A Real Madrid utolsó spanyol tízese: Rafael Martín Vázquez
A napokban hivatalossá vált, hogy a Real Madrid új tízese a francia Kylian Mbappé lesz, miután a mezszám felszabadult a horvát Luka Modrić távozásával. Marketing szempontból egész biztosan óriásit húzott a klub, hiszen Mbappé képes kirívó teljesítményre, rendkívül népszerű, és még talán azok is megveszik 10-es számú mezét, akik korábban a 9-est megvásárolták. A szurkolók között természetesen felmerült az a téma, ami ilyenkor megszokott: mikor volt utoljára spanyol 10-ese a Real Madridnak? A válasz: 35 évvel ezelőtt Rafa Martín Vázquez személyében.
A 10-es mez kultusza
A 10-es mez az 1950-es években kezdett egyre nagyobb szerepet betölteni, azóta pedig legendássá vált, hiszen a futballtörténelem legnagyobbjai viselhették, csakúgy, mint a 7-es vagy a 9-es mezeket. A Real Madridnál a spanyol Hilario Marrero volt az első 10-es még 1932-ben. A mezszámot Luis Molowny tette igazán legendássá klubon belül, aki 1946 és 1957 között viselte azt. 1932 és 1957 között csak spanyol játékosok viselték ezt a mezszámot. Az egyre inkább nemzetközivé váló labdarúgásban azonban fontos szerepet kezdtek betölteni a külföldi játékosok. 1957-ben az argentin Héctor Rial volt az első nem spanyol, aki viselte a 10-est, de nem sokáig. Az 1958/1959-es idénytől ugyanis a csapat egyik sztárigazolása lett a magyar Puskás Ferenc, aki azonnal meg is kapta ezt a mezszámot, és 1966-os visszavonulásáig a klub történelmének addigi legnagyobb 10-ese lett. 1966 és 1977 között a spanyol Manuel Velázquez viselte a legendás mezszámot, majd őt követte a német Uli Stielike (1977-1985).
Rafa Martín Vázquez
1985-ben az akkor 20 esztendős, saját nevelésű támadó középpályás, Rafa Martín Vázquez kapta meg a 10-es mezt, ezzel nem kis terhet rakva a nyakába. Ahogy mondani szokták, ennek a mezszámnak súlya van.
Rafael Martín Vázquez 1965. szeptember 25-én született Madridban, és hamar a labdarúgás szerelmese lett. Szabadideje nagy részét a labdarúgással töltötte, édesapja sokat mesélt neki az 1950-es, 1960-as évek sikercsapatáról, amikor a Real Madrid hat alkalommal nyerte meg a mai Bajnokok Ligája elődjét. Rafa célja is az volt, hogy egy nap majd a habfehér csapat játékosa lehessen. Álmai megvalósításán 1980-ban, 15 évesen kezdhetett el dolgozni, hiszen ekkor szerződtette le akadémiájára a Real Madrid. A fiatal spanyol játékos végigjárta a csapat ifjúsági korosztályát, az 1982/1983-as idényben pedig a Real Madrid Castilla játékosa lett.
A Castilla akkoriban egy egész jó másodosztályú csapat volt és nagyon jó megítélésnek örvendett, hiszen 1980-ban Király-kupa-döntőt játszhatott a Real Madrid első csapata ellen. Mivel kiemelkedő teljesítményt nyújtott, az 1983/1984-es idényre a klub korábbi legendája, az akkor edzőként dolgozó Alfredo Di Stéfano felvitte az első csapathoz. Az akkor 18 éves Vázquez leginkább a bajnokságban jutott szóhoz, és Uli Stielike távozása után 1985-ben Luis Molowny tréner, aki egykoron maga is legendás 10-es volt, úgy döntött, hogy Rafa kapja meg ezt a kivételes mezszámot, mindössze 20 évesen.
Az 1980-as évek Real Madridja arról volt híres, hogy alaposan kihasználta a La Fábrica, az utánpótlás nyújtotta lehetőségeket. Ekkoriban született meg a „Keselyű Ötöse”, spanyolul La Quinta del Buitre elnevezés, amely a spanyol sportújságíró, Julio César Iglesias tollából származik. A Real Madrid a nyolcvanas évek közepén volt, hogy egyszerre öt saját nevelésű játékosra is támaszkodott a kezdőcsapatban: Míchel, Rafa Martín Vázquez, Emilio Butragueño, Miguel Pardeza és Manolo Sanchís. A La Quinta del Buitre magjával (amelynek létszáma négy főre csökkent, miután Pardeza 1986-ban elhagyta a klubot a Zaragozáért), a Real Madrid Spanyolország és Európa egyik legjobb csapatával rendelkezett az 1980-as évek második felében.
Spanyolországban félelmetes dominanciát mutatott ez a csapat, hiszen 1986 és 1990 között sorozatban öt alkalommal nyerte meg a bajnokságot. Mellette még nyert ebben az időszakban egy ligakupát, egy Király-kupát és két spanyol szuperkupát is. A csúcsot az jelentette, amikor egymást követő két esztendőben is megnyerték a mai Európa-liga elődjét, az UEFA-kupát. 1985-ben a két mérkőzéses UEFA-kupa-döntőnek még magyar érdekeltsége is volt, hiszen a Real Madrid ellenfele a fehérvári Videoton volt. Az első mérkőzést a madridi alakulat 0-3 arányban megnyerte a Sóstói stadionban, majd a visszavágón nagy meglepetésre 0-1-re nyert a Videoton a Santiago Bernabéuban. Összesítésben, 3-1 arányban a Real Madridé lett a trófea.
Maga Vázquez a legjobb idényét az 1989/1990-es idényben futotta. A támadó középpályás 43 mérkőzésen 15 gólt jegyzett (egyéni rekord) és 10 gólpasszt adott (aminél csak egyszer adott többet). Összességében tehát 25 gólban vállalt szerepet, így a mérkőzések több, mint 58%-ában benne volt egy gólban. Ekkoriban a világ egyik legjobbjának tartották a posztján. Pont ezért nem értette sem Rafa, sem a csapat és a szurkolók egy része, amikor Ramón Mendoza klubelnök 1990. június 27-én leigazolta a román Gheorghe Hagit a helyére. Mendoza ráadásul nemcsak riválisnak hozta a román játékost, de rögtön oda is adta Vázquez 10-esét Haginak. Rafa érthető módon úgy érezhette, hogy kívülállónak számít, így elhatározta, hogy 10 esztendőt követően elhagyja a Real Madridot.
Ekkoriban a világ legjobb bajnokságának számított az olasz élvonal, a Serie A, így akinek oda sikerült igazolnia, az valóban úgy érezhette, hogy a legmagasabb szinten játszik. 1990. július 1-jén Vázquez szerződést kötött az FC Torino csapatával. A Torino ekkoriban már 14 éve nem nyert Serie A-t, és 19 éve nem nyerte meg az olasz kupát sem. Sőt, frissen jutott vissza az olasz élvonalba, hiszen az előző idényben a Serie B-ben szerepelt, amit meg is nyert. Noha a világ legjobb bajnokságában szerepelhetett, sokan nem értették, mit lát Vázquez a Torino projektben.
Az 1990/1991-es kiírásban Rafa természetesen a Torino alapembere volt, és a bajnokságban a top ötben végeztek, nyolc ponttal lemaradva a dobogóról, illetve megnyerték a klub fennállásának első nemzetközi trófeáját, a Mitropa Kupát (Közép-európai kupa). És mi történt a Real Madriddal? Noha Hagi egy kiváló játékos volt, a csapat mégsem működött vele úgy, mint Vázquezzel. A sorozatban öt bajnokságot nyerő csapat szériája megszakadt, a bajnokságban harmadik lett a madridi alakulat, a Király-kupában a legjobb 16, míg a Bajnokok Ligájában a legjobb 8 között esett ki.
Az 1991/1992-es idényben Vázquez már dobogós volt a Torinóval az olasz bajnokságban, és óriási idényt futottak az UEFA-kupában. Az elődöntőben a Torino pont a Real Madriddal találkozott. A felvezetésben sokszor elhangzott a Hagi kontra Vázquez. Eleinte úgy tűnt, hogy a román klasszis örülhet majd, hiszen ő szerezte a párharc első gólját, és a Real Madrid 2-1 arányban nyerni tudott. A visszavágón azonban többek között Vázquez is óriásit játszott, és 2-0-ra nyertek, amivel a Torino jutott be az UEFA-kupa döntőbe. Rafának ez egyfajta elégtétel volt. Ugyan az Ajax elleni döntőt idegenben lőtt gólok miatt elvesztették, de így is fantasztikus idényük volt. A Real Madrid továbbra sem tudott nyerni Rafa távozása óta, hiszen a bajnokságban és a Király-kupában is másodikok lettek, míg ugye az említett UEFA-kupában az elődöntőben véreztek el.
Az 1992/1993-as idényre Hagi úgy döntött, hogy hátat fordít a Real Madridnak, és ő is elszerződött Olaszországba, a Brescia játékosa lett. A kiváló, még mindig csak 27 éves Vázquezt megkereste egy ígéretes projekttel a francia Marseille csapata. Az üzlet megköttetett, és Vázquez aláírt a francia klubhoz, ahol fantasztikusan kezdett: 9 mérkőzésen 3 gólt és 2 gólpasszt jegyzett. Mindössze két hónapja volt a Marseille játékosa, amikor megkereste őt a Real Madrid, hogy térjen vissza. Noha ekkoriban a 10-es mezt már az újonnan igazolt Robert Prosinecki viselte, ő visszatért Madridba, ezúttal már a 14-es dresszben. A Real Madrid pedig újra nyerni kezdett: 1993-ban megnyerte a Spanyol Szuperkupát és a Király-kupát, majd 1995-ben a bajnokságot. Érdekesség, hogy Rafa pályára lépett a Marseille színeiben Bajnokok Ligája-mérkőzésen, így hivatalosan megnyerte azt a sorozatot is.
1995-re már egyre több sérüléssel bajlódott, így másodjára is távozott a Real Madridból, és a spanyol Deportivo La Coruña játékosa lett. Ott két idény alatt a sok térdproblémája miatt a 20 meccset sem érte el, így 1997-ben barátja, Emilio Butragueño akkori csapatába, a mexikói Atlético Celayába igazolt. Rafa már itt sem volt képes sokat pályára lépni. 1998-ban még megpróbált visszatérni Európába, és a német Karlsruher SC futballistája lett, de a térde soha nem jött már helyre, így még abban az évben, 33 évesen visszavonult.
Eredményei a Real Madridban:
- LaLiga: 252 mérkőzés / 42 gól / 41 gólpassz.
- Király-kupa: 41 mérkőzés / 3 gól / 3 gólpassz.
- Spanyol Szuperkupa: 2 mérkőzés / 0 gól / 0 gólpassz.
- Spanyol Ligakupa: 5 mérkőzés / 0 gól / 0 gólpassz.
- Bajnokok Ligája: 24 mérkőzés / 1 gól / 0 gólpassz.
- UEFA-kupa: 16 mérkőzés / 1 gól / 0 gólpassz.
- Klubcsapatok Európai Kupája: 3 mérkőzés / 0 gól / 0 gólpassz.
- Barátságos meccsek: 8 mérkőzés / 0 gól / 3 gólpassz.
Összességében: 351 mérkőzés / 47 gól / 47 gólpassz.
15 megnyert trófea:
- LaLiga 6x
- Király-kupa 2x
- Spanyol Szuperkupa 3x
- Spanyol Ligakupa 1x
- UEFA-kupa 2x
- Copa Iberoamericana 1x
A Real Madrid és a 10-es mezszám
A Bajnokok Ligája, klubvilágbajnokság és a spanyol bajnokság rekordere, a Real Madrid a futballtörténelem egyik legnagyobb klubja, melynek mezét minden játékosnak megtiszteltetés viselni. Vannak azonban olyan mezszámok, melyek úgymond kilógnak a sorból és legendásabbak, mint a többi. Ilyen a 7-es a 9-es és a 10-es mezszám is. Azzal, hogy a Real Madrid aranylabdás legendája, Luka Modrić távozott a királyi gárdától, a 10-es mez új gazdára talált a francia Kylian Mbappé személyében. Az alábbi cikkben ennek a legendás meznek a történetét tekintjük át.
A mezszámok jelentősége
A futball hőskorában a mezszámok szorosan kötődtek a pályán betöltött pozíciókhoz. Az 1-es szám kizárólag a kapusoké volt, míg a 2-estől a 4-esig terjedő számokat a védők viselték. Az 5-östől a 11-esig a középpályások és a csatárok osztoztak, a klasszikus kezdőcsapat tagjai pedig az 1–11-es mezszámokat kapták. A 10-es mezszám különösen nagy jelentőséggel bírt: ezt általában a csapat játékmestere, irányítója viselte — az a futballista, aki kreativitásával, technikai tudásával és vezéregyéniségével meghatározta a támadójátékot.
A 10-es mezért meg kellett dolgozni: ki kellett vívni a vezetőség és a szurkolók bizalmát, hiszen ezt a számot csak a legkiválóbbak viselhették. Nem véletlen, hogy a futballtörténelem legnagyobb legendái közül sokan ezzel a számmal írták be nevüket a sportág halhatatlanjai közé: Pelé, Diego Maradona, Michel Platini, Francesco Totti, Alessandro Del Piero vagy Lionel Messi mind viselték a legendás tízest.
A Real Madrid legendás tízesei
A Real Madrid történetében először 1932-ben viselte valaki a 10-es mezszámot: a spanyol Hilario Marero volt az első, aki ebben a legendás mezben lépett pályára. Az első igazán emlékezetes tízes azonban Luis Molowny lett, aki 1946 és 1957 között írta be magát a klub aranykönyvébe. A Tenerifén nevelkedett középpályás 1944 és 1946 között a Marino FC-ben futballozott, és 21 éves korára Európa egyik legnagyobb ígéretének számított. Több klub is harcolt a kegyeiért, végül a Real Madrid szerződtette, és nem bánta meg: Molowny klasszikus irányítóként vezette a csapatot, és ő tette igazán híressé a tízes mezt.
Madridban 206 tétmérkőzésen 105 gólt és 60 gólpasszt jegyzett. Három LaLigát, egy Király-kupát, kétszer Latin Kupát, egy spanyol szuperkupa-elődöt és a BEK (Bajnokcsapatok Európa-kupája) egy kiírását is megnyerte. Nem véletlen, hogy 1974-ben visszatért a klubhoz vezetőedzőként, ahol újabb sikereket ért el: 3 LaLiga, 2 Király-kupa, 1 Ligakupa és 2 UEFA-kupa győzelem fűződik a nevéhez.
Molownyt követően, az 1957/58-as idényre az argentin Héctor Rial kapta meg a 10-es mezt, ám az igazi utód csak 1958-ban érkezett – a magyar Puskás Ferenc személyében. Puskás örökségét aligha kell bemutatni Madridban. A klub történetének egyik legnagyobb alakja lett, aki 1966-ig mindent megnyert a Real Madriddal: öt LaLiga-elsőség, egy Király-kupa, egy Interkontinentális Kupa és három BEK-győzelem szerepel a neve mellett. Egyénileg is egészen elképesztő mérleget produkált: 262 hivatalos mérkőzésen 242 gólt szerzett és 135 gólpasszt osztott ki.
Puskás távozása után sokáig nem volt könnyű betölteni a tízes mez súlyát, ám olyan remek játékosok viselték ezt a számot, mint Uli Stielike, Gheorghe Hagi, Michael Laudrup, Clarence Seedorf vagy Luís Figo.
A portugál klasszis volt talán az első, aki újra eljutott arra a szintre, amelyet Molowny és Puskás képviselt korábban. Figo 2000-ben robbantotta a futballvilágot, amikor az ősi rivális FC Barcelonától igazolt a Real Madridhoz — ez minden idők egyik legviharosabb átigazolása volt. Akkoriban a világ legjobb játékosának számított, és ezt Madridban is bizonyította: nyert LaLigát, Spanyol Szuperkupát, Bajnokok Ligáját, UEFA-szuperkupát és klubvilágbajnokságot is. Egyénileg is tarolt, ő lett a klub történelmének első tízese, aki elhódította a France Football Aranylabdáját (2000) és a FIFA év játékosa címet (2001).
Figo 2005-ben távozott, és vele együtt ismét nagy űr keletkezett. Bár a mezszámot utána Robinho, Wesley Sneijder, Mesut Özil és James Rodríguez is viselte – mindannyian tehetséges játékosok –, az igazi örökös Luka Modrić lett.
A horvát középpályás 2017-től viselte a tízest, és felnőtt a legnagyobb elődökhöz. Minden lehetséges trófeát megnyert a Real Madriddal, és 2018-ban ő lett a klub történetének második 10-ese, aki megnyerte az Aranylabdát. Modrić klasszikus játékmesterként a régi iskolát idézte: kiváló technika, lenyűgöző látásmód és kifogyhatatlan munkabírás jellemezte. Méltó módon viselte a mezszámot, amelyet a klub és a szurkolók is csak a legkiválóbbaknak adnak.
A Real Madrid összes tízese
- 1932-1934 Hilario Marero (Spanyolország)
- 1934-1941 Simón Lecue (Spanyolország)
- 1941-1944 Nazario Belmar (Spanyolország)
- 1946-1957 Luis Molowny (Spanyolország)
- 1957-1958 Héctor Rial (Argentína)
- 1958-1966 Puskás Ferenc (Magyarország)
- 1966-1977 Manuel Velázquez (Spanyolország)
- 1977-1985 Uli Stielike (Németország)
- 1985-1990 Rafa Martin Vázquez (Spanyolország)
- 1990-1992 Gheorghe Hagi (Románia)
- 1992-1995 Robert Prosinecki (Horvátország)
- 1995-1996 Michael Laudrup (Dánia)
- 1996-2000 Clarence Seedorf (Hollandia)
- 2000-2005 Luís Figo (Portugália)
- 2005-2008 Robinho (Brazília)
- 2008-2009 Wesley Sneijder (Hollandia)
- 2009-2011 Lassana Diarra (Franciaország)
- 2011-2014 Mesut Özil (Németország)
- 2014-2017 James Rodriguez (Kolumbia)
- 2017-2025 Luka Modrić (Horvátország)
- 2025- Kylian Mbappé (Franciaország)
Asencio: 17
Raúl Asenciót sikeresen regisztrálta a klub az első csapat tagjaként, és már az is kiderült, hogy a 17-es számú mez lesz az övé a következő idényben. Nézzük, hogyan jutott el idáig a spanyol, és kik is voltak az elődei a 17-es mezt illetően.
A 2024/2025-s szezon egyik pozitívuma a sok sérülés dacára az volt, hogy a Real Madrid házon belül megtalálta a probléma részleges megoldását középhátvéd posztra a 22 esztendős Raúl Asencio személyében.
Raúl Asencio del Rosario 2003. február 13-án született Las Palmasban. 2011-ben, nyolc esztendősen kezdett el futballozni és 2012-ben már az UD Las Palmas utánpótlás játékosa lett. Itt figyelt fel rá a Real Madrid és igazolta le akadémiájára 2017-ben. Asencio példaképe mindig is Sergio Ramos volt, de felnézett a korábban szintén Real Madridban futballozó Pepére is.
2024. november 9-én vetette be első ízben őt Carlo Ancelotti az Osasuna elleni bajnoki mérkőzésen. A Castilla fiatalja a 35-ös mezszámot viselte és azonnal megmutatta magát karakteres védekezési munkájával és egy kiváló gólpassz formájában, amit Jude Bellinghamnek adott.
A mögöttünk hagyott szezon nagy részében Asencio kiváló teljesítményt nyújtott, sok esetben határozott belépőket bemutatva.
A szezon végére, a 32 csapatos klubvilágbajnokságra azonban láthatóan elfáradt, hisz több hibája is volt, a Salzburg elleni mérkőzésen még ki is állították.
Ettől eltekintve Xabi Alonso bízik benne, látja a fiatal spanyolban a jövőt, és a 2025/2026-s idénytől már hivatalosan is az első keret tagjának számít.
Asencio mezszáma pedig a 17-es lett.
Az elődök
Ugyan nem tartozik a legendásabb mezszámok közé, de például ebben a számban játszott Raúl is az 1995/1996-os idény egy részében.
Később két éven keresztül a klub történelmének első olasz játékosa, Christian Panucci is ezt viselte (1996-1998).
De ezt a mezszámot kapták meg a klubnál olyan spanyol játékosok, mint Javier Dorado, Pedro Munitis, Alberto Rivera, Óscar Miñambres vagy Javier Portillo.
Az első igazán nagy sztárjátékos, aki ezt a mezt viselte a Real Madridban, az a holland Ruud van Nistelrooy volt, aki 2006-ban érkezett meg a spanyol fővárosba. A holland gólzsák első idényében 47 fellépésen 33 gólt szerzett és 5 gólpasszt adott. A maga 25 LaLiga-találatával elnyerte a Pichichi-trófeát is.
Később a jelenleg Real Madrid Castillát irányító Álvaro Arbeloa is ezt a mezszámot viselte jobbhátvédként.
A legemlékezetesebb 17-es azonban talán az utóbbi idény végén távozó Lucas Vázquez volt, aki 2016 és 2025 között viselte ezt a számot.
Asenciónak tehát ilyen elődök után kell a hátán hordania ezt a mezszámot.
Reméljük, hogy legalább olyan sikeres lesz ő is, mint a felsoroltak többsége.
A brazil projekt egyik kudarca: Reinier Jesus
A Real Madrid már jó ideje dolgozik egyfajta „brazil projekten”, amelynek kimondott vagy kimondatlan célja, hogy megtalálják a klub új Ronaldóját vagy Roberto Carlosát. A klub története során eddig 31 brazil játékost igazolt, ezek közül 17 szerződtetés Florentino Pérez elnöki ciklusai alatt történt. Mielőtt rátérünk Reinier-re, kis kitekintést teszünk a Pérez-korszak néhány brazil igazolására is.
Ronaldo
Ronaldo Nazário 2002. augusztus 31-én csatlakozott a Real Madridhoz, 26 évesen. A brazil támadó ekkorra már a futballtörténelem legnagyobb alakjai közé tartozott. Korábban olyan európai klubokban játszott, mint a PSV Eindhoven, az FC Barcelona és az Internazionale. 1996-ban és 1997-ben elnyerte a FIFA Év játékosa címet, 1997-ben pedig az Aranylabdát is begyűjtötte.
Hosszú, közel két évig tartó sérülés után tért vissza a 2002-es világbajnokságon, ahol 7 mérkőzésen 8 gólt szerzett – köztük kettőt a döntőben – és gólkirályként vezette világbajnoki címig Brazíliát. Ezt követően Florentino Pérez elnök vitte Madridba, és Ronaldo már első idényében remekelt: 2002-ben ismét elnyerte a FIFA Év játékosa díjat és a France Football Aranylabdáját is. A Real Madriddal LaLiga-bajnoki címet és klubvilágbajnoki címet is nyert.
Casemiro
A Real Madrid háza táján hosszú ideje keresték Claude Makélélé méltó utódját – azt a játékost, aki védelmi falat képez a hátsó alakzat és a támadószekció között. 2013. július 1-jén érkezett a klubhoz a 21 éves Carlos Henrique Casemiro a São Paulo együttesétől, mindössze 6 millió euróért.
A 2013/2014-es idényben még leginkább cserejátékosként számoltak vele, így a 2014/2015-ös idényt kölcsönben töltötte az FC Portónál. Visszatérése után, a 2015/2016-os idényben azonban berobbant, és onnantól kezdve gyakorlatilag kirobbanthatatlan lett a kezdőcsapatból.
Casemiro Luka Modrić-csal és Toni Kroosszal minden idők egyik legjobb középpályás trióját alkotta. A brazil játékos szinte mindent megnyert a Real Madriddal, és több mint 300 tétmérkőzésen viselte a habfehér mezt.
Vinícius Jr.
A sokakat megosztó Vinícius Jr. 2018 júliusában érkezett Madridba a brazil Flamengótól. A technikás és rendkívül gyors szélső szezonról szezonra látványosan fejlődött. Mára mindent megnyert a Real Madriddal, 2024-ben pedig elnyerte a FIFA Év játékosa címet. Több mint 300 mérkőzésen lépett pályára a klub színeiben, ezek során pedig már 100-nál is több gólt és közel ugyanennyi gólpasszt jegyez.
A Real Madrid úgynevezett „brazil projektje” számos sikertörténetet hozott: Ronaldo, Casemiro és Vinícius Jr. mellett ide sorolható Rodrygo, Éder Militão és Robinho is.
Ugyanakkor nem minden igazolás váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A kevésbé sikeres nevek közé tartozik például Cicinho, Emerson, Lucas Silva vagy Reinier Jesus.
Reinier Jesus
Reinier Jesus Carvalho 2002. január 19-én született a Brazíliavárosban. Édesapja, Mauro, futsaljátékos volt, így Reinier már gyerekkorától kezdve a labda bűvöletében élt. Alig volt 8–9 éves, amikor nyilvánvalóvá vált kivételes tehetsége. Brazíliában a jövő egyik legnagyobb középpályás-reménységeként tartották számon, így már 2011-ben sorban álltak érte a legnagyobb klubok.
Pályafutását a Vasco da Gama utánpótlásában kezdte, ahonnan még ugyanabban az évben a Botafogo csapatához igazolt. 2012 és 2013 között a Fluminense játékosa volt, majd 2013-ban teljesült egyik álma: a Flamengo akadémiájához csatlakozhatott.
Elsőként a 2017-es U15-ös Copa Américán hívta fel magára a figyelmet, ahol két meccsen két gólt szerzett. 2019-ben az U17-es Copa Américán a brazil válogatott csapatkapitánya volt, és négy mérkőzésen három gólt lőtt.
július 31-én, mindössze 17 évesen bemutatkozott a Flamengo felnőttcsapatában. Ekkorra már komoly érdeklődést mutatott iránta a Chelsea, a Barcelona és a Real Madrid is. Valóban úgy tűnt, korszakos zseni válhat belőle. A Real Madrid gyorsan lépett, és 2020. január 20-án megállapodott a játékossal, aki augusztusban csatlakozott is a klubhoz – a Flamengo 30 millió eurót kapott érte.
Ám Reinier érkezésekor élt az az EU-n kívüli játékosokra vonatkozó szabály, miszerint a klub legfeljebb öt ilyen játékost regisztrálhatott. Éder Militão, Federico Valverde, Vinícius Jr., Rodrygo, Takefusa Kubo és Reinier közül tehát valakinek máshol kellett folytatnia – legalábbis egy időre. Ráadásul a koronavírus-járvány miatt elmaradtak a nyári felkészülési mérkőzések, így Reinier-nek nem volt lehetősége bizonyítani, és sorsa megpecsételődött: kölcsönadás várt rá.
A lehetőség ígéretesnek tűnt: két évre a fiatalok neveléséről híres Borussia Dortmundhoz került. A madridi klub Reinier éves, 2 millió eurós fizetéséből évi 570 ezer eurót vállalt magára – mintegy 30%-ot. A terv azonban kudarcba fulladt: Reinier nem tudta beverekedni magát a kezdőcsapatba, többnyire csereként kapott lehetőséget. Két év alatt 39 tétmeccsen csupán egy gólt és egy gólpasszt jegyzett.
A 2022/2023-as idény előtt visszatért Madridba, de ismét nem kapott szerepet a felkészülési meccseken, így újra kölcsönbe került – ezúttal a LaLigában szereplő Gironához. A klub abban bízott, hogy a hazai közeg segít majd a fejlődésében. Reinier azonban itt sem tudott maradandót alkotni: 18 tétmeccsen 2 gól és 1 gólpassz volt a mérlege.
A 2023/2024-es idény előtt ismét nem kapott lehetőséget a nyári mérkőzéseken, így újfent kölcsönadták – ezúttal az olasz kiscsapat, a Frosinone lett a célállomás. Itt némileg jobban teljesített, időnként a mérkőzés embere is lett. 23 tétmeccsen 3 gólt szerzett és 2 gólpasszt adott – karrierje eddigi legjobb európai szezonja volt.
2024 nyarán visszatért a Real Madridhoz, és július 24-én végre bemutatkozhatott a felnőtt csapatban is: az Albacete elleni barátságos mérkőzésen (3–0) ő szerezte a harmadik gólt. Ennek ellenére a klub nem vitte magával az amerikai túrára, és a 2024/2025-ös idényre kölcsönadta a spanyol másodosztályú Granadának. Reinier itt 25 meccsen 1 gólt és 4 gólpasszt jegyzett, de ez kevés volt ahhoz, hogy a Granada visszajusson az élvonalba.
2025 nyarán a Real Madridnál már Xabi Alonso sem tart igényt a szolgálataira. Reinier szerződése 2026. június 30-ig szól, így a klub jelenleg csapatot keres számára – legalább egy utolsó kölcsönadás erejéig. Amennyiben ez nem sikerül, a madridi vezetőség a szerződés felbontását is fontolóra veszi.
Reinier egy rendkívül tehetséges játékos, akinek pályafutása valahol félresiklott. Az elvárások hatalmasak voltak vele szemben, de a fejlődése megakadt. Lehet, hogy ő a Real Madrid egyik legnagyobb kihagyott lehetősége a brazil projektben?
Egy elvesztegetett tehetség: Antonio Cassano
Az idén 43. életévét betöltő korábbi olasz támadó, Antonio Cassano a generációja egyik legtehetségesebb futballistája volt. Tehetségére – ahogy az lenni szokott – a legnagyobb klubok is felfigyeltek, köztük a Real Madrid is. Az alábbi cikkben pályafutására, valamint madridi időszakára emlékezünk vissza.
Róma gyémántja
Antonio Cassano 1982. július 12-én született az Adriai-tenger partján fekvő Bari városában, amelyet akkoriban körülbelül 280 000 fő lakott. Születése éppen az 1982-es világbajnoki döntő másnapjára esett, amelyen Olaszország 3–1-re legyőzte Németországot.
Cassano édesapja korán elhagyta a családot, így édesanyja egyedül nevelte fel. Antonio nehéz természetű, rossz gyerek hírében állt, nem szeretett tanulni, és állandóan valamilyen csibészségen törte a fejét. Egyetlen dolog volt, amit igazán komolyan vett: a labdarúgás. Már gyerekként is nagy álmodozó volt – és mint később kiderült, óriási tehetséggel is megáldotta a sors.
Egy nap az SSC Bari egyik megfigyelője felfigyelt rá, miközben az utcán játszott, és 1996-ban, mindössze 14 évesen leszerződtették az utánpótláscsapatba. Cassano ekkor már elkötelezett AC Milan-szurkoló volt, így amikor a Bari ifijátékosaként lehetősége volt részt venni a felnőttcsapat AC Milan elleni meccsein, rajongóként megrohanta a Milan játékosait, hogy közös képet készíthessen kedvencével, Roberto Baggióval.
Cassano 1999-ben, 17 évesen debütált a Bari felnőttcsapatában. Rövid időn belül a Serie A egyik legnagyobb ígéretévé vált, különösen azután, hogy egy szenzációs győztes gólt szerzett az Inter elleni 2–1-es hazai győzelem során. Technikája, kreativitása és ösztönös játékintelligenciája miatt sokan Roberto Baggióhoz és Diego Maradonához hasonlították.
A 2001/2002-es idényre már egy nagyobb klubhoz, az akkor éppen bajnoki címvédő AS Romához igazolt. A fővárosi klubnál Fabio Capello volt az edzője, akivel kezdetben számos konfliktusa akadt – olyannyira, hogy egy időre a keretből is kikerült. Ennek ellenére már első évében Olasz Szuperkupát nyert a csapattal, és elnyerte az Év fiatal játékosa címet Olaszországban.
Az igazi áttörést a 2003/2004-es idény hozta meg számára: Cassano ebben az évben Francesco Totti mellett a Roma legjobbja volt. 39 mérkőzésen 18 gólt szerzett és 9 gólpasszt adott, teljesítményével pedig végleg berobbant az európai futball élvonalába.
Nem csoda, hogy a legnagyobb klubok sorra jelentkeztek érte, ám szerződése 2006. június 30-ig a Romához kötötte.
Csalódáskeltő szereplés a Real Madridban
2006 januárjában a Real Madrid úgy vélte, hogy Antonio Cassano kedvező áron megszerezhető, mivel az olasz támadó nem kívánta meghosszabbítani szerződését az AS Romával, és nyáron ingyen távozott volna. A madridi klub számítása bejött: 5,5 millió euróért leigazolták Cassanót, ami akkoriban kedvező üzletnek számított, hiszen piaci értéke 24 millió euró körül mozgott. A támadó 2009. június 30-ig írt alá, és ő lett a Real Madrid történetének második olasz játékosa. Az első Christian Panucci volt, aki 1997-ben érkezett, majd 1999-ben az Interhez távozott.
Cassano leigazolása azonban kérdéseket vetett fel, hiszen a csapat keretében ekkor olyan támadók szerepeltek, mint Raúl, Ronaldo, Robinho és Soldado. A csapat edzője a spanyol Juan Ramón López Caro volt, nála kellett volna Cassanónak kiharcolnia a helyét a kezdőcsapatban.
Bemutatkozására elegáns, olasz úriemberként érkezett, bundakabátban pózolt Emilio Butragueño társaságában. Caro hamar lehetőséget adott neki: 2006. január 18-án, a Real Betis elleni idegenbeli Király-kupa-mérkőzésen a 61. percben csereként lépett pályára Soldado helyén, majd három perccel később megszerezte első gólját, amely győzelmet jelentett a csapatnak.
A bajnokságban többnyire 25–30 perces játéklehetőségeket kapott, ami alatt nem tudta igazán megmutatni, mire képes. 2006. március 5-én, az Atlético Madrid elleni hazai bajnokin először kezdett a LaLigában – és remekelt: az 5. percben vezetést szerzett, majd 1–1-es állásnál gólpasszt adott Júlio Baptistának. A 75. percben lecserélték, Raúl váltotta, a mérkőzés pedig 2–1-es Real Madrid-győzelemmel zárult. Cassano a meccs embere lett.
Ezt követően azonban formája visszaesett: gyakran elhanyagolta az edzéseket, fegyelmezetlensége miatt többször is megbüntették, súlya pedig látványosan gyarapodott. Míg januárban 78 kilót nyomott, júniusra már 92-t. Egy későbbi podcastban Christian Vierivel így emlékezett vissza: „A klub egyik szponzora a Nutella volt. Minden hónapban kaptunk egy ötkilós üveggel – én meg hét hónap alatt 14 kilót híztam. Egyenesen az üvegből, kanállal ettem a Nutellát.” A klub megpróbálta kordában tartani a helyzetet, még pénzbírságot is kiszabott minden felszedett kiló után.
A 2006/2007-es idényre Fabio Capello érkezett a kispadra – egykori mestere az AS Romából –, akiről köztudott volt, hogy nem tűri a fegyelmezetlenséget. Cassano ekkor látszólag komolyan vette a felkészülést, közel 12 kilót fogyott, és meggyőző teljesítményt nyújtott az előszezonban: a Reims ellen két gólt szerzett, az ATV Irdning elleni meccsen pedig mesternégyest lőtt. Nyolc felkészülési mérkőzésen összesen hét gólt szerzett.
Úgy tűnt, valóban elszántan készült a szezonra. Azonban a klub szerződtette a holland gólvágót, Ruud van Nistelrooy-t, aki kiszorította őt és Ronaldót is a kezdőből. Cassano ismét háttérbe szorult, lelkesedése csökkent, súlya újra gyarapodni kezdett. Capellóval egyre többször került nyilvános összetűzésbe, mígnem 2006 októberében a klubvezetés úgy döntött, kiveszi őt a keretből, és januárban megpróbálják értékesíteni.
Cassano 2006 decemberében már nyíltan kijelentette, hogy szeretne visszatérni az AS Romához. Végül azonban a téli átigazolási időszakban nem érkezett érte ajánlat, így a szezon hátralévő részét Madridban töltötte. Bár pályára ritkán lépett, a Real Madrid végül megnyerte a bajnokságot.
2007 nyarán egyértelművé vált, hogy Cassano jövője nem Madridban folytatódik. A klub akkori elnöke, Ramón Calderón egy júliusi rádióinterjúban úgy fogalmazott, Cassano hozzáállása „az elmúlt hónapokban fenntarthatatlan volt”, és bejelentette, hogy megválnak tőle.
Végül nem sikerült eladni, de az olasz Sampdoria egy évre kölcsönvette, és a 4,2 millió eurós fizetéséből 1,2 milliót átvállalt. Cassano remekelt: 25 mérkőzésen 9 gólt szerzett és 7 gólpasszt adott. A genovai klub végül 5 millió euróért végleg megszerezte őt – a Real Madrid így anyagilag nem szenvedett jelentős veszteséget.
Cassano ezt követően ismét jó formába lendült, majd gyermekkori kedvence, az AC Milan játékosa lett, amellyel bajnoki címet és Olasz Szuperkupát is nyert. Később sokakat meglepett, amikor a rivális Interhez igazolt. Később a Parmában, majd ismét a Sampdoriában is megfordult. A 2015/2016-os idényben, 34 évesen súlyos bokasérülést szenvedett, így az idény végén és a következő évben sem játszhatott.
A 2017/2018-as idényre a Hellas Verona csapatához írt alá, de két meccs után botrányos körülmények között, közös megegyezéssel felbontották szerződését.
Antonio Cassano Real Madrid-mérlege:
LaLiga: 19 mérkőzés / 2 gól / 3 gólpassz
Király-kupa: 5 mérkőzés / 2 gól / 0 gólpassz
Bajnokok Ligája: 5 mérkőzés / 0 gól / 0 gólpassz
Barátságos meccsek: 8 mérkőzés / 7 gól / 0 gólpassz
Összesen: 37 mérkőzés / 11 gól / 3 gólpassz
Trófea: 2006/2007-es LaLiga-bajnoki cím
Cassano és a Real Madrid kapcsolatát végül a be nem váltott ígéretek és az eltékozolt tehetség határozta meg. Talán mindent elmond róla, amit egykori csapattársa, Francesco Totti írt önéletrajzi könyvében:
„Antonio Cassano a legjobb játékos, akivel valaha együtt játszottam. A Romában és a válogatottban rengeteg klasszissal találkoztam a pályán, de nincs kétségem, hogy a legragyogóbb tehetség Cassano volt.”
Hivatalos közlemény: Álvaro Rodriguez
A Real Madrid CF és az Elche CF megegyezett a játékosunk, Álvaro Rodriguez átigazolásáról.
Álvaro Rodriguez 2020-ban, 16 évesen csatlakozott a Real Madridhoz, és az utánpótlásrészleg csapataiban játszott, mielőtt három szezont töltött volna a Castillában.
2023 januárjában debütált a Real Madrid első csapatában. Az előző idényben kölcsönben a Getafe CF együttesében szerepelt.
A klub köszönetet mond neki a munkájáért, az elkötelezettségéért és az odaadásáért a Real Madridnál töltött ideje alatt, és minden jót kíván neki és családjának élete ezen új szakaszában.
Álvaro Rodriguez a Real Madrid futballistájaként:
- LaLiga: 7 mérkőzés / 1 gól / 1 gólpassz.
- Király-kupa: 3 mérkőzés / 0 gól / 0 gólpassz.
- Barátságos meccsek: 1 mérkőzés / 0 gól / 0 gólpassz.
Összességében: 11 mérkőzés / 1 gól / 1 gólpassz.
Egyetlen gólját emlékezetes mód az Atlético Madrid ellen szerezte a spanyol bajnokságban.
- La Liga-győztes 1x
- Király-kupa-győztes 1x
- Bajnokok Ligája-győztes 1x
Fede Valverde 27 éves lett
A Real Madrid uruguayi középpályása, Federico Valverde ma ünnepli 27. születésnapját. A középpályás 1998. július 22-én született az uruguayi Montevideóban, és már nyolcadik idényét kezdi meg a Real Madrid játékosaként.
Valverde a 2016/2017-es idényben csatlakozott klubunkhoz az uruguayi Peñaroltól, és a Real Madrid Castillánál kezdte pályafutását. Mivel a Real Madrid középpályája ekkoriban telitett volt, így a 2017/2018-s idény során a spanyol első osztályú Deportivo de La Coruña csapatához került, ahol kiváló teljesítményt nyújtott.
A 2018/2019-es idényben visszatért és csatlakozott a Real Madrid első csapatához.
2018 októberében debütált a Bajnokok Ligájában egy Viktoria Plzen elleni mérkőzésen, és azóta mindent megnyert a Real Madriddal. Gyűjteményében 14 trófea szerepel és 323 hivatalos mérkőzésen felül 16 barátságos meccsen is képviselte már a klubot.
Valverde mára az európai top bajnokságok egyik legjobbja lett a távoli lövéseket illetően.
Federico jelenleg minden sorozatot figyelembe véve 339 mérkőzésnél tart a klub színeiben. A jelenlegi keretből ennél többel csak Dani Carvajal rendlekezik. A mögöttünk hagyott szezonban is Valverde szerepelt a legtöbb tétmeccsen a klub színeiben.
Valverde eddigi trófeái a Real Madridban:
- LaLiga: 3x
- Király-kupa: 1x
- Spanyol Szuperkupa: 3x
- Bajnokok Ligája: 2x
- UEFA-szuperkupa: 2x
- Klubvilágbajnokság: 3x
A 2024/2025-ös idény a számok tükrében
Rekordhosszúságú idényen vagyunk túl. Az európai top bajnokságokból a Real Madridnak volt a legtöbb meccse, minden sorozatot figyelembe véve 72. Az alábbi cikkben áttekintjük, milyen eredményeket ért el a csapat, és egyes mutatókban mely játékosok emelkedtek ki a mezőnyből.
Az idény eredményei
A Real Marid 2024. július 24-én egy Albacete elleni barátságos meccsel kezdte meg az idényt. Augusztus 14-én máris következett az őszi szezon első tétmeccse, az UEFA-szuperkupa-döntő, ahol az Atalanta volt az ellenfél. A madridi csapat 2-0 arányú győzelmet aratott, így meg is nyerte az idény első trófeáját.
2024. december 18-án a Real Madrid részt vett a korábban megszokott klubvilágbajnokság döntőjében (a tornát most FIFA-Interkontinentális Kupa néven redezték) a mexikói Pachuca ellen, és 3-0 arányú győzelmet aratott, újabb trófeát szerezve.
Az azonban az idény elején érződött, hogy a Mbappé-Vinícius Jr.-Rodrygo hármas még nem az igazi. A csapatot továbbá sújtotta, hogy szinte a komplett védelem kidőlt. Ehhez pedig párosult egy évek óta nem látott erős rivális az FC Barcelona személyében. A katalán együttes a bajnokságban is oda-vissza legyőzte a csapatot, ami -6 pontot jelent. A Real Madrid végül -4 ponttal vesztette el a bajnokságot, ami azt jelenti, hogy az új támadó trió és a sérüléshullám ellenére a többi csapat ellen így is több pontot szerzett.
A Király-kupa és a Spanyol Szuperkupa döntőjébe is eljutott a madridi alakulat, de mindkét porondon a rivális FC Barcelona ellen szenvedett vereséget.
A Bajnokok Ligájában nem sikerült egyenes ágon tovább menni, így ott is plusz két meccse volt a csapatnak. A végállomást ezennel negyeddöntő jelentette, az Arsenal ellen.
A szezon végén a Real Madrid részt vett a 32 csapatra bővített klubvilágbajnokságon is, ahol egészen az elődöntőig menetelt, itt a PSG ellen búcsúzott.
A szakértők és a szurkolók egyöntetű véleménye, hogy a Real Madrid gyenge szezont zárt. De mit is jelent ez a számokban?
Elért eredmények:
- UEFA-szuperkupa: 1. hely
- Klubvilágbajnokság (FIFA-Interkontinentális Kupa): 1. hely
- LaLiga: 2. hely
- Király-kupa: 2. hely
- Spanyol Szuperkupa: 2. hely
- Bajnokok Ligája: negyeddöntő
- Klubvilágbajnokság (32 csapatos): elődöntő
Mérkőzések és eredmények:
- Barátságos meccsek: 4 meccs: 2 győzelem / 2 vereség.
- UEFA-szuperkupa: 1 meccs: 1 győzelem.
- Klubvilágbajnokság (FIFA-Interkontinentális Kupa): 1 meccs: 1 győzelem.
- LaLiga: 38 meccs: 26 győzelem / 6 vereség / 6 döntetlen.
- Király-kupa: 6 meccs: 4 győzelem / 1 vereség / 1 döntetlen.
- Spanyol Szuperkupa: 2 meccs: 1 győzelem / 1 vereség.
- Bajnokok Ligája: 14 meccs: 8 győzelem / 6 vereség.
- Klubvilágbajnokság (32 csapatos): 6 mérkőzés: 4 győzelem / 1 vereség / 1 döntetlen.
Összességében: 72 mérkőzés: 47 győzelem / 17 vereség / 8 döntetlen.
154 lőtt gól / 88 kapott gól, +66-os gólkülönbség.
A játékosok mutatói
A statisztikák magukban foglalják a bajnoki, kupa, nemzetközi és barátságos meccsek mutatóit. A szezon során, ha minden mérkőzést figyelembe veszünk, a klub 41 különböző játékossal számolt, akik közül 21 gólt is szerzett!
A gólszerzők:
- Kylian Mbappé: 44 gól.
- Vinícius Jr.: 22 gól.
- Jude Bellingham: 15 gól.
- Rodrygo: 14 gól.
- Federico Valverde: 11 gól.
- Brahim Díaz: 8 gól.
- Endrick Felipe: 7 gól.
- Arda Güler: 6 gól.
- Gonzalo García: 5 gól.
- Luka Modrić: 4 gól.
- Antonio Rüdiger: 4 gól.
- Lucas Vázquez: 3 gól.
- Aurélien Tchouaméni: 2 gól.
- Eduardo Camavinga: 2 gól.
- Fran García: 1 gól.
- Éder Militão: 1 gól.
- Dani Carvajal: 1 gól.
- Jacobo Ramón: 1 gól.
- Juanmi Latasa: 1 gól. *
- Reinier Jesus: 1 gól. *
- Nico Paz: 1 gól.*
*az előszezont követően távoztak.
Játékosok, akik elérték az 5 gólpasszt:
- Vinícius Jr.: 20 gólpassz.
- Jude Bellingham: 16 gólpassz.
- Arda Güler: 12 gólpassz.
- Rodrygo: 11 gólpassz.
- Brahim Díaz: 9 gólpassz.
- Luka Modrić:8 gólpassz.
- Federico Valverde: 8 gólpassz.
- Lucas Vázquez: 8 gólpassz.
- Kylian Mbappé: 6 gólpassz.
- Fran García: 5 gólpassz.
A csapat TOP5 játékosa kanadai táblázat alapján:
A kanadai táblázat egy statisztikai gyűjtési módszer, amely magába foglalja a gólokat és gólpasszokat.
- Kylian Mbappé: 50 pont (44 gól+6 gólpassz)
- Vinícius Jr.: 42 pont (22 gól+20 gólpassz)
- Jude Bellingham: 31 pont (15 gól+16 gólpassz)
- Rodrygo: 25 pont (14 gól+11 gólpassz)
- Federico Valverde 19 pont (11 gól+8 gólpassz)
A bajnokságban legtöbb sikeres cselt bemutató Real Madrid-játékosok:
- Kylian Mbappé: 82 sikeres csel.
- Vinícius Jr.: 79 sikeres csel.
- Rodrygo: 49 sikeres csel.
- Jude Bellingham: 40 sikeres csel.
- Brahim Díaz: 24 sikeres csel.
Az idény során 13 játékos is elérte az 50 meccset:
- Luka Modrić: 66 mérkőzés (63 tét meccs, 3 barátságos).
- Federico Valverde: 65 mérkőzés. (mind a 65 tét meccs).
- Vinícius Jr.: 60 mérkőzés (58 tét meccs, 2 barátságos).
- Brahim Díaz: 60 mérkőzés (56 tét meccs, 4 barátságos).
- Kylian Mbappé: 59 mérkőzés (mind az 59 tét meccs).
- Fran García: 59 mérkőzés (55 tét meccs, 4 barátságos).
- Jude Bellingham: 58 mérkőzés (mind az 58 tét meccs).
- Aurélien Tchouaméni: 58 mérkőzés (mind az 58 tét meccs).
- Antonio Rüdiger: 58 mérkőzés (55 tét meccs, 3 barátságos).
- Thibaut Courtois: 57 mérkőzés (53 tét meccs, 4 barátságos).
- Lucas Vázquez: 56 mérkőzés (53 tét meccs, 3 barátságos).
- Rodrygo: 55 mérkőzés (54 tét meccs, 1 barátságos).
- Arda Güler: 51 mérkőzés (49 tét meccs, 2 barátságos).
Endrick 19 éves lett
A Real Madrid brazil támadója, Endrick Felipe 2006. július 21-én született Brazíliavárosban, és ebben az idényben első szezonját teljesítette a Real Madridban.
2024. augusztus 1-én egy AC Milan elleni barátságos mérkőzésen mutatkozott be. Első idényében 37 tét meccsen 7 gólja és 1 gólpassza volt. 2 győztes találatot szerzett, és 847 percet töltött a pályán.
Már két címmel is büszkélkedhet a Real Madrid játékosaként: Egy UEFA-szuperkupával és egy klubvilágbajnoki címmel (Interkontinentális Kupa).
Endrick ezt megelőzően a Palmeiras csapatában jeleskedett, ahol két bajnoki címet, egy szuperkupát és egy Paulista bajnokságot nyert meg.
2023 novembere óta brazil válogatott, mindössze 17 évesen debütált, és azóta három gólt szerzett a nemzeti csapatban.
Carvajal a Real Madrid új kapitánya
A Real Madrid a spanyol bajnokság, a Bajnokok Ligája és a klubvilágbajnokságok rekordere, a futballtörténelem legnagyobb klubja. Így talán nem túlzás azt állítani, hogy a csapatkapitányokon még nagyobb teher van, mint a világ többi klubjánál. Luka Modrić távozásával az első számú csapatkapitány is távozott, így az új kapitány a 33 éves Dani Carvajal lett.
Az elődök
A Real Madrid 1902-es megalakulása óta az elmúlt 123 évben Dani Carvajal a 37. csapatkapitány.
A sorrend a következő:
- Arthur Johnson 1902
- José Giralt 1902-1903
- Federico Revuelto 1903-1904
- Luciano Lizárraga 1904-1905
- José Berraondo 1905-1909
- Manuel Prast 1909-1914
- José Maria Castell 1914-1915
- Santiago Bernabéu 1915-1921
- Juan Monjardin 1921-1924
- Perico Escobal 1924-1927
- Félix Pérez 1927-1928
- Félix Quesada 1928-1935
- Eugenio Hilario 1935-1936
- Leoncito 1936-1942
- José Ramón Sauto 1942-1944
- Juan Antonio Ipina 1944-1949
- Sabino Baringa 1949-1950
- Clemente Fernández 1950-1952
- Luis Molowny 1952-1956
- Miguel Munoz 1956-1958
- Juanito Alonso 1958-1960
- José Maria Zárraga 1960-1962
- Francisco Gento 1962-1971
- Ignacio Zoco 1971-1974
- Amaro Amancio 1974-1976
- Pirri 1976-1980
- Carlos Santillana 1980-1988
- Manuel Sanchís 1988-2001
- Fernando Hierro 2001-2003
- Raúl González 2003-2010
- Iker Casillas 2010-2015
- Sergio Ramos 2015-2021
- Marcelo 2021-2022
- Karim Benzema 2022-2023
- Nacho Fernández 2023-2024
- Luka Modrić 2024-2025
- Dani Carvajal 2025-
Érdekesség, hogy a csapatkapitányi karszalagot a legtöbb alkalommal Raúl González viselte, aki összesen 335 mérkőzésen vehette azt fel (302 tétmeccs és 33 barátságos meccs). Őt követi Iker Casillas (306), Sergio Ramos (254) és Manolo Sanchís (253).
Hogyan lett Carvajal a kapitány?
A Real Madridnál tradicionálisan úgy választják ki a csapatkapitányt, hogy azt a játékost illeti a karszalag, aki a legrégebb óta játszik a csapatban.
Dani Carvajal már 10 évesen, 2002-ben bekerült a Real Madrid akadémiájára, 2004-ben még a klublegenda, Alfredo Di Stéfanóval elhelyezett Valdebebas alapköve mellett egy mezt is. Gyerekként végigjárta a ranglétrát, és az utánpótlás szinte összes csapatában megfordult. 2010-től már a Real Madrid Castilla játékosa volt. A 2011/2012-s szezonban José Mourinho a nyári felkészülésre már elvitte, ahol be is mutatkozott a felnőtt csapatban.
A 2012/2013-s idényre a Real Madrid úgy döntött, hogy az akkor 20 éves játékost 5 millió euró ellenében eladja a Bayer Leverkusennek, visszavásárlási opcióval.
Carvajal az adott szezonban kiválóan teljesített, és a Bundesliga egyik legjobb jobbhátvédje lett, miközben 36 tétmeccsen az 1 gólja mellett 8 gólpasszt is jegyzett.
Nem volt kérdés, hogy a Real Madrid egy szezon után visszahozza, ezennel teljes mértékben az első csapat tagjának. 2013. július 1-jén 6.5 millió euró ellenében visszatért Madridba. Carvajal azóta a Real Madrid játékosa, és páratlan sikereket ért el. Többek között sikerült elnyernie 6 alkalommal a Bajnokok Ligája-címet, ami társrekord a történelem során.
Carvajal tehát egy évet leszámítva az elmúlt 23 esztendőben a Real Madrid alkalmazásában állt.
A 2023/2024-s szezonja olyan ragyogóra sikerült, hogy a triplázó (LaLiga, Spanyol Szuperkupa, Bajnokok Ligája) Real Madrid egyik legfontosabb játékosa volt. Teljesítményével abban a szezonban abszolút a világ legjobbja volt a jobbhátvéd poszton, de egyben a világ egyik legjobb játékosa is.
Sokáig felmerült a neve a 2024-es Aranylabda kapcsán is, ahol végül 550 pontot kapva stabilan a negyedik helyen végzett, ezzel pedig az elmúlt 25 évben mindössze az ötödik védő volt, aki bekerült a TOP4-be Roberto Carlos (2002-ben 2.), Paolo Maldini (2003-ban 3.), Fabio Cannavaro (2006-ban 1.) és Virgil van Dijk (2019-ben 2.) után.
Ezért is volt fájó pont, amikor 2024. október 6-án megsérült és szinte az egész 2024/2025-s idényt ki kellet hagynia.
Ha valaki, akkor Dani Carvajal, aki gyerekkora óta a klubot erősíti, megérdemli ezt a karszalagot. Ő az utolsó mohikánok egyike, akinek még van karaktere az öltözőben.