A remény kilencven perce!
Az elsõ félidõben sem láthatott rossz játékot a madridi közönség, de a gólok ekkor még nem jöttek. Ami a labdabirtoklást és a mutatott játékot illeti, nyomasztó fölényben volt a Real Madrid, a City azonban hatékonyan védekezett és nem engedte, hogy a hazai csapat játékosai kényelmesen érezzék magukat a pályán.
A szünet után aztán egy percig nem lehetett unatkozni, jöttek a gólok, megkezdõdött a katartikus éjszaka. A Real Madrid nagyjából ugyanolyan fölényben volt, mint az elsõ félidõben, a vezetést mégis az angolok szerezték meg: a 68. percben a City legjobbja, Yaya Touré ugratta ki Edin Dzekót, aki higgadtan elgurította a labdát Iker Casillas mellett, ezzel meglepetésre megszerezték a vezetést a vendégek.
Sokáig azonban nem örülhettek a City-hívek, néhány perccel késõbb Marcelo cselezett befelé, majd lõtt, a labda pedig egy védõt érintve a kapuba vágódott, így az utolsó negyedórára újfent döntetlen állásról mentek neki a csapatok.
Egyre nagyobb fölénybe került a Real Madrid, Joe Hart azonban jól védett az angolok kapujában, s ezzel nagyban hozzájárult ahhoz, hogy csapata egyáltalán meccsben maradt a Bernabéuban. Aztán a sors furcsa fintora volt, hogy újra a City szerzett vezetést a meccsen, mondani sem kell, hogy szinte a semmibõl: a 84. percben Alekszandar Kolarov szabadrúgását csúnyán benézte Casillas és a madridi védelem, a labda végül senkit nem érintve száguldott a kapuba, újra a Citynél volt az elõny.
Már-már úgy tûnt, hogy nem tartogat semmi fordulat a végjáték, ám hamar kiderült, hogy mégis: két perccel késõbb egyenlített a Real Madrid, Karim Benzema ügyesen maga elé tette a labdát, s egy fordulás után tökéletes mozdulattal a kapuba helyezett.
A 91. percben pedig felrobbant a Bernabéu: ugyan nem lehetett elkönyvelni a döntetlent, mivel Benzema gólja után óriási presszióba kezdett a Real Madrid, mégis igazi csattanóval ért fel, hogy Cristiano Ronaldo egy csel után megszerezte a hazaiak gyõztes találatát. Felejthetetlen megkoronázása volt ez egy felejthetetlen estének!
Real Madrid-Manchester City 3-2 (0-0)
Gólszerzõk: Marcelo (75.), Benzema (86.), C. Ronaldo (91.) ill. Dzeko (68.), Kolarov (84.)
Súlyos gondok a láthatáron
A mindent eldöntõ gólt már a második percben bevitte az andalúz csapat, ekkor Casillas nem tudott megfogni egy könnyûnek tûnõ lövést, amibõl végül szöglet lett, a középre lõtt labda után pedig az érkezõ Trochowski nagy erõvel bombázott a Real Madrid kapujába.
Ezután ugyan próbálkozott a Real Madrid, amely persze mindent meg is tett az egyenlítésért, de csak kisebb helyzetekig jutott, játéka messze nem volt elég kiforrott ahhoz, hogy ezzel pontot tudjon szerezni a harcos Sevilla ellen.
A címvédõ továbbra is tizedik a tabellán, s hátránya már nyolc pont az éllovas Barcelonával szemben.
Megpróbáltatások nélkül a Granada ellen
Nem kezdõdött túl nagy iramban a meccs, a Real Madrid ezúttal nem játszott azzal az intenzitással, mint a Barcelona elleni Szuperkupa-meccsen, a Granada pedig néhány céltalanul elõrevágott labdán kívül gyakorlatilag csak a védekezésre figyelt. Teljesen egyoldalú játék folyt a pályán, és ezt látva csak az volt a kérdés, a harmatgyenge kiscsapat meddig tudja húzni kapott gól nélkül a Bernabéuban.
A harmadik percben José Callejón még elhibázta a maga tiszta lehetõségét, a 25. percben viszont góllá érett a madridiak fölénye: Cristiano Ronaldo kapott kifelé egy hosszú indítást, majd egybõl lõtt, a labda pedig a meglepett Tono Martínez lábai között a kapuban kötött ki, ezzel vezetett a Real Madrid. 1–0
Sok változás ezután sem állt be a játék képében, legfeljebb annyi, hogy a hazaiak nyomása csökkent, a Granda pedig megpróbált valamivel nyíltabban futballozni. Ennek aztán mérhetõ hatása nem volt, mert az elsõ félidõben összességében végig nagy fölényben volt a Real Madrid, vezetéséhez semmi kétség nem férhetett – noha a játék hazai részrõl bizony messze volt a tökéletestõl.
A szünet után nagyobb kedvvel kezdtek tüzelni a madridi játékosok, és ha nem is feltétlenül ennek, de a valamivel nagyobb játékkedvnek meglett az eredménye: hamarosan már két góllal vezetett José Mourinho csapata, Cristiano Ronaldo lövését elsõre még hárította Tono, de nem tudta megfogni a labdát, így a kipattanót a portugál könnyedén pofozta a kapuba. 2–0
Késõbb még nehezebb helyzetbe került a Granada: egy szabálytalanság miatt Borja Gómez megkapta második sárgáját is a meccsen, így a vendégek tíz emberre fogyatkoztak az utolsó félórára.
A Granada szerencséjére a Real Madrid ezen az este nem szomjazott a kiütésre, így hát a súlyos zakót elkerülte a Granada: a harmadik gólt azért bevitte a „királyi gárda”, Karim Benzema leshelyzetben kapott labdát, az asszisztens azonban nem jelzett, így a pontosan középre passzolt labdát Gonzalo Higuaín az üres kapuba guríthatta. 3–0
Ebben az idényben elõször nyert tehát a Real Madrid a spanyol bajnokságban.
Real Madrid–Granada 3–0 (1–0)
Gólszerzõk: C. Ronaldo (25., 53.), Higuaín (75.)
Drága fizetség a Getafe ellen
Az elsõ félidõben inkább unottan, mintsem mindenre elszántan futballoztak a csapatok, de az azért nem volt kétséges, hogy a Real Madrid játszott jobban és veszélyesebben. A Getafe szinte csak védekezett, Iker Casillas kapuja elõtt csak a legritkább esetben pattogott a labda, a játék folyamatosan a hazaiak térfelén folyt – amúgy komolyabb történés nélkül.
A Real Madrid elõször a 15. percben járt nagyon közel a vezetést megszerzéséhez, ekkor egy végletekig kijátszott támadás végén Mesut Özil csak az üres kapuval állt szemben, de túl könnyelmûen kezelte a lehetõséget, és a felsõlécre bombázta a labdát.
Nem sokkal késõbb már nem volt szerencséje a Getafének, Gonzalo Higuaín egy jó labdaátvétel után elõbb kicselezte az elfekvõ kapust, majd ahogy kell, a hosszúsarokba lõtte a labdát, ezzel góllá érett a Real Madrid mezõnyfölénye. 0–1
A szünet után aztán nem várt fordulatot vett a meccs: a Real Madrid sokszor túl könnyelmûen futballozott, a Getafe pedig plusz energiákat kapott, miután az 52. percben Valera szép mozdulattal a kapuba csúsztatott egy beadást, és ezzel váratlanul kiegyenlítette a találkozó állását. 1–1
A vendégek ezután ismét próbálták átvenni a játék irányítását, a Getafe azonban szervezetten védekezett, és ha volt lehetõsége, gyors kontrákat vezetett. A 73. percben súlyos hibát vétett José Mourinho, lehozta Marcelót a védelembõl, helyette egy támadót, José Callejónt állította a csapatba: egy perccel késõbb góllal bûnhõdött a túlzottan vakmerõ lépésért a Real Madrid, Abdelaziz Barrada ugyanis góllal fejezett be egy gyors kontrát, amivel már a Getafe volt elõnyben. 2–1
A bekapott gól után egyébként még percekig reklamáltak a Real Madrid játékosai, a hazaiak kontrája ugyanis egy kezezéssel indult, ezt azonban nem szúrta ki az asszisztens és továbbengedte az akciót.
Az utolsó néhány percben már kapkodott, gyakran idegesen játszott a „királyi gárda”, s ilyen zaklatott körülmények között képtelen volt az egyenlítésre. Bármennyire is furcsán hangzik, két meccs után csak egy ponttal áll a bajnoki címvédõ.
Getafe–Real Madrid 2–1 (0–1)
Gólszerzõk: Valera (52.), Barrada (74.) ill. Higuaín (26.)
Foci a javából!
Pedig a történet nem úgy indult, hogy a végére majd teljesen kielégülnek a szurkolók, az elsõ néhány percben ugyanis kis túlzással semmi nem történt a Nou Campban. A Barcelona lépett fel kezdeményezõbben, de mivel támadásaiban semmiféle veszély nem volt, a meccsen sem lehetett beszámolni különösebb eseményrõl.
Az elején túl lassan, kissé óvatosan játszottak a csapatok, a hazaiak Lionel Messi lövése után jártak a legközelebb a vezetéshez, az argentin tekerése azonban néhány centivel elkerülte Iker Casillas kapuját. A Real Madrid nem játszott túl jól az elsõ félidõben, de kellõen szervezett és összeszedett volt ahhoz, hogy a szünetre joggal õrizte meg a gól nélküli döntetlent.
A szünet után aztán felpörögtek az események, a nézõk egyik ámulatból estek a másikba: valószínûleg kellett ehhez, hogy Cristiano Ronaldo az 55. percben váratlanul megszerezte a vezetést a vendégeknek, a portugál egy szöglet után fejjel volt eredményes, ezzel vezetett a Real Madrid. 0–1
Nem tarthatott aztán sokáig a madridiak öröme, egy perccel késõbb Pedro leshelyzetben lépett ki, az asszisztens azonban nem emelte a zászlaját, a spanyol válogatott játékos pedig góllal fejezte be az akciót. 1–1
Az egyenlítõ gól újabb lendületet adott a Barcelona játékának, ellenben valamelyest megtörte a Real Madridot, amely azzal sem reagált feltétlenül okosan, hogy túlságosan sok teret adott a hazai támadásoknak. Ezt persze góllal büntették a katalánok, a 70. percben Sergio Ramos nyilvánvaló szabálytalansága után Messi lõhetett tizenegyest, és nem is hibázta el a lehetõséget, már hátrányban volt a Madrid. 2–1
Nyolc perccel késõbb tovább növelte elõnyét a Barcelona, egy precíz ellentámadás után Xavi lõtt közelrõl Casillas kapujába, és ekkor úgy tûnt, már csak az a kérdés, hány gólos lesz a hazaiak gyõzelme. 3–1
Hamarosan újra tiszta helyzetbe került a Barcelona, Messi tiszta helyzetbõl lõhetett, Casillas azonban nagyot védett és ezzel megtartotta a Real Madrid esélyeit: merthogy az ellentámadásból gólt szerzett José Mourinho csapata, egy hazaadás után Víctor Valdés hosszan tette maga elé a labdát, erre jókor reagált Ángel di María, aki elõbb leszerelte a flegma kapust majd az üres kapuba lõtt. 3–2
A végén összességében jól jött ki a Real Madrid a találkozóból, a visszavágó roppant kiegyenlített csatát ígér, de látva az elsõ felvonást, azt nem lehet tagadni: a Barcelona elõrébb tart a felkészülésben, és mivel elõnnyel érkezik Madridba, valamivel jobb helyzetbõl várhatja a visszavágót.
Barcelona–Real Madrid 3–2 (0–0)
Gólszerzõk: Pedro (57.), Messi (70. – büntetõbõl), Xavi (78.) ill. C. Ronaldo (55.), Di María (85.)
Harc a Szuperkupáért
A párharc elsõ meccsét Barcelonában rendezik, így ha a Real Madrid este megfelelõ eredményt ér el idegenben, hazai pályán jó esélye lesz begyûjteni a trófeát. Mondani sem kell, egy ilyen meccs elõtt mindenki fogadkozik, és idény eleji formáról ez esetben akkor sem szabad majd beszélni, ha a két csapat még tényleg nincsen csúcsra járatva: a katalánok a bajnokságban ugyan egy laza ötössel kezdtek, de feltehetõen nincsenek teljesen kihegyezve, míg a Real Madrid a Valencia ellen is megmutatta, messze van saját maga legjobb formájától.
Az elõjelek alapján nehéz lenne megítélni, melyik csapat az esélyesebb: a két rivális legutóbbi Szuperkupa-párharca elõtt mindenki a felkészültebben érkezõ Real Madridot mondta esélyesebbnek, a végén mégis a Barcelona ünnepelhetett. Most teljesen kiegyenlítettek az erõviszonyok, a felkészülés mindkét fél számára jól sikerült, itt a lehetõség, hogy élesben is bizonyítsanak a játékosok.
Érdekesség, hogy ez lesz az elsõ alkalom, amikor Tito Vilanova edzõként találkozik José Mourinhóval, akivel egy éve csúnyán összekülönbözött Barcelonában: akkor olyannyira elszabadultak az indulatok a pályán, hogy a Real Madrid vezetõedzõje elveszítette önuralmát, és egy erõteljes mozdulattal – az akkori segédedzõ – Vilanova szemébe kapott. A két szakember azóta megbékélt egymással, de az esetnek ma este még nyilván meglesz az utóhatása – fõleg a nézõtéren.
Ami a kezdõcsapatokat illeti, mindkét csapat majdhogynem a legerõsebb tizenegyével léphet pályára: a Real Madridnál egyedül a sérült Pepe fog érdemben hiányozni, a Barcelonánál mindenki bevethetõ.
Lényeges különbség lehet még a tavalyi párharchoz képest – és ez valamelyest segítheti a Real Madridot –, hogy egyrészt most elõször idegenben kell pályára lépni, másrészt lélektanilag korántsem olyan hátrányos a fõvárosi együttes helyzete, mint volt egy éve: akkor a nyilvánvaló fóbia és gyõzelmi élmény hiánya miatt Mourinho csapata eleve deficittel indult, most azonban ilyenrõl szó sincs: a két csapat legutolsó meccsét a Nou Campban tudta megnyerni a Real Madrid, azaz egyszersmind leszámolt a korábbi elõítéletekkel.
A 27 éves 204 cm mag…
A 27 éves 204 cm magas játékos a múlt évben a Bundesligában 8.4 pontot, és 4.9 lepattanót átlagolt. Egy évet játszott korábban az ACB Ligában, a Valladolid csapatában 9.9 pont és 6 lepattanó volt az átlaga. 44-es számmal fog a Real Madridban játszani.
Mourinho megható levélben búcsúzott
„Nem vagyok senki ahhoz, hogy dicsõítsem Manuel Preciado életét, de kollégaként, és mint a labdarúgásért dolgozó emberként, szeretném mindenki felé tolmácsolni a fájdalmamat ebben a nehéz pillanatban” – áll Mourinho levelében, amit Manuel Preciado halálhíre után írt meg.
„Egész biztos, hogy a Villarrealt feljuttatta volna az élvonalba. Ahol volt, az összes csapatban otthagyta a nyomát. Manolo mindig méltó versenytárs volt, amit remekül felfedeztem, amikor legutóbb márciusban meglátogatott minket Valdebebasban” – folytatta levelét a Real Madrid vezetõedzõje.
A portugál szakember azzal zárta búcsúlevelét, hogy Preciado személyében egy különleges embert vesztett a labdarúgás, és sosem fogja elfelejteni: „Meg fogom õt õrizni az emlékezetemben!” – fejezte be Mourinho.
A két vezetõedzõ korábban azért veszett össze, mert Mourinho egyik nyilatkozatában félreérthetõ célzást tett Preciado akkori csapatára, a Sporting Gijónra, amely szerint eleve meg sem próbált jó eredményt elérni a Barcelona elleni bajnokin.
Egyesületi nap a Real Madridnál
Az eseményen ott volt a PMH helyszíni tudósítója, aki a Real Madrid Magyar Szurkolói Egyesületének elnökének a meghívására repülõvel utazott a helyszínre, hogy testközelbõl számoljon be a történtekrõl. Lehet a nagy meleg tette, de már az elején meglepve tapasztalta: nem kell különösebb biztonsági készülõdés ahhoz, hogy minden rendben legyen, és senki ne akarja elrontani a hangulatot.
A napi fõprogram, a Real Madrid–Manchester United öregfiúk meccs elõtt rendezték a száztíz éves klub egyesületi napját, ahová a világ minden pontjáról – persze csak meghívásra – özönlöttek a szurkolók: jöttek Dominikából vagy Venezuelából, és már sorozatban másodszor Magyarországról, ahol 2009 óta mûködik regisztrált szurkolói klub azzal a céllal, hogy megfelelõen ápolja a Puskás-hagyományokat.
A PMH tudósítója a nagy melegben fõleg arra volt kíváncsi, a valdebebasi edzõközpontban milyen emléktárgyakat állítottak ki a majdnem ötezer látogatónak. A Puskás-ereklyék persze nem maradhattak ki a széles repertoárból. Ez csak természetes!
Egy újabb színházi este Zidane-nal
Vasárnap este Afrika megsegítéséért jótékonykodott a Real Madrid és a Manchester United öregfiúk csapata, azok után, hogy a délelõtt kedvükre ihattak, ehettek a fehér-érzelmû és kiváltságos helyzetben lévõ madridiak, ekkor tartották ugyanis a klub éves egyesületi gyûlését.
Az eseményen járt a PMH küldöttsége, akik miután részt vettek a gyûlésen, és megnézték, hogy Madridban még ekkor is mennyire alaposan õrzik a Puskás-hagyományokat, kilátogatottak a Bernabéu-stadionba, ahol vagy hetvenezren vártak arra: milyen formában van Zidane, Figo, Roberto Carlos, vagy épp a még korosabb generáció, mint Santillana vagy Butragueno.
Ami a neveket illeti, nem panaszkodhatott a Manchester United sem: a legendás Cole-Yorke duó, Sheringham vagy Van der Saar neve, ha nem is veszi fel a versenyt a fentebb említett valóban galaktikus különítménnyel, még ennyi év után is bitang jól cseng, valljuk meg.
Az este nyilván az ünneplésrõl, a játék örömérõl és a szórakoztatásról szólt. Leszámítva talán az elsõ tíz percet, és az utolsó ötöt, itt nem volt helye drákói szigornak. A meccs messze legmeghatóbb pillanata volt az ünnepélyes kezdõrúgás, amit egy olyan játékos végzett el, aki egyik csapathoz sem köthetõ, a kitartásról azonban mindenkinél többet tud: közel volt a halálhoz, de visszajött, nem adta fel. A boltoni Muambáról van szó, „jutalma” vastaps és õszinte ováció volt.
Az ezután következõ meccs végig szoros volt, bár az elsõ negyedórában még úgy tûnt, a manchesteri játékosok csak keresik a helyüket, semmit nem tudnak kezdeni a madridi tiki-takával: ekkor volt a legnagyobb a különbség két „válogatott” között, Figo akkora gólt lõtt, hogy a nemrég visszavonult Van der Saar hiába repült, nem tudta kiszedni a labdát.
Késõbb csökkent a különbség, a PMH tudósítója úgy látta, a Real Madrid elfáradt, erõben jobb volt az angol csapat: a vége szoros lett, de Redondo szólója, majd príma befejezése eldöntötte a lényegi kérdéseket. Persze folyamatosan jöttek a cserék, a legnagyobb tapsot Zidane kapta, a meccs közben pedig Roberto Carlost éltették a legtöbben, bár a sok látványos megoldás közben kissé fájó volt látni a brazil bombázó kissé megkopott játékát.
Végül 3–2-re nyert a Real Madrid, a kezdeményezés elérte célját, a labdarúgás által lehetségessé vált a segítségnyújtás. Egyesületünk számára persze ettõl is fontosabb volt, hogy a PMH elnöke, Dévai Márk Sebastian meghívót kapott az elnöki páholyba, és innen tekintette meg a találkozót.
Összeállítások:
Real Madrid: Buyo, Chendo, Roberto Carlos, Hierro, Sanchís, Zidane, Redondo, Butragueño, Morientes, Martín Vázquez és Figo. Játszott még: Sabido, Illgner, Santillana, Helguera, Amavista, Alfonso, Fernando Sanz, Karanka, Contreras, Iván Pérez, Rojas, Velasco, Ramis, García Cortés és Julio Llorente.
Manchester United: Van der Sar, Lee Martin, Irwin, Fortune, Johnsen, Dublin, Cole, Sheringham, Lee Sharpe, Blomqvist és Yorke. Játszott még: Van der Gouw, Blackmore.
Vezette: Pierluigi Collina és Velasco Carballo