehhez miért kellett megint egy gól az ellenféltől.
Real Madrid (OP: 6,3)
Ez nem az a mérkőzés volt, amit látni szerettünk volna. A csapat szerencséje az volt, hogy nem a Bernabéuban játszottak, mert ott a műértő közönség biztosan kifütyülte volna őket – joggal. Néha már kifejezetten fájdalmas nézni azt a céltalan passzolgatást, amelyben minimális mozgással próbálják életben tartani a játékot, miközben zajlik az alibizés. Ez még akkor sem elfogadható a Real Madridnál, ha éppen 1–0-ra vezetünk. Ráadásul ez az eredmény nem is igazi előny, pláne nem egy ilyen foltozott védelemmel. Aztán menetrendszerűen meg is kapjuk a gólt, innentől pedig nagyjából mindenki tudja a dolgát. De az isten szerelmére miért mindig ezt az idegőrlő forgatókönyvet vesszük elő? A letámadás sem működik: nagyjából olyan érzésem volt, mintha az ifi egyes csapat játékosai cicáznának a serdülő háromból felhozott srácokkal. Utóbbiak futnak ezerrel, de sosem érnek oda időben – mindig van egy szabad ember, akinek tovább lehet passzolni. Ennyi sérült és eltiltott játékos mellett azért most ne menjünk bele túl karcos kritikába. A csapat nyert, és végül is ezért kaptuk meg a három pontot.
Deportivo Alavés (OP: 5,7)
Kellemetlen ellenfél volt, ráadásul alaposan fel is hergelték magukat. Nekem ugyanakkor kissé viccesnek tűnt, amikor egy-egy kiharcolt szöglet után mindenki úgy ünnepelt, mintha egy szaúdi olajsejk rájuk hagyta volna az összes vagyonát. Viszonylag hamar magabiztossá váltak, és amikor a kapu elé kerültek, valódi veszélyt jelentettek. Egy pontra játszottak, így érthető módon csalódottak voltak a vereség után.
A meccs embere – Rodrygo (OP: 7,5 )
Rajta és Bellinghamen gondolkodtam, de mivel gátlástalanul elfogult vagyok a sráccal szemben, nálam ő érdemelte ki ezt a rangot. Az sem lett volna baj, ha Jude kapja, a lényeg az, hogy a mi Rodrygónk ismét megerősítette bennünk a hitet: nem felejtett el focizni, tud és akar is a Real Madrid számra hasznosan játszani. A gólnál a munka nehezét Vini legyártotta (persze neki ott kellett lenni és be kellett rúgni…), de azért az sem semmi mutatvány, hogy 30 passzából – amelyek 60%-a a támadó harmadban történt – mindössze egy nem talált csapattársat. A másik két támadótársával ellentétben magáénak érezte az egész pályát, párharcai többségét megnyerte (8/5). Offenzív volt, előre játszott, és ahogy egy ilyen típusú játékosnál lenni szokott, nem egyszer rendesen fel is rúgták.
Thibaut Courtois (OP: 7,1)
A 32. percben egy hazaadást kirúgott a veteményesbe tőle szokatlan módon. Mondjuk adjuk ennek a hibának a „hónap bakija” díjat és akkor ezzel jól jár mindenki. Valószínűleg nagyon rosszul éreztük volna magunkat, ha az első félidő 48. percében azt a különleges bravúrt nem hajtja végre, amikor arcéllel védett. Ami akkor fájdalom volt neki, az öröm nekünk, ritka az ilyen védés. Folyamatos feladat elé nem állították, a gólról nem tehetett.
Valdepeñas (OP: 6,5)
Azt hiszem mindenki nevében lehet gratulálni ennek a fiatalembernek, élete első La Liga-s meccsét remekül lehozta. Az Alavés az ő oldalát erőltette nyilván, de hősiesen tartotta a frontot, egyáltalán nem lógott ki a csapatból. Ha mégis, akkor inkább felfelé… Az, hogy a támadásokban nem vette ki a részét, teljesen természetes, mert egy 19 éves debütálásakor ne várjunk azért csodát, a védekező feladatot viszont biztonsággal hozta. A párharcait döntően megnyerte, pontosan passzolt, további sok sikert kívánhatunk neki!
Antonio Rüdiger (OP: 5,8)
Őt nem érzem igazán biztos pontnak, több labdát is elszór, mint a védőtársai. Ami számomra feltűnt, hogy a többiekhez képest kissé mélyebben védekezik, így nehezebb vele egységesen lesre állítani az ellenfelet. A kapott gólnál is ő jelentette azt a vonalat, amely nagyjából négy milliméterrel a támadó előtt volt. Küzdeni és motiválni kiválóan tud, minden mást viszont egyelőre írjunk a hosszú sérülése számlájára.
Raúl Asencio (OP: 6,2)
Én őt a védelem tengelyében sokkal biztosabb pontnak érzem, mint Rüdigert. Ha nem kapja el a harci ideg, akkor jó teljesítményre tud képes lenni. Ezen a meccsen a koncentráltabb énje dominált pontosan passzolt és határozott védőhöz híven mind földön, mind levegőben megnyerte a párharcai zömét. Nem ő volt a baszk szurkolók kedvence.
Fede Valverde (OP: 6,8)
Én személy szerint örülök, hogy a 78. percben balhátvédként játszott, mert ez azon kevés posztok egyike, ahol eddig még nem szerepelt a Real Madridban. Thibaut Courtois már aggódhat, hiszen Lunin mellett akár egy új vetélytársat is kaphat. Az a városi legenda keringett róla, hogy az elmúlt két mérkőzésen nem volt százszázalékos állapotban, mégis vállalta a játékot. Az előrejáték nem tartozott az erősségei közé, sokat hibázott, de amikor küzdeni kellett, nem fogta vissza magát. Én már nagyon várok tőle egy távoli bombát: most is volt egy próbálkozása, de sajnos ebből sem született gól.
Jude Bellingham (OP: 7,2)
Ezen a meccsen Jude nem ragadt bele a középszerűségbe, magas szinten hozta azt, amit elvárhatunk tőle. Jellemző módon ő is a gól után kapcsolt feljebb, rengeteg párharcot vállalt fel, pontosan passzolt, nem kímélte magát. Ki kell emelni, hogy a hosszú passz mutatója 6/6, ritka az ilyen. Bellingham a maga 188 centijével magas játékosnak számít, ezzel együtt rendkívül gyors helyzetváltoztatásokra képes, kis területen is jól kezeli a labdát és szívmelengető, amikor 4-5 méterről becsúszva igyekszik megmenteni egy helyzetet. A meccsen mindezekből bőven láttunk, igazi motorja volt a csapatnak, nem utolsó sorban adott egy gólpasszt.
Arda Güler (OP: 4,8)
Úgy tűnik, hogy egyre gyarapszik azon kommentelők tábora, akik temetik a srácot. Ahogy korábban mondtam neki nehéz dolga van, mert rendkívül nagy a kabát, amit elődeitől megörökölt. Nos aki erőszeretettel szál bele a srácba, annak azt javaslom nézze meg a statisztikáit, amelyek azért elég messze áll a borzalmastól.
Aurélien Tchouameni (OP: 6,3)
A védekező középpályás poszt sosem a látványosságról szól, itt inkább a hasznosság az a mutató, amely alapján érdemes értékelni a teljesítményt. Tchouaméni ebben a világ legjobbjai közé tartozik, ezen a mérkőzésen azonban a megszokottnál kissé halványabb volt. Kevesebb párharcba keveredett, a földön szinte mindet elveszítette (1/6), míg a levegőben jóval hatékonyabbnak bizonyult (3/4).
Vini Jr. (OP: 5,7)
Vini lénye önmagában megosztó. A legfeltűnőbb az volt rajta 60 perc játék után, hogy mennyire tiszta a meze. Az első félidőben annyit jegyeztem fel, hogy egy támadásunk elhalt, mert nem tudta átvenni a labdát, aztán annyit a 41. percben, hogy Vini megint cirkuszol. És akkor ott volt a gól előtti mutatványa, amely világklasszis megoldás volt és össze is hozott egy büntetőt nekünk. Mert az volt. Az ilyen helyzeteknél kezd teret nyerni egy rossz értelemben vett szubjektivitás, hogy newtonméterrel becsülik meg, vajon volt-e akkora a rúgás, hogy tényleg elessen a játékos, vagy csak rájátszott. Az alavési játékos egyértelműen megrúgta Vinit, tehát büntető. Csakúgy, mint a csapatnak neki is kellett egy bekapott gól, hogy rájöjjön miért küldték fel, bár ebbe a futás és a védekezés – szerinte – nem volt benne. Kapott még egy sárgát, aztán le is cserélte Xabi, akivel ismét látványosan vérszerződést kötöttek, amely optimizmusra adhat okot. Majd meglátjuk.
Kylian Mbappé (OP: 7,5)
Ami a legfontosabb, hogy ismét meglőtte az aktuális gólját és ezzel mosolyt csal az arcunkra. A játékából tisztán látszik, hogy ha hozzá kerül a labda és kellő távolságban érzi a kapu, akkor ő már nem nagyon paaszol. Drámai dolgot nem csinált a gólon kívül ezen a meccsen, félő volt, hogy megsérült megint, de végig tolta a 95 percet. Mutatói inkább jók, mint közepesek, ezt a meccset is kipipálhatja.
Cserejátékosok
Gonzalo Garcia (OP: 4,9)
Nem sok időt töltött a pályán, volt egy remek kontra lehetőség, de olyan maflán oldotta meg a helyzetet, hogy csak a vérnyomásunkat tudta megemelni.
Brahim Diaz (OP: 5,5)
Amikor pályára lépett, azon gondolkodtam, hogy eddig, amikor rendre becserélték – vagy akár akkor, amikor kezdőként kapott lehetőséget –, volt-e vele kapcsolatban olyan jelenet, amelyre az ember elismerően csettintett volna. Nem jutott eszembe ilyen. Most megvolt a lehetősége a gólszerzésre, de kimaradt. Reméljük, az Afrika-kupán formába lendül.
Dean Huijsen (OP: 6,2)
Visszatért és a neki jutó kevés időt hasznosan töltötte a pályán, több jó megoldása volt, egy veszélyesnek tűnő lövést blokkolt.
Franco Mastantuono mindössze nyolc percet töltött a pályán, ez idő alatt nem volt ideje sem hibázni, sem nagyot alkotni. A lényeg, hogy felépült a sérüléséből.
Xabi Alonso (OP: 6,0)
Lassan tényleg nem lesz szükség Xabi Alonsóra, mert az orvosi stáb és a bírói testület kirendelt tagjai folyamatosan szűkítik a keretet. Miközben hátul már annak is örülhetett, hogy egyáltalán ki tudta állítani a védelmet, elöl egy kifejezetten offenzív összeállítást küldött pályára. Bár sem a nyilatkozataiban, sem a pálya melletti viselkedésében nem érződik, hogy el akarná engedni ezt a projektet – talán csak a gólöröm volt árulkodóan emocionális –, biztosan nem lehet könnyű az erős háttérzaj mellett a munkára koncentrálni. Én személy szerint nem éreztem azt, hogy a csapat mindenét kitette volna a pályára, hogy egy látványos teljesítménnyel tegyen hitet Xabi Alonso mellett. De hát hol volt ez az összeállítás egy ideálisnak gondolt legerősebb kezdőhöz képest? Az viszont biztos, hogy egyelőre nem teszik ki: időt kapott ő is, és a szakmai vezetés is, hogy alaposabban körülnézzen a lehetséges jelöltek között.
(forrás: penamadrisdista.hu)
Egytől egyig: Real Madrid – Manchester City (1– 2)
Talán annyi személyes gondolatot megejtenék, hogy én a Celta elleni meccset személyesen láttam a Bernabeuban a gyerekeimmel. Megnyugtattam őket, hogy történelmi meccset élhettek át, mert a 21. században ilyen rosszul még nem játszott a Real Madrid, ez volt az egyik legnagyobb pofon, amelybe a klub mostanában beleszaladt. Ezek után nem raktam magasra az elvárásaimat a City ellen….
Egy ilyen mélyrepülésben, amilyenben most a csapat van, ráadásul a Manchester City ellen, ezer sebből vérezve, azt hiszem, az a realitás, hogy legalább valamilyen életjelet lássunk. És ezt meg is kaptuk.
Real Madrid (OP: 5,8)
Egy gondolat kikívánkozik belőlem. Madridistának lenni egy életérzés. A Real Madrid a létünk egy részét alkotja. Egy gyengébb széria vagy egy fájó vereség rosszul esik, de a tisztelet és a szeretet ugyanúgy ott marad bennünk, mint előtte. Ez a klub és ezek a játékosok rengetegszer szereztek örömet a játékukkal, a sikereikkel, a megnyert trófeákkal. Akkor állunk melléjük a legszilárdabban, amikor úgy tűnik, baj van, mert madridisták vagyunk: egy család tagjai, akik vigyáznak egymásra. Úgy érzem, ebből most a fiúk is megéreztek valamit, mert végre odatették magukat. Az első fél órában szavunk sem lehetett a játékra: hatásos volt a letámadás, a Citynek semmi esélye nem volt. Aztán becsúsztak egyéni hibák, és hirtelen már nem mi vezettünk. A második félidőben hullámzóvá vált a játék, és olykor újra előjött az a hetek óta tapasztalható, céltalan, állóháborúval felérő passzolgatás. Őszinte örömmel töltött el, amikor a hozzáértő madridi közönség ezt füttykoncerttel jelezte, és úgy tűnt, ez a játékosokra is hatott. Volt, aki kifejezetten jól teljesített, mások viszont megint szürke napot fogtak ki, és ez érződött a játékukon is. Az Athletic elleni meccs után azt hittem, megindultunk felfelé – most is hasonlóban reménykedem. Minden más esetben Pérez papának elő kell venni a nádpálcát…
Manchester City (OP: 6,5)
Ők voltak az esélyesebbek a súlyos belső problémákkal küszködő Real Madrid ellen. Ennek ellenére, ha az első 30 percben kaptak volna pár gólt, egy szavuk sem lehetett volna, de aztán a Real védők összehozták az egyenlítést, majd Rüdiger gyakorlatilag „lezsírozta” a győzelmüket is. A 2:1 után már nagyon nem akarták megváltani a világot, de a stratégiájuk bejött, és elvitték a három pontot a Bernabéuból.
MECCSEMBERE – Rodrygo (OP: 7,8)
Én attól féltem, hogy már soha nem tudok ennél a pontnál foglalkozni vele, ahol a mérkőzés legjobbjáról van szó. Hullámzó volt a teljesítménye – akár a csapaté –, de ma többször láttunk tőle olyan megoldásokat, amely a régi Rodrygora emlékeztetett. Feltűnt a jobb és bal oldalon egyaránt és ami üzenetértékű kell legyen Alonso számára, hogy rendkívül sokszor kivette a részét a jobb oldali védekezésben is. Faragták is rendesen, négyszer is alaposan felrúgták, nem bírtak vele. Bátran felvállalta az egy-egy elleni játékot, offenzív volt, nem alibi megoldásokat keresett, neki rontott a falnak. Kell nekünk ez a srác, becsüljük meg, adjunk neki lehetőséget ott, ahol a legjobban tudja szolgálni a csapatot.
Thibaut Courtois (OP: 7,4)
Sokat töprengtem, hogy hányast adjak Courtoisnak. Az emberben van egyfajta belső érzés, hogy ez a srác azon kevés játékosok egyike, aki a gyenge szériában is a maximumot adta, nem egyszer ő tartotta életben a csapatot. Meg ezen a meccsen is védett vagy hatot, olyant, amely közül nem egy komoly bravúr volt. Nehezen viszi rá a lélek az embert, hogy egy hibázásnál rögtön ráhúzza a vizes lepedőt. De az első gólban benne volt. Bellingham mellől jött a fejes, amely nem is volt meghelyezve és túl erősnek sem tűnik. Egy suta mozdulattal kitolta a labdát, amelyet O’Reilly bevágott.
Fede Valverde (OP: 6,7)
Várható volt, hogy a jobb oldalon, hátul fog kezdeni, és személy szerint azt reméltem ettől, hogy a játékunk kevésbé lesz egyoldalas. Bár ez nem teljesült olyan mértékben, mint szerettem volna, a rá bízott feladatot jól megoldotta. Kétszer is kapura lőtt, de az idei gól továbbra sem akar összejönni – pedig már több mint húsz próbálkozása volt.
Antonio Rüdiger (OP: 4,6)
Jobb szó híján azt mondanám, hogy ma Rüdiger igazi „favágó focit” játszott. Úgy tűnt, ma nem bízott a legendás galoppjában, inkább közelről követte az aktuális City-játékost, akit vagy le tudott gyűrni, vagy nem. Haalandot például sikerült, aminek egyértelmű tizenegyes és egy sárga lap lett az eredménye. (Csak halkan jegyzem meg, hogy az első gól előtt is hasonló mozdulattal földre vitt egy angolt, nem tudom miért kell a tűzzel játszani….). A 82. percben már megérkezett volna a második (jogos) sárgája is, de Turpin játékvezető nem merte felmutatni, így végig a pályán maradhatott. A passzai nem voltak meggyőzőek; néha egészen furcsán rúgja meg a labdát, és ez most sokszor pontatlansághoz vezetett. A jelenlegi védőhelyzetben azonban szinte lehetetlen úgy játszania, hogy jövő héten ne kezdjen — de ma ő volt a Real leggyengébb pontja.
Raúl Asencio (OP: 5,8)
Nagyon be volt pöccenve, amikor Alonso lecserélte. Őszintén remélem, hogy ez csak az eredmény állása miatt volt így, és nem egy újabb hisztis leányzó születik, aki úgy érzi, hozzá nem lehet nyúlni, mert akkora játékos. Végig érződött rajta, hogy magas hőfokon játszik, de az ilyen műbalhék száma már rég elérte az idei limitet – senki nem kíváncsi rájuk. Neki is éreznie kellett, hogy az Endrickkel való cseréje egyértelműen a támadósor megerősítését szolgálta. A teljesítménye alapvetően rendben volt, még ha Doku nem is egyszer csúnyán behúzta őt a csőbe.
Álvaro Carreras (OP: 7,4)
Ha csak Carreras statisztikáit néznénk, jóindulattal adhatnánk neki egy hatost, de aki látta a meccset, az pontosan tudja, hogy sokkal többet tett hozzá. Rendkívül élt a pályán: szép cselekkel, határozott labdakihozatallal és pontos beadásokkal hívta fel magára a figyelmet. Személy szerint sokat gondolkodtam rajta, hogy ő legyen a meccs legjobbja. Élettel töltötte meg a bal oldalt, öröm volt nézni a játékát. Persze teljesen nem hazudtolta meg magát: 12 labdát elszórt, de ezeket döntően támadás közben, így az ellenfél nem került belőlük érdemi előnybe. A mosolyunk mégsem lehet felhőtlen, mert sárga lapot kapott (mikor máskor, mint a 88. percben…), így a következő BL-meccsen nem léphet pályára. Végül is nem nagy gond – úgysem áll még fel rendesen a védelem, Mbappé majd beugrik balbekknek is…
Jude Bellingham (OP: 6,1)
A csapatból ő futotta a legtöbbet (11,2 km), a legtöbb párharcot nyerte meg (8), harmadmagával a legtöbb sprintet vágta ki (16) és nem utolsó sorban ő adta a gólpasszt Rodrygónak. Megint nagy volt a tűz, amellyel égett, nem egyszer messziről becsúszva igyekezett labdát szerezni, de a gól megint benne maradt, pedig többször is próbálkozott lövéssel (3).
Dani Ceballos (OP: 5,2)
Vele kapcsolatban a „nagy akarásnak nyögés a vége” szólás jut először az eszembe. Ezen a meccsen inkább a védekező munkája kiemelhető, a játékszervező feladatokra már kevesebb energiája maradt, kapura meg teljes mértékben veszélytelen volt. Neki sem megy igazán mostanában a játék, és ugye mi Krooshoz és Modrichoz szoktunk az elmúlt évtizedben, amit látunk tőle az igen messze van a két legenda teljesítményétől.
Aurélien Tchouameni (OP: 6,4)
Valószínűleg egyik feladata az volt, hogy középen besegítsen Haaland semlegesítésében – ez tökéletesen sikerült is. A norvég srác egojával továbbra sincs gond: bár 70 perc alatt mindössze 13-szor ért labdához, a büntető értékesítésével mégis növelte a góljai számát. A felette érzett elégedettség pedig jól látható volt azon a bizonyos, viking vonásokat idéző arckifejezésén. Apropó, Tchouaméni. Hozta az elvárt játékát, bár ma kevésbé volt aktív; ennek ellenére a jelenlegi Real Madrid egyik legbiztosabb pontja.
Gonzalo Garcia (OP: 4,6)
58 percet volt a pályán és ez idő alatt 14-szer ért a labdába. Valami oknál fogva a csapattársai ma nem tekintették egyenrangú partnernek és minden játékból kihagyták. Ez a helyzet felvet egy újabb problémát, hogy a világ egyik legjobb csapata ellen megengedheti-e bármelyik ellenfél, hogy egy játékoson konkrétan átnéz a többi és még csak szánalomból sem adnak neki labdát? A válasz valószínűleg nem, de úgy tűnik a Realnál ez is megtörténhet. Én személy szerint ezt úgy fogom föl, hogy a csapat nem fogadta el Xabi Alonso döntését, mely szerint Gonzalo Garcia kezdő és így oldották meg a helyzetet.
Vini Jr. (OP: 3,9)
Érezhető, hogy Vini körül lassan lehűl a levegő. Nem fagyott még meg, de egyre hűvösebb. Hosszan lehetne elemezni, hány helyzetet hagyott ki, mennyi labdát vesztett, és mennyire volt hasznos a csapat számára. Úgy gondolom, az ő játékán is látszott, hogy jót tett neki Mbappé hiánya: többet mozgott, többször tűnt fel mindkét oldalon – ahogy Rodrygo is. De Vinit végső soron a góljaiért tartják, márpedig ez a szám beragadt ötnél, és az istennek sem akar több lenni. Úgy tűnik, a klubvezetés és a szurkolók is kiállnak Alonso mellett, és előbb-utóbb ki fogja hagyni Vinít a csapatból, mert jelenleg túl sok hibával és nem kellő alázattal végzi a dolgát.
Cserejátékosok
Arda Güler (OP: 4,6)
20 passza volt, és mindegyik pontosan célba ért; ezek közül 4 a támadóharmadban, további 4 pedig hosszú átadás volt. Ő sem húzta ki magát a párharcok elől, ha úgy adódott, de összességében róla is elmondható ugyanaz, mint Ceballosról: egy irányítótól ennél többet várunk a Real Madridban.
Brahim Diaz (OP: 4,9)
Viszonylag aktív volt, de olyan esemény közelében nem nagyon volt, amely beleégett volna az emlékezetünkbe. Egy meccsel gyarapította a Realban töltött idejét.
Endrick (OP: 5,8)
Az eddigi játéklehetőségei alapján már önmagában meglepő volt, hogy pályára került. Meg is volt a lehetősége a gólszerzésre, de a fejese a kapufát találta el. Volt még egy lövése, amelyet blokkoltak, meg egy hibájából egy kapura lövése lett a Citynek.
Xabi Alonso (OP: 5,6)
Minél több infó lát napvilágot a belső ügyekről, annál empatikusabb az ember Alonsoval szemben. Ha most a játékosok akarata érvényesül, akkor hosszú időre eltemetheti magát a Real Madrid, mert akkor ki lesz engedve az a bizonyos szellem a palackból. Alonsot nem csak a belső villongások gyengítik, hanem meg kell küzdenie a sérülések miatti nehézségekkel. Ennek ellenére egy olyan csapatot állított ki, amely tisztességgel vette fel a kesztyűt a Cityvel. Rodrygo végre a helyén játszott – ráadásul jól és agilisen -, de több tere volt Vininek is Mbappé padoztatása miatt. Korábban már legyártottam egy összeesküvés elméletet Gonzalo Garcia mellőzése miatt, ha az van, akkor minden optimizmus ellenére semmi sem mozdult el a játékosok gondolkodásában.
forrás: penamadridista.hu
Egytől egyig: Athletic Club – Real Madrid (0– 3)
Egy jól, helyenként kifejezetten jól játszó Real Madrid masszírozta a lelkünket az elmúlt fordulók halovány teljesítménye után. Mindezt idegenben, a kellemetlenül veszélyes Athletic Club ellen.
Real Madrid (OP: 7,9)
Ha elárulhatok egy kulisszatitkot, akkor leírom: mentálisan nagyon nehéz egy gyenge – vagy Isten ne adja, elvesztett – meccs után megírni ezt a rovatot. Érdekes módon egy jó mérkőzés után valami rendkívül erős ihlet szállja meg az embert, és szinte kiírja magából a győzelmi mámort, a büszkeséget, az örömöt. Szóval most olajozottan működik a klaviatúra – jó meccs volt. Utólag persze mindenki nagyon bölcs, de abban bízni lehetett, hogy egy támadóbb, vagyis jobban kinyíló ellenfél ellen talán könnyebb lesz játszani. Az Athletic ugyanakkor egy rendkívül veszélyes csapat, pláne hazai pályán, de végül valahol csak el kell kezdeni a gödörből való kimászást. A kezdőt látva még optimistább lehetett az ember: nagyjából minden poszton az játszott, aki éppen a legjobb formában van. Végre volt energia, lendület, akarat és koncentráció. Formás támadásokat vezettünk, magabiztosan védekeztünk, és amikor minden veszni látszott, ott volt Courtois – aki kétségkívül a világ legjobb kapusa. Sajnos voltak vezéráldozatok, Trent sérülése tűnt súlyosabbnak, ha megint izomprobléma, akkor felkészül Fede Valverde jobb oldalon védekező poszton.
Athletic Club (OP: 5,1)
Nem sokat mutattak magukból, behúzta a féket a Real. Úgy tűnt a fiatalabb Williamsben (polgári nevén Nicholas Williams Arthuer) bíztak, de ott simán kivette a játékból a Real, nem ritkán rádupláztak a védők, mint ezt sokszor Vini ellen teszik. Jó érzés volt látni, ahogy egyre kisebb lánggal ég bennük a lelkesedés és ahogy a bérletesek szépen lassan elindultak hazafelé. Ők is tudták: ma a Real ellen nem fognak nyerni. Apropó nézők. Vinit lehet szeretni vagy nem (lássuk be, könnyebb nem szeretni), de ahogy a kapu mögött ülő 16 éves úrihölgyek a középső ujjukat mutatták neki, az azért elég bizarr látvány volt (látva a Facebook oldalunkat, úgy tűnik ez a jelenet más szerkesztőtársamat is megihlette). Lehetne még beszélni Courtois védéseiről, de azt hiszem pechje volt az Athleticnek, hogy a Real formáját tekintve már elérte a medence alját és onnét elrugaszkodott felfelé. Reméljük.
A meccs embere – Kylian Mbappé (OP: 9,5 )
Én nem tudom mennyire normális az, hogy egy csatár egy hét alatt hét gólt rúg. Azzal már ne is foglalkozzunk, hogy valahol a láda mélyén még kallódik egy gólpassz is, minoritásokkal ne foglalkozzunk. Ma sem nagyon tudtak mit kezdeni vele, nehéz a játéknak olyan elemét megnevezni, ahol rosszul teljesített volna. Bár, ha megnézzük merre barangolt a pályán, a saját térfelén tényleg alig leledzett, de most ezt is elbírta a csapat.
Thibaut Courtois (OP: 8,5)
Rendkívül sokszor vonták be a védők a labda járatásába és a passzoknál egyszer sem lehetett érezni, hogy a bizonytalanság leghalványabb jelét rajta. 66 labdaérintése volt, míg a másik oldalon Unai Simonnak 33, és ebben nincs benne az a három, amikor a hálóból kivette a labdát….. Többször az előre ívelt labdája nem talált embert, de amit ma megint bemutatott a ziccerek legyilkolásában, az elképesztő. A 30. percben bemutatott védését nyugodtan félre lehet tenni a szerkesztőknek, komoly esélye lehet az év legnagyobb védése kategóriában.
Éder Militão (OP: 7,5)
Nem tudom, mit tudnék még levenni arról a polcról, ahol a dicséretek vannak, de néha úgy érzem, ez a srác élete formájában játszik. És akkor jöjjön a sokszor emlegetett gondolat: mindezt két keresztszalag-szakadás után varázsolja elénk. A tisztázásokban, labdaszerzésekben és párharcokban összességében alig akad jobb nála a csapatban, és időnként rögzített helyzeteknél vagy távoli lövéseknél is képes frászt hozni az ellenfélre. A meccs egyik legszebb jelenete volt, amikor Vinit a világ végéről kiugratta, kár, hogy itt még elmaradt a gól. Nagyon örültem, hogy amikor már minden eldőlt, Alonso végül lecserélte – így is lehet pihentetni egy játékost. Talán annyit lehet kötözködni, hogy ezt akár korábban is megtehette volna.
Antonio Rüdiger (OP: 7,2)
Tisztes iparosmunka volt, extrák nélkül. Ennyi kihagyás után a meccs vége már érezhetően kívül esett a komfortzónáján, de ez teljesen normális. Ezen a találkozón inkább a légi veszélyek elhárításában jeleskedett, de egyik mutatója miatt sem kell szégyenkeznie. Én nagyon bírtam Alabát, de túl sok időre esett ki, és a formája meg sem közelíti a sérülése előtti szintet, így őt könnyebben elengedném. Rüdigert — a csapat bohócát — már nehezebben… ugyanakkor azt is látni kell, hogy az éves bére bónuszokkal együtt 18,75 millió euró, és jövő tavasszal betölti a 33. életévét, ami már komoly teher. Szóval élvezzük ki a játékperceit, amíg lehet.
Trent Alexander-Arnold (OP: 7,3)
A sérüléséig folyamatosan azon járt az eszem, hogy ideje elkezdeni Trent „rehabilitációját”. A gond csak az, hogy én ezt inkább a megítélésének helyreállítására értettem, nem pedig egy újabb sérülésből való visszakapaszkodására. Lehet, hogy nem egy futógép, de amit lábbal meg lehet csinálni, azt ő meg tudja. Az első két gólban elévülhetetlen érdemei voltak: előbb a pontos keresztlabdájával, majd a szintén precíz beívelésével. Tíz hosszú indítása volt, ebből hét célba ért, ugyanakkor a támadóharmadban a passzpontossága mindössze 33% volt, ami felülről súrolja a gyalázatos kategóriát. Ennek ellenére van fantázia ebben a srácban, csak időt kell adni neki. Aztán jött az 55. perc, a sérülés és a csere. Ahogy fentebb is írtam: ha ez megint izomprobléma, akkor az óévben már nem látjuk a pályán.
Álvaro Carreras (OP: 7,4)
Érthető, hogy rotálni és pihentetni kell a játékosokat, de ilyenkor látszik igazán, mekkora különbségek vannak a karakterek és kvalitások között. Nyilván egyszerű lenne Fran Garciát tovább erőltetni, de most ismét életre kelt a bal oldal: kézzelfogható volt Vinícius és Carreras együttműködése, amely meglehetősen hatékonynak bizonyult. A dublőröket eddig többnyire kényszerből – például BL-meccseken – vagy pedig rotáció miatt, gyengébbnek vélt ellenfelek ellen használták. Ugyanakkor kijelenthető, hogy Carreras jelenleg a Real Madrid legjobb képességű bal oldali védője. Jó meccse volt, még ha nem is volt kimagasló. Szinte hibátlanul passzolt a támadóharmadban, a párharcokban is kifejezetten erős volt, és mindehhez még egy gólpassz is társult.
Jude Bellingham (OP: 7,6)
Bellingham statisztikái is a kapura lövések minden típusával, illetve a kapura menő fejesekkel kezdődik. Nála nem kell ezekkel különösebben bíbelődni, mert semmilyen formában nem volt veszélyes kapura, kb. mindenhol egy hasas nulla áll. Ennél azért többet várunk tőle. Aztán az ember szeme a védekező munkára téved és rögtön kitágul a pupillája. 15 párharca volt összesen – csak viszonyítási alapul: a négy védőnknek volt összesen 25 – amelyekből csak kettőt veszített el és emellett fejjel sem tudták megverni (2/2). És 93%-os passzhatékonyságot ért el. Azért ez már így valami….
Eduardo Camavinga (OP: 8,1)
Parádés meccset hozott le. Olyan színt vitt a játékba a középpályán, amelyet régóta hiányoltunk a Real Madridban. Én személy szerint kedvelem Ardát, de ez a minőség kell, hogy legyen az etalon és akkor nem kell rettegnünk, hogy a kiesőjelölt pontot rabol tőlünk. Az egészen brutális, hogy 11 földi párharcból 10-et megnyert és ugye volt egy hálószaggató fejese is (na jó nem volt veszélyben a háló), így minden frankó lehetne, ha nem sérült volna meg. Reméljük nem lett nagyobb baja, mert egyértelműen szüksége van rá a csapatnak.
Fede Valverde (OP: 7,0)
Fedének idén még nem igazán volt kiemelkedő meccse; sokszor az látszott rajta, hogy nem a saját posztján játszik. Ha ez az ok, akkor úgy tűnik, hosszú hetekig – vagy legalábbis Carvajal felépüléséig – a jobb oldali védekezésben kap majd szerepet, hacsak a mester nem Asenciónak szavaz bizalmat. Ez többnyire attól függ, hogy a tíz bevethető védő közül hányan és mely posztokon nem állnak rendelkezésre. Ha ez a szám öt alá csökken, akkor már némi szolid optimizmust is megengedhetünk magunknak. Valverde esetében egy ponton azért összevontam a szemöldökömet: egy eladott labdájából az Athletic kapura lőtt. De amikor a 90. percben kivágott egy istenesen hosszú sprintet, hogy levédekezze a támadást… nos, akkor mindent meg lehetett neki bocsátani.
Aurélien Tchouameni (OP: 7,4)
Rendkívül erős aktivitás (105 labdaérintés), földön és levegőbe számos párharc, amelyek döntően az ő javára dőltek el. A szokásos szürke betonfal effektus, amelyet nehéz észrevenni, de minden visszapattan róla. A hallásom sem melegedett be a meccs elején és mintha azt az jött volna át, hogy nem játszik. Kicsit meg is emelkedett a pulzusom, hogy na akkor ebből baj lehet, de ott volt, nem lett baj, meg is nyugodtam….
Vini Jr. (OP: 6,9)
Azt hiszem, egy gól már neki és nekünk is jót tenne; kezd kicsit aggasztó lenni ez a rengeteg kihagyott helyzet. A 31. percben azért megcsillogtatott valamit a tudásából: elvették tőle a labdát, ő látványosan leállt és reklamálni kezdett, miközben az ellenfél ezerrel húzott a kapunk felé. Ezzel együtt magas hőfokon tartotta a bal oldalt, aminek lehet örülni. Nála jegyezném meg, hogy csapatszinten kezd elegem lenni a sarkazásokkal: nagyjából minden ötödik sikerül, a másik négy esetben pedig az ellenfélhez kerül a labda. Tudom, ha bejön, akkor babérkoszorú és félisten-státusz jár, de így a hatékonyság túl alacsony — én elengedném ezt a fajta megoldást. Legalábbis ilyen számossággal.
Cserejátékosok
Arda Güler (OP: 6,0)
Egy ilyen beállás tökéletesen alkalmas az önbizalom visszaszerzésére: az ellenfél már letérdelt, a csapat magabiztos, hajrá építsük újjá az egónkat. Szerintem ebben a tekintetben Arda tudott előrelépni és ez csapatérdek. Küzdésben odatette magát, minden földi párharcát megnyerte (3), és kétszer is sikeresen szerelt, kettőből.
Rodrygo (OP: 6,1)
Megtörtént végre, amire a Rodrygo-hívek régóta várnak: kedvencünk a bal oldalon kapott szerepet. A 12 labdaérintés 12 perc alatt kifejezetten magas aktivitást mutatott, és szinte vibrált a levegő körülötte — rúgjon már egy gólt ez a srác, legyen vége ennek a vesszőfutásnak! Gól ugyan nem született, de a 92. percben olyan sprintet vágott le keresztül a pályán egy védekezés miatt, hogy Xabi Alonso valószínűleg elkérte a mezét a meccs után, és még dedikáltatta is vele.
Raúl Asencio (OP: 7,0)
Nem volt már olyan nehéz dolga a védekező feladat megoldásában és most már azt is tudjuk, hogy vizezi a haját pályáralépéskor, nem a zselétől néz ki olyan borzalmasan.
Brahim Diaz (OP: 5,9)
Igyekezett hasznosan tölteni a neki jutó perceket; minden passza pontos volt, ennyire futotta ebben a rövid időben.
Gonzalo Garcia (OP: 5,7)
Nagyjából ugyanazt lehetne elmondani róla, mint Brahim Díazról. A helyzetét tovább bonyolítja, hogy mostanában nem ment jól a csapatnak, Mbappé viszont turbófokozatban termeli a gólokat, így az ő lecserélése nem indokolt, más helyet meg hova….?
Xabi Alonso (OP: 7,7)
Úgy nagyjából sikerült a legerősebb csapatot a pályára tennie a bevethető emberekből, akik éltek is a lehetőséggel. Camavinga hatékonysága sokkal jobb volt, mint a szürke napokat maga előtt toló Gülernek, a Carreras – Fran Garcia összehasonlítás a képeségek alapján meg nem is sportszerű. Valószínűleg irgalmatlan sok értelmezése lesz a Vinivel való pacsizásának, ha optimisták vagyunk, akkor ez azt jelenti, aminek látni szeretnénk. Vini, Mbappé és Militão pihentetése dicséretes, de lehetett volna ismét egy kicsit korábban.
(forrás: penamadrisdista.hu)
Egytől egyig: Girona FC – Real Madrid (1– 1)
A képlet a megszokott: az egy nappal előttünk álló ellenfelünk bezsákolta a három pontot, a 15. helyen álló Gironától nekünk is illet volna. És ma sem sikerült.
Real Madrid (OP: 4,1)
Egyértelműen súlyos a helyzet: most már nemcsak a játék képe aggasztó, hanem az eredményesség is. Real Madrid-szurkolóként nem ahhoz szoktam hozzá, hogy kétes tizenegyesekben reménykedjek, és a kiesőjelölt ellen a karácsonyi szenteknek adjak hálát egy összekapart pontért. A csapat jelenleg nem működik: a játék nyögvenyelős, unalmas, ötlettelen, a játékosok alibiznek, a szakmai stáb pedig tehetetlennek tűnik. Xabi Alonso érkezésekor hittem abban, hogy egy karizmatikus edző ül le a kispadra, aki hosszú évekre stabil irányt ad szeretett csapatunknak, és visszavezeti oda, ahol a helye van. Nem is tudom, mikor láttam utoljára ilyen mély gödörben a csapatot. Nem kell nagy szakmai tudás ahhoz, hogy lássuk: ez a színtelen, erőtlen futball semmire sem lesz elég. Hamarosan komoly beszélgetések várhatók Pérez úr szobájában…
Girona FC (OP: 6,4)
Ismét naggyá tettünk egy kis csapatot: ők tisztességgel tették a dolgukat, és akár meg is verhették volna a tizenötszörös BL-győztest. Tökéletes ellenfelei lettünk a feltörekvő csapatoknak az önbizalomszerzéshez, illetve a bentmaradáshoz szükséges pontok begyűjtéséhez. Ilyenkor a hazai csapatot kellene dicsérni és elemezni a teljesítményét, de ez most nehezen megy. Maradjunk annyiban, hogy jók voltak.
A meccs embere – Kylian Mbappé (OP: 6,4 )
Hosszan gondolkodtam, ki legyen a meccs embere; kezdem kicsit unalmasnak érezni, hogy mindig Courtois vagy Mbappé kerül szóba. Benne azt kedvelem, hogy igazi csatár módjára felvállalja az előrejátékot, és többnyire eredményesen is teszi. Gyors, lendületes, és nem mellékesen sorozatban lövi a gólokat. Néha elolvasok néhány kommentet – amit általában meg is bánok –, és sok „szakértő” szerint nincs is helye a csapatban, mert… hát ilyenkor jönnek a különböző kritikák. Bele sem merek gondolni, mi lenne a Reallal, ha ő nem termelné ilyen ütemben a gólokat.
Thibaut Courtois (OP: 7,3)
A munkáját hibátlanul végezte, és sajnos néha bravúrra is szükség volt ahhoz, hogy meccsben tartsa a csapatot. Három védése volt, a kapott gólnál pedig nem sok esélye volt— hibáztatni érte igazságtalan lenne.
Éder Militão (OP: 6,0)
Ő is a jobbak közé tartozott; számomra kifejezetten megnyugtató érzés, amikor a pályán látom. Aktívan és pontosan vette ki a részét a támadásokból, és ismét bizonyította, hogy a kapu előtt is veszélyes. Két fejese is kifejezetten jól sikerült, az egyiket csak Gazzaniga hatalmas bravúrral tudta hárítani. A meccs végéhez közeledve már többet tartózkodott az ellenfél térfelén, mint a sajátján, de végül neki sem sikerült hozzájárulnia a győztes gól megszerzéséhez.
Antonio Rüdiger (OP: 5,3)
Combizomsérülése miatt 92 napot és 19 mérkőzést hagyott ki, ami nagyban annak tudható be, hogy az előző idényben a sok sérülés miatt csapágyasra játszatták. Nem lehet tudni, milyen hatással vannak rá a távozásával kapcsolatos pletykák, de könnyen lehet, hogy ő maga már tisztán lát a jövőjét illetően. A párharcokat tekintve aligha maradhat bárkiben hiányérzet: szinte mindet megnyerte, remekül kihasználva fizikális fölényét. A játéka ugyan kissé szürkének hatott, de remélhetőleg hamar visszanyeri formáját — a Realnál ugyanis idén is fogyóeszköznek számítanak a védők.
Trent Alexander-Arnold (OP: 4,2)
Nem lenne rossz ez a srác, de valahogy még két lapáttal rá kellene dobnia a kazánra. Az tényleg kicsit furcsa, hogy a jobb oldali védő létére bebarangolja az egész pályát, de fogadjuk el, hogy ő ilyen. Sokan a szemére vetik, hogy nem védekezik, nos itt tényleg van hova fejlődni, de tény, hogy lábbal sok mindent meg tud oldani. Mondom ezt annak ellenére, hogy tegnap 10 beadása volt és abból írd és mond 1 volt pontos, vagyis sikerült ezt a mutatót 10%-osra lehozni.
Fran García (OP: 4,6)
Fran Garcíával kapcsolatban az az érzésem, hogy akár az ötös sarkáig is begyalogolna, majd ott felnéz, visszafordul és hátra passzol. A félidőbeli statisztikája ezt nagyjából alátámasztotta: 93%-os passzhatékonyság, pontos passzok az utolsó harmadban 9/9 (100%), pontos hosszú passzok 0/1 (0%), pontos beívelések 0/3 (0%), megnyert földi párharcok 0/3 (0%). A totális alibi foci világos statisztikai leképezése. Ez a teljesítmény a második félidőben minimálisan javult, de a támadásokba való hatékony bekapcsolódást – mint fogalmat – ekkor sem tudta értelmezni.
Jude Bellingham (OP: 4,8)
Rengeteget ütközik, brusztol a pályán, de ahogy korában mondtam hiányzik belőle az isteni szikra és végül semmi extra, Isten ne adj egy gól kikeveredik belőle.
Arda Güler (OP: 3,5)
Sajnos ez megint egy gyenge meccse volt Gülernek. 45 percet kapott, ez alatt 25 labdaérintése volt, amely önmagában is kevés, pláne, ha egy olyan valakiről van szó, akinek a játék szervezése a feladata. Két lövését lehetett feljegyezni, de mellé-fölé ment mindkettő. Mondjuk az azt nehezen értem, hogy ha lekapja az edző – márpedig majdnem mindig lekapja – akkor miért nem egy irányító típusú játékost visz fel helyette. Újabb megválaszolatlan kérdés a meccseléssel kapcsolatban…
Fede Valverde (OP: 4,8)
Nehéz Fédéről most bármit is írni, mert ezúttal sem sikerült igazán komoly pluszt hozzátennie a játékhoz. Ismerve őt, valószínűleg legalább annyira bántja ez, mint a szurkolókat. Volt két lövése, de mindkettőt blokkolták – pedig jó lenne már újra látni tőle azt a fű fölött suhanó bombát, amelyből gól születik. Előbb-utóbb idén is kiszakad az a gólzsák, ebben biztosak lehetünk.
Aurélien Tchouameni (OP: 4,8)
Messze nem ugyanazt az arcát mutatta a meccs elején, mint, ahogy azt hétközben láttuk rajta. Ez maradt meg bennem az első félidő után, aztán a 72. percben le is cserélték. Tchouamenitől – többek között – azt várnánk el, hogy fizikálisan legyalul mindenkit, erre ma szinte minden párharcát elveszítette. Nekem már az is jelzésértékű volt, ahogy a 19. percben öt méterről haza adta a labdát némileg pontatlanul Courtoisnak. Ha lenne olyan elismerés az UEFA díjkiosztón, hogy „Passz, amivel kellemetlen helyzetbe hozhatjuk a csapattársunkat”, akkor ez a jelenet odaérhetne simán a gálára.
Vini Jr. (OP: 4,7)
Még emlékszem a szárnybontogatásaira, amikor minden jobb oldali védő rettegett tőle. Azóta azonban kiismerték a játékát: néha kettő, esetenként három védő is kifarol rá, és azt is kihasználják, hogy pszichésen sebezhető. Messze nincs már annyi tiszta helyzete, mint régen, és ez az eredményességén is megmutatkozik. Bántani nem szeretném, mert legalább próbálkozott, de az már luxuskategória, hogy összehoz 18 labdavesztést, hétszer lő kapura – ebből ötször a tizenhatoson belül – és egyszer sem talál be. A 84. és a 88. percben úgy kontrázott le minket a Girona, hogy mindkét esetben Vini veszítette el a labdát a támadásunk közben; az elsőnél Courtois bravúrja mentette meg a csapatot. Volt egy szokatlan jelenete is: a 17. percben egy hosszú sprinttel visszanyargalt, és a tizenhatos sarkán szerelte a Girona játékosát. Felírtam magamnak, mert hasonlót utána nem nagyon láttunk tőle.
Cserejátékosok
Eduardo Camavinga (OP: 5,5)
Rengeteg labdaérintés, nem kevés sikeresen megnyert párharc, de ő nem irányító. Hihetetlen hasznos tud lenni a játéka, ma is az volt, bár a hihetetlen jelzőt azért elhagyhatjuk.
Rodrygo (OP: 4,4)
Most már valaki Madridban is vegye észre, hogy ez a srác nem tud jobb oldalról csatárt játszani. Kínlódik, mint a malac a jégen, pedig isteni tehetség szorult belé. A másik észrevétel a meg nem adott 11-es. Én mondjuk nettó rosszulléttel küszködöm, amikor a Real Madrid esetében egy kieső jelölt csapat ellen a büntetőkben reménykedve izgulom végig a meccset. Rodrygo esete mondjuk az volt. Ha a bíró mérlegelésére van bízva egy-egy eset megítélése az a foci halála lesz. Ilyen megfontolásból Mbappé kezezése sem volt az, mert épphogy megérintette a labdát. Mindegy. Lőni kellett volna négyet és akkor nincs ez a sopánkodás.
Álvaro Carreras és Gonzalo Garcia öt -öt kövér percet kapott, ennyi idő alatt sok mindent nem lehet csinálni.
Xabi Alonso (OP: 3,4)
Értem, hogy rengeteg a sérült, de lassan kirajzolódik az a kép, hogy Xabi Alonso rosszul meccsel. Nem szeretném újra felhozni Fran García szerepeltetését, de egyszerűen nem értem: ha valaki valóban nyerni akar, és nyomás alá akarja helyezni az ellenfelet, akkor miért csak a rendes játékidő utolsó percében határozza el magát kettős cserére? A mi időnkben ilyenkor már az időhúzásért cseréltek a csapatok… Az is megér egy misét, hogy Rodrygót miért játszatja folyamatosan a jobb oldalon, amikor teljesen nyilvánvaló, hogy a srác ott nem érzi jól magát, és nem tud mit kezdeni a neki szánt 10–15 perccel. Ardát is rendszeren lehozza, aztán utána ott sem tartunk, mint előtte voltunk……Egyszerűen nem érezni a kémiát a csapat – vagy bizonyos játékosok – és Xabi Alonso között.
(forrás: penamadrisdista.hu)
Olympiacos FC – Real Madrid (3– 4)
Ha nem is ezer, de számos sebből vérző csapatunk elhozta a három pontot, néhol tetszetős játékkal, néha idegőrlő jelenetekkel tarkított mérkőzésen.
Real Madrid (OP: 6,6)
Hullámzó teljesítményt nyújtott a csapat, az tiszta szerencse, hogy egy meccs nem három vagy több részből áll, mert úgy tűnik, hogy a kezdés utáni perceket hajlamos bealudni a Real Madrid. Amikor megláttam a védelem felállásást és összetételét sötétebbnél sötétebb gondolatok kerítettek a hatalmukba és valami irgalmatlan világégés képe jelent meg előttem. Trent és Mandy a két szélen nem egy életbiztosítás jelenlegi vagy korábbi formájukat tekintve, Carreras középen egy neki szokatlan szerepkörben megjósolhatatlan volt milyen teljesítményre lesz képes. Raúl Asencio volt az egyetlen biztos pont, akinek a szerepe a szezon előtt még enyhén szólva is kétséges volt. Kaptunk is egy hármast, de a leírtak miatt nem lennék most annyira kritikus a hátsó alakzattal. A korai gól jelentette pofonból hamar talpra állt a Real, és ekkor voltak legjobb periódusai a csapatnak. Aztán Camavinga kiválásával (sérülés?), Arda lecserélésével és Tchouameni hátra vonásával a középpálya kezdett súlytalanná válni, elől meg Vini úgy gondolta csak a sarokkal továbbított passzok felelnek meg a kényes ízlésének, amelyek rendszeresen az ellenfélnél landoltak. Szerencsére ott volt a mi hős gall harcosunk, aki négy találatával nagyjából el is rendezte a gólkirályi cím kérdését a BL-ben, mindössze öt lejátszott meccs után.
Olympiacos FC (OP: 6,4)
Nem az az ellenfél, akivel sörmeccset játszana bármelyik csapat. Hajtós, kellemetlen stílusuk önmagában is veszélyes, aztán még ott a szurkolók örjöngése. A teljesítményük erősen hullámzó volt, kb. ahogy a Real engedte nekik. Chiqiunho kiválása sajnálatos volt, de nem könnyeztem meg a helyzetet, elemében volt a srác, sok bajt okozhatott volna még. A védelmük úgy általában gyenge volt, de amit a kapusuk néha művelt az elég elképesztő ilyen szinten.
MECCSEMBERE – Kylian Mbappé (OP: 9,7)
Mbappé négy kaput eltaláló lövéséből négy gól született. Ennyi.
Andrii Lunin (OP: 6,9)
A 2023–24-es szezont alatt mutatott játéka miatt én Lunint a szívembe zártam és örömmel vettem volna, ha egy kevésbé húzós meccsen – nem tudom idén volt-e ilyen – a kezdőbe kerül. Nos ez az Olympiacos ellen megtörtént, ahol egyik oldalon kapott három gólt, a másik oldalon meg ötször védett, nem egyszer bravúrral. A gólokról különösebben nem tehetett, szerepe egyértelműen pozitív volt a mai mérkőzésen.
Trent Alexander-Arnold (OP: 5,0)
A hétvégi bajnokin mutatott teljesítménye súrolta a vállalhatatlan kategóriát, most ettől elmozdult egy kicsit, néha az volt az érzése az embernek, hogy egy focistát raktak a jobb oldalra. Néha. Nyilván ez a teljesítmény még semmit nem igazol az aláírásáért adott euró milliókkal szemben, de már valami. Ne legyünk telhetetlenek, vegye ezt a hatos osztályzatot egy megelőlegezett bizalomnak.
Raúl Asencio (OP: 6,2)
Nagyon stabil volt a védelem közepén, de erre szükség is volt. A klubvilágbajnokság után senki nem gondolta volna, hogy lesz olyan BL meccs, ahol egyetlen bevethető belső védőként osztatlan örömmel látjuk a hátsó alakzatban. Passzhatékonyságban szinte hibátlan volt – mindössze három labdát adott el – a fenn töltött 73 perc alatt nem játszott rosszul. Aztán jött a csere, amelynél remélhetőleg nem egy sérülés játszott közre, mert akkor még nagyobb bajban leszünk a hétvégén.
Álvaro Carreras(OP: 6,0)
Azért ő nem egy belső védő. Megoldotta a feladatot – legyünk neki hálás emiatt – de ez nem az ő posztja, a hatos osztályzatban emocionális elemek is benne vannak. Pocsék módon passzolt, ennél egy fokkal rosszabbak voltak a hosszú indításai, eladott megint egy rakat labdát, szóval nem volt ez egy jaj, de nagyon jó teljesítmény. De ott focizott, ahova a mester rakta, legyünk elnézők.
Ferland Mendy (OP: 5,6)
Én azok közé tartozom, aki hosszú madridista létem alatt egy olyan meccsre nem emlékszem, amikor Ferland Mendy jól játszott volna. Sőt legtöbbször idegesítő volt a baloldali léte, az, hogy miként lehet valaki úgy a Real Madrid játékosa, hogy egyszer sem tud veszélyesen beadni, és most egy elég mély tartalmú „stb.” jöhetne. Aztán itt van ez a hét hónapos kihagyás, meg semmi felvezetés után egyből egy BL meccsen kezdés, szóval sok biztató elem nem előzte meg a beállását. Ehhez képest voltak focira utaló jelek, magabiztos passzjáték, megnyert párharcok, csines helyzetekben hidegvérű megoldások. Én személy szerint meglepődtem, de természetesen nem bánkódnék, ha bal oldali bekkünk tudna futballozni.
Aurélien Tchouameni (OP: 6,9)
Isten látja lelkemet, ha valahogy rúgott volna egy gólt, akkor őt tettem volna a meccs legjobbjának. Ő is sérülésből tért vissza, de a rozsdásodás semmilyen jelét nem mutatta a mi dallamos nevű Aurélienünk. Én ki merem jelenteni, hogy ez megsüvegelendő teljesítmény volt, elsősorban – a pozícióból adódóan– a védekezésben. A meccs végére őt is hátrébb vonta Xabi Alonso, ez nem tett jót a középpályán történő szűrésnek. Alig veszített párharcot (6/4 a földön, 3/3 levegőben), ötször tisztázott, két lövést blokkolt. Parádé.
Eduardo Camavinga (OP: 7,0)
Camavinga 45 percet volt a pályán és ez idő alatt 68 labdaérintése volt, ami valami elképesztő aktivitást mutat. Nyolc párharcból hetet megnyert, aki mellette akart támadást vezetni, az nagyjából vissza is fordulhatott azon nyomban. A cseréje nem túl biztató, remélhetőleg nem sérülés áll mögötte.
Fede Valverde (OP: 5,8)
Látványos elemek nélkül hozta le a meccset, ha megnézzük a futásainak térképét, akkor kevés olyan pontja volt a pályának, ahol nem tűnt volna fel. Az alapfeladata a jobb oldal üzemben tartása lett volna, de ma életre kelt a bal oldalunk, így többet volt ott a labda. Trent is felbukkant néha a víz alól, így azért a jobb oldal sem volt bántóan passzív, mint az elmúlt időszakban. Magabiztosságban megfelelő teljesítményt láthattunk, de összességében Valverde tud ennél sokkal jobban is játszani.
Arda Güler (OP: 6,4)
Ez megint nem az a meccs volt, amelyet félkövér betűkkel fog kiemelni az életrajzi kötetében. A párharcokban szinte minden esetben begyalulták, a passzpontosság is alacsony volt egy játékszervezőhöz képest, viszont ismét ő volt az „i” betű, amire Mbappé feltette egyszer a pontot, így a szimbiózis kettőjük között újabb fejezettel bővült.
Vini Jr. (OP: 8,0)
Nehéz erről a srácról vegytisztán jót vagy rosszat mondani. Az, hogy szó szerint bejátszotta a bal oldalt az ismét kiemelkedő volt, meg adott két gólpasszt az is elismerésre méltó. (Az ellene hivatalból kirendelt védős teljesítményébe ne bonyolódjunk bele, maradjunk annyiban, hogy hálás ellenfél volt.) Nálam akkor jelentkeztek vérnyomásproblémák, amikor enyhén fogcsikorgatósba váltott a mérkőzés és a mi Vinink még mindig úgy gondolta, hogy folytatja a parádét, a sarkalásokat, a következmény nélküli labdavesztéseket. Le is kapta Xabi Alonso, emiatt valószínűleg ügynöke újabb 2 millió Euróval megemelte a jövőbeni fizetési igényét, így kis spórolással majd két havi béréből megveheti a teljes Olympiacost.
Cserejátékosok
Dani Ceballos (OP: 4,8)
Nincs jó formában, ezt már hetek óta érezhetjük a teljesítményén. Tőle a harcosságot és a csapat irányítását szoktuk meg, maradt ebből az amit látunk tőle. Nem felejtett ő el focizni, de általában akkor érik utol a sérülések, amikor legjobb formájában van. Mondjuk, ha ez így van, akkor nyugodtan játszhat minden meccsen a haja szála sem fog meggörbülni.
Jude Bellingham (OP: 5,1)
Küzdött, de csaknem fél óra sem volt elég, hogy legyen egy villanása. Labdavesztésben is rosszabbul teljesített, mint, ahogy tőle elvárható, de mindezek és még mindig bántóan fiatal kora ellenére, ha felkerül a pályára az egyfajta biztonságérzetet ad.
Brahim Diaz és Fran Garcia kevés játépperhez jutott, így teljesítményüket nem értékeltem.
Xabi Alonso (OP: 5,5)
Rüdiger, Alaba, Courtois, Militão, Huijsen, Carvajal. Hat sérült védő pótlását kellet megoldania és azt lehet mondani, hogy ezt sikerrel tette. Lassan egy kórházvonatot megtöltenek a sérültjeink és nem tudni mi van Camavingaval és Asencioval. Túl sok zavaró tényező van most az éterben, az első hetek nyugodsága oda lett, összeesküvés elméletek és városi legendák uralják a közbeszédet. Nem lehet könnyű így dolgozni, de a csapat ismét behúzott egy BL meccset és ebben a helyzetben ezzel elégedettek lehetünk.
forrás: penamadridista.hu
Egytől egyig: Elche – Real Madrid (2– 2)
A Barca behúzta a három pontot tegnap, így jó lett volna, ha mi is elhozunk minden pontot. Egy lett belőle, az is szerencsével.
Real Madrid (OP: 4,7)
Ilyen játékkal ne legyenek bajnoki reményeink. Az elején volt egy erős presszió, de a letámadások nem hoztak különösebb eredményt, leszámítva egy-két vaktában előrerúgott labdát. Én személy szerint legalább annak örültem, hogy Xabi Alonso nem az utolsó 15 percben kezdett el cserélni: a gól után, az 57. percben belenyúlt a mérkőzésbe. Különösen fájó volt a második gól, ahogy Álvaro szépen bevezette a labdát négy védő közé, majd egy visszacsel után bevágta. Többen akár jegyet és popcornt is vehettek volna mellé az élményhez. Most úgy tűnik, ebben a hajóban több az utazó, mint az, aki ténylegesen evez. Nem vagyok összeesküvés-hívő, de többen mélyen a tudásuk alatt játszva nagyon kellemetlen helyzetbe hozhatják a szakmai stábot.
Elche (OP: 7,0)
Igen, ezt a teljesítményt meg lehet süvegelni, még ha közben belesajdul is a szívünk. Egyáltalán nem érződött, hogy az Elche akár egy pillanatra is fel akarta volna tenni a kezét: harcoltak minden erejükkel. Az 1:1 után várható volt, hogy a Real megpróbálja bepasszírozni a második gólt, az Elche pedig ekkor vezetett kontráival életveszélyes volt. Nem rugdostak, próbáltak focizni, és tulajdonképpen pechjük volt, hogy nem tudták otthon tartani a három pontot.
A meccs embere – Kylian Mbappé (OP: 5,4 )
Ma Mbappén éreztem azt, amit a másik tíz játékoson is látni kellett volna. Volt benne tűz, lendület, akarat. A gólig most sem jutott el, viszont a második gól előkészítése Huijsennel közösen az ő érdemük volt. Az egy az egy elleni szituációkban rendszeresen megverte a védőket, rajta a meccs egésze alatt érezni lehetett, hogy három pontért jött. Valahogy át kellene ragasztani ezt a mentalitást néhány csapattársára is.
Thibaut Courtois (OP: 6,9)
Courtois-nak négy védése volt, és én személy szerint a második gólért nem hibáztatom. Csak ismételni tudom a korábbi értékeléseket: óriási baj, ha a csapat egyik legjobbja – mondjuk úgy, az, aki meccsben tartja a többieket – a kapus. Ráadásul ez már fordulók óta így van. És mindezt úgy, hogy a Real Madridról beszélünk.
Dean Huijsen (OP: 5,6)
Lehetett volna ő is a meccs embere, mert kifejezetten jól játszott, nem utolsó sorban – ha nem is a legszebb mozdulattal – de megszerezte első gólját Real mezben. A saját térfelén minden labdája pontos volt, az ellenfél térfelén 91%-os passz hatékonyságot ért el. Mindössze három labdát adott el egész meccsen, ez kifejezetten alacsony érték, így Dean barátunk ma megint a szebbik arcát mutatta nekünk.
Álvaro Carreras (OP: 4,6)
A gyengélkedő bal oldal az ő sara is volt, de alapvetően Fran García értelmetlen játéka miatt részben fel is menthetjük ezen bűn alól. Szokásához híven megint eladott egy kocsideréknyi labdát, passzban sem volt túl pontos, ma ő is szépen belesimult a Real Madrid színtelen játékába.
Trent Alexander-Arnold (OP: 4,7)
A meccs végén megfogadtam, hogy az értékelést Trentel kezdem és minden keserűségemet rajta fogom elverni. A múltkor írtam, hogy valamit fel kéne már mutasson, hogy ő mégis miért Real játékos, jelentem ezen a meccsen sem sikerült hithű bizonyítékot tennie. Az nem lehet, hogy valaki a csapatunkban ennyit szerencsétlenkedjen, hogy alibi focit játszon. Futni alig látni, többször mögé kerültek a támadások során, tili-toli passzokkal operál. Lehet, hogy néha bead egy veszélyeset, de ma ezek sem értek semmit.
Raúl Asencio (OP: 5,6)
Nem volt rossz meccse, de…alaposan benne volt a második gólban és ez komoly árnyékot vet a teljesítményére. Mondjuk ennél a betlinél volt több társa is, az más kérdés, hogy a kapura lövés előtt Álvaro őt forgatta meg. Minden más mutatója kifejezetten jó volt, és a végén a vaddisznó is előjött belőle, amikor elborult aggyal a labdát és a csatárt együttesen lőtte fel majdnem a lelátóra.
Jude Bellingham (OP: 6,2)
Bellingham ma ismét a jobbak közé tartozott: gólt is lőtt, és rajta is érződött az akarás. Többször a túlerővel szemben is megküzdött egy-egy labdáért, és látszott rajta, hogy a formájával nincs gond. Ő azok közé a játékosok közé tartozik, akik nem a vízhordó szerepkörére hivatottak; tőlük mindig várunk egy villanást, egy finom megoldást, amely akár gólt is eredményezhet. Ezúttal azonban, az Elche ellen, ilyen tekintetben ő is adós maradt.
Arda Güler (OP: 4,7)
Kevés olyan pontja volt a pályának, ahol ne tűnt volna fel a neki jutó 64 perc alatt. Mbappét nem nagyon tudta megjátszani, az ő meccse megint inkább a küzdésről szólt, és kevésbé a pengés megoldásokról. Fejjel nem igazán próbált párharcot nyerni – ezt a 176 centis magassága miatt érteni is lehet –, de a földön 5/1-es mutatóval dolgozott, vagyis szinte minden párharcát elveszítette. Volt egy emberes lövése, ha az bemegy sok minden másképp lehetett volna. Kirúgás lett belőle….
Fran García (OP: 4,1)
Fran García beállítása azt eredményezte, hogy az eddig többé-kevésbé aktív baloldali támadásainkra sikerült egy folytószelepet rakni. Elfut, aztán visszahúzza a labdát és ad egy alibi passzt (ettől jó a passzstatisztikája…). A 10-es skálán a hasznossági faktor 0,4. Megváltás volt a cseréje.
Dani Ceballos (OP: 4,1)
Ma ő sem találta a ritmust és az is árulkodó, hogy a saját térfelén lényegesen rosszabbul passzolt, mint támadásban. Hosszasan gondolkodtam, hogy volt-e valami értékelhető esemény a nevéhez köthetően, még a jegyzeteimet is átnéztem, de nem találtam semmit.
Rodrygo (OP: 4,2)
Örömmel láttam hosszú idő után a kezdőben és inkább azok közé tartozott, aki mutatott valamit, bár szerencséje nem volt. Jó lett volna, ha az az emberes lövése bemegy, jót tett volna a csapatnak és az önbizalmának. Drámaian sok labdaérintése nem volt (25), de a paszpontossága szinte hibátlan volt.
Cserejátékosok
Vini Jr. (OP: 4,4)
Isten látja lelkemet, a szívem mélyén valahol bírom ezt a srácot, de a teljesítménye most már meccsek óta pocsék. Ha nagyon szarkasztikus akarnék lenni, azt mondanám, hogy az egyetlen jó megmozdulása az volt, amikor orrba rúgta Iñaki Peñát. Egyáltalán nem lepődtem volna meg, ha megvarrozzák (már, ha létezik ez a szó) az esetet, és elveszik a gólt. Fran García után akkora a felüdülést nem hozott a bal oldalra. Klasszikus kontraérzés: amikor lőnie kellett volna, passzolt, amikor passzolnia kellett volna, lőtt…
Fede Valverde (OP: 5,0)
Fede ma inkább a jelenlétével tett hozzá a csapathoz; a teljesítménye önmagában nem volt különösebben lenyűgöző. Az sem biztos, hogy jót tesz neki, hogy szinte minden meccsen máshol játszik, más feladatkörben. Megérdemelné a stabilitást, és valószínűleg a teljesítményének is jót tenne, ha tartósan ugyanabban a szerepben számítanának rá.
Eduardo Camavinga (OP: 5,5)
Az első csere blokkban került a pályára, 37 perc játékidő jutott így neki is. Minden passza pontos volt, nemhibázott se a saját, se az ellenfél térfelén, egy hosszú indítása volt az célba talált, a párharcai nagy részét megnyerte és mindösszesen egy labdát vesztett el. Szóval rendben volt, azt gondolom az ő játéka is kellett a pontmentéshez.
Gonzalo Garcia (OP: 5,1)
Huszonhat percet kapott, és jól küzdött; érezhető volt a jelenléte a pályán. Ott volt a lábában a gól is, de sajnos a 94. percben benne maradt.
Brahim Diaz kevés játékpercet kapott, ezért a teljesítménye nem került értékelésre.
Xabi Alonso (OP: 4,2)
A jócskán megkevert kezdő láttán abban bíztam, hogy Xabi Alonso a Getafe elleni stratégiához nyúl, vagyis akkor küldi be a pályára a veszélyesebb támadókat (Vini, Fede, Gonzalo Garcia, Brahim), amikor az ellenfél játékosai már kezdenek fáradni. Ehhez most nem a fáradtság kellett, hanem egy bekapott gól. Jó lenne azt érezni, hogy nincsenek nála berögződések, vagy másképp fogalmazva: nem ragaszkodik olyan megoldásokhoz, amelyek láthatóan nem működnek. Számomra az egyik ilyen kérdés, hogy Fran Garciától várni érdemi hozzájárulást a támadásokhoz — mintha a bal oldalon egyfajta átok lenne, lásd Mendy…
Pozitívum, hogy időben elkezdte a cseréket, és gyakorlatilag az összes támadóját pályára küldte. Ugyanakkor Vini ma sem tett hozzá szinte semmit — vagy ha igen, azt nagyon magas hibaszázalékkal. Xabi Alonso sincs könnyű helyzetben: most jön egy BL-meccs, és ha ott is alulteljesít a csapat, könnyen elkezdhetnek vészjóslóan kongani azok a harangok.
(forrás: penamadrisdista.hu)