Füzi Krisztián

A Real Madrid a futballtörténelem legsikeresebb klubja, amelyben a megátalkodott FC Barcelona-szurkolókon kívül talán a világ összes játékosa szeretne szerepelni. Kis hazánkból eddig 8 labdarúgót igazolt le a Real Madrid vagy a Real Madrid Castilla. Az alábbi cikk főszereplője az a Korolovszky Gábor lesz, aki az 1999/2000-es idényben maga is a klub kötelékébe tartozott. A Gáborral folytatott barátságos beszélgetés után az ő szavaival tekintjük át nem mindennapi pályafutását, amely tartalmazott szerencsét, nehézségeket és hullámvölgyeket egyaránt.

A kezdetek

Korolovszky Gábor 1979. július 11-én született. Édesapja viszonylag hamar egyértelművé tette számára, hogy valamit sportolnia kell. A nagy beszélgetésre 1986-ban került sor, ekkor volt Gábor 7 esztendős. Édesapja kérdésére, hogy mit szeretne sportolni, a válasz szinte adott volt: futballozni szeretett volna, hiszen a bátyja, Korolovszky György ekkor már évek óta a Ferencvárosnál volt.

Gábor így 7 évesen, 1986-ban került be a Fradi akadémiájára. Az utánpótlás csapatokban szorgosan dolgozott, hogy egy nap a felnőtt csapat tagja lehessen. Az életében azonban voltak olyan nehezítő tényezők, amik bárkit megviseltek volna. Bátyja 1990-ben elhagyta a Ferencvárost és a német Hertha BSC B-csapatának játékosa lett, majd 1994. december 23-án, egy nappal karácsony előtt váratlanul elhunyt édesapja.

Gábor továbbra is a klub utánpótlás-játékosa maradt, és az 1995/1996-os idényben ő is átélhette a Ferencváros nagy Bajnokok Ligája-menetelését, ahol a Fradi többek között az Ajax-szal és a Real Madriddal is egy csoportban volt. Gábor ezeken a mérkőzéseken labdaszedő volt, többek között annak a Lisztes Krisztiánnak, akivel ma együtt dolgozik a Ferencvárosnál.

1996 tavaszán megkereste az MTK Budapest csapata, amelynek akkoriban lett az új vezetője Várszegi Gábor, aki fokozatosan kezdte felépíteni a csapatot, így szerettek volna tehetségesnek vélt fiatalokat is szerződtetni. Több hosszas telefonbeszélgetés után Gábor úgy döntött, hogy nem megy át az MTK-hoz, bízott benne, hogy neki a Ferencvárosnál van a jövője.

1996 nyarán, az 1996/1997-es idény elején újra megkereste őt az MTK, ezennel már Garami József vezetőedző megbízásából, aki új ajánlattal kecsegtette: ekkor már a felnőtt csapatba vitték volna az akkor 17 éves játékost.

„17 éves voltam, nem volt már akkor apukám, menedzserem se. Nem az volt, ami manapság, hogy tizenéveseknek menedzsere van. Akkor még nem volt semmi sehol. Hazamentem és anyukámmal beszélgettem, és azt mondtuk, hogy nem csinálunk ezzel kapcsolatban semmit. Úgy éreztem, az a korrekt, hogy elmondom a Ferencvárosnak a megkeresést. A Fradi akkor úgy döntött, hogy nem ad nekem szerződést a felnőtt csapatnál. Az egy nagyon komoly, európai szintű csapat volt. Telek Andris volt a középhátvéd, én azt a posztot játszottam. Abban a pillanatban azt lehetett érezni, hogy Manci ott fog megöregedni a Ferencvárosban, soha nem fog ott játszani senki az ő helyén, úgyhogy 1996 nyarán így igazoltam el a Ferencvárosból” – mondta Gábor.

Korolovszky bonyolultnak írta le az MTK-s időszakát. Az MTK Budapest akkoriban kiváló csapattal rendelkezett, hiszen olyan futballisták alkották a keretet, mint Orosz Ferenc (korábbi NB I-es gólkirály), Kenesei Krisztián (későbbi NB I-es gólkirály), Preisinger Sándor (korábbi NB I-es gólkirály), Illés Béla (korábbi és későbbi NB I-es gólkirály), Halmai Gábor és Babos Gábor kapus, aki később komoly európai karriert futott be.

Abban az idényben az MTK csapata meg is nyerte a magyar bajnokságot és a magyar kupát is. Gábor az utóbbi kiírás döntőjének visszavágóján mutatkozott be profiként, ami nem mindennapi visszaigazolás volt egy 18 éves játékos számára.

Az MTK a döntőben a BVSC csapatával került össze. A 6-0 arányú első mérkőzés után a visszavágónak nem sok tétje volt, de az MTK azt is megnyerte 0-2 arányban.

„Nagyon keményen meg kellett dolgoznom, kőkemény nevelést kaptam. Garami Józsi bácsi szerette a fiatalokat és türelmes is volt velük, de nagyon sokat is követelt tőlünk. Nagyon sűrűn emelte fel a hangját velünk. Kemény időszakon mentem keresztül. Az első évemben nem igazán léptem pályára, viszont a következő szezonban elkezdtem játszogatni” – idézte fel Korolovszky.

Az 1997/1998-as idényben, az MTK színeiben pályára léphetett Bajnokok Ligája-selejtezőben is a Pyunik Jerevan ellen. Mivel ekkoriban még érnie kellett, így az őszi szezonra kölcsönben a III. Kerületi TVE csapatához került, de az idény végén már újfent az MTK játékosa volt. 1998. március 21-én azonban már nem Garami József volt az MTK edzője, hanem Egervári Sándor, aki nem számított a későbbiekben Gáborra, így kölcsönben az 1998/1999-es idényre a BKV Előre csapatához került. A BKV Előre edzője a BVSC korábbi trénere, Dajka László volt, aki jól ismerte Korolovszky képességeit, hiszen egy évvel korábban a magyar kupa döntőjében (amit a BVSC akkor elvesztett) testközelből láthatta.

„Jó kapcsolat alakult ki közöttünk. Nagyon komoly kémia volt köztünk már az első napoktól kezdődően. Dajka mondta, hogy ne menjek el a szezon végén, jussunk fel az NB III-ból az NB II-be, de mondtam, hogy én szeretnék játszani az NB I-ben, az NB II-ben vagy ne adj Isten külföldön. Erre azt mondta, hogy várjak. Ha külföldön akarok játszani, ne menjek sehova, van ismeretsége.” – meséli Gábor.

NB III-ból a Real Madridba!

Az ismeretség, amit Dajka László említett Gábornak, onnan eredt, hogy Dajka korábban 1988 és 1990 között volt a spanyol UD Las Palmas játékosa, és ott megtanult spanyolul. A BVSC edzőjeként az 1997/1998-as Kupagyőztesek Európa-kupája kiírásban ellenfélül kapta a Real Betis csapatát. A sevillai 4-0-s vereség után Dajka spanyolul adott interjút, és egy ottani menedzserrel összebarátkoztak, aki azt mondta neki, hogy ha tud ajánlani magyar játékost, azt kiviheti Spanyolországba.

Ez a menedzser történetesen a Real Madrid egyik embere volt.

Dajka 1999 tavaszán szólt Gábornak, hogy ki kellene menni a Real Madrid Castillához próbajátékra. Korolovszky kiment Dajkával, és kint edzett négy napot, ahol többek között találkozhatott Dajka korábbi csapattársával, Julen Lopetegui-vel is, de ekkor még talán maga sem gondolta, hogy ebből lesz bármi is. Hiszen egy dolog, hogy kapcsolattal kikerült, de a próbajátékon meg kellett állnia a helyét, és ott csakis teljesítmény alapján hoznak döntést a vezetők.

Az 1999/2000-es felkészülést már elkezdte a BKV Előre csapatával, amikor szóltak neki, hogy megfelelt a próbajátékon, és megveszi őt a Real Madrid.

Korolovszky Gábor ezzel a hetedik magyar játékos lett akkoriban, akit a Real Madrid valamely csapata leigazolt. Az elődök: Alberti Gyula (1934), Buzássy Ferenc (1935), Kelemen Vilmos (1935), Nemes György (1950), Puskás Ferenc (1958) és Kaszás László (1959).

A Real Madrid akkoriban 120.000 dollárért vette meg őt a Budapesti MTK csapatától, ami talán most nem tűnik nagy összegnek, de 1999-ben igenis annak számított. Szemléltetésképpen, ha mai árakra átkonvertáljuk, az manapság kb. 232.000 dollárnak felelne meg, ami közel 79 millió forint. Gábor egy négyéves szerződést írt alá a Real Madriddal, 2003-ig.

1999-ben Magyarország még nem volt az Európai Unió tagja, hiszen csak 2004-ben lépett be oda, így Korolovszky EU-n kívüli játékosnak számított. Ekkoriban csak a spanyol első és másodosztályban szerepelhettek EU-n kívüli játékosok. A Real Madrid Castilla ekkor úgy vélte, hogy mivel úgyis selejtezőt játszanak a feljutásért, így Gábort is be tudja majd nevezni a klub a másodosztályban. A feljutás azonban nem sikerült, és ezzel Gábor esélye is elúszott arra, hogy abban az idényben pályára lépjen a Castilla csapatában.

„A felkészülést megcsináltam 4 héten keresztül a Real Madrid B-vel, majd a felkészülés végével kölcsön adtak a másodosztályú Toledónak” – mondta Gábor.

Érdekesség, hogy a Toledo akkori edzője az a Miguel Ángel Portugal volt, aki korábban még a Real Madrid Castilla edzőjeként rábólintott Gábor leigazolására.

A Toledo azonban nem tűnt a legjobb választásnak, hiszen a csapat nem várt rossz teljesítményt nyújtott, az első 8 meccsből 6 vereségük volt a bajnokságban. Pedig Gábornak olyan csapattársai voltak, mint a későbbi sikeredző Unai Emery, vagy a Liverpool csapatával később Bajnokok Ligája-győztes Luis García. A rossz eredmények szinte magukkal hordozták, hogy edzőváltás lesz, ami meg is történt. Ez pedig nem tett jót Gábornak, aki a második edzőváltás után kikerült a csapatból.

„Az edző szóba sem állt velem, a nevemet sem tudta” – idézi fel.

Az idény végeztével Korolovszkynak ajánlata érkezett Izraelből, és mivel az első spanyolországi évét szörnyűnek érezte, így megkérte a menedzserét, hogy kérjen engedélyt a Real Madridtól, hogy tárgyalhasson az izraeli csapattal. Ekkor azonban meglepő dolgot mondtak neki: „Nem vagy a Real Madrid játékosa”.

Kiderült, hogy egy adminisztrációs hiba végett a Real Madrid nem kölcsönadta, hanem eladta a Toledo csapatának, akikkel akkor Gábor 1 évre írt alá, így tulajdonképpen klub nélkül maradt. Az akkori sportigazgató, Pirri elismerte, hogy elszúrták a szerződést, és ő is érezte, hogy ez nem igazságos a 21 éves játékossal szemben, így tettek neki egy ajánlatot: nézniük kellett egy spanyol másodosztályban szereplő csapatot, ahova kölcsön adhatják, és akkor újra aláírják a szerződést 3 évre, jobb fizetéssel. Ez nem tűnt rossz üzletnek, de ekkoriban a csapatok többsége már kész kerettel rendelkezett, és, ahogy Gábor fogalmazott, „azért nem volt egy Hierro”, hogy kapkodjanak érte a klubok. A Real Madrid ekkor azt ajánlotta neki, hogy a kölcsönvevő csapat lehet akárhonnan, nem kell spanyolnak lennie. Végül érkezett Gáborért egy magyarországi ajánlat, de a magyar klub nem volt hajlandó belemenni a kölcsönvételi szerződésbe, így végül végleges szerződést kötött velük, amivel feladta annak lehetőségét, hogy 2003-ig a Real Madrid kötelékében maradjon.

Kérdezz-felelek Korolovszky Gáborral

Melyek voltak a legszembetűnőbb különbségek a hazai és a spanyol futball között?

A másodosztály rendkívül fizikális volt. A játékosok ütötték-vágták egymást. Taktikailag nem éreztem nagy különbséget a magyar bajnoksághoz képest, mert annyira csak a párharcra és a hosszú labdákra koncentráltak. Ha az első osztályba mentem volna, akkor érzékeltem volna taktikai, sebesség és futballtudás beli különbséget. A másodosztályban a meccseken, amiken játszottam, vagy amiket láttam, nem nagyon akartak játszani a csapatok. Pár kivétel volt talán a Las Palmas, Tenerife, Levante. A legtöbb csapat törte a focit, nagy verekedések voltak. Én még akkor nem tudtam azon a szinten fejleni vagy szerelni, és fizikálisan is le voltam maradva, de rengeteget fejlődtem.

Volt lehetőséged találkozni vagy beszélni a Real Madrid első csapatának játékosaival?

Akkoriban még nem edzett annyira külön a Castilla a Real Madridtól, mint most. Annyira nem, hogy többször találkoztam John Toshack-kal. Abban az évben igazolták le Nicolas Anelkát, akinek én nyitottam ajtót elsőként. Egy épületben öltöztünk a Real Madrid játékosaival. Második-harmadik hete voltam a Castillánál, amikor szóltak, hogy a Real Madridnál lesérültek védők, így kellene két védő a Castillából. Benne voltam abban a négy játékosban, akiből kettőt kiválasztottak. Nagyon-nagyon közel voltam, hogy játszak egy felkészülési mérkőzést a Real Madrid felnőtt csapatában, de végül nem engem választottak. De néztem több alkalommal Hierrót, Redondót, Raúlt, Iván Campót, Helguerát és Sanchís-t.

Kicsit nagyobb szerencsével akár a Real Madridban is játszhattál volna…

Igen, felkészülési mérkőzésen, ennyi lett volna bennem. Mondjuk én kapcsolattal mentem ki, de arra büszke vagyok, hogy nem égtem meg a próbajátékon, sőt kiválasztottak. Onnantól kezdve 50-50% a karrierem Spanyolországban. Egyrészt szerencsém sem volt, és azt is mondom, hogy nem voltam elég jó arra, hogy a másodosztályban játszak. Ha menedzseltek volna, és játszattak volna több meccsen, bármi lehetett volna. De nem így volt. Szörnyű 1 év volt. Én magam kerestem albérletet, magamnak kellett megvenni az autót, én intéztem a bankszámla nyitást. Nem nagyon voltam ott megtámogatva. A menedzserem azt hitte, pár év múlva ki lehet majd belőlem venni pár millió eurót, de amikor látta, hogy ez nem fog összejönni, magamra hagyott. Ennek egy jó oldala van: hamar felnőttem, megtanultam spanyolul, és azóta a bankban sem kell segítség.

Milyen érzés volt egy ilyen nagy múltú klub kötelékébe tartozni?

Nagyon nagy élmény volt a Real Madrid játékosának lenni. A Real Madrid boltban volt százalékos kedvezményem, ha kértem meccsre jegyet, akkor megkérdezték, mennyi kell. 2000. május 3-án ott ültem a Bernabéuban, négy méterre a pályától egy barátommal a Real Madrid-Bayern München Bajnokok Ligája-elődöntőben. Real Madrid-játékosként azért nagyon sok lehetőségem volt. Az nem, hogy játszak a Real Madridban.

A Spanyolországban szerzett tapasztalataidat mondhatjuk, hogy abszolút jól használtad fel.

Azt nem tudom, hogy jól használtam-e fel, azért utána se lett belőlem egy aranylabdás labdarúgó. Azért helyén tudom kezelni a saját karrieremet, de a gondolkodásomon nagyon sokat segített, hogy kint voltam, és láttam a legmagasabb szintű futballkultúrát, edzésmódszert és munkamorált. Sokat segített nekem, jobb edző is lettem ennek köszönhetően. Nem futottam be ettől függetlenül óriási nagy karriert, de én meg vagyok vele elégedve.

Hogy ítéled meg, milyen döntés volt, hogy a Real Madridból hazaigazoltál?

Megmondom őszintén, életem legrosszabb döntése volt. Nem azért, ahova szerződtem, hanem hogy hazaigazoltam. Rossz döntést hoztam, hogy akkoriban nem mentem el akárhova kölcsönbe, és utána visszamentem volna Madridba. Most vagy játszottam volna, vagy nem, de lehet, hogy akkor lett volna lehetőségem akár egy másik spanyol csapatban játszani. De megmondom őszintén, hogy az az egy év nagyon rosszul sikerült. 20 éves voltam, nem pénzt keresni mentem ki, épp hogy megéltem a pénzemből. Annyira rosszul sült el, hogy inkább hazajöttem, és ez óriási hiba volt. Kellett volna mellém egy olyan menedzser, aki azt mondja, hogy Gábor, nem megyünk sehova Spanyolországból, nem hagyjuk itt a Real Madridot, szó se lehet róla. De nem volt, aki fejbe kólintson, hogy figyelj, igen, volt egy év, ami rosszul sikerült, de kit érdekel, a futball az ilyen, nem könnyű. Tehát nem azt bánom, hogy itthon voltam, hanem azt, hogy hazajöttem.

Mi volt a legnagyobb különbség az akkori és a mai futball között?

Nem volt még ekkora média. Nem folyt még a csapból is ennyire a Real Madrid vagy a Barcelona. Tudtuk, hogy ez egy nagy csapat, tudtuk, hogy Öcsi bácsi ott játszott, hogy nagyon sok BEK-et nyertek, de nem tudtuk pontosan, a Real Madrid micsoda. Volt olyan esetem, hogy a Bernabéu parkolójában elmentem egy idősebb ember mellett szó nélkül, majd később döbbentem csak rá, hogy az Alfredo Di Stéfano volt. Akkoriban a fiatal játékosokkal sem foglalkoztak úgy, mint manapság. Ma már megnézik, hogy járnak-e iskolába, minden rendben van-e velük, van-e barátnőjük. Engem akkoriban leraktak a városban, nekem kellett megtalálni, merre van a busz vagy a metró.

Milyen tanulságot szűrtél le ezekből?

Lett egy nagyon nagy szimpátiám a külföldiekkel szemben. Én, ha bárhol találkozok külföldiekkel, mindenkinek segítek, ha el van tévedve, vagy ha játékos jön hozzám próbajátékra. Tudom, milyen az, amikor megérkezel egy idegen országba, letesznek egy helyre és a nyelvről fogalmad sincs, nem ismersz senkit, nem tudsz semmit.

Ha a játékoskarrieredet nézed, mi volt pályafutásod csúcsa?

Nyilván a Real Madrid az egy szép dolog ezzel kapcsolatban. Itthon tudtam bajnokságot, kupát nyerni. Cipruson az Omonia Nicosia csapatával tudtam kupát és szuperkupát nyerni. Az Apollon Limassol-lal sikerült kupát, szuperkupát és bajnokságot nyernem. Az egy szép időszak volt. Az Omonia Nicosia szurkolótábora óriási, több mint 20.000 ember szokott a stadionban lenni, ami majd felrobban. Ott nagyon szerettek és jól is ment a játék. Egyszer majdnem a PAOK-ba szerződtem, de végül ez nem történt meg. Összességében nyugodtan tudok lefeküdni, mert beletettem a munkát. Fiatalabb koromban én sem voltam a legprofibb, de Cipruson nagyon profi módon éltem az életem, nagyon komolyan koncentráltam a futballra.

Mik a jelenlegi céljaid?

Azt tartom az egyik legnagyobb küldetésemnek, ha mondhatok ilyet, hogy edzőként a Ferencvárosban átadjam a fiataloknak azt, amit nekem akkoriban nem nagyon mondtak el, vagy nem úgy, ahogy kellett volna. Nem akarom, hogy ők is elkövessék azt a hibát, amit egykoron én, és ezt elég keményen próbálom beléjük verni.

Hogy látod az edzői pályafutásodat, elégedett vagy jelenleg?

Az ország legkomolyabb klubjának, a Ferencvárosnak a második csapatát edzem most már negyedik éve. Nehezen tudnék ennél jobb helyre kerülni. Olyan emberek vesznek körül, mint Hajnal Tamás, Lisztes Krisztián és Palásthy Norbert akadémia igazgató, nagy tudással és tapasztalattal rendelkeznek és nem mellesleg mi mind a Fradiban nevelkedtünk. Nagyon bíznak a munkámban, meghallgatnak és elfogadnak. Tudtam korábban U17-es bajnokságot nyerni, ami előtte nem volt sok éven keresztül. Olyan helyen vagyok, ahol hagynak kibontakozni. Tisztelni kell a klub elképzeléseit, de hagynak dolgozni és kibontakozni. Most végzem a pro-licence-t, amit hamarosan meg is szerzek, főiskolai és egyetemi edzői diplomát is szereztem a TF-en az elmúlt években. Mindent megpróbálok kihozni magamból, amit ki lehet. Dolgozhattam a kis Lisztessel, Tóth Alex-szel, csak hogy az utóbbi időből a két legnagyobb nevet említsem, de van még jó pár játékos, akik majd a jövőben fognak feltűnni. Ott tartok most edzést, ahol 10 éven keresztül felnőttem.

Zárásként engedd meg, hogy megkérdezzem, mennyire követed manapság a Real Madridot? Azóta voltál kint Madridban?

Kimentem a bátyámmal is régebben ahol utánpótlás és felnőtt edzést is néztünk és beszélgettünk edzőkkel is. Voltunk meccseket is nézni.