Sergio Ramos is a Real Madrid szuperhősei között
Rial (1956) – Real Madrid 4-3 Stade Reims
A Real Madrid szinte az egész mérkõzésen a felzárkózásért játszott. A kettõs állampolgársággal rendelkezõ, spanyol-argentin játékos végül gólt szerzett, ezzel megszerezve 80 perc után a vezetést a franciákkal szemben. Ez a találat volt az aranykor kezdete.
Gento (1957 és 1958) – Real Madrid 2-0 Fiorentina, Real Madrid 3-2 Milan
A gyors balszélsõ kiemelkedõ szerepet játszott a Real Madrid második és harmadik európai kupagyõzelmében. Egy csodálatos löbböléssel csillapította le a kedélyeket a Fiorentina ellen, kialakítva a 2-0-s végeredményt, de a Milan elleni, hosszabbításban szerzett gólja sokkal inkább dicsõséges.
Di Stéfano (1959) – Real Madrid 2-0 Stade Reims
Ismét a Stade Reims volt a blancók ellenfele, az argentin legenda a második félidõ elején döntötte el a mérkõzést. A csapat elsõ találatát egyébként Mateos szerezte.
Puskás Ferenc (1960) – Real Madrid 7-3 Eintracht Frankfurt
A Real Madrid ebben a döntõben lemosta ellenfelét. Di Stéfano három gólt szerzett minden idõk leghíresebb döntõjében, azonban Puskás Ferenc, a magyarok legendája ellopta a show-t a maga négy találatával.
Serena (1966) – Partizan 1-2 Real Madrid
Egy újabb fordítás. A szerbek megszerezték a vezetést a brüsszeli Heysel Stadionban, de Amanció egyenlített, majd Serena megszerezte a mindennél fontosabb gyõztes találatot, mellyel a Real Madrid „Yé-Yé” generációja megnyerte az utolsó európai kupáját.
Mijatović (1998) – Real Madrid 1-0 Juventus
Hosszú trófea-ínség után jött ez a finálé az európai kupasorozatban. Mijatović kivégezte a fantasztikus Juvestust, akik nagy kedvencek voltak abban az idõben. A 66. percben meglógott Peruzzitól, majd megvadította a Real Madrid szurkolóit.
Raúl (2000) – Real Madrid 3-0 Valencia
Bár a Real volt az esélytelenebb fél, a végén egy igazi futball parádéval szolgált a királyi gárda, az ifjú Raúl vezetésével.
Zinedine Zidane (2002) – Real Madrid 2-1 Bayer Leverkusen
A francia Glasgowban megszerezte a Bajnokok Ligája történelmének egyik leglátványosabb gólját. A találkozó döntetlenre állt, amikor Roberto Carlos beadása után Zidane egy hatalmas kapáslövéssel volt eredményes.
Sergio Ramos (2014) – Real Madrid 4-1 Atlético Madrid
Az első olyan döntőn , amelyet két városi rivális játszott egymás ellen, a spanyol válogatott és a Real Madrid védője lett az est hőse. Az Atlético Madrid egy hatalmas védelmi hibát kihasználva vezetést szerzett a meccs első félidejében, ezt követõen pedig a matracosok hozták az egész szezon során mutatott tökéletes csapatvédekezésüket. Ez egészen a 93. percig működött, amikor azonban jött a második számú kapitány, Sergio Ramos, aki Modrić szögletét váltotta gólra egy mértani pontossággal helyezett fejesnek köszönhetõen. A világ madridistáinak örjöngését talán a két évvel korábban általa a Holdra küldött labda is hallotta. Ezután az Atlético mind fizikailag, mind fejben összetört, a Madrid pedig büntetett. A hosszabbításban Bale, Marcelo és Cristiano Ronaldo talált be, kialakítva a 4-1-es végeredményt. A Real Madrid így szerezte meg a Tizediket.
Marcelo: Láttam az örömöt a szurkolók arcán
Ángel Di María, a mérkõzés embere
„Azt hiszem olyan meccs volt, amirõl tudtuk, hogy nehéz lesz, és ha gólt szereznek, az nagyon nagy elõny számukra és a mi dolgunkat nagyon megnehezíti. Tudtuk, ha gólt szereznénk, akkor azzal megtörjük õket, és a hosszabbításban eldönthetjük a meccset.”
„Hihetetlen megkönnyebbülést érzek, nem tudom szavakba önteni. Nem tudom elmondani, mit értünk el, megérdemeltük, hogy bajnokok legyünk. Most folytatjuk az ünneplést, a csapatnak ki kell élveznie a gyõzelmet, aztán folytatjuk a munkát.”
„Kisebb szúrást éreztem, nem tudtam futni, féltem, hogy valami komolyabb dolog lehet, az edzõ úgy döntött, hogy Marcelót tolja feljebb a támadásokhoz, én pedig hátrébb húzódok.”
„Óriási öröm, hogy megnyerhettem életem elsõ BL-címét és a klub tizedik trófeáját. Nagyon boldog vagyok, errõl álmodoztam kis korom óta. Nagyon elégedett vagyok a csapat erõfeszítéseivel, az egész éves áldozatokkal. A végén elvesztettük a bajnokságot és a triplázás lehetõségét. Kár érte.”
„Ismertem a pályát. Ezekben a napokban Lisszabonban otthon éreztem magam. Ezen a helyen sok szép dolgot értem el, aminek azt is köszönhetem, hogy a Real Madridba jöhettem. Nagyon boldog voltam a Benficánál abban az idõszakban, de most még boldogabb vagyok.”
„Cristiano végig a pályán volt, vannak gondok a lábával, még van idõ a világbajnokság kezdetéig, nagyon jó állapotban érkezik majd.”
Carvajal
„Mint az év bármelyik derbije, a szív és az erõ meccse volt.”
„A hosszabbításra az Atleti már elkészült az erejével, tudtuk, hogy ha hajtunk, akkor sikerülni fog.”
„Történelmet írtunk a világ legjobb klubjával. Egyedülálló.”
Isco
„Sosem voltunk ilyen boldogok. Remélem ez volt az elsõ, de nem az utolsó BL-címem.”
„Erre nagyon régóta vártunk. Nagyon egységes csapat voltunk, egy labdát sem pazaroltunk el. Ez a Madrid, egy csapat, ami sosem adja fel.”
Marcelo
„Óriási öröm, nagyon sokáig tartott, amíg elértük. De mi tudjuk, mennyit küzdöttünk, mennyi áldozatott hoztunk, mindenünket odaadtuk a pályán, hogy örömet okozzunk a szurkolóknak.”
„Akik a padon voltak, a pályán vagy a lelátókon… nagyon szép volt.”
„Végre mehetünk a Cibelesre, nagyon elégedett vagyok, tényleg. Nincsenek szavak. Láttam az emberek arcán, a szurkolók arcán az óriási örömet. Most mindenkinek ki kell ezt élveznie, megérdemeltük.”
Raúl
„Gratuláltam mindenkinek. Sok szép emlékem van, három megnyert döntõ. Sokat szenvedtem, de megérte.”
„Meg kell emelnünk a kalapunkat az Atlético szezonja elõtt, akik megérdemelték, hogy döntõt játszottak. De a Madrid az utolsó percig küzdött, bár a gól már sokkal korábban is meglehetett volna.”
„Boldog vagyok, mint minden madridista, hiszen sikerült egy újabb BL-t nyerni, a Tizediket, ez történelmi jelentõségû, s attól, ahogyan sikerült, még inkább, sokat szenvedtünk…”
„Iker remek szezont hozott. Nem volt szerencséje a gólnál, de az, hogy a Real Madrid itt lehetett a döntõben, azt jelenti, hogy voltak nagyon jó napjai. Nem kell már bizonyítania. Nagyon boldog vagyok miattuk, de különösen miatta, hogy felemelhette a BL-trófeát.”
Pepe
„Sokat küzdöttünk, évekig, hogy elérkezzen ez a pillanat. A csapatnak egy nagyon fontos címet sikerült megnyernie. Készen álltam a játékra, de beszéltünk az edzõvel, és ott volt két társam, akiknek nem volt problémájuk, kockázatos lett volna egy ilyen intenzív meccsen engem játszatni. Azt hiszem, jól mentek a dolgaink, nagyon elégedett vagyok.”
„Hihetetlen, nem találom a szavakat, nem tudom leírni, milyen érzés. Éreztük, és szerintem a szurkolók is érezték, hogy meg tudjuk nyerni, hihetetlen volt, mi is támogattuk a többieket a padról.”
Bale
„Nagyon büszke vagyok, voltak lehetõségeink arra, hogy nyerjünk. Négyszer játszottunk idén az Atlético ellen, tudtuk, hogy nehéz lesz, tudtuk, hogy az utolsó percig kell majd várnunk. Szerencsére sikerült, és ez a végére nagy löketet adott. Ez csodálatos, ezért jöttem ide, az elsõ szezon egy valóra vált álom.”
Cristiano
„Ez egy olyan trófea, amire sok évig vártunk. Mindenki, aki a Madridban játszik, mindenki, aki a csapatot követi, tudja ezt, nagyon boldogok vagyunk. A szurkolóknak ajánlom ezt a címet, hiszen nagyon különleges. Nem voltam teljesen rendben, nincsenek csodák, de megérte pályára lépni, nem játszhatsz minden nap BL-döntõt.”
Casillas
„Ez a cím, a Tizedik többet ér a világbajnokságnál. Sok év telt el azóta, hogy nem nyertünk BL-t. A tíz egy kerek szám. Két éve megígértem ezt a címet. Gratulálnunk kell az Atléticónak és a szurkolóiknak, akik a végsõkig küzdöttek.”
„Nagyon sokat kellett szenvedni. Egy szerencsés gólt szereztek a mi hibánkból, nem volt több igazi helyzetük. 90 percig folyamatosan kerestük a lehetõséget, a hosszabbításban sikerült. A helyzetek alapján azt mondom, igazságos eredmény született. Jól védekeztek és húzták az idõt.”
„Hibáztunk, ez igaz. De az emberek a Tizedikre fognak emlékezni. A hiba ellenére a csapat vissza tudott jönni és nyertünk.”
„Megérdemeltük a remek szezon miatt. Az utolsó percekben velünk volt a szerencse, ami korábban hiányzott. Késõbb, a hosszabbításban többet küzdöttünk és Bale gólja összetörte õket.”
Ancelotti
„Egy olyan kupát nyertünk most meg, ami nagyon fontos a Real Madrid számára. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy minden Madrid-szurkoló számára elhoztuk ezt a trófeát. A boldogságunk azoknak is örömet okoz, akik mindig mellettünk vannak. A szurkolók nagyon boldogok, ezért mi is azok vagyunk.”
„A többi döntõm is nagyon nehéz volt, ahogy ez is. Nagyon jó szezonunk volt. Az elsõ évben megpróbáltunk változtatni, fantasztikus játékosokból álló csapattal dolgozhattam, akik mindig profin viselkedtek és megmutatták ezt a mai meccsen is. Nem csak azok, akik mindig játszhattak, hanem azok is, akik nem. Keményen dolgoztunk az egész szezon során, hogy elérjük ezt.”
„A legnehezebb az egyenlítés volt, mivel nagyon mélyre kellett leásnunk érte. Nem volt területünk, az Atlético nagyon jól védekezett. Mindent beleadtunk, végül pedig sikerült egyenlíteni. Aztán a meccs teljesen megváltozott, köszönhetõen a trófea iránti vágyunknak. A gól erõt adott nekünk.”
„Az elsõ félidõ végén azt mondtam a játékosaimnak, hogy játszanak gyorsabban és próbáljanak elõl kreatívabbak lenni. A hosszabbításban úgy döntöttem, hogy a széleken támadjunk, mivel ott mindig sok gondot okozunk.”
„Nem gondolom, hogy az öt perc sok lett volna, rengeteget állt a játék a második játékrészben. A végén mondhatják, hogy szerencsés voltam, de az igazság az, hogy mindent beleadtunk a meccs utolsó pillanatáig.”
„Nagyszerû szezon van mögöttünk. Lehet, hogy az elõdöntõ után kicsit visszaesett a teljesítményünk, de köszönettel tartozom a játékosaimnak, akik egész évben remek munkát végeztek.”
„Az elnök nagyon boldog volt, gratulált nekünk. A játékosoknak, a klubnak, ami ilyen keményen dolgozott, a játékosok leigazolásával, a csapat és a mindenkori edzõ támogatásával.”
„Az elsõ napon, amikor megláttam a trófeákat a Bernabéu múzeumában, azt mondtam, hogy hiányzik innen egy valami, idén pedig megszerezhetjük. Most sikerült is. Éreztem az egész klub bizalmát és azt gondolom, hogy megvolt a kellõ nyugalom ahhoz, hogy megnyerhessük a meccseinket.”
„Beszéltem Simeonéval, gratuláltam neki a ligához a meccs elõtt, illetve utána is. Nagyon tisztelem azokat a csapatokat, akik mindig keményen harcolnak. Az Atlético megérdemelten jutott a döntõbe, de azt gondolom, hogy végül mi érdemeltünk gyõzelmet.”
„Bale gólja nagyon fontos volt, mivel korábban is próbálkozott, de nem volt szerencséje a kapu elõtt. De amikor kellett, akkor megvillant. Gareth az egész szezonban remekül játszott, jövõre pedig még jobb lesz.”
Pérez
„Ez a gyõzelem a szurkolóké, akiknek sikerült a Real Madrid legendáját ezzel a varázslatos számmal, a Décimával erõsíteni. Büszke vagyok rá, hogy annak a klubnak az elnöke lehetek, amelynél ezek a játékosok dolgoznak, illetve az erõfeszítésekre és egész éves kemény munkára, a szurkolókra, akik eljuttattak minket ide.”
„A legjobb dolog ebben a klubban a szurkolók kultúrája, ami apáról fiúra száll, aki már a Tizenegyedikre gondol majd. Ez teszi a Real Madridot halhatatlanná. Szeretnék köszönetet mondani, gratulálni a világon minden madridistának, nekik ajánlom a gyõzelmet.”
„Minden szurkoló nagyon boldog. Mindenre büszke vagyok, ami a Real Madridot körülveszi. A klub legendáját a játékosok építették, de a szurkolókkal, akik mindig hatalmas elvárásokat támasztottak. A kihívások teljesítése a vérünkben van, de most itt az ideje a Décima megünneplésének.”
„Ancelotti jött, majd elsõ évében elhozta nekünk a Tizediket. Nehéz év volt hiszen új edzõnk és hét új játékosunk volt, de mindenki keményen dolgozott, amiért köszönettel tartozunk nekik. Õk mind együtt nyerték meg a Tizediket, remek munkát végeztek, nagyszerû szezonjuk volt és kiváló döntõt játszottak.”
„A gól nem akart összejönni, de Sergio Ramos, aki a legjobb szezonját tudhatja maga mögött, nagy örömmel töltötte el a madridistákat, amikor kiegyenlített. A hosszabbításban sikerült kiharcolni a gyõzelmet.”
„Az Atlético nagyszerû szezont tudhat maga mögött, remek BL-döntõt játszottak. Nagyon megnehezítették a dolgunkat, megemelem a kalapom elõttük. Gratulálok az elnöküknek és a játékosaiknak. Nagyszerû szurkolóik vannak, ezt most is megmutatták.”
Sergio Ramos
„Az áldozataink jutalma egyszerûen csodálatos. A végsõkig harcoltunk, a gól pedig nem csak az enyém, hanem minden madridistáé. Mindenkié, akik az egész döntõ során szurkolt nekünk. Meglett az eredménye.”
„Ennyi év után rendkívül nagy örömmel tölt el minket, hogy a szurkolóinknak megadhatjuk ezt, azoknak, akik eljöttek és azoknak, akik otthonról szorítanak nekünk. Éljen Madrid, éljen Camas, éljen Sevilla, éljen Andalúzia, éljen Spanyolország!”
„Nem tudom elmondani, hogy belül mit érzek. Ma történelmet írtunk, egy olyan Atlético ellen, akik remek szezont futottak és megérdemelten nyerték meg a bajnokságot. Megéltünk jó és rossz pillanatokat, az utolsó percben döntetlent harcoltunk ki, az ölelésem Casillasszal minden madridista számára ölelés volt.”
„A Tizedik minden áldozatot megért. Megmutattuk, hogy alázatosak és erõsek vagyunk, most pedig kiélvezhetjük a gyõzelmet és minden madridistának ajánlhatjuk, akik itt vagy otthon vannak. A gólomat nagyapámnak, feleségemnek és a gyermekemnek ajánlom. Most ünnepelni fogunk a szurkolóinkkal.”
A Hetedik: 1997/98
1998 május 20-án Amszterdamban a habfehér együttes újra BL-gyõzelmet ünnepelhetett. A blancók szurkolóinak újabb generációja láthatta meg, ahogy az együttes magasba emeli a BL-trófeát. Mijatovic volt az este hõse, gólját pedig a klub történelmének egyik legfontosabbjaként tartják számon. A kapu elõtt higgadt tudott maradni és elrúgta Peruzzi mellett a labdát, amivel be is biztosította a Madrid hetedik elsõségét a legrangosabb európai sorozatban.
A döntõig vezetõ úton a csoportkörben a Rosenborg, az Olympiacos és a Porto volt az ellenfél, az egyenes kieséses szakaszban pedig a Bayer Leverkusent és a Dortmundot kellett búcsúztatni. A kulcsember Karembeu volt. A francia a téli átigazolási idõszakban érkezett, három gólt is jegyzett a két német együttes ellen. A döntõben az álom valóra vált a Juventus ellen, akik sorozatban harmadik döntõjüket játszották.
Csapatok
1- Real Madrid: Illgner, Panucci, Hierro, Sanchís, Roberto Carlos, Seedorf, Karembeu, Redondo, Raúl (Amavisca, 90’), Mijatovic (Suker, 89’) és Morientes (Jaime,81’).
0- Juventus: Peruzzi, Torricelli, Iuliano, Montero, Di Livio (Tacchinardi, 46’), Deschamps (Conte, 77’), Davids, Zidane, Pessotto (Fonseca, 70’), Del Piero és Inzaghi.
Gólok:
1-0 (min. 66): Mijatovic
Bíró: Hellmut Krug (Germany).
Stadion: Amsterdam Arena.
Idõpont: 20/05/1998.
Az Ötödik: 1959/60
1960 május 18-án, 54 évvel ezelõtt a Real Madrid Európa ötszörös bajnoka lett, az Eintracht Frankfurt elleni futballbemutatónak köszönhetõen. A habfehérek demonstrálták fölényüket, ami Európa királyaivá tette õket, és bár a németek szerezték meg a vezetést, Di Stéfano három és Puskás négy góljának köszönhetõen ismét magasba emelhették a trófeát.
.jpg)
Ezt a briliáns teljesítményt azóta is a futballtörténelem egyik legjobb meccseként tartják nyilván. Az összecsapás elõtt a Madridnak a Jeunesse Esch, a Nice és a Barcelona csapatait kellett kiejtenie. A gránátvörös-kékeket két, 3-1-es mérkõzésen ütötték ki. A sorozat gólkirálya Puskás lett, 12 találattal.
Csapatok:
7-Real Madrid: Domínguez, Marquitos, Santamaría, Pachín, Vidal, Zárraga, Canario, Del Sol, Di Stéfano, Puskas és Gento.
3-Eintracht Frankfurt: Loy, Lutz, Eigenbrodt, Höfer, Wellbächer, Stinka, Kress, Lindner, Stein, Pfaff és Meier.
Gólok:
0-1 (min. 18): Kress.
1-1 (min. 25): Di Stéfano.
2-1 (min. 29): Di Stéfano.
3-1 (min. 46): Puskas.
4-1 (min. 56): Puskas.
5-1 (min. 60): Puskas.
6-1 (min. 71): Puskas.
6-2 (min. 72): Stein.
7-2 (min. 73): Di Stéfano.
7-3 (min. 75): Stein.
Bíró: Jack Mowatt (Scotland).
Helyszín: Hampden Park (Glasgow).
Dátum: 18/05/1960.
Ancelotti, Casillas, Ramos: BL-döntõ elõtti nyilatkozatok
Ancelotti:
Egy teljesen más mérkõzés: „Ez most valami más lesz, mivel úgy gondolom, hogy mindenki errõl álmodik a szezon eleje óta, most pedig itt vagyunk. Ez egy teljesen más meccs. Mindent jól csináltunk. Most már csak le kell játszanunk a találkozót.”
A vágy, hogy megnyerjék a Tizediket: „Teljesen normális, ha így aggódunk egy meccs miatt. De nyugodtnak kell maradnunk. Ez az egyetlen módja, hogy a legjobbunkat tudjuk nyújtani este. A gyõzelemhez minden energiánkra szükség lesz.”
Edzés: „Fontos az edzés, mivel problémáink voltak. A pénteki is az, hiszen azután döntünk a kezdõrõl.”
Xabi Alonso helyettesítése: „Még van egy éjszakám eldönteni.”
Pepe: „Pepe egy fontos játékos, az eddigi erõfeszítéseiért megérdemli, hogy ott legyen a döntõben. Van karaktere és tapasztalata. Itt mindenkire szükségünk lesz. Fontos játékos számunkra.”
Kiegyenlített meccs: „Úgy gondolom, hogy a bajnoki gyõzelmük miatt magabiztosak lesznek. Fontos címet nyertek, a meccs kiegyenlített lesz. Remélhetõleg mi gyõzünk.”
Döntõ: „Egy döntõ az mindig egy döntõ. De ez most valamiért különleges lesz. Ezzel a céllal indultunk neki a szezonnak, most pedig itt is vagyunk. Minden Madrid-szurkoló számára különleges este lesz.”
Cristiano, Bale, Pepe, Benzema: „A pénteki edzés nagyon fontos. Cristiano és Bale jól vannak. Meglátjuk, hogy Pepe és Benzema milyen állapotban lesznek, majd szombaton meghozzuk a döntésünket.”
Üzenet a játékosoknak: „A munkám az, hogy a meccs taktikájára koncentráljak. Tanácsokat kell adnom, hogy enyhítsem a nyomást.”
Támadó Madrid? „Úgy kell játszanunk, ahogy általában szoktunk, a saját stílusunkban, saját karakterünknek és erényeinknek megfelelõen. Minden jellemzõnkre támaszkodnunk kell, illetve a kontrák is fontosak lesznek. Kiegyenlített meccs lesz.”
A jövõ: „A jövõ a holnap este, a jövõ egyértelmû.”
Feszültség: „Nem vagyok feszült, koncentrált vagyok. De nyugodt. Ezeket a meccseket nem szabad túlgondolnod. A játékosok nagyon motiváltak. Vannak álmaim, az egyik ilyen az, hogy úgy játsszunk szombat este, mint a Bayern ellen. Ha ezt sikerül megtennünk, akkor van esélyünk a gyõzelemre.”
Fõ aggodalom: „A kiszámíthatatlanság. Egy döntõben bármi megtörténhet. Az elõre megjósolható dolgokért kell dolgoznunk, nem szabad aggódnunk a kiszámíthatatlan dolgok miatt.”
Benzema: „Nagyszerû szezon van mögötte.”
Isco és Marcelo a Calderónban: „Megnéztem a kupa- és a bajnoki meccseket. Önök szerint Iscónak és Marcelónak kezdenie kellene. Vagy nem.”
Összefoglalás: „Nagyon jó szezonunk volt. A játékosok mindig profin viselkedtek. Akik nem játszottak, nem voltak idegesek.”
Tizenegyesek: „Van listánk. Bár nem gondolunk erre. A fontos, hogy az elejétõl jól játsszunk.”
Casillas:
„Ennyi elõdöntõbõl való kieséssel tûzdelt év után szerencsére sikerült a döntõig eljutnunk. A csapatban megvan a kellõ akarat, vágy és bátorság, élvezni akarjuk, hogy BL-döntõt játszhatunk. Ha nyerünk, arra örökre emlékezni fognak.”
„Jó munkát végeztünk, nagyszerû menetelésünk volt a BL-ben. Remek volt a csoportkör, aztán az egyenes kieséses szakaszban is jól teljesítettünk. Dortmundban azt is megtapasztaltuk, hogy milyen szenvedni. A csapat megérdemli, hogy itt legyen.”
„A korábbi években nagyon a határon voltunk, lehet, hogy néhány ellenféllel szemben elbíztuk magunkat. Ez megadta a kellõ tapasztalatot ahhoz, hogy idén lépésrõl lépésre haladjunk és ne azonnal a döntõre gondoljunk. A csapat most már sokkal érettebb, tapasztaltabb, mint az elõzõ szezonokban. Remélhetõleg meg tudjuk nyerni a címet szombat este.”
„Minden csapat a BL-döntõben akar játszani. Ha egyik évben megnyered, egy másikban nem, akkor nem tekinted annyira fontosnak. Amit 2000-ben és 2002-ben tapasztaltam, csodálatos volt, de az emberek nem értékelték annyira, mert szinte már szokássá vált. Három évig játszottunk elõdöntõket, ez pedig sokat kivett belõlünk, de újra itt vagyunk. Reméljük, hogy 12 év után ismét sikerül nyernünk.”
„Most már sokkal többre értékelem ezt, mint 19 és 21 évesen. Nagyon fontos cím; nem csak nekem, hanem a klubnak és a szurkolóknak is. Ez azt jelenti, hogy sok embert boldoggá tehet. Voltam olyan szerencsés, hogy a Madriddal és Spanyolországgal is játszhattam már döntõket. Ahogy idõsebb leszel, egyre jobban értékeled annak fontosságát, hogy emberek millióit teheted boldoggá.”
„A döntõkben mindig az apró részletek döntenek. Úgy gondolom, hogy jogosan nyertük meg a kupát, ebbõl kellene kiindulnunk. A döntõ fontosságú meccseken az emberek egy egységes csapatot láthattak, ami kihasználja a lehetõségeit. Az Atlético nagyon jó a rögzített szituációkban, koncentrálnunk kell.”
„Nem kezdtük a legjobban a szezont. Aztán szenvedtünk. Ha meglett volna a kellõ hozzáállás bizonyos meccseken, akkor másképp alakulhatott volna. De az Atlético és a Barcelona is elmondhatja ugyanezt. Nem gondolhatunk azt, hogy jó döntés volt elengedni a ligát három meccsel a vége elõtt. A Madridnak mindig minden sorozatban a gyõzelemre kell törekednie, de most a BL-döntõben vagyunk, csak erre koncentrálunk.”
„Curtois egy csodálatos kapus, csodálatos jövõ áll elõtte. Nem csak egy fiatal reménység, õ már kész játékos. De Gea és õ a két legígéretesebb kapus. Reméljük, hogy szombat este nem megy majd olyan jól neki.”
Sergio Ramos:
„Keményen dolgoztunk azért, hogy itt legyünk, ezért is hangsúlyozom, hogy mindent bele kell adnunk, hiszen ez egy fontos meccs a szurkolóknak és a klubnak. Történelmet akarunk írni, a szurkolóinkkal együtt egy kivételes pillanatot akarunk megünnepelni.”
„A szezonban játszottunk jó meccseket a müncheni és a kupa döntõjén túl is. Jó hozzáállással kell kifutnunk a pályára. Sok év kemény munkájának gyümölcse ez. Mindent bele kell adnunk. Ez is egy meccs, de fontos, hogy emelt fõvel térhessünk majd haza, kritikáktól mentesen. Ha motiváltak vagyunk és tiszteljük az ellenfelet, akkor meg fogjuk nehezíteni a dolgukat, mivel ez egy nagyon fontos esély nekünk.”
„A szurkolóknak ugyanolyan fontos szerepük van, mint eddig. A bizalom, a remény, a melegség, amit felénk árasztanak, rendkívül fontos. Értékelnünk kell az erõfeszítéseiket, ez is motivál minket. Azokért, akik itt lesznek és azokért, akik nem, mindent meg fogunk tenni, hogy hazavihessük a BL-trófeát és megélhessünk egy fontos pillanatot, amirõl mindenki álmodik.”
„A szurkolóink kivételesek, ezért is szorítanak a Real Madridnak. Szeretném megköszönni nekik, hogy nagy hévvel álltak mögöttünk az egész idényben. Nélkülük semmi sem lehetséges. Reméljük, hogy holnap elég támogatást kapunk tõlük, mi pedig megnyerhetjük nekik a trófeát.”
„Nem voltam olyan szerencsés, hogy játszottam volna BL-döntõt, bár voltak különleges pillanatok a karrieremben. Ennyi év után ez a kemény munka és közös áldozatok gyümölcse. A futballban nem igazán van idõd ünnepelni, de ez mindig olyan, mintha a felhõk felett járnál, mint egy álom.”
„Ancelotti a barátom, büszke vagyok arra, hogy itt van, mivel mindig hangsúlyozta a munka, intenzitás és nyomás jelentõségét. Nem a mi stílusunk az, hogy ezekrõl beszéljünk, de egy döntõbejutáshoz szükségesek. Mivel õ is játékos volt, képes kötõdni a játékosokhoz, ez megkülönbözteti más edzõktõl.”
„Costa? Én a saját sérültjeink miatt aggódom. Egy pillanatig sem gondoltam az ellenfélre. Benzema, Ronaldo és Pepe miatt aggódom, akik problémákkal küzdöttek a héten. Az edzõ tudja legjobban megmondani, hogy mi lesz velük. Egy ilyen meccsen szeretnénk, ha a legjobbjaink velünk lennének.”
Szemtõl szemben: Real Madrid – Atlético Madrid
A Real Madrid és az Atlético Madrid is nagy szurkolótáborral rendelkezik Magyarországon, ezt mutatja az is, hogy mindkét együttesnek van hivatalos szurkolói klubja hazánkban. Abból a szempontból rendhagyó interjú ez a mostani, hogy a két szurkolói csoportosulás egy-egy vezetõjét kérdezzük. Mikre vagytok a legbüszkébbek saját egyesületetekkel kapcsolatban és mi az, amiben lehetne még fejlõdni?
Dévai Márk: Elnökként az egyesület közösségformáló erejét tartom nagyra. Egyik fõ célunk a madridizmus-életérzés átadása minden magyar Real-szurkolónak. Büszke vagyok továbbá a meccsnézéseinkre, amik mindig nagyon jó hangulatúak és a jelentõsebb meccseken nagy létszámmal zajlanak. Továbbá utazni is szoktunk a csapat mérkõzéseire, az idei BL-kiírásban például csak a Koppenhága elleni idegenbeli meccs volt az, ahol nem képviseltettük magunkat, ez pedig egy nagy eredmény. De amire talán a legbüszkébb vagyok, az az oldalunk, illetve annak szerkesztõi csapata. Igyekszünk minél több információval ellátni a magyar madridistákat, a szerkesztõi csapat mindenfajta juttatás nélkül, kizárólag a csapat iránti szerelembõl napi szinten több órát szentel az idejébõl arra, hogy minden követõnk naprakész és jól informált legyen akkor is, ha esetleg a külföldi sajtót ilyen-olyan okból nem lapozgatja. Szóval le a kalappal elõttük.
Egy saját élményemet is elmondanám, ami büszkeséggel tölt el. Nemrég történt, hogy egy ismerõsöm felkeresett, hogy van egy mozgássérült madridista barátja, aki szeretne egy meccset a Bernabéuban megtekinteni, hogy élõben izgulhasson a kedvenceiért. Sikerült elintézni, hogy az álma valóra váljon, a mozgássérültek számára külön kialakított helyrõl, a pálya szélérõl nézhetett végig egy mérkõzést. Ez egy nagyon megható élmény volt.
Egyébként pedig egy viszonylag új egyesület vagyunk, fõleg a Peòa Atlética de Hungríához képest, tehát bõven van még hova fejlõdnünk. De az eddigi tapasztalatok alapján kijelenthetõ, hogy a fejlõdésünk folyamatos.
Szabi: Üdvözlök mindenkit. Elöljáróban annyit, hogy én nem az elnök vagyok, inkább a klubnak amolyan „mindenese”, viccesen sajtróreferensi posztot találtuk ki, mert általában én képviselem a tévémûsorokban, rádióban, különbözõ írott és elektronikus médiában a szurkolói csoportunkat. Azt hiszem, mi mindenre büszkék lehetünk (mondom ezt nem nagyképûen), hiszen mi nem vagyunk olyan népes számú peña, mint a madridisták és a katalánok, de ezt büszkén vállaljuk, és méretünkbõl adódóan nagyon sok mindent elértünk, amikre adott esetben más szurkolói klubok nem voltak képesek. Az Atlético soha nem volt divatklub és soha nem a trendek határozták meg a klubhoz való viszonyunkat. Azt szoktam mondani, amit Joés Luis Santos a Por esto somos del Atleti (Ezért vagyunk Atleti szurkolók) c. könyve elõszavában is megfogalmazott Manolete, a híres-hírhedt madridi publicista: mi mások vagyunk, nem a nyakkendõsök és a csillogás csapata vagyunk. Az Atlético mindig is másról szólt, másfajta ideológiát és értékeket képviselt, mint a többi csapat, mondhatni a modern futball renegátjai, lázadói vagyunk, klubszinten is. Személy szerint nagyon támogatom az ilyen a szurkolói kezdeményezéseket. Mi is jó kapcsolatot ápolunk különbözõ szurkolói klubokkal, szoktunk együtt focizni, találkozni. Európai szinten is vannak partnereink, Németországból, Belgiumból. A belgáknak pl. mi csináltattuk a mezüket, mert nagyon megtetszett nekik a miénk. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a peñánkat jól ismerik, külföldön is. Szerepeltünk a spanyol televízióban, sajtóban, a Marca-ban, és rádiókban is, és több jó kapcsolatot tudtunk kialakítani külföldi Atlético peñával. Mi is hivatalos szurkolói klub vagyunk, az Atlético de Madrid hivatalosan akkreditált szurkolói klubja. Bár az ismeretség, a közösség már régóta együtt van, kb. 10 éve, talán több is, de csak késõbb jutottunk el oda, hogy elismertessük azt. Sok mindent elértünk együtt, amire büszkék vagyunk, sok minden csináltunk együtt, saját mez, molinó, külföldi kapcsolatok kiépítése, hírnevünk öregbítése (sokat tudnánk arról mesélni, hogy hogyan szoktak ránk csodálkozni egy-egy külföldi meccsen, és milyen kis kocsmánk van Madridban, illetve már csak volt, mert bezárt), sok identitásszimbólumot honosítottunk meg, szurkolói kegytárgyakat, tagsági kártyát, stb. Sálunk ott virít több spanyol bárban (legutóbb a Mahou és az új stadion promóciós anyagában, itt a link: https://www.penamadridista.hu/media/hirek/figo-iker-boldog-es-en-az-vagyok-hiszen-hazater/118510706_751677732071253_48126984_1ehhE2b.jpg.youtube.com/watch?v=siH3SPQpKqg, 0:07-08 és 0:11-13 között a falon), és szurkolói klubként elõször (és egyelõre utoljára) megjelenhettünk a Fiesztában 3 alkalommal. Mi szerveztük meg a Rakaczki Bence megsegítésére szervezett árverést arra a mezre, amit az Atlético-tól kaptunk mindenki által aláírva. Fogadtuk Budapesten Santiago Segurát (Torrente), karitatív rendezvényekben tevékenykedtünk, különbözõ – elsõsorban a szurkolói kultúrához kötõdõ – sportruházati üzletekkel van együttmûködésünk, és még ki tudja, hogy mi mindenben vettünk-veszünk részt. Felkerestük a még élõ magyar játékosokat, akik még megfordultak az Atlético-ban, így baráti viszonyba kerültünk Tóth-Zele Jóskával (pont egy madridistának nem kell magyarázni, hogy ki õ), akinek egy kis szerencse során egy monacói találkozás során még a családja egy részét is megismerhettük (csak zárójelben megjegyzem, hogy a családjában mindenki bérletes Atlético szurkoló). Több karitatív programban is részt vettünk. Egyszóval azt gondolom, hogy az ilyen szurkolói klubok, azon túl, hogy jó módja a közösségformálásnak, számos elõnye is van és lehetõségeket nyújt a tagoknak.
Meséljetek egy kicsit arról, hogy mióta szurkoltok kedvenc csapatotoknak, illetve mi volt az oka annak, hogy õk lettek a „kiválasztottak”.
D.M.: Legelsõ emlékeim még az 1995/96-os BL-rõl vannak, amikor a Fradi a Real Madriddal került azonos csoportba. Már akkor felfigyeltem a csapatra, fõleg az akkor még fiatal, épp debütáló Raúl volt szimpatikus, aki a magyar csapat ellen lõtte elsõ BL-góljait a Bernabéuban. Igazán követni viszont csak késõbb, az 1997/98-as idényben kezdtem a csapatot, amikor szüleim egy madridi ismerõse ódákat zengett a blancókról, én meg persze ittam a szavait. Jól emlékszem a meccsre is, amit együtt néztünk. A címvédõ Dortmund ellen játszottunk az elõdöntõ odavágóján, a hazai meccset pedig el kellett halasztani, mivel az ultrák ledöntötték a déli kaput, az újat pedig meg kellett várni. Más idõk voltak azok. Késõbb be is húztuk a BL-t, az akkor jóval esélyesebb Juventus ellen. Az volt az elsõ örömteli élményem madridistaként.
Sz.: Hogy miért az Atlético? A piros-fehér szerelem már jó ideje tart, én is azok táborát erõsítem, akik az 1990-es évek közepén, a „Doblete” idején szerettek bele a csapatba. Hogy miért? Aki ismer, az tudja, hogy betegesen vonzódom a „nem elit” futballhoz, mindig is a kisebb, de annál kultikusabb csapatok érdekeltek. Valahogy mindig viszolyogtam a sztárcsapatoktól, a nyáladzó villogástól. Emlékszem, amikor az 1986-os világbajnokságon mindenki Argentína (vagy német, brazil) fan volt, akkor én Mexikónak és Uruguaynak szurkoltam, másoknak Maradona, nekem Hugo Sánchez, Francescoli és Rodolfo Rodríguez volt a favorit (bár a nyolcvanas években, gyerekként még nem követtem nyomon Sánchez madridi pályafutását). A latin foci iránti szerelem is megmaradt, Peñarol, Pachuca, Toluca, Chivas, Olimpia, Colo-Colo, Gimnasia, minden jöhet. Nagyjából az európai sztárcsapatokkal is így voltam, kamaszként nem a ManU, a Milan, a Barca vagy más sztárcsapat érdekelt, hanem a Blackburn, a Forest, a Catania, a Rayo, vagy a Stoke. Szóval valahogy ez volt vonzó az Atlético-ban is. Így találtam az Atlético-ra is az 1990-es években, kamaszkorban mindenki keres-talál magának egy csapatot, ami szimpatikus, amivel azonosulni tud. Én a piros-fehér „aranycsapatba” szerettem bele, Molina, Vizcaíno, Pantic, Toni Muñoz, Solozábal, Delfi Geli, Simeone, Santi Denía, Penev, Caminero, Kiko, Roberto Fresnedoso, Tomás Reñones, micsoda csapat volt! A nagy kedvencem Cholo Simeone volt és nagyon örülök, hogy így térhetett vissza Madridba. Sokan közülünk kint is éltek Spanyolország különbözõ részein, én is, így volt lehetõségünk számtalanszor élõben látni, elkísérni akár egy-egy szezonon keresztül is a csapatot. Sok szép emlékünk van, Aragonés, pacsi Panticcsal, stb. Azon kevesek közé tartozom, akinek például még megvan Torres elsõ meze (még 35-ös számmal, emlékszem, épp Kiko-t váltotta, amikor bemutatkozhatott), stb. Azóta az Atlético krónikása is lettem, gyûjtöm a könyveket, relikviákat, meg is írtam magyarul a klub történetét.
Volt szerencsétek már élõben megtekinteni kedvenc csapatotok mérkõzéseit?
D.M.: Igen. Szerencsésnek mondhatom magam, mivel lassan már hét éve élek Madridban, azóta pedig ha tehetem, minden hazai meccsre kilátogatok. Csak akkor nem vagyok ott a Bernabéuban, ha épp nem tartózkodom Madridban.
Sz.: Természetesen igen. Sokat járunk meccsekre. A kiemelt meccseken, BL, Európa Liga meccsekre általában utat szervezünk, jelen voltunk mindkét Európa Liga és Európai Szuperkupa meccsen is. Évente 2-3 alkalommal Madridba is elmegyünk. Szerencsére mindig van a klubunktól valaki jelen a mérkõzéseken. Büszkén mondhatjuk, hogy a bajnoki címet eldöntõ utolsó fordulót és az utána következõ napokat is Madridban, a klub legendás Neptuno kútjánál ünnepeltük. Ezt a klubunk nem hagyhatta ki.
Térjünk is át a klubokra. Milyen elõzetes elvárásaitok voltak a csapatotokkal szemben az idei szezonra vonatkozóan?
D.M.: A Real Madrid számára mindig az összes trófea begyûjtése a cél. Számomra két cím van, amit mindig elvárok a csapattól. Az egyik a hazai bajnokság, mert az a „minden napi kenyerünk”, az egész éves hosszú, kemény munka gyümölcse. A másik természetesen a BL, ahol rekorderek vagyunk, és immár 12 éve várjuk, hogy újból a magasba emelhessük a legrangosabb európai kupát. De természetesen akkor sem leszek csalódott, ha idén „csak” a BL és a Király-kupa lesz meg. (nevet)
Sz.: Semmilyen különös elvárásom nem volt, csak hogy a csapat játsszon úgy, hogy büszkék lehessünk rá. Én szeretem, ha kihozzák magukból a maximumot, ha meghalnak a pályán és látom, hogy mindenüket beleteszik. Errõl szól az Atlético. Ez a szezon végül ilyen lett, nagyon nagyot küzdöttek egész év alatt, minden tekintetben. Még az idény elején, meglátva a sorsolást, azzal poénkodtunk, hogy a bajnokság a Camp Nou-ban fog eldõlni. Akkor ez viccesen hatott, aztán látjuk, hogy mi lett belõle. Bíztam Simeone tudatos és konzekvens munkájában, õ nagyon jó példája annak, hogy hogyan lehet következetesen csapatot építeni. Ezen múlt az egész idény, amihez kellett Simeone szíve, lelke. Rég, nagyon rég láttam ennyire tüzes, harcos, küzdõ Atléticót, mintha 11 Simeone lett volna a pályán. Ez nagyon hiányzott már a csapatból, ezt a mentalitást olyan edzõk, mint Manzano, Flores, Aguirre nem voltak képesek átadni a csapatnak. Mitõl is lettek volna? Õk munkának tekintették ezt, Simeone pedig szívügyének. Õ tudja, hogy mit jelent ez a klub, és ilyen típusú edzõkre van szükség.
Ennek fényében mi a véleményetek az eddig látottakról?
D.M.: Hogy õszinte legyek, sokkal jobb, mint vártam. Fõleg annak tükrében, hogy új edzõvel, teljesen más filozófiával vágott neki a csapat ennek az idénynek. Annak ellenére, hogy a bajnokság sajnos elúszott, fõleg a mi hibánkból, eddig elégedett vagyok Ancelotti munkájával. Egyébként szerintem nem is érdemeltük volna meg a címet úgy, hogy az Atlético és a Barca ellen egy pontot tudtunk begyûjteni. Sokat fog számítani a végsõ értékeléskor, hogy meglesz-e a Tizedik, vagy nem.
Sz.: Ha még emlékeztek rá, legutóbb, amikor márciusban megkérdeztetek a madridi derbi kapcsán, még akkor is azt mondtam, hogy bár nagy esélyei vannak az Atlético-nak a bajnokság megnyerésére, de még én akkor sem tartom bajnokesélyesnek. Nem álszerénységbõl, hanem ezt valóban így gondoltam, attól függetlenül, hogy nagyon bíztam benne. Akkor azt is mondtam, hogy van esély arra, hogy a bajnokság a Barcelona ellen dõlhet el. Hát, valóban így lett. Úgy néz ki, hogy Simeone prímszámai bejöttek: elsõ (fél) idényében ötödik, majd a harmadik helyen végzett a csapat. Azt mondtuk, szintén csak poén szintjén, hogy akkor most már az 1. hely következik. Kiváló szezon lett, teljes mértékben felülteljesítették azt, amit általában elvártak a csapattól. Én nem gondoltam volna, hogy ez a keret ennyire lesz képes, azt pedig nem gondoltam, hogy még a bajnokság utolsó fordulójában is harcban lehet a bajnoki címért. 3 pont elõnnyel, Barcelonában. Nyilván kellett ehhez egy Simeone is, azért ez a keret nagyrészt középszerû játékosokból áll, egy-egy kiváló játékos kivételével (Courtois, Arda Turan, Villa, Diego Costa). Az viszont nagyon nagy erény, hogy csapatként kiválóan funkcionál. Amellett azért azt gondolom, hogy Simeone nagy fegyverténye, hogy amióta átvette a csapatot, a csapat nagy része bekerült nemzeti válogatottjába: Juanfran, Miranda, Filipe Luis, Koke, Adrián, Mario Suárez és Diego Costa is magára húzhatta hazája mezét. Ez azt gondolom, hogy sokat elárul a csapat fejlõdésérõl, aminek meg is lett a megérdemelt eredménye. Ha megnézzük a spanyol szövetség álomcsapatát, a 11 játékosból 7 Atlético játékos (Courtois, Juanfran, Godín, Filipe Luis, Koke, Gabi és Diego Costa). Szerintem ez szintén beszédes, pl. egy Barcelona játékos sem került be. Az már más kérdés, hogy Costa végül spanyol válogatott lett, és azt sem értem, nem csak én, hanem tulajdonképpen a labdarúgó szakértõk sem, hogy Scolari válogatottjába végül miért nem került be, nem csak Costa, hanem Miranda és Filipe Luis sem, akikrõl nem túlzás azt állítani, hogy Európa egyik legjobb védelmében játszottak kulcsszerepet. Nem sértésként mondom, de nem gondolom, hogy pl. Marcelo, vagy David Luiz jobb védõ lenne, mint Miranda vagy Filipe Luis, akik azon kívül, hogy egy spanyol bajnokcsapatban játszanak, nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy vereség nélkül meneteljen a csapat BL döntõbe. 38 meccsen 26 gólt kaptak, ez a legjobb a spanyol ligában. Európa topbajnokságaiban ettõl kevesebbet csak a Bayern, a Juventus, a PSG (mindhárman egyaránt 23) és az AS Roma (25) kapott (illetve a portugál bajnokságban a Benfica 18, a Sporting 20, a Porto 25). A legfontosabb, a bajnoki cím megvan, innentõl kezdve már minden meccs csak ajándék.
Amennyiben követitek, milyennek értékelitek az ellenfél szezonját?
D.M.: 10-es! Az Atlético saját határait átlépve hozta ezt a szezont, teljesen megérdemelten nyerte meg a bajnokságot. Az összetartás és a csapategység az, ami szerintem a sikerük kulcsa.
Sz.: Õszintén szólva, nem igazán követem nyomon. Ancelotti kicsit nehezen indult, de úgy tûnik, hogy a szezon végére gatyába rázta a csapatát. A bajnokságról a vége elõtt már lemondott, az utolsó elõtti fordulóban szinte a B csapattal álltak fel.
Az utóbbi 10 évben gyakorlatilag kétcsapatos ligának hívták a spanyol pontvadászatot. Idén azonban az Atlético Madrid megmutatta, hogy képes megtörni a Real és a Barca uralkodását. Gondoltátok volna a szezon elején, hogy a matracosok fogják megnyerni a bajnokságot? Szerintetek minek köszönhetõ ez a siker?
D.M.: Nem gondoltam volna, de szerintem kevesen voltak, akik igen. A sikerük okát korábban már kifejtettem. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az Atlético a Barcelona vagy a Real Madrid költségvetésének kevesebb mint egyharmadával érte el ezt a sikert, erre pedig joggal lehetnek büszkék.
Sz.: Ez egy összetett kérdés, megpróbálok sorban válaszolni rá. Elõször is az Atléticonak sok idõre volt szüksége, hogy újra visszakerüljön méltó helyére. 2003-ban jött vissza az élvonalba, és bár az 1990-es évek második felében ugyan brillírozott a csapat, de a klub vezetõsége nem tett jót az egyesületnek. Emlékezzünk csak Jesús Gil y Gil elnöklésére. Ennek megitta a klub a levét, minden téren. Hosszú idõnek, majdnem egy évtizednek kellett ahhoz eltelnie, hogy újra talpra álljon a csapat. Ne felejtsük el, hogy a klub költségvetése csak töredéke annak, amibõl a másik két sztárcsapat gazdálkodik, arról nem is beszélve, hogy a spanyol szövetség sem könnyítette meg a piros-fehérek dolgát, pl. erõsen beleszóltak a költségvetésbe, abba, hogy mennyi költhetõ átigazolásokra, különbözõ társasági, jogi dolgokra hivatkozva. A Jesús Gil utáni korszak is nehezen indult, Cerezo és Gil sem álltak a helyzet magaslatán, néha egészen hajmeresztõ dolgok történtek a klub háza táján. Anyagilag és szakmailag is helyre kellett állnia a klubnak, aminek egyik fontos lépése volt a 2010-es EL és Szuperkupa gyõzelem. Viszont akkoriban szakmailag még mindig nagyon sok továbbgondolni való volt, de úgy tûnik, hogy Caminero egyre meggyõzõbb szakmai igazgatóként, és végre már egy olyan edzõje is van a csapatnak Aragonés után, aki tudja, hogy mit jelent matracosnak lenni és mit jelent a klub. Mindez nagyon fontos folyamat, hogy jelenleg most itt tart a klub.
A remek forma annak köszönhetõ, hogy végre összeállt a csapat, és Cholo és Germán „Mono” Burgos munkája beérni látszik. Tudja, hogy hogyan kell csapatot kovácsolni, és ami a fontosabb, tudja, hogy hogyan kell ezekbõl a játékosokból kihozni a maximumot. Ennek legjobb példája Diego Costa, akit amikor elõször láttam játszani évekkel ezelõtt, sírtam. Most pedig egy igazi harcos vált belõle, arról nem is beszélve, hogy nagyon eredményes játékossá vált. Simeone nélkül ez nem ment volna, az utóbbi idõben csak impotens edzõk irányították a csapatot. A siker szerintem egyértelmûen Simeone munkáját dicséri. Egy ilyen edzõre volt szükség, aki már játékos korában is idol volt a Manzanares partján. Tudja, hogy mit jelent piros-fehérnek lenni. Óriási motivátor, óriási pszichológus, és kiváló ember. Tudja, hogy hogyan kell következetesen csapatot építeni és felépíteni egy munkát, egy projektet. Tudása mellett az érzelmi, emberi tényezõk is nagyon fontosak: szenvedélyes, óriási szíve és hite van, biztos vagyok benne, hogy neki ez legalább annyira szólt az érzelmekrõl és a hitrõl, mint a munkáról. Ha megnézed, a partvonal mellett álló edzõk nagy részérõl sugárzik, hogy csak a munkáját végzi (tisztelet a kivételnek). Õ más, rajta egész végig érzõdött, hogy ez sokkal több annál. Ezt a csapat nagyon jól tudta. Nagyon fontos volt, hogy egy nagyon alázatos, sztárallûröktõl mentes, szorgos, dolgos csapatot alakított ki, akikkel szintén elhitette, hogy bármire képesek. Ezt más nem biztos, hogy meg tudta volna tenni.
Ebben az idényben a bajnokságban és a Király-kupa elõdöntõjében is összefutott egymással a két csapat. A kupában a Real, a bajnokságban azonban az Atlético akarata érvényesült. Mit gondoltok, mi az oka a két sorozatban lejátszott mérkõzések képe közötti óriási különbségnek?
D.M.: Több oka is van. A bajnokságban akkor fogadtuk õket, amikor a leggyengébb formában voltunk, jött is a vereség. A kupapárharcot az atléticós ismerõseim szerint mázlival és némi bírói segítséggel sikerült megnyernünk, én viszont azt gondolom, hogy Ancelotti tudatosan a kupára élezte ki ezt a csapatot, a végsõ gyõzelem pedig pontosan ennek köszönhetõ.
Sz.: Szerintem nem volt tétje a kupának. Simeone és a csapat is nagyon jól tudta, hogy a bajnokság és a BL fontosabb, és reálisabb cél. Nyilván nem arról van szó, hogy azt csinálták volna, mint a Racing, aki nem állt ki a visszavágóra, de nem gondolom, hogy a csapat és Simeone is nagy energiákat mozgósított volna arra, hogy hozza ezt a két meccset. Ez meg is látszott a játékon, azért egy ilyen formában játszó csapat, aki ráadásul kétszer is átment a városi riválison, nem hiszem, hogy nem tudott volna jobban játszani, ha akart volna. Ezt sem az edzõ, sem a csapat nem akarta igazán. De így, utólag, Cholo megint jó „döntést” hozott, valahol õ már sokkal távolabbra tekintett.
Elõzetesen mely csapatokat tartottátok az idei BL favoritjának, és most, a döntõben – véleményetek szerint – kinek van a legnagyobb esélye magasba emelni a serleget?
D.M.: A szokásos B-betûs csapatokat: Barcelona és Bayern. A németek fõleg az utóbbi idõben számítottak nagy favoritnak, addig, amíg velünk össze nem futottak. Hogy most ki nyerhet? Mindkét csapatnak 50 százalék esélye van.
Sz.: Én valahogy elhittem Arsene Wenger szavait még az õsszel, aki azt mondta, hogy az Atlético lehet a titkos esélyese ennek a sorozatnak. Akkor ezek hízelgõ szavaknak hatottak, de én mindig is azt gondoltam a francia szakemberrõl, hogy a világon neki van a legjobb szeme, ahogy képes meglátni a tehetséget egy-egy emberben, hihetetlen dolgokat tud észrevenni, ami a szemnek szinte láthatatlan. A csoportkörök kiváló teljesítménye után azt gondoltam, hogy ezzel a teljesítménnyel messzire juthat ez a csapat. Nem mondom, hogy azt gondoltam, hogy az Atlético az esélyes, de valahol titkon hittem benne, hogy lehet ebbõl még döntõ is. Ebben is a már fura logikánkat követtük, mint ahogy a bajnoki helyezések és az utolsó fordulóban eldõlõ poénkodásoknál: végül is már nyertünk Európa Ligát, Európai szuperkupát, Király-kupát, (most már a bajnokság is megvan), akkor most már itt az ideje BL-t nyerni. Ha már esélyek: bárkinek megvan az esélye. A Real nagyon akarja a tizediket, az Atlético nagyon akarja az elsõt. A tét mindkét csapatnál nagyon nagy, míg az egyik meg tudná menteni a szezonját, addig a másik meg tudná azt koronázni.
Ki ellen játszottátok volna legszívesebben az idei BL-döntõt, illetve ki volt az, akit mindenképp szerettetek volna elkerülni?
D.M.: A Barcelona és az Atlético a két fõ riválisunk, ellenük képzeltem el, az egyik pedig be is jött. (nevet) De ezen a szinten szerintem már nem számít, hogy kit kapunk. Teljesen mindegy.
Sz.: Nem volt sem ilyen, sem olyan. Megmutattuk, hogy a legveszélyesebb csapatok esetében is képesek vagyunk embert próbáló teljesítményre és bármire. Ahogy növekedett a tét, és jöttek sorra a csapatok, úgy növekedett a kihívás ereje és a bizonyítási vágy. Milan, Barcelona, Chelsea, nem mondhatni, hogy mindegyik kismiska lett volna, de mindegyik akadályt sikerült megugrani, és senki nem mondhatja, hogy szerencsével, kamugóllal, stb. A látott teljesítményt, azt gondolom, mindenki csak megsüvegelheti, mert mindhárom csapat ellen megmutatta az Atlético, hogy mire képes saját erejébõl. A Real elleni játék mellett sok minden szólhat: ismerjük már a csapatot, nagyjából lehet tudni, hogy mire számíthatunk, és leszámítva a két elbukott kupamérkõzést, az utóbbi tétmeccseken megmutattuk, hogy méltó ellenfelei vagyunk. Nincs mitõl tartanunk.
A Real Madrid utoljára 2002-ben, az Atlético Madrid pedig még soha nem nyerte meg a Bajnokok Ligáját. Melyik csapaton van nagyobb nyomás?
D.M.: Egyértelmûen rajtunk van a nyomás. Elég, ha csak abból indulunk ki, hogy ha az Atlético elveszíti ezt a döntõt, akkor is csak dicséretet és elismerést kapnak. Számukra az eddig elért eredmények is bõven felülmúltak minden várakozást. Nálunk azonban más a helyzet. Ha kikapunk a döntõben, az hatalmas kudarc és csalódás lesz az egész szezonra nézve, még annak ellenére is, hogy a Király-kupát megnyertük a Barcelona ellen.
Sz.: Mindkettõn, ahogy már az elõbb is mondtam. Mindkét csapatnak másért van jelentõsége. Talán a Madridon annyiban nagyobb, hogy már régóta várják a Decima (A Tizedik) eljövetelét, és a bajnokságot sem nyerték meg, tehát valamit le kell tenni az asztalra. Az Atlético boldogan mehet a pályára, mert felszabadult a nyomás alól. Az örömjáték nagyon fontos a Matracosok számára, hiszen láthattuk, hogy amikor megnyugodott a csapat (a Milan, a Barca és a Chelsea ellen is egyaránt), hihetetlen jó játékra volt képes. Ez talán megölheti a Madrid görcsösségét, de semmiképp nem lesz egyszerû meccs.
Melyik volt a legemlékezetesebb madridi derbi számotokra? (Pozitív és negatív értelemben is írjatok egy-egy példát!)
D.M.: Ez lehet, hogy egy kicsit furcsán hat, de egy idegenbeli 2-2-es döntetlen, amit a Calderónban játszottunk. A maréknyi vendégszektor olyan hangulatot teremtett, amilyen csak nagyon ritkán látni a Bernabéuban. El is döntöttem, hogy ha ezentúl lehetõségem lesz, megyek a Calderónba szurkolni. Persze kizárólag a vendégszektorba. (nevet) Erre augusztusban a szuperkupában sor is kerülhet. Negatív élmény a tavalyi Király-kupa döntõje volt, amit hazai pályán veszítettünk el úgy, hogy egy elképesztõ, 14 éves veretlenségi sorozat szakadt meg. (Jó pár szurkolói szív mellett… – a szerk. kieg.)
Sz.: Az utóbbi évtizedben a két legutóbbi, nem hiszem, hogy magyarázni kell, hogy miért. Mindkettõnél valahogy megéreztem, hogy gyõzünk. A Király-kupa gyõzelemnél az eredményem és a góllövõ tippjeim is bejöttek. Negatívat tudnék mondani, többet személyesen is láttam a Calderónban (sõt, még a Bernabéuban is, de oda többet nem megyek), azt hiszem ezt sem kell magyarázni. Viszont a vereségek ellenére a szurkolótábor és a madridi hangulat mindenért kárpótolja az embert, egészen elképesztõ atmoszférája van akkor a városnak. Ugyanakkor ilyenkor egy csomó más minden is történt, találkoztunk legendákkal, régi madridi barátokkal, a volt madridi törzshelyünk ilyenkor mindig ránk készült és sok szép emlék fûzõdik ezekhez, annak ellenére, hogy hogyan teljesített a csapat.
Carlo vs. Simeone. Hogyan vélekedtek a két edzõrõl?
D.M.: Ancelotti olaszos stílusát még emésztenem kell, viszont kétségtelen, hogy hatalmas szerepe van az idei eredmények elérésében. Nagyon jót tett a csapatnak, hogy Mourinho után egy sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb edzõt kaptunk. Ha stílusban nem is, de kisugárzásban szerintem sok hasonlóság van közte és Del Bosque között. Simeone ebben az évben végleg bebizonyította, hogy nem csak játékosként volt kimagasló. Sokan õt tartják az Atlético Guardiolájának, én pedig úgy gondolom, hogy nála is nagyobb dolgot vitt véghez, figyelembe véve a csapatok gazdasági, anyagi helyzetét.
Sz.: Annak ellenére, hogy elismerem Ancelotti munkáját, nem igazán szerettem soha. Nem kedvelem az olasz edzõket Ranieri óta, de nem lenne helyes egy kalap alá venni õket. A Milannal bizonyított, Londonban vergõdött, azóta kb. nem sok. Az kicsit bosszantott, amikor nevezték az év edzõje díjra, kérdem, miért is? Mert megnyerte a francia bajnokságot a PSG-vel? Nem hiszem, hogy ez akkora tett volt, de a szakma biztos tisztábban lát ebben. Simeonét már az elõzõekben több helyen méltattam. Ami fontos, hogy megtalálta a helyét, a csapatát. Játékosként imádtam, edzõként még inkább. Áthozta azt a szellemiséget, amilyen játékos volt õ maga is, és ezzel tudta csapattá kovácsolni az Atléticót. Nagyon jó motivátor, jó szakember, akit szeretnek, tisztelnek és elfogadnak. Az utóbbi évtized legjobb döntése volt. Hatalmas harcos volt, és edzõként is az. Tudja, hogy mit jelent Madrid piros-fehér részében élni, és ezt nagyon jól át tudja adni a csapatnak. Viszonylag kevés edzõi tapasztalata van, Argentínában irányította a Racingot, az Estudiantest, a River Plate-et, a San Lorenzót, az öreg kontinensen pedig az volt a feladata, hogy a Cataniát benntartsa. Azért azt ne felejtsük el, hogy az Estudiantest több mint 2 évtized után vezette bajnoki címre, valamint a Riverrel is bajnok lett. Volt az év argentin edzõje is. Ez azért nem mellékes, tudván azt, hogy Argentínában mit is jelent a foci. Mi innen, Európából egy kicsit egyoldalúan, európai szûrõvel nézzük a focit, és azt gondoljuk, hogy az igazi labdarúgást itt játsszák, és néha legyintünk egy-két dologra. Azért ez korántsem így van, nem vagyok róla meggyõzõdve, hogy ha az európai topcsapatok azonos ligában játszanának a dél-amerikai csapatokkal, akkor ott európai fölény lenne. Nézzük meg, hogy például az Interkontinentális Kupát hány latin-amerikai és hány európai csapat hódította el, és milyen arányban (persze, lehet hõzöngeni, hogy mit számít az, dehogynem, nagyon sokat számít, hogy melyik klub a legjobb a világon, amelyik klub az ellenkezõjét állítja, hazudik). Egyszóval Simeone kiváló edzõ, de még nagyon sok minden elõtte van, övé lehet a jövõ. Viszont cserélni még meg kell tanulnia.
Mi a véleményetek a két csapat nyári átigazolási politikájáról?
D.M.: Úgy tûnik, hogy ebben az évben végre jól igazoltunk. Illarramendi kivételével szerintem mindenki jó igazolás volt. Iscónak nagyon örültem, nagyon szeretem a játékát, Bale pedig szerintem az év igazolása. Azt mondom, hogy megérte az árát. A Király-kupa döntõjében lõtt gyõztes góljával már most beírta magát a Real Madrid történelemkönyveibe, ez pedig még csak a kezdet. Az Atlético átigazolásait nem igazán követtem. Azt azért megjegyzem, hogy hihetetlen számomra, amit az utóbbi idõben mûveltek, fõleg csatár poszton. Elment Agüero, jött Falcao és felülmúlta. Elment Falcao, de nem történt semmi, mert ott van Diego Costa.
Sz.: A fehérekrõl nem nyilatkozom, hozták a szokásosat, repkedtek a milliók, sztárok jönnek, sztárok mennek. Az sokkal bosszantóbb, hogy a spanyol szövetség beleszólt az Atlético költségvetésébe, konkrétan megszabta, hogy mennyit költhet átigazolásokra (8 millió eurót, ha jól emlékszem), arra hivatkozva, hogy milyen társasági formája van a klubnak. Mindez persze a másik két sztárklubot nem érintette, így megint csak a kisebb csapatok szívtak. Az Atlético konkrétan okosan gazdálkodott, Falcao jó áron ment el, és nagyon minimálisan költekezett a klub. Ez most bejött, de hosszabb távon a klubnak, ha sikeres akar lenni, a zsebébe kell nyúlnia.
Van olyan játékos a saját csapatodban, akin mindenképpen túladnál a következõ átigazolási idõszakban?
D.M.: Khedira vagy Arbeloa távozása esetén nem lennék túlságosan letörve.
Sz.: Igen, Cristian Rodríguez, valamint Adrián, akik nem hozzák azt, amit hozniuk kellene. Adrián hihetetlen szezont futott két évvel ezelõtt, óriási szerepe volt Diegóval és Falcaóval együtt az Európa-liga-menetelésben. Akkor a szövetségi kapitány figyelmét is felkeltette, be is hívta a keretbe. Azóta nem találja önmagát, ami szerintem csak egyre rosszabb lesz. Cristian Rodríguez pedig szintén nagy csalódás.
Van olyan focista az ellenfél keretébõl, akit szívesen látnál saját csapatodban?
D.M.: Jelenleg nincs. Falcaót nagyon kedvelem, õt szívesen látnám még most is, annak ellenére, hogy jelenleg sérült. Remélem, hogy visszanyeri régi formáját.
Sz.: Nem, nincs. Nem szeretnék a városi rivális csapatából senkit sem látni a keretben.
Ki az, akivel legkevésbé szimpatizáltok a másik oldalról? Mi ennek az oka?
D.M.: Diego Costa. Nagyon nem szimpatikus a stílusa, köpköd és szemtelen. A mai napig nem tudtam elfogadni, hogy bekerült a spanyol válogatottba. (Que no eres Espaòol!)
Sz.: Ha nagyon udvariatlan lennék, akkor azt mondanám, hogy egyik játékossal sem. Ha ki kell emelni valakit, akkor az Pepe. Számomra elfogadhatatlan, hogy hogyan is lehet egy ilyen játékos a királyi erényeket hangoztató és azokra mindig hivatkozó csapat tagja. Számos ámokfutását ki lehetne emelni. Az, amit Casquero-val csinált 2009-ben, mindent felülmúl. Ahhoz képest meg kell nézni a büntetését, biztos vagyok benne, ha ezt más csapat tagja mûveli, akkor egészen másfajta szankciót alkalmaznak. Én a fehérek helyében már akkor elzavartam volna a csapattól. De ugyanígy mondhatnám CR7-et is, akit egyrészrõl már divat utálni, viszont simán egy színi tanodát nyithatna. Nem is értem, hogy egy olyan világban, amikor 2 másodperc alatt minden visszanézhetõ, miért kell eljátszani a hülyét. De ez persze az összes színészkedõ játékosra vonatkozik. Tény, hogy tehetséges, de az alázat fogalmát nem ismeri. Az, hogy számon kéri más klubok elnökét egy vacsorán, hogy hogyan játszik a csapata, az kritikán aluli, hogy jön õ ahhoz, hogy egy prominens személyiséget csesztessen?
Ki az a játékos az ellenfél csapatából, aki a legnagyobb veszélyt jelentheti kedvenceitek kapujára?
D.M.: Mivel az Atlético erõssége a csapategységben rejlik, ezért nehéz egy játékost megnevezni. A gólfelelõs Diego Costát mondanám természetesen, de mivel õ nagy valószínûséggel nem lesz a pályán, így a csapatkapitányra, Gabira szavazok. Bomba gólt lõtt ellenünk a Calderónban.
Sz.: Bárki, ha nem jól védekezi le a csapat. CR7 jól fejel, gyors, jól cselez, de azért lehet õt semlegesíteni.
Tavaly 14 év után elõször sikerült az Atléticónak legyõznie a Real Madridot, ráadásul a Santiago Bernabéuban, a Király–kupa döntõjében. Minek volt köszönhetõ az átoktörés? Pusztán a nagy számok törvénye érvényesült, vagy ennél többrõl van szó?
D.M.: Szerintem errõl. Egyszer ennek is el kellett jönnie. Sajnálatos, hogy ez pont egy döntõben esett meg, de inkább a Király-kupában, mint a BL-ben. (nevet) Azt egyébként hozzátenném, hogy akkoriban a Real Madridnál rég nem látott feszültség és ellentét uralkodott az öltözõben, fõleg Mourinhónak köszönhetõen. Nem csoda, hogy ki is kaptunk.
Sz.: A Bernabéu a kupadöntõk tekintetében mindig egy kabalahely. 10-bõl 8-at ott nyert a csapat, ebbõl 4-szer játszott döntõt a városi riválissal, mind a négyszer az Atlético gyõzött. A Calderónban egyszer játszott kupadöntõt a két csapat, akkor a blancók gyõztek. Tehát ilyen szempontból egy szerencsés helyrõl beszélhetünk az Atlético szempontjából. Nem hiszek a nagy számokban, ráadásul nem kétszer egymás után. Arról van szó, hogy ezen a két meccsen az Atlético jobb volt. Elkezdett egy úton járni a csapat, amin még most is rajta van. Összeállt a kép, az edzõ, a csapat, és amint azt ez a szezon is bizonyít, méltó ellenfele bárkinek.
A Real Madrid a Király-kupát, míg az Atlético Madrid a spanyol bajnokságot nyerte meg, ráadásul a mindent eldöntõ mérkõzésen mindkét csapat a Barcelona ellen harcolta ki a végsõ gyõzelmet. A királyiak sikerének utózöngéi is lecsengtek már, a matracosok azonban friss bajnokként várják a hétvégi meccset. Milyen hatással lehet ez az összecsapásra?
D.M.: Bármi lehetséges. Van, aki azt mondja, hogy ezzel akkora lendületet kapott az Atlético, hogy mi sem fogjuk tudni õket megállítani, vannak viszont, akik úgy gondolják, hogy a vállukról levett teher, hogy esetleg nem nyernek semmit, visszaveti õket és nem fognak akkora intenzitással hajtani. Szombat este kiderül, kinek volt igaza.
Sz.: Ahogy már fent szintén említettem: bizonyítási vágy kontra felszabadultság. Persze az Atléticónak is nagy a tét, hiszen Simeone feltehetné a I betûre a pontot, arról nem is beszélve, hogy ezt a játékosok is így gondolják. A különbség abban van, hogy hogyan mennek ki a pályára. És ha már lúd, legyen kövér: Cholo és a játékosai nagyon jól tudják, hogy ha mernek nagyot álmodni, az meg is valósulhat.
Ebben a szezonban a Bajnokok Ligájában és a kupában Iker Casillas, a bajnokságban Diego López védte a Real Madrid kapuját. Hogyan vélekedtek Ancelotti kapus-rotációjáról? Mennyit számít az a bizonyos Iker-faktor egy, a szombatihoz hasonló mérkõzésen?
D.M.: Iker a Real Madrid emblematikus ikonja, jelenléte szerintem sokat fog számítani. Hozzátenném, hogy Diego López is kimagaslóan teljesített, de én akkor is Iker-párti vagyok, ha pedig csak az eredményekre szorítkozunk, akkor a Király-kupa már megvan, a BL-ben döntõsök vagyunk, a bajnokság pedig elúszott. Nem volt szokványos Ancelotti döntése, az biztos. Meglepõdtem, és egyáltalán nem tetszett ez a rotáció. Számomra az jött le, hogy nem voltak képesek határozott döntést hozni a sportvezetõk. Kicsit olyan volt ez az egész, mint egy kényes téma, amiért senki nem volt hajlandó vállalni a felelõsséget, így próbáltak egy köztes megoldást találni tûzoltás céljából.
Sz.: Én nagyon elítélem a bálványdöntést, és azt, amikor a személyes ellentétek kerülnek elõtérbe a szakmai szempontok helyett. Erre sajnos sok példa van, az Atléticónál is elõfordult, legutóbb pl. Forlán esetében, akit élete legjobb formájában egyszer csak elkezdett nem játszani Quique Sánchez Flores kezei alatt, mint utóbb kiderült, személyes konfliktusuk miatt. Ez számomra a legalja. Nem hiszem, hogy Diego López jobb kapus, mint Casillas, mondjon bármit is Ancelotti, ezt szerintem még õ sem hiszi el magának. Kár, hogy átvette portugál elõdje hülyeségét. Az, hogy veretlenek voltak, az nem Casillaszon múlt, hanem számos más dolgon. Az, hogy Casillasszal a soraiban még nem gyõzte le az Atlético a városi riválisát, csak egy statisztika, semmi több. Nincs jelentõsége.
Mindkét csapatban sok lehet a hiányzó játékos, van, aki eltiltás miatt, van aki sérülés miatt kényszerül kihagyni a döntõt. Mit gondoltok, mennyire nehezíti meg ez az edzõk és a játékosok dolgát?
D.M.: Nyilvánvalóan sokat számítanak majd a hiányzók. Fõleg Diego Costa, illetve Xabi Alonso és Pepe lesznek a fontos kimaradók. De történjen bármi, erre nem hivatkozhat egy profi mentalitású csapat. Gyõzni kell azokkal a játékosokkal, akik bevethetõk és jó formában vannak. Pont.
Sz.: Az edzõk dolgát mindenképp megnehezíti, kiváltképp Cholo Simeone dolgát, akinek nincs annyi variálási lehetõsége, mint ellenfelének. Én általában akkor szoktam ezeket elhinni, ha látom a végleges felállást, sokszor ez is a taktika és az ellenfélre gyakorolt nyomás része, hogy azt mondják, nem épül fel ez vagy az a játékos, aztán végül ott van a kezdõben. Jelenleg úgy tudom, hogy Arda Turan is játékra képes lesz, valamint Diego Costát is összerakta egy csodadoktor Belgrádban.
Milyen játékot vártok a döntõtõl?
D.M.: Nagyon örülnék egy nagy iramú, sokgólos meccsnek, drámai befejezéssel. Real-gyõzelemmel természetesen. Úgy gondolom, hogy a magas tét miatt egyik csapat sem fog sokat kockáztatni, de bízom benne, hogy egy csodálatos meccsel fognak megajándékozni minket. Annak nagyon örülök, hogy elsõ alkalommal fordul elõ, hogy két olyan csapat játssza a döntõt, amely ugyanabból a városból származik, az pedig büszkeséggel tölt el, hogy ez pont Madrid. (nevet)
Sz.: Harcos küzdelmet, férfias játékot, ami megsemmisíti az ellenfelet. Bízom abban, hogy 11 Simeone a pályán képes lesz impotenssé tenni az ellenfelet. Máshogy nem lehet, és nem is érdemes kiállni. Ez egy nagyon fontos meccs, itt már nem lehet „mellébeszélni”.
Mi az, ami eldöntheti a meccset?
D.M.: Közhely, de apróságok, illetve kimagasló egyéni teljesítmények. Ha a Madrid hozza a formáját és nem hagyja, hogy bármi megzavarja, akkor sima, több gólos siker is születhet.
Sz.: A hozzáállás, az akarat. A jelenlegi forma is, de arról tudjuk, hogy bármikor változhat. Szerintem itt az dönt, hogy ki hogyan megy ki a pályára. Az csak hab a tortán, hogy mindkét csapat esélyes. Kemény meccs lesz. Simeone hite, lelki ereje, szíve mindenre képes.
Milyen kezdõvel küldenétek ki a pályára saját csapatotokat?
D.M.: Sajnos sok lesz a hiányzó, így a következõ csapatot küldeném ki: Iker, Coentrao, Ramos, Varane, Carvajal, Modric, Illarramendi, Isco, di Maria, Crisitano es Bale
Sz.: A legerõsebb kerettel: Courtois, Juanfran, Miranda, Godín, Filipe Luis, Arda Turan, Koke, Gabi, Diego Ribas (vagy esetleg helyette José Sosa), Diego Costa, David Villa.
Mondjatok egy tippet – gólszerzõkkel együtt – a meccs végeredményét illetõen
D.M.: 2-0, Bale, Crisitano Rolando.
Sz.: Nem szoktam tippelni, de hosszabbítás után 2-1 ide. Costa, Villa, CR7.
Mit csináltok egy átlagos meccsnapon? Van esetleg egy jól bevált módszeretek, szokásotok, amit alkalmaztok a mérkõzések elõtt?
D.M.: Ha hazai meccsrõl van szó, akkor általában egy-másfél órával a meccs elõtt már a városban vagyok és találkozom a barátaimmal a Calle Marceliano de Santa Maria-nál, ahol pár sör társaságában szoktuk kielemezni a csapat aktuális helyzetét. Idegenbeli meccseket legtöbbször barátokkal nézem otthon, vagy kedvenc madridista bárunkban, a DonExtremóban.
Sz.: Találkozunk, focizunk, iszogatunk. Nem minden meccset nézünk együtt, de amikor tehetjük és lehetõségünk van, akkor összejövünk. A kiemelt meccseket, BL-t, stb. általában együtt nézzük. Évente 2-3 alkalommal el is szoktunk menni meccsekre, ha van a közelben valamilyen európai kupameccs, akkor nyakunkba vesszük a világot.
Hol fogjátok nézni a rangadót? Van esetleg valamilyen törzshelyetek?
D.M.: A helyszínen, Lisszabonban.
Sz.: Az egyik barátunk most nyitott egy kocsmát, és ebbõl egy igazi matracos bázist alakíthatunk ki. Most festjük, szinte szabad kezet kaptunk, úgyhogy várhatóan lesz egy piros-fehér kocsmája a fõvárosnak. Nagy szó ez egy 10 milliós, katalán és madridista szurkolókkal teli országban.
Terveztek valamilyen programot arra az esetre, ha a saját csapatotok hódítja el a legrangosabb európai serleget?
D.M.: FIESTA, FIESTA Y FIESTA! (nevet) Ha nyerünk, akkor vasárnap a csapatbusz Valdebebasból indul, megáll a Bernabéuban, majd megy a Sol térre, a városházára, végül pedig a Cibelesre. Ott lennék velük. De szép is lenne.
Sz.: Természetesen, de nem biztos, hogy tûrné a nyomdafestéket…
Sergio Ramos: Nincs okunk változtatni, vagy újítani. Mindent be fogunk vetni.
„Nem helyezünk nyomást magunkra. Nem vagyok megszállottak sem. Sokkal inkább izgatottságnak nevezhetõ az, amit érzünk, amiatt, hogy ennyi év után végre esélyünk van megnyerni a Bajnokok Ligáját. Ebben a szurkolóinkkal is osztozunk.”
„A szurkolók alapvetõen fontosak számunkra. A Király-kupa döntõjében megmutatták ezt, amikor bíztattak minket. Maximálisan hiszünk bennük, ugyanúgy, ahogy õk is bennünk, mivel tudják, hogy képesek vagyunk hazahozni nekik a Tizediket. Szükségünk van erre a rajongásra, a szeretetre és támogatásra a szurkolóktól, illetve arra, hogy Lisszabonban is ugyanúgy mögöttünk álljanak, mint a Mestallában tették.”
„Ez egy különleges élmény lesz, hiszen ez az elsõ döntõm. Sok év kemény munkájának és áldozatának köszönhetõ ez az eredmény. Ha pedig a csapat szemszögébõl nézzük, akkor ez a csapat által az elmúlt – kevésbé szerencsés – években befektetett munka gyümölcse. Eljött az ideje, hogy megtapasztaljuk ezt a csodálatos pillanatot.”
„Amellett, hogy Ancelotti a fõnök, a kapitány, a zászlóshajó, egy barát is, illetve tökéletesen megért minket. Ettõl sokkal könnyebb a munka, nõ tõle az önbizalmunk és az önbecsülésünk is javul. Ebbõl a szempontból õ az egyik fõ oka annak, hogy ilyen nagyszerû szezon van mögöttünk, a végsõkig harcoltunk a ligáért, megnyertük a Király-kupát, most pedig esélyünk van a BL-gyõzelemre.”
„A tapasztalat mindig elõny; fontos és segíthet, ha éltél már át hasonlót, mint a BL-döntõ. Egy kicsit nyugodtabb lehetsz tõle, de persze nem nyugodhatsz meg teljesen.”
„Mindig jó egy szezont mentálisan jó állapotban befejezni. Fizikálisan is remek formában vagyok, ha pedig ráadásul még a kapu elõtt is segíthetek a csapatnak, az még jobb.”
„Bár mindannyian kiemelkedõt nyújtunk egyénileg, a legfontosabb a csapatmunkánk. Mindezek hozzá fognak járulni ahhoz, hogy a döntõn a legjobbunkat nyújtsuk.”
„Bármi megtörténhet a futballban, mivel ez egy játék. Néha nyersz, néha veszítesz, tudnod kell, hogy mikor érted el a határaidat. Sokat tanulsz a rossz pillanatokból is, az Atléticónak pedig remek szezonja van; õk a bajnokok.”
„Meglátjuk, hogy ki játszik. Még mindig vannak olyanok, akiknél nem lehet tudni, hogy felépülnek-e. Az edzõ döntése lesz; õ tudja igazán, hogy ki milyen állapotban van. Mi azon leszünk, hogy a lehetõ legtöbbet tegyük a csapatért. Egy nagyon jól védekezõ csapat ellen fogjuk bevetni a legjobb fegyvereinket, a játékunkat, arra pedig nincs okunk, hogy most találjunk ki valami újdonságot, vagy változtassunk azon a filozófiánkon, ami idáig hozott bennünket.”
Sergio Ramos: Az Atlético a döntõ esélyese
„Itt van a sajtó, hogy megítélje, de a véleményem az, hogy az Atlético az esélyes. Ez nem jelenti azt, hogy õk is fognak nyerni, hiszen nem az intézmény vagy a történelem nyeri meg a meccset. Nagyszerû csapatuk van, az egész szezonban megmutatták, hogy mire képesek. De nem felejthetjük el azt a kemény munkát, erõfeszítést, alázatot és tiszteletet sem, amit a Real Madrid mutat az ellenfelei irányába. Ez hozott el minket idáig.”
„Nagyon szoros döntõre számítok a spanyol bajnok ellen, akik tényleg megérdemelték a végsõ gyõzelmet a ligában. Számunkra és a szurkolók számára is ennyi év után hihetetlenül izgalmas ez az egész. A legjobb csapat fog nyerni, mindent bele kell adnunk.”
„Ha van valami, ami elmondható errõl a csapatról, akkor az az, hogy a tapasztalt, nyomáshoz szokott játékosait nem zavarja egy ilyen helyzet. Kinek lenne több tapasztalata ilyen téren, mint Ikernek? A BL-gyõzelem hiánya a másik ok, amiért még nagyobb elszántsággal, odaadással és ellenfél iránti tisztelettel fogunk a pályára futni.”
„Remélhetõleg Cristiano és Benzema is bevethetõ lesz, ha pedig igen, az remek hír. Ha nem, akkor lesznek más játékosok, akik ugyanannyira akarják a gyõzelmet.”
„Sokkal jobban érdekel Cristiano és Karim, mint Diego Costa. Mindegy, hogy milyen felállásban lépnek pályára, mi a lehetõ legjobb csapatot fogjuk kiállítani, ha pedig lesznek játékosok, akik nem tudnak ott lenni, akkor a mély keretünknek köszönhetõen meg fogjuk oldani a problémákat. Vannak játékosaink, akik nagyon várják, hogy bizonyíthassanak. Remélem, hogy Crisnek sikerül felépülnie, kulcsfontosságú játékos.”
Bale: Szeretnék betalálni a döntõben
Hogy érzed magad? „Jól vagyok, nincs semmi probléma.”
Miért nem edzettél a többiekkel? „Ez természetes, néha kell egy kis pihenés a hétvégi meccsek után. Holnap már edzeni fogok.”
Cristiano Ronaldo: „Remélem, hogy ott lesz velünk, mindannyian ezt szeretnénk. Ez lesz a szezon utolsó meccse, a gyõzelem pedig hihetetlenül fontos.”
A gyõzelem kulcsa: „Nem tudom pontosan, hogy mi lehet majd, de egyértelmû, hogy egy jó tervvel, jól szervezetten megyünk oda, meg fogjuk próbálni a legjobb focinkat játszani.”
Atlético: „Úgy gondolom, hogy jól ismerjük õket, nagyon jól szervezett csapat, remekül védekeznek. Tudjuk, hogy fizikálisan nagyon erõsek, tudjuk, milyenek. Azt hiszem, hogy a meccsnapon dõl el, hogy ki teljesít jobban és kinek lesznek nagy pillanatai.”
BL-gyõzelem: „Mind arról álmodunk, hogy megnyerjük a BL-t, ahogy bárki más a világon. Az életünk lesz a tét szombat este, megpróbáljuk megnyerni a trófeát. Minden játékos számára egy álom egy ilyen gyõzelem, különösen itt, a Real Madridnál, a világ legnagyobb klubjában.”
Betalálni a döntõben: „Remélem, hogy betalálok. Egyértelmû, hogy megpróbálom a legjobbamat hozni a pályán, ha pedig ez azt jelenti, hogy gólt is lövök, akkor még jobb. Szerintem a legfontosabb a csapatként végzett kemény munka.”
Nyomás: „Szerintem a nyomás mindkét csapaton egyformán ott van. Õk most nyilvánvalóan egy boldog pillanatot élnek át, de úgy gondolom, hogy mi is. Ebben a szezonban már megnyertük a Király-kupát, úgyhogy szerintem nagy meccs lesz a hétvégi.”
Christen Press (amer…
Christen Press (amerikai nõi válogatott futballista): „Hosszú ideje figyelem már Cristiano Ronaldót. Egy ideig Madridban éltem, úgyhogy sokszor kilátogattam a csapat meccseire, õt pedig rendkívüli módon tisztelem, mivel minden meccsen odateszi magát, rengeteg gólt szerez és a csapata húzó embere. Ez olyasmi, amire felnézek és amit tisztelek. Ha bármikor nagy gólt lõ egy nagy meccsen, nem tudom megállni, hogy elmosolyodjak.”