Casillas: Megígérem, hogy ha megnyerjük a Tizenegyediket, Sergio emelheti magasba a trófeát
A Real Madrid a bíró miatt veszített az Atlético ellen?
Nem hiszem.
Szerinted az Atlético erõszakos csapat?
A saját módján játszik.
Neked tetszik a játékuk?
Több címet is szereztek, ezért végül is a szurkolóinak kell, hogy tetsszen…
Egy Mourinho- vagy Simeone-féle csapat játszik csúnyábban?
Nem gondolom, hogy bármelyikük is csúnyán játszana. A gyõzelemért játszanak a saját stílusukban.
Ha már edzõkrõl beszélünk, ki a jobb, Ancelotti vagy Mourinho?
Ancelotti.
Amikor pozitívan nyilatkozol Mourinhóról azok után, amit õ mondott rólad, azt azért teszed, mert nem akarsz konfliktusokba keveredni, vagy azért, mert tényleg így gondolod?
Mivel azokban a napokban sem mondtam semmi rosszat róla, amikor még nálunk volt, most sem hiszem, hogy kellene, csak azért, mert szétváltak az útjaink. Elég gyáva és haszonlesõ dolog lenne ez részemrõl.
Mit szeretnél, ki nyerje a Premier League-et, a Manchester City vagy a Chelsea?
Mindkét csapatban vannak játékostársaim… De mivel mindannyiukat kedvelem, nem foglalok állást egyik klub mellett sem. A Citynél ott van Pellegrini, akivel nagyon szerettem együtt dolgozni, de inkább nem választanék a két együttes között.
A Barça krízisben van, jobb így a Real Madridnak?
Szerintem a Barça nincs mélyponton. A jelenlegi helyzetbõl kiindulva és az alapján, amit látok, többet beszélnek másról, mint magáról a sportról. Ha azt nézzük, hogyan állnak a bajnokságban, a kupában és a BL-ben, nem hiszem, hogy krízisben vannak. Ha 5-6 ponttal le lennének maradva, vagy kiestek volna akár a kupából vagy a BL-bõl, azt mondanám, baj van, de még mindig jelen vannak mind a három versenyben, és a Real Madrid számára sem olyan biztos a bajnokság megnyerése.
Messi összeveszett Luis Enriquével. Te leigazolnád õt?
Nem tudom, mennyire igaz ez. Hogy leigazolnám-e Messit a Real Madridhoz? Nem. Most jól megvagyunk azokkal, akik itt vannak, és nagy dolgokat érünk el együtt.
Szerinted el fog menni a Barçából?
Szerintem õ szívesen maradna a Barcelonában.
Ez az utolsó szezonod a Real Madridnál?
Remélem és kívánom, hogy ne ez legyen.
Innen szeretnél visszavonulni?
Igen.
Ki érdemli meg az Aranylabdát?
Nehéz kérdés. Nyilvánvalóan Cristiano Ronaldo, hiszen õ az egyik jelképünk, és most a legesélyesebb három jelölt között van, de nehéz ezt a díjat csak egy játékosnak odaítélni minden évben. A számok, a góljai és a meghatározó szerepe alapján a csapattársamnak adnám.
Egy kapus megérdemli?
Igen, és annyi év telt már el úgy, hogy egynek sem sikerült…Kicsit nevetséges, mennyire alul van értékelve olyan kapusok munkája, mint Buffon vagy Kahn, akik bár rászolgáltak a díjra, mégsem nyerték meg egyszer sem.
Zavart, amikor Xabi Alonso kijelentette, hogy Neuer messze a legjobb?
Nem érdekel mit mondott.
Kroost vagy Xabi Alonsót kedveled jobban?
Mindketten sokat tettek a Real Madridért. Xabi remek formában volt néhány évig nálunk, és rengeteg fontos dolgot adott nekünk. Most Toni Kroos vette át a helyét, és õ is nagyban hozzájárul a sikereinkhez. Xabival kapcsolatban igyekszem csak az együtt átélt jó pillanatokra emlékezni, amikor címeket szereztünk.
A Real még mindig atléták csoportja, ahogy Guardiola mondta?
A jelenlegi futballban minden fontos, így az is, hogy jó legyen a testfelépítésed.
Hogyan viselkedett Florentino Pérez veled, és hogyan viszonyult a klubhoz fûzõdõ érzelmeidhez: jól, rosszul, korrekten vagy közömbösen?
Egy szavam sem lehet, nem panaszkodhatok. Amióta kapitány vagyok, mindig átbeszéljük a dolgokat, nagyon figyelmes és kedves velem, és én is az vagyok vele, hiszen már hosszú évek óta ismerjük egymást.
Lemondasz a válogatottságról az Európa-bajnokság után?
Valószínûleg igen.
Mivel lennél elégedett ebben az évben?
Ha elérnénk ugyanazt, mint tavaly, viszont ez nehéz, mert mindig egyre nagyobbak a követelmények. Szerintem fontos lépés lenne a klubnak, ha idén újra ott lennénk az elõdöntõben, de a bajnokság megnyerése is a terveink között szerepel.
Visszavonulásod után mit szeretnél majd csinálni?
Továbbra is szeretnék a futball közelében maradni, majd felkészülök erre is. Manapság már muszáj elõkészíteni a jövõdet. Például azt mondom neked, hogy talán edzõ leszek, aztán másnap meg itt ülnék a jobb oldaladon, meccseket kommentálva a Cadena Copénak. De az igazat megvallva, tényleg nem tudom, mi lesz késõbb. Az a biztos, hogy valami focival kapcsolatosat szeretnék csinálni. Megígérem, hogy az elsõ csatorna, ahol dolgozni fogok, a Cadena Cope lesz.
Szóval nem izgat, akármit is mond Xabi Alonso…
Így van, nem érdekel. Mindenkinek megvan a saját véleménye.
Már nem is tartjátok a kapcsolatot?
Az utóbbi idõben nem volt felhõtlen a viszonyunk, de az ilyen megtörténik mindenkivel. Vannak csapattársak, akikkel jobban kijössz, és olyanok is, akikkel kevésbé… A madridizmus megköveteli tõlünk, hogy egy csapatot alkossunk a gyõzelmek érdekében, és így is tettünk.
Elég figyelemfelkeltõ, hogy két olyan játékos kapcsolata, akik ennyi mindent nyertek együtt, így meg tud romlani…
Más idõszakaink voltak az elmúlt pár évben, mindegyikünknek megvolt a maga véleménye, de ez nem baj. Egyesek Xabi viselkedését dicsérik, mások meg az enyémet, nem számít. Ha Xabi egyszer ezen a véleményen van… Én pedig másképp gondolom. Számomra õ egy fantasztikus játékos, aki nagyon sokat tett a Real Madridért és biztos vagyok benne, hogy a Bayernnél is jól ki tudják majd használni a játékstílusát.
Mourinho távozásával kapcsolatban az a legrosszabb, hogy még mindig el vagytok távolodva egymástól a csapatban?
Nehéz pillanatok voltak, amik persze másképp látszanak kívülrõl, mint belülrõl. Nem ugyanaz mindennapos fõszereplõjének lenni annak, ami az öltözõben történik, vagy kívülrõl szemlélni azt. A mi helyzetünk világos. Sok embernek van véleménye, különbözõ nézeteket és álláspontokat hallanak arról, hogy mi folyik az öltözõben, de végül úgyis azt fogadod el, amit te hiszel, amirõl meg vagy gyõzõdve. Én is így cselekedtem.
A világ legjobb kapusának tartod magad?
Szeretném, ha ismét annak tartanának, ezért is edzek és versenyzek. Ha már ötször az voltál, óriásiak az elvárások. Most az elmúlt évben Neuer kapta meg megérdemelten ezt a címet, de az én álmom és célom az, hogy újra a legjobb legyek.
Te észrevetted, hogy már nem vagy az?
Az elmúlt másfél évem nem úgy alakult, ahogy a korábbiak. Ha kevesebbet játszol, ha lesérültél, értelemszerûen nem vagy naprakészen bevethetõ a futballban. Most jól mennek a dolgok, és reméljük, ez így is marad, hogy megint a legjobbak lehessünk. Van erre egy jó példám az öltözõbõl. Cristiano akárhányszor csak tudja, mindig elmondja, hogy a legjobb akar lenni, ezért küzd. Ezt a hozzáállást mindannyiunknak meg kell tanulnia tõle.
Egy Chelsea-Real Madrid meccs a BL-ben ?
Mindig azzal foglalkoztok, amit Mourinho mond. Állandóan velünk kötitek õt össze. Mindenki szabadon vélekedhet, és azt mondhat, amit akar, mint Xabi Alonso esetében. Mindig olvasok valamit, ami szerint az öltözõ dühös azért, amit kint terjesztenek róla… De ez nem így van. Amíg Mourinho a Realnál volt, több címet is szerzett, ezért köszönettel tartozunk, és sok sikert kívánunk neki. Nem gondolunk a korábbi edzõkre vagy arra, ami két szezonnal ezelõtt történt.
Egy meccs elõtt üdvözölnéd, kezet fognál vele?
Persze, gond nélkül. Talán múlt nyáron még minden túl friss volt, azért nézett mindegyikünk másfelé, de ha ma találkoznék vele, én kezet nyújtanék neki, aztán hogy õ elfogadná-e vagy sem, csak rajta múlik, de szerintem kezet fogna velem. A kapcsolatunkat ugyanúgy jellemezte a szeretet és az ellenségeskedés, az egyetértés és az eltávolodás.
Nem tûnsz kövérnek, jó a kiállásod…
Formában kell maradni. Egyre nehezebb a labda mögé állni. Az idõ mindenki felett eljár… Már látom, hova akarsz kilyukadni, persze, hogy edzek, lehetõség szerint minden nap.
Jobban örülnél a Tizenegyediknek, ha a Chelsea, a Bayern vagy az Atlético elõl sikerülne megnyerni?
Nem hiszem, bárki lenne is, egy életre szóló emlék volna. Hatalmasak az elvárások és több jól felépített csapat is van. A Bayern, a Chelsea, a Barça mind kiválóak. Jóllehet az Atléticóban nincs annyi nagy játékos, de egy nagyon komoly együttesrõl beszélünk így is.
Akkor kit nem szeretnél?
Ha sikerül kiejtenünk a Schalkét – ami remélem, így lesz – akkor valószínûleg az Atléticót. Szívós, kemény csapat, mely már többször is okozott nekünk problémát.
Rájöttél, hogy nélküled lehetetlen megnyernetek ezt a versenyt?
Nem, a vereség keserû oldalát is megtapasztaltam már. A tavalyi szezonban szerencsém volt, hogy a klubommal mindkét tornán nyertem, amiben részt vettem, de sok másikat elvesztettem.
Visszatért már Iker Casillas legjobb formája?
Igen, az elmúlt három hónapban sokkal jobban éreztem magam. Ez a türelem gyümölcse, az önmegismerésé. A fizikai erõnlét mellett nagyon fontos a mentális egyensúly is.
Féltél attól, hogy többet nem fogod elérni ezt a szintet?
Kitartó és igényes vagyok magammal szemben, és tudom, hogy milyen teljesítményre vagyok képes, de amikor rossz dolgok történnek veled, olyankor megfordul egy s más a fejedben. Ha lehajtod a fejed, arra várnak, hogy megadod magad. Erõt kell venni magadon, türelmesnek lenni, és aki ellenáll, az nyer a végén.
Pályafutásod legnehezebb éve volt?
Igen, de a legmegterhelõbb a 2013-as esztendõ volt azért, ami akkor történt, amirõl beszéltek… Két nehéz év volt, melyekbõl szerencsére sokat tanultam, majd pedig annyi tûrés és kitartás után megpróbáltam újra a régi, magas szintre visszakerülni.
Hogyan kezdted a tavalyi szezont?
Nehéz volt elfogadni, mert bár jól játszottam, mégis meg kellett értenem. Dühös voltam magamra, megpróbáltam jobban teljesíteni… Szótlan voltam, senki nem hallott engem beszélni a másik világról, csak nyilvánvalóan azt, hogy ha nem jutsz játéklehetõséghez, játszani akarsz és megoldást találni. Ez eddig így normális, bármelyik más játékos is ezt tenné. Én viszont nem hisztériáztam, hanem maradtam úgy is, hogy nem játszottam, na azt hiszem, ez a játékos típus nem létezik. Így hát amikor Ancelotti lehetõvé tette, hogy szerepelhessek a BL-ben, valamint a kupamérkõzéseken is én védhettem, minden meccsre úgy készültem, mint egy döntõre. Ezért nekem az elõzõ szezonbeli teljesítményem a BL-döntõben elkövetett hiba ellenére is jónak tûnt.
Sokat szenvedtél?
Igen, ilyenkor természetesen szenved az ember és nem érzi jól magát. Néha vissza kellett fojtanom a könnyeimet, máskor pedig nem is tudtam visszatartani õket.
A társaid és a csapat magadra hagyott?
A társaim nem, de ha kimaradsz a csapatból a sérülésed miatt, csak hülyeségeket hallasz, és nem tudsz ellene védekezni… Én nem mondtam semmit, mert a klub és a társaim érdekeit kell szem elõtt tartanom.
És a klub magára hagyott téged?
Nem. Amikor azt mondtam, hogy egyedül éreztem magam, akkor arra utaltam, hogy ha lesérülsz, olyankor kívülálló leszel. Sok idõt töltesz a gyógytornászokkal, orvosokkal, és amikor visszamész, minden rossznak tûnik, azt érzed, hogy te vagy a fekete bárány.
Utolsónak érezted magad?
Inkább szomorúan és fájdalmasan.
Gondoltál 2013 nyarán arra, hogy elmész?
Igen, persze. Ilyenkor próbál az ember megoldásokat keresni.
És most nyáron?
Mondjuk úgy, hogy voltak megbeszéléseink a klubbal… De végül úgy döntöttünk, itt maradok és újra nekikezdünk az egésznek, tiszta lappal.
A maradásért cserébe követelted, hogy játszhass?
Nem, nem kellett azt mondanom, hogy „vagy játszok, vagy elmegyek”. Az egyetlen kikötés ezen a téren az volt, hogy ha a szezon elején nem játszol, akkor elfogadod és tiszteled az edzõ döntését. De én soha nem követeltem játéklehetõséget.
A klub megkönnyítette neked a kezdést?
Nagyon rendesen viselkedtek velem, mindig igyekeztek támogatni engem a nehéz pillanatokban.
Szeretnél a Madridban maradni?
Az elmúlt két év tapasztalatával – mely talán több mint az azt megelõzõ tizenhét évé összesen – nem gondolok még a júniusra, csak a holnapra. Amikor ennyire megedzõdtél és ilyen sokat kaptál, mint én, az megváltoztat, és a pillanat kiélvezésére koncentrálsz; arra, hogy ismét fontosnak érzed magad, és hogy kihasználd a hátralévõ meccseket.
Hosszabbítanál a Madriddal?
A 2017-ig szóló szerzõdésemet szeretném kitölteni, akkor 36 éves leszek. Realistának kell lenni. Ebben a korban már apránként kell tevezni a dolgokat.
A mai napon szeretnél a Madridból nyugdíjba menni?
Bárcsak a klub azt mondaná nekem, hogy folytassam még, de úgy vélem, lépésrõl lépésre kell haladni. Majd meglátjuk, mi jön. Bárcsak mentálisan és fizikailag is annyira kiváló formában lennék, hogy a klub felajánlana még egy vagy két szezont. Persze ebben az esetben igent mondanék.
Megállapodtál valamiben az elnökkel múlt nyáron?
Mindig kedvesen bánt velem és biztatott nehéz idõszakokban.
Mi járt a fejedben Godín gólja után Lisszabonban? Gondoltál arra, hogy talán az országot is el kell hagynod?
Még ma is úgy gondolom… De ezek amolyan „focis” dolgok. Nem figyelsz egy magas labdára és ez a hibád egy gólba kerül a BL-döntõben. Ebben a pillanatban azt kívánod, bárcsak elnyelne a föld. Hiába szerepeltél eddig jól és járultál hozzá ahhoz, hogy a csapatod Lisszabonig eljusson, az emberekben ez a mellényúlásod marad meg. Miért? Valószínûleg azért, mert rólam van szó, és mert már régóta a pályán vagyok. Szerencsére Sergio gólt fejelt és végül nyertünk.
Mit mondtál neki?
Hogy nagyon fontos volt, amit tett, az elõdöntõben és a döntõben is. Lehetõvé tette, hogy legyen még hosszabbítás.
De nem engedted, hogy õ emelje fel a trófeát…
Mert ez a hierarchia egy életre szól. Ha eljutunk Berlinig, megígérem, hogy õ emelheti a magasba a Tizenegyediket.
Megvannak a képek a kupákról, amiket felemeltél?
Igen, de addig biztos nem leszek képes felfogni, hogy mi mindent értem el, amíg vissza nem vonulok. A klubvilágbajnokság után kiraktam egy képet a nyolc trófeával, amit a Realban vagy a válogatottban emeltem fel.
Például Robben lövésének kivédése…
A futball pillanatokból áll. Ha megnézed, most a világbajnokságon ugyanazt csinálta velünk, kicselezte Ramost és engem is. A fociban fontosak a részletek.
De te mi vagy, egy szent vagy egy besúgó?
Egyik sem, Iker Casillas vagyok és a Real Madrid hálójának õrzésére koncentrálok minden hétvégén azért, hogy további címeket nyerhessünk, és mert ez jelenti számomra az ugródeszkát a válogatottba.
Te nem vagy öreg…
Igen, ezt mondtam szeptemberben is, amikor a füttyszóról kérdeztek. De ez a poszt ezzel a felelõsséggel jár, és ezt el kell fogadnod. Amikor rosszra fordulnak a dolgok, szembe kell nézni velük és túllépni rajtuk.
Sokat beszéltél a hanyatlásról. Mikor kezdted el érezni a felemelkedést?
Azon a meccsen, amelyik az El Madrigalban volt. Nem mintha nagy bravúrjaim lettek volna, de újra jól éreztem magam. Az ember tudja, mikor tud hárítani három méterrõl és mikor lövik be neki negyven méterrõl. Egyfolytában ki voltam téve a kritikáknak, túl a világbajnokságon és Lisszabonon… Mígnem egy nap magadra találsz, és megváltozik a gondolkodásod.
A válogatottbeli szereplésed volt a legnagyobb csapás számodra?
Talán igen, nagyon kemény volt. Egy képzett, jól kialakított csapattal mentünk oda, mely már 4-5 éve briliánsan játszott, nem érdemeltük meg, hogy így bukjunk el. Meg kellett volna próbálnunk többet tenni. Ha akkor Silva belövi Hollandia ellen, most másképp beszélnénk. A futballban nem lehet eléggé kihangsúlyozni a részletek és pillanatok fontosságát. Nem tudtunk reagálni és visszajönni, Hollandia és Chile is legyõzött minket… Azt a benyomást keltettük – elsõsorban én –, hogy nem akartunk nyerni.
A Madriddal egymás után három vereséget szenvedtetek el, mi történik?
Mindig befolyásoló tényezõ, ha az ellenfél a riválisunk, márpedig most két riválissal is játszottunk, akikben ráadásul nagy volt a nyerési vágy.
Az idei csapat jobb, mint a tavalyi?
Különbözõ, mert a mostani jobban megedzõdött és érettebb. Fontos emberek távoztak, Kroos jött Xabi Alonso helyére, James Di María helyett…
Mi a legjobb Ancelottiban?
Sokan egyetértünk abban, hogy mivel õ maga is volt labdarúgó, nagyon jól kezeli a játékosok viselkedését és hozzáállását a kényes helyzetekben.
Luis Enrique is játszott korábban…
Csapattársam volt a válogatottban, és remekül kijöttünk egymással. Nem tudom, most mi zajlik az öltözõjükben, csak azt, ami a miénkben.
Van valami, ami kibírhatatlan a tiétekben?
Nem, épp ellenkezõleg. Egy fiatal és kiegyensúlyozott közösség, fontos emberekkel, akik ismerik mindenki szerepét. Az újonnan érkezõknek meg kell mutatni azt a sok szenvedéssel járó utat, ami idáig vezetett, ahol most tartunk, mert nem volt könnyû minden idõk legerõsebb Barçájával versengeni.
Ki volt a legjobb játékos és edzõ, akivel eddig együtt dolgoztál?
Egyet sem tudok kiemelni, igazságtalan lenne. Mindegyikük: Zidane, Ronaldo, Roberto Carlos, Raúl, Hierro, Redondo, Bale, Cristiano, Ramos… Nem lenne igazságos velem szemben sem.
És a legrosszabb, aki ellen játszottál?
Kijutott nekünk az Eto’o korszakból, amikor mindig beszólt nekünk és kizökkentett minket, de ott van még az a Messi-féle Barcelona is, amikor egymás után lõtték nekünk a gólokat.
Az öltözõben Sergio, Cristiano vagy te dirigálsz leginkább?
Sergio igazi kapitányként viselkedik, megvan hozzá a karaktere és a természete. Ha hasonlatot kéne mondanom, õ az a Camacho, akire minden csapatnak szüksége van. Én is irányítok, de nyugodtabb és fegyelmezettebb módon. Cristiano szinte létfontosságú számunkra. Eléri, hogy mind kövessük és védjük õt minden pillanatban. Jó, hogy radikális változást hozott, vele, Pepével és Marcelóval egy igazán erõs közösséggre tettünk szert az öltözõben. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy régen rossz volt és most meg jó.
Sokszor maradtok együtt vacsorázni?
Igen, legfeljebb annyiszor, ahányszor kellene… A jelenlegi öltözõ más és minden rendben van vele.
Ki szokott fizetni?
Akik késnek és valami büntetést fizetnek, mert egy kicsit elaludtak.
Mi a helyzet Keylor Navasszal?
Mindig voltak csapattársaim, akik úgymond megszorongattak, mert komoly konkurenciát jelentettek számomra. Közülük leginkább Césarra emlékszem, szenzációs kapus volt, akivel gyakran kellett versengenem. Minden nap hihetetlen fizikai formában volt, így ha tartani akartam vele a lépést, nekem is ugyanannyi, ha nem több erõfeszítést kellett tennem. Késõbb is kemény versenytársaim voltak és vannak jelenleg is: Diego López, Keylor, Dudek, aki Európa bajnokaként érkezett… Senki nem ajándékozott nekem semmit.
Ronaldo és Zidane: Amikor a barátság legyõzi a versengést.
Baráti viszonyuk megerõsödésének végsõ állomása a Real Madridban közösen eltöltött 4 év volt, valamint amikor 2003-ban az ENSZ nagykövetei lettek. Létrehozták az úgynevezett „Szegények meccsét” is, mely úgy is ismert, mint Ronaldo és Zidane barátainak mérkõzése.
Akárcsak Platini és Maradona esetében, az õ találkozási pontjuk is az olasz bajnokság volt. Zinedine Zidane-t az 1996-97-es szezonban igazolta le a Juventus és vállaira súlyos teher nehezedett: sokak úgy tekintettek rá, mint honfitársának, Michel Platininek közvetlen örökösére, így a megtiszteltetés óriási felelõsséggé alakult át.
Maga Platini mindig is elismerte csodálatát Zizou iránt, és kezdetektõl fogva fényes életpályát jósolt neki. „Manapság kevés hozzá hasonló stílusú játékost lehet találni. Õ irányítja a játékot. A szakemberek kivették a csapatokból ezt a játékostípust, ezért kedvelem az olyan edzõket, akik inkább a Zidane-hoz hasonló futballistákkal szeretnek dolgozni. Az õ szerepe a pályán sokkal összetettebb mint az enyém volt 10 éve.”
Elsõ szezonja több mint jó volt, annak ellenére, hogy nehezen szokott hozzá a városhoz, ahol télen már délután 4 órakor sötétedett. Megnyerte az olasz bajnokságot és csapatával BL-döntõt is játszott, ahol azonban kikaptak három egyre a Borussia Dortmundtól. Mivel elõzõ évben elvesztette az UEFA-kupát is a Bordeaux-val a Bayern ellen, Zizounak ez nagy megpróbáltatásnak bizonyult.
Elsõ év Olaszországban: nagy Juventus-Inter vita
Ronaldo ez idõ alatt a Barcelonában játszott, és bár nem nyerte meg a bajnokságot csak a Király-kupát és a Recopát, kivételes szezont zárhatott olyan felejthetetlen gólokkal, mint például a compostelai. A technikája, maga a gól, de mindenek felett a gyorsasága volt lenyûgözõ. A katalán klub felfoghatatlan módon beleegyezett, hogy az Interbe igazoljon. Nem tudtak megegyezni az érvényes szerzõdés megújításáról, melybõl csak egy év telt el.
Az Inter 45 millió eurót fizetett és a brazil jól alkalmazkodott új helyéhez. Nagyon korán ütközött meg elõször Zidane-nal. A bajnokságból már csak három forduló volt hátra a döntõig és a Juventus egy ponttal vezetett az Inter elõtt. A két együttes találkozójára Torinóban került sor. A fekete-fehérek nyomultak elõre Del Piero vezetésével. Az Inter támadott és támadott. Ronaldo egyedül indult Peruzzi felé, Iuliano viszont lerántotta. A pályán mindenki tizenegyesre számított, Zidane-nal együtt, aki három méterre állt az akciótól. Mindenki, kivéve a bírót, Ceccarinit, aki nem fújta le, mire az Inter játékosai Ronaldóval az élen körbevették, megfeledkezve a játékról. Késõbb újabb szabálytalanság történt és a bíró tizenegyest ítélt a Juventusnak, amit viszont Del Piero kihagyott. A meccset végül így is a Juventus nyerte 1-0-ra, ezzel megvédte címét, ám óriási botrány tört ki a mérkõzés körül.
„Persze hogy elégedett vagyok, miért ne lennék az?” mondta Ceccarini amikor távozott a stadionból. Ronaldo másképp vélekedett: „Ez valóságos rablás volt. Nem érdekel, ha megbüntetnek is érte, de ez akkor is szégyen, ami itt történt. Csak a bíró nem látta súlyosnak az ellenem elkövetett szabálytalanságot. Nagyon szomorú vagyok, mert egy ilyen találkozót sohasem a bírónak kéne eldöntenie. A bajnokság meg van bundázva.” Késõbb Ceccarini beismerte hibáját: „Ronaldóval kapcsolatban tévedtem.”
A világbajnokság döntõje: mosolyok és könnyek
Nem telt el három hónap, amikor Ronaldo és Zidane újra találkoztak a pályán, ám ezúttal nem egy újabb Juventus-Inter meccsen, hanem a világbajnokság döntõjében 1998. július 12-én. Órákkal a mérkõzés elõtt a brazilok edzése közben váratlan fordulat történt, mely kétségkívül befolyásolta a találkozót.
Ronaldóra szorongásos roham tört és elveszítette az eszméletét. Kórházba szállították, és az orvosok még meg sem állapították a történtek okát, amikor a brazil játékos úgy döntött, játszani akar, bár a szövetségi kapitány már kijelölte Edmundót a helyére.
Ronaldo többé soha nem volt Ronaldo. Elveszett, hiányzó, helynélküli lett. Jelenlétét mindig megkérdõjelezték a nemzeti tizenegyben és Brazília ezt a hirtelen szerencsétlenséget okolta. A többit megtette a francia válogatott Zidane vezetésével, aki egy-egy szöglet után befejelte az elsõ két gólt. Franciaország világbajnok lett. Brazíliát megrázta Ronaldo helyzete. A francia 10-es az elsõk között volt, aki a meccs végén a brazil 9-es vigasztalására sietett.
A titkos látogatás és harc az Aranylabdáért
Pályafutásuk továbbra is az olasz bajnokságban folytatódott, bár a világbajnok Zidané lényegesen megváltozott. Versengésük most már a díjak terén is megmutatkozott. A legértékesebb díjat, az Aranylabdát 1997-ben Ronaldo nyerte, Zidane harmadik lett. A következõ évben fordult a sorrend. 2000-ben a francia második volt Figo után. 2002-ben – amikor Zizou óriási gólt lõtt kapásból Glasgow-ban a BL-döntõben – újra a brazil nyert, Zidane a negyedik helyen végzett.
Ezen a nyílt, futballbeli elsõbbségért vívott küzdelmen kívül egy másik ügy végleg megpecsételte a két játékos barátságát. Az 1999/2000-es szezon elején Ronaldo lesérült és ínszalag sérülés miatt operálta meg térdét a párizsi Pitié-Salpetrieme kórházban Gerrard Saillant professzor. Zidane titokban, hogy senki ne ismerje fel, kabátjának nyaka mögé és sapkába rejtõzve meglátogatta, de ez csak késõbb derült ki. Már nem versenytársak, hanem örök barátok voltak.
Sergio Ramos: Fennállt a sérülés veszélye, de úgy döntöttem, hogy játszani akarok
A keret lehetséges fáradtságával kapcsolatban: „Jól mennek a dolgok. A kimerültség foglalkoztat legkevésbé. A gyõzelembe sosem lehet belefáradni és minden nagyon pozitív most a Real Madridnál.”
A klubvilágbajnokság döntõjérõl: „Nehéz meccs volt, mivel egy argentin csapat mindig a maximumot próbálja kihozni magából. Érdekfeszítõ mérkõzésnek ígérkezett, mert az emberek jobban odafigyelnek, ha a Real Madridról van szó. Ha nyersz, minden sokkal jobb érzés.”
A visszautazással kapcsolatban: Pontosan 3 órakor érkeztünk meg. Az utazás alatt családtagjainkkal ünnepeltünk és néhány nap múlva újra látni fogjuk egymást. A zenérõl én, Pepe és Marcelo gondoskodtunk.”
Az ünneplésrõl: „Az egész kerettel elmentünk közösen ünnepelni egy helyre és elbúcsúztunk egymástól a karácsonyi idõszak elõtt. Mivel a Real játékosai vagyunk, ha belépünk valahová, általában megtapsolnak minket, ám hiába megyünk be egy mellékajtón, az emberek így is észrevesznek és gratulálnak. Óriási boldogság megosztani az örömöd olyan emberekkel, akiket szeretsz.”
Mekkora kockázat volt a döntõben játszani? „Nem volt teljesen veszélytelen, én nem vagyok hozzászokva a sérülésekhez. Amikor lesérültem, a következõ napon ultrahangos vizsgálatra kellett mennem és másodfokú törést állapítottak meg, ezért 3 hetes pihenõt kaptam. Számomra ez a döntõ különleges pillanat volt, mert már a Tizedik óta meg akartam nyerni, mivel ez volt az egyetlen trófea, ami hiányzott még nekem. Nagyon hálás vagyok Ancelottinak és Pedrónak a tanácsaikért. Úgy döntöttem, hogy játszani akarok. Fennállt a veszélye, hogy súlyosbodik a sérülésem, ha valami furcsa mozdulatot teszek. 70-80 percet tudtam a pályán tölteni, de szerencsére minden jól ment és szeretném megköszönni még egyszer Pedrónak a kedvességét.”
Kinek szólt a gól ünneplése? „Chuecának, ezért takartam el a szemem. Nagyon megtetszett az õ gólöröme és egyszer már le is utánoztam, de erre a legmegfelelõbb pillanat a döntõben adódott. Nem állt szándékomban üzenni senkinek a gól ünneplésével.”
A Klubvilágbajnokság Aranylabdáját hol tartod? „A nappaliban van, velem szemben. Nagyon jó érzés, ha a munkádat egyénileg is elismerik, ezért hálás vagyok, de a csapatnak is köszönettel tartozom, mindegyikõjük munkájának. Ritkán lehet ezt a címet elnyerni, ezért különleges helye lesz.”
Az elmúlt eredményes évrõl: „Úgy gondolom 2014 volt eddig életem legfontosabb éve, a magánéletemben és a karrieremben egyaránt. Megszületett a gyerekem, négy trófeát nyertem, most pedig a klubvilágbajnokságot is sikerült. Életem legjobb éve volt ez. A 4-es az én számom.”
Ancelotti titka: „Szükség van olyan személyre, aki megérti a játékosokat és õ tökéletesen ért ehhez. Õ is volt labdarúgó, bele tud bújni a bõrünkbe és az öltözõben kialakult helyzeteket is nagyon jól kezeli. Kiválóan mérlegel, és a siker kulcsa az övé. Fantasztikus munkát végez, de a futballban csak 11-en játszhatnak. Egyesek elégedettebbek lehetnek másoknál, mert többet játszhattak, de Ancelotti megpróbál mindenkit megjutalmazni és motiválni.”
Florentino Pérezzel való kapcsolatáról: „Nagyon szeretem Florentinót, hiszen õ segített nekem, hogy ide kerüljek. Teljesítette azt az álmomat, hogy a világ legjobb klubjában játszhassak. Közel állunk egymáshoz. Üzeneteket írunk egymásnak, vagy telefonon megbeszéljük, hogy van a csapat és van-e valami belsõ probléma. Voltak könnyebb és nehezebb idõszakaink, de mindig tiszteltük egymást. A szerzõdésem ügyét apám és a testvérem intézik, megpróbálok majd ott lenni az utolsó megbeszélésen.”
Mourinho szavairól: „Nem zavar, amit mondott a doktori diplomáról. Azt mondtam, amit mondanom kellett. Mourinhónak jól megy ott és nekem is itt.”
Kapcsolata Fabregasszal: „Nagyon jó volt vele a kapcsolatom, évekig együtt játszottunk a válogatottban és nem voltak nézeteltéréseink. Most is tisztáztuk õket, a dolgok csak úgy oldódnak meg, ha szemtõl szemben beszélünk róluk. Példát kell mutatnunk az utánunk jövõknek.”
A szerzõdése megújításáról: „Jelenleg egyáltalán nem foglalkoztat. Még hátravan két évem és nem a semmiért hívtuk a klubot, volt egyfajta közeledés feléjük, hogy beszéljünk.”
James: Jelenleg is egy álmot élek meg, a világ legjobb csapatában vagyok
Milyennek látod a spanyol bajnokságot? Hozza azt a szintet, amire számítottál, mielõtt idejöttél?
Sokszor hallottam, hogy ez a világ legerõsebb bajnoksága és én ezt csak megerõsíteni tudom, tényleg így van.
Azért kérdezem, mert itt zsinórban ennyi meccset megnyerni nem könnyû: 112 év alatt a Real Madridnak eddig nem sikerült. Ráadásul az egész spanyol labdarúgás történetének rekordját állítottátok be, amit idáig Rijkaard Barcelonája tartott.
Igen, ez igaz, de mi minden gyõzelmünkre büszkék vagyunk, akár rekord, akár nem.
Gondolom, az elmúlt napokban sokat beszéltetek errõl a csúcsdöntésrõl az öltözõben.
Nem igazán. Az igazság az, hogy nekünk mindig a következõ meccs megnyerése számít, ez az, ami mindnyájunkat hajt.
Már öt éves korodtól tudtad, hogy a habfehér klubban szeretnél játszani. Mi járt a fejedben, amikor bemutattak a Bernabéuban, és egyszerre negyvenezer szurkoló skandálta a neved?
Leírhatatlan érzés, szavakkal nem tudnám kifejezni azt a boldogságot, amit akkor éreztem, elõször az elnöki tribünön, majd a gyepen. Az álmom vált valóra, fantasztikus volt.
Úgy élvezed ezt az álmot, mint ahogyan a leigazolásod elõtt elképzelted?
A kérdésére a válaszom: nem! Még annál is sokkal jobban. (nevet)
14 évesen mutatkoztál be Kolumbiában, 16 évesen igazoltál Argentínába, Banfieldbe, 19 éves korodban házasodtál meg. Egy évvel késõbb már Portugáliában játszottál, a Portóban, Falcaóval, aztán a Monacóban, 22 évesen a világbajnokság sztárjaként megnyerted a legeredményesebb góllövõnek járó díjat, majd 23 évesen pedig szerzõdést kötöttél a Real Madriddal… Nem történnek túl gyorsan az események az életedben?
Nem hiszem, egy focista élete ilyen. Viszont a gondolkodásmódom a változások ellenére ugyanaz maradt: dolgozni napról napra, a fejlõdés érdekében.
Nyugodt ember hírében állsz. Ez lenne a titkod?
Nincsenek titkok, mindenkinek megvan a saját maga személyisége. A végén úgyis minden a lényegre összpontosul: a kemény munkára és a folyamatos tanulási vágyra.
Hogy telt a kezdeti idõszak Madridban? Érezted a nyomását annak a 80 milliónak, amit a klub kifizetett érted?
Nem, én nem gondolok ilyen dolgokra, csak arra koncentrálok, hogy a lehetõ legjobban játsszak.
Melyik volt eddig a legjobb pillanatod a Real Madridban? Az az óriási gól a Granada ellen, amit a bajnokság legjobbjának választottak novemberben, vagy a Cornellá elleni duplád?
Talán ez a kettõ. Nagyon jó momentumok voltak ezek, ám én még több ilyet szeretnék, és ha lehetséges, még jobbakat is.
Madridba igazolásod óta két alkalommal játszottál hazád, Kolumbia nemzeti csapatában. Könnyû a válogatott nagy vezérébõl a királyi gárda játékosává válni, mely már így is tele van nemzetközi sztárokkal?
Persze, nincs ezzel semmi probléma, sõt. Számomra ugyanakkora büszkeség ezekkel az elsõ osztályú, világszerte ismert játékosokkal játszani, mint kolumbiai társaimmal.
Melyik együttes okozta számodra az eddigi legnagyobb meglepetést?
Minden ellenfelünk erõs, ezért is ez a világ legjobb bajnoksága. Ha elbízod magad és azt hiszed, hogy könnyû lesz megverni a másik csapatot, az biztosan megnehezíti majd a dolgodat.
Kezdetben néhányan elõszeretettel hasonlítottak össze Di Maríával annak ellenére, hogy mindketten teljesen más játékosok vagytok. Mit szóltál ehhez?
Di María a világ egyik legjobb focistája, de én csak én vagyok. Szeretném a munkámat végezni és a saját karrieremet építeni.
Mostanság csak jó híreket lehet hallani a Real Madridról. Ám amikor kikaptatok a szuperkupában az Atlético ellen hazai pályán, majd az Anoeta elleni vereségeteket követõen a Barcelona négy ponttal beelõzött, akkor megtapasztalhattad, milyen egy kisebb fajta krízis ennél a klubnál. Hogyan élted meg mindezt?
Ahogyan örülünk a gyõzelmeknek, úgy a vereségek is nagyon lehangolnak és kudarcélménnyel töltenek el minket. Ez akkoriban sem történt másképp. Viszont a futball tele van sikerekkel és mélypontokkal, ezért kell az végsõkig küzdenünk.
Meglepett a klubra nehezedõ nyomás? Mennyiben különbözik ez attól, mint amikor a Portóban vagy a Monacóban játszottál?
Amikor ezekben az együttesekben voltam, sokat tanultam ebbõl a szempontból, de most a világ legjobb csapatában lehetek. És igen, ez a terhelés érzõdik.
Pontosan melyik pillanat az, amikor Jamesnek bevillan, hogy most kell elkezdenie futni és védekeznie úgy, mint addig még soha? Ez egy Ancelottival való beszélgetésnek köszönhetõ?
Ancelotti nagyszerû edzõ és gyakran beszélgetünk. Már ezalatt a kis idõ alatt is rengeteg új dolgot tanított nekem. Minden nap keményen dolgozok azért, hogy tovább tanulhassak vele. Mindannyian nagyon elégedettek vagyunk Carlóval.
Érted, hogy egy olyan adottságú játékosnak, mint te, miért kell részt vennie a védekezésben?
Ahhoz, hogy hasznos focista legyek, azt kell tennem, amire a csapatnak szüksége van bármelyik pillanatban, ez világos számomra. Ez nemcsak a támadásban, hanem a játék összes részében való részvételt jelent. Az együttes segítése elsõdlegesnek számít.
Ez a klub kiváló teljesítményének kulcsa?
Persze! Egy ilyen jó csapat, ahol mindenki a végsõkig harcol, sokkal versenyképesebbé válik.
Te vagy a harmadik legeredményesebb góllövõ és a negyedik legtöbb labdát szerzõ játékos a keretben. Mit jelentenek számodra ezek az adatok?
Nem is tudom. Annyit tudok mondani, hogy igyekszem majd javítani rajtuk, ezzel is támogatva a csapatomat.
Hogyan határoznád meg a játékstílusod egy mondatban?
Ezt nem nekem kell megmondanom, hanem maguknak, újságíróknak. Jobban szeretem, ha mások beszélnek errõl.
Meglepett, hogy a középpályán játszol? Szívesebben mozogsz az ellenfél térfelén, nem?
Ott játszok, ahol az edzõ mondja. Õ tudja, hogy attól függetlenül, hogy mit szeretek jobban, megpróbálom a tõlem telhetõ legjobbat nyújtani.
Amikor otthon playstationözöl – úgy tudom ez az egyik kedvenc idõtöltésed –, James hol játszik, a középpályán vagy a támadósorban?
Hahaha! Igen, ezt jól tudja. A támadók mögött szoktam lenni, mert innen tudok gólpasszokat adni és gólokat lõni. (nevet)
És milyen felállásban játszol? 4-4-2-ben vagy 4-3-3-ban?
Az utóbbiban. Nekem az a legeredményesebb.
Visszatérve a valósághoz, El Clásicót játszani olyan volt, mint ahogy azt elképzelted akkor, amikor néhány évvel ezelõtt a Bernabéuban végignéztél egyet?
Sokkal különlegesebb, mint gondoltam! Nagy álmom volt, hogy egyszer a Bernabéuban játszhassak egy Real-Barcelona meccsen, felejthetetlen élmény marad.
Azt beszélik, hogy az újakat, mint Kroos, Keylor vagy te, nagyon lenyûgözte a szurkolói fogadtatás, amikor a csapat megérkezett a busszal a stadionhoz. Hogy emlékszel vissza arra a pillanatra?
Kiemelkedõ jelentõségû esemény abban az álomban, amelyet most is élek. Elképesztõ volt.
Ambiciózus személyként ismernek, mi a célkitûzésed a labdarúgásban?
Soha nem gondolkozom ezen. Mindig csak a következõ nap lebeg a szemem elõtt, valamint a folyamatos munka, hogy egy kicsivel minden nap jobb legyek.
Esélyesnek tartod magad a jövõben az Aranylabdára?
Mint ahogy említettem, nem tervezek hosszú távra, szerintem egy focistának a jelenben kell gondolkodnia. A többi pedig majd ráadásként érkezik.
Ha már az Aranylabdánál tartunk, mit gondolsz az elmúlt évek vitáiról, hogy játékosok, edzõk, de még a FIFA és az UEFA vezetõi is kampányolnak valaki mellett?
Ez a díj minden labdarúgó álma, de jelenleg az Aranylabda Ronaldót illeti meg. Idén újra meg fogja nyerni, mert megérdemli, ilyen egyszerû.
Ez lett volna a következõ kérdésem, bár sejtettem mit fogsz válaszolni. Látom biztos vagy benne.
Így van. A szavazatok 99 százalékával kellene nyernie. Ahogyan az edzõnk is megmondta, a különbség szakadék méretû Ronaldo és a többi jelölt között, ezért megérdemli, hogy õ vigye haza a díjat.
Az elõzõ klubjaidban is annyira szerettél játszani, mint most a Real Madridban?
Eddigi pályafutásom minden pillanata fontos számomra, de az igazság az, hogy jelenleg álmaim csapatában játszok, és minden percét élvezem. Ezt le sem tagadhatnám.
Tényleg olyan könnyû, mint amilyennek tûnik egy középpályán játszani olyan focistákkal, mint Kroos, Modric vagy Isco?
Igen, mert amikor egy olyan erõs keret áll rendelkezésre, mint a miénk, nagyon könnyû bárkivel együtt játszani. Ezt naponta tapasztaljuk az edzéseken.
Modric kiesése nagy veszteséget jelent. Nagyon jó formában volt, ahogy te is. Érzõdik a hiánya?
Természetesen. Modric nemzetközileg is elismert játékos, jó idénye volt, a sérülése nagy csapásként ért minket. Mielõbbi gyógyulást kívánok neki, hogy minél elõbb újra köztünk lehessen.
Meglepett a csapattársaid kiválósága?
Nem, egyiküké sem. Már ismertem õket, és tudtam, hogy mind nagyszerû játékosok.
Azt hiszem, Isco hívta fel leginkább a figyelmet magára, már az elejétõl kezdve. Ismerted õt ezelõtt?
Igen, így van, pedig már ismertem. Hihetetlenül tehetséges.
Ugyanígy Ronaldo – aki átlagosan másfél gólt lõ meccsenként – is felkeltette érdeklõdésed.
Az eredményei magukért beszélnek. Nagyon keményen dolgozik azért, hogy a világ legjobbja legyen.
Úgy tûnik, jó az összhang köztetek, és ez a pályán is látszik. Már jobban szót értetek?
Igen, minden alkalommal egyre jobban megértjük egymást. Ez csak idõ kérdése.
Te is annyira maximalista vagy, mint õ?
Folyamatosan megpróbálom a tõlem telhetõ legjobbat nyújtani, és igyekszem profi lenni. Mindig nyerni akarok.
Hogy érzed, miben kellene még fejlõdnöd?
Mindig van valami, amit tanulhatunk. Arra törekszem, hogy minden nap javuljak minden téren, nem különösebben koncentrálok csak egy dologra. Holnap jobb szeretnék lenni attól, ami ma vagyok, és ez így megy mindig. Ez az én filozófiám: felülmúlni elõzõ napi önmagamat.
Amikor idén nyáron leigazoltak, több olyan játékossal és edzõvel is beszéltünk, akikkel együtt dolgoztál. Mindegyikük kiemelte a tehetséged, de azt is hozzátették, hogy védekezésben még van hová fejlõdnöd. Most úgy tûnik, ezt sikerült teljesíteni, de mennyire volt nehéz megtenni ezt az erõfeszítést?
Szerintem ez nem egy erõfeszítés, inkább a munkám egyik része.
Tudtad, hogy a Bernabéu közönsége ilyen nagy igényû? Az Atlético elleni derbin láthattad, hogy ha a dolgok nem mennek jól, nyíltan kimutatják elégedetlenségüket.
Igen, de ez normális. Ha már egyszer a világ legjobb klubja vagyunk, logikus, hogy mindig gyõzelmet várnak el.
Milyen Ancelotti? Nagyon megszabja, hogy mit kell tennetek vagy hagy titeket szabadon játszani?
Mindenkitõl sokkal többet vár védekezésben. Ez a titka a Madrid jelenlegi sikerének.
A példaképed mindig is Carlos Valderrama volt, de ki a legjobb labdarúgó, akit valaha láttál?
Soha nem volt senki más úgy az ideálom, mint õ. Persze sok játékost csodáltam, de a példaképem a futballban kétségkívül Pibe Valderrama volt, mindig.
Csapattársaid elmondása szerint egy nyugodt, családszeretõ ember vagy. Hogy megy a családodnak a madridi beilleszkedés?
Jelenleg minden tökéletes. Én és a családom is elégedettek vagyunk az itteni élettel.
Egyszer azt mondtad egy interjúban, hogy kiskorodtól kezdve alázatosságra neveltek, és hogy ez egy nem mindennapi érték. Egy olyan helyen is lehet találni alázatot, mint a Real Madrid öltözõje, vagy ez lehetetlen ilyen magas szintû versenyhelyzetben?
Kizárólag alázattal lehet elérni azt, amit csinálunk, másképpen nem. Ez a csapat nagyon alázatos.
És ezen felül nagyon jó a hangulat az öltözõben. Az edzéseken mindig Ronaldóval, Marcelóval és Pepével viccelõdtök, sokat nevettek együtt. Tényleg ennyire jól érzitek magatokat?
Igen, nagyon boldog vagyok itt. Olyanok vagyunk mindannyian, mint egy család.
Befejezésül, te mélyen vallásosnak tartod magad. Hálát adsz Istennek azért, ahogyan most mennek a dolgaid? Kiváltságosnak érzed magad?
Mindenért hálát adok Istennek, ami történik az életemben. Azt csinálhatom, amit szeretek, a világ legjobb klubjában játszok, van egy szeretõ családom… Azt hiszem, egyértelmû, hogy kiváltságos vagyok.
A Real Madrid kitilt…
A Real Madrid kitiltotta a Bernabéuból -és úgy általánosságban a klubból is- azt a 17 személyt, akik a szombati Real Madrid – Celta Vigo mérkőzésen elhangzott Messi és Barcelona ellen irányuló sértegetések elindítói lehettek.
Mi a helyzet az Ultras Surral?
1980. szeptember 17-én a Castilla a West Hammel csapott össze a Bernabéuban a Recopa torna elsõ selejtezõkörében. Azon a napon az angol csapat huligánjai mindent megrongáltak, ami az útjukba került, folyamatos szóváltásokba keveredtek. Ez a viselkedés szolgált késõbb mintául a Real Madrid ultráinak is. A meccs elõtt és után erõszakos incidensek zajlottak a stadion körül, egy angol szurkoló meg is halt, miután véletlenül elütötte õt egy busz. A mérkõzés közben székek röpködtek és a West Ham radikális drukkerei az elsõ szintrõl a VIP-szektor nézõire vizeltek. Az UEFA Fegyelmi Bizottsága megbüntette az angol csapatot a szurkolók viselkedése miatt: két európai kupameccs erejéig be kellett zárni a stadionjukat, így a visszavágót kénytelenek voltak Londonon kívül játszani.
A Las Banderas nevû egyesület – akkoriban a madridisták legfiatalabb csoportja – az eset után radikalizálódott és elkezdte kijelölni a lelátón saját területét a többi rivális szurkolói csoporttal szemben. Az 1982-es kupadöntõ alatt, amikor Valladolidban a Real legyõzte a Sportingot, a Las Banderas rendbontó tagjai is ott voltak a Zorrilla stadionban, ám a többi drukker megelégelte, hogy mellettük vannak és elzavarták õket. Ebbõl a csoportosulásból született meg aztán az „Ultras Sur”, azaz a radikális madridisták csapata, mely szélsõjobboldali nézeteket vallott.
Egy évvel ezelõtt, több mint három évtizeddel megalakulásuk után tömegverekedés tört ki a Real ultrái között székhelyükön, a Drakkar bárban. Ekkorra egyébként már több bûncselekményt is elkövettek. De végül ennek az eseménynek a hatására születetett meg Pérezben a feloszlatás gondolata. Az incidens következtében és az erõszakos megnyilvánulások eldurvulása miatt a klub megvonta a Fondo Sur szurkolóitól elõjogaikat és visszavette kedvezményes áron megvásárolt bérleteiket. Helyükre az úgynevezett „Grada Joven” csoport került.
Az Ultras Surnak nem tetszett a lépés
Az idei szezonban a már több mint 20 szurkolói egyesület tagjait magába foglaló csoportot áthelyezték a harmadik és negyedik szint középsõ részére. A királyi gárda vezetõsége kitiltott a Bernabéuból 50 büntetett elõéletû rajongót és a régi ultrák közül mintegy 200 tagot, így megelõzve az esetleges csoportosulásukat. Az új szurkolói szektorban azonban még így is sok erõszakos tevékenységgel felhagyott veterán szélsõséges található és az egykori mozgalom bizonyos gyülekezetei is jelen vannak, mint például a Viking Büszkeség.
A Real Madrid figyelemmel kíséri a potenciális veszélyt jelentõ drukkerek aktáját, ellenõrzi megmozdulásaikat a klub spanyolországi és európai utazásai során és jelent azt az UEFÁ-nak, az antirasszista bizottságnak valamint az ellenfél csapat biztonsági egységeinek. Az elnökség az idei szezon elején egy dokumentumban tájékoztatta a klubtagokat a tiltott szimbólumokról és zászlókról, melyeknek használata büntetéssel jár. Emellett kiemelték, hogy az ezen jelek használatának megkísérlése is fegyelmi eljárást von maga után, ami akár a klubtagság megszüntetésével is végzõdhet. A listán szerepelnek többek között az alkotmányos idõk elõtti és a náci jelképeket ábrázoló zászlók, illetve a rasszista és idegengyûlölõ feliratú transzparensek.
A legerõszakosabb és legkitartóbb Real-ultrák azonban az intézkedések óta is harcolnak Pérez ellen. Két hónapja például olyan sértõ tartalmú plakátokat helyeztek el az M-30-as autóút felüljáróin és a város forgalmas pontjain, melyekben a klub elnökének lemondását követelték, ráadásul több alkalommal is meggyalázták feleségének sírját falfirkákkal. Ennek az agresszív csoportnak a tagjai közül legalább ötven már egy éve ki van tiltva a Bernabéuból. Néhányukat a rendõrség is körözi, vagy már le is tartóztatta jogtalan gyülekezés, rasszista támadás, antifasiszta szervezetek megtámadásáért.
Korábbi cikkünk a témában: Mi lesz veled Ultras Sur?