Az AS értesülései sz…
Az AS értesülései szerint a Napoli 3917 darab jegyet bocsátott a Real Madrid rendelkezésére a BL-párbaj olaszországi felvonására. A február 15-ei összecsapásra azonban már így is több mint 10 ezer spanyol szurkoló fog elutazni a lap szerint.
Kicsoda Achraf Hakimi?
"Problémád van a széleken? Achraf!"
Hakimit a marokkói futball egyik legnagyobb tehetségének tartják hazájában. A fiatal játékos 1998. november 11-én született Madridban, és most először került be az első csapat hivatalos, mérkőzésre utazó keretébe a Real Madridnál. Persze a sérülések is közrejátszottak abban, hogy Zidane kénytelen volt körülnézni a Real második számú csapatánál, de az vitathatatlan, hogy Hakimi előtt tényleg nagy jövő állhat.
A 18 éves játékost leginkább úgy lehetne jellemezni, mint egy még fiatalabb Dani Carvajalt: gyors, mindig megjátszható a széleken, sokat fut. Ráadásul támadásban igencsak aktív, hiszen korábban egy sorral előrébb szerepelt a jobb szélen.
Zidane pedig jól ismeri őt, hiszen dolgozott vele együtt, mikor a Castillánál edzősködött. És nem a francia az egyetlen csodálója. Ramis, a másik ex-Castilla edző a következőt posztolta az egyik közösségi oldalára: „Problémád van a szélsővédő poszttal? Achraf.”
A kezdetek
Hakimi – becenevén Arra – Madrid külvárosában, a getafei szegénynegyedben nőtt fel. A Madrid akadémiája aztán felkarolta, de egy dolog mindig kérdéses maradt nála: melyik válogatottat válassza? A spanyolt, ahol szülőhazáját képviselheti, vagy a marokkóit, ami a szüleinek a hazája? Aztán végül döntés született. Hervé Renard, a marokkói szövetségi kapitány 2016 márciusában behívta a nemzeti csapat keretébe a barcelonai Munir helyére, aki viszont a spanyol válogatottra tette le a voksát.
És bár akkor tavasszal végül nem jutott lehetőséghez, a debütálásra nem sokat kellett várnia. 2016. október 11-én Marrabech-ben, egy Kanada elleni mérkőzésen, mindössze 17 évesen bemutatkozhatott a felnőttek között. Ezzel ő lett az első, aki a Real akadémiájáról behívót kapott a marokkói válogatottba.
Az a fránya FIFA!
Eddig tündérmesének is mondhatnánk a történetet. Azonban a FIFA közbeszólt. A klub átigazolásoktól való eltiltása éppen a Hakimihez hasonló fiatal, külföldi játékosok igazolása miatt lépett érvénybe – pedig, mint említettük, ő maga már Madridban született, csupán szülei, Hassan és Saida voltak, akik marokkói emigránsként érkeztek Spanyolországba anno.
Ez lehet az ő estéje
Mindezektől függetlenül Achrafban nyolcéves kora óta bízik klubja. Zidane már tavaly nyáron is elvitte magával az észak-amerikai túrára, ahol Hakimi be is mutatkozhatott a csapatban a PSG elleni összecsapáson. Most pedig lehet, eljött az ő ideje: a Celta elleni meccsen akár ő is szerephez juthat.
A Marca szerint a sé…
A Marca szerint a sérülések miatt megnyílhat az út néhány tehetséges fiatal előtt az első csapat felé. A Castilla játékosai közül Febas (középső középpályás), Tejero (jobbhátvéd vagy balhátvéd), illetve Hakimi (jobbhátvéd) a legesélyesebbek a keretbe kerülésre.
A The Independent sz…
A The Independent szerint Gareth Bale februárban kezdhet először labdás edzéseket végezni, azonban a felépülése még ezután is eltart egy ideig, hiszen még a legpozitívabb jóslatok szerint sem léphet pályára március előtt.
Miért van ennyi sérülés?
A legegyszerűbb magyarázatnak talán az tűnik, hogy a Real Madrid tavalyi BL-döntős szereplése miatt rövidebb nyári szünetet élvezhetett, csakúgy mint városi riválisuk, az Atlético, akiknek eredményein szintén meglátszik ez.
Emellett meg lehet kérdőjelezni az orvosi stáb munkáját is, de ne felejtsük el: az egyszerű balszerencse mindig is a sport része volt, és talán nem is kell semmilyen okokat keresgélnünk.
De a tények ettől még tények: Luka Modrić a legújabb hírek szerint közel két hetet, Marcelo pedig körülbelül egy hónapot fog kihagyni sérülése miatt. Ezzel a két játékos csatlakozik a már eddig is igencsak neves névsorhoz, ahol James Rodríguez, Gareth Bale, Pepe és Dani Carvajal is megtalálhatók.
Az egyre több izomsérülés pedig egyre nagyobb nyomást helyez a klubra. Nem sok csapat van jelenleg az élvonalban, amelyik hasonló sérüléskrízissel küzdene, mint a Madrid. A frusztráció pedig a játékosokat is jelentős mértékben érinti.
A probléma ráadásul nem újkeletű. Carlo Ancelotti második szezonjában a csapatnak ugyanez volt a fő roblémája: a sok sérült a téli időszakban.
Amit fontos még megjegyezni: mindkét csapatot éppen egy BL-serleg megnyerése utáni szezonban, egy megterhelő klubvilágbajnoki trófeát követően ért el a sérüléshullám.
Antonio Pintus erőnléti edző megérkezése azzal kecsegtetett, hogy a sok gondot okozó átoknak vége szakad, és a 2016/17-es idény elején ez megvalósulni látszott.
Azonban ahogy az idő hidegebbre fordult, a Real Madrid kerete úgy lett egyre szűkebb, és a kritikus hangok újfent megtalálták az edzői stábot, mint a krízis forrását.
Mindent összevetve azonban mégsem okolhatjuk az orvosokat. A rengeteg meccset, és a folyamatos elvárásokat viszont annál inkább.
Ezt az egészet nem szabadna az orvosi stáb nyakába varrni. Ez nem a játékosok figyelmetlenségéből vagy hanyagságából adódó probléma. A válasz egészen egyszerű: a Real Madrid most fizeti meg az árát az előző szezon sikereinek – éppen úgy és éppen akkor, mint 2015-ben.
James Rodríguez, a körülmények és Zidane áldozata
„Nem hinném, hogy James most januárban eligazolna. Ha megteszi, nem játszhat a Bajnokok Ligájában” – magyarázza Gibson.
„A múltban láthattunk már példát ilyem esetre. Gondoljunk csak Ángel Di Maríára, amikor kevesebb játéklehetőséget kapott. Egy megüresedés következtében egyszerűen megváltoztatta a posztját, majd kulcsfontosságú játékosa lett az Ancelotti-féle Madridnak. Az ilyen dolgok megtörténnek a futballban.”
„Személy szerint hatalmas rajongója vagyok James Rodrígueznek, és elvetem azt az állítást, hogy kudarcra van ítélve a Real Madridnál. Azt gondolom, ő inkább egy áldozat, mint egy kudarc.”
„Amikor játéklehetőséghez jutott, bizonyított: gólokat lőtt, gólpasszokat adott, megmutatta a tehetségét. Ő inkább Zidane sikereinek az áldozata, annak az egyedi stílusnak és egyedi formációnak, amit a francia játszat a csapattal, és aminek következtében ő partvonalra szorult.”
„Az ő egyértelmű pozíciója a csatár mögött van, legyen az egy vagy két játékos. A 10-es posztja az, ahol jó, és ezt a posztot a Real Madridnál egy ideje nem használják.”
„Számos más hozzá hasonló áldozatot találhatunk. Mesut Özilnek is ez volt a kedvenc pozíciója, és Sergio Canalesnek meg Kakának is. Ez nem csak Zidane rendszerét jellemzi.”
James szituációját nem egyszer hasonlították már a csapattárs Iscóéhoz, aki szintén egy kreatív támadó középpályás, aki nem kap elég játékpercet.
De Gibson elmagyarázza, hogy a spanyol jóval egyszerűbb helyzetben van, hiszen más posztokon is bőven megállja a helyét, ráadásul Gareth Bale kiesésével kulcsjátékossá vált Zidane csapatában.
„Mindkét játékosnak abszolút rajongója vagyok” – teszi hozzá Gibson. – „A Real Madridnál mindig is vágytak az ilyen „elbűvölő” játékosokra, akik „elbűvölnek” minket a posztjukon játszanak, ezért igazolták Iscót is. Próbálkozni kell, aztán helyreigazítani a játékost.”
„James Rodríguez szerintem egy olyan szerepbe illik bele, ahol három támadó szellemű játékos veszi körbe, miközben Isco középen és a szélen is tud játszani.”
„Isco támadó szerepben és Modric meg Kroos box-to-box szerepében is megállja a helyét. Ennek köszönhető, hogy nem nagyon sokkal, de több szerepet kap, mint James.”
„James nagyon sokat fog érni a nyáron, ha tényleg eligazol. Az a csapat pedig, amelyik elviszi, annak többet kell játszatnia, nem lehet kifogás.”
„Nem vehetik meg, és mondhatják neki, hogy mi 4-4-2-ben fogunk játszani, a te helyed meg a bal szélen lesz. Olyan veheti csak meg, akinek pontosan egy olyan típusú játékos kell, mint ő.”
Európa királyai – Egy elképesztő sorozat története
Santiago Bernabéu kezét sejthetjük a dologban, ha a sorozatban nyert öt európai kupára gondolunk, amit a Real csapata Madridba hozott. Mondhatjuk, hogy tulajdonképpen a Real Madrid alapította a BEK-et, hogy aztán egyeduralkodója legyen az európai futballnak.
A sztárok
Alfredo Di Stéfano
Egyetlen közös pont van az öt sorozatban nyert kupában: Alfredo Di Stéfano. Ő volt a Real támadásainak kulcsfigurája. Ő a Real történelmének harmadik legeredményesebb gólszerzője, aki nyolc címet szerzett a habfehér alakulatnak. És bár a posztja támadó volt, gyakran visszajárt a középpályára, de olykor még hátrébb is fellelhető volt, amint a védekezést szervezi.
Ő volt a teljes, tökéletes játékos.
Puskás Ferenc
Ő volt a másik oka annak, hogy a Real Madrid olyan sikeres volt az ’50-es évek végén és a ’60-as évek elején. Puskás 31 évesen disszidált a kommunista Magyarországról, de nem hagyta, hogy a kora vagy a súlya hátráltassa őt – egy igazi szörnyeteg volt a pályán. A „Szőke nyíllal” együtt megállíthatatlan párost alkottak. Egy elképesztő bal lábbal megáldott tehetség volt, aki a magyar nemzeti csapatban 85 mérkőzésen 84 gólig jutott. Amikor Di Stéfano hátrébb ment a középpályára, ő vette át elöl a helyét, és ezzel együtt uralta az ellenfél térfelét.
Francisco Gento
Paco az egyetlen, aki hat BEK-et nyert, aki ráadásul nyolc döntőben szerepelt, ami rajta kívül csak Paolo Maldininek sikerült. A kantábriai szélvész 17 évesen érkezett Madridba a Racing Santander csapatától, és egészen 37 éves koráig ott is maradt. Ő az egyedüli továbbá, aki 12 bajnoki címet tudott szerezni, mindet a Real Madriddal. A bal oldalon való elképesztő futásai voltak azok, amik segítették Di Stéfanót, Puskást és Kopát.
Persze a nagy igazolások taktikai változásokkal jártak, de kétségkívül segítették a Madridot abban, hogy ilyen dominanciát építsen ki. Az öt egymást követő BEK-ben egyenként 20, 20, 25, 16 és 31 gólt szereztek. Ha összeszámoljuk, ez 112 találatot jelent. Abban az időben nem volt csapat, amely ellenállni tudott volna a Real Madrid támadóerejének. Akkoriban 3-2-2-3-as vagy 3-2-5-ös ultraagresszív felállásban játszott a csapat.
És működött. Remekül működött.
„Amikor olyan tehetségek vannak a csapatban, mint Raymond Kopa, Puskás Ferenc vagy Alfredo Di Stéfano, semelyiküket nem hagyhatod ki a csapatból. Ennek eredményeképpen született meg ez a rendkívül támadó szellemű csapat” – emlékszik vissza Francisco Gento az ultraagresszív 3-2-5-ös felállásra. – „Rengeteg kiváló játékosunk volt, nem meglepő, hogy ennyi BEK-et nyertünk.”
Vitathatatlanul a történelem legjobb csapata volt az akkori Real Madrid.
Az egyik legfontosabb tényező pedig, ami a sikerhez kellett, az a folytonosság volt. Di Stféano például az öt egymást követő győzelem mindegyik döntőjében legalább egy gólt szerzett. És bár a pályán állandóság volt, a kispadon korántsem. Ez alatt az idő alatt összesen három edző irányította a csapatot.
José Villalonga két trófea megnyeréséhez vezette a klubot, Antonio Carniglia az 1958-as és az 1959-es kupák megnyerésekor volt tréner Carniglia volt az, aki kihagyta Puskást az 1959-es döntőben a csapatból, egyszerűen csak azért, mert nem kedvelte őt.
A Real harmadik edzője Miguel Muñoz volt, akivel az 1960-as BEK-et nyerték meg. A Muñoz-féle csapat végig dominált a ’60-as években, az edző pedig nem követte el azt a hibát, amit korábban Carniglia, és nem hagyta ki Puskást a csapatból az 1960-as döntőből.
Abból a fináléból, amit ma is minden idők legjobb meccsének tartanak. A Real Madrid sorozatban ötödik BEK-trófeájáért szállt harcba, méghozzá ezúttal az EIntracht Frankfurt csapata ellen. Ez volt az a döntő, amely majdnem nem is lett megrendezve, méghozzá a nyugat-német szövetség miatt, amely minden olyan meccset bojkottálni akart, amelyen az ellenfél csapatában ott van Puskás Ferenc. Tudniillik a magyar legenda a hírhedt 1954-es döntő után doppingolással vádolta meg a német válogatott tagjait.
Ezt a döntőt a glasgow-i Hampden Parkban játszották, több mint 127 ezer néző előtt. Gondolkozzunk el ezen egy percig. Gondoljunk azokra az emberekre, akik olyan szerencsések voltak, hogy láthatták minden idők legnagyszerűbb összecsapását. Puskás és Di Stéfano mind a mai napig két játékos abból a háromból (a harmadik Pierino Prati, az AC Milan egykori játékosa), akik mesterhármast tudtak szerezni a BEK vagy BL döntőjében.
Azóta nem láttunk ehhez hasonló sorozatot.
És ahogy az elején említettem, a sorozatok jönnek és mennek. A legjobb dolog, amit tehetünk, az, hogy élvezzük őket, amíg tartanak, egészen addig, mígnem jön egy új sorozat.
Zidane: Ronaldót mindig kritizálni fogják az emberek
A meccsről: „Nagyon jó, hogy most jön ez a meccs, mert fontos lenne, hogy javuljunk az előző két meccshez képest. Készen állunk, és a kevés felkészülési idő ellenére úgy gondolom, képesek leszünk rá, hogy az elejétől kezdve mindet beleadjunk. Nem fogunk változtatni a játékfilozófiánkon. A pályán kell bizonyítanunk. Számos meccsét láttam a Málagának. Az eredményeik talán nem mindig voltak meggyőzőek, de attól még egy remek csapatról beszélünk, akik szervezettek, és tudják, hogyan kell focizni. Az ellenfeleink mindig megnehezítik a dolgunkat.”
Elképzelések: „Az én gondolataim mindig a munka körül forognak, erről szól a labdarúgás. Néha adódnak szerencsétlen események, de ezeken tovább kell lépni. Dolgoznunk kell, koncentrálni a játék minden egyes elemére, ez minden, amit tennünk kell. Nem aggódom.”
Megoldások: „Általánosságban elmondható, hogy nehéz időszakon megyünk keresztül. Két meccset elveszítettünk, de ez nem változtat semmin. Az emberek mindig beszélni fognak a vereségeinkről, ezt el kell fogadnunk. Kitartóan kell dolgoznunk továbbra is. Talán el kellett veszítenünk ezt a két meccset egy jó időszak közepette azért, hogy aztán visszataláljunk a helyes útra, és újra győzelmeket arassunk. Vissza kell nyernünk a magabiztosságunkat.”
Ronaldo: „Őt mindig kritizálni fogják, de ehhez már hozzá van szokva. Most ő is a holnapi meccsre koncentrál, semmi másra. Remekül van, mindig is egy döntő fontosságú játékosunk lesz. Létfontosságú számunkra, hogy a pályán is keményen dolgozzunk. Cristiano pedig mindig nyerni akar. Akkor adódik probléma, ha nem talál be, mert mindenki hozzá van szokva, hogy mindig ő jelenti a különbséget. Remélhetőleg ezeket a szituációkat a jövőben is higgadtan tudjuk kezelni.”
Ronaldo posztja: „Az előző meccsen középcsatárt játszott, mert Asensiót és Lucast akartam a szélre tenni, hogy több helyünk legyen a beadásokra. Tudjuk, hogy Cristiano hogyan játszott egész életében. Bárhol képes játszani, de elsősorban a bal szélen érzi jól magát, és ez nem fog változni. Ezen nem is kell változtatnunk.”
A Celta elleni meccs: „Nem aggódom, szerintem jól játszunk. Ahogy mondtam, az első félidő szokatlan volt, figyelmetlenek voltunk. Hibákat vétettünk, és az ellenfél tudta, miként használja ki azokat. Nem fogok senkit sem kritizálni. Mindenki gondolhat komoly dolgokra két elveszített meccs után, de a futballban a következetesség segít egyedül a fejlődésben. Nem leszek rögeszmés emiatt. Ezután is keményen fogunk dolgozni, továbblépünk. Ezelőtt is megtörténtek már ilyen esetek, és mindig is előre tekintettünk, hogy hogyan tudunk visszatérni a győztes útra.”
Danilo: „Nagyon igazságtalanul bánnak vele az emberek, igazságtalan, amiket mondanak és írnak róla. Ő egy profi, és ezt mindig bizonyítja. Egy játékos vagy jól vagy rosszul játszik, szerintem ő jó volt. Nyilvánvalóan még lehet fejlődnie, de ez mindenki másra igaz. Szeretem az olyan játékosokat, mint ő, akik mindig száz százalékot adnak bele minden egyes nap.”
Nyomás: „Minden meccsen száz százalékot kell kiadnunk magunkból. Egykor én is játékos voltam, tudom, hogy mindig lesznek nehéz pillanatok, de biztos vagyok benne, hogy elfelejtjük azokat. Amikor aláírsz ehhez a klubhoz, tisztában vagy vele, hogy mindig raktad lesz a nyomás, de engem ez erősebbé tesz, és segít fejlődni minden egyes napon. Nem félek a nyomástól. A nyomás segít nekem, hogy jól teljesítsek. Boldog vagyok amiatt, amit csinálok, és boldog leszek egészen a távozásom napjáig.”
James: „Van még néhány problémája, de reményeim szerint hétfőn már velünk lesz. Nagyon sok sérülést okoznak nekünk a kisebb rúgások, kevesebb az igazi izomprobléma. Remélem, hogy hétfőn újra a kerettel edzhet. Az orvosok és terapeuták remek munkát végeznek a sérültjeinkkel.”
Morata: „Kiválóan edzett, koncentrál, készen áll rá, hogy mindent megtegyen a csapatért. Holnap meglátjuk majd a kezdőcsapatot.”
Taktikai szemmel: Real Madrid – Celta Vigo (1-2)
Taktikai hibák:
Casemiro pozíciója
Nem kétséges, hogy az egyéni hibák és a mentális problémák is szerepet játszottak a Celta elleni 2-1-es vereségben, de azt is nehéz lenne tagadni, hogy Zidane taktikája bárhogyan is előremozdította volna a csapatot a győzelem irányába.
Az egyik legnagyobb hiba egyértelműen az volt, hogy a középpálya háromszögének csúcsánál Casemiro játszott, Kroos és Modris pedig hátrébb kaptak szerepet. Ezt a fajta felállást már láttuk ebben a szezonban, de korábban is nem egyszer előkerült már, azonban akkor Zidane azt akarta elérni, hogy Casemiro kikerüljön az ellenfél letámadási köréből.
A Celta pedig nem engedett utat a Madridnak a támadóharmadba, keményen letámadott. Felállítottak egy pressziót gyakorló blokkot a támadóharmaduk előtt valamivel, és akkor vetették be a letámadást, amikor a Real megpróbált behatolni az ő védekező harmadukba. Casemiro elöl szerepeltetésével – majdhogynem támadó középpályásként alkalmazva őt – pedig a brazilra hárult a feladat, hogy az ellenfél sorai között elősegítse a középpálya játékát.
És nem is hagyott kívánnivalót maga után, ami többek között annak is köszönhető, hogy a Portóban már többé-kevésbé hozzászokott ehhez a fajta box-to-box szerepkörhöz. A labdakezelései elegánsak, a passzai pedig pontosak voltak. Mindezek ellenére nyilvánvaló volt, hogy az ő előretolása negatívan hatott a játék dinamikájára (és ezért aztán tényleg nem ő a hibás).
Másfelől Kroos és Modrić is kevesebbet tudtak előremenni, ami azt jelentette, hogy Ronaldónak, Lucasnak és Asensiónak többször kellett hátrébb helyezkednie ahhoz, hogy történjen előrelendítsék a középpálya megszállását.
Mindez ahhoz vezetett, hogy Ronaldónak és a többieknek csak bizonyos távolságból akadtak lehetőségei, és ezek a lehetőségek vajmi kevesek ahhoz, hogy egy csapat megnyerje a meccset, ráadásul három játékos önmagától nem is tud könnyen csodát tenni.
A következmény az lett, hogy Modrić és Kroos elkezdték a szélekre játszani a labdát. A széleken lévők – Asensio, Lucas, Marcelo és Danilo pedig elkezdték ész nélkül beadogatni azokat.
És ha mindez nem lett volna elég, Casemiro előretolása a védelemre is bőven kihatással volt. A Celta kontráinál a csapat sebezhető lett, hiszen a védekező középpályásuk sokszor elöl kóborolt.
Ennek eredménye lett az, hogy Lucas labdaeladása után nem volt senki, aki ki tudta volna segíteni a magukra maradt középső védőket.
Mert bizony ez Casemiro feladata lett volna, aki sokszor nagyon közel helyezkedik a védelemhez, és mint a biztonság őre funkcionál a társak esetleges hibázásakor. De a támadóbb szerepkörének köszönhetően nem tudott mást tenni, minthogy végignézi, ahogy Castro átslisszol a két védő között, pontosan az ő megüresedő helyén, majd gólt szerez.
Zidane cseréi
Nem nagy titok, hogy Zidane szeret kísérletezni a cserék során, és sokszor az ember az agyát is eldobja, olyan változtatásokra szánja el magát. Máskor azonban pont, hogy elégedetten csettintünk rá egyet, hogy „ez igen, ezt más nem merte volna meghúzni”, és a csere be is jön. Hát, most nem ez történt. A szándékai és a céljai ezúttal egészen érthetetlenek voltak a változtatásokkal.
Kovacic behozatala Lucas helyére talán még büntetésként is felfogható az utóbbi számára a Celta gólja előtti hibájáért, azonban egy szélső helyett egy középső középpályást bedobni… Nos, ez teljesen összezavarta a Madridot. Időnként úgy tűnt, a csapat egy gyémánt alakú 4-4-2-őt próbál játszani, máskor viszont egy laposabb 4-4-2 lett belőle. Szóval káosz volt.
Benzema becserélése Danilo helyére pedig talán még jobban összekavart mindent. Persze, Danilónak nem volt valami jó meccse, de egy szélsővédő nélküli 3-4-3-nak nem sok értelme van.
A megoldás az lett volna, ha Isco érkezik, méghozzá Casemiro helyére, és így a csapat átáll egy 4-2-3-1-es hadrendre, és a középpálya térhódításával próbálja meg feltörni a Celta védelmét.
Zidane túl sokat kísérletezget
Talán az egész csak egy reakció akart lenni a sajtó számára, akik nem egyszer „taktikai banánnak” nevezték (hogy ezzel mire utalnak, azt senki ne kérdezze… – a szerk.), vagy az is lehet, hogy csupán ki akart próbálni egy dolgot, ami régóta ott motoszkált a fejében. Mindegy is, a lényeg, hogy le kell nyugodnia. Annak persze van értelme, hogy egy mester különböző taktikákat próbál ki, amiket esetleg edzésen gyakoroltatott, de ilyen helyzetben ilyen módon megpróbálni rendbe hozni a dolgokat egyszerűen mérhetetlen zavarodottságot okoz egy csapatnak.
A Sevilla ellen a Real egyértelműen nem tudta, hogyan kell támadni a 3-5-2-es felállásban, ma pedig egyenesen kaotikusnak tűnt az aszimmetrikus 4-4-2 és 3-4-3.
Zidane-nak jobb lenne visszatérni a 4-3-3-as stratégiához, ami mindent egyszerűbbé tenne. Amikor az emberek számon kérik rajta, hogy miért nem fejlődik taktikailag, akkor nem azt akarják, hogy olyan őrületes felállásokat fundáljon ki, mint Pep Guardiola. Inkább csak azt szeretnék, ha a már meglévő felállás fejlődne tovább úgy, hogy például javul a tömörség, megvalósul egy hatékony letámadási stratégia, vagy éppen a csapat tökéletesen uralja a középpályát.
A türelem Danilo irányába már-már végtelen…
Én eddig mindig megvédtem Danilót, de egy idő után az ember azért elgondolkodik, hogy vajon lesz-e olyan meccs, amikor úgy teljesít majd, ahogy az tőle elvárható lenne. Persze, sokszor igazságtalanul lett ő kikiáltva a bűnbaknak, és egyetlen rossz mozdulatért is megtalálják őt a szurkolók, de kétségtelen, hogy rendesen tett is ezért, hogy ez így legyen. Következetlensége és védekezésben való fegyelmezetlensége szembetűnő, amikor éppen „nincs jó napja.”
A Celta ellen a szerelései rendben voltak, de a helyezkedése egyenesen pocsék volt. Nem tudom, hogy ez a koncentráció hiányából vagy az pozicionális intelligenciahiányából adódik-e, de valahogy mindig elöl ténfergett, mikor a Celta a bal szélen kontrázott.
És hogy megkoronázza napi teljesítményét, óriási kockázatot vállalva feleslegesen kezdett el egyéni letámadást indítani az ellenfél ellen a 64. percben, aminek következtében egy hatalmas lyuk tátongott a posztja helyén, és a Celta megszerezte a vezetést.
A dolgok egyszerűen nem játszottak a csapat kezére
Ahogy korábban említettem, nem lehet egyedül Zidane nyakába varrni a vereséget. Egyszerűen nem tudta kezelni a cseréket, Lucast feleslegesen kisemmizte, de persze Marcelo tisztázási képességeinek hirtelen és váratlanul bekövetkező romlása, vagy Benzema öt méterről való céltévesztése is megemlíthető a vereség okaként.
Azért akadt jó is:
Lucas Vázquez jól cselezett.
Asensio beadásait nem lehetett überelni. A vaktában beívelt labdák helyett inkább laposan próbálta emberhez juttatni a labdát, vagy inkább hátrajátszotta azt egy társának.
Marcelo fantasztikus gól szerzett, viszont azért nem felejtjük el a förtelmes „felszabadítását”, ami tálcán kínálta fel a gólt Iago Aspasnak.
A helyzetkihasználásról is ejtsünk pár szót, hiszen Ronaldo egyáltalán nem könnyítette meg a helyzetét. A labda nélküli mozgása továbbra is kiváló, de ha hozzákerül a bogyó, hanyaggá és könnyelművé válik.
És persze végszóként a Celtát is illik megdicsérnünk, hiszen teljesen megérdemelt a győzelmük. Felkészültek a Madridból, szervezettek voltak, és remekül kihasználták a Real védekezési hibáit a kontratámadásaikkal.
Úgy tűnik tehát, hogy a nagy veretlenségi sorozat vége bizony hatással volt a fejekre. Ezután Zidane feladata lesz, hogy előhúzza a híres motiválási képességeit, rendet tegyen a fejekben, és visszaterelje a csapatot a győzelem útjára.
Igen, rengeteg rossz dolog volt ezen a meccsen, de egyet megjegyeznék: Zidane és a játékosok megérdemlik a türelmet, hiszen mégiscsak 40 meccsen át senki nem tudta megverni őket.
A Marca szerint Jame…
A Marca szerint James továbbra sem épült fel teljesen sérüléséből, így lehetséges, hogy a hétvégi, Málaga elleni mérkőzést is kihagyni kényszerül.