A BL csoport leggyengébb csapata ellen belefér a kísérletezés, és a taktikai elemek tökéletesítése élesben. Ancelotti mester a mérkõzésre egy klasszikus, pressingre és a labdabírtoklás folyamatosságára épülõ, 4-3-3-as felállással készült, ahol Modric egy számára kicsit új szerepkörben kapott lehetõséget. A meccs utolsó harmadában aztán még támadóbbá alakult a gárda, Morata és Isco pályáralépésével -valamint azzal, hogy Khedira és Modric hagyták el a gyepet- a Real kiürítette a pálya középsõ harmadát, ahová a védõk zárkóztak fel, így gyakorlatilag megszûntek a mélységi felfutások, helyükre pedig a gyors összjáték lépett, a dánok tizenhatosának közelében.
A sikeres szélsõjáték titka
A királyi gárda támadójátékának egyik legfontosabb pillére a szélsõk jó teljesítménye. Ahhoz azonban, hogy a szélsõk érvényesülni tudjanak, megfelelõ támogatást kell kapniuk mind a középpályásoktól, mind a felfutó védõktõl. A tegnapi mérkõzésen mindkét szélsõ védõ gazdagon el volt látva támadó feladatokkal, amit képssegeikbõl adódóan remekül láttak el, Carvajal és Marcelo is maximálisan kiszolgálta az elõttük futballozó Ronaldo-Di María párost, akik így több területhez jutottak, valamint remek felpasszok után kevesebb védõvel kellett megküzdeniük. Látványosan sokat javul mind Ronaldo, mind pedig Di María teljesítménye, ha ilyen kreatív és offenzív játékosok szerepelnek mögöttük, így a csapat is rengeteget profitált Ancelotti azon húzásából, hogy újra a kezdõben kapott helyett Carvajal és Marcelo is. A védõk felfutásával az ellenfél büntetõterületéhez sokkal közelebb kaptak labdát a gólszerzõk, így jóval kevesebb húzásból juthattak el lövõhelyzetig, vagy alakíthattak ki veszélyes összjátékokat, melyeket az ezen a szinten kevésbé tapasztalt dán csapat játékosai csak nehezen, vagy az esetek többségében egyáltalán nem tudtak jól lereagálni.
Valami (valaki) még most is hiányzik…
Modric és Illarra együttes szerepeltetése a középpályán remek gondolat volt Ancelottitól, ugyan a horvát játékos kevésbé futbalozott így látványosan, de Illarrával együtt nagyon sokat léptek be jó ütemben a játékba, és igazi karmesterekként irányították a csapatot, jól koordinálták a támadásépítéseket. Ez a duó a jövõben is sikeres lehet, de hiányzik mellõlük a megfelelõ harmadik fél. A tegnapi találkozón ismét Khedira kapott bizalmat ebben a szerepkörben az olasztól, de sajnos újból csõdöt mondott. Szinte teljesen alkalmatlan arra, hogy folyamatosan, vagy akár csak esetenként is aktívan szerepeljen a támadásokban, de még bosszantóbb, hogy védekezõ feladatait sem látja el olyan szinten, hogy ezt az elõbbi hiányosságát kiküszöbölje. Ancelotti minden csapatánál, minden taktikai hadrendjében szerepeltetett egy olyan védekezõ típusú játékost a középpályán, aki sokat futva, sokat ütközve segítette a csapatvédekezést, de ha kellett be tudott lépni a támadásokba is. Az látszik a mesteren, hogy Madridban ezt a szerepet Khediranak szánja, reméljük meggondolja majd magát és lehetõséget ad az elõszezon során remekül játszó Casemirónak is, de nem nehéz elképzelni egy olyan középpályát sem, ahol a védekezõ feladatokat Illarra látja el, míg mellette Modric és Isco kapnak helyet.
Centerbõl most sem ment
Megérdemli a csapat a dícséretet, hisz 4-0 arányban nyerni egy BL meccsen bárki ellen szép eredmény, de persze tudni kell helyén kezelni a dolgot. Ennek tükrében még aggasztóbb az a tény, hogy egy ilyen statikus védelem ellen sem sikerült értékelhetõ produkcióval elõrukkolni Benzemának. A rengeteg megnyíló és befutható terület a már említett szélsõ játéknak volt köszönhetõ, valamint annak, hogy Modric és Illarra együtt szerepeltek a középpályán. Az ilyen területre a középcsatárnak érkeznie kell, pontosabban csak kellett volna. Több alkalommal is megfigyelhetõ volt, hogy a tudatos terület kiürítéssel olyan folyosók nyíltak meg a befelé mozgó szélsõ elõtt, amelyekre a franciának le kellett volna csapni. Ez két dolog miatt is elengedhetetlen: egyrészt így kaphat több labdát, valamint így vehet részt több összjátékban, így kerülhet lövõ helyzetbe, továbbá az elmozgással leköthette volna a középsõ védõk figyelmét, így helyzetbe hozva a középen zárkózó Modricot, vagy a támadással ellentétes oldalon felfutó Carvajal-Marcelo páros egyik tagját. Sajnos, mivel Benzema inkább a mélységbe való vissza-vissza lépkedést választotta, sokáig sikerrel tömörültek a vendég játékosok, melynek köszönhetõen megóvták kapujukat a várt (és elvárt) gólzáportól. Ilyen csapatok ellen sokkal több mozgásra lesz szükség a francia válogatott játékostól a jövõben, hogy mind a saját, mind pedig társai helyzetbe kerülését megkönnyítse.
Szimpatikus vesztes
A dánok végig helyén kezelték a találkozót, tudták, hogy elkerülhetetlen a bekapott gól, de mégis becsülettel küzdöttek, ahogy az egy Bajnokok Ligája mérkõzésen egy kis csapattól elvárható. Jól zárták le a középsõ területeket, de nem tudtak mit kezdeni a két, védelembõl remekül támogatott szélsõvel, így egy elõre kalkulált vereséget szenvedtek a Bernabéuban. Kis szerencsével akár a szépítõ gólt is megszerezhették volna, de így sem vallottak szégyent, hiszen nem tördelték felesleges vagy durva szabálytalanságokkal a játékot. Sportszerûen, nagy nevû ellenfelüket (talán kicsit túlzottan is) tisztelve hagyták mindhárom pontot Madridban.
