Taktikai szemmel: Barcelona – Real Madrid
Ismét egy El Clásico, az elsõ Carlo Ancelottival és Tata Martinóval a kispadokon. A Real Madrid mestere sajnos az eddigi mérkõzéseken megszokott, túlbiztosított taktikáját és szerkezetét is alul tudta múlni azzal, hogy egy középsõ védõt helyezett a védelem és a középpálya közé. A második félidei felállás a cserékkel már sokkal több lehetõséget eredményezett, megnyíltak a területek és így több lehetõség is adódott Ronaldoék elõtt, bár ebben a játékrészben is pályán maradt egy haszontalan, box to box középpályás pozícióban szereplõ Khedira. Az elképzelés maga, hogy ez a rendszer megkíván egy ilyen poszton szereplõ labdarúgót teljesen helytálló, de a mester sajnos nem az erre alkalmas játékost szerepelteti ebben a fontos szerepkörben. Nézzük, hogy festett ez a felállások tekintetében:
Egy félidõnyi elõny
Ancelotti (sajnos) nem változtatott defenzív taktikáján és ez nagyon sokba került a Real Madridnak. Az elsõ 45 percet valamire való középpálya és ezzel egyetemben normális támadójáték hiányában játszotta le a csapat. Érthetetlen döntés volt Ramost a védõsor elõtt, a középpálya mögött játszatni, ezzel nem kapott kellõ támogatást a királyiak támadó triója és Modric (amellett, hogy Khedirától már sajnos megszokhattuk a támadásbeli impotenciát) sem talált társat a játék irányításához, esetleges volt a középpályás építkezés. A mester eredeti elképzelése Ramos ezen pozícióban szerepeltetésével az volt, hogy a középen érkezõ hazai akciókat hatékonyabban tudja szûrni, de a Barca szélsõi nem befelé vitték a labdát és a lyukra mozgásokat sem erõltették, hanem inkább széthúzták a madridi védelmet, így Ramos gyakorlatilag védekezésben is haszontalanná vált amellett, hogy a támadásokhoz nem tudott hozzátenni. A Real Madrid nem engedheti meg magának, hogy ennyire elképzelés nélküli és védekezéscentrikus játékot produkáljon. Ez minden mérkõzéssel kapcsolatban elmondható, melyen a királyiak pályára lépnek, legyen az a meccs bármely versenysorozat keretein belül bármilyen ellenféllel szemben.
Jól „meccselt” a mester
Az olasz tréner az elsõ félidõt követõen teljesen egyértelmû helyzetbe került. Át kellett alakítania az eredetileg elképzelt rendszert és meg kellett szüntetnie azt a pozíciót, amiben Ramos szerepelt az elsõ játékrész alatt. A második félidõre ennek megfelelõen érkezett is Illarramendi, akiben végre társat talált Modric, így sokkal több akciót tudtak építeni a madridiak, a stabilabb labdakihozataloknak és a középpályás támadásépítés gyorsításának köszönhetõen. Ancelotti ezt követõen is sikerrel nyúlt cseréihez Benzema pályára küldésével, valamint azzal, hogy a francia végre valahára mutatott valamit, folyamatosan nyomás alatt tudták tartani Ronaldóék a Barca védelmét és több lehetõség is adódott a vendégek elõtt. A francia válogatott támadó sokat mozgott vissza és a szélek irányába is, ezzel sikerült kimozgatnia Mascheranót és Piquét a mélységi pozíciókból, valamint területeket nyitnia Ronaldo és Di María elõtt. Az, hogy ezek a lehetõségek nem jelentkeztek gól képében az eredményjelzõn, hol a szerencsén, hol Valdés kapus védésein, hol pedig a játékvezetõ ténykedésén múlt. Az utolsó változtatás is jó döntésnek bizonyult, Jesé lendületes játékával nagyobb területek váltak befuthatóvá a támadások során, így sikerült széthúzni a katalánok középpályáját és kicsalogatni a védõket több alkalommal is, arról nem is beszélve, hogy a saját nevelésû támadó végül gólt is szerzett.
Szürke vendéglátó
Tata Martino csapata óriási lehetõséget kapott azzal, hogy egy félidõt gyakorlatilag ajándékba adott nekik Ancelotti, ezzel mégsem tudott igazán élni a katalán alakulat. A szerencsés, megpattanó Neymar lövés – és gól – mellett egy helyzetek kialakítására képtelen Real ellen akadozott a tiki-taka alapú gépezet. A második játékrészben aztán egyértelmûen alárendelt szerepet játszottak a hazaiak, Messi gyakorlatilag beleszürkült a mezõnybe és csak a Realon múlt (meg persze egyéb, már taglalt tényezõkön…), hogy nem sikerült a pontrablás. Az argentin klasszist elõbb középre vezényelte Martino, ahol nem tudott teret kicsikarni magának, Illarra jól zárta a sávokat, majd Alexis beállásával visszakerült a szélre, de ott sem tudott érvényesülni. Az biztos, hogy ez a Barca már nem az a Barca, akiktõl pár évvel ezelõtt hangos volt a futballvilág.
Taktikai szemmel: Real Madrid – Juventus
Gyõztünk a Bajnokok Ligája csoportkörének rangadóján! Ha ezt a tényt vesszük csak figyelembe, akkor akár elégedettek is lehetnénk, viszont most jön a „de”… A Real Madrid taktikailag és szerkezetileg is visszalépett a Málaga elleni meccsen mutatott (még mindig nem túl fényes) játékához és teljesítményéhez képest. Ancelotti ismét elõvette (beszari) óvatos taktikáját, és túlbiztosította a támadásépítéseket az esetleges kontráktól tartva. Ez annak tükrében is érthetetlen, hogy tudjuk, a Juventusnak nem erõssége a gyors kontrák vezetése, inkább a mélységi irányító, Pirlo képességeit próbálják kihasználni és érvényt szerezni centerjátékuknak. Ezen a szokásos 4-3-3-as alapfelálláson kívül érdemes megfigyelni azt is, hogy az olasz tréner nem állított állandó õrzõt Pirlóra, a vendégek térfelén Benzema feladata volt visszalépni és nyomást gyakorolni a válogatott középpályásra (tudjuk, hogy Karim nem a védekezésérõl híres…), míg a hazaiak térfelén Illarrának kellett átvenni ezt a szerepkört. Nézzük, hogy festett ez a felállások tekintetében:
Indokolatlanul gyáva játék
Ahogy már a felállások értékelésénél is szó esett róla, a mester ismét elõvette túlbiztosított taktikáját. A mérkõzés során minden a Real kénye-kedve szerint alakult, korán vezetést szerzett a csapat, majd az egyenlítõ gól után ismét gyorsan visszaszerezte elõnyét. A második félidõben is jól alakultak a dolgok a gyors kiállítással és az ebbõl következõ emberfölénnyel. A dolgok ezen – pozitív – alakulásától függetlenül Ancelotti nem vállalta fel a támadó futballt, nem törekedett a közönségszórakoztató játékra. Azzal, hogy Pirlo semlegesítésére gyakorlatilag két embert áldozott a tréner (Benzema a támadó, Illarra a védõ térfélen), center nélkül hagyta a csapatot, így a gyors támadásépítés, ami a Madrid egyik erõssége, egybõl nehézségekbe ütközött, arról nem is beszélve, hogy Benzema finoman szólva sem az a tipikus labdaszerzõ, védekezõ specialista. Ezen kívül az is feltûnt, hogy a három középsõ játékos közül Illarrát Pirlóra állítva gyakorlatilag kivette a középpályás védekezés alappillérét a csapatból. Khedira és Modric a nyáron szerzõdtetett spanyol társuk hiányában nem volt képes megfelelõen ellátni feladatát, a csapatvédekezés középsõ szekciója így csõdöt mondott.
Mire mennénk klasszis nélkül?
Nem csak a védekezéssel volt probléma a tegnapi találkozón. A csapat támadásban is nagyot lépett… vissza. Khedira ismét az elõzõ találkozón is látható box to box szerepkörben játszott, és most sem sikerült kellõen segítenie a támadójátékot. Sajnos a német válogatott középpályás képességileg alkalmatlan ezen szerepkörre. Erre a legjobb példa a második félidõben látott lehetõsége volt, mikor egy nagy sprint után, ziccerben löbbölt Buffon kezébe. Ebben a szituációban egy kreatív játékra képes focista felnéz és jó döntést hoz, míg Khedira lehajtott fejjel rohant, majd ziccerben hibázott. A csapat egyetlen szerencséje, hogy (a Juventusszal ellentétben) rendelkezik olyan klasszis játékosokkal, mint Ronaldo vagy Di María. A két szélsõ tegnap is hozta a tõle elvárható teljesítményt, és Illarrával, valamint Marcelóval kiegészülve hátukon vitték a csapatot.
Mi lesz veled Bale?
Gareth Bale a második félidõ felénél lépett pályára és a játéktéren töltött idõ alatt (ismét) nem sikerült pluszt adnia a csapatnak. A walesi válogatott kiválósága egyáltalán nem mozog otthonosan a tükör szélsõ szerepkörben, jobb oldalon. Ráadásul a csapat jelenlegi, védekezéscentrikus és túlbiztosított játékával is meggyûlik a baja, ugyanis Arbeloával nincs kellõen kisegítve és a középpálya milyensége végett elég területhez sem tud jutni. A nyár rekordigazolása egyelõre csak vergõdik e rendszerben, és sajnos azt sem lehet látni, hogy Ancelotti megpróbálná megtalálni a helyét. Konstans a jobb oldalon szerepelteti, és beállításával sem változtat a taktikán. Így Bale nem tudja kihasználni erõsségeit, nem tud a csapat hasznára lenni, pedig nagy szüksége lenne a Real Madridnak egy jó formában lévõ Garethre.
Conte megtette amit lehetett
A Juventus tökéletesen felkészült a Real Madridból, megpróbálták lezárni a szélsõk útját (Arbeloa szerepeltetése ezt igencsak megkönnyítette), és az elsõ adandó alkalommal kihasználták, hogy Marcelo támadáshoz történõ csatlakozásával terület nyílik a helyén, aminek lezárása már régóta nem megoldott a Realnál, hisz a középpályások nem képesek megoldani ezt a feladatot. Conte fiai taktikailag jól oldották meg a mérkõzést, helyzetekig is eljutottak, de ahogy az várható volt, hiányzott egy olyan játékos, aki képes megteremteni a különbséget, míg a másik oldalon találunk erre alkalmas futballistákat.
Taktikai szemmel: Real Madrid – Málaga
Végre egy olyan találkozón vagyunk túl, ahol a Real Madrid az elsõ percektõl az utolsóig fölényben játszott és bõségesen adódtak helyzetek is, nem akadozott a játék. Rendezõdni látszik a fejekben a 4-3-3 maga és Ancelotti is kezdi letisztázni a szerepköröket, állandósulnak a feladatok, ugyanakkor Khedira például ismét érdekes szerepkörben tûnt fel, „box to box” középpályásként. Elõrelépés az eddigiekhez képest a cserék játéka, végre taktikai szempontból is jó húzás volt minden változtatás. A csereként lehetõséget kapó játékosok a támadó szekció teljes átalakítását is magukkal hozták, de gyorsan és gördülékenyen sikerült a szerkezetváltás, végre mindenki megfelelõ szerepkörben játszhatott. Nézzük, hogy festett ez a felállások tekintetében:
Illarra és a széljáték
A Real Madrid tegnap esti támadójátékának és (végre) jó elképzelésekkel valamint n
éha igazán szép akciókkal tarkított produkciójának egyik legfõbb oka a két szélsõ védõ remek játéka volt. Carvajal és Marcelo tökéletesen egészítették ki a Di María-Ronaldo duót a széleken, így mélységet adtak a csapatnak. Látványos volt, hogy mennyivel szélesebb skálán mozog e két védõ támadójátéka, mint az Arbeloa-Coentrao párosé. Nem csak mögöttes elfutások és az átforgatások alkalmával találkoztak a labdával Marceloék, hanem a sablontól eltérõen láthattunk befelé történõ elfutásokat is, amiknek köszönhetõen nagyobb terület nyílt a tolódó védõk mögött ezeket, pedig rendre jól vették észre a szélsõk és Morata is. A másik kulcsfontosságú taktikai húzás Illarramendi mélységi irányítóba állítása volt. A Sociedadtól szerzõdtetett játékos pazarul mozgatta, forgatta a széleket, jól vette észre a réseket az ellenfél középpályás védekezésében, így könnyedén és gyorsan jutottak a labdák a támadó harmadba.
Aktivitás csatár poszton és jó cserék
Az eddigi mérkõzésekhez képest látványosan aktívabb csatárjátékkal rukkolt elõ a Madrid, Morata kezdõbe állítása remek döntésnek bizonyult (Benzema sérülését követõen ez kézenfekvõ megoldás volt). Az utánpótlás válogatott támadó végig 
agresszívan, sokat futva futballozott, segítségével már a Málaga védõ harmadában sikerült olyan nyomást gyakorolni a vendégekre, mellyel ellehetetlenült a kombinatív játék és a támadásépítés, maradtak a fellõtt labdák, de ezeket Pepe és Ramos (a visszazáró Illarraval) könnyedén hatástalanították létszámfölényüknek köszönhetõen. Morata támadásban is aktívabb volt a Benzematól megszokottnál, többször futotta be a szélsõk bemozgásai által nyílt üres területeket, amiket a védõk nem tudtak lezárni, itt jól megtartotta, majd osztotta le a labdákat. Az összjátékokból is kivette a részét, illetve egyéni akciókra, lövésekre is bátran vállalkozott. Morata, Isco és Di María lecserélése után is jól mûködött a támadó gépezet, annak köszönhetõen, hogy a beálló játékosok a számukra tökéletes posztokon kaptak szerepet, Modric jól osztogatott és Illarraval párban remekül szabták meg a támadásépítés sebességét, több esetben is jól lassították a játékot, így teret engedve a rosszul váltó védõk, keresztirányú bemozgásokkal történõ megzavarásának. Jesé és Bale pedig a szélrõl indulva tudtak veszélyes akciókat kialakítani, Ronaldo csatár pozícióba tolásával nagyobb területük nyílt, hisz a védõk figyelme a középen helyezkedõ portugál klasszisra koncentrálódott.
Vannak még problémák
Meg kell jegyezni, hogy a tegnapi meccs sem volt tökéletes taktikai és szerkezeti szempontból. A középpályán Khedira box to box szerepkörben játszott és ennek hozományaként túl sok olyan középen vezetett akció halt el, amit egy erre alkalmasabb játékossal gólhelyzetig lehetett volna játszani. A német válogatott 
középpályás nem tudott érdemben hozzátenni a támadójátékhoz, ebben a szerepkörben a szabadon futballozó Isco támogatása lett volna a legfontosabb, kényszerítõkkel és gyors ütempasszokkal, de ezek rendre elmaradtak. Khedira ugyan sokat futott és többször is jól zárt vissza a fellépõ Carvajal mögé, hogy biztosítson egy esetleges labdavesztést követõen, de támadó feladatát nem tudta ellátni. A másik fontos feladat Ancelotti elõtt a bal oldali védekezés stabilizálása, mivel Marcelo játékának egyértelmû és elkerülhetetlen hozadéka a fellépését követõen mögötte nyíló terület, amit biztosítani kell. A tegnapi mérkõzésen a Málaga (impotens támadójátéka végett) nem tudta kihasználni ezt a védekezésbeli hiányosságot, de egy jobb csapat ellen erre ráfizethet a királyi gárda. A megoldás nem más, mint a középpályán biztosító Illarra tolódása, amivel egy idõben Khediranak is be kell lépni az Illarramendi hiányában megnyíló középsõ területekre. Ez egyelõre igen körülményesen és lassan történik, nem érzik ennek ütemét a játékosok, reméljük a mester megoldja majd ezeket a feladatokat és nem lesz probléma egy gyors labdakihozatalra képes csapat ellen sem.
Többet vártunk Schustertõl
El kell mondanunk, hogy a Real Madrid javuló játékához nagyban hozzájárult a vendégcsapat produkciója is. A Málaga futballistái szinte csak a védekezéssel voltak elfoglalva, hiányoztak a csapatból azok a játékosok, akik képesek lettek volna felépíteni egy-egy támadást, így nem volt elképzelés a játékukban. Az elsõ félidõben még jól mûködött a lestaktika, de a második játékrészre a visszamozgó Moratának és a mögöttes elfutások egyre gyakoribbá tételének köszönhetõen ezt sikerült könnyedén kijátszani. Schuster fiai csak a szerencsének, illetve a jól védõ Caballero kapusnak köszönhették, hogy nem egy nagyobb arányú hazai sikerhez asszisztáltak.
Taktikai szemmel: Levante – Real Madrid
A Bajnokok Ligája találkozót követõen többen – joggal – reménykedtek abban, hogy Ancelotti végre elfelejti a mindenáron stabil védekezésre épülõ taktikáját és ezzel azt a beszûkült, statikus játékot is, amit az magával vonz. Sajnos újra csalódnunk kellett, a védelem két szélén ismét Arbeloa és Coentrao szerepelt, akik nagyon gyenge teljesítményt nyújtottak, és szinte semmilyen hasznára nem voltak a csapatnak. Ismét ott volt Khedira a középpályán, aki lassítja a támadásokat, statikussá válik vele a középpályás építkezés. Tehát maradt a 4-3-3, amelyben a kritikus posztokon sajnos rosszul megválasztott játékosok szerepeltek, és újfent el kellett telnie egy órának, hogy a mester ráébredjen a változtatás szükségességére. Marcelo beállítása végül remek döntésnek bizonyult. Nézzük, hogy is festett ez a felállások tekintetében:
Mit szeretne látni Ancelotti?
A királyi gárda egy köztudottan kellemetlen, rakkolós, és a múltban sokszor durván játszó ellenféllel nézett szembe. Ezt nyilván az olasz tréner is tudta, így valamelyest érthetõ az elõvigyázatosság, amely a taktikában is megmutatkozott. Az viszont kevésbé magyarázható ezzel, hogy miért kell átesni (ezen a téren) a ló túloldalára, és ezzel ismételten kiölni a kreativitást a támadásokból. Nehéz észrevenni, hogy Ancelotti mit is szeretne viszont látni fiaitól. Ha a mester egy biztos és stabil védekezésen alapuló, de végül egy-két góllal minden ellenfelét legyõzõ csapatot szeretne, akkor a középpálya, amit meccsrõl-meccsre pályára küld (Khedirával érthetetlenül fontos pozícióban), alkalmatlan. Ráadásul ettõl a madridi közönség sem lenne (nincs is) elájulva. Ha viszont egy általa sokszor emlegetett, látványosan játszó és sok lõtt gólt szállító csapatot szeretne, akkor nem (csak) Khedira szerepeltetése a probléma, hanem a szélsõ védõk helyzete is. Az ugyanis a napnál is világosabb, hogy Arbeloa és Coentrao a töredékét képes hozni támadásban annak a játéknak, amivel ezen elképzelések megvalósíthatók lennének.
Statikus középpálya és halvány széljáték
A Levante elleni találkozón remekül látszott, hogy mi a különbség irányító és irányító között. Azzal, hogy Modricot picit feljebb tolta, Ancelotti mester hibát követett el, a területeket jól záró hazaiak mellett ugyanis így Khedirára rengeteg irányító feladat hárult, amit a német válogatott középpályás nem tudott megoldani, így maradt a lassú, sablonpasszok mellett, amit könnyedén lereagált az ellenfél megerõsített középpályája. A játék ezáltal statikussá vált, és hiába volt a pályán Di María, illetve Ronaldo is, mivel nem kaptak elég támogatást a mögöttük játszó Arbeloa-Coentrao párostól, így õk sem tudtak lendíteni a madridi támadójátékon. A széleket – a felfutó védõk érdembeni segítségének hiányában – könnyedén és jól zárták a sokat futó és remekül tolódó hazai játékosok, így a Real Madrid támadásépítése a (hamvába holt) középsõ sávban erõltetett kísérletekre korlátozódott, melyekhez Benzema (hiába futott többet az eddigi meccseken tapasztaltnál) nem tudott kellõ támogatást nyújtani.
Érdekes húzások mérkõzés közben
Nem az elsõ olyan találkozó volt a szombat esti, ahol Ancelotti mester érdekes (sok esetben inkább érthetetlen) cserékkel rukkolt elõ. A változtatások közül egyedül Marcelo pályára küldése volt vitathatatlanul jó döntés, bár sokan azt várták, hogy a brazil alapból a kezdõben kap helyet. Coentrao nem tudott segíteni a támadásoknál, Ronaldo így sokszor maradt akár három védõvel is egyedül a bal szélen, majd kényszerbõl – hogy több területhez jusson – középre húzódott, de ott ismét a visszazáró középpályások hadával találkozott. Marcelo beállításával látványosan felgyorsultak a labdakihozatalok, és több veszélyes akció bontakozott ki a bal szélen, a brazil válogatott kivállósága a neki jutó bõ fél óra alatt a meccs legjobbjává nõtte ki magát. A másik két cserénél azonban ismét érdekes döntés született, ugyan Isco láthatóan nem találta önmagát a jól záró Levante játékosok közt, de nem is kapott kellõ támogatást Khedirától, illetve Ronaldo középre húzódásaival sokszor a vonal mellé szorult a fiatal spanyol játékos, ahol már sokkal kevesebb lehetõsége volt arra, hogy pluszt adjon a Real játékához. Khedira vagy Arbeloa érthetetlen okból a játéktéren maradt, míg Isco vagy Benzema, akik a gólszerzés tekintetében fontos játékosok, elhagyták a pályát. A mérkõzés utolsó negyed órájában a sok variálás eredménye az lett, hogy a jobb oldali játék érdemben megszûnt létezni, és csak a szerencsén múlt, hogy Ronaldo megpattanó lövése három pontot eredményezett a hosszabbítás utolsó másodperceiben.
Jól küzdõ vendéglátó
A Levante csapatától sokan (joggal) tartottak, nem feltétlenül játékerejük, hanem kemény, sokszor durvaságba átcsapó stílusuk miatt. A szombat esti találkozó szerencsére nem bõvelkedett horrorisztikus belépõkben vagy alattomos rácsúszásokban, sõt a hazaiak meglepõen sportszerû és szervezett játékkal rukkoltak elõ. Rendkívül nagy alázattal és sok mozgással dolgoztak a visszazáró középpályások, akik remekül szûkítették a területeket, és a védelem tengelyébõl fel-fellépegetõ középsõ hátvédek segítségével hatásosan zárták a beindulásokhoz elengedhetetlen passzsávokat is. Minden dicséretet megérdemel Joaquín Caparrós mester csapata, és a játék képe alapján az egy pontra is rászolgáltak volna a valenciaiak, de a szerencse szombat este Ronaldóékkal volt.
Taktikai szemmel: Real Madrid – FC København
A BL csoport leggyengébb csapata ellen belefér a kísérletezés, és a taktikai elemek tökéletesítése élesben. Ancelotti mester a mérkõzésre egy klasszikus, pressingre és a labdabírtoklás folyamatosságára épülõ, 4-3-3-as felállással készült, ahol Modric egy számára kicsit új szerepkörben kapott lehetõséget. A meccs utolsó harmadában aztán még támadóbbá alakult a gárda, Morata és Isco pályáralépésével -valamint azzal, hogy Khedira és Modric hagyták el a gyepet- a Real kiürítette a pálya középsõ harmadát, ahová a védõk zárkóztak fel, így gyakorlatilag megszûntek a mélységi felfutások, helyükre pedig a gyors összjáték lépett, a dánok tizenhatosának közelében.
A sikeres szélsõjáték titka
A királyi gárda támadójátékának egyik legfontosabb pillére a szélsõk jó teljesítménye. Ahhoz azonban, hogy a szélsõk érvényesülni tudjanak, megfelelõ támogatást kell kapniuk mind a középpályásoktól, mind a felfutó védõktõl. A tegnapi mérkõzésen mindkét szélsõ védõ gazdagon el volt látva támadó feladatokkal, amit képssegeikbõl adódóan remekül láttak el, Carvajal és Marcelo is maximálisan kiszolgálta az elõttük futballozó Ronaldo-Di María párost, akik így több területhez jutottak, valamint remek felpasszok után kevesebb védõvel kellett megküzdeniük. Látványosan sokat javul mind Ronaldo, mind pedig Di María teljesítménye, ha ilyen kreatív és offenzív játékosok szerepelnek mögöttük, így a csapat is rengeteget profitált Ancelotti azon húzásából, hogy újra a kezdõben kapott helyett Carvajal és Marcelo is. A védõk felfutásával az ellenfél büntetõterületéhez sokkal közelebb kaptak labdát a gólszerzõk, így jóval kevesebb húzásból juthattak el lövõhelyzetig, vagy alakíthattak ki veszélyes összjátékokat, melyeket az ezen a szinten kevésbé tapasztalt dán csapat játékosai csak nehezen, vagy az esetek többségében egyáltalán nem tudtak jól lereagálni.
Valami (valaki) még most is hiányzik…
Modric és Illarra együttes szerepeltetése a középpályán remek gondolat volt Ancelottitól, ugyan a horvát játékos kevésbé futbalozott így látványosan, de Illarrával együtt nagyon sokat léptek be jó ütemben a játékba, és igazi karmesterekként irányították a csapatot, jól koordinálták a támadásépítéseket. Ez a duó a jövõben is sikeres lehet, de hiányzik mellõlük a megfelelõ harmadik fél. A tegnapi találkozón ismét Khedira kapott bizalmat ebben a szerepkörben az olasztól, de sajnos újból csõdöt mondott. Szinte teljesen alkalmatlan arra, hogy folyamatosan, vagy akár csak esetenként is aktívan szerepeljen a támadásokban, de még bosszantóbb, hogy védekezõ feladatait sem látja el olyan szinten, hogy ezt az elõbbi hiányosságát kiküszöbölje. Ancelotti minden csapatánál, minden taktikai hadrendjében szerepeltetett egy olyan védekezõ típusú játékost a középpályán, aki sokat futva, sokat ütközve segítette a csapatvédekezést, de ha kellett be tudott lépni a támadásokba is. Az látszik a mesteren, hogy Madridban ezt a szerepet Khediranak szánja, reméljük meggondolja majd magát és lehetõséget ad az elõszezon során remekül játszó Casemirónak is, de nem nehéz elképzelni egy olyan középpályát sem, ahol a védekezõ feladatokat Illarra látja el, míg mellette Modric és Isco kapnak helyet.
Centerbõl most sem ment
Megérdemli a csapat a dícséretet, hisz 4-0 arányban nyerni egy BL meccsen bárki ellen szép eredmény, de persze tudni kell helyén kezelni a dolgot. Ennek tükrében még aggasztóbb az a tény, hogy egy ilyen statikus védelem ellen sem sikerült értékelhetõ produkcióval elõrukkolni Benzemának. A rengeteg megnyíló és befutható terület a már említett szélsõ játéknak volt köszönhetõ, valamint annak, hogy Modric és Illarra együtt szerepeltek a középpályán. Az ilyen területre a középcsatárnak érkeznie kell, pontosabban csak kellett volna. Több alkalommal is megfigyelhetõ volt, hogy a tudatos terület kiürítéssel olyan folyosók nyíltak meg a befelé mozgó szélsõ elõtt, amelyekre a franciának le kellett volna csapni. Ez két dolog miatt is elengedhetetlen: egyrészt így kaphat több labdát, valamint így vehet részt több összjátékban, így kerülhet lövõ helyzetbe, továbbá az elmozgással leköthette volna a középsõ védõk figyelmét, így helyzetbe hozva a középen zárkózó Modricot, vagy a támadással ellentétes oldalon felfutó Carvajal-Marcelo páros egyik tagját. Sajnos, mivel Benzema inkább a mélységbe való vissza-vissza lépkedést választotta, sokáig sikerrel tömörültek a vendég játékosok, melynek köszönhetõen megóvták kapujukat a várt (és elvárt) gólzáportól. Ilyen csapatok ellen sokkal több mozgásra lesz szükség a francia válogatott játékostól a jövõben, hogy mind a saját, mind pedig társai helyzetbe kerülését megkönnyítse.
Szimpatikus vesztes
A dánok végig helyén kezelték a találkozót, tudták, hogy elkerülhetetlen a bekapott gól, de mégis becsülettel küzdöttek, ahogy az egy Bajnokok Ligája mérkõzésen egy kis csapattól elvárható. Jól zárták le a középsõ területeket, de nem tudtak mit kezdeni a két, védelembõl remekül támogatott szélsõvel, így egy elõre kalkulált vereséget szenvedtek a Bernabéuban. Kis szerencsével akár a szépítõ gólt is megszerezhették volna, de így sem vallottak szégyent, hiszen nem tördelték felesleges vagy durva szabálytalanságokkal a játékot. Sportszerûen, nagy nevû ellenfelüket (talán kicsit túlzottan is) tisztelve hagyták mindhárom pontot Madridban.
Taktikai szemmel: Real Madrid – Atlético Madrid
Sajnos nem volt méltó a Real Madridhoz az a taktika és védekezéscentrikus felállás, amit Ancelotti a városi rangadóra kidolgozott. A gyors vendég vezetés után a második félidõ végére aztán érthetetlen szerepkörbe helyezte a sokadik meccsén is gyengélkedõ Benzemát. Az elsõ félidõben a mélységi irányító, a mérkõzés utolsó harmadában pedig a középpálya és a támadósor közti kapcsolat hiánya okozta a csapat vesztét. Nézzük, hogy is festett ez a felállások tekintetében:
Alapfelállásban
.jpg)
A meccs utolsó harmadában
Védekezni, védekezni, védekezni…
Ancelotti mester kihagyta a kezdõbõl Modricot és a középpályán így egyedül felejtette Iscót, akinek két -több esetben három- Atlético játékossal szemben kellett volna megoldani feladatát. Illarramendi láthatóan azzal az utasítással került pályára, hogy Khedirával karöltve megakadályozza a vendégek azon törekvését, hogy minél gyorsabban átjátszák a középpályát és a labdát elõre juttassák a Diego Costa-Villa duóhoz. A mester jól érezte, hogy ez az Atlético terve (itt kell megjegyezni, hogy ha látta már idén a matracosok bármelyik meccsét, akkor nem volt nehéz erre rájönni), de az igazán nagy gond azzal volt, hogy nem találta meg az egyensúlyt a biztos középpályás védekezés és a támadások kellõ segítése között, így Ronaldóék nem kaptak elég támogatást a belsõ középpályásoktól. Miután egy labdavesztés, majd védelmi hiba következtében megszerezték Diego Costáék a vezetést, az elsõ félidõ maradék 35 percében semmi változás nem történt. Illarra és Khedira keményen biztosított, támadásaink pedig halálra voltak ítélve.
Cserélni tudni kell
Teljesen egyértelmû volt a mutatott játék és az eredmény tükrében, hogy a félidõ változtatásokat hoz majd a csapatban. Érkezett Modric és Bale, elõbbi Illarrát, a walesi pedig Di Maríát váltotta. Illarramendi nem játszott rosszul, stablilizálta a középpályát, de felesleges volt két ennyire védekezõ taktikával pályára küldött középpályást, mint Khedira és õ, a játéktéren tartani. A kérdés csak az, hogy miért a rendre helyezkedési hibákat vétõ (csak Pepe és López tehetett arról, hogy ez a második félidõben nem mutatkozott meg újabb vendég gólban, gólokban) és a támadásokban tökéletesen hasznavehetetlen Khedira maradhatott a gyepen. Di María cseréje is indokolt volt, sok jó meccse után szombaton halványabban teljesített az argentin játékos, de Bale szinte semmit nem tudott hozzátenni a játékhoz. A jobb oldalon, terület nélkül szenvedett két védõ szorításában és ez ki is ölte a Tottenhamtõl szerzõdtetett játékos minden erõsségét, amivel a csapat hasznára válhatott volna. Az utolsó csere aztán végleg betette a kaput a Bernabéu közönségénél is, mikor Iscót hozta le a mester és Moratát küldte be. Ezzel Benzema árnyékék szerepkörbe került, míg Modric az elsõ játékrész Iscójához hasonlóan egyedül szenvedett a középpályás támadásépítéssel.
.jpg)
Csatár nélkül nem megy
Ha egy csapat ilyen deffenzív középpályával próbálkozik, akkor a gólszerzéshez remek csatárjátékra van szükség. Benzemának ebben a helyzetben sokkal többet kellett volna vállalnia, többször visszalépni labdáért, ezzel kiürítve a vendégek kapuelõterét, ahol aztán a szélsõk és a felfutó középpályások bemozgásokkal zavart tudtak volna kelteni. Benzema azonban nem tudott (sokadszor) érdemben hozzátenni a csapat játékához, így az egyébként rendkívül jól záró Atlético védelemnek nem akadt nehéz dolga. Morata érkezésével a francia új pozíciójában sem alkotott maradandót, de a fiatal spanyol támadó többször is zavart tudott kelteni az Atlético kapuja elõtt. Ez annak volt köszönhetõ, hogy Morata társához képest sokkal több mozgással és beindulással operált, így passz sávok nyíltak meg és ígéretes felfutásokhoz szabadultak fel területek, azonban a vendégek védelme (és pár esetben Courtois kapus) a meccs ilyen késõi szakaszában már olyan szinten túlbiztosított és sûrû volt, hogy Morata egyedül kevés volt az egyenlítéshez.
Simeone tökéletes meccse
A vendégek mestere mindent úgy csinált, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Tökéletesen felkészült az ellenfélbõl és ennek meg is lett az eredménye. 
A királyiak ajándékoztak egy helyzetet a remek formában játszó Diego Costának, aki köszönte szépen a lehetõséget és könyörtelenül kihasználta azt. Ezután Simeone úgy mozgatta a szálakat, ahogy kellett, a védekezést a középpályások szélre tolódásával megerõsítette a kritikus pontokon, míg Tiago és Gabi folyamatosan figyeltek arra, hogy Iscónak ne legyen területe. A második félidõben eszközölt hazai változásokra is remekül reagált, mind Bale-t, mind Ronaldót folyamatosan lekettõzte a széleken, így nem jutottak területhez, Benzemát pedig szinte teljesen kivették védõi a játékból. A vendégek minden dícséretet megérdemelnek taktikai szempontból, de azt sem szabad elfelejteni, hogy Ancelotti és csapata sem állította õket megoldhatatlan feladat elé.
A Real Madriddal eg…
A Real Madriddal egy Bajnokok Ligája csoportban szereplõ Galatasaray együttese, hivatalos oldalán jelentette be, hogy felbontotta a vezetõedzõ Fatih Terim szerzõdését.
Gareth Bale túl van…
Gareth Bale túl van az orvosi vizsgálatokon! A tegnap, bemelegítés közben megsérült játékosnál combizom túlterhelést állapítottak meg, így kihagyja az Elche elleni hétközi mérkõzést, az Atletico elleni városi rangadón azonban már szerepelhet.
Jó hír a mai edzésr…
Jó hír a mai edzésrõl, hogy Raphael Varane és Fabio Coentrao ismét teljes értékû edzésmunkát végeztek.
Ifjúsági BL: U19 Gal…
Ifjúsági BL: U19 Galatasaray – U19 Real Madrid 1-1. A gólt a kolumbiai Narváez szerezte.