Gy. András

Portugália körül minden és minden Cristiano Ronaldóra összpontosult az elmúlt hónapokban, de mindannyian rossz embert figyeltünk, hiszen végül kiderült, hogy a 2016-os Európa-bajnokság győztes csapatának sztárja valójában Pepe volt.

Mint olyan sokan, én is gyakran találtam dühítőnek a portugál védő játékát, hiszen úgy tűnt, folyamatos színházba illő alakításai és a sportszerűtlensége aláássák vitathatatlan tehetségét.

Néha ezek a dolgai a visszájára sültek el, a múltban többször is előfordult, hogy nagy mérkőzéseken kiállították őt, de úgy tűnik, idén valami történt Pepével. Ő volt az, akire a nagy mérkőzéseken számíthatott edzője.

Az elmúlt néhány hét leforgása alatt két döntőben is láttam őt játszani, az Európa-bajnokságon és a Bajnokok Ligájában az Atlético Madrid ellen. Mindkét alkalommal csodálatos volt.

Néhány játékosnak az ereiben van a nagy mérkőzésekhez szükséges mentalitás. Amikor csapata őt hívta segítségül, és a leginkább szükség volt rá, különösen ebben az idényben, a portugál védő egy igazi szikla volt.

Amikor Cristiano Ronaldo a Stade de France-ban a háttérbe szorult, a madridi csapattársa lett a válogatott új talizmánja. Pepe gondoskodott országáról, illetve arról, hogy barátja felemelhesse a trófeát.

Kétséges volt, hogy Pepe felépül-e egyáltalán a döntőre, miután az elődöntőt ki kellett hagynia sérülés miatt, de visszaküzdötte magát, Portugália pedig örülhet, hogy így tett, mivel nem vagyok biztos abban, hogy kitartottak volna Franciaország ellen nélküle.

Portugália Ronaldót elveszítette, ami azt jelentette, hogy ha Franciaország akarja a győzelmet, akkor már csak meg kell szerezniük, de egy jó kezdés után úgy tűnt, hogy megijedtek.

Ha a franciák beküldték a labdát a tizenhatoson belülre, hogy Giroud vagy Gignac megoldják a helyzetet, állandóan Pepe volt az, aki közbeavatkozott. Fenomenális volt.

A torna elején Ronaldo maga mondta Rio Ferdinandnak, akivel erről Franciaországban beszélgettem, hogy ez a portugál védelem a valaha volt legerősebb.

Merész kijelentés volt, hiszen Portugáliának volt néhány klasszis védője az elmúlt években, de azért is, mert ez megmutatta, hogy még maga Cristiano Ronaldo is elfogadta, hogy a védelem volt – és nem ő – a válogatott ütőkártyája Franciaországban.

Az emberek azzal vádolják Portugáliát, hogy Wales ellen egészen a második félidőig nem játszottak semmilyen futballt, ami igaz lehet, de egyáltalán nem számít. Végül ők emelhették fel a trófeát, a történelem pedig csak erre fog emlékezni.

Amikor a világ legjobb védőiről beszélgetünk, mint Boateng, Ramos, Hummels, Varane (aki szerintem néhány éven belül top játékos lesz), akkor Pepét is ide kell vennünk. Atletikus, erős, jól bánik a labdával és egyértelműen a világ öt legjobb védője között van.

Van egy borzasztó oldala is – a földön pörgő, színészkedő, vitázó – ezt pedig nem fogja senki kinevelni belőle. Néhány játékosnak – mint Diego Costa vagy korábbi csapattársam Craig Bellamy – kell a balhé, hogy a legjobbat hozzák ki magukból. Jobban játszanak, ha érzik, hogy utálják őket. A pályán kívül Pepe valószínűleg a világ legkedvesebb figurája.

Sok csatárral beszéltem, akik azt mondák, hogy nagyon szívesen játszanának vele, mert úgy gondolják, hogy beforgatnák, de nem gyakran látok ilyet, különösen nem az elmúlt időszakban. Ő is ugyanolyan ügyesen forgatja be a csatárokat.

A kérdés, hogy Portugália volt-e a torna legjobbja, lényegében irreleváns. Védekezésben szervezettek voltak, mindannyian nagyon jól bántak a labdával… És ennyi. De nyertek, csak ez számít.

Én a legjobban Olaszország játékát élveztem, Németország kerete pedig a legjobb volt. De láthattuk az angol bajnokságban a Leicester, az Eb-n pedig Portugália esetében, hogy nem feltétlenül az a csapat nyer, amelyik papíron a legjobb. Lehet, hogy manapság jobb, ha néhány sztárra építed fel a csapatot, mint ha csak sztárok vannak a csapatban.

Portugália esetében Ronaldo és Nani volt a gólfelelős, a többiek feladata pedig az volt, hogy végig maradjanak egységesek, Pepe pedig ennek a győztes stratégiának a motorja volt. Lehet őt nem kedvelni. Én is éreztem így vele kapcsolatban a múltban. De óriási szerepe van abban, hogy Portugália és a Real Madrid nyerte meg Európa két legnagyobb trófeáját ebben az idényben.