Egytől egyig: Girona FC – Real Madrid (1– 1)
A képlet a megszokott: az egy nappal előttünk álló ellenfelünk bezsákolta a három pontot, a 15. helyen álló Gironától nekünk is illet volna. És ma sem sikerült.
Real Madrid (OP: 4,1)
Egyértelműen súlyos a helyzet: most már nemcsak a játék képe aggasztó, hanem az eredményesség is. Real Madrid-szurkolóként nem ahhoz szoktam hozzá, hogy kétes tizenegyesekben reménykedjek, és a kiesőjelölt ellen a karácsonyi szenteknek adjak hálát egy összekapart pontért. A csapat jelenleg nem működik: a játék nyögvenyelős, unalmas, ötlettelen, a játékosok alibiznek, a szakmai stáb pedig tehetetlennek tűnik. Xabi Alonso érkezésekor hittem abban, hogy egy karizmatikus edző ül le a kispadra, aki hosszú évekre stabil irányt ad szeretett csapatunknak, és visszavezeti oda, ahol a helye van. Nem is tudom, mikor láttam utoljára ilyen mély gödörben a csapatot. Nem kell nagy szakmai tudás ahhoz, hogy lássuk: ez a színtelen, erőtlen futball semmire sem lesz elég. Hamarosan komoly beszélgetések várhatók Pérez úr szobájában…
Girona FC (OP: 6,4)
Ismét naggyá tettünk egy kis csapatot: ők tisztességgel tették a dolgukat, és akár meg is verhették volna a tizenötszörös BL-győztest. Tökéletes ellenfelei lettünk a feltörekvő csapatoknak az önbizalomszerzéshez, illetve a bentmaradáshoz szükséges pontok begyűjtéséhez. Ilyenkor a hazai csapatot kellene dicsérni és elemezni a teljesítményét, de ez most nehezen megy. Maradjunk annyiban, hogy jók voltak.
A meccs embere – Kylian Mbappé (OP: 6,4 )
Hosszan gondolkodtam, ki legyen a meccs embere; kezdem kicsit unalmasnak érezni, hogy mindig Courtois vagy Mbappé kerül szóba. Benne azt kedvelem, hogy igazi csatár módjára felvállalja az előrejátékot, és többnyire eredményesen is teszi. Gyors, lendületes, és nem mellékesen sorozatban lövi a gólokat. Néha elolvasok néhány kommentet – amit általában meg is bánok –, és sok „szakértő” szerint nincs is helye a csapatban, mert… hát ilyenkor jönnek a különböző kritikák. Bele sem merek gondolni, mi lenne a Reallal, ha ő nem termelné ilyen ütemben a gólokat.
Thibaut Courtois (OP: 7,3)
A munkáját hibátlanul végezte, és sajnos néha bravúrra is szükség volt ahhoz, hogy meccsben tartsa a csapatot. Három védése volt, a kapott gólnál pedig nem sok esélye volt— hibáztatni érte igazságtalan lenne.
Éder Militão (OP: 6,0)
Ő is a jobbak közé tartozott; számomra kifejezetten megnyugtató érzés, amikor a pályán látom. Aktívan és pontosan vette ki a részét a támadásokból, és ismét bizonyította, hogy a kapu előtt is veszélyes. Két fejese is kifejezetten jól sikerült, az egyiket csak Gazzaniga hatalmas bravúrral tudta hárítani. A meccs végéhez közeledve már többet tartózkodott az ellenfél térfelén, mint a sajátján, de végül neki sem sikerült hozzájárulnia a győztes gól megszerzéséhez.
Antonio Rüdiger (OP: 5,3)
Combizomsérülése miatt 92 napot és 19 mérkőzést hagyott ki, ami nagyban annak tudható be, hogy az előző idényben a sok sérülés miatt csapágyasra játszatták. Nem lehet tudni, milyen hatással vannak rá a távozásával kapcsolatos pletykák, de könnyen lehet, hogy ő maga már tisztán lát a jövőjét illetően. A párharcokat tekintve aligha maradhat bárkiben hiányérzet: szinte mindet megnyerte, remekül kihasználva fizikális fölényét. A játéka ugyan kissé szürkének hatott, de remélhetőleg hamar visszanyeri formáját — a Realnál ugyanis idén is fogyóeszköznek számítanak a védők.
Trent Alexander-Arnold (OP: 4,2)
Nem lenne rossz ez a srác, de valahogy még két lapáttal rá kellene dobnia a kazánra. Az tényleg kicsit furcsa, hogy a jobb oldali védő létére bebarangolja az egész pályát, de fogadjuk el, hogy ő ilyen. Sokan a szemére vetik, hogy nem védekezik, nos itt tényleg van hova fejlődni, de tény, hogy lábbal sok mindent meg tud oldani. Mondom ezt annak ellenére, hogy tegnap 10 beadása volt és abból írd és mond 1 volt pontos, vagyis sikerült ezt a mutatót 10%-osra lehozni.
Fran García (OP: 4,6)
Fran Garcíával kapcsolatban az az érzésem, hogy akár az ötös sarkáig is begyalogolna, majd ott felnéz, visszafordul és hátra passzol. A félidőbeli statisztikája ezt nagyjából alátámasztotta: 93%-os passzhatékonyság, pontos passzok az utolsó harmadban 9/9 (100%), pontos hosszú passzok 0/1 (0%), pontos beívelések 0/3 (0%), megnyert földi párharcok 0/3 (0%). A totális alibi foci világos statisztikai leképezése. Ez a teljesítmény a második félidőben minimálisan javult, de a támadásokba való hatékony bekapcsolódást – mint fogalmat – ekkor sem tudta értelmezni.
Jude Bellingham (OP: 4,8)
Rengeteget ütközik, brusztol a pályán, de ahogy korában mondtam hiányzik belőle az isteni szikra és végül semmi extra, Isten ne adj egy gól kikeveredik belőle.
Arda Güler (OP: 3,5)
Sajnos ez megint egy gyenge meccse volt Gülernek. 45 percet kapott, ez alatt 25 labdaérintése volt, amely önmagában is kevés, pláne, ha egy olyan valakiről van szó, akinek a játék szervezése a feladata. Két lövését lehetett feljegyezni, de mellé-fölé ment mindkettő. Mondjuk az azt nehezen értem, hogy ha lekapja az edző – márpedig majdnem mindig lekapja – akkor miért nem egy irányító típusú játékost visz fel helyette. Újabb megválaszolatlan kérdés a meccseléssel kapcsolatban…
Fede Valverde (OP: 4,8)
Nehéz Fédéről most bármit is írni, mert ezúttal sem sikerült igazán komoly pluszt hozzátennie a játékhoz. Ismerve őt, valószínűleg legalább annyira bántja ez, mint a szurkolókat. Volt két lövése, de mindkettőt blokkolták – pedig jó lenne már újra látni tőle azt a fű fölött suhanó bombát, amelyből gól születik. Előbb-utóbb idén is kiszakad az a gólzsák, ebben biztosak lehetünk.
Aurélien Tchouameni (OP: 4,8)
Messze nem ugyanazt az arcát mutatta a meccs elején, mint, ahogy azt hétközben láttuk rajta. Ez maradt meg bennem az első félidő után, aztán a 72. percben le is cserélték. Tchouamenitől – többek között – azt várnánk el, hogy fizikálisan legyalul mindenkit, erre ma szinte minden párharcát elveszítette. Nekem már az is jelzésértékű volt, ahogy a 19. percben öt méterről haza adta a labdát némileg pontatlanul Courtoisnak. Ha lenne olyan elismerés az UEFA díjkiosztón, hogy „Passz, amivel kellemetlen helyzetbe hozhatjuk a csapattársunkat”, akkor ez a jelenet odaérhetne simán a gálára.
Vini Jr. (OP: 4,7)
Még emlékszem a szárnybontogatásaira, amikor minden jobb oldali védő rettegett tőle. Azóta azonban kiismerték a játékát: néha kettő, esetenként három védő is kifarol rá, és azt is kihasználják, hogy pszichésen sebezhető. Messze nincs már annyi tiszta helyzete, mint régen, és ez az eredményességén is megmutatkozik. Bántani nem szeretném, mert legalább próbálkozott, de az már luxuskategória, hogy összehoz 18 labdavesztést, hétszer lő kapura – ebből ötször a tizenhatoson belül – és egyszer sem talál be. A 84. és a 88. percben úgy kontrázott le minket a Girona, hogy mindkét esetben Vini veszítette el a labdát a támadásunk közben; az elsőnél Courtois bravúrja mentette meg a csapatot. Volt egy szokatlan jelenete is: a 17. percben egy hosszú sprinttel visszanyargalt, és a tizenhatos sarkán szerelte a Girona játékosát. Felírtam magamnak, mert hasonlót utána nem nagyon láttunk tőle.
Cserejátékosok
Eduardo Camavinga (OP: 5,5)
Rengeteg labdaérintés, nem kevés sikeresen megnyert párharc, de ő nem irányító. Hihetetlen hasznos tud lenni a játéka, ma is az volt, bár a hihetetlen jelzőt azért elhagyhatjuk.
Rodrygo (OP: 4,4)
Most már valaki Madridban is vegye észre, hogy ez a srác nem tud jobb oldalról csatárt játszani. Kínlódik, mint a malac a jégen, pedig isteni tehetség szorult belé. A másik észrevétel a meg nem adott 11-es. Én mondjuk nettó rosszulléttel küszködöm, amikor a Real Madrid esetében egy kieső jelölt csapat ellen a büntetőkben reménykedve izgulom végig a meccset. Rodrygo esete mondjuk az volt. Ha a bíró mérlegelésére van bízva egy-egy eset megítélése az a foci halála lesz. Ilyen megfontolásból Mbappé kezezése sem volt az, mert épphogy megérintette a labdát. Mindegy. Lőni kellett volna négyet és akkor nincs ez a sopánkodás.
Álvaro Carreras és Gonzalo Garcia öt -öt kövér percet kapott, ennyi idő alatt sok mindent nem lehet csinálni.
Xabi Alonso (OP: 3,4)
Értem, hogy rengeteg a sérült, de lassan kirajzolódik az a kép, hogy Xabi Alonso rosszul meccsel. Nem szeretném újra felhozni Fran García szerepeltetését, de egyszerűen nem értem: ha valaki valóban nyerni akar, és nyomás alá akarja helyezni az ellenfelet, akkor miért csak a rendes játékidő utolsó percében határozza el magát kettős cserére? A mi időnkben ilyenkor már az időhúzásért cseréltek a csapatok… Az is megér egy misét, hogy Rodrygót miért játszatja folyamatosan a jobb oldalon, amikor teljesen nyilvánvaló, hogy a srác ott nem érzi jól magát, és nem tud mit kezdeni a neki szánt 10–15 perccel. Ardát is rendszeren lehozza, aztán utána ott sem tartunk, mint előtte voltunk……Egyszerűen nem érezni a kémiát a csapat – vagy bizonyos játékosok – és Xabi Alonso között.
(forrás: penamadrisdista.hu)
Olympiacos FC – Real Madrid (3– 4)
Ha nem is ezer, de számos sebből vérző csapatunk elhozta a három pontot, néhol tetszetős játékkal, néha idegőrlő jelenetekkel tarkított mérkőzésen.
Real Madrid (OP: 6,6)
Hullámzó teljesítményt nyújtott a csapat, az tiszta szerencse, hogy egy meccs nem három vagy több részből áll, mert úgy tűnik, hogy a kezdés utáni perceket hajlamos bealudni a Real Madrid. Amikor megláttam a védelem felállásást és összetételét sötétebbnél sötétebb gondolatok kerítettek a hatalmukba és valami irgalmatlan világégés képe jelent meg előttem. Trent és Mandy a két szélen nem egy életbiztosítás jelenlegi vagy korábbi formájukat tekintve, Carreras középen egy neki szokatlan szerepkörben megjósolhatatlan volt milyen teljesítményre lesz képes. Raúl Asencio volt az egyetlen biztos pont, akinek a szerepe a szezon előtt még enyhén szólva is kétséges volt. Kaptunk is egy hármast, de a leírtak miatt nem lennék most annyira kritikus a hátsó alakzattal. A korai gól jelentette pofonból hamar talpra állt a Real, és ekkor voltak legjobb periódusai a csapatnak. Aztán Camavinga kiválásával (sérülés?), Arda lecserélésével és Tchouameni hátra vonásával a középpálya kezdett súlytalanná válni, elől meg Vini úgy gondolta csak a sarokkal továbbított passzok felelnek meg a kényes ízlésének, amelyek rendszeresen az ellenfélnél landoltak. Szerencsére ott volt a mi hős gall harcosunk, aki négy találatával nagyjából el is rendezte a gólkirályi cím kérdését a BL-ben, mindössze öt lejátszott meccs után.
Olympiacos FC (OP: 6,4)
Nem az az ellenfél, akivel sörmeccset játszana bármelyik csapat. Hajtós, kellemetlen stílusuk önmagában is veszélyes, aztán még ott a szurkolók örjöngése. A teljesítményük erősen hullámzó volt, kb. ahogy a Real engedte nekik. Chiqiunho kiválása sajnálatos volt, de nem könnyeztem meg a helyzetet, elemében volt a srác, sok bajt okozhatott volna még. A védelmük úgy általában gyenge volt, de amit a kapusuk néha művelt az elég elképesztő ilyen szinten.
MECCSEMBERE – Kylian Mbappé (OP: 9,7)
Mbappé négy kaput eltaláló lövéséből négy gól született. Ennyi.
Andrii Lunin (OP: 6,9)
A 2023–24-es szezont alatt mutatott játéka miatt én Lunint a szívembe zártam és örömmel vettem volna, ha egy kevésbé húzós meccsen – nem tudom idén volt-e ilyen – a kezdőbe kerül. Nos ez az Olympiacos ellen megtörtént, ahol egyik oldalon kapott három gólt, a másik oldalon meg ötször védett, nem egyszer bravúrral. A gólokról különösebben nem tehetett, szerepe egyértelműen pozitív volt a mai mérkőzésen.
Trent Alexander-Arnold (OP: 5,0)
A hétvégi bajnokin mutatott teljesítménye súrolta a vállalhatatlan kategóriát, most ettől elmozdult egy kicsit, néha az volt az érzése az embernek, hogy egy focistát raktak a jobb oldalra. Néha. Nyilván ez a teljesítmény még semmit nem igazol az aláírásáért adott euró milliókkal szemben, de már valami. Ne legyünk telhetetlenek, vegye ezt a hatos osztályzatot egy megelőlegezett bizalomnak.
Raúl Asencio (OP: 6,2)
Nagyon stabil volt a védelem közepén, de erre szükség is volt. A klubvilágbajnokság után senki nem gondolta volna, hogy lesz olyan BL meccs, ahol egyetlen bevethető belső védőként osztatlan örömmel látjuk a hátsó alakzatban. Passzhatékonyságban szinte hibátlan volt – mindössze három labdát adott el – a fenn töltött 73 perc alatt nem játszott rosszul. Aztán jött a csere, amelynél remélhetőleg nem egy sérülés játszott közre, mert akkor még nagyobb bajban leszünk a hétvégén.
Álvaro Carreras(OP: 6,0)
Azért ő nem egy belső védő. Megoldotta a feladatot – legyünk neki hálás emiatt – de ez nem az ő posztja, a hatos osztályzatban emocionális elemek is benne vannak. Pocsék módon passzolt, ennél egy fokkal rosszabbak voltak a hosszú indításai, eladott megint egy rakat labdát, szóval nem volt ez egy jaj, de nagyon jó teljesítmény. De ott focizott, ahova a mester rakta, legyünk elnézők.
Ferland Mendy (OP: 5,6)
Én azok közé tartozom, aki hosszú madridista létem alatt egy olyan meccsre nem emlékszem, amikor Ferland Mendy jól játszott volna. Sőt legtöbbször idegesítő volt a baloldali léte, az, hogy miként lehet valaki úgy a Real Madrid játékosa, hogy egyszer sem tud veszélyesen beadni, és most egy elég mély tartalmú „stb.” jöhetne. Aztán itt van ez a hét hónapos kihagyás, meg semmi felvezetés után egyből egy BL meccsen kezdés, szóval sok biztató elem nem előzte meg a beállását. Ehhez képest voltak focira utaló jelek, magabiztos passzjáték, megnyert párharcok, csines helyzetekben hidegvérű megoldások. Én személy szerint meglepődtem, de természetesen nem bánkódnék, ha bal oldali bekkünk tudna futballozni.
Aurélien Tchouameni (OP: 6,9)
Isten látja lelkemet, ha valahogy rúgott volna egy gólt, akkor őt tettem volna a meccs legjobbjának. Ő is sérülésből tért vissza, de a rozsdásodás semmilyen jelét nem mutatta a mi dallamos nevű Aurélienünk. Én ki merem jelenteni, hogy ez megsüvegelendő teljesítmény volt, elsősorban – a pozícióból adódóan– a védekezésben. A meccs végére őt is hátrébb vonta Xabi Alonso, ez nem tett jót a középpályán történő szűrésnek. Alig veszített párharcot (6/4 a földön, 3/3 levegőben), ötször tisztázott, két lövést blokkolt. Parádé.
Eduardo Camavinga (OP: 7,0)
Camavinga 45 percet volt a pályán és ez idő alatt 68 labdaérintése volt, ami valami elképesztő aktivitást mutat. Nyolc párharcból hetet megnyert, aki mellette akart támadást vezetni, az nagyjából vissza is fordulhatott azon nyomban. A cseréje nem túl biztató, remélhetőleg nem sérülés áll mögötte.
Fede Valverde (OP: 5,8)
Látványos elemek nélkül hozta le a meccset, ha megnézzük a futásainak térképét, akkor kevés olyan pontja volt a pályának, ahol nem tűnt volna fel. Az alapfeladata a jobb oldal üzemben tartása lett volna, de ma életre kelt a bal oldalunk, így többet volt ott a labda. Trent is felbukkant néha a víz alól, így azért a jobb oldal sem volt bántóan passzív, mint az elmúlt időszakban. Magabiztosságban megfelelő teljesítményt láthattunk, de összességében Valverde tud ennél sokkal jobban is játszani.
Arda Güler (OP: 6,4)
Ez megint nem az a meccs volt, amelyet félkövér betűkkel fog kiemelni az életrajzi kötetében. A párharcokban szinte minden esetben begyalulták, a passzpontosság is alacsony volt egy játékszervezőhöz képest, viszont ismét ő volt az „i” betű, amire Mbappé feltette egyszer a pontot, így a szimbiózis kettőjük között újabb fejezettel bővült.
Vini Jr. (OP: 8,0)
Nehéz erről a srácról vegytisztán jót vagy rosszat mondani. Az, hogy szó szerint bejátszotta a bal oldalt az ismét kiemelkedő volt, meg adott két gólpasszt az is elismerésre méltó. (Az ellene hivatalból kirendelt védős teljesítményébe ne bonyolódjunk bele, maradjunk annyiban, hogy hálás ellenfél volt.) Nálam akkor jelentkeztek vérnyomásproblémák, amikor enyhén fogcsikorgatósba váltott a mérkőzés és a mi Vinink még mindig úgy gondolta, hogy folytatja a parádét, a sarkalásokat, a következmény nélküli labdavesztéseket. Le is kapta Xabi Alonso, emiatt valószínűleg ügynöke újabb 2 millió Euróval megemelte a jövőbeni fizetési igényét, így kis spórolással majd két havi béréből megveheti a teljes Olympiacost.
Cserejátékosok
Dani Ceballos (OP: 4,8)
Nincs jó formában, ezt már hetek óta érezhetjük a teljesítményén. Tőle a harcosságot és a csapat irányítását szoktuk meg, maradt ebből az amit látunk tőle. Nem felejtett ő el focizni, de általában akkor érik utol a sérülések, amikor legjobb formájában van. Mondjuk, ha ez így van, akkor nyugodtan játszhat minden meccsen a haja szála sem fog meggörbülni.
Jude Bellingham (OP: 5,1)
Küzdött, de csaknem fél óra sem volt elég, hogy legyen egy villanása. Labdavesztésben is rosszabbul teljesített, mint, ahogy tőle elvárható, de mindezek és még mindig bántóan fiatal kora ellenére, ha felkerül a pályára az egyfajta biztonságérzetet ad.
Brahim Diaz és Fran Garcia kevés játépperhez jutott, így teljesítményüket nem értékeltem.
Xabi Alonso (OP: 5,5)
Rüdiger, Alaba, Courtois, Militão, Huijsen, Carvajal. Hat sérült védő pótlását kellet megoldania és azt lehet mondani, hogy ezt sikerrel tette. Lassan egy kórházvonatot megtöltenek a sérültjeink és nem tudni mi van Camavingaval és Asencioval. Túl sok zavaró tényező van most az éterben, az első hetek nyugodsága oda lett, összeesküvés elméletek és városi legendák uralják a közbeszédet. Nem lehet könnyű így dolgozni, de a csapat ismét behúzott egy BL meccset és ebben a helyzetben ezzel elégedettek lehetünk.
forrás: penamadridista.hu
Egytől egyig: Elche – Real Madrid (2– 2)
A Barca behúzta a három pontot tegnap, így jó lett volna, ha mi is elhozunk minden pontot. Egy lett belőle, az is szerencsével.
Real Madrid (OP: 4,7)
Ilyen játékkal ne legyenek bajnoki reményeink. Az elején volt egy erős presszió, de a letámadások nem hoztak különösebb eredményt, leszámítva egy-két vaktában előrerúgott labdát. Én személy szerint legalább annak örültem, hogy Xabi Alonso nem az utolsó 15 percben kezdett el cserélni: a gól után, az 57. percben belenyúlt a mérkőzésbe. Különösen fájó volt a második gól, ahogy Álvaro szépen bevezette a labdát négy védő közé, majd egy visszacsel után bevágta. Többen akár jegyet és popcornt is vehettek volna mellé az élményhez. Most úgy tűnik, ebben a hajóban több az utazó, mint az, aki ténylegesen evez. Nem vagyok összeesküvés-hívő, de többen mélyen a tudásuk alatt játszva nagyon kellemetlen helyzetbe hozhatják a szakmai stábot.
Elche (OP: 7,0)
Igen, ezt a teljesítményt meg lehet süvegelni, még ha közben belesajdul is a szívünk. Egyáltalán nem érződött, hogy az Elche akár egy pillanatra is fel akarta volna tenni a kezét: harcoltak minden erejükkel. Az 1:1 után várható volt, hogy a Real megpróbálja bepasszírozni a második gólt, az Elche pedig ekkor vezetett kontráival életveszélyes volt. Nem rugdostak, próbáltak focizni, és tulajdonképpen pechjük volt, hogy nem tudták otthon tartani a három pontot.
A meccs embere – Kylian Mbappé (OP: 5,4 )
Ma Mbappén éreztem azt, amit a másik tíz játékoson is látni kellett volna. Volt benne tűz, lendület, akarat. A gólig most sem jutott el, viszont a második gól előkészítése Huijsennel közösen az ő érdemük volt. Az egy az egy elleni szituációkban rendszeresen megverte a védőket, rajta a meccs egésze alatt érezni lehetett, hogy három pontért jött. Valahogy át kellene ragasztani ezt a mentalitást néhány csapattársára is.
Thibaut Courtois (OP: 6,9)
Courtois-nak négy védése volt, és én személy szerint a második gólért nem hibáztatom. Csak ismételni tudom a korábbi értékeléseket: óriási baj, ha a csapat egyik legjobbja – mondjuk úgy, az, aki meccsben tartja a többieket – a kapus. Ráadásul ez már fordulók óta így van. És mindezt úgy, hogy a Real Madridról beszélünk.
Dean Huijsen (OP: 5,6)
Lehetett volna ő is a meccs embere, mert kifejezetten jól játszott, nem utolsó sorban – ha nem is a legszebb mozdulattal – de megszerezte első gólját Real mezben. A saját térfelén minden labdája pontos volt, az ellenfél térfelén 91%-os passz hatékonyságot ért el. Mindössze három labdát adott el egész meccsen, ez kifejezetten alacsony érték, így Dean barátunk ma megint a szebbik arcát mutatta nekünk.
Álvaro Carreras (OP: 4,6)
A gyengélkedő bal oldal az ő sara is volt, de alapvetően Fran García értelmetlen játéka miatt részben fel is menthetjük ezen bűn alól. Szokásához híven megint eladott egy kocsideréknyi labdát, passzban sem volt túl pontos, ma ő is szépen belesimult a Real Madrid színtelen játékába.
Trent Alexander-Arnold (OP: 4,7)
A meccs végén megfogadtam, hogy az értékelést Trentel kezdem és minden keserűségemet rajta fogom elverni. A múltkor írtam, hogy valamit fel kéne már mutasson, hogy ő mégis miért Real játékos, jelentem ezen a meccsen sem sikerült hithű bizonyítékot tennie. Az nem lehet, hogy valaki a csapatunkban ennyit szerencsétlenkedjen, hogy alibi focit játszon. Futni alig látni, többször mögé kerültek a támadások során, tili-toli passzokkal operál. Lehet, hogy néha bead egy veszélyeset, de ma ezek sem értek semmit.
Raúl Asencio (OP: 5,6)
Nem volt rossz meccse, de…alaposan benne volt a második gólban és ez komoly árnyékot vet a teljesítményére. Mondjuk ennél a betlinél volt több társa is, az más kérdés, hogy a kapura lövés előtt Álvaro őt forgatta meg. Minden más mutatója kifejezetten jó volt, és a végén a vaddisznó is előjött belőle, amikor elborult aggyal a labdát és a csatárt együttesen lőtte fel majdnem a lelátóra.
Jude Bellingham (OP: 6,2)
Bellingham ma ismét a jobbak közé tartozott: gólt is lőtt, és rajta is érződött az akarás. Többször a túlerővel szemben is megküzdött egy-egy labdáért, és látszott rajta, hogy a formájával nincs gond. Ő azok közé a játékosok közé tartozik, akik nem a vízhordó szerepkörére hivatottak; tőlük mindig várunk egy villanást, egy finom megoldást, amely akár gólt is eredményezhet. Ezúttal azonban, az Elche ellen, ilyen tekintetben ő is adós maradt.
Arda Güler (OP: 4,7)
Kevés olyan pontja volt a pályának, ahol ne tűnt volna fel a neki jutó 64 perc alatt. Mbappét nem nagyon tudta megjátszani, az ő meccse megint inkább a küzdésről szólt, és kevésbé a pengés megoldásokról. Fejjel nem igazán próbált párharcot nyerni – ezt a 176 centis magassága miatt érteni is lehet –, de a földön 5/1-es mutatóval dolgozott, vagyis szinte minden párharcát elveszítette. Volt egy emberes lövése, ha az bemegy sok minden másképp lehetett volna. Kirúgás lett belőle….
Fran García (OP: 4,1)
Fran García beállítása azt eredményezte, hogy az eddig többé-kevésbé aktív baloldali támadásainkra sikerült egy folytószelepet rakni. Elfut, aztán visszahúzza a labdát és ad egy alibi passzt (ettől jó a passzstatisztikája…). A 10-es skálán a hasznossági faktor 0,4. Megváltás volt a cseréje.
Dani Ceballos (OP: 4,1)
Ma ő sem találta a ritmust és az is árulkodó, hogy a saját térfelén lényegesen rosszabbul passzolt, mint támadásban. Hosszasan gondolkodtam, hogy volt-e valami értékelhető esemény a nevéhez köthetően, még a jegyzeteimet is átnéztem, de nem találtam semmit.
Rodrygo (OP: 4,2)
Örömmel láttam hosszú idő után a kezdőben és inkább azok közé tartozott, aki mutatott valamit, bár szerencséje nem volt. Jó lett volna, ha az az emberes lövése bemegy, jót tett volna a csapatnak és az önbizalmának. Drámaian sok labdaérintése nem volt (25), de a paszpontossága szinte hibátlan volt.
Cserejátékosok
Vini Jr. (OP: 4,4)
Isten látja lelkemet, a szívem mélyén valahol bírom ezt a srácot, de a teljesítménye most már meccsek óta pocsék. Ha nagyon szarkasztikus akarnék lenni, azt mondanám, hogy az egyetlen jó megmozdulása az volt, amikor orrba rúgta Iñaki Peñát. Egyáltalán nem lepődtem volna meg, ha megvarrozzák (már, ha létezik ez a szó) az esetet, és elveszik a gólt. Fran García után akkora a felüdülést nem hozott a bal oldalra. Klasszikus kontraérzés: amikor lőnie kellett volna, passzolt, amikor passzolnia kellett volna, lőtt…
Fede Valverde (OP: 5,0)
Fede ma inkább a jelenlétével tett hozzá a csapathoz; a teljesítménye önmagában nem volt különösebben lenyűgöző. Az sem biztos, hogy jót tesz neki, hogy szinte minden meccsen máshol játszik, más feladatkörben. Megérdemelné a stabilitást, és valószínűleg a teljesítményének is jót tenne, ha tartósan ugyanabban a szerepben számítanának rá.
Eduardo Camavinga (OP: 5,5)
Az első csere blokkban került a pályára, 37 perc játékidő jutott így neki is. Minden passza pontos volt, nemhibázott se a saját, se az ellenfél térfelén, egy hosszú indítása volt az célba talált, a párharcai nagy részét megnyerte és mindösszesen egy labdát vesztett el. Szóval rendben volt, azt gondolom az ő játéka is kellett a pontmentéshez.
Gonzalo Garcia (OP: 5,1)
Huszonhat percet kapott, és jól küzdött; érezhető volt a jelenléte a pályán. Ott volt a lábában a gól is, de sajnos a 94. percben benne maradt.
Brahim Diaz kevés játékpercet kapott, ezért a teljesítménye nem került értékelésre.
Xabi Alonso (OP: 4,2)
A jócskán megkevert kezdő láttán abban bíztam, hogy Xabi Alonso a Getafe elleni stratégiához nyúl, vagyis akkor küldi be a pályára a veszélyesebb támadókat (Vini, Fede, Gonzalo Garcia, Brahim), amikor az ellenfél játékosai már kezdenek fáradni. Ehhez most nem a fáradtság kellett, hanem egy bekapott gól. Jó lenne azt érezni, hogy nincsenek nála berögződések, vagy másképp fogalmazva: nem ragaszkodik olyan megoldásokhoz, amelyek láthatóan nem működnek. Számomra az egyik ilyen kérdés, hogy Fran Garciától várni érdemi hozzájárulást a támadásokhoz — mintha a bal oldalon egyfajta átok lenne, lásd Mendy…
Pozitívum, hogy időben elkezdte a cseréket, és gyakorlatilag az összes támadóját pályára küldte. Ugyanakkor Vini ma sem tett hozzá szinte semmit — vagy ha igen, azt nagyon magas hibaszázalékkal. Xabi Alonso sincs könnyű helyzetben: most jön egy BL-meccs, és ha ott is alulteljesít a csapat, könnyen elkezdhetnek vészjóslóan kongani azok a harangok.
(forrás: penamadrisdista.hu)
Az Apple és a Real Madrid futurisztikus ötlete: egy végtelen futballstadion a metaverzumban
A Real Madridnál a vége felé közelednek azzal a projekttel, amelynek célja, hogy a Bernabéu Stadiont egy csúcstechnológiás virtuális élmény formájában megnyissa több millió szurkoló előtt.
Florentino Pérez először a 2024-es közgyűlésen vetette fel az ötletet. „A bérletek kérdése…” – válaszolta az elnök, amikor egy tag erről kérdezte. „Nem sok megoldás van. 34 000 tagunknak nincs bérlete. Nincs több hely. Hacsak nem építünk egy végtelen stadiont…” – utalt rá. „Úgy építjük, mintha végtelen lenne. A helyzet az, hogy néhány szurkoló már most is fejhallgatóval nézi otthonról a mérkőzéseket, és azt kell mondanom, hogy a kilátás jobb, mint a stadionban. Így pedig “otthon ülnének, madridi bérlettel…”. Az ötlet hónapokig formálódott és most már valósággá vált.
A klub a GQ magazinon keresztül jelentette be, hogy partnerségre lépett az Apple-lel, akivel közösen fejlesztik a projektet. „Együtt dolgozunk azon, amit évek óta szeretnék megvalósítani: minden szurkoló úgy érezhesse magát a Bernabéuban, mintha ott lenne a stadionban” – nyilatkozta Pérez a magazinnak. „Olyan lesz, mintha a stadion kapuit megnyitnánk az egész világ előtt, korlátok nélkül, olyan technológiai minőséggel, amely új szintet teremt a sport világában.”
Amikor a projekt pénzügyi hátteréről kérdezték, hangsúlyozta, hogy a profit nem azonnali prioritás. „Ami igazán számít, hogy a klub szurkolóinak megadjuk azt az élményt, amire vágynak. Steve Jobs nem a pénzügyi eredmények megszállottja volt, hanem annak, hogy rendkívüli termékeket hozzon létre. Ha a kiválóságra koncentrálsz, a többi magától jön.”
Ennek ellenére a bevétel potenciális növekedése elképzelhető. Nézzük egy kicsit a számok mögé. Travis Scott rapper másfél évvel ezelőtt több mint 12 millió rajongót vonzott egy virtuális koncertre a Fortnite-ban, amelyet az Epic Games szervezett. Számoljunk utána! Ha a Madridnak sikerülne 50 millió embert összehozni egy mérkőzésre – ami reális cél egy klub számára, amelynek világszerte több mint 200 millió szurkolója van –, és csak egy dollárt számolna fel…
A végtelen Bernabéu hamarosan valósággá válik
A Real Madrid szervezeti felépítésében már létezik egy külön részleg, amely az ilyen típusú technológiai fejlesztésekkel foglalkozik. Ez a fejlesztésekért felelős osztály közvetlenül José Ángel Sánchez vezérigazgató alá tartozik. Feladatuk a Real Madrid digitális és virtuális aspektusainak fejlesztésével foglalkozik, „RM Next” néven vált ismertté, és hat területre koncentrál: online egészségügy, digitális megjelenés, szurkolói elköteleződés, audiovizuális tartalomgyártás, kiberbiztonság, valamint mindezek infrastrukturális hátterének megteremtése. Az osztálynak még saját weboldala is van: www.realmadridnext.com. Mindenesetre – ahogy Florentino Pérez egy évvel ezelőtt bejelentette – a klubelnök személyesen kezeli az Apple-lel folytatott tárgyalásokat az „Infinite Bernabéu” létrehozásáról, egy olyan projektet, amely végérvényesen a legmodernebb korszakba repíti a klubot.
A Real azt reméli, hogy megismétli azt, amit az NBA, az NCAA (egyetemi futball) és a Manchester United is elért már. Az NBA és az NCAA voltak az elsők, akik kereskedelmi forgalomba hozták a virtuális játékokat, és ennek megfelelően a tapasztalatuk a legnagyobbnak mondható. Pérez és a klub azon dolgozik, hogy különböző helyeket – a pálya szélétől a kapu mögötti helyekig – kínáljon egyszerre több milliónyi felhasználónak. Ehhez a mérkőzéseket a hagyományos közvetítési berendezések mellett 360 fokos kamerákkal is fel kell venni. Ez lehetővé tenné, hogy a szurkolók úgy érezzék, mintha a Bernabéu Stadionban ülnének valaki mellett, aki valóban ott van.
A technológia már most is teljesen magával ragadó élményt tesz lehetővé, de még hosszú út áll előttünk. A projekt egyik kritikus eleme a költség oldala, amely jelenleg mind a közvetítés, mind a szurkolók szempontjából meglehetősen magas. Az Apple virtuális valóság headsetje, a Vision Pro, az Egyesült Államokban körülbelül 3500 dollárért kapható, és a legjobb élmény érdekében szükség van térbeli hangzású AirPods fülhallgatóra is, amely a fej mozgása és az akció helyszíne alapján állítja be a hang irányát és intenzitását. Így mind a kép, mind a stadion hangja valóságosnak tűnik. Sok más márka is kínál olcsóbb VR headseteket, amelyek már támogatják a 4K felbontást.
A terv ambiciózus és a Real Madrid, mint sok más területen, itt is vezető szerepet szeretne játszani. A fő akadály az, hogy manapság az okostelefonok szinte mindenre alkalmasak és nehéz meggyőzni a fogyasztókat, hogy drágább eszközöket, például VR-headseteket vásároljanak. Ez a megállapítás különösen igaz a fiatal szurkolók széles tömegére. Piackutatások szerint az Y és Z generációhoz tartozó nézők csak 5%-a használ jelenleg VR-t, bár 70%-uk érdeklődik iránta, és 63%-uk hajlandó fizetni az élményért. A magával ragadó nézői élmény vonzó lehet, de a fiatalabb közönség hozzászokott ahhoz, hogy sporteseményeket nézve statisztikákat böngésszen és kommentekkel interakcióba lépjen a többi meccsnézővel.
Ez a valódi kihívás – ez, és az a jogi kérdés, hogy a klubok maguk is pénzzé tehetik-e ezt a tartalmat. Ez egy másik nagy csata lesz. Egyelőre a Madrid máris lépéseket tesz annak biztosítására, hogy ragyogó új stadionja a metaverzum végtelen kapacitással rendelkezzen.
A Premier League példája
Európa legnagyobb klubjai máris versengenek azért, hogy belépjenek ebbe a virtuális világba. A Madriddal elsősorban a United és a City versenyez. 2022 februárjában a City lett az első klub, amely bejelentette, hogy virtuális stadiont épít a metaverzumon belül – pontosan azt a koncepciót követve, amelyet Pérez is követ. Ezt a japán technológiai óriás, a Sony segítségével teszi.
De a Manchester United még ennél is előrébb jár. 2024 augusztusában egy látványos, magával ragadó eseményt indított egy innovatív térben, a DOMO-ban, Los Angelesben, ahol a Premier League nyitómérkőzését vetítették a Manchester United és a Fulham között. A DOMO-ban az asztalok tribünként voltak elrendezve, és a nézőket egy hatalmas, 892 négyzetméteres, nagy felbontású LED-képernyő vette körül. Ez a felállás azt az illúziót keltette, mintha a mérkőzés közepén lennének, teljesen elmerülve a cselekményben, a stadion hangjaival együtt.
Az eseményt a Cosm cég szervezte. Az egyik vezetője úgy írta le, hogy „több, mint egy első sorbeli hely”. A gyakorlatban a bárban lévők úgy élvezhették a mérkőzést, mint az Old Trafford stadionban lévő 75 000 szurkoló. A jegyek ára 22 dollár volt a normál lelátóhelyekért, és több mint 100 dollár a prémium helyekért, amelyek a legjobb helyeket szimulálták. A United partnerségre lépett a Cosm-mal, az egyik legfejlettebb VR-vállalattal, de létrehozott egy belső részleget is, hogy fejlessze metaverzumon belüli jelenlétét. A Web3 névre keresztelt részleg nem csak egy virtuális Old Traffordot hoz létre, hanem azt is célul tűzte ki, hogy a szurkolók digitális tulajdonjogot szerezzenek. A klub máris értékesít metaverzumon belüli mérkőzéseket olyan platformokon keresztül, mint a Sky Worlds, az Oculus Quest és a Horizon Worlds.
Egytől egyig: Rayo Vallecano – Real Madrid (0– 0)
Ismét egy idegenbeli mérkőzés, ahova nem kell charterjáratot bérelni a klubnak. A hetünk eddigi kinézetét csak egy győzelem tudta volna szebbé tenni, de nem kaptunk semmit.
Rayo Vallecano (OP: 5,9)
Nehéz volt megítélni a formájukat, hiszen a négy bajnoki győzelmükből hármat az elmúlt négy fordulóban szereztek, az összképet alaposan elcsúfítja az előző fordulóban a Villarrealtól elszenvedett 4–0-s vereségük. Ezúttal teljesen egyenrangú ellenfelei voltak a tudása alatt teljesítő Real Madridnak, és az egy pont valószínűleg teljes elégedettséggel tölti el őket. Szépen hangzana, hogy a kis madridi csapat heroikus küzdelemben tartott otthon egy pontot, de az igazság az, hogy a nagy madridi csapat könnyítette meg a dolgukat, és valójában nem tett érdemben semmit a győzelemért.
Real Madrid (OP: 4,4)
Bármennyire is szereti az ember a csapatát, itt már komoly problémák látszanak kirajzolódni, és nem lehet szó nélkül elmenni mellettük. Én a legnagyobb gondot a jobb oldali támadásainkban látom: sem Mastantuono, sem Brahim Díaz, sem Rodrygo nem tud színt és lendületet vinni a játékunkba. Ha pedig Vini és Mbappé is alulteljesít, akkor olyan bánatos meccset kapnak a szurkolók, mint a mai. További probléma néhány védőnk hullámzó teljesítménye, illetve a védelemben tapasztalható komoly sérüléshullám. Az első félidőről nem sok mindent lehet mondani, a másodikban az 55. perc környékén felkapcsolt a csapat, de aztán 10 perc elteltével ismét visszaesett a játék. Ezzel a teljesítménnyel összességében sikerült egy spanyol középcsapat szintjére lesüllyedni — de ez a Real Madrid, ahol ez elfogadhatatlan. Jól fog jönni a válogatott szünet, de akkor ismét ott a kérdés: ki milyen állapotban tér vissza.
A meccs embere – Raúl Asencio (OP: 6,6 )
Mindig fájdalmasan nehéz egy pocsék meccsen valakit kiemelni, de azt gondolom Raúl Asencio ma megdolgozott ezért a tisztességért. A Liverpool ellen sopánkodtam, hogy mennyire minősíti a csapatot, ha a kapus a legjobb játékos, hát azt gondolom az sem sokkal rózsásabb helyzet, ha egy belső védő nyeri ezt a címet. Meggyőző magabiztossággal kezelte a helyzeteket a kapu előtt és a saját térfelünkön (95%), ahogy elvárható tőle a rögzített helyzetekben az ellenfél kapuja előtt is veszélyes volt. Stabil volt a játéka, megszolgálta a bizalmat.
Thibaut Courtois (OP: 6,6)
Rajta nem múlt – ismét – semmi. Egy pillanatnyi megingása sem volt, viszont két remek védést is bemutatott. Legalább a kapusposzton rendben van minden.
Dean Huijsen (OP: 4,6)
Sikerült átmentenie a Liverpool elleni formáját, de most a hülyeség számláló is erős pörgésbe kezdett nála. Egy sárgával a zsebében az ellenfélnek járó lapdát eldobni a harminc valahányadik percben, több mint felelőtlenség. Továbbra is nagy ígéret, de kezdek attól félni, hogy csak ígéret marad és nem futja be azt a karriert, amelyet a világ legjobb csapatában való játszás adhatna neki.
Álvaro Carreras (OP: 5,5)
Az első félidő egyig gyenge pontja volt, sok – túl sok – támadás hámozta át magát a bal oldalon és lett belőle helyzet. Az mindenképpen dicséretet érdemel, hogy sok támadás felépítésében vette ki a részét, de ezek többsége elhalt a tizenhatos előtt, szélén. Megpróbálta megrúgni ismét a forduló gólját, a labdát azóta is keresik talán a környező utcákban. Az ő teljesítménye is hullámzó a védelemben, boldogabbak lennénk, ha stabilitást vinne a játékába.
Fede Valverde (OP: 5,6)
Fede védekezésben és támadásban egyaránt jól teljesített; benne éreztem azt, hogy valami pluszt visz a jobb oldalba. A kapu előtt már neki sem jött össze sok minden, annak ellenére, hogy volt egy nagyon jól eltalált lövése. Sok csatát megnyert, a saját térfelünkön magabiztosabban passzolt, előrefelé viszont több hiba is becsúszott a statisztikák szerint. Az biztos, hogy ebben a szünetben sem fogja gyarapítani az uruguayi válogatottságainak számát; számunkra inkább az a kérdés, hány hétre esett ki a sérülése miatt.
Jude Bellingham (OP: 5,9)
A mezőnyben volt jó néhány látványos megoldása, és kevés olyan párharca akadt, földön vagy levegőben, amit ne nyert volna meg. Őt is elérte a heti átok – kapura nem vagyunk veszélyesek, gólt nem rúg senki –, így nem tudott mit kezdeni a betömörülő Rayo védelemmel; valahol mindig elakadt, fennakadt, vagy feldöntötték.
Eduardo Camavinga (OP: 5,4)
A sérült Tchouameni helyettesítése volt a feladata, és azt gondolom, hogy a fiatal francia barátunk ezt korrekt módon megoldotta. Nem kevés Rayo-támadás akadt el rajta, és a legjobb formáját idéző, villámgyors lefordulásokból is sokat láthattunk tőle. Engem személy szerint meglepett a lecserélése; nyilván a struktúrába is bele kellett nyúlni, de a három kapura veszélytelen csatárunk jobban megdolgozott a korai lehozatalért.
Arda Güler (OP: 5,5)
Ha nem ismernénk Arda személyiségét, akkor azt is mondhatnánk, hogy kedvtelenül játszott, vagy, ha jobbindulatúak vagyunk akkor mondjuk rá, hogy fáradt volt. Toni Krooson szocializálódott madridistáknak nehezen elfogadható, hogy az irányítónk az ellenfél térfelén 65%-os passzhatékonyságot mutat, ugyanakkor sok párharcba beszállt, küzdött, kevés érdemi eredménnyel. Már-már eposzok jelentek meg arról milyen lenyűgöző kémia van kialakulóban közte és Mbappé közt – szerintem ez így is van – de ma ebből semmit sem tudtak mutatni nekünk.
Brahim Diaz (OP: 4,4)
Egy jó formában lévő Brahim Díaznak lett volna esélye arra, hogy a Real jobb oldala is veszélyes legyen – de ebből semmit sem láttunk. Nem mondom, hogy nem érződött rajta az akarás, de ez nem iszapbirkózás: itt gólokra játsszák a mérkőzéseket, attól pedig ő nagyon messze volt. Az első félidő szürke játéka a másodikra még mélyebb tónust vett fel, innentől már csak az volt a kérdés, Xabi Alonso mikor kapja le a pályáról. Én személy szerint meglepődtem, hogy a szakmai stábnak 71 perc kellett ahhoz, hogy ezt a nem túl bonyolult döntést meghozza.
Kylian Mbappé (OP: 4,3)
Sokáig versenyben volt a „Láthatatlan ember” című film esetleges főszerepéért az első félidőben, aki látta a másodikat az tutira veheti, hogy meg is kapja. Nem szeretnék hálátlannak tűnni, hiszen Kylian szezonkezdet óta hátán viszi a csapatot, de ez valami irgalmatlanul alul tejesített meccs volt. Szeretjük ettől még őt, meg ő lesz a gólkirály mindenhol is, de most jobban odatehette volna magát.
Vini Jr. (OP: 4,3)
A játékára inkább a hasznos, mintsem a veszélyes jelző illet a meccs első félidőjében. Ahogy megszoktuk a csapat bal oldal volt veszélyesebb, köszönhetően neki és Carrarerasnak, de aztán a történet valahogy úgy végződött, hogy bekeveredett sok csel után a 16-osra, ott 2-3 védő körül vette és ott nagyjából el is halt a támadás. Aztán jött a második félidő és kb. a 70 percben eszméltem, hogy ő a pályán van még. Ismét ő lett a csapatkapitány Fede kiválása után, ezt arra használta fel, hogy a rá jellemző módon minden vele kapcsolatos ítéletet teátrálisan kommentált. Nem lesz ez így jó Vini…..
Cserejátékosok
Éder Militão (OP: 5,7)
Mindent láthattunk tőle, amit eddig megszoktunk: magabiztos védőmunka, és ha kell, a támadásban is veszélyes tud lenni. Huijsennek érdemes lenne elemeznie a játékát, hogy miként kell a belső védő posztot komolyan és felelősen játszani.
Dani Ceballos (OP: 5,3)
A 71. percben állt be, de semmiben sem tudott olyat nyújtani, amivel feldobhatta volna a csapat bágyadt játékát. Küzdött – hogy írjunk is valami jót róla.
Rodrygo és Trent Alexander-Arnold kevés percet kapott, így nem osztálytam őket. Rodrygo esetében ez akár megváltás is lehet… (nem, nem, nem tud lendületet vinni a játékba a padról beszállva, most már sokadszor, pedig imádom a srác játékát). Trent Alexander-Arnoldnak lassan legalább egy olyan mozdulata lehetne – azzal együtt, hogy sérült volt – amely igazolja, miért játszik Real-mezben.
Xabi Alonso (OP: 3,7)
Ez a hét nem rólunk szólt. Két meccs, egy pont, nulla rúgott gól. Most érzem először bizonytalanságát Xabi Alonsónak; lehet, nincs nála az a varázspálca, amit eddig hittünk. Ami a mai meccs egyik szembetűnő hiányossága volt, hogy nem tudunk mit kezdeni a betömörülő játékkal: egyszerűen nincs ellenszerünk ellene, és most a szerencse faktor sem volt mellettünk. Véleményem szerint ilyen gyenge első félidő után sokkal korábban bele kellett volna nyúlni a csapatba, és lekapni egy-két alibizőt – például Brahim Diazt, Vini Juniort, Mbappét. Ami zavar, hogy az utóbbi két játékost végig a pályán hagyta, pedig a teljesítményük alapján cserélni kellett volna. Reméljük, nem azért, mert nem akart még egyszer abba a helyzetbe kerülni, mint Vinivel a Barca-meccs után.
Liverpool – Real Madrid (1 – 0)
Csapatunk a szezon második vereségébe futott bele, gyenge mezőnyjátékkal és elképzelés nélküli támadásokkal. Thibaut Courtois-nak köszönhető, hogy a Real elkerülte a nagyobb zakót, de még a döntetlenre sem volt reális esély a remekül játszó Liverpool ellen.
Real Madrid (OP: 4,6)
A mai meccsről sok mindent elárul, hogy Vini Juniornak és Mbappénak nem volt kaput eltaláló lövése a mérkőzésen. Az eddigi erősségünknek számító támadójáték ma rendkívül alulteljesített, jobb oldalon az első félidőben gyakorlatilag nem vezetett támadást a csapat. A bal oldalon erőltettük a támadásokat, de ott meg Vini nem talált fogást a védőjén. Bár a labda többet volt a Realnál, abból nem tudott a csapat érdemi helyzetet kidolgozni, legjobb esetben a tizenhatosig jutottak, majd szép csendben elhaltak.
Liverpool (OP: 7,7)
Talán a lehető legjobbkor találkozott a Liverpool a Reallal. A gyenge szériájuk a hétvégén megszakadt, és a vörösök Münchhausen báró módjára saját hajuknál fogva rángatták ki magukat a rossz formából. A magyar madridisták számára némi vigaszt jelenthetett, hogy ebben a feltámadásban Szoboszlai Dominik vezérfigurának számított – gyakorlatilag az első félidő róla és Courtois-ról szólt. A gól után a Pool visszaállt, ezzel még nehezebb helyzetbe hozva a kapura veszélytelen Madridot, és végül behúzta a három pontot.
MECCSEMBERE – Thibaut Courtois (OP: 9,2)
Nem sok jót jelent, ha egy csapat legjobbja a kapus. Courtois ma szinte mindent védett — sajnos ott van az a „szinte” szó, ami nélkül legalább egy pontra jók lehettünk volna. De ez sem jött össze most. Nyolc védést mutatott be, három sikeres kifutása volt, mindent megtett, amit tőle el lehetett várni – sőt, még annál is többet. Hihetetlen bravúrokkal tartotta meccsben a Realt, de végül heroikus küzdelmében egyedül maradt: nem akadt senki a csapatból, aki akár csak megközelítette volna a belga klasszis teljesítményét.
Fede Valverde (OP: 5,9)
A jobb oldal részeként szomorúan tapasztalhatta, hogy a támadások szinte kivétel nélkül a bal oldalon futottak. Pedig benne ennél jóval több van – talán hiba volt, hogy támadó kvalitásait nem használták ki megfelelően. Ebben az is közrejátszott, hogy Camavinga nem igazán segítette az ilyen irányú próbálkozásokat, ráadásul a Liverpool támadói sem hagyták pihenni, komoly munkát adtak neki védekezésben.
Dean Huijsen (OP: 4,4)
Huijsen bizonytalan volt, 80%-os passzhatékonysággal játszott, volt 15 elvesztett labdabirtoklása, ráadásul ő is ott volt Mac Allister mellett, amikor a neki vállig érő játékos gólt fejelt. Ennyi bizonytalanság egy középső védő játékába nem fér bele.
Éder Militão (OP: 6,3)
A védelem vezéreként irányította a legtöbbet foglalkoztatott csapatrészt. Militão a tőle megszokott pontossággal osztogatta a labdákat, szinte alig hibázott, sőt, még kapura is próbálkozott. A meccs végén bemutatott hatalmas mentése akár emlékezetes pillanat is lehetett volna, ám – ahogy az egy vesztes mérkőzés után gyakran előfordul – ez is hamar a feledés homályába vész.
Álvaro Carreras (OP: 6,4)
Carreras át tudott menteni valamit a hétvégi formájából, de ez most messze nem volt annyira kiemelkedő teljesítmény. A jobb oldalon Salah már rég nincs olyan formában, mint fénykorában (ráadásul úgy tűnik az a fixa ideája, hogy neki nem nagyon kell passzolni), így azt gondolom ez nem jelentetett megoldhatatlan feladatot Carrerasnak.
Jude Bellingham (OP: 5,7)
Bellingham benyargalta a pályát, rengeteget dolgozott, így a feladat egy része kipipálható. Ezzel együtt támadásban ő sem tudta azt a pluszt hozni, amelyet az elmúlt meccsein lassan megszoktuk.
Arda Güler (OP: 4,5)
Kicsit aggódtam érte, hogy a hétvégi bokakifordulása hagy-e nyomot a játékában, de érdemben nem látszott semmi a mozgásán. Az ő feladata lett volna a labdák támadásba dobása, a kulcspasszok kiosztása. A Liverpool játékának intenzitása gyakorlatilag olyan képet mutatott, amelyet a saját csapatunktól szoktunk meg: magasan letámadtak, nehéz volt szabad embert találni, hamar leválasztották a labdát az realosoktól. Arda ma nem jelentett megoldást erre a helyzetre és ahogy általában lenni szokott idő előtt le is cserélte az edző.
Aurélien Tchouameni (OP: 5,6)
Nem rajta múlott a vereség, a mezőnyjátékosok közül talán ő hozta a posztján a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt. Minden statisztikája megsüvegelendő, róla mégis az elmaradt büntető miatt fognak sokat beszélni ezzel a mérkőzéssel kapcsolatban. Mint nyugállományú játékvezető kijelentem, hogy döntő arányban jól ítélem meg a szabálytalanságokat és most egy lottó ötös teljes nyereményét rá mertem volna tenni, hogy kihívják a sporit, aki utána büntetőt ítél. Őszintén meglepődtem, hogy nem ez történt, nyilván az ítélkezésben van egy jó értelemben vett szubjektivitás (értsd: természetes testhelyzetben volt-e a kéz vagy sem), de az ilyen jelenetek megint a károgók táborát erősítik, hogy bezzeg a Realnak nem lehet büntetőt befújni. Persze ettől mi nyugodtan alszunk….
Eduardo Camavinga (OP: 4,4)
Nehéz a védekező munkájába belekötni nem is cél, ugyanakkor már nem maradt energiája támadásépítésre, itt már találnánk a kákán csomót, ha akarnánk. 69 percig volt a pályán, akkor gondolta úgy a szakmai stáb, hogy intenzívebbé teszik a gól után a jobb oldalt, ami csere végül nem hozta meg a várt eredményt.
Kylian Mbappé (OP: 5,0)
Ha az ember Mbappé statisztikáit elemzi, akkor azok inkább jónak mondhatók, mind közepesnek, ugyanakkor az ő esetében nem a sikeres cseleket szoktuk számolni (mondjuk ebből öt volt neki), hanem a góljainak számát. Az egy nap egy tojás népi bölcsességet az ő esetében könnyen átfordítjuk és most érezzük mekkora tartást tud adni a csapatnak, ha ő betalál. Ez most elmaradt, a végeredményt meg tudjuk.
Vini Jr. (OP: 4,0)
Ma nehéz volt bármi pozitívat találni Vini játékában: Conor Bradley teljes mértékben semlegesítette, földön és levegőben egyaránt. Természetesen besegítettek az északír játékosnak, így a mi brazilunknak sem a cselei nem jöttek be, sem a passzai nem értek célba a kapu előtt, és lőni sem tudott. Fede lecserélése után megkapta a csapatkapitányi karszalagot is, amit az elmúlt hetek hisztijei után erős túlzásnak éreztem — de a Madridnál ugye inkább a lehúzott évek számítanak, nem feltétlenül a sportemberi hozzáállás.
Cserejátékosok
Rodrygo (OP: 4,4)
Huszonegy percet töltött a pályán, és semmi olyat nem tett, ami izgalomba hozta volna a madridistákat. Igaz, akadtak olyan játékosok is, akik a teljes mérkőzést végigjátszották, és ugyanez elmondható róluk is…
Trent Alexander-Arnold
Kilenc percet töltött a pályán, ez idő alatt nem igazán volt pozitív megmozdulása – nem is pontozom –, de az ő esetében ez most nem is lényeges. Tekintsük ezt a kilenc percet a sérülés utáni visszatérés, a formába lendülés első lépéseként. Ugyanakkor nem mehetek el szó nélkül amellett a szurkolói magatartás mellett, amely Trentet érte a pályán töltött percei alatt – véleményem szerint egy klublegenda esetében ez már kimeríti a nettó szégyen fogalmát.
Brahim Díaz a 89. percben állt be, így sem ideje, sem lehetősége nem volt érdemben beleszólni a mérkőzés alakulásába.
Xabi Alonso (OP: 4,2)
Azon lehet vitatkozni, hogy egy-két poszton kit játszatott, de az tény, hogy az előző mérkőzések alapján nehezen lehetett volna jobb formában lévő csapatot pályára küldeni. A 4-1-4-1-es felállás kevésbé tűnt offenzívnek, és a játék képe ezt vissza is igazolta. Egy topcsapat ellen azonban nem bizonyulhat eredményesnek, ha támadásban szinte kizárólag a bal oldal aktív — hiszen ha azt sikerül semlegesíteni, akkor helyzetek nélkül maradunk, ahogyan ez a Liverpool ellen is történt. Xabi Alonso talán korábban is belenyúlhatott volna a meccsbe, látva, hogy az adott felállás nem működik, ám ezt ezúttal nem tette meg, ami akár hibájaként is felróható. Érezhető volt rajta a plusz feszültség, amit a 94. percben kapott sárga lap is jelez — ilyesmit valószínűleg nem sokszor látunk majd tőle a szezon során. Amit megtanultunk az edzőnkről, hogy képes és tud tanulni a hibákból és a vereségekből, én hiszek abban, hogy most sem lesz másképp.
forrás: penamadridista.hu
Mbappé átvette a 2024–25–ös Aranycipőt
„Kylian, ez az Aranycipő a kemény munkád, az elkötelezettséged és a futball iránti szenvedélyed eredménye” mondta Florentino Pérez klubelnök a Bernabéuban tartott díjátadó ünnepségen.
Elismerő szavak
„Kylian, gratulálok ehhez a díjhoz az Aranycipőhöz, amelyet ma kapsz, és amely a kemény munkád, az elkötelezettséged és a futball iránti szenvedélyed eredménye. Szeretném, ha tudnád, hogy a Real Madrid elnökeként nagyon büszke vagyok arra, hogy egy olyan játékos, mint te, a csapatunkban játszik.”
Az első madridista szezonban 44 gól
” A LaLiga 34 mérkőzésén szerzett 31 góljával elnyerte az Aranycipőt, de ha minden sorozatot nézünk, akkor az előző szezonban 44 gólt lőtt. Három Real Madrid játékosnak sikerült eddig ezt a címet megszereznie: Hugo Sáncheznek, Cristiano Ronaldónak és Ronaldo Nazariónak. Mindannyian klubunk és a világ futballjának nagy legendái.”
Inspiráció a további győzelmekhez
„Itt írod a saját történetedet abban a fehér mezben, amelyet annyira szerettél volna. A szurkolóink imádnak téged, és minden kihívásban melletted állnak. Kylian, ez az Aranycipő további inspirációt jelent számodra, hogy továbbra is győzz és hozzájárulj a Real Madrid történelméhez.”
Mbappé: „Ez az első alkalom, hogy elnyertem ezt a díjat, és ez sokat jelent számomra”
Miután levetítették a videót, amelyen Mbappé tavalyi La Liga-szezonjában szerzett 31 gólja volt látható, a csatár így szólt a megjelentekhez: „Örömömre szolgál, hogy megkaptam az Aranycipőt, ez egy rendkívül fontos pillanat számomra, mint támadónak. Szeretnék köszönetet mondani minden csapattársamnak, nagyon köszönöm, hogy eljöttek és mindig segítettek nekem. Nektek köszönhetem, hogy a legjobb formámat hozhatom. Hihetetlen csapatunk van, és remélem, hogy idén sok győzelmet aratunk, mert számomra a legfontosabbak a közös sikerek, a csapatdíjak.”
Köszönet a klubnak
„Nagy öröm a Real Madridban játszani, mindenki tudja, hogy gyerekkorom óta ez volt az álmom. A madridisták az első naptól kezdve, sőt még azelőtt is szeretettel fogadtak. Remélem, így tudunk továbbmenni ezen az úton, mert a legfontosabb a csapat sikere. Az itt lévő emberek nélkül lehetetlen lenne megnyerni ezt a díjat. Köszönöm az egész klubnak: az orvosoknak, a személyzetnek és mindenkinek, aki segít nekem a pályán és azon kívül is. Jól indult az évem, meglátjuk, hogy jövőre is megnyerhetem-e.”
Egytől egyig: Real Madrid – Barcelona (2 – 1)
Egy bajnokságban a legnagyobb riválisod ellen megnyert minden pont duplán számít. Ha az El Clásicóról van szó, akkor ehhez a képlethez – emocionális okok miatt – még egy másfeles szorzót tehetsz.
Barcelona (OP: 5,3)
Először is minden elismerésünk Lamin Yamalnak! Egy rangadóra 120%-ra felpörgetett Real Madridot sikerült felhúznia 150%-ra, amit ezúton is köszönünk szépen! Amit kapott a pályán, amit a nyakába zúdított a 78 ezer néző fehérben lévő része, azt valószínűleg egy életen keresztül megjegyzi. Kicsit ambivalens a dolog: az ember többet várt a Barcelonától, ugyanakkor örül annak, hogy csak ennyit tudtak megmutatni a tudásukból a tegnapi napon. Valószínűleg azért csak ennyit, mert a Real játékosai ma ennyit engedtek nekik. Ötlettelennek tűnt a játékuk úgy összességében, de különösen a kapu előtt nem találtak ki semmi különlegest. Yamaltól várták a csodát, de ő kapura nem volt veszélyes, inkább a passzaival volt átlagfeletti. Ma annyi pontot szerzett a Barcelona, amennyit a játékuk alapján megérdemelt, minden más eredmény igazságtalan lett volna.
Real Madrid (OP: 8,2)
Egy megnyert El Clásico után az ember tele van életbölcsességekkel. Az első, ami eszembe jutott, hogy ha valaki méltósággal tudta viselni a tavalyi négy zakót, vagy az idei egyetlen vereségünket, akkor az méltósággal tudja viselni a mai győzelmünket is. Mielőtt még úgy tűnne tudatzavarom van, szeretném leszögezni, hogy hatalmas győzelemnek tartom a mai sikert, mert tavaly négyből négyszer kikaptunk az ősi riválisunktól és a sokak által egyetlen komolynak tartott idei mérkőzésünkön elgázoltak minket a matracosok. Ma érződött a csapaton a hit, az elszántság, a győzni akarás. Jó volt látni, hogy a kapu felé cselező támadót 3-4 ember vette körül és választotta le a labdáról. Teljesen indokolatlanul a bíró a két félidőben összesen 17 percet hosszabbított, de a srácok bírták a nyomást szuflával a végig. Az idegesség is érződött, én személy szerint ennek tudom be, hogy néha rossz döntéseket hoztak a fiúk, de ma lehetünk nagyvonalúak, mert egy győztes meccsen, az ősi rivális ellen történt mindez. Élvezzük ki a mai győzelem minden percét, legyünk büszkék a csapatunkra, és már előre tekintve egy másik veretes bölcsességgel zárom ezt a szakaszt: a megnyert rangadó csak akkor ér valamit, ha utána a „kötelezőnek” tartott mérkőzéseket is be tudod húzni.
A meccs embere – Éder Militão (OP: 8,5 )
Sokáig gondolkodtam azon, kit illetne ez a cím, és az én jelöltjeim közül egyik sem támadó volt. A kérdést eldöntő kulcsmondat egy – szinte – gyerekkori barátom, szerkesztőtársam mormogta maga elé a GRUND-on, a közös meccsnézés közben. A mondat lényegi tartalma az volt, hogy a bánatos francba tud valaki két keresztszalag szakadás után ilyen szinten játszani. Militão nem csak a védekezésben nyújtott ma extrát, hanem a támadásokban is alaposan kivette a részét, nem utolsósorban gólpasszt adott. A párharcai jelentős részét megnyerte, a saját térfelén egyszer sem adott rossz passzt, igazi vezére volt a védelemnek.
Thibaut Courtois (OP: 8,0)
Valahogy minden kapaura tartó lövésnél úgy érezte az ember, hogy az gyenge volt, mert a kapusunk kezében landolt. Négy védést kellett bemutatnia, a bizonytalanság leghalványabb jelét sem mutatta egész mérkőzésen. Én személy szerint meglepődtem, amikor beszállt a meccs végi lökdösődésbe, ezek szerint ő is emberből van, itt jött ki rajta a feszültség.
Dean Huijsen (OP: 7,7)
A sérülésből visszatérő játékosok esetében mindig ott motoszkál az emberben a kérdés, hogy vajon látszik-e a játékán a kihagyás, tompább lesz-e, sikerül-e felvenni a játék ritmusát. Ez önmagában sem lehet egyszerű, pláne nem, ha a visszatérés egy El Clásicora esik. Nos Huijsen hibátlanul megoldotta a feladatot, Militãoval középen eltakarított mindent és mindenkit, aki nem fehérben volt a pályán. A gól a lábában volt, sajnos ott is maradt, de ez már olyan tündérmeseszerű lett volna, ne legyünk telhetetlenek.
Álvaro Carreras (OP: 8,1)
Előzetesen az ő feladata tűnt az egyik legnehezebbnek, mert a Barca újdonsült PR szakértőjét Y. L-t kellett fognia. Jól mutatja ennek a hatékonyságát, hogy Yamal neve mellett 22 eladott labda szerepel a mérkőzésen, amelynek jelentős része Carrerashoz köthető. Néha erősen birkózó jellegű volt a kettőjük párharca, de ez kevésbé zavar minket, ezen az estén a barcásoknak ez a harcmodor sem jött be annyira.
Fede Valverde (OP: 7,9)
Vele kapcsolatban inkább az aggodalom az elsődleges érzés: még nem tudjuk sérülése súlyosságát, de bízzunk benne, hogy nem kényszerül hosszú kihagyásra. Ez a találkozó nem kerül be a vitrinbe a legjobb meccsei közé, de hihetetlen akaratereje betöltötte a pályát, igazi csapatkapitányként vezette a Realt.
Jude Bellingham (OP: 9)
A legtöbb párharcot (16) a földön ő vívta meg, lőtt egy gólt és adott egy gyönyörű gólpasszt. Fizikálisan nagyon odatette magát, látszott a játékán, hogy minden idegszálával a győzelmet akarja. A passzok tekintetében a szokásosnál pontatlanabb volt (73%), de így is megérdemli a magas pontszámot. Korábban hiányoltam azt a kis pluszt, amely a legmagasabb polcra helyezné Bellinghamet, azt hiszem ma megkaptuk ezt is.
Eduardo Camavinga (OP: 8,2)
Végig brusztolta a meccset és nem kímélte magát, amikor ütközni kellett: neki volt a legtöbb megnyert párharca a földön (8). A teljes mérkőzésen a pályán volt Tchouamenivel együtt, tehát egy régi kérdésre biztosan választ kaptunk: tudnak együtt a pályán lenni és hasznosan játszani.
Aurélien Tchouaméni (OP: 8,7)
Számomra ő volt a másik MVP jelölt, hozva a szokásos játékát, amely kevésbé látványos, de sorra futottak a zátonyra rajta a Barca próbálkozásai. Fizikai erejét kihasználva földön és a levegőben is stabil pont volt a pálya közepén, és ahogy megszokhattuk tőle az ellenfél kapuja előtt is veszélyt jelentett.
Arda Güler (OP: 6,5)
Ma nem játszott olyan magas szinten, ahogy korábban megszoktuk, nyilván a Barcelona egyik célja az volt, hogy kivegyék a játékból. A passzpontossága 82%-os volt, azért ennél ő tud többet is, de sajnos a neve mellé bekerült egy olyan megjegyzés, amelyet egy játékos sem szeret látni: „gólhoz vezető hiba”. Érthetetlen volt, hogy a tizenhatos előtt, amikor kifelé is vihette volna labdát, miért fordul a kapu felé, majd, ahogy kell el is vesztette a labdát. Nem törünk pálcát természetesen felette, fiatal játékos, ebből tanulnia kell, egy jó Arda Gülerre szüksége van a Realnak.
Kylian Mbappé (OP: 8,4)
Mbappé esetében egy sorozat a héten megszakadt, de bajnoki menetelése tovább tart és csak rajta múlott, hogy ma egy góllal fejezte a találkozót. Az eltoporgott büntetőn kívül jó párszor helyzetbe került az agilis mozgásával, pár millió madridistának meg tudott volna spórolni nem kevés idegeskedést egy vagy több további találattal. Szóval akkor most 11 gól 10 találkozón. Csak így tovább!
Vini Jr. (OP: 7,7)
Vele kapcsolatban nem szeretnék semmi olyannal foglalkozni, amely a 72. perc után történt. Ez egy külön fejezet, sokan, sokat fognak róla beszélni, de a mai nem erről szól. Koundé életét alaposan megkeserítette, az egy az egy elleni szituációkban jó párszor alaposan elverte. A befejezések esetében már kevésbé volt veszélyes, több próbálkozás ellenére sem láttunk olyat, amelynek hárítása emberfeletti védést igényelt volna Szczesnytől. A bal oldalon folyamatos veszélyt jelentett, cseréjét ebben a formában korainak és indokolatlannak éltem meg. De zárjuk le az értékelését egy pozitív elemmel: a jövőbeni madridi mezreklámok alapja lehet az a jelenet, amikor Pedri a „szabályosság határát súrolva” több méteren keresztül igyekezett lerántani Vinit a felsőjénél fogva. Az anyag strapabírósága a tévén keresztül is a „sehr gut” minősítést kiérdemelte, kérdés, hogy a három csíkosok élnek-e a lehetőséggel.
Cserejátékosok
Brahim Diaz (OP: 6,8)
A fáradó Güler helyére került a jobb szélre, tipikus küzdős meccs volt a részéről, látványos dolgai nem akadtak, de beállása jót tett a széljátékunknak.
Dani Carvajal (OP: 7,1)
A mi Danink is visszatért, a statisztikái hibátlanok, benyargalta a pályát keresztbe kasul. Örülünk, hogy újra bevethető lesz a jobb oldalon, hiszen Fede valószínűleg nem fogja tudni a helyettesítést egy darabig vállalni. Az igazi attrakciót a lefújás utánra időzítette, amikor pedagógiai jelleggel elmagyarázta a Barca ifjú tehetségének, hogy a szája evésre való, nem arra, hogy hülyeségeket mondjon.
Rodrygo (OP: 6,7)
Olyan hihetetlen dolgot nem tett ki az asztalra, de a becserélésének valószínűsíthető oka az volt, hogy a bal oldalon a Real fenntartsa a nyomást egy friss erő bevetésével. Ez sikeres is volt, ráadásul a védekezésben is többször feltűnt Rodrygo, így összességében ő is érdemben kivette a részét a győzelemben.
Gonzalo García kevés játékpercet kapott, de legalább elmondhatja, hogy pályára lépett egy klasszikuson.
Xabi Alonso (OP: 8,4)
Xabi Alonso megadta nekünk azt az érzést, amelyre több, mint egy éve vártunk. Győztünk az El Clásicon nem sok esélyt adva a Barcának. Camavinga és Tchouaméni együttes kezdése jó húzásnak tűnt, és mivel Bellinghamet sem kell biztatni, ha ütközni kell az ellenféllel, így a középpályán sorra pattantak le a Barca játékosai az őrző-védő szolgálat kirendelt tagjairól. Vinivel még lesz egy meccse, bízzunk benne, hogy meg tudják oldani, senkinek sem hiányzik ez a cirkusz, ami sem a brazilt, sem a csapatot nem teszi szimpatikusabbá.
forrás: penamadridista.hu
Egytől egyig: Real Madrid – Juventus (1 – 0)
A mai meccs és a hétvégi El Clásico előtt felmerülhetett a kérdés: van-e esély arra, hogy úgy nyerjünk a gyengélkedő Juve ellen, hogy közben már kicsit tartalékolunk a Barca elleni összecsapásra. A válasz utólag egyértelműen nem. A zebrák alaposan odatették magukat – ha a győzelemre nem is, a pontszerzésre az utolsó pillanatig volt esélyük.
Juventus (OP: 5,7)
Az adott helyzetében egy csúcsra járatott Juventus-szal kellett ma megküzdeni, ami egyáltalán nem könnyítette meg a Real helyzetét. A két félidő elején, valamint a meccs végén is komoly veszélyt jelentettek a madridi kapura. A mai napon a torinóiaknak minden a kapusposzton dőlt el: Michele Di Gregorio hatalmas bravúrokkal tartotta életben a csapatát, a másik oldalon viszont Courtois védte ki a juvésok szemét, így a klub-vb után ismét egygólos meccsen maradtak alul.
Real Madrid (OP: 7,0)
Az erő ma velünk volt – mint egy klasszikus Star Wars filmben – de a két csapat közötti különbséget jól mutatta már a kezdő játékosok piaci ára is: amíg ez az érték a Juventusnál 322,8 M Euró, addig a Madridnál csaknem a háromszorosa (960,4 M €). Szokás szerint nehezen melegedett be a motor, de negyedóra után elérte a gépezet az üzemi hőmérsékletet. Nem megszokott módon a jobb oldalunk volt aktívabb – köszönhetően Brahim Diaznak és Valverdének – és percről perce fokozta a csapat nyomást. Küzdelmes, munkás meccs volt, de a nagy parádé elmaradt, a mérkőzés minden mutatójában a Real volt jobb, leszámítva a védések számát. Ezért lett a végeredmény 1:0.
MECCSEMBERE – Thibaut Courtois (OP: 8,7)
Számos súlyos betegség ellen jelenthet Thibaut Courtois természetes ellenjavallatot. Ma a magas vérnyomás, az idegzsába és a szívritmuszavar kialakulásának esélyeit is alaposan csökkentette védéseivel. Több gólba tartó lövés akadt el valamelyik túlméretezett végtagjában, így joggal adhatjuk neki a „meccs embere” címet. El lehetne gondolkodnunk azon, vajon mikor bakizott utoljára egy meccsen – hihetetlenül magas színvonalon teszi a dolgát. Reméljük, ha ma megünnepli 300. hivatalos mérkőzését, akkor annak a „felezőbuli” nevet adja.
Fede Valverde (OP: 7,2)
Nekem ma nagyon tetszett Valverde játéka: visszaidézte korábbi „csikó” korszakát, amikor fel-alá rohangált a pályán, ütközött, becsúszott, szerelt. Kétszer is istenes lövést küldött kapura – különösen a 68. percben, Arda beadásából elengedett kapáslövés volt ígéretes –, és ez még akkor is jó érzéssel töltötte el az embert, ha egyikből sem lett gól. Fede távoli bombái fontos elemei a Real támadó fegyvertárának; rezzenjen csak össze minden védő, amikor kapura suhintja a labdát a csékánk!
Raúl Asencio (OP: 7,8)
Vele kapcsolatban a legfontosabb hír, hogy nem sérült meg, így a hétvégén bevethető lesz. Valami átok ül a Madridon a védők sorozatos sérülései miatt – ideje lenne talán egy javasasszonyt felkeresni a hatékony megelőzés érdekében. A csatárokat leszámítva neki volt a legkevesebb labdaérintése a mezőnyben, így kijelenthető, hogy nem vállalta túl magát – viszont amit csinált, azt magas színvonalon tette. A 66 labdaérintéséből mindössze egy volt pontatlan, ami előtt le a kalappal: ne adjon már gólpasszt egy belső védő az ellenfél csatárának! A 86. percben bemutatott tisztázása a hét egyik legszebb jelenete lehet – reméljük, vasárnap ilyenekre már nem lesz szükség.
Éder Militão (OP: 7,6)
Militão az 50. percben valószínűleg a szezon leghosszabb sprintjét futotta meg – szemmel láthatóan nem is esett jól neki. Vlahović folyamatos nyugtalanítása végül eredményt hozott, Courtois hathatós támogatásával, és még csak lap sem lett belőle – valahogy így kell ezt csinálni a legmagasabb polcon lévő játékosoknak. Pontosan passzolt (93%), minden földön vívott párharcát megnyerte (5), és az sem hétköznapi, hogy a kapura tartó lövések számában mindhárom kezdő csatárunkat felülmúlta (5).
Álvaro Carreras (OP: 6,6)
Visszaemlékezve az elmúlt meccsekre, előszeretettel álltam bele Carreras játékába, mert az Atlético elleni összecsapás óta bizony érzékelhető volt némi visszaesés. Most viszont nagyon stabil teljesítményt nyújtott a bal oldalon: minden földön (8) és levegőben (3) megvívott párharcát megnyerte, és passzpontosságban is javulást mutatott. Egy jó tanácsot azért talán adhatunk: ha lesz még egy olyan labdaeladása, mint a 46. percben, akkor Militão tuti lepofozza a pályáról és ezúttal aligha állna meg a verbális megrendszabályozásnál, mint ma a meccsen.
Jude Bellingham (OP: 7,6)
Az első félidei teljesítménye nem hagyott különösebben mély nyomokat: igyekezett észrevétlenül a pályán maradni, és ezt a feladatot jól meg is oldotta. A második játékrészre azonban érezhető javulást láthattunk – több szép akciója volt, és ugye, lőtt egy gólt is. Emiatt, valamint pedagógiai megfontolásból szavaztam meg neki a magasabb osztályzatot, bízva abban, hogy a második 45 perc formáját vasárnapra is átmenti.
Arda Güler (OP: 7,1)
A Geatafe elleni mérkőzés után komoly tömegek vonultak Santiago Bernabeu stadion elé „Ardát a kezdőbe” feliratú táblákkal. Ha ez nem is történt meg valószínűleg, de kell egy karmester a pályára a Real Madrid esetében is, és ezt a feladatot a fiatal török játékosunk nagyon szépen megoldotta. Külön erény, hogy nem csak a támadások szervezését vállalta fel, hanem nagyon sokszor aktív védekező munkát mutatott. Ez olyan párosítás, amely Xabi Alonso lelkében kéjes borzongást vált ki, és ha ezt hosszú távon hozza Güler, akkor viszonylag hamar elérheti azt a meccsszámot, amelyet Thibaut Courtois.
Aurélien Tchouameni (OP: 7,0)
Néha az az érzése az embernek, hogy nincs is a pályán – a játéka a kevésbé látványos, ám átkozottul hasznos kategóriába sorolható. A mezőnymunkája szokás szerint a dolgos hangya és egy harci bullterrier ambivalens kettősségéből tevődik össze. Amire azonban igazán emlékezhetünk, azok a felhőket súroló fejesei – ezek a Real Madrid egyik fő erősségét jelentik a rögzített helyzetekből történő támadások során.
Brahim Diaz (OP: 6,6)
Ha Brahim eddigi szezonbeli meccseit vennénk alapul, akár nyolcas osztályzatot is kaphatott volna: nagyon agilis volt, hajtott, küzdött a jobb oldalon. Kapura is veszélyt jelentett, és amíg Vini be nem melegedett – ami nagyjából az egész első félidőt felemésztette –, addig a jobb oldalunk bizonyult veszélyesebbnek. Szükségünk van egy ilyen Brahim Díazra: vele a támadójáték sokkal többsíkubb, változatosabb tud lenni.
Kylian Mbappé (OP: 6,6)
Megszakadt egy egyéni sorozat, de folytatódott a csapat sikerszériája és végső soron ez az, ami igazán számít. Most is többször veszélyes volt a kapura, de ezen a meccsen az a kis plusz – amit akár szerencsének is nevezhetnénk – ezúttal hiányzott a játékából. Az pedig, ahogyan néha beülteti a hintába a védőit, egyszerre parádés, lenyűgöző, vicces, magával ragadó…. (ide még jó pár jelző elférne, zárjuk le egy „stb.”-vel.).
Vini Jr. (OP: 7,2)
Vinivel kapcsolatban két dolgot emelnék ki. Egyrészt ötször zárt vissza védekezni, ami azt bizonyítja, hogy a spanyol nyelvet 100%-osan magáénak tudja és megérti, mit kér tőle az edzője. A másik a gól előtti rock and roll, amikor négy négyzetméteren négy juve védő csodálta meg a cselezőképességét. Gólt érdemelt volna ez a varázslat, de maradt a gólpassz – szerintem emiatt ő sem bánkódik különösebben.
Cserejátékosok
Eduardo Camavinga (OP: 6,3)
A 74. perceben került a pályára nyilván védekező, minimum eredménymegtartó feladatkörrel. Ezt jól meg is oldotta, de sokkal többet nem lehet elmondani a neki jutott játékpercekről.
Franco Mastantuono, Fran García és Gonzalo García a pályán töltött kevés játékperc miatt nem került értékelésre.
Xabi Alonso (OP: 6,8)
Egy dolgot tisztán kell látni. Lehet bármilyen mély gödörben egy csapat, bármilyen hosszú peches szériában a Real Madrid ellen kiteszi a lelkét a pályán és utolsó csepp véréig harcolni fog a pontért, pontokért. Ezt a feladatot kellett megoldania Alonsónak az egy egykor szebb fényben csillogó Juventus ellen. Harcos szellemben küldte fel a csapatot, keresték a lehetőséget a jól tömörülő ellenféllel szemben, de megint egy egyéni villanás kellett a győztes gól betuszkolásához, minden másra ellenszer volt a Di Gregorio – Gatti páros. Vegyünk egy mély levegőt, gondolkodjunk milyen szép az őszi táj a maga színes levélkavalkádjával és kezdjünk el ráhangolódni az El Clásicora.
Egytől egyig: Getafe – Real Madrid (0 – 1)
Ez az az idegenbeli meccs, ahova akár metróval is mehetne a csapat. Egy olyan hét előtt, amikor a Juventus-szal meccselünk két nap múlva a BL-ben, majd vasárnap egy El Clásico, senkinek nem volt csodavárása a válogatott szünet után. Ilyenkor a három pont a legfontosabb, azt meg is kaptuk, sokkal többet nem.
Getafe (OP: 4,0)
Az első félidőben semmit sem csináltak – Alex kapáslövésén és a masszív védekezésükön kívül –, ami nyomokban futballra emlékeztetett volna. A fetrengést nem sorolnám ide, abban viszont magas színvonalon teljesítettek. Nyom egyperces mutatványát sokszor fogják majd bevágni vicces összeállításokban, talán ilyen balgaságot nem várt volna el az edzője egy 37 éves játékostól. Nem akartak ők győzni, de egy pontnak nagyon örültek volna, amire esélyük lett volna Kamara 96. perces lövésével, de ott segített a közös zsolozsma elmormolása és Thibaut bravúrja. A „LaLiga legszimpatikusabb csapata” címének elnyerésében nem gondolkodnék a helyükben.
Real Madrid (OP: 6,5)
Igen, itt az alkalom leírni, hogy egy-két játékos mennyire nem real szinten teljesít, hogy Alonso megint kihagyta X-et, viszont berakta Y-t, hogy ez a mai teljesítmény egy nagy rakás ‘szamóca’ volt és ez semmire sem lesz elég komoly csapatok ellen. Minden kritikának lehet igazságtartalma, de a lényeg ma tényleg a három pont volt. Ha jó hetünk lesz, akkor ez a mai játék az ugatós kutyát nem fogja érdekelni.
A meccs embere – Kylian Mbappé (OP: 8,2 )
Aggódva figyeltük a híreket vele kapcsolatban, nehezen volt értelmezhető Deschamps döntése, hogy kvázi sérülten is a kezdőbe nevezte Azerbajdzsán ellen. Nyilván frankón rá is sérült a bokájára, de így legalább az izlandi meccset kihagyhatta, mondjuk oda is lett a 100%-os francia mérleg… Elnézést minden tricolore szimpatizánstól, de mi Kyliant azért szeretjük, mert a Realban ontja a gólokat, immár a 9. bajnokin a 10-et. Benne volt meg leginkább a gólszerzés lehetősége, nem is tartotta magában, Isten tartsa meg a jó szokását.
Thibaut Courtois (OP: 8,0)
A 96. percig nem volt érdemi munkája, aztán megmutatta, hogy Xabi Alonso miért nem hajlandó kihagyni idén egyetlen meccsen sem a kezdőből. Egy kapus életében a nullára lehozott meccs mindig különleges élmény és az utolsó perces bravúrjának köszönhetően ez nem azért lett meg, mert a Getafe nem volt képes kapura lőni. Jó az óriás a háznál.
Éder Militão (OP: 7,0)
Biztos oszlopa volt a védelmünknek, tisztán játszott, minden fejpárbaját (5) megnyerte. Nem volt érezhető rajta, hogy ma fel akarja szántani a pályát, bár ilyen elhatározást szinte sose venni észre rajta.
Álvaro Carreras (OP: 6,7)
Neki sem ez volt élete meccse, de annyira nem is tették próbára a képességeit az ellenfél játékosai. A múltkor szóvá tettem, hogy 11 elvesztett labdája volt, most ezt sikerült kemény munkával feltornáznia 13-ra. Mondjuk az előre passzokban most sokkal biztosabb volt, különösen az ellenfél térfelén, de ma az ő neve mellé is beírhatjuk, hogy egy combosabb ellenfél ellen ennél sokkal több kell.
David Alaba (OP: 6,3)
Aggódva konstatálhattuk, hogy a kimaradó hat játékosból öt ismét védő. Ami nekünk egy összevont szemöldök, az Alabának lehetőség a játékra. 45 percig fenn volt a pályán, hibát nem követett el, de csillogó égköve sem lett a csapatnak, valószínűleg sérülés vagy fáradtság miatt kapta le Xabi.
Fede Valverde (OP: 7,1)
Ismét a jobb oldalon, hátul találta magát, amit én személy szerint annyira nem bánok. Az ő játékában benne van a hirtelen ritmusváltás lehetősége – ez ma nagyon hiányzott a meccs nagy részében a csapat játékából – sajnos a Getafe ellen ezt csak kevésszer csillogtatta meg. A mai statisztikái jó-közepesek, de ugye a lovak esetében azt szokták püfölni, amelyik a legjobban húz, maradunk az ötös osztályzatnál.
Jude Bellingham (OP: 6,8)
Hihetetlen energiát visz a játékába, de ez még nem az a Bellingham, akit látni szeretnénk. Néha szó szerint csúszik-mászik, harcol, ütközik, de valahogy még hiányzik belőle az zseniális finomság, ami őt egyszer a legnagyobb közé fogja emelni. Megvan ez benne, láttuk őt így játszani, ki is fog jönni, de még időre van szüksége.
Eduardo Camavinga (OP: 6,9)
Ma a terminátor jellege dominált, hiszen földön minden párharcát (7) megnyerte, fejjel is csak egyszer hibázott (4/3). A játéka egyik jellegzetessége a gyors iramváltások, amiből ma semmit sem láthattunk. 65 percig volt a pályán ez alatt 7 labdát adott el, ami nem kevés, Xabi Alonso le is kapta a pályáról az első cserék során.
Aurélien Tchouameni (OP: 7,4)
A Patriot légvédelmi rakétarendszert valószínűleg róla mintázták, de 90% feletti passzhatékonysága volt a saját és az ellenfél térfelén egyaránt. Mondjuk a 95. percben összeszedett – teljesen felesleges – sárga lapjának mi értelme volt, nem tudni, ez a bajnokság későbbi részében még akár fájó emlékké is változhat.
Franco Mastantuono (OP: 5,5)
Szegény Franco oldalát nagyon feláztatták a Getafe galád pályamunkásai, talán a „lápi ember” jelzőre is rászolgálhatott volna, de az tény, hogy nem egyszer komoly problémái voltak a talpon maradással. A szünet előtt kisebb sérülése is volt, de ezzel együtt ez a mai játék a „felejtős” kategóriába kerül besorolásra.
Rodrygo (OP: 6,5)
Küzdött, mint malac a jégen, jó párszor alaposan felrúgták, de most azok a finom cselek sehogy sem akartak bejönni. A válogatott szünetben ismét hitet tett a Real Madrid mellett, erre szívesebben fogunk emlékezni, mint a mai játékára.
Cserejátékosok
Raúl Asencio (OP: 6,7)
Alaba egyfélidős játéka után Raúl Asencio egy egészen vállalható második félidőt produkált. A párharcai nagy többségét megnyerte, mindössze három labdát veszített a földön és a levegőben is jól teljesített. Ugye neki van egy komoly bírósági ügye, amely a napokban számára kedvező fordulatot vett, lehet ez a lelki megkönnyebbülés is jótékonyan hatott a játékára.
Vini Jr. (OP: 7,7)
Én ünnepélyesen felterjeszteném Vinit a „Rend del Toisón de Oro”-ra – ami magyarul talán Aranygyapjas Rendnek felel meg –, mert rendkívül stabil idegállapotról tett tanúbizonyságot, amikor a pályáról, illetve a lelátókról érkező átkok kereszttüzébe került. Őt azért sikk rugdosni, meg heccelni, de most érdekes módon ezeknek a pályára nem való gusztustalanságoknak lett következménye is. Az valószínűleg guinness rekord, hogy kettő ember ment le idő előtt zuhanyozni miatta a pályáról, így arra az apró pici részletre már fel sem kapjuk a fejünket, hogy egy kapura tartó lövése sem volt 35 perc alatt.
Arda Güler (OP: 7,9)
Ez a srác bőven befér a Real Madrid középpályájára. Kapott 25 percet, ezalatt Mbappénak adott egy gólpasszt, a pontos passzainak aránya 97% volt, fazont, lendületet, mondjuk úgy: focit vitt a csapat játékába.
Gonzalo García és Brahim Diaz a pályán töltött minimális idejük miatt nem kerültek értékelésre.
Xabi Alonso (OP: 7,2)
Mennyi az az erőbefektetés, amellyel lehozható egy mérkőzés minimális járulékos veszteséggel együtt? Valószínűleg Xabi Alonso és csapata erre a kérdésre szerette volna megkapni az elmúlt két hétben a választ, amikor belenéztek abba az üveggömbbe. Utólag már hihetetlen bölcsességeket lehet belelátni a történésekbe, de szerintem nem volt véletlen Vini padoztatása, majd már egy erősen leharcolt Getafe elleni bevetése. Nem nagyon tudtak vele mit kezdeni, a kiosztott lapok pedig ékes bizonyítékai lehetnek ennek a veretes elméletnek. Zárjuk azzal Alonso értékelését, amivel az elején kezdtük: megvan a három pont és ez most a legfontosabb.
