Taktikai szemmel: Valencia – Real Madrid
A tegnap esti találkozón saját csapatának dolgát nehezítette meg Ancelotti azzal a taktikával, amivel pályára küldte Ronaldóékat, és azzal is, hogy – látva a Valencia szerkezetét – nem változtatott idõben. A hazaiak rendezetten visszazártak, a királyiak pedig az ellenfél térfelén járatták a labdát, ezzel gyakorlatilag egyáltalán nem maradt esély lendületes támadások vezetésére és nem nyíltak területek sem Di Maríáék elõtt. Ennek köszönhetõen – nagyrészt kényszerbõl – a kombinatív Madridot láttuk játszani, reméljük, erre többet nem kerül sor, ha pedig igen, akkor meggyõzõbb egyéni teljesítményekkel is társul ez a stílus. A támadások többsége a lépcsõzetes szerkezetnek köszönhetõen Iscón és Di Maríán keresztül folyt, míg a labdákat Modric osztotta el a középpályáról. A remek meccset hozó horvát játékos ugyan jól szervezett, de sokszor nyolc madridi is tömörült a kombinatív játék eredményeként a hazaiak büntetõterületének elõterében. Ugyan támadásban jól járatta a labdát a csapat, de emiatt a tömörülés és a Valencia jó védekezése miatt nehezen találták a rést a vendégek. Ráadásul a sok fent ragadó játékos problémát okozott a védekezéshez történõ visszazárásnál is, erre a legjobb példa a Valencia elsõ gólja volt, mikor is Di María teljesen egyedül maradt azon a szélen, ahonnan a beadás érkezett. Nézzük, hogy festett ez a kombinatív Madrid a felállás tekintetében:
.jpg)
Hiányzó láncszemek
Ahogy már említettük, nincs baj ezzel a kombinatív játékkal, hisz egyértelmû, hogy nem lehet mindig lendületes támadásvezetéssel operálni, de sajnos ehhez arra alkalmas játékosokra van szükség. A Real Madrid keretében jelenleg nincs olyan csatár, aki formájának és képességeinek tekintetében alkalmas lenne erre a játékra. Jó példa a tegnapi találkozó is, ahol Benzema sokadjára nyújtott kritikán aluli teljesítményt. Gyakorlatilag nem volt értékelhetõ megmozdulása a franciának, kevésszer avatkozott játékba, az elsõ 15 perc kivételével pedig keveset és lassan mozgott. Nem tudott sem területeket nyitni, sem összjátékokat kezdeményezni a védelembõl való visszalépésekkel. Egyesek azzal érvelnek, hogy ehhez a Madridhoz tökéletes Benzema játéka, mert itt úgyis Ronaldo lövi a gólokat. A gond csak az, hogy egy Ronaldo sem fogja tudni egyedül megoldani a támadások kreratív részét, ehez szükség van egy jó csatárra a támadó harmadban és bármennyire is fájdalmas sokaknak hallani, de Benzema nem ez a csatár. A másik ilyen pont egy box to box középpályás helye a csapatban. Jelenleg a középpályán nincs ilyen játékos, Alonso ugyan védekezésben nagyon hasznos és sok labdaszerzést, jó mentést mutat be, de támadásban nem tud kellõen hozzátenni Modric játékához, pedig ez szükséges lenne ahhoz, hogy a szabadon játszó Isco is megkapja a kellõ támogatást társaitól.
Az idõ nagy ellenfél
A Madrid tegnap este azt a benyomást keltette a labdabirtoklásnak és a kombinatív játéknak köszönhetõen, hogy a meccs nagy részében tökéletesen uralta a találkozót. A gond ezzel csak az, hogy a fölény nem társult gólokkal, így nem sikerült idõben eldönteni a találkozót. Ez vezetett ahhoz, hogy a második játékrész közepére vérszemet kapott az amúgy defenzív Valencia, és sorra tudott veszélyhelyzeteket kialakítani Diego López kapuja elõtt. Sokkal gólratörõbb és gyorsabb játékra lett volna szükség ahhoz, hogy a Real idõben bebiztosítsa a három pont sorsát, és ezzel megtörje ellenfelét. A jövõben erre különösen ügyelnie kell majd Ancelottinak, még akkor is, ha cseréinek köszönhetõen végül megnyerte a találkozót. Jesé és Carvajal beállításával sikerült ritmust váltani és fokozni a sebességet, ezzel pedig jöttek a lehetõségek is, melyek közül végül egyet ki is használt a fiatal támadó. Jó döntés volt tehát az olasz mestertõl a két saját nevelésû futballista pályára küldése, és jókor is húzta meg ezeket a változtatásokat, melyek végül a gyõzelmet is eredményezték.
.jpg)
Jól szervezett vendégek
A Valencia tökéletesen megszervezte játékát, és ezzel láthatóan nehéz feladat elé állította Ronaldóékat. A hazaiak könnyen kikapcsolták a játékból Benzemát, és így több emberük maradt a védekezõ térfél közepén, hogy semlegesítse a Ronaldo-Isco-Di María triót. Azzal, hogy átengedték a területeket a vendégeknek és magukra húzták õket, a labdaszerzések után rendre veszélyes és gyors támadásokat tudtak vezetni a szélen a csapatot átmenetileg irányító Nico Estévez mester fiai. Nem volt szerencséjük Parejóéknak, hisz kevéssel a vége elõtt, egy kapushiba következtében maradtak pont nélkül, de ettõl függetlenül minden dicséretet megérdemelnek a denevérek.
Bajnokok Ligája: Csoportkör után, nyolcaddöntõ elõtt
Könnyedén vett elsõ akadály
A csoportkör sorsolását követõen sokan vaktában rávágták a ‘B’ jelû kvartettre, hogy “innen bizony simán megy tovább a Real és a Juve…”, ezzel szemben én már akkor is jeleztem, hogy nem lesz ez olyan egyértelmû. No persze nem a Real Madrid csoportelsõsége és sima továbbjutása felõl volt kétségem, sokkal inkább az elõzõ évek során folyamatosan gyengülõ olasz csapat sorsa volt számomra kérdéses. A királyiak már az elsõ meccsen, a Galata vendégeként megmutatták, hogy nem viccelnek, és egy tekintélyt parancsoló hatost hintettek Muslera kapujába. Ezzel szemben a csoport másik meccsén, Dániában hagyott pontokat a Juventus, így már az elsõ kör után lépéshátrányba került, ráadásul a csoport leggyengébb tagjának otthonában hagyott ott nagyon fontos pontokat. A következõ fordulóval ismét megérkezett a Bajnokok Ligája a Bernabéuba, melyet az FC Kobenhavn játékosai bántak leginkább, hisz négy bekapott góllal a zsákban térhettek haza. Eközben Torinóban rendkívül fontos pontokat szereztek a hajrában Drogbáék. Ezután következhetett az õsz legjobban várt madridi BL meccse, a Juventus végül 2-1 arányú vereséget szenvedett a “fehér házban”, míg Sneijderék könnyedén kaparintották meg a három pontot a dánokkal szemben.
Féltávnál kezdtek erõsödni azok a hangok, melyek kételkedtek a zebrák továbbjutásában, viszont még ekkor is õket tartották esélyesebbnek, hisz a második helyért versenyben lévõ Galatasaray ezer sebbõl vérzett. Edzõ gondok jelentkeztek, gyengén szerepelt hazája bajnokságában a csapat, ráadásul sorozatos sérülések is nehezítették Drogbáék dolgát.
A királyiak játéka ugyan akadozott és cseppet sem volt közönségszórakoztató a Juve elleni meccseken, de végül az idegenbeli összecsapás is kedvezõ, 2-2-es döntetlennel zárult. Sokan (teljesen jogosan) bírálták Ancelottit a gyáva és túlbiztosított taktika miatt, amivel pályára küldte fiait az olaszok elleni találkozókon, hisz ez a stílus nem volt jellemzõ a Real Madridra, és reméljük, nem is tér vissza ehhez a mester. Az viszont tény, hogy ezzel a két mecsen megszerzett 4 ponttal gyakorlatilag lezárta a nyitott (vagy csak nyitottnak vélt) kérdéseket és biztosította a csoportelsõséget. Az utolsó két körre már csak matematikailag maradt sansz arra, hogy letaszítsa valaki Ronaldóékat, de végül érvényesült a papírforma, és meglett az elsõ hely.
Az igazán nagy kérdés az volt, hogy a Galatasaray, vagy a Juventus fut be a második pozícióba. A törökök egy csúnya dániai kudarc és a madridi vereség után lépéshátrányba kerültek az utolsó fordulót megelõzõen. Buffonéknak elég lett volna egy döntetlen idegenben az egymás elleni meccsükön, de végül (a körülményekkel nem nekünk kell foglalkozni) Sneijder a hajrában továbblõtte csapatát. Véleményem szerint nem volt igazán komoly erõpróba ez a csoportkör Ancelotti legénysége számára, azonban mindenképp aggasztó számomra, hogy az elsõ komoly, vagy komolyabbnak vélt ellenféllel szemben a túlbiztosított és gyávának ható taktikához nyúlt a talján tréner.
A második sem lesz nehezebb
Meg kell, hogy mondjam, izgultam a hétfõi sorsolás elõtt. Persze nem azért, mert szerintem lenne olyan csapat, amely ellen esélytelennek tartanám kedvenceinket (nem, nincs is ilyen), hanem azért, mert két igazán veszélyes csoportmásodikot is kaphattunk volna. Végül azonban érkezett a Schalke és ezzel tökéletesen megnyugodtam. Több szempontból is jól jártunk a németekkel. Egyrészt azért, mert véleményem szerint fekszik nekünk a kékek stílusa, másrészt pedig azért, mert alapjában a két keretet összehasonlítva is látványos a különbség a csapatok között, plusz az sem elhanyagolható szempont, hogy – Szalainak hála – a hazai televíziók is közvetítik majd az összecsapásokat (természetesen az oldalon is követhetõek lesznek a mérkõzések online közvetítés formájában). A Schalkéban ugyan akad néhány rendkívül tehetséges játékos (ilyen például Draxler), de nincs keretükben igazi klasszis futballista . A támadó szekció igencsak foghíjas, hisz Szalai mellett a keretben csak a folyamatosan sérülésekkel bajlódó Huntelaar nevezhetõ vérbeli csatárnak, és bár a nyári átigazolási szezon végén megszerezték a Milantól Boatenget, a ghánai válogatott játékos egyedül nem elég a sikerhez. Szalai és Huntelaar számára ugyan madridi múltjuk miatt duplán fontos lesz ez az összecsapás, de véleményem szerint ezt az akadályt is könnyedén veszi majd a Real Madrid és kettõs sikerrel jut majd a legjobb nyolc közé. Oda, ahol a Bajnokok Ligája igazán kezdetét veszi majd.
Nézzünk szét
Végezetül ejtsünk pár szót a nyolcaddöntõ többi párosításairól is. Igazán érdekes és a továbbjutás szempontjából teljesen két esélyes csatának ígérkezik a Manchester City – Barcelona párharc. A katalánok ugyan hazai pályán játszhatják majd a visszavágót, de a jelenleg remek formában játszó angolokkal szemben egy csapat sem mehet biztosra. Egy másik hasonlóan kiélezett párosítás az Arsenal – Bayern München csata. A címvédõ – csakúgy, mint Messiék – otthon zárja a nyolcaddöntõt, de az idei szezonra megerõsített és a Premier League-et vezetõ Arsenal nem lesz könnyû falat Robbenéknek. A két slágerpárosításon kívül az Atlético – Milan és a Chelsea – Galata párharc is pikánsnak ígérkezik, elõbbi esetében természetesen a remek formában lévõ matracosok a (vélt) befutók, de egy esetleges sérüléshullám, vagy formahanyatlás esélyt adhat az óriási szerencsével továbbjutó Milannak. A másik párosításban Mourinho egyik kedvenc csatára látogat ellenfélként a londoni kékekhez. Drogba ugyan borsot törhet a “special one” orra alá, de a továbbjutásra így is az angoloknak van nagyobb sanszuk. A tavalyi döntõs Dortmundnak nem szabad, hogy gondot okozzon a gyengécske Zenit, ahogy a hazai pályán veszélyes Olympiacos sem okozhat problémát Moyes Unitedjének, még akkor sem, ha a vörös ördögöknél mostanában akadozik a gépezet. Az utolsó párosítás egyértelmû esélyese a PSG, ugyan német csapatot soha nem szabad leírni – így a Leverkusennel is illik óvatosan bánni -, de az elõzõ években euró százmilliókat eltapsoló párizsiaknál kezd összecsiszolódni a gárda, és a sztárok most már valódi csapatot alkotnak.
Egy biztos, a Real Madrid könnyedén vette a csoportkört (talán túlságosan is könnyen…), és minden jel arra mutat, hogy a nyolcaddöntõvel sem lesznek problémái Ronaldóéknak. Az igazán nagy “hadjárat” majd ezután kezdõdik, a legjobb nyolctól már nem lesz ilyen egyszerû, de azt mind tudjuk, hogy meg kell szenvedni azért a bizonyos Tizedikért…
Taktikai szemmel: Osasuna – Real Madrid
A dániai Bajnokok Ligája-siker után meg voltunk elégedve a játékosok és nem utolsósorban a mester munkájával, mondván, hogy egy tét nélküli meccset töléletes profizmussal hoztak le és nyertek meg úgy, hogy sérültek nélkül fejezte be a csapat a találkozót. Ennek tudatában ültünk le a tegnapi bajnoki elé, majd óriásit csalódtunk mind a játékosokban (Egytõl egyig-rovatunkban olvasható), mind abban, amit Ancelotti kifõzött az idegenbeli szereplésre, és abban is, amit "meccselés" címén bemutatott. Ugyan a kezdõ csak egy poszton változott mezõnyben (Nacho-Ramos), de az elsõ 15 percet leszámítva nem tudott irányítani az olasz tréner csapata. A taktika a meccs kezdetén hasonlított a BL-mérkõzéséhez, viszont az, hogy Alonso és Modric szabdták meg a középpálya közepén a támadásépítések sebességét, átcsapott egy idõ után lassú tologatásba, és ebben sajnos partner volt a széleken történõ gyorsításokért felelõs Bale-Marcelo páros is. Elõször nézzük, hogy is festett a szerkezeti rajzon Ancelotti kezdõcsapata:
.jpg)
A viszonylag jó kezdés után érkezett a hazaiak vezetõ gólja, majd a Királyi Gárda teljesen szétesett. Aki látott már idén (vagy az elõzõ pár évben) Osasuna meccset, annak teljesen nyilvánvaló lehet, hogy a pamplonaiak legfõbb fegyverei a szélen vezetett támadásokból beívelt labdák és a pontrúgások jó kivitelezése. Ehhez képest Ancelotti csapatán az látszott, mintha nem is törõdne védekezésben ezekkel a dolgokkal, pedig könnyedén levédekezhetõek lettek volna – a játékosok közti tudáskülönbséget kihasználva – ezek a próbálkozások. Miután a félidõ második felében (az újabb hazai gól után) Ramos a kiállítás sorsára jutott, a trénernek kötelezõ volt belenyúlni a meccsbe, de ahelyett, hogy a védelmet cserével, vagy szerkezeti átszervezéssel bontotta volna meg, egyszerûen csak visszarendelte a középpályáról Xabi Alonsót. Alonso az elsõ félidõben szinte teljesen eltûnt, aztán a második játékrészben nagyon sokat segített védelemben a csapaton, viszont azzal, hogy õ hátrébb lépett a középpályáról, Iscónak is vissza kellett kissé húzódni Modric mellé, így a (sajnos sokadszor) rendkívül gyenge napot kifogó Benzema egyedül maradt a védõk közt, hisz Bale sem tudott tegnap érdemlegeset mutatni, míg Ronaldót folyamatosan lekettõzték a hazai bekkek, sõt az oldalváltásoknál sokszor hárman is követték a portugál sztárt. Ettõl függetlenül ugyan érkezett még – Ronaldo és Isco szép támadásvezetése, majd befejezése után – a szépítõ gól, de a játék képe továbbra sem változott. Most nézzük újra a szerkezeti rajzot és azt, hogy Ancelotti mivel próbálkozott a kiállítást követõen:
.jpg)
A második játékrészre (érthetetlen módon) személyi változtatás nélkül érkezett ki a habfehér mezes alakulat. Az olasz mesternek sajnos nem szúrt szemet, hogy Bale borzasztóan rossz 45 percet produkált (miért kapott még tizet???), és hogy rajta kívül az elöl helyezkedõ Benzema is siralmasan gyenge produkciót mutatott be. Ugyan a félidõ elején beküldte Di Maríát a walesi helyére, de az argentin szélsõ sem tudott sokat hozzátenni a támadásépítésekhez és a meccs ezen szakaszában állandósult a hazaik mezõnyfölénye. Nachót küldte be a tréner 25 perccel a meccs vége elõtt, és gyakorlatilag visszaállította a kezdõ szerkezetet, apró változtatásokkal. Alonso visszatért a középpályára, a védelem elé, míg Di María és Isco (majd a hajrában Jesé) egy vonalban helyezkedtek a Benzema-Ronaldo páros mögött. Ebben a rendszerben sem sikerült megbontani a hazaiak feltolt és labdabirtoklásra berendezkedett szerkezetét, támadásban nagyon gyengén muzsikált Di Maríával és Marcelóval a sebességért felelõs szekció, ráadásul Marcelo a védekezésben is rendre lemaradt. Arra láthatóan nem számíthatott a tréner, hogy csatár poszton Benzema húz majd egy váratlant, hisz a francia válogatott támadó egy újabb gyenge (most a "szokottnál" is gyengébb) meccset zárt, de ettõl függetlenül pályán hagyta õt a tréner és a mérkõzés addigi legjobbját, a gólt és gólpasszt jegyzõ Iscót kapta le a hajrára. Végül tehát nézzük, mivel próbálkozott Carlo a cseréket követõen:
.jpg)
Ugyan a végjátékban egy hazai kiállítás és Pepe gólja visszahozta a reményt, de végül nem sikerült elegendõ nyomást gyakorolni a hazaiakra. Ehhez hiányzott egy (tökösebb) támadóbb szerkezet, egy játékra alkalmas csatár és pár jó edzõi húzás, viszont tegnap este ezekkel adós maradt a Real Madrid.
Osasuna, a nagyokra specializálódva
Lehet beszélni játékvezetésrõl (az Egytõl egyigben meg is tettem), és egy ilyen mérkõzés után kell is, de elõször jobb, ha a csapat hiányosságait vesszük górcsõ alá. Ha pedig ezekkel tisztában vagyunk, akkor mindenképp érdemes megnézni azt, hogy mit "kaptunk" a másik oldalról. Javi Gracia együttese – játék tekintetében – kihozta a maximumot a találkozóból, a pamplonai alakulat jól használta ki erõsségeit és az ezekbõl adódó helyzeteket, így veszélyeztetni tudtak beívelésekbõl és gólokat is szereztek. A Ramos kiállítását követõ periódust is jól oldotta meg a hazaiak mestere, hisz nem rendelte vissza az eredmény tartására csapatát, hanem labdabirtoklási szándékkal feljebb tolta védekezését, és nem hagyott területet a madridi fazonszabászoknak. Minden dicséretet megérdemelnek az Osasuna játékosai, akik azután, hogy remiztek a Barcelonával, a másik gigásszal szemben is otthon tartottak egy pontot.
.jpg)
Egytõl egyig: Osasuna – Real Madrid
Csapatok
Real Madrid (3)
A könnyed Bajnokok Ligája siker után joggal vártuk a csapattól, hogy ugyanilyen, vagy legalább hasonlóan jó teljesítménnyel rukkol elõ a tegnapi bajnokin is. Ezzel szemben a gárda gyakorlatilag az egész találkozón alárendelt szerepet játszott és percekre tudta csak kezébe ragadni az irányítást. A játékosok többsége kritikán aluli teljesítményt nyújtott, de a mester sem tudott segíteni a csapaton. Rengeteget elmond a találkozóról, hogy a királyiak mindössze 4 kaput eltaláló lövést tudtak felmutatni, míg a kiesõ zónában tanyázó vendéglátók 7 alkalommal is eltalálták López kapuját.
Osasuna (8)
Le a kalappal a hazaiak elõtt! Az Osasuna játékosai végig koncentráltan és nagy akarással futballoztak. A találkozót szinte végig irányítani tudták, több alkalommal is beszorították kapujuk elé a madridiakat, de védekezésüket is jól megszervezték. Tették mindezt a kis csapatoktól sûrûn látott, átlagosnál sportszerûtlenebb játék nélkül, ezt jól mutatja, hogy összesen 9 esetben szabálytalankodtak a vendéglátó csapat játékosai.
Játékosok
A mérkõzés legjobbja – Pepe (7)
Nem volt egyszerû kiválasztani a találkozón legjobban teljesítõ Real Madrid játékost és sajnos nem azért, mert annyian nyújtottak volna megsüvegelendõ teljesítményt. Ugyan az általa vezetett védelem két gólt is kapott, de a portugál hátvéd még így is az átlagosnál jobb teljesítménnyel rukkolt elõ, arról nem is beszélve, hogy pontot érõ találatot szerzett. Három labdaszerzése ugyan nem számít soknak, de õ tisztázott a legtöbbször, 7 alkalommal a hazaiak játékosai elõl.
Diego López (5,5)
A szokottnál többet bizonytalankodott a hálóõr és – bár néhány nagy védést is bemutatott – a második hazai gólt megelõzõ szöglet az õ érthetetlenül rossz kifutását követõen kerülhetett elvégzésre.
Daniel Carvajal (6)
A saját nevelésû védõ nem lógott ki sem lefelé, sem felfelé (sajnos) a csapatból. Feladatát védekezésben megoldotta, de támadásban nem tudott hozzátenni a csapat játékához. Mentségére szól, hogy játékának hatékonysága nagyban függ az elõtte futballozó labdarúgó teljesítményétõl, de ettõl függetlenül megmaradt az átlagos kategóriában.
Sergio Ramos (4)
Bár mindkét sárgával lehetne (lehet is) vitatkozni, a Real Madrid mindenkori csapatkapitányától nem megengedhetõ, hogy ilyen felelõtlen cselekedetekkel hozza nehéz helyzetbe csapatát.
Marcelo (5,5)
A kis brazil sem hozta a tõle megszokott, kreatív és gyors játékot. Kevésszer lépett jól be a támadásoknál és nem tudta gyorsítani sem a labdakihozatalokat. Sokkal többet várunk és szoktunk meg tõle.
Xabi Alonso (6)
Védekezésben – a második félidõt alapul véve – csapata legjobbja volt, 5 labdaszerzése is errõl tanúskodik. Viszont támadásban nagyon keveset mutatott, az elsõ félidõ teljes egésze alatt “elbújt” a mezõnyben, az õ posztján ez megengedhetetlen.
Modric (5)
Nem tudta megfelelõen mozgatni a csapatot, hiányzott belõle az a plusz, amit egy karmestertõl várunk a középpálya közepén. Kevés megnyert párharca volt, és a kapu elõtt sem tudott váratlan megoldásokkal elõrukkolni. Beleszürkült a gyengén teljesítõ vendégek mezõnyébe.
Isco (7)
Lecseréléséig csapata legjobbja volt, az egyetlen olyan játékos, aki képes volt támadásban megbontani a hazaiak masszív védekezését és váratlan húzásokkal meg tudta zavarni az ellenfelet. Szép gólja mellett többször is sikerült passzaival helyzetbe hozni társait, az már nem az õ hibája volt, hogy ezekbõl az átadásokból nem született több gól.
Bale (2,5)
Kevés jó megoldása volt a nyár rekordigazolásának. Védekezésben ugyan megoldotta – Carvajallal karöltve – feladatát, de tõle ez rendkívül kevés. Alig volt megnyert párharca és gyorsítania sem sikerült a csapat támadójátékán, pedig az õ képességeivel meccseket kellene eldöntenie és a tegnapi találkozón erre pont jó alkalom kínálkozott volna.
Cristiano Ronaldo (6)
A tõle megszokott módon sokat volt játékban, szép egyéni alakítás után adott remek gólpasszt Iscónak, de ezen kívül sajnos nem tudott csapata igazi vezérévé válni. Ismét sokszor, szám szerint 9 alkalommal vállalkozott lövésre, de kísérletei közül egy sem találta el az ellenfél kapuját.
Karim Benzema (1,5)
Gyakorlatilag értékelhetetlen a francia válogatott játékos teljesítménye. Rossz labdaátvételek, sorozatban elvesztett párharcok, az akarás teljes hiánya és a kapura teljesen veszélytelen játék jellemezte teljesítményét. Idén már sokadik alkalommal teljesített gyengén, de a tegnapi produkció elfogadhatatlan volt tõle. Csak azért nem 1-es az osztályzat, mert szerencsére öngólt nem vétett…
Cserejátékosok
Ángel Di María (5,5)
35 perc jutott az argentin szélsõnek, aki nem tudott lendíteni a csapat játékán. Ugyan látszott rajta, hogy nagy akarással lépett pályára, de nem tudott gyorsítani a támadójátékon és a tõle megszokott átlövési kísérleteket, vagy ütempasszokat sem tudta sikerrel kivitelezni.
Nacho
A Dániában remeklõ védõ tegnap kevesebb lehetõséget kapott, de nem vallott kudarcot. A rábízott feladatokat jól ellátta.
Jesé
A tehetséges támadó nem tudta érdemben segíteni csapatat a neki jutó szûk 10 perc leforgása alatt. Látszott rajta az akarás, de sem ideje, sem helye nem volt megmutatni, hogy mit tud.
Játékvezetõ
Carlos Clos Gómez (1,5)
A liga egyik leggyengébb játékvezetõje sajnos tegnap sem hazudtolta meg önmagát. Már a meccs elején elvesztette a fonalat, több alkalommal is hibás döntéseket hozott a mezõnyben, majd nem ítélt meg egy véleményes szituációban jogosnak tûnõ büntetõt, Modric buktatását követõen. Ramost második sárga lapja után kiállította úgy, hogy az elsõ szabálytalanság után egyértelmûen erõs ítélet volt a sárga kártya felmutatása, míg a második szituációban a hazaiak játékosának sikerült gyenge színészi teljesítménnyel megtévesztenie. A 80. percben kiállította Francisco Silvát is, de az ellenfél testi épségét is veszélyeztetõ, durva belépõ után nem egybõl a piros kártyát mutatta fel, hanem második sárgával küldte öltözõbe a védekezõ középpályást, ami játékvezetõi szempontból egy újabb súlyos hiba volt.
Ne felejtsétek el, hogy ezek szubjektív értékelések. Nem értesz egyet az osztályzatokkal? Írd meg a véleményedet a fórum megfelelõ topicjában! (Van, aki már megtette.)
Taktikai szemmel: FC København – Real Madrid
Kedd este egy, a sorozat szempontjából érdektelen találkozó várt Ancelotti csapatára, de az olasz tréner, a kupa döntetlen (és a borzalmasan gyenge játék) után arra a döntésre jutott, hogy ismét megpróbálja a lehetõ legerõsebb összeállításában pályára küldeni a gárdát. Lassan kezd körvonalazódni az alapcsapat és a kezdõ 11, amivel Carlo mester az egész szezonban szeretne dolgozni. Ugyan Ramos és Varane csapatba illesztésével ez még késõbb változik, de a vázat úgy látszik, hogy megtalálta Ancelotti. A dániai mérkõzésen ismét egy erõs, stabil vázat alkalmazott, ahol a Xabi-Modric-Isco trió tökéletesen bejátszotta a pálya középsõ harmadát, míg a széleken Arbeloa, Marcelo és Bale hozták a sebességet a királyiak játékához. Ugyan még van bõven munka ezzel a több lépcsõs, stabil vázra épülõ játékkal és hozzá kell szokni ehhez a játékosoknak is, de végre látható valami olyan szerkezeti elképzelés, amit folyamatosan alkalmaz a mester. Nézzük, hogy is festett ez a szerkezeti rajzon:
Jól teljesítõ helyettes
Azzal, hogy Ramos az eltiltását töltötte, Varane pedig sérüléssel bajlódik, kézenfekvõ megoldás volt Nacho szerepeltetése a védelem tengelyében. A fiatal spanyol hátvéd az elõzõ szezonban többször is lehetõséget kapott Mourinhotól, de akkor egy, a számára idegen poszton, bal oldali védõként került bevetésre. Ancelotti mester most ott játszatta a királyiak saját nevelésû futballistáját, ahol a korosztályos csapatokban és utánpótlás válogatottakban is rendre megsüvegelendõ teljesítményt nyújtott, a védelem tengelyében. Szinte teljesen biztos, hogy nem bánta meg ezen döntését a tréner, hisz Nacho tökéletesen beleillik ebbe a stabil középsõ középpályás játékra épülõ rendszerbe. Rendre jól lépett közbe védekezésben (ugyan akadt néha rutintalanságból adódó, korai közbeavatkozási kísérlete) és jól segített be elõre lépve a Xabi-Modric párosnak. Támadásban pedig nem cifrázta, jól oldotta meg a labdakihozatalokat, melyeknél vagy a felfutó Marcelo-Arbeloa duót, vagy a középpályáról labdáért visszalépõ Alonso-Isco-Modric hármast hozta játékba. Összességében tehát jó döntésnek bizonyult a mestertõl Nacho játékba küldése, reméljük komolyabb ellenfelekkel szemben is bizonyít majd a védõ.
Csak annyit, amennyit kell
A mester nyílvánvalóan felhívta játékosai figyelmét a mérkõzés tét nélküli mivoltára és a pálya talajának állapotára is. Ezen információk tükrében ugyanis teljesen érthetõ, hogy a királyi gárda a találkozó nagyrészében a biztos, kockázat nélküli, "csínyes" passzoktól mentes játékot hozta. A pályán lévõk mind jól kezelték a helyzetet, mely a szakmai stáb, meccsre történõ, tökéletes felkészítésének az eredménye. A középpálya közepén Modric és Alonso adott mélységet a csapatnak, õk biztosították, hogy a Real játékának sebessége végig kontroll alatt legyen, míg Isco a fellépõ szélsõ védõkkel karöltve a kiürített területeket próbálta passzokkal bejátszani (Marcelo és Arbeloa voltak a passzainak fõ célpontjai). Ronaldo és Bale külön utasításokkal került a pálya két szélére, míg Bale feladata a gyors oldalváltás volt, ezzel megbontva a dánok statikus védelmét, addig Ronaldo nem hajtott végre teljes helycserét a walesivel, hanem behúzódott Benzema elé, mellé. Ezen húzásoknak volt köszönhetõ, hogy a találkozó nagyrészében a szélek könnyen megjátszhatók voltak, hisz a védõk figyelmét lekötötte a középen helyezkedõ Benzema-Ronaldo duó és a folyamatosan keresztezõ Bale mozgása.
Ez a hazaiaknak is belefért
Ugyan a fordulót megelõzõen még volt esélye a København csapatának, hogy megszerezze a csoport harmadik helyét és ezzel a tavaszi EL szereplés indulási jogát, de a dánok nem kergettek hiú ábrándokat és a realitás talaján maradtak. Ennek volt köszönhetõ többek közt az is, hogy nem szakították meg magukat és ellenfelüket, a meccs a nehéz talaj ellenére nem volt különösen durva, nem találkoztunk (egy-két véletlen eset kivételével) vigyázatlan, vagy feleslegesen kemény belépõvel. A vendéglátók próbáltak területet szûkíteni a pálya középsõ harmadában és így elfolytani a Real támadó játékát, de arra már nem futotta a csapat erejébõl, hogy a széleken felfutó játékosokra elég figyelmet szenteljen, így minden alkalommal felborult a védekezésük és egyre hátrébb és hátrébb kényszerültek a madridiak támadásainak alkalmával. Csak a királyiakon múlt, hogy nem lett nagyobb a gólkülönbség, de ettõl függetlenül a hazaiak is elégedettek lehetnek, hisz -annak ellenére, hogy gyakrolatilag nem volt épkézláb labdakihozataluk- két gólon tudták tartani a világ egyik legjobb csapatát.
Taktikai szemmel: Real Madrid – Real Valladolid
Miután a királyi gárda letudta (nem is akármilyen teljesítménnyel) a számára már gyakorlatilag tét nélküli Bajnokok Ligája találkozót, következhetett a hétvégi bajnoki. A meccs elõtti napon lehetett tudni, hogy a Real ismét kénytelen lesz nélkülözni Ronaldót, így felvetõdött a kérdés, hogy marad-e a Galata ellen látott rendszer és a magabiztos, végig irányított játék, vagy megpróbál-e egy papíron (és gyakorlatban is) jóval gyengébb ellenféllel szemben valami mást is Ancelotti mester. Az olasz végül a változtatás mellett döntött, ezt pedig sem õ, sem mi nem bántuk meg.
Sokan álmodtak arról a keret véglegesítését követõen, amit szombat este a hadrendet böngészve láttunk: három kreatív játékos kapott lehetõséget a középpálya közepén. Isco, Modric és Xabi Alonso egymás mellett szerepeltetésén kívül egy másfajta változtatással is kísérletezett az olasz, ismét "eltorzította" kissé a 4-3-3-at, mely így az egykori John Toshack féle Sociedad 3-3-3-1 felállására hajazott. A kulcs ezen felállás esetében a lépcsõzetesség, a csapat három hullámban támad, minden csapatrész tengelyében van egy kreatív ember (a védelembe visszalépõ Alonso, a középen mozgó Modric és a fellépõ Isco), így bármikor, bármely részbõl kiugrathatók a bemozgó játékosok és a felfutó szélsõk. Nézzük, hogy festett ez a felállás és az egyes játékosokra levetített feladatok tekintetében.
Egy levédekezhetetlen középpálya
Ahogy azt már említettük, a középpálya közepén három kreatív ember kapott lehetõséget Ancelottitól. A trió remekül kiegészítette egymást, Alonso támadásépítésnél visszalépett mélységbe és elkérte a labdákat a kihozataloknál, így gyakorlatilag a fellépõ védõk mellé sorakozott fel, hogy hátulról mozgassa a csapatot, míg Modric a felfutó szélsõhátvédek közt, nagy területet bejátszva kapott szerepet. Elõttük játszott a támadások alkalmával Isco, aki több esetben is átvette Benzema pozícióját, a visszalépõ francia csatár mellé/elé helyezkedett, ezzel megbontva a vendégek belsõvédõ-párosát. Védekezésben stabilnak bizonyultak és jól zárták a passzsávokat is. Labdaszerzés után Isco visszamozgott, hogy összjátékokat tudjon kezdeményezni Alonsóval és Modriccal, majd elindította a már említett mozgást Benzema irányába. A szombati találkozón remekül bevált ez a három kreatív futballistával mûködtetett középpálya, a Valladolid egyszerûen képtelen volt megoldani védekezésben Alonsóék semlegesítését. Azt azonban meg kell jegyezni, hogy egy jobb erõkbõl álló ellenféllel szemben valószínûleg szükséges lesz egy védekezõbb típusú játékos szerepeltetése is.
Újabb gyõzelem a világ legjobbja nélkül
Cristiano Ronaldo távollétében is mûködik a Real Madrid, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a szombati mérkõzésen és a Bajnokok Ligája találkozón látott produkció. Ronaldo hiányában a folyamatos játék a csapat célja, több passzal és kevesebb egyéni megoldással. A portugál zseni szerepkörét a nyáron szerzõdtetett Gareth Bale vette át ezekben a napokban, aki szintén érzi a kaput, ennek köszönhetõen pedig tökéletesen érkezik a bejátszott labdákra. A walesi nem csak jókor van jó helyen, de remekül megérti magát a szélsõ védõkkel, szerepeljen akár Carvajal, akár Marcelo oldalán. Ugyan a Valladolid ellen Benzema ismét a gyengébbik arcát mutatta játékban (gólja ellenére), de vele is kezd összecsiszolódni a nyár sztárigazolása. Ami még talán ezeknél is fontosabb, hogy a játékot mozgató középpályásokkal és a támadásokat gyorsító Di Maríaval is megtalálták a közös hangot. Ugyan akad még néhány apróbb baki a beindulásoknál és a keresztmozgások utáni területek bejátszásánál, de jó úton jár Ancelotti. Ha Ronaldo felépülését követõen is tudja tartani formáját a Tottenhamtõl szerzõdtetett labdarúgó – erre pedig minden esély megvan – akkor nagy dolgoknak lehetünk szemtanúi Madridban.
.jpg)
A Valladolidban ennyi volt
Szimpatikus kiscsapat. Röviden ennyit lehet elmondani a vendégekrõl. A Valladolid együttese nem tudott semmi váratlannal elõrukkolni a Bernabéuban, kiütközött a két klub és a két keret közti különbség, a Real Madrid magabiztosan, különösebb erõfeszítés nélkül múlta felül ellenfelét. Ignacio Martínez fiai gyakorlatilag feltartott kézzel érkeztek a Bernabéuba, se a középpályán, se a védelemben nem tudtak elég agresszívan fellépni, így könnyen átjátszották õket Iscóék. A támadójátékukról pedig mindent elmond az, hogy Diego Lópeznek pár beívelésen kívül nem volt dolga a találkozón. A Valladolidnak ennél jóval többet kellene nyújtania ahhoz, hogy el tudjon szakadni a kiesõ zónától, azonban hiába kerestük, erre utaló jelet nem találtunk a vendégek produkciójában.
Az UEFA nyilvánossá…
Az UEFA nyilvánosságra hozta a legutóbbi Bajnokok Ligája forduló álomcsapatát, melyben Arbeloa is helyet kapott.
Taktikai szemmel: Real Madrid – Galatasaray
Attól függetlenül, hogy a királyi gárda gyakorlatilag páholyból "nézhette" a BL csoportkörének utolsó elõtti fordulóját is, a Galata elleni találkozó taktikai és szerkezeti szempontból rendkívül izgalmasnak ígérkezett. Hiányzott a hazaiak keretébõl a sérülés miatt pihentetett Cristiano Ronaldo, ez már önmagában is érdekessé tette a szakemberek számára a meccset, arról nem is beszélve, hogy már a mérkõzés elsõ harmadában emberhátrányba került Ancelotti legénysége, miután Ramos hibázott egyet a védelemben és a nyilvánvaló gólhelyzetben lévõ ellenfelét szabálytalanul akadályozta. Az eredeti elképzelés a mérkõzés elõtt egy, az Almería elleni meccshez hasonló 4-2-3-1-re hajazó 4-3-3-as felállás volt, a középpályán Casemiróval és Illarrával, elõttük pedig a szabadon játszó Iscóval. Ez alapjában véve jó megoldás is lett volna, de a kiállítás után meg kellett erõsíteni a középpályát, ezt Ancelotti egy remek húzással kivitelezte. Bale-t és Di Maríát is beljebb rendelte a szélrõl, ezzel uralta a pálya középsõ harmadát, a két behúzódó játékos pedig sokat futva próbálta támogatni a középpályásokat. A Galata nem tudta kihasználni emberelõnyét, és Di Maríának valamint Bale-nek köszönhetõen mezõnyfölényt sem tudott kialakítani. Illarával és Casemiróval a középpályán stabil volt a csapat, és ugyan Isco néha egyedül maradt elõl, a Real játékosai jól alkalmazkodtak és gyorsan tudott váltani, ami a késõbbiekre nézve igen bíztató.
A madridiak játéka taktikailag és szerkezetileg igazán a második félidõre tisztult le, az olasz mester a szünetben jól nyúlt bele a csapatba és csere nélkül is jó szerkezetet választott. Bale-t feltolta Isco mellé, így kellõen megtámogatta a fiatal játékost, aki kihasználta, hogy a walesi sokszor két védõt is lekötött és bejátszotta az így keletkezett üres zónákat. Ezekben a büntetõterület és felezõ közti részekben tud igazán érvényesülni Isco technikai tudása és passzkészsége. A Galata lassan záró középpályája csemege volt Iscónak, remekül mozgatta a csapatot a támadó harmadban. Azzal, hogy a középpályán három belsõ játékos maradt (Illarra, Casemiro és Di María) és Bale fellépett Isco elé/mellé a szélek teljesen kiürültek. Védekezésben Di María és Casemiro is remekül mozgott ki az oldalvonalak mellé, ezzel zárva a területeket és kisegítve a két szélsõ védõt, támadásban pedig óriási üres folyosók nyíltak, amiket Arbeloa és Marcelo is rendkívül jól játszott be. A spanyol válogatott bekk tõle szokatlanul sokat vállalt és tette mindezt remek érzékkel. A cseréket követõen lett igazán mélysége a csapatnak, Casemiro helyére a statikusabb Alonso érkezett, aki remekül osztotta el a labdákat Illarrával egyetemben. Jól érvényesült mellettük Di María sokmozgásos, játékot gyorsító stílusa. Ezzel gyakorlatilag tökéletesen összezavarta Ancelotti a Galata középpályásait, akik nem tudtak egyszerre koncentrálni az elõl kevergetõ Iscóra, a mélységbõl osztogató Alonso-Illarra párosra, a fel-fellépegetõ Di Maríára és a széleken robogó Marcelo-Arbeloa kettõsre.
Kíváncsiak lettünk volna
Visszatérve a kezdõcsapatokhoz, megfigyelhettük, hogy Ancelotti a pihentetett Benzema helyén nem Moratának, hanem a mozgékonyabb Jesének szavazott bizalmat. Érdekes döntésnek tûnt ez a taktikai húzás, ugyanis Jesé mozgékonyságával a lassú és statikus Galata-bekkeket könnyen meg lehetett (volna) zavarni. Sajnos Ramos buta szabálytalansága és kiállítása nem csak a válogatott védõ számára jelentette a meccs végét, hanem a fiatal, saját nevelésû támadónak is. Ancelotti (helyesen) nem kockáztatta meg, hogy megfelelõ támogatás nélkül, egyedül õrlõdjön a védõk közt Jesé, inkább behozta Nachót, helyreállította a védelmet és stabilizálta a középpályát, elõre pedig, ahogy már említettük, Iscót tolta. Bár kifejezetten jól alakult a találkozó, azt biztosra vesszük, hogy Jesé játékára nem csak mi, de a Bernabéu népe is nagyon kíváncsi lett volna. Talán majd legközelebb…
Nyomás nélkül
Ha azt vesszük figyelembe, hogy a csapat már az elõzõ fordulót követõen is biztos továbbjutó volt, valamint rápillantunk a kezdõ-tizenegyre, akkor láthatjuk, hogy Ancelotti nem tekintette a mérkõzést létfontosságúnak. Az valószínû ugyan, hogy ezt a játékosokkal nem osztotta meg, de azt Ikerék is érezték/tudták, hogy nem létkérdés a meccs végkimenetele. Ezen ismeretek tükrében bátran kijelenthetjük, hogy a nyomás és teljesítménykényszer hiányában (már ha beszélhetünk ilyenrõl egy Bernabéuban rendezett meccsen) felszabadultan és jól futballoztak azok a játékosok, akiken sokszor a görcsösség jelei mutatkoznak. Erre az egyik legjobb példa volt Arbeloa, aki védekezésben és támadásban is nagyszerûen szerepelt, tõle szokatlan és a vártnál kreatívabb, offenzívabb futballal rukkolt elõ, tökéletes tükörképe volt Marcelónak. Nem csak a válogatott védõn, hanem a csapat többi tagján is látszott ez a felszabadultság és a bizonyítani vágyó futballisták, mint például Casemiro, vagy az utóbbi hetekben kevesebb lehetõséghez jutó Di María, szintén jó felfogásban és hozzáállással nyújtottak megsüvegelendõ teljesítményt.
Kedves Galata, ez itt a Bajnokok Ligája!
Ha Galatasaray szurkoló lennék (nem tudom, hogy hazánkban hányan lehetnek…) biztosan szitkozódva kapcsolom ki a televíziót úgy a 65. perc környékén. Ugyanis Mancini mester és csapata a szezon legnagyobb ziccerét hagyta ki szerda este. Adott volt a vendégek szemszögébõl nézve tartalékos, és a (világ) legjobbját is nélkülözõ ellenfél, adott volt hetvenpercnyi emberelõny, adott volt az a motiváció, hogy egy esetleges pontszerzéssel/gyõzelemmel óriási sanszuk lehet (lehetett volna) a továbbjutásra. Ezek tükrében, mit kapott a Galata drukker? Esetleges, elképzelés nélküli támadójátékot, lassú és körülményes középpályát, zavarodott védekezést és rendezetlen, összeszedetlen csapatjátékot. Gyakorlatilag tehát semmit. Szerda este (ismét) bebizonyosodott, hogy a Galatasaray és a hozzá hasonló csapatok, ugyan szerencsével elcsíphetnek pontokat a Bajnokok Ligája top csapataival szemben, de összességében klasszis különbség van ezen együttesek közt. A Real Madrid és társai (Barcelona, Bayern München, Manchester United, Dortmund, stb.) más szintet és játékerõt képviselnek.
Euroliga csoportmér…
Euroliga csoportmérkõzés: Strasbourg – Real Madrid 66-85. Legjobb dobók: Rudy (24), Carroll (14), Bourousis (9). A királyi gárda mind a 12 (!) nevezett játékosa pályára lépett és mindannyian szereztek pontot is. A Real Madrid 4 fordulót követõen 100%-os teljesítménnyel vezeti csoportját.
Taktikai szemmel: Juventus – Real Madrid
Kedd este a királyi gárda ismét letudott egy BL-összecsapást és most sem talált legyõzõre. Ancelotti mester Torinóban sem húzott semmi meglepõt, ismét elõvette a védekezõ és túlbiztosított taktikát, aminek az eredménye egy, az El Clasicóra megszólalásig hasonlító gyenge elsõ félidõ lett. A védelemben szerette volna elérni, hogy magassági fölénybe kerüljön a csapat a rögzített szituációknál, így Pepe és Varane mellett Ramos is kezdett, utóbbi a jobb oldali védõ pozíciójában. A középpályán Khedira ismét ott volt a csapatban, míg elöl Benzema szerepelt. A francia csatár és ellenoldali megfelelõje, Llorente is azt a feladatot kapta trénerétõl, hogy védekezésben zavarja a labdakihozatalt a középsõ zónában. Ennek eredménye egy félidõnyi álló foci lett, a Real passzolgatott a felállt Juve-védelem elõtt, de nem sikerült helyzetig jutnia a csapatnak. Nézzük, hogy festett ez a felállások tekintetében:
Ramos régi-új szerepköre
Ancelotti nem találja csapatát… Tegnap újabb érdekes próbálkozással rukkolt elõ, amikor Ramost kivette a védelem közepérõl és visszahelyezte egy olyan szerepkörbe, a védelem jobb oldalára, amelyben nagyjából öt éve játszott utoljára huzamosabb ideig. Ez, egy ilyen (papíron a csoportban legerõsebb) ellenféllel szemben nem volt a legokosabb döntés. A válogatott védõ az elsõ játékrész egészében idegenül mozgott régi-új posztján, és ez több alkalommal is eladott labdákhoz, pontatlan passzokhoz vezetett. A mester célja valószínûleg a csapat "magasítása" lehetett, hogy így a rögzített szituációknál a jól fejelõ hazai játékosok (Pogba, Llorente, stb.) megfelelõ felügyeletet kaphassanak, de ezzel felborította a csapatot, egyoldalas lett az akciók támogatása, csak Marcelo lépett fel és tett hozzá érdemben a támadásokhoz. A második játékrészben az offenzívabb taktika aztán magával hozta azt, hogy Ramos is több alkalommal lépett fel a szélen. Ezeknél az akcióknál rendre jól avatkozott játékba és több veszélyhelyzetet is ki tudtak alakítani segítségével a támadók Buffon kapuja elõtt.
Bale és Ronaldo finomhangolás alatt
Ugyan egyre-másra változtat összeállításán a mester, az észrevehetõ, hogy Cristiano Ronaldo és Gareth Bale napról-napra, meccsrõl-meccsre jobban megértik egymást. Keresztmozgásaik sokkal precízebbek és ezzel nagyobb zavart tudnak kelteni az ellenfelek védelmében, de azt is fontos megjegyezni, hogy jól használják ki mindkettejük futógyorsaságát. A megnyíló folyosókba jó ütemben törnek be, hogy területet biztosítsanak a másiknak, vagy épp egy összjátékot kezdeményezzenek. Tegnap ízelítõt kaphattunk abból, hogy mire lehet (lesz) képes együtt ez a két remek adottságokkal bíró játékos. Az biztos, hogy ha õk ketten összeszoknak és Ancelotti állandósítani tudja majd a jó "munkakapcsolatot" a zöld gyepen köztük, akkor nem akármilyen támadó gépezetet láthatunk majd mûködés közben.
Állandósuló problémák
Több olyan probléma is visszatért tegnap, melyeket már említettünk az elmúlt meccsek kapcsán. Sajnos állandósulni látszik az a hiányosság, hogy Khedira nem tudja megfelelõen ellátni a rábízott feladatokat, box to box középpályás szerepkörben gyakorlatilag hasztalan a csapat számára, ami sajnos egy védekezõ taktikával egyesülve (ez is visszatérõ gond) kiöli a középpályás támadásépítés és a kreatív középpályás játékmenedzselés lehetõségét. Érdekes, hogy a jó elõszezonja után Casemiro szinte egy perc lehetõséget sem kap az olasz trénertõl, míg Khedira a sorozatos gyenge teljesítmények ellenére folyamatosan a kezdõ csapat tagja. Egy másik ilyen gond a megfelelõ csatárjáték hiánya. Benzema az elõzõ két mérkõzésen mutatott játékával felélesztette a reményt a királyiak drukekreiben, de tegnap ismét a már sajnálatos módon megszokott és gyenge produkcióval rukkolt elõ. Védekezõ feladatát többnyire jól látta el, de támadásban súlytalan volt, keveset mozgott, ezzel pedig nem tudott kellõ támogatást nyújtani (az amúgy arra hatványozottan rászoruló) középpályának. Nem csak a mélységi bemozgások maradtak el, hanem az akció közbeni gyors oldalváltások is. Amiket Ronaldótól vagy Bale-tõl lendületesen láttunk, azt a francia válogatott támadó kocogva hozta le, így nem is tudta megzavarni a védõket.
Túlbecsült Juventus
A két csapat szinte teljesen hasonló, biztos védekezésen és a két, védekezésben zavaróként funkcionáló csatár játékán alapuló taktikával feszült egymásnak. Conte fiai több lehetõséget tudtak kialakítani az elsõ félidõben labdaszerzéseik után, de ezeket nem tudták gólokra váltani. A sovány elõny aztán elolvadt és ismét bebizonyosodott, hogy ez a Juventus kevés egy komoly BL-eredmény eléréséhez, hiányzik a keretükbõl egy (vagy akár több) olyan klasszis, aki képes csapata oldalára billenteni a mérleg nyelvét. A torinóiak egyenlítõ góljuk után érthetetlen módon megelégedtek a döntetlennel és nem vezettek ezt követõen veszélyes akciókat, ami hazai pályán igencsak kiábrándító lehetett minden szimpatizánsuk számára. Fel kell kötni a gatyát Pirlóéknak, hisz jelenleg (ugyan csak egy ponttal lemaradva) a nem túl bíztató negyedik helyen állnak a csoportban. Több mint valószínû, hogy a kvartett második helyének sorsa Törökországban dõl majd el, ahol az utolsó fordulóban vendégszerepelnek a torinói zebrák.
