Egytől egyig: Elche – Real Madrid (1-2)
Csapatok
Elche – 5,7 (szerkesztői pontszám: 6,5)
Megmondom őszintén, hogy a meccs előtti álmaimban egy sündisznó sziluettje rajzolódott elém az Elche csapatára gondolva, de meglepődve tapasztaltam, hogy a hazaiak korántsem úgy készültek erre a mérkőzésre, hogy majd visszaállnak 11 emberre bunkerfocit játszani. És ez milyen jót tett a meccsnek! Egyrészt azért, mert a madridiaknak is több terület jutott a támadásokra, másrészt pedig azért, mert az Elche izgalmas kontrákkal és támadásokkal tudta érdekessé tenni a meccset. Lendületüket még a kiállítás sem nagyon törte meg. Voltak kifejezetten szép és veszélyes offenzíváik, legtöbb esetben a bal oldalról érkezve, és a góljukat ugyan egy hibának köszönhetően szerezték, az sem lett volna furcsa a meccs képét tekintve, ha egy-egy kontrájuk góllal végződik, de a madridi védők az esetek nagy részében szerencsére helyükön voltak.
Real Madrid – 7,1 (szerkesztői pontszám: 7,5)
Az Osasuna elleni botlást követően megfelelően javított Ancelotti legénysége, még úgy is, hogy a mester néhol kényszerből, néhol technikai döntés miatt belenyúlt a kezdőcsapat összeállításába. A védelem tengelye kifejezetten jól működött, alkalomadtán izzadtak is rendesen, hiszen a csapat jobb oldala minden lehetőséget megadott a hazaiaknak a támadások és kontrák vezetéséhez. A középpálya ezúttal stabil volt, egy-egy egyéni rövidzárlattól eltekintve jól működött a CKM – pedig a meccs előtt pont azért dörmögtem, hogy miért nem lehet többet rotálni ezen a fronton. Végül Ancelottinak lett igaza, remélem, hogy hosszútávon is neki lesz. Ami a támadósort illeti, lendületesek voltak a srácok, az sem feltétlen zökkentette ki őket, hogy Rodrygo kidőlt a sorból. A kapott gólt sajnos komoly egyéni hiba előzte meg, de erről majd később bővebben. Az ilyen rövidzárlatokon viszont komolyan dolgozni kell, mert a vérnyomásunk kilengése komoly egészségügyi problémákhoz vezethet hosszútávon.
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Vini Jr. – 9,3 (szerkesztői pontszám: 10)
Számomra ez egy tökéletes teljesítmény volt. Két gólja ezúttal három pontot ért a csapatnak, ráadásul a második az egyszerűen zseniális megmozdulásból született. És idén ez már nem az első ilyen pimasz megoldása. Az, amit Vini ebben az idényben lerak az asztalra, olyasvalami, ami minden futballszerető embernek hiányzott a Real Madrid játékából az elmúlt esztendőkben. Idén végre megkapjuk, és érezhetjük, ahogy töltődünk. Hétről hétre egyre jobban szeretünk bele annak a Vininek a játékába, akit a nyár előtti években egyre többen és többen küldtek volna el a csapatból. Lehet, hogy csak egy olyan edző kellett neki, aki ki tudja hozni belőle a lehető legjobbat? Ancelotti tapasztalata és törődése kétségkívül Vini egy olyan arcát hozta elő, ami eddig valahol nagyon mélyen bujkált.
Thibaut Courtois – 7,5 (szerkesztői pontszám: 7,5)
Összesen négy alkalommal kellett közbeavatkoznia, a többi esetben az Elche támadói szépen körbelövöldözték a kapuját. Ami kifejezetten pozitív, hogy a labdák nagy részét jól játszotta meg, és résen volt akkor is, amikor sorra érkeztek a beadások a jobb oldalról. A kapott gólról nem tehetett, teljesen kiszolgáltatott helyzetbe került.
Lucas Vázquez – 5,8 (szerkesztői pontszám: 5,5)
Furcsa érzések kavarognak bennem Lucas játékát illetően, mert alapvetően kedvelem a spanyol személyiségét és a benne csordogáló habfehér vér eredményezte hozzáállást, de érzésem szerint ez a meccs nem sikerült jól számára. Korábban is említettem, hogy a hazaiak legtöbb támadása az ő oldalán folyt, rendre középre is tudták kanyarintani onnan a labdát, Mojicával szemben meglehetősen sok párharcot veszített. Persze, ha csak a statisztikát tekintjük, akkor annyira nem tűnik vészesnek, mert tisztázása és szerelése is volt több is, mégis túl nagy teret engedett a haziaknak. Emellett a támadásokhoz sem tudott nagy hatékonysággal csatlakozni, Rodrygo cseréje után teljesen féloldalassá váltak a Real Madrid offenzívái.
David Alaba – 7,2 (szerkesztői pontszám: 7)
Annyira jó nézni, hogy mennyire hatékonyan tud csatlakozni a támadásokhoz, milyen jól érzi az elmozgásokat, és mennyire könnyen tudja magát megjátszhatóvá varázsolni – kár, hogy a legkomolyabb ilyen helyzetben nem jutott el hozzá a játékszer. Hátul viszont sokszor tisztázott, jól söprögetett, az első félidőben azonban volt egy komoly labdavesztése egy kis totojázást követően, amiből komoly veszély alakult ki. Az ilyenekre neki is figyelnie kell.
Éder Militão – 7,6 (szerkesztői pontszám: 8)
Szerelések, felszabadítások, blokkolt lövések, pontos passzok, rengeteg mozgás, nagy akarat. Nagyjából ezzel lehet összefoglalni mindazt, amit a brazil a pályán nyújtott. Ha csak egy szót kellene használni, akkor a szív lenne az. Nagy meglepetés számomra a brazil idei játéka, pozitív értelemben persze, de jó látni azt, hogy mennyire jó az összhang közte és Alaba között. Vannak helyzetek, amiket még mindig jobban kell kezelniük, de a folyamatos fejlődés látszik rajtuk.
Marcelo – 7 (szerkesztői pontszám: 6,5)
Féltem egy kicsit a Vini-Marcelo párostól, hiszen az ő nevük mindenre garancia, csak a betonbiztos védekezésre nem. Épp ezért volt meglepő, hogy a hazai támadások nagy része pont a másik oldalról érkezett. Az viszont még mindig mosolyt tud csalni az arcomra, amikor Marcika támadásba lendül, és az is biztos, hogy a Real Madrid támadásait még mindig ő képes a leghatékonyabban támogatni a balhátvéd posztján. Volt egy-két szép és veszélyes beadása, jól működött együtt Vinivel… és tényleg, nagyon remélem, hogy legalább az alacsonyabban jegyzett csapatok ellen láthatjuk őt jó sokat még a pályán habfehérben.
Casemiro – 5,7 (szerkesztői pontszám: 6)
Kirobbanthatatlan a csapatból a tank, aki ma is bontott rendesen. Hét labdaszerzése is volt a középpályán, és az első gól előtt is ő fülelte le Mojica passzát és indította el a támadást – az assziszt előtti passz tehát az övé, ez pedig mindenképp dicséretes. Az viszont nem, hogy sok eladott labdája volt, az egyik ilyenből ráadásul még gólt is kapott a csapat. Harcosságát a meccs utolsó pillanatai is tökéletesen szemléltették, vérét sem sajnálta áldozni az eredményért.
Toni Kroos – 7,2 (szerkesztői pontszám: 7)
Lendületes volt a német középpályás, látványra lendületesebb, mint a meccseink nagy részén. Nagy szerepe volt a hazai piros lapban, hiszen Raúl Guti első és második sárga lapját is egy-egy Kroosszal szembeni szabálytalanság eredményezte. Azt már talán felesleges is megemlíteni, hogy övé volt a legtöbb passz, a legnagyobb hatékonyság, és horvát társával karöltve a legtöbb kulcspassz is.
Luka Modrić – 7,6 (szerkesztői pontszám: 7,5)
Az Osasuna ellen pihent, és láthattuk is, hogy mi minden hiányzik ezáltal a csapatból – nos, ez a faktor ma kiesett, a horvát zseni hozta a tőle megszokott játékot. Nem volt kifejezetten kiugró a teljesítménye, de egy zseniális gólpasszt azért csak összehozott. Kulcspasszainak száma is magáért beszél, Krooshoz képest pedig a védekezésben is nagyobb szerepet vállalt. Kár azért, hogy az Asensiótól kapott labdát nem tudta kicsit rövidebben átvenni, abból talán még gólt is szerezhetett volna.
Rodrygo – 6 (szerkesztői pontszám: 6,5)
Nagyon lendületesen kezdte a meccset, volt egy jó lövése is, és ha megnézzük az elmúlt időszakban nyújtott teljesítményét, akkor még inkább sajnálatos a sérülése. Stabil volt vele a csapat jobb oldala, jelenleg egyértelműen ő a legjobb megoldás erre a posztra. Nagyon remélem, hogy sérülése nem komoly.
Mariano – 5,6 (szerkesztői pontszám: 6,5)
Meglepő volt, hogy a pincéből előparancsolva és leporolva, fényt hónapok óta először látva végül a kezdőcsapatba huppant, de összességében nem panaszkodhatunk rá. A hírek szerint Jović még mindig nem teljesen egészséges, ez nyitott lehetőséget a már-már elfeledett támadó előtt. Harcos volt, sokszor talán túlságosan is túlpörögte az egyes szituációkat, de azt a sarokkal adott gólpasszát senki sem veheti el tőle. Azt pedig értem, hogy a csapatért mindent, és ez tiszteletre méltó, de a nyakát azért ne törje ki, ha nem muszáj, nagyon meredek volt az a megmozdulás a meccs végén.
Cserejátékosok
Marco Asensio – 6 (szerkesztői pontszám: 5,5)
Altatott, altatott, nem volt lendület a játékában, igazán csak akkor szisszenhettünk fel a neve hallatán, amikor Lukitának adott kiváló labdát. A jobb oldal védekezésbeli gondjain segíteni nem tudott, sőt… Továbbra sem gondolom, hogy ő komoly opció lenne a jobb szélre.
Dani Carvajal – 6,2 (szerkesztői pontszám: 6)
A felismerés jó volt, kellett a jobb oldalnak a behozatala, és védekezésben érezhetően stabilabbá is vált a csapat itt. Támadásban viszont vele sem tudott előrelépni a jobb szél.
Kattints és vedd igénybe az exkluzív penamadridista.hu kedvezményt!
Ferland Mendy – 6,2 (szerkesztői pontszám: 6)
Valószínűleg őt is a védelmi stabilitás miatt hozta be Carlo, de az Elche egyébként sem a balon próbált bontani. Támadásban viszont annyit közel sem tudott adni a csapatnak, mint Marcelo, dehát ez nem is meglepő.
Hazard és Camavinga nem töltöttek annyi időt a pályán, hogy értékelhető mozzanatuk legyen.
Edzői teljesítmény
Carlo Ancelotti – 7,1 (szerkesztői pontszám: 8)
Nem igazán tudok belekötni az olasz mester mai tevékenykedésébe. Jól forgatta fel a csapatot a kezdősípszó előtt, nem volt rossz elgondolás így pályára küldeni a srácokat. A mérkőzés történéseit jól reagálta le, jól vette észre Lucas gyengébb védekezését, szintén jó meglátás volt a védekezés szilárdítása érdekében meghúzott Marcelo-Mendy csere, viszont azon még dolgoznia kell, hogy a koncentráció szintje 90 percen át ne csökkenjen – másképp sajnos nem elkerülhetők az egyéni rövidzárlatok.
Egytől egyig: Real Madrid – Osasuna (0-0)
Csapatok
Real Madrid – 6,2 (szerkesztői pontszám: 6)
Furcsa hullámvasút ez, amire felülhettünk. Hétvégén még eufória, győzelem a Barcelona ellen, majd a papíron sokkal inkább verhető Osasuna ellen csak szenvedés, illetve 1 pont. Ugyanakkor, ha sorra vesszük a csapat idei meccseit, ez talán annyira nem is meglepő. Az Osasuna felállt védelme ellen nem volt orvosság, a pamplonai csapat játékosai nem hagytak nyitott területeket a Real Madrid játékosai előtt, így gyors kontrákra csak elvétve volt lehetősége Ancelotti legénységének, a támadások pedig nagyon esetlegesek voltak. Mivel az Osasuna zárta a területeket és gyakorlatilag 11 emberrel védekezett a meccs 80 százalékában, a hazaiaknak nem sok lehetősége maradt, hiszen ezt a falat megbontani nem tudta – jöttek a középre ívelt labdák. Mivel igazán kiemelkedő egyéni teljesítmény sem párosult a kollektív szenvedéshez, így nem sikerült begyötörni egyetlen találatot sem. Volt persze egy-két veszélyes helyzet, veszélyesebb támadás, de ugyanez a másik oldalon is megvolt. Igaz az is, hogy elmaradt egy jogosnak vélt büntető, de az ember legnagyobb bosszúságát talán mégsem ez okozta, hanem a tudat, hogy itt 30 perces hosszabbítással sem sikerült volna betalálni – így szerintem azon is kár keseregni, hogy nem hosszabbított eleget a játékvezető. Kicsit hasonló az érzés, mint a Sheriff ellen, csak kevesebb madridi helyzettel.
Osasuna – 5,6 (szerkesztői pontszám: 6)
Én azért kerekítettem felfelé a saját pontomat, mert ami erejükből és tudásukból fakadóan tőlük tellett, azt ott is hagyták a pályán. Szépnek nagyon-nagyon meredek lenne nevezni azt, amit a pályán műveltek, viszont annál eredményesebb volt. Az elszórtan kialakuló kontráikat tökéletes aláfestésként a leheletfinoman komponált csontzenéjükkel tarkították, ám csúf dolog lenne letagadni, hogy a gólhoz bizony ők jártak közelebb, ajtó-ablak ziccerük vége viszont szerencsére csak egy kapufa lett – azt pedig külön köszönjük Fortunának, hogy Carvajalról nem a kapuba pottyant a labda. Szimpatikus ellenfélnek tehát nem nevezném az Osasunát, de helyenként azért izgalmas tudott lenni ez a meccs, az ő közreműködésüknek is köszönhetően.
Játékosok
Thibaut Courtois – 7,2 (szerkesztői pontszám: 8)
Ha valaki, hát ő aztán tényleg minden tőle telhetőt megtett. Jól élt együtt a játékkal, több ízben is tökéletes időzítéssel lépett ki kapujából. Egyszer mattolhatták volna, ám az az akció – ahogy már említettem – kapufával végződött, ám az egy olyan szituáció volt, ahogy belga óriásunkat tényleg tehetetlen helyzetbe hozták társai. Az este egyik legstabilabb teljesítménye az övé véleményem szerint.
Dani Carvajal – 6,1 (szerkesztői pontszám: 5,5)
Itt hozzátok képest némileg borúsabban látom a dolgot. Dani megannyi sérülésen van túl az elmúlt bő másfél évben, most éppen a legutolsóból tért vissza, először volt kezdő, és hát sajnos borzasztóan érződött rajta a meccshiány. Az összeállításnak köszönhetően sokat volt játékban, a jobb oldal szinte teljesen az ő felségterületévé vált madridi oldalon, ám teljesen súlytalan, pontatlan volt. A csapat nem tudott előnyt kovácsolni a beadásaiból (ha azok egyáltalán eljutottak a kapu előterébe), nagyon sok eladott labdája volt és az erőnlétén is bőven meglátszott a kihagyás. Abban nem kételkedek, hogy lesz ez jobb is, de ahhoz el kell kerülni azokat a fránya sérüléseket.
Kattints és vedd igénybe az exkluzív penamadridista.hu kedvezményt!
Éder Militão – 7,4 (szerkesztői pontszám: 7)
Már máskor is előfordult, de most ismét olyan volt, mintha a brazil személyében a fiatal Pepe játéka jött volna szembe velünk. Kellően határozott volt hátul és bátran lépet fel a mélyről induló támadásépítésekkel is, az első félidő egyik legnagyobb felszisszenése pont az ő nevéhez köthető – középre tartó távoli löketét azonban magabiztosan hárította Herrera. Bár nem volt ez egy hibátlan performansz, mégis Militão számomra az idény egyik legpozitívabban teljesítő játékosa, meccsről meccsre éretten, határozottan veszi az akadályokat.
David Alaba – 7,1 (szerkesztői pontszám: 6,5)
Némileg halványabb teljesítményt hozott, mint brazil partnere, de ezt is elnézzük neki azok után, hogy olyan gólt varázsolt vasárnap a Barcelona kapujába. Volt azért gond a védelemben, két komolyabb rövidzárlat is majdnem gólt eredményezett, Kike García szöglet utáni lövésnél pedig kifejezetten hajmeresztő területvédekezést láthattunk kettejüktől. Az Osasuna kapufát eredményező kontrájánál is csúnyán fennragadtak mindketten. Ezeket a helyzeteket sokkal jobban kell egymás között menedzselniük.
Ferland Mendy – 6,3 (szerkesztői pontszám: 6)
Talán azért is húztátok sokkal lejjebb, mint a két középső védőt, mert többet vártatok volna tőle a támadások során. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy meglehetősen kötött szerepköre volt, főleg az első félidőben, amikor Carvajal folyamatos felfutásai miatt ő nem folytathatta ugyanezt a mozgást a másik oldalon, és rendre hátrébb maradt biztosítani egy esetleges kontra veszélye miatt. A második félidőben már többet támadott, Kroos után ő próbálkozott a legtöbb beadással is, 93 százalékos passzpontossága ennek tudatában igen jónak nevezhető (összehasonlításképp Carvajal 81 százalékot hozott). Erőnlétileg viszont még nagyon messze van régi önmagától, ez pedig a már többször emlegetett kapufa előtt ütközött ki a leglátványosabban, hiszen a visszafutásának utolsó 15-20 méterén már alig bírta szedni a lábait és le is maradt végül.
Casemiro – 6,7 (szerkesztői pontszám: 6,5)
Amikor egy ennyire betömörülő ellenféllel van dolga a csapatnak, akkor nem biztos, hogy Casemiro az a játékos, akinek végig a pályán kell maradnia. Értem, hogy miért kezdett, kellett is a biztosítás a középpályán, de nem biztos, hogy Camavingát áldoztam volna be a széljáték élénkítése érdekében a félidőben. Nem volt kifejezetten rossz meccse Casemirónak, de az ilyen találkozókon jobb opciók is találhatók a középpályára, akik akár előre is többet tudnak segíteni. Persze benne ott van gy-egy távoli löket, vagy egy fejes lehetősége, de ezúttal sajnos ezek is elmaradtak.
Toni Kroos – 6,9 (szerkesztői pontszám: 7)
Ha végig nézi az ember a csapat passzait, azért elég durván látszik, hogy ki volt a gépezet mozgatórugója. Kroos 118 passzt jegyzett (95 százalékos pontoság mellett), ezt követően a legtöbb átadás 76… Brutális. Sokat volt játékban, a különbséget nem tudta megteremteni, de csak neki volt több olyan passza is, amivel sikerült valami váratlant húzni, az Osasuna védelme mögé juttatni a labdát. A távoli lövései viszont nagyon pontatlanok voltak.
Eduardo Camavinga – 5,8 (szerkesztői pontszám: 5)
Kicsit paprikásan aprított, néha azért éreztem rajta, hogy fiatal és bele-beleesik a vendégek provokációjának csapdájába. Talán emiatt is kapta le őt Carlo a szünetben. Ugyanakkor, ha a játékát nézzük, éppen ez is indokolhatta a döntést. Nagyon sok rontott passza volt a franciának, és bár a lendület megvolt benne, a neki szánt szerepkörben nem tudott igazán jól teljesíteni. Asensio szabad szerepköre miatt nagyon sokszor kellett a jobb oldalra húzódnia, és nagyon nem működött jól a Carvajal-Asensio-Camavinga hármas.
Marco Asensio – 5,3 (szerkesztői pontszám: 5)
Amikor közvetlen Benzema mögött próbált ficánkolni, akkor azért lett volna fantázia a játékában, viszont igazi átütő erőt nem tudott adni a csapatnak, nagyon kevés passza volt, olyan, ami esetleg váratlan is lett volna, még kevesebb. A betömörülő Osasuna ellen jól jött volna néhány jól irányzott átlövés, ám Asensio lövőkedve a neki jutó 69 perc alatt olyannyira nem érkezett meg, hogy kapura lövés nélkül zárta a találkozót. Ez így kevés.
Vini Jr. – 6,8 (szerkesztői pontszám: 7)
Támadásban a csapat egyik legveszélyesebb embere volt, játékstílusa miatt is ő az, akitől talán mindenki jogosan várja, hogy valami váratlant húzzon elő a kalapból. A felállt védelem miatt a sebességét ritkán tudta kamatoztatni, egy az egyben viszont többször is meg tudta verni a vendégek védőit, és bár közel járt hozzá, gólt sajnos nem sikerült szereznie. Három kulcspassza is dicséretes, rajta kívül ennyit csak Kroos tudott felmutatni.
Karim Benzema – 5,8 (szerkesztői pontszám: 5,5)
A francia támadó idényének egyik leggyengébb meccse volt a tegnapi. Egy ilyen védelem esetében szükség van egy olyan támadóra, aki harcol középen a védőkkel, alkalom adtán pedig tud érkezni a kapu elé igazi ragadozóként – tegnap is volt több középre lőtt labda, érkező viszont egy esetben sem akadt. Volt egy felsőléce, az igaz, és azt a helyzetet gyakorlatilag a semmiből alakította ki magának, de egyedüli húsként sajnos kevés volt a darálóban.
Cserejátékosok
Rodrygo – 6,3 (szerkesztői pontszám: 6)
A brazillal azért teljesen más lett a csapat jobb oldala a második félidőre. Képes volt megverni egy az egyben a védőjét, többször is meg tudta húzni a jobb szélen, viszont kihagyhatatlan helyzetbe ő sem tudta hozni a társait.
Marcelo – 6,5 (szerkesztői pontszám: 6,5)
Annyira jó volt Marcelót a pályán látni… Bármennyire is nem a régi már, még mindig megmelengeti a szívünket a jelenléte, és bizony a támadásokban szükség lehet rá a jövőben is. Ő pont abban erős, amiben Mendy gyengélkedik, ahogy Mendy is abban jeleskedik, ami Marcelónak mindig is a gyengepontja volt. Marcika helyzeteket alakított ki, a kapu előterébe tudott kerülni, ő is tett középre labdát a nem létező érkezőnek, és ha bátrabb, vagy jobban játékban van, talán vállalkozóbb is lett volna.
Eden Hazard – 4,3 (szerkesztői pontszám: 4)
Nem tudnék sok mindenről írni vele kapcsolatban, 25 perc alatt 10 passza és 12 labdaérintése volt. Erősen kétlem, hogy ő valaha is húzóembere lesz még ennek a gárdának.
Lucas Vázquez – 5 (szerkesztői pontszám: 5,5)
Carvajalt váltotta, de olyat ő sem tudott a pályára tenni, amire Dani erejéből vagy tudásából ne telt volna. Sok változást nem jelentett, az viszont nyilvánvaló, hogy Carvajal még nem 90 perces játékos, a döntés teljesen érthető.
Edzői teljesítmény
Carlo Ancelotti – 5,8 (szerkesztői pontszám: 5)
Nem vagyok biztos benne, hogy ez volt a legmegfelelőbb kezdőcsapat erre a meccsre, és azt is meg lehet kérdőjelezni, ahogy megpróbált belenyúlni a meccsbe. Már korábban is említettem, hogy Casemiro nem mindig a legjobb opció az ilyen találkozókon, erre már rengeteg példa volt a múltban is, és a tegnapi meccs is igazolta ezt. Asensio pályán hagyását értem, de Carlo hiába próbál olyan fegyverrel lőni, ami nincs megtöltve – márpedig Asensióban tegnap minden benne volt, csak a távoli lövésből szerzett gól nem. A szélsők cseréje viszont mindenképp indokolt és védhető döntés, Marcelo beküldésével pedig még színt is tudott vinni a játékba. Amit hiányoltam, az egy extra támadó Benzema mellé, aki megküzd a védőfallal, területet nyit a franciának – az ilyen találkozókon rengeteget jelenthetne Jović a fizikai képességeinek köszönhetően, és akkor is sokat tudna adni a csapatnak, ha végül a gólt nem ő szerzi. Oda kell figyelni ezekre a meccsekre, mert a szezon végén pont az itt elhullajtott pontok jelenthetik a különbséget.
Mesterhármas: CA Osasuna
1. A magyar vonatkozás
Sajnos nem túl gyakran örvendhetünk magyar névnek a LaLiga küzdelmeiben, így az is meglehetősen ritka, hogy egy honfitársunk a világ leghíresebb klubjának kapuját vegye be. Nos, Vadócz Krisztián neve ezért is csenghet ismerősen a Real Madrid drukkereinek emlékezetében.
A ma 36 esztendős középpályás három teljes idényt tölthetett Spanyolországban, mégpedig az Osasuna kötelékében. A pamplonai egyesület 950 ezer euró fejében, négy évre szerezte meg őt a holland bajnokságban szereplő NEC csapatától, 2008. augusztus 10-én. Habár stabil kezdőjátékosnak sosem számított, mégis voltak fontos pillanatai. Már az első idényében döntő jelentőségű találatok fűződtek a nevéhez az Almería és az Atlético Madrid ellen is.
A nagy pillanata azonban 2010. május 2-án jött el, hiszen ez egy olyan momentum, egy olyan mozzanat volt, amit nagy valószínűséggel sosem felejt el: gólt szerzett a Real Madrid ellen, méghozzá a Santiago Bernabéuban. A 42. percben az a találat ugyan vezetést jelentett, a találkozót végül mégis a Real Madrid nyerte, Cristiano Ronaldo duplájának, valamint Marcelo góljának köszönhetően. Azok viszont, akik emlékeznek arra a meccsre, nemcsak a győzelem, hanem Vadócz nagy pillanata miatt is raktározták el magukban azt a 90. percet.
2. A legenda, aki mindkét csapatban megfordult
Nem sok olyan alak van a Real Madrid történetében, aki úgy vált halhatatlanná, hogy székhelyét Pamplonából helyezte át Madridba. Ignacio Zoco viszont elmondhatja ezt magáról.
A legendás középpályás 1959 és 1962 között 69 mérkőzésen lépett pályára az Osasuna mezében, majd 1962-ben szerződött Madridba, hogy történelmet írjon. 12 madridi éve alatt 438 mérkőzés és 16 gól került a neve mellé a habfehér mezben. Egyike volt azon játékosoknak, akik a legendás korszak végén, Puskás és Di Stéfano korosodása után fiatalként új impulzust tudtak adni a csapatnak.
Komoly klubsikerekhez járulhatott hozzá, hiszen Madridban töltött évei alatt hét alkalommal nyert bajnokságot, egyszer BEK-et, valamint két alkalommal a hazai kupában is diadalnak örvendhetett.
3. Egy kisebb találat
Karim Benzema 2009 óta minden egyes reggel úgy ébredhet, hogy elmondhatja magáról, a világ legcsodálatosabb klubjának csatára. Éppen ezért nem meglepő, hogy sok nagyszerű találat fűződik már a nevéhez, számtalan fontosabbnál-fontosabb gólt lőhetett az ellenfelek, a riválisok hálójába.
A 2011/12-es idényben az Osasuna ellen is megcsillant. Nem lehet azt mondani, hogy ez a találat egy rendkívül fontos pillanatban érkezett volna, hiszen a csapat jó szériában volt, azt a találkozót is 5-1-re húzták be. Mégis úgy gondoljuk, hogy a francia támadó akkor lőtte pályafutása egyik legszebb, legtechnikásabb gólját. Íme:
Benzema :"Le meilleur but de toute ma carrière ? Celui contre Osasuna (2012)."pic.twitter.com/C4eKRPWKJ9
— Les Merengues (@Les_Merengues) July 29, 2020
Beharangozó: Real Madrid – Osasuna
Gyakorlatilag arra sincs idő, hogy kiélvezzük a Barcelona elleni győzelem édes ízét, hiszen a Real Madridnak újra játszania kell, a bajnokság 11. fordulójának apropóján ezúttal az Osasunát látja vendégül Ancelotti legénysége. Ennek köszönhetően a Santiago Bernabéu egy hónap elteltével ismét megtelhet nézőkkel.
David Alaba első madridi találatának, valamint Lucas Vázquez befejezésének köszönhetően immár elmondható, hogy a jelenlegi idényben 11 játékos is bevette már az ellenfelek kapuját. A habfehérek az Osasuna ellen a legutóbbi 11 hazai mérkőzésük mindegyikét megnyerték, és ha szeretnék begyűjteni a 12. győzelmet is, akkor a támadóformát át kell menteniük a mai estére is.
„Olyan játékosok alkotják a csapatomat, akik nagyon elhivatottak a közös siker érdekében” – mesélte Carlo Ancelotti a mérkőzés előtt megtartott sajtótájékoztatón. Az olasz edzőnek nélkülöznie kell Fede Valverde szolgálatait, ám bevethető az a Casemiro és Militão, akik a győzelmet jelentő gólokat szállították a két csapat legutóbbi madridi találkozója során. Visszatér az elmúlt héten sérüléssel bajlódó Luka Jović is, aki korábban szintén bevette már a vendégek kapuját.
Ami az Osasunát illeti, a pamplonai csapat igen jó rajtot tudhat magáénak a jelenlegi idényben, az első 10 mérkőzésükből 5-öt megnyertek, ennek köszönhetően pedig jelenleg az európai porondot jelentő 6. pozíciót foglalják el a tabellán. Jagoba Arrasate csapata négy meccse veretlen, így vághatnak neki a ma esti csatának. Az Osasuna gólszerzőinek sora nem nevezhető rövidnek, David García, Chimy Ávila, Kike García és Roberto Torres is két találattal büszkélkedhet.
Carlo Ancelotti: Bale 2014-es sprintje a legszebb emlékem a Clásicókról
„Az El Clásico mindig különleges mérkőzés. Minden egyes bajnokságban vannak különleges meccsek, olyanok, mint az Inter-Milan, a Chelsea-Tottenham vagy a Bayern-Dortmund. Az El Clásico különlegességnek számít Spanyolországban és rendkívül fontos a szurkolók számára. Ez nem csak egy meccs a sok közül, szeretek nyugodtan készülni rá, maximális koncentráció mellett.”
„Minden egyes játékosom elhivatottsága lenyűgözött. Érezni rajtuk ezt a mindennapi edzések során. A csapat koncentrált. Még nem volt kifejezetten fantasztikus pillanatunk, de a játékosok motiváltak és minden egyes edzésen bizonyítják a koncentrációjukat. A Sakhtar elleni volt az eddigi legjobb mérkőzésünk. Jól játszottunk, így kell folytatnunk.”
„A csapatunk számára az a legfontosabb, hogy mindig jól védekezzünk, függetlenül attól, hogy betömörülve, vagy magas presszinggel védekezünk. A csapat beállítottsága miatt egyszerűbb számunkra a betömörülő védekezés, hiszen ezzel sokkal inkább ki tudjuk használni a támadóink gyorsaságát egy labdaszerzést követően.”
„Minden arról szól, hogy jól kell védekezned. A csapat problémája nem a gólszerzéssel van, hanem azzal, hogy hogyan ne kapjunk gólokat. Éppen ezért próbálok erre a területre koncentrálni ennyire gyakran.”
„A csapat jó állapotban fejezte be a Sakhtar elleni mérkőzést. Úgy vélem, Carvajal és Hazard is visszatérhetnek. Van elég időnk felkészülni a Barcelona elleni mérkőzésre, fizikai és taktikai értelemben is. A játékosaim tudják, hogy miről szól egy ilyen meccs. Békésen, de magabiztosan közelítjük meg a párharcot.”
„Könnyű dolgom van, ha a legszebb Clásicó-emlékemet kell felidéznem. Ez Bale sprintje a 2014-es kupadöntőből. Nagyon nehéz meccs volt, amin jól játszottunk, de Cristiano Ronaldo sérülés miatt nem lehetett a pályán. Jól kellett védekeznünk, de ez nem azt jelenti, hogy közben nem támadhatsz, egyszerűen csak jól kell zárni akkor, amikor nem nálad van a labda.”
Fede Valverde a fizikai teljesítőképessége határán
Fede Valverde 61 nap leforgása alatt 16 mérkőzésen lépett pályára a 2021/22-es idény kezdete óta. A 23 éves középpályás a fizikai teljesítő- és állóképessége határait feszegeti, hiszen átlagosan 3,8 naponta meccsterhelésnek volt kitéve az elmúlt 2 hónap folyamán.
A fiatal játékos a Real Madrid eddigi 10 meccsének mindegyikén megfordult a pályán, ugyanez igaz az uruguayi válogatott 6 összecsapására. Jelenleg nincs még egy olyan játékos Carlo Ancelotti keretében, aki ekkora terhelésnek lett volna kitéve. Valverde mindössze 30 percet pihent az eddigi mérkőzések során, ami meglehetősen aggasztó lehet a fizikai teljesítőképességét figyelembe véve, hiszen sem a klub, sem pedig a szurkolók nem szeretnék, ha egy esetleges túlterhelés miatt a partvonalon kívülre kerülne.
Igaz, hogy a Real Madrid nem játszik mérkőzést a hétvége folyamán, hiszen az Athletic Bilbao elleni bajnokit a klub kérésének megfelelően elhalasztotta a szövetség – ennek oka az, hogy a CONEMBOL, azaz a Dél-amerikai Labdarúgó-szövetség égisze alatt meghirdetett válogatott mérkőzések miatt az érintett játékosok nem vehettek volna részt a LaLiga küzdelmeiben. Az élet azonban így sem áll meg, nincs idő a pihenésre, hiszen hétközben már újra a Bajnokok Ligájában kell teljesítenie Ancelotti legénységének.
A blancók kedden lépnek pályára Ukrajnában, a Sahtar Doneck otthonában, mindezt úgy, hogy Valverde csak tegnap tért vissza Madridba a válogatott táborából. Afelől viszont ne legyen kétségünk, hogy a pihenés perceit nem Ukrajnában találja majd meg az ifjú titán.
Arsène Wenger: “Jele…
Arsène Wenger: “Jelenleg nincs egyértelmű jelölt az Aranylabdára. Ha az egyéni teljesítményt vesszük figyelembe, akkor Benzema van a lista élén, ő képviseli a legmagasabb szintet. Ugyanakkor a tény, hogy nem nyert komoly címet a csapatával, az bizonytalanságot szül.”
Zidane: “Benzema jel…
Zidane: “Benzema jelenleg a csúcson van. Neki adnám az Aranylabdát, megérdemli. Egy lenyűgöző játékosról beszélünk, nagyszerű megtiszteltetés, hogy edzhettem őt. Bármire képes a pályán, őszintén remélem, hogy végül ő nyeri a díjat.”
Militão, Alaba, baljós árnyak…
Egybehangzó, ám egyelőre meg nem erősített hírek szerint Éder Militão, valamint David Alaba is sérüléssel bajlódik.
A brazil hátvéd már úton van vissza Madridba, mivel combhajlító-sérülést szenvedett a brazil nemzeti csapat edzőtáborában – a MARCA szerint ezt a válogatott orvosi stábja meg is erősítette. Egy ilyen sérülés esetében nem túl merész azt állítani, hogy Militão számára igen komoly veszélybe került az El Clásicón való szereplés, így természetesen a Sahtar Doneck elleni BL-találkozó is.
A MARCA azt is megemlíti, hogy a brazil védő sérülése nem tűnik komolynak, tehát nem kell többhónapos kihagyásra számítani, ám az időzítés így is a lehető legrosszabb.
Az már csak hab a tortán, hogy a legfrissebb hírek szerint David Alaba is sérülten érkezett vissza Madridba az osztrák válogatott táborából. Arról egyelőre nincs pontos információ, hogy a nyári szerzemény milyen sérülést szenvedett, az viszont szinte biztos, hogy a hétközi BL-meccsen nem lesz bevethető.
Tekintve, hogy Dani Carvajal is partvonalon kívülre kényszerül, meglehetősen nagy csapás ez a hír mind a szurkolók, mind pedig az edzői stáb számára, hiszen a jelenleg biztosan bevethető játékosok listája alapján csak a Miguel – Vallejo – Nacho – Lucas Vázquez védelem állhat össze Ukrajnában, valamint az El Clásicón is. A két találkozóig még van idő, úgyhogy reménykedjünk a pozitív fejlemények érkezésében.