Zidane három terve
Az A terv
Kezdőcsapat: Courtois – Carvajal, Ramos, Varane, Mendy – Casemiro, Kroos, Valverde – Vinícius, Benzema, Hazard
Zidane-nak egyértelmű elképzelése van a kezdőcsapatot illetően, és nem valószínű, hogy ez egyhamar meg fog változni. Amikor lehetősége nyílt rá, és nem hátráltatták a játékosok sérülései, akkor ezt az összeállítást használta a leggyakrabban.
Jelenleg Eden Hazard erőnléti állapota jelenti a legnagyobb kérdést. A legbiztosabb pontok viszont egyértelműen a védelem pajzsai: Courtois, Carvajal, Ramos, Varane, valamint Mendy – itt egyelőre nem is várható óriási változás, valamint Casemiro is kirobbanthatatlannak és érinthetetlennek tűnik, nem is érdemtelenül.
A B terv
Kezdőcsapat: Lunin – Achraf, Militão, Nacho, Marcelo – Modrić, Isco, Ødegaard – Asensio, Jović, Bale
Zizou második (nevezhetnénk B-nek, de azt a francia mindig elutasítja) csapata sem rossz, hiszen több olyan játékos is szerepel benne, akik mindent megtesznek majd azért, hogy az A terv részesévé válhassanak.
Marco Asensio például nagyon közel áll a visszatéréshez, míg Ødegaard egyszerűen ragyogott a Real Sociedadban a kölcsönszereplése során. Nem szabad elfelejteni Luka Jovićot sem, aki eddig ugyan nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, de a potenciál még mindig ott van benne.
Gareth Bale az egyik legnagyobb név ebben az összeállításban, és rutinjával tökéletesen egészítheti ki az egyébként fiatal támadósort.
A C terv
Kezdőcsapat: Luca Zidane – Odriozola, Vallejo, Reguilón, Lucas Vázquez – Kubo, Ceballos, James – Brahim, Mariano és Rodrygo
Egy újabb tizenegy, tele tehetséggel, ám ezt olyan játékosok alkotják, akik lényegében nem szerepelnek Zidane terveiben. Közülük csak Rodrygo és Lucas játszott eddig szerepet a francia irányítása alatt, és nekik lehet jövőjük is a klubnál, míg az olyan játékosok, mint Ceballos, Brahim Díaz vagy James jó eséllyel új csapatot kell, hogy találjanak maguknak.
És akkor ne feledkezzünk meg Reinierről sem, aki jelenleg a Castilla játékosa, de egyelőre nem tudni, hogy milyen jövőt szán neki a stáb.
VIDEÓ – Így jutott a csapat zsinórban harmadjára is a Bajnokok Ligája döntőjébe
De no ser por @Benzema , el Real Madrid no hubiera podido conseguir la gesta de ganar tres Champions consecutivas. pic.twitter.com/l16mX7mF0r
— Madridismo Real™ (@MadridismoreaI) April 30, 2020
VIDEÓ – 9 éves Cristiano Ronaldo kupagyőzelmet érő gólja!
Se cumplen 9 años de la mejor Copa de nuestras vidas. pic.twitter.com/ppEl2h75jn
— Ramón Álvarez de Mon (@Ramon_AlvarezMM) April 19, 2020
López Ufarte: Van hasonlóság Ødegaard és Xabi Alonso játékában
„Úgy gondolom, hogy Ødegaard teljes mértékben a játékra koncentrál. Tudja, hogy miért jött ide: azért, hogy megmutassa az embereknek, hogy óriási minőség rejlik benne, és jelenleg arra vár, hogy hely szabaduljon fel számára a Real Madridnál. Ezek csak az én gondolataim, de talán a következő évben, ha esetleg Modrić távozik. Martin többször is hangoztatta már, hogy két évre érkezett. Talán megengedik neki, hogy maradjon még egy évet.”
„Nem pusztán csak meglepte a Real Sociedad és a Real Madrid szurkolóit… Ha megkérdeztek bárkit arról, hogy ki a legfontosabb játékos a Sociedadnál, mindenki az Ødegaard, Isak, Oyarzabal hármast fogja mondani, és mindig ő áll az első helyen. Szinte minden egyes képessége megvan ahhoz, hogy a középpályán játsszon. Nemcsak a technikájáról beszélek, ami egyébként kitűnő, hanem arról is, hogy tudja, melyik a tökéletes pillanat arra, hogy csináljon valamit. Tisztában van azzal, hogy mikor kell passzolnia, de kiemelkedő a labdaszerző képessége és a nyomásgyakorlásban is nagy szerepet vállal. Éppen ezért ő az első, aki megpróbálja nyomás alá helyezni az ellenfél védőit.”
„Ha mindenképp válaszolnom kell arra, hogy mi a gyenge pontja, akkor azt mondanám, hogy néha túlságosan sokat cipeli a labdát, ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy olyan pillanatokban teszi, amikor tényleg a labda megtartását látja a legcélszerűbb megoldásnak, hiszen időközben a társak egyike üresre tudja játszani magát. Egy nagyon tehetséges játékos, aki tudja, hogy mi a legjobb a csapata, valamint saját maga számára.”
„Nem fogom azt mondani, hogy Xabi Alonsóra emlékeztet, hiszen ő másképp befolyásolta a dolgokat a pályán, de ő is egy olyan középpályás volt, aki képes volt ilyen sorsdöntő passzokra a pályán. Igen, sok dologban hasonlítanak, Martin nem áll nagyon messe Xabitól.”
VIDEÓ – A Wolfsburg elleni fordítás
#OTD in 2016, Cristiano Ronaldo scores a hat-trick as Real Madrid overturn a 2-0 first-leg deficit to reach the semi-finals…#UCL | #OnThisDay | @realmadriden pic.twitter.com/1AZyQedyMP
— UEFA Champions League (@ChampionsLeague) April 12, 2020
VIDEÓ – Egy kettétört, ám így is zseniális pályafutás kiemelkedő pillanatai
Az Inter a Lazio ellen játszott, a csillogó brazil pedig újra megmutathatta magát a labdarúgás kedvelőinek. Lendületesen, jól játszott, előkapta a tőle megszokott trükköket. Aki nem tudta, hogy hosszú-hosszú kihagyás után tért vissza, az talán észre sem vette rajta. A csoda pillanatai azonban nem tarthattak sokáig. Ronaldo mindössze 7 perce volt a pályán, amikor egy ártatlan cselsorozatot követően a földre rogyott, majd fájdalmas arccal ordítani kezdett. A körülötte lévők azonnal a kispad felé fordultak, segítségért kiáltva. Hamar kiderült, hogy a baj óriási: Ronaldo műtött térdében újra elszakadtak a szalagok.
Az újabb súlyos sérülést két műtét, valamint kínokkal és szenvedéssel tarkított rehabilitációs időszak követte. Ronaldo felépülése a vártnál sokkal lassabban haladt, a műtétek után összesen 20 hónapot töltött rehabilitációval. Újabb visszatérése csak 2002-ben, a világbajnokságon érkezett el – ám az örökre emlékezetes marad. A Fenomén bezsebelte a világbajnoki trófeát, a torna gólkirálya és legjobb játékosa lett, majd zsebre tehetett egy újabb aranylabdát is. Mindezt közel négy évnyi szenvedés után. Aztán át is tette székhelyét Madridba, ahol hamar közönségkedvenccé vált.
Zseniális labdarúgó volt, akinek a súlyos sérülések bár megtörték karrierjét, így is minden idők egyik legjobbjaként vonulhatott a futballtörténelem ikonjai közé. Egy egyedülálló támadó, aki miatt az ember lélegzete is elállt, aki minden mérkőzésen előhúzott valamilyen trükköt a tarsolyából, aki úgy fektette el az ellenfél védőit és kapusait, mint senki más. A góllövés a vérében volt, amit ő tudott, azt nem lehet tanulni, arra születni kell. És bizony, két térdszalag-szakadást és közel négyévnyi kihagyást követően, túlsúllyal küzdve sem volt ember a pályán, aki meg tudta volna verni őt az első 10-15 méteren. Bele se merünk gondolni, hogy mi lett volna, ha elkerülik az említett sérülések.
Maradona egy korábbi interjújában így beszélt a brazil 20 évvel ezelőtti sérüléséről: „Ha Ronaldo nem szenvedte volna el azt a sérülést a Lazio ellen, akkor minden idők legjobbjaként tartanák számon.”
Ha valakiről az Isteni Diego beszél így, akkor bizony piszok jó játékosnak kellett lennie. És az volt. Előtte tisztelgünk ma, a Fenomén nagysága előtt.
Góljai az Interben:
Huzurlarınızda, Fenomen Ronaldo pic.twitter.com/A43V132jlT
— Dugout Türkiye (@DugoutTR) October 30, 2019
Góljai a Real Madridban:
És néhány csel, gólpassz:
Su nombre es RONALDO NAZARIO, alias 'EL FENÓMENO' pic.twitter.com/sGYn24ogSe
— RMdaniCF (@RMdaniCF) April 6, 2020
Sergio Ramos és Gerard Piqué: Egy meglehetősen furcsa „románc”
Az egyik 25, a másik 26 éves volt. Egy olyan játékot játszottak, ami labdaérintésre, trükkökre és lövésekre épül. Az egyikük kék és vörös, a másikuk habfehér öltözéket viselt. Mindketten állították, hogy mindig ők nyerik a harcot. Aztán jöttek a lövések – bang bang!
2012-t írtunk. Gerard Piqué és Sergio Ramos egymásra lövöldöztek. Ugyanezt tette a többi Barcelona, illetve Real Madrid játékos. A 2011/12-es kiírás volt az utolsó fejezete a José Mourinho és Pep Guardiola között húzódó csatának. Minden egyes El Clásico egyre mérgezőbb és mérgezőbb lett, mint az azt megelőző összecsapások. Ha Guardiola és Mourinho volt a csata két tábornoka, akkor Piquét és Ramos nyugodtan nevezhetjük a két első tisztnek.
Az említett idény legelején a két spanyol gigász a spanyol szuperkupa keretein belül találkozott egymással. A mérkőzésen három játékost is kiállítottak, és ez volt az a meccs, amely során José Mourinho kicsit sem szép, de hírhedt mozdulatára sor került: a portugál edző belenyúlt Pep Guardiola segítőjének, Tito Vilanovának a szemébe. A kétmeccses párharcot végül a Barcelona csapata nyerte, ráadásul később a szezonban a katalánon a Király-kupából is kiejtették az ősi riválist, a sorozat negyeddöntőjében. Pep Guardiola csapata összesítésben 4-3-ra nyerte a kétmeccses csatát – Sergio Ramost a második mérkőzésen kiállították, Sergio Busquets lekönyökléséért.
A bajnoki trófeát azonban a Real Madrid kaparintotta meg, mégpedig rekorddöntő 100 pontot elérve a La Liga küzdelmei során – az volt az első bajnoki idény Pep Guardiola barcelonai kinevezése óta, amelyben a királyiak győzedelmeskedni tudtak. Az áprilisi, barcelonai El Clásicót 2-1-re behúzó madridiak épp a Camp Nouban biztosították be előnyüket a versenyfutás során. Az volt a két csapat hatodik találkozója az idény során, valamint a 11. El Clásico 17 hónap leforgása alatt. Termékeny meccsek voltak: 82 sárga, valamint 9 piros lap talált gazdára a vérre menő harc során.
A két csapat játékosai között meglehetősen nagy szakadéknak ágyaztak meg azok a találkozók – José Mourinho pedig úgy szórta el a bizalmatlanság és gyanakvás magvait, mint egy megszállott, fondorlatos kiskertész. Nem egyszer tűnt úgy, hogy a portugál annak szellemében küldte pályára csapatát, hogy minél jobban hozzák ki az ellenfél játékosait a sodrukból – ezt bizonyítja az is, hogy az említett 82 sárgából 51, míg a 9 pirosból 7 a Real Madrid játékosainak villant fel. Hozzá kell tenni, hogy nem mindig teljesen jogosan.
Persze az El Clásicóról, nem pedig holmi falunapokról beszélünk, így a felek közti találkozók mindig parázslóak voltak, de José Mourinho érkezése új szintre emelte az ellenségeskedést a két oldal között. Graham Hunter ezt így jellemezte egy könyvében: „Ez a megközelítés olyan volt a spanyol szellemiségnek, mint egy erősen maró hatású sav.”
Sergio Ramos és Gerard Piqué kapcsolata került leginkább górcső alá a médiában. A két játékos majdnem összeverekedett a Barcelona 5-0-s győzelme alkalmával, ami egyébként José Mourinho első El Clásicója volt. A párosnak már a Mourinho-korszak előtt is megvolt a közös története. Ott volt például az a 2010-es sajtótájékoztató, amin mindketten megjelentek. Akkor történt ugyanis, hogy egy újságíró arra kérte Piquét, hogy válaszoljon a kérdésére katalánul, amit Sergio Ramos keményen ellenzett és elutasított, majd meg is jegyezte, hogy miért nem beszélnek akkor andalúz nyelven (ami egyébként nem is létezik, de a Real Madrid kapitánya andalúz születésű).
Egyikőjüket sem kell azonban félteni. Ha azt mondanánk, hogy nagyon különböznek egymástól, az még enyhe kifejezés is lenne. Olyanok, mint a kréta meg a sajt, de azért ha elég erősen harapsz beléjük, mindkettőben megérezheted a cheddar ízét. Az egyikük egy katalán világpolgár, Barcelona gazdag negyedéből, a másikuk pedig egy bikaviadal-kedvelő andalúz, a sevillai munkásosztályból, a camasi tömbházak közül. Annyi közös van bennük, hogy mindketten középhátvédként keresik kenyerüket, illetve a csapathierarchiában nagyon hasonló szerepük van, igaz egyiküknek Barcelonában, míg a másiknak a Real Madridban.
Még egy vígjáték vázlata is elkészült róluk a szatirikus Crackòvia televíziós show-műsor jóvoltából, amely egészen jól parodizálta ki a két játékos közötti különbségeket. „Kell, hogy legyen bennünk valami közös” – mondja Piqué karaktere vacsora közben. „Melyik a kedvenc könyved?” – kérdezi a kitalált Sergio Ramos. „Hmmm, egy librito!” – válaszolja Piqué a tányért nézve. A librito kis könyvet, ám egyben egy spanyol ételt is jelent, ami történetesen a tányéron van – így ignorálva Ramos kérdését. Kapcsolatuk a 2012-es El Clásicók csatái során került mélypontra – pont a 2012-es Európa-bajnokság előtt, amikor Carles Puyol sérülése egyben azt is jelentette, hogy az egymással hadban álló duó alkotja majd Spanyolország védelmének tengelyét a kontinensviadalon. Azt megelőzően mindössze 4 alkalommal játszottak együtt.
„Két fiatal játékosról van szó, akik sok dologban különböznek, de nem lesz velük probléma” – ígérte Vicente del Bosque, amikor a két játékos viharos kapcsolatáról kérdezték. „Ha viszont nem jönnek ki jól egymással a pályán, akkor szét kell választanunk őket”. A két játékos a tréner szavait ismételte a torna előtt, és mindketten állították, hogy a kapcsolatuk megfelelő. „Büszke vagyok arra, hogy Sergio Ramos mellett játszhatok” – állította Piqué. „Sosem volt rossz a kapcsolatunk” – erősítette meg védőpartnere. A sorozat közben valóban jó volt a kapcsolatuk, sőt, több mint jó.
A világbajnokok megvédték 2008-ban szerzett Európa-bajnoki-címüket, mindezt úgy, hogy mindössze egyetlen gólt kaptak. Ramos, aki a 2010-es világbajnokságon még jobbhátvédként segítette a csapatot, az Európa-bajnokságon már a védelem közepén szerepelt, és Puyol helyett egy olyan társat kapott, aki nagyon hasonló képességekkel rendelkezett: dominált a fejpárbajokban, keményen és határozottan szerelte még az erősebb, gyorsabb támadókat is. Piqué, aki remekül egészítette ki Puyolt a Barcelonában, hasonlóan jól szerepelt Ramos társaként is – és nemcsak a védőmunkában, hanem a labdakihozatalokban is segítette a társak játékát.
Mindkét játékos érvényesítette a saját büntetőjét a portugálok elleni elődöntőben is, a csapaton belüli hangulat pedig a lehető legjobb volt, ezt többen is megerősítették. A madridi AS a döntő napján egy olyan címlappal jelent meg, amin a két védő együtt volt látható, a felirat hozzá pedig a következő volt: „Együtt bármire képesek vagyunk”. Bárhogy is készültek a tornára a kívülállók a páros kapcsolata miatt, végül a pályán alkotott duójuk töretlen sikert aratott.
A mézes hetek viszont nem tartottak sokáig. A spanyol futball Ross és Rachel párosa megtanulta tolerálni, elviselni a másikat, de hamarosan újra szünetet tartottak. Kapcsolatuk alakulásán nem sokat segített, hogy José Mourinho még egy évig a Real Madrid trénere maradt, ráadásul utolsó évében még megosztóbb figura volt, mint azt megelőzően. Piqué helyzetén az sem segített, hogy Katalónia egyre nagyobb hangot adott a függetlenné válással kapcsolatos vágyainak. Ramos hűséges monarchista és unionista, míg válogatottbeli társa épp Katalónia függetlenségéért szólalt fel – ez újra fellobbantotta a lángot kettejük között, a kapcsolatuk ismét feszültté vált.
Piqué a 2014/15-ös bajnoki idény után lenyilatkozta, hogy a Real Madrid azért veszítette el a bajnokságot, mert Kevin Roldan énekelt Cristiano Ronaldo születésnapi buliján, majd Álvaro Arbeloát is megbélyegezte, mondván, az ő statikussága volt a vereség másik oka, majd még kúpnak is nevezte… Mindez nagyon gyorsan elsőszámú ellenséggé tette őt a madridi szurkolók szemében. Ehhez hozzájött a politikai beállítottsága is, ami azt eredményezte, hogy a válogatott hazai mérkőzésein is problémákba ütközött – hiszen a Katalónián kívül játszott mérkőzéseken a legtöbb szurkoló Ramoshoz hasonlóan unionista nézeteket vall. A történések Sergio Ramost is kényelmetlen helyzetbe hozták. Az Arbeloát, a Real Madridot, valamint a spanyol alkotmányt érintő megjegyzések következtében a Ramos számára egyre nehezebb volt nyilvánosan kiállni válogatottbeli társa mellett. „A tiszteletlenség nem tesz jót a csapaton belül uralkodó hangulatnak” – jegyezte meg Ramos az Arbeloát ért atrocitást követően. „Piqué tweetje a függetlenséget illetően nem a legjobb ötlet, ha nem akarok, hogy Spanyolországban kifütyüljenek…” – nyilatkozta a Real Madrid és a válogatott kapitánya, Piqué 2017 októberi Twitter-bejegyzését követően.
Furcsa volt látni, hogy a 2012-es Európa-bajnokságon lényegében verhetetlen duó hogyan fordult újra egymás ellen a spanyol médiában. Volt viszont néhány bíztató, bátorító pillanatuk ezt követően is: például akkor, amikor Piquét hamisan vádolták meg azzal, hogy kivágta a spanyol zászlót a válogatott mezének ujjából, Ramos megvédte kollégáját. Így tett akkor is, amikor a Santiago Bernabéuban a spanyolok Olaszország elleni, világbajnoki selejtező mérkőzésén a hazai közönség fütyülte Piquét – a spanyolok kapitánya kiintett a szurkolóknak, megakadályozva a hangos füttyszót. Volt továbbá még egy szívmelengető pillanat: egy edzésvideó a válogatott táborából, amely rögzítette, ahogy Piqué Ramos gyerekeivel játszik az edzőpályán – mint egy kedves nagybácsi.
Aztán elérkezett a 2016-os Európa-bajnokság is. A csehek ellen győztes gólt fejelő Piquéhez Ramos rohant oda elsőként ünnepelni, felugorva „riválisának” hátára. A madridi MARCA és AS is címlapon hozta a duó ünneplését. Bár kisebbnek tűnik a jelentősége, mégis akkor történt meg először, hogy Piqué a közösségi médiában (Twitteren) elkezdte követni Ramost, aki rögtön viszonozta a gesztust. Az internet korában ez már-már flörtölésnek számít, és óriási lépés volt a vitatott páros viszonyát tekintve.
A torna nem úgy ért véget a spanyolok számára, ahogy szerették volna, hiszen a címvédők a legjobb 16 között estek ki. A válogatott szerelést felváltották a klubok mezei és színei, és hamarosan érkezett a következő csetepaté is. Az olaj az lehetett a tűzre, hogy a Twitter-barátságnak köszönhetően Ramos most már látta, hogy kollégája miket irkál a közösségi média virtuális falaira.
A játékvezetők elfogultságának kritizálása állandóvá és már-már unalmassá vált, mindkét fél természetesen a saját csapata sérelmeit emelte ki, pont mint egy stand-up műsorban, ahol folyamatosan egymást zrikálják a felek. Ugyanakkor ez jól tükrözi a kapcsolatukat. A fent és lent állandó váltakozása, csúcs- és mélypontok, mint ez izlandi szeizmométeren.
A 2018-as világbajnokság folytatta a sormintát a válogatott teljesítményét illetően, hiszen a két korábbi, sikertelen tornát egy újabb kudarc követte. A két játékos kapcsolata pedig nem változott – annak ellenére sem, hogy Piqué számára az volt az utolsó nagy torna a válogatott mezében, hiszen hivatalosan is visszavonult a válogatott szerepléstől. A magára maradt társ viszont azóta is ott van, harcol hazájáért és döntögeti a rekordokat – immár ő a spanyol válogatott történetének legtöbbet szereplő játékosa, megelőzve Iker Casillast.
A katalán függetlenséget kívánó hangok csak tovább erősödtek, és bár mindkét fél továbbra is képviseli nézeteit, hangzatos szócsaták nem alakultak ki ennek apropóján, még az ősszel a függetlenségért kiáltó lázadások miatt elhalasztott El Clásico következtében sem. Ettől függetlenül a felek nem váltak barátokká. Azt viszont bizonyították, hogy képesek az egyéni és a klubérdekből eredő problémákat és nézeteltéréseket félresöpörni a válogatott sikere érdekében – vagy épp üzleti érdekből, hiszen még közös médiavállalkozást is jelentettek be.
Talán különbözőek, mint Duplo és Lego, de Ramos és Piqué még mindig képes lenne arra, hogy áttörhetetlen falat alkossanak a kapus előtt, ha a nemzeti csapat érdekei ezt megkívánnák. És ha a Jóbarátokban Ross és Rachel is képesek voltak boldogan élni azt követően, amin keresztül mentek, akkor miért ne érhetne boldogan véget ez a „románc” is?
VIDEÓ – Zinédine Zidane, az első labdaérintés királya
A collection of Zinedine Zidane’s sublime first touches pic.twitter.com/zmk9zpGcPI
— James Dart (@James_Dart) April 7, 2020
Santiago Solari: A Real Madrid iránti elköteleződésem még mindig a régi
Ha Santiago Solari egy kicsit is keserű emlékeket őriz a hirtelen véget érő madridi edző-pályafutásáról, azt nagyon jól rejtegeti.
„Nem, nem…” – mosolyog a sok témát érintő mélyinterjú elején. „Teljesen normális volt. Óriási megtiszteltetést jelentett, hatalmas felelősséggel járt, hogy felkértek a Real Madrid vezetőedzőjének. Minden egyes döntést tiszteletben tartottam. A Real Madrid iránti elköteleződésem még mindig a régi. Ezek a dolgok nem változnak annak függvényében, hogy a szerepköröm változik. A klub értékeit továbbra is ugyanúgy kell képviselni. Minden egyes alkalommal büszkeséget érzek, amikor ezt a klubot képviselhetem.”
Talán fontos szempont, hogy Santiago Solari a klub nagyköveteként visszatért a Real Madrid kötelékébe, ám úgy tűnik, hogy sokkal inkább szeret a jövőbe, mintsem a múltba tekinteni. Hiányzik neki az edzőpálya, az ottani élet. Ma már a következő lépésén gondolkodik, nyitott az Európából érkező ajánlatokra. Mohó vággyal követi a Premier League mérkőzéseit, rajong a gondolatért, hogy egy nap egy angliai együttest eddzen.
„Igen, mindig nagy rajongója voltam a Premier League-nek. A labdarúgás Angliában született, onnan terjedt el széles körben a világon. Még Argentínában is így terjedt el, részben a több mint 100 évvel ezelőtt, Angliában készült vonatoknak köszönhetően, amelyek az ország egészében közlekedtek. Több argentin klubnak van angliai eredetű neve: Newell’s Old Boys vagy River Plate. A futball tradíciója Angliából származik.”
„Édesapám, Eduardo edző volt, dolgozott Spanyolországban, Mexikóban, Kolumbiában, Argentínában és Szaúd-Arábiában is. Aztán jött a saját (labdarúgó) pályafutásom, ami elrepített engem a világ minden pontjára.”
„A Real Madridnál az első csapat előtt az utánpótlás fiataljait edzettem. Sosem tudhatod, hogy a futball végül hová sodor téged. Nyitott vagyok a Premier League-ből érkező ajánlatokra. A bajnokság fantasztikus. A szint nagyon magas, a legmagasabb – ezt az is bizonyítja, hogy a tavalyi Bajnokok Ligája-döntőben a Liverpool és a Tottenham csaphatott össze, míg az Európa-ligában az Arsenal és a Chelsea mérhette össze az erejét. Minden egyes meccs egy parti, a hangulat minden stadionban remek. Csodálatos.”
Egy év telt el azóta, hogy Solarit menesztette a Real Madrid elnöke, Florentino Pérez, az argentin hullámvasúthoz hasonlító négy hónapját követően. Santiago Solari a Castilla csapatától lépett előre Julen Lopetegui távozása után, először ideiglenes megbízottként, majd az első négy győzelmét követően egy két és fél évre szóló, véglegesített szerződés keretein belül. Az ő nevéhez fűződik a legjobb edzői kezdés a Real Madrid történetében.
Megnyerte csapatával a klubvilágbajnokságot, de a csapat formája visszaesett, a korai optimista hangok pedig elhallgattak. Három végzetes vereséget szenvedett egyetlen hét leforgása alatt, ez pedig a vesztét okozta. Csapata kiesett a Király-kupából a Barcelona ellenfeleként, majd a bajnokságban is vereséget szenvedett az ősi riválissal szemben, végül pedig a Bajnokok Ligájában vérzett el a virágzó Ajax ellen, a sorozat nyolcaddöntőjében.
Innen már nem volt visszaút. 32 mérkőzéséből 22-t nyert meg, 8-at veszített el csapatával. Solarit végül menesztették, helyére pedig a korábbi csapattárs, az edzőként is a legendává válás útján korábban elinduló francia szakember, Zinédine Zidane érkezett (vissza).
Kétségtelen, hogy hirtelen, de nagy előrelépés volt a 43 esztendős szakember számára az, hogy egyik nap még az utánpótlás játékosait edzette, másnap viszont már Sergio Ramosszal, Toni Kroosszal és Karim Benzemával dolgozott együtt.
„Valójában sokkal nehezebb a fiatalokat edzeni, mint az első osztály játékosait, akik már hozzászoktak a profi futballhoz, és több éve teljesítenek ugyanazon a szinten. A gyerekek esetében át kell adnod a különböző technikákat, mozgásokat, meg kell tervezned, hogy hogyan tudod átadni nekik az edzések metodikáját. Minél fiatalabbak a srácok, annál nehezebbek az edzések.”
„Az első csapatnál már ott vannak a szabályok, és mindenki tudja, hogy miért vannak ott. A verseny nagy, mindenki tudja, hogy mire kell számítania. Közös nyelvet beszéltek, hiszen minden a győzelemről szól.”
„A gyerekek esetében ez más. Labdarúgóként fejlődnek, de ők még emberként is formálódnak. A családnak és az iskolának köszönhetően egyszerre több világban is érintettek. Profiként már csak egyetlen útra koncentrálsz, és ez megkönnyíti egy edző dolgát.”
Santiago Solari 2013-ban tért vissza a Real Madridhoz, utánpótlás-edzőként. Nyolc évvel azt követően, hogy lejátszotta 208., és egyben utolsó mérkőzését a Real Madrid mezében. A Real Madridban érezhető nyomás vajon felkészítette őt arra, ami egy menedzserre vár, miután egy olyan pályára lép, ahol nagyítóval figyelik a mozdulatait?
„A kettőt nem lehet összehasonlítani. Edzőnek lenni teljesen más. Trénerként 360 fokban éled és vizsgálod a futballt. Nagyon fontos a kapcsolat minden egyes játékosoddal. Nem csak arról van szó, hogy mit csinálnak az edzéseken, hanem arról is, hogy mit tesznek az edzőpályán kívül – mit esznek, hogy pihennek, hogy alszanak, vannak-e problémáik a családdal, barátokkal vagy barátnőkkel, milyen a kapcsolatuk az orvosokkal, a médiával és a te főnökeiddel…"
„Figyelned kell a riválisaidat is. Fejlődnöd kell a taktikai stratégiák terén, új megoldásokat kell kidolgoznod. Fontos, hogy figyelj oda a metodikára. Aztán ott van a sok utazás, az idegenbeli mérkőzések, a hotelek… ez megállás nélkül felelősséget igényel.”
„És hogy miért más ez, mint játékosként? Ott csak arra koncentrálsz, hogy minden egyes edzésen, illetve minden egyes meccsen a lehető legjobbat nyújtsd. Az edző és a játékos két teljesen különböző világ.”
A Rosarióban született Santiago Solari egy trófeákkal teli karriert tudhat a háta mögött játékosként, ami szülőföldjén, a Newell’s Old Boys és a Renato Cesarini csapatával indult, mielőtt csatlakozott volna a River Plate-hez, ahol bajnoki címhez és Libertadores-kupa-győzelemhez segítette a híres argentin egyesületet.
1999-ben érkezett Európába, az Atlético Madrid csapatához, mielőtt a matracosok kiestek a La Ligából. A következő évben aztán áttette székhelyét a Real Madridhoz. Gyűlöletnek vagy haragnak azonban nyoma sincs.
„Számomra természetes volt a váltás. Mindig nagyon tiszteltem az Atlético Madridot, még mindig szeretem a klubot. Ők adták meg számomra az európai lehetőséget, amikor fiatal voltam. Mindig tisztelettudóan viselkedtem a szurkolóikkal, ahogy ők is velem. Még akkor sem bántottak, amikor betaláltam a Vicente Calderónban, a Real Madrid mezében. Az Atlético színeiben is sikerült bevennem a Real Madrid kapuját, így meglehetősen változatosak voltak számomra a madridi derbik.”
A Bernabéuban nem indult könnyen a pályafutása, de Vicente del Bosque irányítása alatt teljesen kivirágzott. Solari ott volt a galaktikus-érában is a klub kötelékében, olyanokkal játszhatott együtt, mint Raúl, Figo, Zidane, Ronaldo vagy David Beckham.
„Ne felejtsük el Roberto Carlost sem” – egészíti ki a sort Santiago Solari. „Mindenki a támadókról beszél, de Roberto Carlos egy teljesen egyedülálló, földönkívüli játékos volt. Sosem láttam még olyan balhátvédet, mint amilyen ő volt. Talán sosem nyerte meg az Aranylabdát, de számomra nincs nála jobb balbekk a futballtörténelemben.”
„Milyen volt részese lenni annak a csapatnak? Nagyon nehéz volt a kezdőcsapatba való bekerülésért harcolni! A verseny óriási volt. Sokszor találkoztam Savio Bortolinivel, aki szintén a csapat tagja volt. Gondolj csak bele, milyen lehetett megharcolni a helyért olyan játékosokkal, mint Zidane, Bortolini, McManaman és Figo. Ellenük kellett harcolni, hogy perceket, lehetőséget kaphassak.”
„Del Bosque fantasztikus edző volt. Elismerésre méltó, ahogy kezelni tudta azt az öltözőt, ami ilyen nagy nevekkel volt tele. A sikerek kulcsa volt.”
„A Real Madridnál óriásiak az elvárások, ahogy a játékosok technikai szintje is, így könnyen alsóbbrendűnek érezheted magad. Folyamatosan másokhoz hasonlítanak a klub történelméből. Egy olyan klub történetének legnagyobbjaihoz, amely minden pillanatban a világ legjobb játékosait próbálta megszerzeni.”
„Óriási, de fantasztikus kihívás volt. Pályafutásom legszebb időszaka volt – öt lenyűgöző év. A csapat tele volt sztárokkal, de nem volt tele egóval. Csapatként jól dolgoztunk együtt. Nagyon jól működő kémia volt az öltözőben, és ez volt a siker titka is.”
Sokan kritizálták Florentino Pérezt a galaktikusok vásárlása miatt, hiszen a legtöbben marketingfogást láttak a sztárok megvételében, mintsem a sportszakmai érdekeket, amik a sikerekhez vezettek volna. Solari azonban megmutatja madridi éremgyűjteményét, amiben ott virít két bajnoki cím, a Bajnokok Ligája-győzelemért járó érem, az UEFA-szuperkupa, az Interkontinentális-kupa, valamint két Spanyol Szuperkupa is.
„Hét címet nyertünk abban az időszakban. Igen, az emberek mondhatják, hogy szerezhettünk volna még több Bajnokok Ligája-címet, de ezt a sorozatot nagyon nehéz megnyerni. A klub története során összesen nyert 13-at, szóval úgy gondolom, hogy igenis jól teljesítettünk akkor.”
„Az Interkontinentális-kupa megnyerése – ami ma a klubvilágbajnokság – életem egyik legboldogabb napja volt. Nagyon büszke voltam, amikor 2018-ban edzőként is megnyerhettem. Nem is lehetnék hálásabb. Egy Dél-Amerikai játékos számára, akinek a győzelem a mindene, ez mindennél többet ér. Ez az a sorozat, amire nálunk mindenki vár. Gyerekként volt, hogy iskolába sem mentem, hogy nézhessem az Interkontinentális-kupa meccseit.”
„A Real Madridnál töltött időszakom alatt minden olyan trófeát sikerült megszereznünk, amiért harcba szálltunk. Úgy vélem, emellett nagyszerű futballt is játszottunk. Egy olyan csapat voltunk, amit öröm volt nézni. Az a csapat, a játékosainak neve miatt az egész világon ismertté vált a 2000-s évek elején.”
Santiago Solari közeli barátságot ápolt Steve McManamannel, aki nem sokkal korábban, Liverpoolból érkezett a Real Madridhoz.
„Nagyszerű kapcsolatunk volt. Steve egy fantasztikus srác, imádom. Jó barátokká váltunk, még mindig kapcsolatban állunk egymással. Macca a szobatársam volt akkoriban, pedig mindenkinek jutott volna saját szoba is. És micsoda játékos volt… A Real Madrid szurkolói még mindig nagyon szeretik őt. Nem azért, mert egy nagyon jó játékosról beszélünk, aki fontos gólokat szerzett, hanem azért is, mert nagyszerű fickó. Nagyon nyitott személyiség, akivel mindig vicces időt tölteni. Maccát nem csak én, hanem a madridi emberek is kedvelik.”
Solari, aki madridi pályafutása nagy részét a középpálya bal oldalán játszotta, szívesen húzódott meg a háttérben, és hagyta, hogy mások kerüljenek címlapokra.
„Az a csapat azért működött, mert ott volt Macca, ott volt Salgado, ott volt Helguera, Makélélé vagy Morientes is. Ezeket a neveket némileg elfeledték, de ez így van rendjén. Pedig ők voltak azok, akik munkára bírták a csapatot. Nélkülük nem lett volna esélyünk címeket nyerni.”
Solari egyik legkiválóbb estéjére Glasgowban, a Hampden Parkban került sor, 2002 májusában, amikor a Real Madrid 2-1-es győzelmet aratott a Bayer Leverkusen ellen, a Bajnokok Ligája döntőjében. Ő is érintett volt minden idők egyik legikonikusabb góljában. Solari passzolta a labdát Roberto Carlosnak, aki a bal szélen nyargalt, majd középre emelte a labdát. Zinédine Zidane érkezett, meg sem várta, míg lepattan a labda, ballal, kapásból a kapu jobb felső sarkába varrta. Az a gól biztosította, hogy a Real Madrid a centenárium évében BL-győztessé avanzsálhasson.
„Egy különleges év lenyűgöző estéje volt az. Nagy volt rajtunk a nyomás, hiszen emlékezetessé akartuk tenni a klub fennállásának 100. évfordulóját. Meg kellett nyernünk a trófeát. A bajnokságot elveszítettük, a Király-kupa döntőjét szintén, ráadásul a Bernabéuban. Az volt az utolsó esélyünk, ott, Glasgowban. Akkoriban a Leverkusen egy nagyszerű csapat volt, de végül megcsináltuk.”
Zidane-t minden idők egyik legnagyszerűbb játékosaként tartják számon, ezért adja magát a kérdés: ő volt a legjobb játékos, akivel Solari együtt játszhatott?
„Nem lenne sportszerű ezt kijelenteni. Ronaldo is fantasztikus volt, valamint együtt játszottam Enzo Francescolival is a pályafutásom elején. Ő a generációjának egyik legnagyobbja volt. Zidane és Ronaldo viszont a saját generációjuknak valószínűleg a legjobbjai.”
2005 nyarán Solari az Interhez igazolt, ahol zsinórban háromszor nyerte meg a Seria A-t. Az élet sosem volt unalmas Milánóban Roberto Mancini irányítása alatt.
„Mancini teljesen más volt, mint a többiek, ő egy nagyon olasz edző! Kulturális, ahogy a futballról gondolkodnak, illetve ahogy nézik a játékot. Még másképp is hívják a futballt: calciónak! Olyan, mintha a saját játékuk lenne.”
„És pontosan emiatt fantasztikus a labdarúgás. Minden egyes országban másképp élik meg az emberek. Minden országban vannak emberek, akik elmondják: ’Ez a futball, ezért szeretjük!’. Angliában például korábban nyoma sem volt a labdabirtoklásnak, de a külföldi edzők mára már bevitték a fontosságát a Premier League-be. Általánosságban viszont az angliai futball sokkal intenzívebb: sosem áll meg. Spanyolországban a labdarúgás sokkal inkább szól a labdabirtoklásról, a területek kereséséről. Sokkal türelmesebb a spanyol foci.”
„Olaszországban a védekezés áll a középpontban, valamint a kontratámadások és a taktika. Ők a védekezés-orientált futballra fókuszálnak. Minden ilyen tapasztalatomból tanultam valamit. Az Inter egy nagyszerű csapat volt akkoriban. Ami engem illet, jobban kedvelem a támadófutballt, de az olaszországi szerződésemből is tanultam.”
Az Internél együtt játszhatott Zlatan Ibrahimovićcsal, valamint a fiatal Mario Balotellivel is.
„Zlatan egy sajátos karakter. Ő úgy gondolja, hogy ő a történelem legjobbja. Én nem így látom, de tiszteletben tartom a véleményét! Kedvelem őt, nagyon jó játékos volt, és valójában még ma is az. Sosem volt gondja az önbizalomhiánnyal. Minden bizonnyal Olaszországban ő volt annak a generációnak a legjobb támadója.”
„Pályafutásom során nagy szerencsém volt a csapattársakkal. Az Internél ott volt Adriano és Julio Cruz, valamint Figo, Dejan Stanković, Maicon, Maxwell, Cambiasso, Toldo, Materazzi… fantasztikus.”
Solari 11 alkalommal volt válogatott, 2008-ban pedig visszatért szülőhazájába, a San Lorenzo csapatába. Később, a visszavonulás előtt még játszott Mexikóban és Uruguayban is. Aztán edzőnek állt.
A FIFA meghívottja és vendége lehetett a 2019-es klubvilágbajnokságon, végignézhette, ahogy a Liverpool története során először bezsebeli a címet. Jürgen Klopp rekordokat döntögető csapatát mindig is közelről figyelte.
„Amit Klopp csinál Liverpoolban, az lenyűgöző. Kedvelem őt. Igazi karizmatikus edző. Már a dortmundi időszaka óta nagyra tartom. Már akkor meg lehetett mondani, hogy nagyszerű képességekkel rendelkezik. Liverpoolban valami különlegeset épített. Elérte, hogy úgy játsszon a csapat, hogy azt a szurkolók is imádják. Mindezt úgy, hogy tiszteletben tartotta a klub kultúráját. Nagyon fontos, hogy a saját elképzeléseidet és filozófiádat össze tudd egyeztetni a klubod értékeivel és történelmével.”
„Úgy vélem, neki ez nagyszerűen sikerült. Ez egy nagyszerű időszak egy olyan klub történetében, ami már korábban is csodálatos pillanatoknak örvendhetett.”
De vajon mit gondol arról, hogy a közeljövőben esetleg összecsapnak majd a Premier League-ben?
„Jelenleg nagyon elégedett vagyok azzal a feladattal, amit a Real Madridnál végzek, de valójában edző vagyok. A következő fejezet is eljön majd, a megfelelő pillanatban, a megfelelő klubnál.”
Achraf a Chelsea célkeresztjében
A Mirror információi szerint a Chelsea a Real Madridnál érdeklődik Achraf Hakimi jövőjét illetően. A 21 éves hátvéd a Borussia Dortmund csapatánál töltötte az idény eddigi részét, és a Bundesliga egyik legkiemelkedőbb játékosa volt.
A Real Madrid és a Dortmund megegyezése értelmében a kölcsönszerződés nem tartalmaz vételi opciót, így a marokkói játékos az idény végén vagy visszatér nevelőegyesületébe, vagy válogat az érte érkező ajánlatok közül – márpedig azokból minden bizonnyal bőségesen akad majd.
Achraf egyik legnagyobb kérője a Chelsea lehet. A Lampard által vezetett kékek vezetősége már fel is vette a kapcsolatot a Real Madriddal, ám a királyiak képviseletének üzenete egyértelmű volt: semmilyen döntést nem fognak hozni az idény lezárulta előtt.
A Real Madrid eredeti terve az volt, hogy Achraf is az első keret teljes értékű tagja lesz a következő idénytől, de a végleges döntést Zinédine Zidane-nak kell meghoznia.
Ha a vezetőség és Zizou végül úgy dönt, hogy nem tart igényt a marokkói szolgálataira, akkor a Chelsea mellett a Bayern München is célállomás lehet a mindkét szélen bevethető hátvéd számára, hiszen a német gigász is élénk érdeklődést mutat iránta.
Ha hinni lehet a híreknek, a játékos ügynöke és a Real Madrid képviselete februárban találkoztak egymásról, hogy egyeztessenek Achraf jövőjéről. A játékos menedzsere egyértelművé tette a találkozó során, hogy ügyfele csak akkor szeretne a spanyol fővárosban maradni, ha tudják számára garantálni a rendszeres játéklehetőséget.
Hakimi jelenlegi szerződése egyébként 2020 júniusáig érvényes a királyi gárdánál, a kivásárlási ára pedig 50 millió euróban lett rögzítve. A Dortmund együttesében összesen 37 mérkőzésen léphetett pályára a jelenleg is futó szezonban, ezeken 7 gólig és 10 gólpasszig jutott.