Taktikai szemmel: Real Madrid – Schalke
A Real Madrid csapata 9-2-es összesítéssel, kettõs gyõzelemmel jutott tovább a Bajnokok Ligája legjobb nyolc csapata közé. A Schalke elleni madridi visszavágó, a németországi történések tükrében gyakorlatilag csak formalitás volt. Carlo Ancelotti mester ennek megfelelõen, valamint a hétvégi klasszikusra készülve több helyen is változtatott "gála csapatán", de a Real Madrid így is ütõképes tudott maradni és meggyõzõ fölénnyel nyerte a hazai találkozót is. Több, fontos pozícióban is csere következett, Carvajal és Marcelo is pihenõt kaptak, helyükön a fiatal középsõ védõ, Nacho illetve Coentrao kaptak szerepet, a védelem tengelyébõl Pepe maradt ki és Varane került a kezdõbe. Elõttük a középpályán Alonso kezdett, de õ is csak egy félidõt kapott, ebben nagy valószínûséggel nem csak a pihentetés, de a gyenge játék is közrejátszott. Mellette Modricot és Di Maríát Illarra és Isco helyettesítették. A támadó trió is felforgatásra került, de Jesé sajnálatos és súlyos sérülése nyomán Bale mégsem pihenhetett. A "BBC"-bõl csak Ronaldo maradt a kezdõben, centerként pedig hosszú idõ után újra lehetõséghez jutott a fiatal Morata. Az ilyen mértékû személyi változások nagy kihatással voltak a szerkezetre is, ugyan Ancelotti próbálta alapjaiban megtartani a 4-3-3-as hadrendet, de a sok cserével elkerülhetetlen volt a minimális változtatás. Isco pályára küldése (Di María pozíciójában) támadásban jó választásnak bizonyult, jól megértették egymást Illarrával és a támadó trióval. Viszont védekezésben Isco nagyban elmarad az argentin válogatott játékostól. Sokkal kevesebbszer segített a védelemnek, nem zárt vissza idõben és futásteljesítményben is nagy különbség mutatkozott közte és Di María közt. Szerepeltetésével Illarra játéka sem hasonlított Modricéra, a nyáron szerzõdtetett, baszk középpályásnak sokkal jobban kellett ügyelnie a védekezésre és több alkalommal is ki kellett, hogy segítse Alonsót és Casemirót. A szerkezet tehát 4-3-3-ból egy fura 4-2-4 formációvá változott, ahol Isco a középpálya elõtt szerepelt és szinte csak a támadásokra koncentrált.
Carvajal és Marcelo hiánya
Ahhoz, hogy Carlo Ancelotti gépezete olajozottan mûködjön, elengedhetetlen a szélsõ védõk bátor és attraktív játéka. Ez nem csak az olasz tréner taktikájának sajátossága, gyakorlatilag a mai modern futball már szinte elképzelhetetlen ilyen játékosok nélkül. Alapesetben a Real Madrid védelmének két szélén a spanyol korosztályos válogatott és saját nevelésû Carvajal, illetve a brazil válogatott erõssége, Marcelo szerepelnek. Ezen két labdarúgó remekül megérteti magát az elõttük játszó társakkal és igazán veszélyesek az ellenfél kapujának közelében is amellett, hogy saját térfelükön, védekezõ feladataikat is jól látják el. A két játékos pihentetésére kedvezõ alkalom volt a BL találkozó, így helyükön Nacho és Coentrao kaptak lehetõséget. A Madrid megérezte Marcelo és Carvajal hiányát, a csapat láthatóan a mélységét veszti el e két játékos hiányában. Nacho sokkal kényelmesebben érzi magát eredeti posztján középhátvédként, és ugyan megpróbált segíteni Bale-nek, de kevésszer ért fel úgy, ahogy Carvajaltól azt megszokhattuk. A másik oldalon Coentrao a végén kissé megengedte ezt magának, de a meccs során õ is kevésszer tette, feltehetõleg utasításra, hogy fedezze az Isco által üresen hagyott ûrt és ezzel segítse a középpályán Illarrát és Alonsót/Casemirót.
Más játékos-más stílus
Ahogy már említettem, hosszú idõ után kapott újra lehetõséget a királyiak korosztályos válogatott támadója, Morata. A fiatal játékos Benzema sérülése és a mérkõzés tét nélküli mivolta végett lehetett a kezdõ tizenegy tagja. Ugyan sikerült gólt szereznie a spanyol csatárnak, de mégsem lehetünk maradéktalanul elégedettek teljesítményével. Benzema, aki nem klasszikus center, sokkal inkább egy kombinatív játékokban erõs és elõkészítésekhez is aktívan hozzájáruló támadó nem hasonlítható össze Moratával. A spanyol játékos minden szempontból más kategória, õ tipikus befejezõ csatár, de kedd este megpróbált azonosulni a Benzema féle stílussal és többször is mélységbõl indulni. A pozíciós játékra tökéletesen alkalmas Morata sok hibát vétett mezõnyben és – talán a túlzott bizonyítási vágyból is adódóan – sokszor öncélú, kapkodó futballt mutatott a Schalke kapuja elõtt is. Rég nem játszott ugyan és így nehéz mindig betalálni, de a mutatott játék így is kevés egy Real Madrid támadótól. Több helyzete is adódott, melyeket egy kivételével, mind kihasználatlanul hagyott, ez annak tükrében még sajnálatosabb, hogy Morata befejezõ csatár mivolta kedd este nagyban meghatározta a királyi gárda támadószerkezetét is.
Schalke – jövõre, veled ugyanitt(?)
A vendégek sem kedden, sem az odavágón nem tudtak igazán veszélyes támadó futballt bemutatni. A királyiak könnyen semlegesítették a kékek szélsõit és ezzel kihúzták a németek méregfogát. Kedd este ugyan Isco játékának következtében adódott néhány lehetõség a Schalke játékosok elõtt, de a madridi védelem – egy megpattanó lövést leszámítva – rendre jól zárt. A gelsenkircheni alakulat mind játékosállományát, mind edzõjének képességeit tekintve jócskán elmarad a Real Madrid és Európa többi top csapatának szintjétõl. A vendégek mestere egyik találkozón sem tudott érdemben változtatni, rosszul (vagy inkább sehogy sem) meccselt és magára hagyta fiait. Ez a Schalke jelenleg ennyit tudott, búcsúzott a nemzetközi kupaküzdelmektõl, maradt számukra a bajnoki versenyfutás, ahol a jövõ évi, európai porondon történõ szereplés kiharcolása számukra az elsõszámú feladat.
Egytõl egyig: Real Madrid – Schalke
Csapatok
Real Madrid (8)
Ancelotti csapata számára rendkívül rosszul kezdõdött a találkozó, hisz Jesé korai sérülése láthatóan rányomta bélyegét minden játékos hangulatára és teljesítményére. Dicséretes, hogy ettõl függetlenül végig kézben tudták tartani a meccset Casillasék. A továbbjutás ugyan már Gelsenkirchenben eldõlt, de a tegnapi mérkõzés gyõztesének kiléte sem volt kérdés egyetlen percig sem. A felforgatott összeállítás ellenére dominált és irányított a királyi gárda, 57%-ban birtokolták a labdát Iscóék. A csapat 628 átadása 90%-os pontossággal ért célba, ami rendkívül jó aránynak számít. A kapura lövések tekintetében is jócskán ellenfele fölé nõtt a madridi alakulat, összesen 23 alkalommal próbálkoztak a srácok, ebbõl 10 kísérlet talált kaput. Az olasz mester csapata tehát több mint meggyõzõ különbséggel búcsúztatta ellenfelét, ezzel megtörve a régóta tartó "német átkot". Pénteken jöhet a sorsolás, hétvégén pedig a bajnoki cím szempontjából döntõ fontossággal bíró klasszikus. Hangolódás szempontjából tökéletes meccset zártunk, kár, hogy Jesé súlyos sérülése beárnyékolja ezt a szép gyõzelmet és a továbbjutást.
Schalke (4)
Jens Keller csapata nemhogy a csodától, de az európai élmezõnytõl is nagyon messze jár(t). A Schalke mind játékosállományát, mind játékát tekintve jócskán elmarad Európa top klubjaitól. Ugyan tét nélkül, elvileg felszabadultan futballozhattak a kékek, de ez nem látszott a játékukon és ismét alulmaradtak minden tekintetben a Real Madriddal szemben. Aki látta a találkozót, annak nyilvánvaló a két csapat közti klasszis különbség, még akkor is, ha statisztikai mutatók terén nem is maradt el nagyon ellenfelétõl a német alakulat. A vendégek 43%-ban birtokolták a játékszert és 10 alkalommal kapura lövéssel is próbálkoztak, de ezek közül mindössze 3 volt pontos. Arról nem is beszélve, hogy góljuk sem épp egy kidolgozott akcióból született, hanem egy, a vendégek szemszögébõl szerencsés megpattanó lövést követõen. Bár 465 passzuk jócskán elmarad a hazaiak átadásainak számától, a 86%-os passzpontosság nem rossz teljesítmény a Bernabéuban. A Schalke és Szalai Ádám számára ennyi volt tehát az európai porondon való szereplés erre a szezonra, marad a bajnoki küzdelem és a BL helyekért folyó harc.
Játékosok
A mérkõzés legjobbja – Cristiano Ronaldo (9)
Újabb rekordok, csúcsok, gólok és ismét egy klasszishoz méltó teljesítmény. A portugál zseni két gólt szerzett és ezeken felül is számos helyzetet alakított ki, két alkalommal a kapufát találta telibe, szinte minden madridi akciónak aktív részese volt. Passzai 93%-os pontossággal kerültek a társakhoz, jól irányította a támadó szekciót. Összesen hat kapura lövéssel próbálkozott, ezek közül három talált kaput. Lendületesen, erõteljesen és jól futballozott, játéka és önbizalma a helyén, csak így tovább a hétvégi rangadón és a szezon hátralevõ részében is!
Iker Casillas (6,5)
Kevés dolgát jól látta el, megfelelõ összhangban volt a védelemmel és jól segítette társait akkor is, ha lábbal kellett játékba avatkoznia. A gólról nem tehetett és a kapitány "Achilles-sarkának" számító kijövetelekkel sem akadt problémája.
Nacho (7)
Nem eredeti helyén kezdett, de a mérkõzés hajrájában végül bekerült a védelem tengelyébe. Próbált segíteni a szélen Bale-nek és rendre jól lépett be a támadásokba, nem ijedt meg az ellenfél büntetõterületének közelségétõl és higgadtan oldotta meg feladatát. Négy szerelés és egy labdaszerzés szerepel a neve mellett, 56 átadása 93%-os pontossággal került a társakhoz. Jó teljesítmény a saját nevelésû védõtõl.
Sergio Ramos (7)
A második számú csapatkapitány nevéhez fûzõdik a harmadik legtöbb passz a Schalke ellen, 12 hosszú átadásából 10 pontos volt, négy szerelést, egy labdaszerzést és egy felszabadítást is bemutatott. Sokszor fellépett a támadásokkal, rengetegszer hallhattuk a nevét a 90 perc alatt. Védekezésben nem volt túl nehéz dolga és az utolsó 20 percre pihenõt is kapott a mestertõl.
Raphael Varane (7,5)
Ugyan még mindig nem a régi de egyre közelebb kerül csúcsformájához. Hosszú és küzdelmes utat járt be sérülését követõen, tegnap pedig ismét megmutatta, hogy 90 perc erejéig is nyugodtan számíthat rá a tréner. Rendkívül letisztultan játszott, mind az 58 átadása pontos volt. Jó úton halad és reméljük, tovább javul a teljesítménye.
Fábio Coentrão (6,5)
Valahogy nem az igazi vele a játék. Védekezésben megoldotta feladatát, bár nem állították túl nagy próbatétel elé a vendégek, de támadásban messze elmarad attól a hatékonyságtól amit Marcelo képes produkálni. Ugyan próbálta kivenni részét a játékból, de teljesen más sémákat kénytelen alkalmazni vele a csapat.
Xabi Alonso (5,5)
Talán az este leggyengébb játékosa volt madridi oldalról. Sok eladott labdával, pontatlanul futballozott, rendre nehéz helyzetbe hozta társait és védekezésben sem volt az igazi. Reméljük, hogy csak egy rossz napról van szó és a Barcelona elleni, hétvégi bajnokin már újra az igazi karmesterként szuperáló Xabi Alonsót láthatjuk majd a pályán. Teljesen indokolt volt félidei cseréje.
Asier Illarramendi (7)
Modric posztján kapott lehetõséget, de kicsit kevesebb támadó feladattal. Remekül fogta össze a középpályát és az elsõ félidõben többször is kisegítette csapatát Alonso rossz passzait követõen. Jogos sárgalapját egy tudatos taktikai szabálytalanság után kapta. Õ szerezte a legtöbb labdát, szám szerint négyet, 67 átadása 94%-os pontossággal ért célba, ezek közül hét hosszú átadásából hat volt pontos. Jó teljesítmény a nyáron szerzõdtetett spanyol középpályástól.
Isco (8)
Végre egy jó meccs a tehetséges spanyol játékostól! Aktív volt, sokat mutatta magát, szinte mindig megjátszhatónak bizonyult. Három kapura lövésébõl kettõ talált kaput, de ami még fontosabb, hogy végre jó arányban nyerte párharcait is, és magabiztosan oldotta meg az egy-egy elleni szituációkat. Jól lépett be a játékba, amikor kellett, és a Ronaldo-Bale duóval is remekül megértette magát. Ezt várjuk a fiatal spanyoltól, reméljük a jövõben is hasonlóan jó játékkal rukkol majd elõ.
Jesé (-)
Sajnálatos és súlyos sérülése következtében már a mérkõzés elején le kellett cserélni. A diagnózis elülsõkeresztszalag-szakadás, a várható felépülési idõ pedig hat hónap… Nincs mit mondani, Ánimo Jesé!
Álvaro Morata (6)
Mindössze a hajrában szerzett gólja mentette meg attól, hogy Alonsóval megegyezõ osztályzatot kapjon. Ugyan az akarás látszott rajta, de sajnos rendkívül pontatlanul és gyengén futballozott. Számtalan kihagyott helyzet, köztük több ziccer is szerepel a neve mellett és az összjátékok tekintetében is messze elmaradt attól, amit egy Real Madrid csatártól várunk. Fura ezt pont nekem kimondani, de várunk vissza Karim!
Cserejátékosok
Gareth Bale (8,5)
A sérült Jesé helyére érkezett már a 8. percben és remek meccset hozott le. Végig aktív volt, sokat futott, rengeteget volt játékban és nagyszerûen szolgálta ki társait. Két gólpassza mellett további három, gólpassz értékû átadás is szerepel a neve mellett. Jó formában van és úgy tûnik, hogy tökéletesen összecsiszolódtak Ronaldóval, ami a szezon hajrájához közeledve nagyon jó hír a Real Madrid drukkereinek.
Casemiro (6,5)
Xabi Alonsót váltotta a szünetben és nem vallott szégyent. Higgadtan és jól futballozott, még mindig tartom azon kijelentésemet, hogy több játéklehetõséget érdemelne Ancelottitól.
Carvajal (-)
Amikor a talján mester pályára küldte, csak egy gondolat jutott eszembe: "Meg ne sérüljön!". Véleményem szerint kockázatos és felesleges volt a csapat egyetlen jobb oldali védõjének játékát megkockáztatni egy tét nélküli meccsen, ráadásul egy ilyen fontos bajnoki rangadó elõtt. Szerencsére nem sérült meg, magabiztos volt, de mindössze 16 alkalommal ért labdába. Egy labdaszerzés és két tisztázás szerepel a neve mellett.
Játékvezetõ
Sergei Karasev (3)
Az orosz sípmester egyetlen szerencséje, hogy egy gyakorlatilag tét nélküli és nem túl nagy iramú találkozót bíztak rá az UEFA küldõ bizottságának tagjai. Már a második percben súlyos hibát vétett, mikor Jesé sérülésénél nem vette elõ és mutatta fel a sárga kártyát Kolasinacnak, aki ezt követõen is több kemény belépõvel borzolta a kedélyeket. Több alkalommal is szemet hunyt a szabálytalanságok felett és a fegyelmezése sem volt megfelelõ. Arról nem is beszélve, hogy a madridiak egy teljesen egyértelmû büntetõt is számon kérhetnek a sporttárson. Nem ez volt élete mérkõzése, de valószínû, hogy a találkozót követõen idén már nem kap szerepet nemzetközi szintéren.
Taktikai szemmel: Málaga – Real Madrid
A Málaga elleni vendégjáték letudva, három pont a zsebben. A lényeg nagyjából ennyi, de sokkal több rejlik a hétvégi mérkõzésben, hát ássunk kicsit mélyebbre és nézzünk bele a "taktikai füzetbe".
Adva volt egy szabad hét a meccs elõtt, ráadásul egy 
olyan BL-visszavágó következik, mely gyakorlatilag csak formalitás. A lényeg tehát az volt, hogy meg legyen a gyõzelem, és tovább stabilizálja csapatát Ancelotti mester. Ennek megfelelõen (és a Barcelona elleni rangadóra készülve) Di María az eltiltás veszélye miatt kimaradt és Isco kapott szerepet a középpályán, Modric és Alonso mellett. Ami tökéletesen észrevehetõ volt, hogy történjék bármi, a mester ragaszkodik a megálmodott 4-3-3-hoz. A találkozó elsõ negyedében Iscóval nem igazán mûködött a bal oldal játéka, a fiatal spanyol labdarúgó nem nagyon találja a helyét ebben a rendszerben, de az látszott, hogy szeretne alkalmazkodni és végig nagy akarással futballozott. Majd következett Benzema sajnálatos sérülése és Ancelotti cseréje. A francia támadó helyére Di María érkezett, Isco lépett fel Bale és Ronaldo mellé a támadó trióba, de amolyan hamis kilences szerepkörben tetszelegve. Az õ helyét pedig Di María foglalta el, akivel egy csapásra látványosan gördülékenyebb lett a bal oldali támadásépítés és alapvetõen a csapat játéka. Ezt követõen a mérkõzés utolsó harmadára az ismét nem túl jó meccset záró Iscót lekapta az olasz tréner és Jesét küldte pályára, de a szerkezet végig megmaradt, mindössze apróbb – a játékosok adottságaiból fakadó – pozíciós változások kerültek végrehajtásra. Ami tehát a Málaga elleni meccsbõl is leszûrhetõ, hogy a Real Madrid valószínûleg hosszú idõre megtalálta az ideális szerkezetét. Legalábbis addig, amíg a keret lényegesen nem változik, és a "BBC" néven emlegetett támadó trió nem hanyatlik. A mester elölrõl hátrafelé építi a csapatát. A BBC mögött játszik a három belsõ középpályás, mögöttük pedig a két középhátvéd és szélsõ hátvéd. A stabilitást a belsõ középpálya három játékosának egyedi szerkezete adja, míg a támadások variációs lehetõségeit a játékosok egyéni képességeinek kiaknázásán felül a két felfutó szélsõ védõ szolgáltatja. A kissé módosított kezdõnek, majd a sérülés következtében megbontott BBC-nek köszönhetõen a Madrid nem tudta eldönteni a meccset, sokszor a védelem indította a csatárokat, ami nem jött be, hosszú volt a labda útja, így levédekezhetõvé váltak az átadások, de a normális esetben mindent eldöntõ kontrák sem mûködtek igazán. Fõleg Cristiano volt az, aki a befejezéseknél több alkalommal is rossz döntést hozott, de az õ és a csapat erejét mutatja, hogy így is sikerült megszerezni a végelszámolásnál rendkívül fontos három bajnoki pontot.
Egy elfelejtett opció (?!)
Az idény vége felé elmondhatjuk, hogy Ancelotti elfeledkezett Moratáról. Benzema helyettesítésére a mester elõször Iscót tolta fel, majd amikor õt cserélte le, Jesé állt be a helyére. Nem lehet tudni, hogy mi lehet a mellõzés oka, mi történhetett, hogy szinte egyáltalán nem kap lehetõséget a saját nevelésû támadó, aki közben a korosztályos válogatottakban rendre alapember még meccshiánya ellenére is. Az biztos, hogy az õsz folyamán, mikor Benzema sorozatosan gyenge teljesítménye következtében egyszer-kétszer lehetõséghez jutott a fiatal támadó, akkor sem igazán tudott élni az eséllyel. Nem tudta bizonyítani sem Ancelottinak, sem a madridi közönségnek, hogy õ lenne a megfelelõ megoldás a csatárposzton. Ugyan télen sok helyrõl érkeztek hírek esetleges kölcsönvételi vagy vásárlási szándékról (tegyük hozzá, hogy nem csak kis csapatok kerültek szóba, hanem igazán komoly erõt képviselõ együttesek is), de végül Morata maradt. Akkor érthetõnek tûnt ez a döntés, hisz a királyiak nem szerzõdtettek Benzema elé-mellé-mögé támadót, így gyakorlatilag igazi centerként csak Morata maradt a keretben a francia mellett. Most azonban, hogy Karim magára talált (reméljük, ez a formajavulás tovább fokozódik és minél hosszabb ideig ki is tart majd…), még kevesebb lehetõség adódik Morata elõtt, amikor pedig pályára léphetne, Ancelotti mást küld be helyette. Ugyan sajtóhírek szerint a BL-visszavágón majd a kezdõben kap szerepet, de összességében elmondhatjuk, hogy Iscóhoz és Casemiróhoz hasonlóan õ is "körön kívülre" került. Hogy van-e visszaút a talján tréner "kegyeibe", nem tudhatjuk, de abban biztos vagyok, hogy a fiatal spanyol csatárnak jóval többet kell dolgoznia az eddigieknél ahhoz, hogy megkapja a lehetõséget. Arról nem is beszélve, hogy az õ helyzetében, a bizonyításra egyetlen adódó alkalmat sem szabad úgy elszalasztani és kihasználatlanul hagyni, mint ahogy azt az õsz folyamán többször is láthattuk tõle.
Pontatlan vendéglátók
Az, hogy a Real Madrid nem tudta eldönteni a meccset, nagyban köszönhetõ a Málagának is. A hazaiak magasan tartották fenn a nyomást és ezzel sok hibára tudták késztetni Modricékat. Ronaldo többször is öncélú akciókkal próbált felülkerekedni, de a gólon kívül minden próbálkozása kudarcba fulladt, jól zárták mellette a területeket a kék-fehérek, nem hagytak helyet a társaknak, hogy belépjenek egy-egy kényszerítõ erejéig. Le a kalappal a hazaiak elõtt, hisz bátrak és intenzívek voltak, megpróbálták erõben és sebességben is felvenni a versenyt és Amrabattal elöl több alkalommal is veszélyhelyzeteket tudtak kialakítani, de a pontatlanság rendre keresztülhúzta a hazaiak számításait. Az elõzõ évek költekezése majd hanyatlása után talán kezd talpra állni mind szerkezetileg, mind játékilag a kék-fehér mezes alakulat. Reméljük, ez a folyamat nem szakad meg és pozitívan alakul a sorsuk, hisz’ egy jó Málagára nagy szüksége van a ligának.
Taktikai szemmel: Real Madrid – Levante
A Real Madrid ismét hozta a kötelezõt és ismét gyõzelmet ünnepelhetett a bajnokságban. Be kell vallanom, kicsit tartottam az összecsapástól. Félreértés ne essék, nem az eredmény területén merültek fel bennem kételyek, ugyanis biztosra vettem a sikert, sokkal inkább attól féltem, hogy nem a labdáé lesz a fõszerep. Biztosan emlékszik még mindenki az elõzõ évek Levante ellen vívott mérkõzéseire, a durva belépõkre, vagy épp a vérzõ fejû Real Madrid játékosokra. Nos, kemény belépõkbõl most sem volt hiány, de szerencsére a madridiak bõdületes mezõnyfölénye és a vendégek elképzelés nélküli, teljesen defenzív játéka következtében elmaradtak a durva jelenetek. A királyi gárda az elõzõ években többször is megszenvedett a betömörülõ, 11 emberrel masszívan védekezõ kis- és középcsapatok ellen. Idén szerencsére ebben nagyot mozdult elõre a csapat. Ancelottinak ezen ellenfelekkel szemben sikerül minden alkalommal elõhúzni valamit a kalapból. Vasárnap este ez a plusz Marcelo és Carvajal játéka volt. A két szélsõ védõ segítségével sikerült megbontani a bordó-kékek masszív védekezését. A Levante szokás szerint betömörült, de nem tudtak mit kezdeni a betörõ Marcelóval és Carvajallal. A brazil összesen kilencszer (!) adott be középre, háromszor lõtt kapura és 82%-os pontossággal passzolt. Carvajal a másik oldalon hasonlóan veszélyes volt, fõleg az elsõ félidõben. A második és a harmadik találat is Marcelo hathatós közremûködésével született. A második gól elõtt egy jó csellel elküldte védõjét, aki amúgy is bal lábra várta a labdát a kihúzódó Cristiano Ronaldo helyzete miatt, majd szépen lõtt a kapuba. Az öngól elõtt más módon, de ismét egy betörés vezetett eredményre. A brazil védõ az alapvonal közelébe vezette a játékszert, majd egy gyors centerezéssel próbált veszélyt teremteni. Az már más kérdés, hogy a vendégek játékosa borzalmas megoldást választott, de ez semmit nem von le Marcelo érdemeibõl. Nézzük meg szerkezeti rajzok segítségével, hogy is esett az imént említett két találat:
Bosszantó pontvesztések nélkül
Ahogy feljebb is említettem, az elõzõ évek Real Madridjai rendre szenvedtek a "buszukat a kapu elé toló" csapatokkal szemben. Sokszor hiányzott az elképzelés és a lendület, vagy épp a távoli kísérletek maradtak el ezeken a mérkõzéseken. A szezon elsõ felében még Ancelotti mester kezei alatt is mutatkoztak erre utaló jelek és akadtak bosszantó hibák, pontvesztések a bajnokikon. Azonban az olasz tréner – ahogy sok minden mást – ezt is megoldotta. Az ilyen csapatok ellen mindig van valami a tarsolyában, amivel nyerhetõ a találkozó. A Levante ellen Marcelo és Carvajal volt a "meglepetés", de akadt olyan összecsapás, ahol Benzema szokottnál több mozgásos játéka, vagy épp a Bale – Ronaldo duó tükör szélsõként játszatása volt a mérleg nyelve. Ezen variációs lehetõségek elõhúzásához és alkalmazásához véleményem szerint szükség volt a jelenlegi szerkezet stabilizálására és az ideális kezdõcsapat kialakítására. A 4-3-3-ban új helyre kerülõ és azóta sziporkázó Di María, az élete legjobb szezonját futó Modric, vagy a botrányosan gyenge 2013-as esztendõ után rohamosan javuló Benzema mind-mind fontos láncszemek ebben a gépezetben. Ancelotti stabilitásra épülõ és szerkezetileg remekül kialakított Real Madridja ezt a problémát tehát úgy tûnik, hogy megoldotta. Nagyon várom, hogy a talján tréner mikor rendezi majd a kapuskérdést, illetve mikor láthatunk végre a nagyobb csapatok ellen, a fontosabb meccseken is egy igazán "tökös" királyi gárdát a pályán…
Levante: 12 – egy tucat
Joaquín Caparrós mestert (mocskos alaknak tartom), mint embert nem emelném épp piedesztálra a pálya mellett látottak alapján és akkor lehet, hogy finoman fogalmaztam. Viszont nem kérdés számomra, hogy szakmailag igen képzett edzõ, remek taktikai érzékkel és jó meccselõ-készséggel. Ezt minden eddigi csapatánál láthattuk, az esetek többségében eredményei is õt igazolták, a vasárnapi Levante azonban ennek tökéletesen ellent mondott. A vendégek azzal próbálkoztak, amivel a kis csapatok szoktak, bekkelni mindhalálig. Tették ezt annak ellenére, hogy keretükön végig tekintve azért találhatunk pár igencsak tehetséges és jó játékost, akik a támadások terén hasznos tagjai tudnak lenni csapatuknak. Caparrós azonban a védekezés mellett döntött és azzal, hogy a mérkõzés közben sem mert lényegi változtatásokat eszközölni, saját maga pecsételte meg csapata sorsát. Ennél jóval többre képes a valenciai gárda, csak hagyni kéne a játékosokat futballozni!
Taktikai szemmel: Schalke – Real Madrid
Legjobb védekezés a támadás
A Real Madrid esélyt sem adott ellenfelének. A hazaiak néhány kósza akciót leszámítva a mérkõzés egésze alatt csak "nyomozták" a labdát. A királyi gárda minden téren ellenfele fölé nõtt és a szezon legjobb meccsét produkálta szerda este. Azzal nyerte meg a meccset Ancelotti, amivel idén kevésszer operált fontos mérkõzéseken. A nyomásgyakorlással és az átütõ erejû támadójátékkal. A védelemben Pepe és Ramos tökéletesen semlegesítették Huntelaart, aki – a hajrában szerzett gólján kívül – nem tudott megtartani és érdemben megjátszani egyetlen felpasszolt labdát sem, hisz messze a veszélyes zónától lépett játékba minden esetben. Azzal, hogy a széleken Marcelo és Carvajal ellentmondást nem tûrõen rohamozott és támogatta az elülsõ hármast, Draxler és Farfán kénytelenek voltak inkább visszafele, védekezés-centrikusan futballozni, mint elõre játszani. A középsõ zónában Alonso biztosította a kritikus területeket, míg Modric és Di María tökéletesen irányították a játékot, forgatták a csapatot és jól szabták meg a támadásépítések ütemét. Ha kellett, Di María a tõle megszokott futómennyiséget hozva bontotta meg a védelmet, míg Modric remek passzaival vetette észre magát. Persze nem szabad megfeledkezni arról a támadó trióról sem, melynek mindhárom tagja duplázni tudott. A "BBC" névre keresztelt egység azt a játékot hozta, amit Bale leigazolását követõen mindenki várt: gyors, energikus, attraktív futballt az ellenfél kapujának közelében. Szerda este láthattuk, hogy ha mindhárman jó napot fognak ki és kellõ támogatást kapnak a mögöttes zónából, akkor egyszerûen levédekezhetetlenek. Reméljük ezt a játékot sokszor látjuk még tõlük.
Pozitív jövõkép
A szerdai találkozót követõen minden Real Madrid drukker elégedetten dõlhetett hátra. Van játék, van erõ, van sebesség, van elképzelés, és ami a legfontosabb, jönnek a gólok. A rovat állandó olvasói biztosan emlékeznek még az õszi, szezon eleji írásokra amikor (jegyzem meg, teljesen jogosan) arról beszéltem, hogy nem látszik a csapaton, mit is akar játszatni Ancelotti mester. Szerencsére azonban a személyi változtatásokkal (Alonso felépülése és Di María új szerepköre) sikerült olyan magot kialakítani, mely tökéletes fazonszabásza a királyiak futballjának. Van karaktere a csapatnak, de mégsem egysíkú, csak kontrákra épülõ focit láthatunk, hanem több séma jó érzékkel történõ variálását. Remek passzban van a királyi gárda, és ha ezt a jó szériát sikerül folytatni, a játékot pedig tovább tökéletesíteni, akkor sikeres befejezés várhat Ronaldóékra minden fronton. Ancelotti mind taktikailag, mind szerkezetileg a maga képére formálta csapatát, de szerencsére ezt úgy tette, hogy a személyi változások csak minimális áldozattal jártak (Isco körön kívülre kerülése). Sokan tartottak/tartottunk attól, hogy az olasz mester azt hozza Madridba, amit láthattunk tõle a Chelsea-nél és a PSG-nél is, vagyis hogy nem a játékosokra szabja taktikáját, hanem egy a tarsolyában lévõ rendszert erõszakol rá a keretre. Ugyan õsszel voltak ilyen próbálkozásai, de késõbb pozitív irányt vett ilyen téren az épülési folyamat (lehet, hogy Zidane-nak is köszönhetõen…) és ez rendkívül jót tett a csapat egészének. Van még min javítani, van még hova fejlõdni, de az irány jó, ezen az úton kell tovább haladni.
Schalke – Se íze, se bûze
Ugyan több helyrõl is lehetett hallani a Realt sújtó "német átokról", de azt azért mindenki tudta, hogy a párharc esélyese egyértelmûen a királyi gárda. Viszont arra igen kevesen gondoltak, hogy a Schalke ennyire gyengén muzsikál majd saját közönsége elõtt. A blancók tökéletesen elnyomták a kékek játékát, Keller mester tehetetlen volt, végig kellett néznie, ahogy saját stadionjában döngölik a gyepbe csapatát. Ugyan próbálkozott szerkezeti váltásokkal, Boateng és Draxler pozíciójának módosításaival, de semmi nem vezetett eredményre. A gyenge csapatvédekezés megpecsételte a hazaiak sorsát, arról nem is beszélve, hogy az erõ is gyorsan elfogyott náluk, így nem maradt energia a támadásokra. A Schalke csapata ezzel elbúcsúzott a nemzetközi kupaküzdelmektõl, ugyan lesz még egy visszavágó, de ahogy Draxler is jelezte mérkõzés utáni nyilatkozatában, a madridi meccs már csak formalitás. Ez a Schalke, ilyen kerettel és ilyen játékkal nem alkalmas arra, hogy Európa legjobb csapatai közt szerepeljen.
Taktikai szemmel: Getafe – Real Madrid
.jpg)
Ismét egy olyan meccsen vagyunk túl, mely a kötelezõ gyõzelem kategóriába kapott besorolást. A Getafe csapata ugyan az elõzõ években rendre megmutatta, hogy egy-két meccs erejéig képes lehet akár meglepetéseket is okozni és borsot törni a nagyok orra alá, de vasárnap nem volt kérdés, hogy a két madridi csapat közül melyik hagyja majd el gyõztesen a gyepet. A Real Madrid úgy tûnik, hogy a tavaszi nagy meccsek elõtt megtalálta az igazi felállását. Ancelotti mester megerõsítette az igazán fontos részeket, rendbe szedte a középpályát és kialakított egy rendkívül erõs és együtt igazán hatékony triót ebben a zónában. Alonsóval, Modriccsal és Di Maríával. Míg azonban Modric és Alonso természetes középpályások, addig Di Maríának alkalmazkodnia kellett az új posztjához, és meglehetõsen gyorsan megtanult ott játszani. Nagyszerûen érzett rá arra, hogy mikor kell lassítani a játékot, hogyan kell gyorsan visszazárni, miközben nem vesztette el a szélsõ játékosokra jellemzõ képességeit, hogy a kapu elõtt kulcspasszokat osztogasson és kapura lõjön. A három középpályáshoz hozzá kell adni a két szélsõ védõt is, akikkel együtt gyakorlatilag egy ötfõs középpályát alkotott a Madrid, és az idõ legnagyobb részén fölényben játszott. Arbeloa és Marcelo megjelenése segít a királyiaknak, amikor nem lendületbõl támadnak, ám ez az idény elején még nagy problémát jelentett. Ahogy azt már egyéni értékelõnkben is kiemeltük, a tegnapi gyõzelemben fontos szerepet játszott a királyiak csatára, Karim Benzema. A francia válogatott támadó végre úgy futballozott, ahogy azt egy Real-csatártól elvárnánk. Sokat volt játékban és jól mozgott labda nélkül is, ezzel segítve társait. A tõle megszokottnál jóval nagyobb területet játszott be, amivel nem tudtak mit kezdeni a Getafe játékosai. A védõk nem követhették a visszalépõ csatárt, akit a középpályásoknak nem sikerült idõben átvenni, így zavart okozott a hazaiak csapatvédekezésében. A támadó jó érzékkel lépett be a középpályások mellé és kérte el a labdákat, de nem ragadt a középsõ zónában, több alkalommal is lehelyezkedett Jesé és Bale irányába, hogy összjátékokat kezdeményezzen a szélsõkkel, kis területen. Reméljük a francia csatár tovább tudja vinni tegnap látott formáját a szezon elkövetkezõ részére, hisz a rendkívül fontos meccsek idõszaka közeledik és ezen találkozókon óriási szükség lenne egy klasszis teljesítményt nyújtó támadóra.
Getafe-állóvízMeg kell vallanom, én többet vártam a madridi kékektõl. García Plaza mester csapata az elsõ perctõl kezdve vereségre volt ítélve. Meg sem próbálták gyorsítani a játékot, a megszerzett labdákkal sem tudott mit kezdeni a Getafe, nem tudták érdemben megtartani a játékszert. A 4-2-3-1-es felállásban rejlõ lehetõségeket -a gyors kontrákat és a lendületes támadásépítés lehetõségét- is kiaknázatlanul hagyták. Mindezek mellett egyénileg sem hozták magukat a Getafe játékosai és a fiatal spanyol tréner sem tudott belenyúlni a meccsbe, cseréi nem hoztak változást és a szerkezeten sem változtatott. A csapat jelenleg 16. a tabellán, mindössze négy ponttal megelõzve a már kiesõ helyen álló Valladolidot. Ha el akarja kerülni a veszélyzónát García Plaza csapata, akkor nagyon össze kell kapniuk magukat Sarabiáéknak, mert ilyen játékkal nagy bajba kerülhetnek a végelszámolásnál.
A mai Euroliga meccs…
A mai Euroliga meccsen, Lokomotiv Kuban – Real Madrid 74-78! Legjobb dobók: Sergio Rodríguez (16), Llull (15), Mirotic (12). A Real Madrid 5 gyõzelemmel és 1 vereséggel vezeti a csoportot.
Taktikai szemmel: Atlético Madrid – Real Madrid
Már a kedd esti visszavágó elõtt sem igazán akadt olyan nézõ (legyen akár Atlético, akár Real drukker) aki az elsõ mérkõzésen látottak és az eredmény tükrében komolyan gondolta, hogy a piros-fehérek eséllyel pályáznak a döntõbe jutásra. Majd elkezdõdött az újabb városi rangadó és bõ 15 perc elteltével szinte minden matracos drukker kikapcsolta a televíziót, hisz Ronaldóéknak ennyi idõ kellett ahhoz, hogy elvarrjanak minden szálat és 110%-os bizonyossággal bebiztosítsák továbbjutásukat. Számomra sok szempontból érthetetlen volt a visszavágó, de ezek zöme az Atlético, pontosabban Diego Simeone számlájára írható. A királyiak részérõl teljesen logikus és érthetõ volt az a játék, amit Ancelotti kért és amit a csapat tökéletesen meg is valósított.
Ancelotti felállása
Igazi csatár nélkül – Iscóval a hamis kilences pozíciójában – állt fel az együttes és a stabilitást helyezte elõtérbe. A személyi változásoktól függetlenül a védelem a megszokott rendszerben szerepelt, két felfutó szélsõ hátvéddel, míg a középpályán a három belsõ játékos szerepe annyiban változott a hamis kilences poszt alkalmazásával, hogy nem csak Alonso, de Illarra is kissé mélyebbrõl indulva játszott, miközben Modric maradt a megszokott pozíciójában. A gólokért elsõsorban felelõs támadótrióban a szélrõl indulva Ronaldo és Bale kapott helyet, míg középen a már említett poszton Isco szerepelt. Azzal, hogy Isco visszavontabban játszott és többször változtatta helyét, mint ahogy azt Benzematól láthatjuk hétrõl hétre, több terület nyílt Cristiano Ronaldo elõtt, aki így szinte minden labdával befelé indult, ezzel tömörítve a középsõ zónát és alapból kizárva az esetleges labdavesztés utáni, gyors hazai kontrák lehetõségét.
Hamis kilences: igen is, meg nem is.
Ahogy már boncolgattam, teljesen logikus és érthetõ döntés volt Ancelotti mestertõl az elsõ mérkõzését követõen, hogy a visszavágóra egy betonbiztos taktikával próbált elõrukkolni. Ugyan megbontotta a "gálacsapatot" és a szokásos Iker – López csere mellett szerepet kapott Varane és Illarra, Arbeloa a védelem bal oldalára került, csereként pedig pályára lépett Nacho, valamint Casemiro is. De mindez nem járt minõségi romlással. A tréner rendkívül okosan sakkozott a cserékkel, a döntõ elõtt minden olyan játékosát próbálta lekapni a pályáról, akiket az esetleges eltiltás réme fenyegetett. Ezzel mindenki jól járt, a kulcsemberek pihenhettek és nem kellett a sárgáktól tartaniuk, míg a kevesebb leh
etõséget kapó labdarúgók ismét játékpercekhez jutottak. Ezen cserék mellett az alap szerkezet ugyan megmaradt, de megszûnt a Benzema – Morata duóval fémjelzett klasszikus csatár/ék pozíció. Isco került az elülsõ hármas közepére, feladata pedig az volt, hogy sok mozgással, visszalépésekkel segítse a csapatot. Alapjában ez egy jó elképzelés volt mind a védekezés, mind a támadás megszervezése tekintetében. Iscóval a védekezés annyiban alakult át, hogy már a saját térfelén gondot jelentett a Atléticónak a labdajáratás és a támadásépítések megindítása. Egyszerre túltelítetté vált a középsõ zóna és lehetetlen volt passzsávokat találni. A szélsõ játékosok nem tudtak kellõképp segíteni a védõknek és a középsõ középpályásoknak, így a királyi gárda magasan feltolhatta hátsó alakzatát, ezzel gyakorlatilag megfojtva a piros-fehér csíkos mezes alakulat minden próbálkozását. Támadásban kicsit más volt a helyzet, itt Iscónak akkor lehetett volna igazán hasznát venni, ha az elsõ pár hét és az elõzõ szezon Iscóját látjuk a gyepen. A fiatal spanyol játékos ugyan akart, sokat futott és rendre mutatta magát üres területre mozgásokkal, valamint a védõket is szépen kicsalta helyükrõl, így teret engedve a Bale – Ronaldo duónak, de mégsem volt az igazi. Amikor játékba tudott avatkozni és találkozott a labdával, akkor néhány kényszerítõt leszámítva nem tudott veszélyes lenni a hazaiak kapujára. Sokkal jobb arányban kellene nyernie párharcait a tehetséges futballistának ahhoz, hogy ebben a pozícióban hasznos tudjon lenni csapata számára. Megvan tehát az elõnye és a hátránya is a hamis kilencesnek, de az igazi megoldás az lenne, ha klasszikus és egyben klasszis csatárjátékot láthatnánk meccsrõl-meccsre, a támadó alakulat közepén.
Kidurrant a matrac?!
Csak Diego Simeone mester tudja miért a cseréket küldte ki a Real Madrid elleni városi rangadóra. Csupán három kezdõ játékos futott ki a pályára, miközben a királyiak majdnem az alap csapattal álltak fel, és annak ellenére, hog
y a 15. perctõl már a döntõben érezhették magukat, végig komolyan vették a meccset és koncentráltan játszottak, ami a hazaiakról a legkevésbé sem mondható el. Az Atlético taktikájában az esélye sem volt meg annak, hogy bravúrt hajtson végre a csapat. Simeone elõre tolta Raúl Garcíát, aki egy szem támadóhoz képest nagyon visszavontan játszott. Annyira, hogy még a labdaszerzések után sem okozott veszélyt. Egyszerûen nem tudott nyomást gyakorolni a hazai csapat Modricékra, és ismét rengetegszer próbált belenyúlni a gárdába az argentin tréner. Diego a jobboldalon kezdett, Sosa középen, majd miután ez nem mûködött Raúl García ment ki a szélre, Sosa és Diego kerültek középre. Aztán érkezett Adrián, de cseréjét követõen Sosa egybõl visszahúzódott, így esély sem volt arra, hogy fölénybe kerüljön a vendéglátó alakulat. Nem ez volt az elsõ ilyen találkozója a hazaiaknak az utóbbi idõben. Simeone csapata láthatóan hullámvölgybe került, ha pedig ezt a problémát nem sikerül mielõbb orvosolnia a fiatal trénernek, akkor a következõ pár hétben a második számú madridi alakulat teljes szezonja a kukában köthet ki. A kupabúcsút követõen ugyanis fontos bajnoki meccsek jönnek és vészesen közeleg a Bajnokok Ligája egyenes kieséses szakasza is, így fel kell kötnie a gatyát Juanfranéknak. Most jön az az idõszak, amikor eldõlhet, hogy az Atlético végre csatlakozik-e az igazi nagy csapatok sorába, vagy visszasüllyed a középszerû gárdák közé.
Egytõl egyig: Atlético Madrid – Real Madrid
Csapatok:
Real Madrid (7,5)
Alig telt el 15 perc a mérkõzésbõl, akár le is fújhatta volna a játékvezetõ. A Real Madrid ugyanis gyorsan kétgólos elõnyre tett szert, így az idegenben lõtt góloknak és a hazai pályán elért, 3-0 arányú sikernek köszönhetõen azokban sem maradt kérdés a továbbjutó kilétét illetõen, akik meglepetést szimatoltak. Ancelotti alakulata gyorsan pontot tett az ügy végére, ezt követõen csak az eredmény megtartására és a bekapott gól elkerülésére kellett összpontosítani, amit pedig sikerrel vitt véghez a csapat. Ronaldóék végig uralták a mérkõzést, 65%-ban birtokolták és folyamatosan járatták a labdát, olykor hosszú percekre eldugva azt a hazaiak elöl. A királyi gárda 667 passza rendkívül jó, 89%-os pontossággal vándorolt lábról lábra. Ugyan nem igazán kellett erõltetni a támadójátékot, mégis futotta 7 lövésre a fehér mezesek erejébõl, melyek közül 4 kaput is talált. Összességében tehát elmondható, hogy gond nélkül biztosította be döntõs szereplését a csapat, emellett pedig kiemelendõ, hogy a találkozó elõtt felmerült esetleges kérdések gyors megválaszolásával (0-2 már a 16. percben) lehetõség nyílt a lapokkal rendelkezõ játékosok cseréjére és a kevesebb lehetõséget kapó labdarúgók pályára küldésére is, ami szintén pozitív hozadéka a meccsnek.
Atletico Madrid (4)
Diego Simeone és csapata ismét csalódást keltõ teljesítménnyel rukkolt elõ. Már a kezdõcsapatok kihirdetése után látszott, hogy az argentin mester sem hisz a csodában. Diego Costa és David Villa hiányában igazi csatár nélkül küldte pályára csapatát, a két korai védelmi hiba pedig gyakorlatilag le is zárta a párharcot, Ronaldo könyörtelenül büntetett. Az Atlético amolyan “se íze-se bûze” focit játszott, a vörös-fehérek mindössze 35%-ban birtokolták a bõrgolyót és alacsony passz-számuk (mindössze 363 átadás) mellé is csak 77%-os pontosság társult. Kapura szinte teljesen veszélytelenek voltak, 13 próbálkozásukból mindössze 1 volt, mely el is találta Casillas kapuját. Az is beszédes statisztikai mutató, hogy lövéseik 77%-a a büntetõterületen kívülrõl érkezett. Mind a bajnokságban, mind a kupában botladoznak a matracosok, a BL közeledtével pedig ez a hullámvölgy komoly negatív következményekkel járhat.
Játékosok:
A Real Madrid legjobbja – Daniel Carvajal (8,5)
A fiatal jobb oldali védõ remek meccset játszott tegnap, mind védekezésben, mind pedig támadásban nagyon hasznos tagja volt a csapatnak. Három labdaszerzés, két fontos tisztázás és egy blokkolt lövés is szerepel statisztikai lapján. Sokat futva, végig koncentráltan futballozott, ezt bizonyítja 88%-os passzpontosság mutatója is. Igazán komplett labdarúgóvá érett és még mindig nem ért a csúcsra. Sok örömet fog okozni játékával a Real-drukkereinek, a jövõben is.
Iker Casillas (7)
A kapitány ismét kapott gól nélkül hozta le a meccset. Ugyan nem volt sok dolga, de feladatát hiba nélkül látta el. A második játékrészben egy nagy védést is bemutatott. Kapuja már 862 perce bevehetetlen, ez magáért beszél.
Sergio Ramos (7)
Pepe pihenhetett, míg a spanyol maradt a kezdõben, de régi-új társával is megtalálta a közös hangot, ismét jól látta el feladatát, bár az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy az Atlético játékosok nem nehezítették meg túlságosan a védelem dolgát. Egy blokkolt lövés és egy labdaszerzés került a neve mellé, majd Ancelotti mester 45 perc után lecserélte a eltiltás lehetõsége miatt.
Raphael Varane (6,5)
Jó volt újra kezdõként látni a francia válogatott fiatal csillagát, még jobb, hogy végig is tudta játszani a meccset. Látszik teljesítményén a kihagyás, még vissza kell rázódnia, akadtak pontatlan átadásai és néhol kicsit körülményesen is oldotta meg feladatát, de nem lehet rá panasz. Fejjátéka rendkívül hasznos volt a második félidõben, mikor a hazaiak egy-két beívelési kísérletét kellett hatástalanítani
Álvaro Arbeloa (6,5)
Öt szerelés, két labdaszerzés, két fontos tisztázás a válogatott védõtõl. Ez önmagában elég is lenne egy jó teljesítményhez a védelemben, de támadásban sajnos továbbra sem tud érvényesülni. A kapu elõtt ziccerben túl sokáig gondolkodott, így szerelni tudták. Ezt egy élesebb meccsen nem engedheti meg magának.
Xabi Alonso (7)
Sokat volt játékban, feküdt neki a lassú, tologatós foci. Nem kellett megerõltetnie magát és az Illarraval megerõsített középpályán védekezõ feladatait is könnyedén ellátta. Pontosan játszotta meg a labdákat, 83 passza 93%-ban került jó helyre.
Asier Illarramendi (7)
Alonsóhoz hasonlóan sokszor avatkozott játékba, szinte minden szituációból képes megjátszhatóvá tenni magát, remekül veszi észre a szabad területeket. Támadásban válalhatna többet is, de a mester minden bizonnyal direkt ezt a stílust kéri a nyáron igazolt középpályástól. Tegnap is jellemezte játékát a tõle megszokott precizitás, 72 átadása 94%-ban volt pontos.
Luka Modric (7)
A horvát válogatott játékmester ismét jól mozgatta a csapatot, próbált ugyan néha gyorsítani a támadásépítésen, de õ is jól tudta, hogy nincs szükség erre, így csak egy-két alkalommal kezdeményezett ritmusváltásokat. A neki jutó bõ egy óra elég volt arra, hogy két labdaszerzés is a neve mellé kerüljön illetve õ produkálta a legjobb passzpontosság mutatót a maga 96%-ával.
Cristiano Ronaldo (8)
Végre ismét betalált, ráadásul egybõl duplázni tudott. Ugyan mindkét gólt büntetõbõl szerezte, de ez semmit nem von le a portugál érdemeibõl. Sokat dolgozott mind támadásban, mind védekezésben, és azt sem szabad elfelejteni, hogy az elsõ tizenegyest épp õ harcolta ki. Természetesen a legtöbb lövés is az õ nevéhez fûzõdik, számszerint öt alkalommal vette célba a matracosok kapuját. Két gól és ismét egy jó teljesítmény 2013 aranylabdásától.
Gareth Bale (7)
A walesi sérülése úgy tûnik, hogy már a múlté. Próbált minél többet hozzátenni a csapat teljesítményéhez, és egy jó kényszerítõ után ügyesen harcolta ki a második tizenegyest. Mindemellett a bizonyítási vágy néha átcsapott öncélú játékba, többször kellene összjátékokat kezdeményeznie, hisz ezekbõl rendre veszélyes tud lenni a háromszögelések és kényszerítõk után.
Isco (6)
Nem feküdt neki a hamis kilences szerepköre. Nem igazán bírt a védõkkel és néhány kényszerítõt leszámítva súlytalan volt. Sokkal jobb százalékban kellene nyernie a párharcait, hogy csapata hasznára lehessen. Nem nyújtott vészesen rossz teljesítményt, de ennél sokkal többet várunk a fiatal spanyol válogatott játékostól.
Cserejátékosok:
Nacho (6,5)
Egy egész félidõ jutott neki Ramos helyén, és egy kezdeti bizonytalanságot leszámítva jól oldotta meg feladatát. Helyes döntés volt Ancelottitól, hogy élesben is kipróbálta a Nacho-Varane párost. Az összhang megvolt a franciával és jól kiegszítették egymást, bár komoly veszélyt nem jelentett rájuk az ellenfél.
Casemiro (6,5)
Változatlanul azon a véleményen vagyok, hogy több lehetõséget érdemelne. Modric helyére érkezett és jól szûrte az Atlético támadásait. Labdabiztos volt, nem ment bele felesleges, kockázatos szituációkba, de közben határozottan avatkozott játékba, amikor erre volt szükség.
Jesé (6,5)
Járt neki is a pihenõ, de azért a meccs hajrájában pályára küldte Ancelotti mester. Ugyan nem volt sokat játékban, de két, egy az egy elleni párharcot is könnyednén nyert meg, és minden passza pontos volt.
Játékvezetõ:
Alberto Undiano Mallenco (7)
Összességében nem tudhat rossz mérkõzést magáénak a sporttárs, nem volt egyszerû feladata, mégis jól kézben tartotta a találkozót. Ami hibaként róható fel a sípmseternek, az a sárga kártyák alkalmazása, ugyanis mindkét megítélt büntetõnél elmaradt a jogos sárgalapos figyelmeztetés, míg akadt olyan lap, melyet nem kellett volna felmutatni a második játékrészben. Ne legyünk azonban elégedetlenek, soha rosszabb teljesítményt Real meccseken.
Taktikai szemmel: Real Madrid – Villarreal
Több szempontból is érdekesnek ígérkezett a hétvégi bajnoki találkozó. .jpg)
Egyrészt nagy kérdés volt, hogy az eltiltását töltõ Cristiano Ronaldo hiányában mire lesz képes Ancelotti mester alakulata úgy, hogy néhány napja még a városi riválissal szemben nyert rangadót. Másrészt pedig – a közelmúltbeli másodosztályú kirándulásától függetlenül – nem ígérkezett egyszerû ellenfélnek a Villarreal, hisz' ha a tabellára nézünk, láthatjuk, hogy a vendég csapat vezeti a "másik bajnokságot", azaz a három nagy nélküli versenyfutást a nemzetközi kupás helyekért. Ancelotti mester Ronaldo kiesésével is maradt a 4-3-3-nál, és mivel Gareth Bale felépült sérülésébõl, ezért nem volt szükséges, hogy játékosok számukra idegen posztokon szerepeljenek. Védekezésben – a vendégek szerkezetéhez alkalmazkodva – 4-1-4-1-re állt át az olasz mester együttese. Mivel a Villarreal végig két csatárt tartott legelöl, ezért a hazaiak szélsõ védõi a szokottnál beljebb húzódva játszottak az ellenfél támadásainál, míg Illarramendinek kevésbé kellett visszalépnie a két belsõ védõ mellé. Ezáltal több lehetõség adódott az Illarra-Modric-Di María trió elõtt a középpályás labdaszerzésre. Fontos eleme volt ennek a védekezõ felállásnak, hogy Jesé és Bale végig kísérjék a széleken felfutó vendég futballistákat, így megakadályozva a behúzódó szélsõ védõk helyére történõ befutásokat és a védelem mögé kerüléseket. Labdaszerzést követõen a lehetõ leggyorsabban próbált váltani a Real, Jesé és Bale a széleken játszottak, kevesebb alkalommal indultak befelé, mint ahogy azt Ronaldóval megszoktuk, így a szélsõ védõk is más szisztémában segítették a támadásokat, sokkal több labdát kértek el a középpályán és alakítottak ki már ott, kis területen létszámfölényes szituációkat, ezzel megbontva a sárga tengeralattjáró ingatag középpályás védekezését. Így Xabi Alonso pályára lépéséig támadásban a 3-4-3-ra hajazott leginkább Ancelotti csapata. Alonso pályára küldésével kissé statikusabb lett a középpálya, Illarra feljebb lépett Modric mellé és ketten próbálták szervezni a hazaiak akcióit, míg Alonso leginkább védekezõ feladataira ügyelt.
A "parancsnok" hiánya sem jelent gondot
A királyi gárda két alapembere, az eltiltott Ronaldo és padon kezdõ Xabi Alonso nélkül is megállta helyét és magabiztosan verte a Villarreal csapatát, ami igazán biztató a jövõre nézve. Alonso hiányában, Illarrával megtámogatva Modric volt az, aki ismét motorként funkcionált a támadásépítésnél. Szinte nem volt olyan madridi akció, melyhez ne lett volna köze a remek szezont futó horvát válogatott labdarúgónak. Di María ugyan nem sziporkázott annyira, mint az elõzõ találkozókon, de ismét nagyon hasznosan játszott, látványosan jól érzi magát a középpályán, beletanult a poszt sajátosságaiba és meghálálja az edzõje belé vetett bizalmát. Azzal, hogy Ronaldo nem szerepelhetett, Ancelotti már az elsõ perctõl a tükörszélsõs játék mellett tette le voksát, amivel tökéletesen sikerült megtévesztenie a vendég védelmet. A Villarreal játékosok látva, hogy Jesé és Bale is a számukra "gyengébbik" oldalon kezdenek, egyértelmûen a befelé történõ indulásokra készültek, hogy megakadályozzák a lövõhelyzeteket, ehhez képest mindkét szélsõ több alkalommal is bátran felvállalta az alapvonal felé irányuló játékot és több jó beadás is érkezett tõlük, legjobb példa erre Bale gólpassza Benzemának. Ez tehát jó húzásnak bizonyult, hisz ezen változtatással sikerült meglepni és elbizonytalanítani a vendégek védelmét.
Megszolgált bizalom
Jó látni, hogy a telített posztokon (szélsõ 
védõk, középpálya közepe, támadó szélsõk) szerepet kapó futballisták maximálisan odateszik magukat és megpróbálnak élni a nekik jutó játékpercekkel. Marcelo sérülése, majd a csere-cseréje (Coentrão rövid szereplése) után sem volt gond a kritikus területeken, jól mûködött a védelem, még annak ellenére is, hogy Diego Lópeznek kétszer is maga mögé kellett nyúlnia. Illarramendi és Di María is bármikor bevethetõ, elõbbi hozza a megszokott, stabil és pontos játékát, míg az argentin válogatott futballista meccsrõl-meccsre remekel új szerepkörében. Ugyan Bale és Jesé még nem tudnak huzamosabb ideig stabilan jó teljesítményt nyújtani, de tökéletesen mûködött a találkozón, hogy az elsõ félidõben a walesi volt aktívabb és lépett többet játékba, míg a másodikban a fiatal spanyol villogott. Mindketten jó meccset tudhatnak maguk mögött, melyet követõen nem csak teljesítményükkel lehetnek elégedettek, de ebbõl erõt is meríthetnek a közelgõ kupa, bajnoki és Bajnokok Ligája-találkozókra.
Villarreal – nagy gólok és más semmi
Lassacskán elegük lehet mind a Real Madrid játékosainak és vezetõinek, mind a drukkereknek abból, hogy minden játékos a királyiak ellen szeretné meglõni "élete gólját", elég csak a sárga mezesek két góljára, vagy a Bilbao egyenlítõ találatára gondolni. Szerencsére azonban ezen történések nem tudják megzavarni a madridi játékosokat, fõleg úgy nem, ha az említett egy-két jól eltalált lövés mellé nem társul megfelelõ játék. A szombat esti mérkõzésen pedig a Villarreal elmaradt a várttól, hozták a rájuk jellemzõen lassú focit, de nem tudtak igazán nagy lehetõségeket kidolgozni. Marcelino mester végig ragaszkodott a kétcsatáros játékhoz, ezzel gyakorlatilag elvesztette mélységét csapata és könnyen levédekezhetõvé vált a középpályás támadásépítésük, melyet a madridi csapat könnyedén meg is tudott oldani.